Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-31 / 178. szám
1070. Július 31. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Fél év elmúlt Mi vált be a jóslatokból? Jóslásokba bocsátkoztunk év elején. Arra kértünk három pénzügyi szakértőt, nyilatkozzanak Mit hoz az 1970-es esztendő, tekintettel arra, hogy egyes gazdasági szabályzókat megváltoztattak? Félév — nem nagy idő. Bizonyos irányzatok azonban felírhatok. Mi vált be a jóslatokból? Ötmillióval emelik az árbevételt az ÉPGÉP pécsi 7. számú gyárának dolgozói a pártkongresszusra tett felajánlásuk alapján. Pásztorgondok falun Pusztulnak a legelők — Ipari munkások a pásztorházakban Dr. Kisvári András, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának igazgatója fél évvel ezelőtt kifejezte reményét, hogy a mezőgazdaságba befektetett milliók- 1970-től végre gyümölcsözni fognak, és mindez érezteti hatását a húsellátásban. — Előreléptünk, az ütemezéssel azonban baj van. Húsz sertéstelep épül a megyében, ebből tíz-tizenkettőnek be kellene lépnie még az idén. Ezzel szemben eddig csak a sombereki üzemel és év végéig csupán a beremendi és a szalántai fog belépni. A többi beruházás áthúzódik a következő évre. Mi az oka ennek? Egyrészt az, hogy az építőipari árak az eredetileg kalkulált 10 százalék helyett 30 százalékkal emelkedtek, továbbá a gazdaságok menetközben változtattak a technológiákon. Ezek a változtatások szükségesek, hasznosak voltak, valóban jobb megoldások, azonban mindenképpen megdrágították az építkezéseket. Az így adódott többletköltségek a megyében elérik a 100 millió forintot. Ezekre a pluszokra csak jövőre lesz pénzügyi fedezetük a tsz-eknek, a beruházások tehát áthúzódnak. Ezzel szemben a szarvasmarha-telepek építése terv szerint halad. — Élénkebb kínálatot, a kereskedelemtől jobb munkát várt az idei esztendőben. — Figyelemre méltó javulás állt be a kereskedelem munkájában. A keresletnek megfelelően töltötték fel készleteiket. Eltek a hitelezés időszerű kedvezményeivel, korábban igen, most azonban nem voltak kihasználatlan pénzügyi keretek. A kínálati oldalt jelentősen növelte az import és a kisha- tármenti árucsere forgalom révén bekerült termékek. Ugyanakkor az ipari termékek választéka nem szélesedett, a vállalatok továbbra sem gyártottak olyan cikkeket, amelyek számukra gazdaságtalanok. — Az export? — Amint vártam, különösen^ a megye tőkés exportja tovább nőtt. — Kérem, összegezze véleményét — Egészséges a fejlődés, bár a mezőgazdaság nem hozza a tervezett eredményeket. Szerencsére megyénkben nem pusztított az árvíz, a kiesés másutt sokkal jobban érezhető. * Csendes László, a Beruházási Bank megyei fiókjának igazgatója fél évvel ezelőtt adott interjújából az alábbiakat ragadtuk ki: „Azt várom, hogy a vállalatok a jövőben valóban gazdálkodjanak. Ne csak mindenáron elkölteni akarják fejlesztési alapjukat. Arra költsék, ami hoz is valamit.” — Mit mutat az első félév? — kedvező jelekről számolhatunk be. A vállalatok és a mezőgazdasági nagyüzemek jelentős részénél előtérbe került a gépesítés, éltek a szocialista gépiníport adta lehetőségekkel. Az első félév beruházásainak több mint 60 százaléka gép és csak 40 százaléka építés. Az arány korábban mindig fordított volt. Mindez az intenzív fejlesztés jele. Fokozódik a termelékenység. Elmondhatom, hogy a nagyobb vállalatok és az állami gazdaságok egyre jobban gazdálkodnak, koncent- tullan használják fel alapjaikat. Látszik, hogy vannak, mégpedig hosszú távra, fejlesztési elképzeléseik. Ezzel szemben a kisebb vállalatok, gondolok itt a tanácsi vállalatokra, most is többnyire a mának élnek. Távlati tervek hiányában elaprózva használják fel fejlesztési alapjaikat, nincs szándékukban a tartalékolás. * Dr. Buzánszky József, a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóság területi igazgatóságának vezetője fél évvel ezelőtt mérsékelt optimizmussal tekintett a jövőbe. Ügy nyilatkozott, hogy csodákat, alapvető változásokat nem várhatunk; a mechanizmus kibontakoztatása útján azonban tovább lépünk. — Rövid