Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-05 / 156. szám
1970. július 3. ----------------------—— Me gkérdőjelezett milliók A szén kell A jövő mindenkit izgat, de hogy milyen lesz, ezt a fizikai munkások közül csak kevesen tudják megfogalmazni magukban. Az idei esztendő zárásával kapcsolatos vélemények — bár megoszlóak — alapjában véve optimisták. Még sikerülhet behozni a lemaradást. Arra a kérdésre azonban: mi lesz jövőre, s azután — már aggasztóan eltérőek a válaszok. Mindezek alapján úgy tűnik tehát, hogy a mostani hullámvölgyből való kiemelkedés után az eddiginél sokkal nagyobb erőket kell a különböző szintű vezetőknek és szerveknek a perspektíva meghatározására és tudatosítására fordítaniuk. Az alapvető vita már régen eldőlt. A szén kell, a feketeszén különösen. Ez azonban egyáltalában nem azt jelenti, hogy minden maradhat a régiben. Békés Sándor Dunantmt napia Munkások a hullámvölgyről A szén kell, a változások azonban elkerülhetetlenek Jobban óvni az embereket Új termékek parádéja i Jövőre megkezdik a pécsi kenyérgyár építését Most már nyugodtan lerögzíthetjük: a Pécsi Kenyérgyár ügye nemcsak hogy kijutott a holtpontról, hanem a beruházási program ma reménytkeltően előrehaladott állapotban van. A közelmúlt eseményei: a tei vtárgyalást megelőzően megírtuk, miért van szükség a gyárra, miért nem lehet egy percig sem húzni-halasztani a döntést. Ezt követte a tervtárgyalás, amelyen kiderült, hogy a bekerülési költség 72 millió forint, ez sok, tehát az ösz- szegből „faragni” kell, mert 8 millió forintra egyébként sincs fedezeti forrás, márpedig ennyi hiányzik a teljes összegből. A tervtárgyaláson megállapodtak abban, hogy egy hét múlva ismét átvizsgálják a Győri Tervező Vállalat által készített programot és lehetőséget keresnek a szükséges összeg előteremtésére. Ma mi a helyzet? A Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának közreműködésével as Országos Tervhivatal 60 millió forintra emelte az állami támogatás összegét. Közben a Baranya megyei Beruházási Vállalat, továbbá a Pécsi Sütőipari Vállalat, aztán a Mezőgazdasági ' és Élelmezés- ügyi Minisztérium és a tanács tervosztályának képviselői alapos mérlegelés révén 3 millióval csökkentették az eredeti költséget, amely most 69 millió lett. Végül is maradt tehát 9 millió, amelyből a Pécsi Sütőipari Vállalat a fejlesztési alapból vállalt több mint 5 milliót. A fönnmaradt 4 milliót részben hitelből fedezik, másrészt a városi tanács biztosít közel kétmilliót úgy, hogy a szanálásra ítélt Rókus utcai és a Rákóczi út 30. szám alatti sütőüzemek kártérítési értékét a vállalatnak kifizeti. A tanács egyben elengedi azt az 560 ezer fdrintot is, amelyet a Pécsi Sütőipari Vállalat majd az új gyár után közműfejlesztési hozzájárulás címén fizetne. Így aztán — ahogy végignézzük a különböző pénzügyi forrásokat — kiderül, hogy az OT, a Városi Tanács VB, a Pécsi Sütőipari Vállalat egy sor más intézménnyel karöltve — végül is közös ügyének tekintette a már rég óhajtott kenyérgyár ügyét. A programot még ebben a hónapban a Pécs városi Tanács Végrehajtó Bizottságának ülése elé terjesztik A jóváhagyás után a Győri Tervező Vállalat párhuzamos tervezéssel elkészíti a kiviteli terveket. