Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-29 / 176. szám
6 DUNANTÜLI NAPLŐ 1970 Jogi tanácsadó K. N. több mint egy éve rokkantsági nyugdíjban részesül. A nyugdíjának megállapításakor nem számították be az ötéves megszakítást megelőzően fennállott munkaviszonyait. Kérdése: rokkantsági nyugdíjasoknak be kell-e számítani a megszakítás előtti éveket az új rendelkezés alapján? Az új rendelkezések nem í inak arra lehetőséget, hogy i megszakítás előtti éveket u rokkantsági nyugdíjasok esetében beszámítsák. Az ö .éves megszakítással kap- < iolatosan megjelent módosí- t ’> rendelkezés azt tartalmaz- t a, hogy csak azoknál lehet t megszakítás ellenére figyelembe venni a korábbi éveket, akik a nyugdíj iránti ké- ] .-lmet 1970. június 30. napja urán terjesztik elő. További követelmény a rendelkezés szerint, hogy a kérelmező a megszakítást követően legalább újabb öt évvel rendelkezzék. Olvasónk igénybejelentés alapján részesül már rokkantsági nyugdíjban, így esetében az új rendelkezés rem alkalmazható. IIorv.it I. olvasónk problémája is az ötéves megszakítással kapcsolatos. Kérdése: mennyi megszakítás lehet az egyes munkaviszonyok között, ahhoz, hogy a megszakítás előtti időket is beszámítsák? Abban az esetben, ha az Igénybejelentést megelőzően kigalább öt év figyelembeve- Lető idővel rendelkezik olvasónk, akkor a megszakítás nagyságára tekintet nélkül Le kell számítani a korábbi munkaviszonyban eltöltött éveket. Ha például 1929-től 1938-ig folyamatosan dolgozott, majd munkaviszonya megszűnt és csak 1951-ben kezdett újból dolgozni, akkor is be kell számítani az 1938- ig megszerzett időket, ha a megszakítás nagyobb mint öt, vagy tíz stb. év. Egyetlen feltétele van, hogy a megszakítást követően rendelkezzen legalább öt évi olyan munkaviszonnyal, amely biztosítási kötelezettség alá esik. Hasonló a helyzet a termelőszövetkezeti tagság és a kisipari biztosítás tekintetében is. Gy. J. olvasónk sérelmesnek tartja a nyugdíj-megál- lapító határozatot, mert az éveknél nem vették figyelembe az 1951 szeptembertől 1952 szeptemberig fennállott termelőszövetkezeti tagságát. Kérdése: Miért nem lehet ezt az idejét beszámítani és helyesen jártak-e el a nyugdíj megállapító-szervek? Amint levele alapján sikerült megállapítani, olvasónk részére az 1958. évi 40. sz. tvr. alapján állapították meg a nyugdíjat. Ez a jogszabály nem ad arra lehetőséget, hogy a termelőszövetkezetben eltöltött éveket is beszámítsák. Ezért nyugdíja megállapításánál helyesen jártak el, akkor amikor a termelőszövetkezeti tagsági idejét nem vették figyelembe. Más lenne akkor a helyzete, ha mint termelőszövetkezeti tag kéri a nyugdíjának megállapítását és a megállapítás időpontjában a 65 életévét betöltötte vagy rokkant. Ez esetben az ipari — 1958. évi 40. sz. rendelkezés alapján figyelembevehető — időket is be kell számítani. A rendelkezések még ez esetben is különbséget tesznek az első belépés éve és a többi év között. Ugyanis az 1966. december 31. előtti időben az első belépés évét kivéve, a termelőszövetkezeti tagként eltöltött éveket csak akkor lehet nyugdíjévként figyelembe venni, ha a termelőszövetkezeti tagsága a) egész éven át fennállt (január 1-től december 31-ig); b) a termelőszövetkezeti férfitag az évi 120, a nő tag az évi 80 munkaegységet teljesítette és; c) járulék fizetésre kötelezett volt. Az ismertetett szabály alapján az 1952-es termelőszövetkezeti tagsági időt még akkor sem lehetne beszámítani, ha nyugdíját az 1966. évi 30. sz. tvr. alapján állapították volna meg. Levele szerint ugyanis termelőszövetkezeti tagsága 