idő telt el, lényeges változások valóban nem történtek. Jótékonyan hatottak azonban azok a finomítások, amelyek a mechanizmus szabályzóiban bekövetkeztek. Ilyen például az a változtatás, amely megszüntette a mezőgazdaságban a korszerűtlenné vált alkatrészek javításának állami dotációját. Ez arra ösztönözte a gazdaságokat, hogy korszerű gépeket vásároljanak. Figyelemre méltó az az intézkedés, hogy a javító, szolgáltató vállalatok visszatarthatják eszközlekötési járulékukat. Az építőanyagellátás fokozására az idén január 1-től egyes vállalatok visszatarthatják azt az amortizációs részt, amit korábban befizettek. Ezzel növelhetik fejlesztési alapjukat, például a Téglaipari Vállalat 1,3 millió forinttal. Vagy itt vannak a szarvasmarha-tenyésztés fellendítésére hozott intézkedések. — ön is úgy nyilatkozott, hogy az elkövetkezendőkben a fogyasztók jobb ellátására lehet számítani, növekszik a kereskedelem készlete, javul a készletek összetétele. — Ez be is következett, mégpedig a megváltozott szabályzók, s nem utolsósorban a társadalmi hangulat hatására. Rendelkezésre áll egy kimutatás a baranyai nagykereskedelmi vállalatok készleteinek alakulásáról. Nos, az idei első félévben a tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva 30 százalékkal volt több a kereskedelem készlete, bár a növekményben az árváltozások hatása is tükröződik. — A munkaerőgazdálkodásban történt-e előrelépés? — Az előzetes számítások és a szakirodalomban megjelent közlemények, tanulmányok arra utalnak, hogy a rendelet módosítás csak óvatosan orientálja a vállalatokat a jobb munkaerőgazdálkodásra, mivel az új elszámolási mód csak mérsékelt hatást fejt ki a személyi érdekeltségre. Még csak a kezdeti lépéseket tettük meg e téren, jelentős változásokra a még nem ismert, de talán jövőre érvénybe lépő szabályozást követően számíthatunk. — Említette a gazdasági szabályzók finomítását, azt, hogy ezek milyen jótékony hatást fejtettek ki. Ha vannak, beszéljünk a fékekről is. — Még mindig nem tör, téntek meg azok a szervezeti I változások, amelyek értelmében egyes vállalatok teljes önállóságot kapnának. Ez nagyban elősegítené a verseny kibontakoztatását. Még mindig sok a központi támogatás, a dotáció. Egyes vállalatoknak kényelmes a gazdasági élet. Elmondhatom, hogy területi igazgatóságunk is azon van és több alkalommal megtette javaslatait az állami támogatás megnyirbálására. A jövőben is élünk ezzel a lehetőséggel. 1 Ez lenne tehát az első félév bizonyítványa. A pénzügyi szakemberek véleményén túl csupán csak utalni szeretnék a Központi Statisztikai Hivatal minap közzétett adataira, amelyek rendkívül kedvező színben tüntetik fel az első félév gazdasági fejlődését. Az állami ipar termelése 8 százalékkal növekedett és a többlet nem létszámemelésből, hanem majdnem teljes egészében a termelékenység növekedéséből adódott. Miklósvári Zoltán Minden faluvégén ott állnak ma is a pásztorházak. Azt éppen nem lehet mondani, hogy a falu legszebb házai ezek, de egyik másik egészen tágas portájú, két- három lakás is kialakítható benne. Ezekben laktak a községi pásztorok, a csordás, a kanász, az apaállat-gondozó, itt-ott esetleg a juhász. Ha az alföldi, vagy a somogyi pásztorok rangját, tekintélyét soha nem élvezték is, itt az intenzívebb állatkultúrával rendelkező Baranyában, fontosságuk miatt megbecsült foglalkozások voltak, s lennének ma is. Ha lennének. A pásztorházak azonban lassan néptelenednek, vakolatuk hámlik, falaik málladoznak, udvarukat felveri a gaz, s az élet legkisebb jelét sem árulnák el, ha nem telepedne le bennük hosszabb rövidebb időre egy-egy népesebb cigánycsalád. Hosszú ideje már, hogy a pásztorkérdés megoldásában egyedül rájuk lehetett számítani. Ma már azonban ők sem szívesen veszik kézbe a pásztorbotot. Aki meg vállalja, az meg a jószágtartóknak nem kell. • Lassan odajutunk, hogy nem akad őrzője a háztáji jószágnak. Azok a megyei vezető szakemberek, akik értő szemmel figyelik az állatállomány alakulását, a létszámmozgási tendenciákból s főleg az