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat 1971-ben kezdi el a munkát Gyárvárosban, a Pólya utcában és az üzembehelyezés időpontja — ha minden jól megy — 1974 nyarán várható. Az új gyár napi két műszakos termeléssel 48 tonna kenyeret süt, annyit, mint amennyi jelenleg a város hételeji napi szükséglete. Természetesen a többi üzemek is üzemelnek, hogy a hétvégi ellátásban se legyen akadály. Megkérdőjelezett milliók címmel immár két alkalommal írtunk a Mecseki Szénbányák termelési gondjairól. A tizenhétezer embert foglalkoztató vállalat — a nem mindennapi értékesítési lehetőségek ellenére — valószínűleg riem tudja teljesíteni éves nyereségtervét. A legmagasabb szintű vezetők és az üzemek irányítói már elmondották, miben látják a súlyos helyzet okát, s ezek a megállapítások nagy visszhangot váltottak ki. Levelek, telefonhívások, megkeresések bizonyítják: a gond közös, az egyszerű bányászok tömegei is érzik, hogy baj van, s keresik a kivezető utat. Mindig a mát Az egyik legsúlyosabb bányászbetegség, hogy mindig csak a mát nézzük — írták és mondták sokan. A bányák életét, hangulatát, tekintélyét és lehetőségeit immár évtizedek óta az éppen érvényben lévő termelési tervek, illetve azok teljesítésének állása szabja meg. Főmérnöktől a vájárig mindenki csak abban érdekelt, hogy a, napi terveket, előirányzatokat teljesítsék —, hogy mit hoznak a későbbi évek, erre senki sem szeret gondolni, s nem is igen kényszerítenek rá sen- iiit. A premizálás és célpremizálás egyetlen célja: ma kihozni az emberekből és a bányákból mindazt, ami kihozható. Baj van a feltárással. Több üzem máris „leült” megfelelő megkutatottéiig, illetve megfelelő munkahelyek hiányában, s ez — sajnos — újabb üzemekkel is megtörténhet. Pedig hajtottak feltáróvága- lokat tavaly is, azt megelőzően is, mindig. De a csak a mát néző szemlélet e téren is érvényesült. A tervekben folyóméterekben adták meg (és adják meg ma is) a feltárási előirányzatot, s ennek következtében olyan vágatokkal is el lehetett (és el lehet) érni a tervteljesítéssel járó prémiumot, melyek egyetlen deka szénnel sem. gazdagították az ismert és művelésre előkészített szénvagyont. Sok észrevétel hangzott el a munkaerőgazdálkodással kapcsolatban is. A bányamunka nehézségei közismertek. S az is, hogy a teljesítmények — akármilyen lassú, de mégiscsak folyamatos — növelésének eddig szinte kizárólagosan a munka intenzitásának növelése volt a háttere. A bányász tud és szeret hajtani, ehhez azonban erő kell, egészség és munkakedv, méghozzá nem is akármilyen. Könnyen többet? Béta-akna fejtési csapatainak tagjai mondják: ennyit talán még sohasem dolgoztak mint, amióta ilyen súlyos helyzetben van az üzem. Hihetetlenül nehéz munkakörülmények között (nem egyszer fekve), kegyetlenül kemény kövekkel birkózva úgy ahogy teljesítik is a tervet, de miután az üzem egésze — objektív okok miatt — lemaradásban van — elmarad a jutalom, a prémium is. Ilyen sokat még sohasem dolgoztak — s ilyen kevés pénzt még nem kaptak talán soha. i í Méltán nyertek I. díjat a Pécsi Kesztyűgyárnak a világ minden részére eljutó termékei A szabadszentkirályi Béke Tsz gépüzemének kisméretű, könnyű betonkeverő gépel Erb János felvétele ségével lehet nyitni és zárni. De az ajtón tulajdonképpen nem is az a szenzáció. A színeit, laminátos farostlemez borítású ajtót soha nem kell mázolni. Amíg sérülés nem éri — akár 150 évig is — a mostani tetszetős formájában, színében marad. Mindössze 20—25 százalékkal lesz drágább az eddig ismert típusoknál. A kecskemétiek másik szenzációja az óvodák és bölcsődék számára készített mintás fürdőszoba berendelés. A csemoe'"en kis állatok, gyümölcsök, mesejelenetek teszik vonzóvá a mosdót. Sikerére