Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-08 / 158. szám

Ata: 80 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló xxvii.évfolyam,158.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja mo. július s„ szerda A tartalomból. Minden párt Makarioszt támogatja (2. old.) Elmúlt a táj (3. old.) Hatvan vízmű H a vízről hallunk mostaná­ban, árral borított terü­letek, rombadőlt falvak, elsodort utak, vasúti töl­tések képe idéződik fel ben­nünk. A víz és a nyomában járó pusztítás. Ám a víz nemcsak pusztít és nem is elsősorban pusztít. A víz olyan természeti kincs, amely nélkül elképzelhetetlen az életünk. Az pedig, hogy a konyhák, fürdőszobák víz­csapjain keresztül van jelen mind több család otthoná­ban, természetes velejárója a fejlődésnek. A felszabadulás idején alig volt Baranyában néhány víz­mű. A falusi lakosság zöme ásott kutakból jutott, több­nyire szennyezett, egészség­telen vízhez. Az Országos Közegészségügyi Intézetnek az a megállapítása, hogy minden ásott kút valamilyen formában szennyezett, a ba­ranyai kerekes-kutakra is vonatkozik. Ha vizük nem is mérgező, de mindenesetre szennyezett. A néhány évvel ezelőtt tett megállapítás óta Bara­nya községeiben milliókat fordítottak törpe vízművek létesítésére, vízvezetékek épí­tésére. Az első törpe vízmű­vek a legfelvilágosultabb falvakban épültek, ott, ahol előrelátóbbak voltak a taná­csok végrehajtó bizottságai, s eléggé okosak a lakosok ■ahhoz, hogy megszavazzák, elindítsák és saját hozzájá­rulásukkal is segítsék a mun­kát. Ha a lakosság 51 száza­léka a vízvezeték mellett szavazott, kénytelen volt kö­vetni őket a kisebbség. Fel­vették a tízéves kölcsönt az OTP-től, összeszedték a csa­ládonkénti 3—5 ezer forin­tos hozzájárulást, és vizet, folyóvizet teremtettek a fa­lunak. A vízműépítés különösen a hatvanas években vett nagy lendületet. 1945-től 1966-ig 23 vízmű épült a megyében. 1966-ban»nyolc, majd az az­óta eltelt években újabb 26 vízmű létesült és az 1970-es esztendő végére 57 községi és három városi vízművel fog rendelkezni a megye. A nagyobb községek, mint Boly, Beremeed, Hosszúhetény, Pécsvárad, Siklós, Szentlő- rinc és Mágocs mellett ma már olyan aprónak számító településeket is üdvözölhe­tünk a törpe vízműves fal­vak között, mint Szentdénes, Nagypeterd, Orfű, Molvány, Téseny, Cserkút és Tengeri. Ha a végeredmény szép is, a vízművek létesítése nem volt ilyen egyszerű. Az „el­lenállás” legcsúnyább példá­ját a sásdiakról jegyezték fel a megyei tanácson. Itt központi beruházásból fúrat- ták meg a kutat és állították fel a hidroglóbuszt, több­milliós ráfordítással. Állami pénzen elkészült a fővezeték is, az utcákba azonban már csak a vízműtársulás költsé­gén lehetett volna a vizet bevezetni. Ha a tanácsnak vízmű kell — jelentették ki többen is — csinálja meg! Dencsházán is megépítették a fővezetéket, de amíg nem épült meg ezzel párhuzamo­san tetemes többletköltség­gel a másik is, nem tudták a vízműtársulást megalakí­tani. A Harkányban lakók sem szívesen hoztak áldoza­tot önmagukért. Mivel a köz­ségben üzemelő intézmények­nek már korábban is volt vízvezetékük, a község lakói arra vártak, hogy saját anyagi hozzájárulásuk nél­kül fogja ezt bővíteni a ta­nács. A szép példákból, ame­lyekből az derül ki, hogy saját felemelkedésük érde­kében semmiféle áldozattól nem riadnak