azok mögött rejlő mozgató rugókból úgy vélik, hogy tíz év múlva megoldódnak a pásztorgondok Baranyában. Addigra nem lesz olyan háztáji állat, amit ki kell hajtani a legelőre. Manapság azonban még gond ez, hisz tavaly például a megye 95 ezer darabot kitevő szarvasmarha állományából 29 ezer a háztájiban volt, s a háztáji sertéslétszám meghaladta a százezret. Persze, és ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni ma már nemcsak a nagyüzem, de a kisüzem is áttér az intenzívebb állatfajtákra, a mangalica, amely tipikus legeltetéses sertés volt, teljesen kiveszett. Van azonban a dolognak egy másik oldala is. A tsz-ek közel 50 ezer holdat kitevő legelő területének felét a háztáji veszi igénybe. Mi legyen ezzel a 25 ezer hold legelővel? Az ésszerűség azt kívánja, hogy hasznosítsák az itt termett füvet, s nemcsak az ésszerűség követeli, de maguk az állattartók is. Szedeczki József, bodai lakos a bicsérdi termelőszövetkezet tagja azt írja szerkesztőségünknek: „A pásztornak a tsz vezetősége még tavaly felmondott — jogosan — Száz lakás lesz abban a négy több szintes háztömbben, amely Boly új lakótelepén épül. Előreláthatólag még az idén 18 lakásos KISZ-ház építését kezdik meg elsőként. Az emeletes házakon kívül harminc családi ház létesítésére is sor kerül. a gazdák panaszára, — Azóta már a Gázműveknél dolgozik, de nem lehet kitenni a szolgálati lakásból. A jószágok bennszorultak az istállóban, a legelőt felveri a gaz, a fűbért pedig fizetni kell. Azelőtt Bodán 500—600 sertés járt ki a legelőre, ma már csak 60—70 van, de jövőre már ennyi se lesz. Ha lenne pásztor, biztos kevesebben adnák el a jószágot.” A levél óta némileg változott a helyzte, bár kanász ma sincs Bodán, a csordáskérdést frappánsan megoldották. Egy idős tsz-tag elvállalta ezt a munkát, neki szolgálati lakás sem kell, hisz saját háza van a faluban, a gazdák elégedettek vele. A sertéspásztor kérdésre Bicsérden, a tsz-központban kerestünk választ. Nagy Károly tsz-elnök ismerte a bo- daiak problémáját, amelyért részben őket okolja. A tsz a bodai pásztorház felújítását már tervbe vette, az anyagot is kiszállították, a bodaiak keressenek maguknak egy jó pásztort, de azt fizessék is meg úgy, hogy tisztességesen megélhessen. A bicsérdi pásztor kétezret keres, mert itt több a jószág. Bodán kevesebb, ott egy darab után magasabb árat kell a gazdáknak fizetniök ahhoz, hogy a pásztor megmaradjon. A pásztor nyers bérén kívül a tsz így is évente negyedmillió forintot áldoz a háztáji jószág fenntartásával kapcsolatos költségekre, mert a fizetett szabadság, az SZTK, a pihenő nap, a pásztor háztáji földje, nyereség- részesedése, és egyéb terhek a közöst terhelik. A bicsérdi és zóki háztáji legelő után a bodait is rendbehozza a tsz. Majdnem szószerint azonos választ kaptunk Hata Józseftől, a rózsafai tsz elnökétől. A tsz-nek 750 hold legelője van, amiből a közös csak 100 holdat használ, a többin a tagok jószágai legelhetnek. A háztáji sertésállomány az év elején 3000 darab volt, ebből kijáró 650, a háztáji marhaállomány mintegy 750, ebből 450 jár a legelőre. Azokban a községekben — Rózsafán, Katádfán, Dencs- házán — ahol jól meg vannak fizetve a pásztorok, ott nincs pásztorgond. Bánfán kevesebb a jószág, ott egy- egy gazdának nagyobb terhet kell vállalnia. Tudomásul kell venni, hogy megváltoztak az idők, s egyre kevesebb ember vállalkozik sertések és marhák őrzésére. Aki vállalja és jól csinálja, azt meg is kell fizetni. Ahány falu, annyiféleképpen oldja meg pásztorgondját. Nagypeterden például egyáltalán nics községi pásztor, ott a gazdák felváltva őrzik a jószágot, minden nap vagy minden héten más. Bakonyán a tsz olyan szépen rendbehozta a háztáji legelőt, hogy ott akár a legintenzívebb legeltetési módszert is be lehetne vezetni villanypásztorral. Erre még nincs példa a megyében pedig a villanypásztor a háztájiban is jó megoldásnak kínálkozik. Ehhez azonban az kell, hogy a háztáji legelők legjavát a tsz-ek és a gazdák közös anyagi hozzájárulással rendbehozzák, intenzíven