mi sem jellemzőbb, mint hogy a vásárnyitást követő második órában 25 millió forintos üzletet kötöttek. Lombosi Jenő Munkakedv. Csodálatos és bonyolult valami. Néha elég egy szó, egy mozdulat, egy mosoly, vagy egy jól időzített ajándékcsomag, hogy az ember hetekre, hónapokra mindennek — a legnagyobb erőfeszítéseknek is — értelmét lássa. De ugyanígy elég egy' félszó ahhoz is, hogy mindentől elmenjen az ember kedve, hogy fájjon a gondolat: még két óra és kezdődik a műszak. Régi tapasztalat, s most újra jelentkezik: ha baj van, ha nem megy a termelés, a bányákban megromlik a légkör. Mindenki ideges, különösen a műszakiak, persze, ennek nem volna szabad kiabáláshoz, durvasághoz vezetnie. A cél is közös, a felelősség is. Egyenlő terhek. A kemény munkát végző ember gyakran sandít a szomszédjára. A terhek elosztásának egyenletességére különösen ilyenkor, a feszültebb légkörű hónapokban, kellene nagyobb gondot fordítani, mert szinte mindenki azt mondja: a teljesítmény, az érdem szerinti bérezés elve legfeljebb brigádszinten érvényesül, ennél magasabb szinteken már csak ígéret, illetve álom. várnak — már vitatható. Többen mondták: István-akna példája minden üzem számára riasztó. A Gullick-automa- ta múlt évi kísérletsorozata nem csak azért volt kudarc, mert előre nem látott műszaki problémák vetődtek fel, hanem azért is, mert visszavetette a termelést, 6 ezzel több ellenséget szerzett az új technikának, mint barátot. Sok vagy kevés? Kevés az ember. Ezt minden üzem-, körlet-, sőt brigádvezető ki tudja mutatni — s igaz is. Többszáz kemény, hozzáértő, a munkát bíró és szerető férfi kellene a földalatti munkahelyekre, már csak azért is, hogy a már régóta dolgozóknak valamicskével könnyebb legyen. Ilyen embereket ma nem könnyű találni az utcán —, de talán nem is csak ott kellene keresni. Minden megkérdezett azt mondja: húszharminc embert biztosan elő tudnék kotorni, aki csak van, kapja a pénzt, de tulajdonképpen semmit se csinál. Egyszóval: a létszámhiány ellenére is fennmaradt számos üzemben és számos területen a kapun belüli munkanélküliség. Az elv: hogy mindenki képességei szerint dolgozzék, ma nagyonis egyenetlenül érvényesül a bányákban. Vannak helyek — például a fejtések, előváj ások —, ahol mindenki három helyett dolgozik, s vannak olyan helyek is, ahol aludnának az emberek, ha nem lenne annyi aknász ... A létszámhiány, különösen a fiatal munkavállalók hiánya, természetesen nagy gond, s izgatja a kétkezi embereket is. A szénválságról már senki sem beszél, olyan emberrel nem mostanában találkoztam, aki azt kérdezte: mi lesz a bányászokkal? — annál többen kérdezik azt: mi lesz a bányákkal? — Az igénybevétel óriási, a beinvesztált pénz kevés. A fejlesztési alapok szűk határt szabnak minden rekonstrukciós és fejlesztési elképzelés számára, s ez hosz- szabb távon valóban aggasztó. Gépek, félelmek Gépészek mondják: nem a valóban nehéz geológiai viszonyok, hanem a rendkívül nehéz fejek akadályozzák igazán, hogy széleskörűvé váljon a földalatti gépesítés. Megjelenik egy' új szerkezet, egy automata, vagy félautomata — s átrendezi a bányát. A fontossági sorrendet is. A „bányászok” —, akik eddig egyeduralkodó helyzetben voltak —, meg kell, hogy osszák a felelősséget, a hatalmat és persze a pénzt a gépészekkel, s ez nem köny- nyű dolog. Kísérletek. Kellenek, ez ma már nem vitás: már úgyis tizenkettedik órában vagyunk. Az azonban, hogy a kísérleti gépre tervet adnak, a kísérleti fejtéstől pontosan