1952. szeptemberében megszűnt, tehát egész éven át nem állt fenn tagsági viszonya. SZERKESZTŐSÉG lÁÍÍtrtú f vJKÍk íöy \AjJ \J \j Árusítás Shell módra? Öröm töltött el, amikor hallottam és főleg tapasztaltam, hogy Pécsett is nyílt Shell benzintöltő állomás és autószerviz. Kezdetben min- | dig pontos és udvarias kiszolgálást tapasztaltam és tankoláskor többnyire még a szélvédőüvegemet is letisztították. Nos, e kellemes tapasztalatok után, mint derült égből a villámcsapás ért, amikor ugyanott ablakpáramentesítő fóliát akartam vásárolni. Ennek ára hatvan forint, viszont csak 25 forint felszerelési díj ellenében árusítják. Ezt még megértem. A meglepetés csak akkor ért, amikor kértem, hogy akkor legyenek szívesek felszerelni is. — Azt a szerelőink nem vállalják — közölte velem a bájos kisasszony az irodában. — Csak egy vödörjük van — mondta — és abban nem lehet úgy beáztatni, hogy ne gyűrődjék össze a celofán. — Ezután azt javasolta, hogy mindezt otthon a fürdőszobában szépen meg lehet csinálni. És amikor erre azt Miért sötétek a belvárosi utcák? A Dunántúli Napló nem is egyízben megírta már, hogy ha sok költséggel is, de megtörtént a belvárosi utcák közvilágításának felújítása. Véleményem szerint ma is sötétek az utcák. Hogy miért? Mert a DÉDÁSZ elhanyagolja a világítóberendezések karbantartását. Példa erre többek között az is, hogy a januári karbantartáskor jó- néhány olyan foglalat maradt utánuk, amibe még égőt sem csavartak. Különösen jellemző ez a Széchenyi tértől keletre eső utcákra, melyekben már hónapok óta „vak” a higanygőzlámpák egyharmada. De más hibák is vannak. Például a Per- czel és Munkácsy utcában az égők műanyag ernyői olyan piszkosak, hogy már alig- alig szűrődik át rajtuk a fény. Kérdezem, miért maradt el a karbantartás, amikor tudomásom szerint az illetékes kerületi tanácsok, a lámpatestek után járó átalányban fizetik az áramfogyasztást. Szeretném remélni, nem arról van szó, hogy miután az említett lámpák egyharmada nem tölti be hivatását, — ez azt jelentené, hogy ilyenformán a DÉDÁSZ is megtakarítja a közvilágítási díj egy- harmadát. Dr. Csatlós Lóránd Pécs, Anna u. 13. válaszoltam, hogy ez esetben ne számítsák fel a meg nem szolgált felszerelési díjat, a kisasszony már zordabban válaszolt: — Kérem azt nem lehet, utsítás van rá! Meg kell még említenem, hogy július 19-én a balatonfüredi Shell kútnál is tankoltam, s ott is nyomozást folytattam a páramentesítő ügyében. Nos, a 60 forintos ár mellett a felszerelési díjat itt már 30 forintban állapították meg. Űgylátszik a plusz 5 forintot a „nagyobb vödör” beszerzési árának fejében kérték. Dr. Lajos László Pécs, Endresz Gy. u. 3. Ha igaz is a közmondás, ami szerint minden csoda három napig tart, én bizony még a mai napig is számon- tartom az önök lapjában megjelent tűzesetet, mely július 15-én történt a főpálya- udvar rakodótérségében. Több oka is van e számontartásomnak. Kezdeném - azzal, hogy azon az estén, amikor az ablakomból kitekintve észrevettem az akkor még csak parázsló és enyhén füstölgő feltornyozott telefonoszlopokat, haladéktalanul a MÁV-bérház sarkán lévő nyilvános telefonfülkéhez rohantam. Talán mondanom sem kell, hogy hasznavehetetlen volt. így hát addig rohangáltam háztól-házig, amíg nem találtam egy telefon- tulajdonost, ahonnan végre értesíthettem a tűzoltóságot. Ezalatt közel negyedóra telt el, ami elég volt ahhoz, hogy az imént még parázsló fészek lángoszloppá változzék. A tűzoltók dicséretére legyen mondva, hogy alig pár perc elmúltával már a helyszínen voltak, és nem rajtuk múlott, hogy csak tetemes késéssel