vissza a felvi­lágosult emberek, szerencsé­re több van. Legtöbb vízmű­ves községben tetemes meny- nyiségű társadalmi munkát adott az építéshez a lakos­ság. Tengeri lakossága pedig azzal keltett feltűnést, hogy bejelentette: egyetlen fillért sem kémek az állami pénz­ből a törpe vízmű létesítésé­hez, csupán egy mérnököt adjanak, aki megtervezi. A terv birtokában két hónap alatt elkészült a tengeri víz­mű. A vízművek gyors építését gyakran akadályozta, hogy a „falu” és a „tsz” nehezen ér­tett szót egymással. Külön vízmüvet akart a szövetke­zet, amit kizárólagosan hasz­nálhat és termelésének egyetlen cseppjét sem kell átengednie a falunak. Ahol vita támadt, tisztázni kellett, hogy a tsz, amely anyagi ál­dozatot hoz a vízmű létreho­zásáért, erkölcsileg felelős azért, hogy tagjai mind jobb körülmények között éljenek. Mágocson, Geresdlakon, Vajszlón, Csányoszrón, Ka- posszekcsőn és Csikóstöttö- sön már a tanács, a tsz, és a lakosság összefogásából épültek a vízművek. A hol víz van, ott az első lépést már megtették a városiasodás felé és jö­het a következő, a csa­tornázás. A megye járási jo­gú városaiban, elsősorban Mohácson, további fejlesz­tésre vár a csatornahálózat. Csatornázzák Sásdot, Pécs- váradot, Sikondát, Beremen- det. Siklóst is. Most készí­tik elő, illetőleg tervezik Boly, Villány, Szentlőrinc és Sellye csatornahálózatát. A jó ivóvíz megteremtésében rendkívül sokat haladtunk, hiszen a meglévő 60 vízmű üzemeltetésével a megye la­kosságának több mint a fele részesül a vízvezetéki vízel­látás áldásaiban. A követke­ző évek feladata lesz, hogy tovább fejlesszük a falusi vízműhálózatot, s ahol a víz­művek már rendelkezésre állanak, Pécsvárad, Be- remend, Siklós és más pél­damutató községek nyomán tegyék meg a következő lé­pést az urbanizálódás felé. H. M. Losonczi Pál fogadta a finn küldöttséget Losonczi Pál, az Elnöki I Tanács elnöke kedden az Országház Munkácsy-termé- j ben fogadta a magyar—finn I barátsági hét alkalmából ] Jaakko Numminen oktatás­ügyi miniszter vezetésével ; hazánkban tartózkodó finn politikai delegációt. Losonczi Pál hosszabb köz­vetlen hangú eszmecserét folytatott a baráti finn kül­döttség vezetőivel és tagjai­val. Mindkét részről hang­súlyozták az európai bizton­sági konferencia létrehozá­sáért kifejtett erőfeszítések jelentőségét. Egyetértettek abban is, hogy a kulturális, gazdasági, tudományos és személyes kapcsolatok bőví­tése mindkét nép érdeke. A finn vendégek, akik közül jónéhányan már korábban is jártak Magyarországon, mos­tani élményeikről beszámol­va kiemelték a mindenütt tapasztalható gyorsiramú fej­lődést. A látogatás után a ven­dégek megtekintették a Par- j lamentet, I Üzemről üzemre Megvalósulnak a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások Tettyei esték (3. old.) Döntés az Ifjúsági Park ügyében (5. old.) télidő a vásáron (5. old.) Barátsági nagygyűlés Bukarestben Am Kossigin látogatása Ploiestiben A párt X. kongresszu­sa tiszteletére pótvállalá­sokkal gyarapodott a vál­lalatok, gyárak és üze­mek szocialista brigád­jainak év eleji vállalása. Figyelmüket a nemzeti jövedelem egy százalékos emelésére, az árvízkáro­sultak megsegítésére for­dítják. Lezárult az első félév. Megkezdődött az értékelés, az eredmények összegezése. íme néhány eredmény: 2.8 MILLIÓ PÁR KESZTYŰ Közel kétezer főt