meghatározott mennyiségű szenet Az 1970. évi Pécsi Ipari Vásár az új termékekből valóságos parádét rendezett. * Első ízben hozták el Pécsre a Hódmezővásárhelyi Gépgyár termékéit, s máris osztatlan sikert arattak. Az Óta—Richárd-cég és a HÓD- GÉP közös érdeme a 7, a 8,5 és 10 tonnás teherbírású, egytengelyes, önürítő pótkocsi. Az egytengelyes pótkocsi önsúlya 35 százalékkal kisebb, teherbírása nagyobb, szerkezete egyszerűbb mint a kéttengelyesé. A mezőgazdaságilag fejlett országokban a szállítás 70 százalékát ilyen pótkocsikkal bonyolítják le. Nagyon tetszik a hódmezővásárhelyiek másik, a STEYR céggel kooperációban készített rendfelszedő pótkocsija A* ÉPGÉP gyártotta ezt a külföldieknél nagyobb teljesítményű gyorsgöz-fejlesztö gépet, amely nagyon sok területen, például építkezések téliesitésénél, kenyérgyárakban, mosodákban stb. alkalmazható is. Két nagyságban készül: a 18 köbméteres 5 perc alatt négy ember egy órás munkáját látja el. A másik, a 30 köbméteres, szintén minden kézi munka nélkül a traktoros irányításával dolgozik. Sláger a HÖDGÉP HAKO elnevezésű univerzális, kerti törpetraktora is. Felhasználási területe szinte korlátlan: görgős többsoros, asszimetri- kus görgős kapáié .ra, gyomirtásra, sortöltögetésre, szántásra, permetezésre, trágya- eltakarításra, utcaseprésre és számos más műveletre felhasználható. A Mecseki 'Szén- és Ércbánya pavilonjában a robbantógép vizsgáló gépet mutatják be. A fényképezőgéppel összeépített bonyolult elektromos műszer alkalmas minden gyorsan lejátszódó elektromos folyamat rögzítésére, majd a fényképről annak értékelésére. Lényege, hogy egy oszcilloszkóp-sugár az időalapot, egy másik pedig a robbantógép lesülési görbéjét jelöli. A két sugárból kiszámítható a robbantó vagy más gépek energiája. Régebben 5—8 hónapot is igénybe vett, amíg a meghibásodott gépek a vállalathoz visszakerültek. Most évenként 600—800 gépet tudnak ellenőrizni és természetesen javítani is. Nehéz lenne elkerülni a Centrum Áruház által bemutatott, a Hazai Fésüsfonó L díjat nyert termékét A Frester szövet a BNV nagydíja után Pécsett is a győztesek közé került. Gyűrhe- tetlen, mosható, alaktartó, nem kell vasalni és viszonylag olcsó. A férfi és női használatra készült változatok szürke, sima és csíkos-szürke valamint keki színben készültek. mié. Az első példány a vásárnyitás napjára készült el. Az eddig ismert heverők.-l mindössze annyiban tér el, l ogy kettő egymásra illeszthető anélkül, hogy esztétikailag egy kicsit is rontaná a lakás összhangját. Üdülőkben, kis méretű szobákban, ahol két embernek kell aludnia. a célnak jobban megfelelőt nehéz elképzelni. A szabadszentkirályi Béke Tsz gépüzeme kisméretű, könnyen szállítható, viszonylag nagyteljesítményű, nagyon tetszetős kivitelű betonkeverői az építészek elismerését váltották ki. Fázisváltójuk tapasztalt elektro- szakembereket is megdöbbentett. A porszívó nagyságú készülék az egyfázisú világítási áramot átalakítja és 3 fázisú aszinkronmotorok, transzformátorok működését lehetővé teszi. A Kecskeméti TÜZÉP pavilonjában bemutatott szám-, kombináció-zárás ajtót kulcs helyett 6 szám kombinációjából kialakított szám segítNagyon praktikus új tér- i mék a Baranyai ÁFÉSZ-ek I Közös Vállalkozása asztalos- I üzemében készült iker reka5—8 fő folyamatos munkáját biztosító, jól felszerelt asziaiosiizemet Pécsett, vagy környékén bérbe vennénk. Ajánlatokat a Sallai utcai hirdetőbe „Asztalos” jeligére kérjük. t Pavilonról pavilonra