foghattak hozzá az oltáshoz. Ök ugyanis azonmód a megjelölt „tűzcsapra” Szégyeníti» megkülönböztetés Július 15-én, szerdán két ismerős asszonnyal Pécsett voltunk kórházi látogatáson. Utána 1 órakor a nagy melegben betértünk az Elefánt vendéglőbe és sört kértünk. Félórai várakozás után figyelmeztettük a pincért, hogy hozza már a sört. Erre azt felelte: Menjenek a tsz-be kapálni! Végül is ital nélkül voltunk kénytelenek kiszégyenkezni onnan. Tóth Erzsébet Berkesd innep Nagy-Daindolban Nagy öröm számunkra, hogy a régóta nélkülözött autóbuszjáratunk újra megindult. Ebből az alkalomból szeretnénk köszönetét mondani mindazoknak, akik ehhez hozzásegítettek bennünket, a XII. kér Tanács építési osztályának, a rendőrségnek az Ütíenntártó Vállalat és Autóbuszközlekedési Vállalat dolgozóinak. Segítségükkel a munkálatokat határidő előtt társadalmi munkában be tudjuk fejezni. Boldogok vagyunk, hogy a sok utánjárás és munka nem volt hiábavaló. Lukács Béla vetették magukat, de sajnos eredménytelenül. — Ugyanis csak a „jelzést” találták meg, ami mögött nyoma sem volt a tényleges csapnak. Űgy- látszik a kivitelezők elfelejtették felszerelni. így újabb értékes percek teltek el, amíg vizet találtak, ami után rövidesen el is oltották a tüzet. Szomorú tanulság, hogy a telefon és a tűzcsap hiányosságai miatt minden bizonnyal sokszorosára emelkedett a tűzkár. H. Lászlöné Kandó K. u. 24. Szerkesztői üzenetek s S. J.-né Szulimán. Ha a > szülést megelőző két éven ) belül 270 nap biztosítási idő- S vei rendelkezik, ez esetben ? teljesösszegű szülési segélyre ' jogosult, ha viszont 180 napot meghaladó idővel rendelke- j zik, akkor a szülési segély > fele összegét kaphatja meg. I Ennél kevesebb idő esetén nem jogosult semmilyen ellátásra, segélyre. * R. Mihály Komló. Volt munkáltatója nem köteles visszavenni munkára. Ha a munkaviszonya megszűnése előtt, vagy a megszűnést követő három napon belül keresőképtelen állományba vette áz orvos, ez esetben táppénzre jogosult. Ha nem kaphat táppénzt, de rokkant, akkor kérje rokkantsági nyugdíjának a megállapítását. * R. József Töttős. Ha a járásbíróság ítéletében foglaltakkal nem ért egyet, akkor jogában áll az ítélet ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül a Megyei Bírósághoz fordulni fellebbezésével. Végső soron ott döntenek az ügyében.-U Gy. József Egyházaskozár. Leveléből úgy tűnik, hogy még a jogorvoslati időn ■— fellebbezési időn — belül van. így a sérelmes határozatot \ fellebbezze meg és a hozzánk ) írtakat is fogalmazza bele a l fellebbezésébe. Pécs egyik legszebb építménye a Ledinán lévő Zsolnay mauzóleum. Sajnos, a műemlékszámba menő épület omladozik, töredezik, ablakul nincsenek már és a szétrombolt bejáró szemétládául szolgál pillanatnyilag. Az illetékesek válas&oln&k Minden napom nagyon szép Dobosék telefont kapnak A „Minden napom nagyon szép” címmel megjelent július 16-i közlemény ama részére vonatkozóan, amelyben Dobos Dezsőné a hármas ikreire való tekintettel a telefont szükségesnek tartja —, megjegyzem, hogy Dobosék a gyermekeik megszületése után hamarosan írásban is kérték a telefon bekapcsolását. Annakidején a műszaki és egyéb helyzet megvizsgálása után megállapítottam, hogy Dobosék problémája hasonló ama három és félezer kérelmezőjéhez, akik a telefont nagyon nehezen nélkülözhetik, azonban a kábelhálózat, % valamint a pécsi telefonközpontok közismert telítettsége nem tette lehetővé, hogy az egyébként méltányos kérelmeket, köztük az övékét ia azonnal, vagy rövid úton teljesíthessük. Sajnálom, hogy Dobosék kérelmével kapcsolatosan is ez volt