számlál a Pécsi Kesztyűgyár 160 szo­cialista brigádja. Feladatukat már az év elején összekap­csolták a X. kongresszus tisz­teletére indult versenymoz­galommal. A gyár eredmény- tervének 5 százalékos emelé­sét tűzte ki célul, ami más­fél millió forint pluszt jelent. Ezzel az összeggel a nemzeti jövedelem emeléséhez kíván­nak hozzájárulni. Az árvíz- károsultak számlájára 170 ezer forintot fizettek be. A szocialista brigádok önzetlen segítőkészségének tanúbizony­sága: 48 gyermek üdültetését vállalták. A vállalat ez évi 2.5 millió pár kesztyű le­gyártását célzó tervét 300 ezer párral növelte. TÖBBÉT — TERMELÉKENYSÉG­NÖVELÉSSEL A Komlói Carbon Könnyű­ipari Vállalat 35 szocialista brigádjában 880 fő vállalta, ' hogy a nyereségtervet — ki­lencmillió forint, — 10 száza­lékkal túlteljesíti a termelé­kenység növelésével. ÖTMILLIÓS PLUSZ A Mohácsi Farostlemezgyár lamináló üzeme éves tervét 150 ezer négyzetméter le­mezzel növelte. A lakkozó üzemrész alap- és segéd­anyagmegtakarításból vala­mint termelésnövelésből 1.2 millió forint többletet vállalt. A vállalat egy százalékos fa­anyagmegtakarítása évi 400 ezer forintot jelent. Az árvíz- károsultaknak a pénzsegélyen kívül négyezer négyzetméter farostlemezt szállítottak — a villamosüzem dolgozói vál­lalták hét új lakóház vil­lanyhálózatának bevezetését. Előreláthatólag a 76 millió forintos nyereségtervet öt­millió forinttal teljesítik túl. ŰJ TERMÉK A VOPA-PANEL Másfél napi munkafelaján­lással segítették az árvízká­rosultakat a Pécsi Betonáru- gyár dolgozói. A vállalat pé­csi, hirdi, és komlói gazda­sági egységei az idei féléves eredménnyel rácáfoltak az elmúlt veszteséges esztendő­re: a félévet ötmillió forin­tos nyereséggel zárták. A komlói egység kiegészítette az év eleji vállalását a kong­resszus tiszteletére: az új termékből — a vopa panel­ből — százezer négyzetmé­terrel többet állítanak elő. Bukarest Kedd délelőtt az Alekszej Koszigin vezette szovjet párt- és kormányküldöttség a nagy ipari központba. Ploiestibe látogatott. Útjuk­ra elkísérte őket Maurer miniszterelnök és Paul Ni- culescu-Mizil, a RKP VB és állandó elnökségének tagja. A szovjet vendégeket Ploiestiben a város lakosai­nak ezrei üdvözölték. Koszigin miniszterelnök elismeréssel szólt a meglá­togatott üzemek magas mű­szaki színvonaláról és a Május 1. Kőolajipari Felsze­reléseket Gyártó Üzem ven­dégkönyvébe írt soraiban a szocialista országok együtt­működésének fontosságát hangsúlyozta. A delegáció később láto­gatást tett a Román Kom­munista Párt Központi Bi­zottságában. A Központi Bi­zottság épületében Nicolae Ceausescu, a párt főtitkára, az Államtanács elnöke fo­gadta a delegációt. A román párt és kormány vezetői je-, lenlétében a találkozó után Ceausescu ebédet adott a de­legáció tiszteletére. Délután a szovjet párt- és kormányküldöttség romániai hivatalos látogatásának fon­tos aktusára került sor: az államtanács épületében alá­írták az új román—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. A dokumentumot a tárgyalásokon részt vett két delegáció vezetője, Ion Gheorghe Maurer román és Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök látta el kéz­jegyével. Az aláírás után a kong­resszusi palota nagytermé­ben a szovjet küldöttség ba­rátsági nagygyűlésen talál­kozott a román főváros dol­gozóival. Szovjet—román szerződés