műtrágyázzák, ápolják. Sok „pásztor” csak azért szerződik el egy községbe, hogy szolgálati lakáshoz jusson, s aztán elmegy az iparban dolgozni, mert a lakásból nem tehetik ki. Persze ezt is meg lehet előzni, a szerződésben olyan feltételeket szabni, ami az ilyen spekulációt kizárja. Jó megoldásnak látszik az idős, nyugdíjas tsz-tagok alkalmazása, és ismét csak a villanypásztor, amelynek felügyeletét a nyári időszakban még gyermekek is el tudják látni. Tsz—sörgyári kooperáció Több lesz-e egy ötletnél? Adva van a húsprogram, amely nagy erőfeszítésekkel, nehezen leküzdhető férőhelykapacitás problémákkal halad előre és adva van Pécsett egy nagy sörgyár, amelyben a napi sörfőzésekből huszonnégy óránként 300—400 mázsa sörtörköly vagy népies nevén tréber képződik, ami kitűnő mar- hahízlaló takarmány. De pusztán azért, mert a tréber túl terimés, szállítás-igényes anyag, nem jut el a Pécstől nagyobb távolságokra eső marhahizlaldákba. A gyár igyekszik amit csak lehet, értékesíteni részben mező- gazdasági üzemekben, a felesleget pedig a maszekoknak. A tréber értékesítés azonban nincs megnyugtatóan megoldva. Ha a trébert túl költséges naponta kiszállítani, akkor nem volna-e érdemesebb a hizlaldát behozni a gyár közelébe, mivel azt csak egyszer kell megépíteni? Ez az ötlet évek óta foglalkoztatja már a megyei szakembereket, de vállalkozó hiányában csak ez év elején jutott olyan stádiumba a „sörgyári hizlalda” ügye, hogy a puhatolózó tárgyaláson, mint akkor hírül adtuk, meglepően sok vállalkozó jelentkezett. A nagy, ezer férőhelykapacitásra tervezet); hizlaldát borjúval ellátó gazdaságok — számuk 14 — egyértelmű nyilatkozatot tettek, s ezt a mai napig tartják: vállalták a hizlalda folyamatos alapanyagellátását. Vita pusztán akörül támadt, hogy ki vagy kik építsék meg a hizlaldát, amelynek költsége 20 millió — ennek 50 százalékát az i állam magára vállalja — ha társulnak, milyen feltételek mellett tegyék, illetve, hogy a sörgyárnak milyen szerepe legyen a kooperációban. Azt azonban alapelvként mondták ki, hogy a hizlalda Pécsitől nem lehet messzebb 15 kilométernél. Nos, az azóta eltelt időben elkészült a kalkuláció, s a gazdaságossági számítást minden érdekelt megkapta. A tsz-ek köre háromra szűkült le, s ezek Bicsérd, Kővágószőlős és Reménypuszta, a múlt héten ültek össze újabb megbeszélésre. Ezen a második tárgyaláson, melyre érthetetlenül a sörgyárat nem hívták meg, a vita főleg akörül forgott, hogy a sörgyár által kikötött 32 forintos mázsánkénti sörtörköly ár magas, hogy a gyár nem tud tőkét invesztálni a kooperációba. Végülis minden függőben maradt, mert adott körülmények között a társulás gondolatával még nem tudtak megbarátkozni a tsz-ek, s most várakozó álláspontra helyezkedtek azzal, hogy talán egy lazább társulási forma lenne a helyesebb, s a telep épüljön fel Reménypusztán — a málomi részen —, mivel ez van legközelebb. Időközben dr. Rugási Endre, a sörgyár igazgatója, lapunknak azt a nyilatkozatot adta, hogy ők koránt sem mondták még ki ez ügyben a végső szót, s készek új tárgyalásokra az árkérdésben és a beruházási kérdésben is. Igaz, hogy beruházási kapacitásukat más területen kötötték le. Az országos központ és a MÉM azonban értesülve a pécsi kezdeményezésről s helyeselve azt, az élelmiszeripar oldaláról is támogatni kívánja a kooperáció létrejöttét. Most már az ipar szorgalmazza a tárgyalások újbóli felvételét a tsz-ekkel, amire rövidesen sor kerül. Mivel elháríthatatlan akadályok nem merültek fel, a nyilvánosság joggal reméli, a hizlalda ügye nem marad puszta ötlet. — Űtjavítás társadalmi munkában. Magyarszéken a Petőfi, Mecsekpölöskén a Petőfi, Rózsa és Hársfa, Liget községben pedig ugyancsak több köves- és földutat újítanak fel a nyár folyamán a helybeli lakosok. MEGJELENT a 3,6%-os ZSÍRDÚS TEJ műanyag csomagolásban, fél- és egyliteres kiszerelésben. ÄRA: 2,10 ILLETVE 4,20 FT. Kapható: Az ÄBC áruházakban. csemegeüzletekben, tejboltokban és az önkiszolgáló élelmiszerüzletekben. Gyártja: a „MECSEKTEJ" Tar csap úszta 1 I ft