Eredményhirdetés augusztus 20-án Aratóverseny Az elmúlt esztendei kihagyás után az idén ismét beta­karítási versenyfelhívással fordult a Duna és a Karasica- menti Tsz-ek Területi Szövetsége a kombájnosokhoz és a bálagépkezelőkhöz. E versennyel szeretnék elősegíteni a nemzeti jövedelem egy százalékos emelése érdekében bein­dított munka-mozgalmat. Cél a betakarítási munkák gyors elvégzése, a szemveszteség, valamint a gépek javítási kiadá­sainak csökkentése. A szövetség a területén elért legjobb eredmények alapján három kombájnvezetőt és három bála­gépkezelőt jutalmaz. A legjobb kombájnvezető 1200 forint, a legjobb bálagépkezelő pedig 700 forint jutalomban részesül. A betakarítási verseny eredményhirdetését és a jutal­mak kiosztását augusztus 20-án, a szövetség székházban tartják. A szovjet.—román szerző­dést, amelyet Bukarestben kedden írt alá Alekszej Ko­szigin és Ion Gheorghe Maurer, 20 esztendőre kötöt­ték. A szerződés kimondja, hogy „a Szovjet Szocialista Köztársaságé# Szövetsége és a Román Szocialista Köztár­saság közötti örök és meg­bonthatatlan barátság, köl­csönös segítségnyújtás, sok­oldalú szoros együttműkö­dés, amely a szocialista in­ternacionalizmus megingat­hatatlan elvein alapszik, megfelel a két ország népei I és az egész szocialista közös- i ség létérdekeinek”. A barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítség- I nyújtási szerződés előszavá- I ban a szerződő felek kifeje­A réginél ötször nagyobb tavat létesítenek a sikondai völgy alsó részén. A gát már meg­épült, befejezés előtt áll a zsilip és rövidesen megkezdik a túlfolyó építését is. A tóba ké­sőbb halakat telepítenek. Erf> János felvétele zésre juttatják, hogy „szilárd szándékuk elősegíteni Euró­pában és világszerte a béke és a biztonság megszilárdí­tását, az együttműködés fej­lesztését az európai és más államokkal, függetlenül azok társadalmi rendjétől, és el­lenszegülni az imperializ­musnak, a revansizmusnak és a militarizmusnak.” Mint a szerződés hangsú­lyozza, a felek „a jövőben is erősíteni fogiák a két or­szág népei között fennálló örök és megbonthatatlan ba­rátságot és fejleszteni fogják a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége és a Ro­mán Szocialista Köztársaság együttműködését politikai, gazdasági, tudományos, mű­szaki, kulturális területen, a testvéri segítségnyújtás, a kölcsönös előnyök, a szuve­renitás és a nemzeti függet­lenség tiszteletben tartása, az egyenjogúság és az egy­más belügyeibe való be nem avatkozás alapján”. A felek kifejezték azt a szilárd eltökéltségüket, hogy megtesznek „minden i szük­séges intézkedést bármely imperialista, militarista és revansiszta erő részéről fe­nyegető agresszió megaka­dályozására, a Varsói Szer­ződéshez tartozó államok határai sérthetetlenségének biztosítására és az agresszor visszaverésére.” „Abban az esetben, ha az egyik magas szerződő felet fegyveres támadás éri vala­mely állam, vagy államcso­port részéről, a másik fél, az egyéni vagy a kollektív vé­delemre való elidegeníthetet- | len jogát megvalósítva, az ENSZ alapokmánya 51. cik­kelyének megfelelően, hala­déktalanul, minden rendel­kezésére álló eszközzel, sok­oldalú segítséget nyújt szá­mára, beleértve a fegyveres támadás elhárításához szük­séges katonai segítséget” — hangzik a szerződés egyik cikkelye.

Next

/
Thumbnails
Contents