a helyzet, de azóta a Pécs városi Távközlési Üzemnél intézkedtem, hogy amint műszaki lehetőség nyílik, az állomást kapcsolják be. Erre előreláthatólag már a közeli hetekben sor kerül. Kántor Sándor. a Postaigazgatóság Igazgató helyettese Kimaradt járatok ... Valóban, tarthatatlan helyzet A Dunántúli Napló egyik j korábbi számában a fenti , címmel megjelent .panaszos : sorokra, az alábbi választ I adjuk: Vállalatunknál a gépkocsi- vezető hiány oly számottevő, hogy megoldásával immár a legmagasabb szinten is foglalkoznak. Ugyanakkor a járművek fokozott igénybevétele rendkívül nagymérvű elhasználódást eredményezett. A műszaki meghibásodások eredményeként egyes esetekben valóban csak késve, vagy egyáltalán nem tudjuk közlekedtetni az említett járatokat. Az általunk is tarthatatlannak minősített helyzet megoldására saját hatáskörben gépkocsivezetői tanfolyamokat szerveztünk és szervezünk, és ezzel egyidejűleg új gépkocsik vásárlásával kívánjuk emelni autóbuszaink műszaki színvonalát. Laki Pál 12. AKÖV igazgató h Leveleink nyomában „Segítsenek Meszler Józsefen I“ A levél csak néhány mondatos és az aláírása is olvashatatlan: „Fiatal ember még, harminc egynéhány éves, de a sorsa örökös tehetetlenségre ítélte. Néhány éve tőből amputálták mindkét lábát és azót ott üldögél esőben, napon a Rákóczi út 22. szám alatti lakása kapujában. Aki nem ismeri, azt hinné róla, hogy koldulni ült oda, s nem egyszer meg is történt, hogy szégyenlősen visszautasította az adakozó szívű járókelők felkínált forintjait. Hallottam már a sza- badkozását is, hogy ő csak az életet, a mozgást akarja látni, ami tőle elvétetett. Pedig kaphatna valamicskét ő is belőle, ha segítő kezet nyújtana neki a társadalom. | Gondolom, hálás szívvel fogadná, ha valamelyik üzem vagy intézmény megajándékozná egy kézihajtású biciklivel, hogy körülnézhessen kicsit a kapun túli világ szerény, de az ő számára minden bizonnyal sok élményt nyújtó forgatagában. Kérem, segítsenek Meszler Józsefen!” Ott ült ezúttal is a kapu aljában és egy papírzacskóból kenyérmorzsát szóroga- tott a körötte nyüzsgő galamboknak. Még rám is szólt, amikor hozzálépve pillanatokra elrebbentettem a „jószágait”. — Óvatosan ‘ mozogjon, mert bizalmatlanok ahhoz, akit nem ismernek, — figyelmeztetett. — Nekem már évek óta kosztosaim. En megismerem és jellemük szerint meg is különböztetem őket egymástól... Rámutat az egyik különösen torkos madárra. — Az ott ni, az a fehér- bögyű, jópofa kis jószág, amolyan bigámista jellem. Nem egyszer vendéget is hoz magával. De csak egykét alkalomra, aztán „ejti” és új partnerrel érkezik a következő lakomára ... Mondaná, mesélné tovább kedvenceinek szokásait, de amikor megtudja, hogy mi járatban vagyok, szemlátomást zavarba jön. — Lám, a sorsomra kíváncsi, én meg a kis meséimmel traktálom itt, a kapu alatt, — szabadkozott, és már invitált is beljebb a „lakásába”. Azt vártam, hogy majd bekiabál valakinek a kapu mögé, vagy az én segítségemet kéri ehhez a „pár lé- péses” úthoz, de ehelyett csak arra kért, forduljak el, ha kellemetlen látvány az ő „tenyeres lépkedése” ... A lakása, ahol hellyel kínál, leírhatatlanul sötét, nyirkos odú. Villanyt gyújt, hogy át ne botoljak a már első lépésnél útbaeső faprics- csen, ami mögött már csak a szekrénynek, a széknek és a kis asztalkának jutott hely a valamikori fáskamrában. Rám csodálkozik, amikor a róla írt levelet említem. — Nem tudom, ki írhatta, de bizonyára , tájékozatlan volt az illető. Mert van nekem két biciklim is, — mondja — még a vállalattól kaptam végkielégítésnek, amikor az érszűkületem miatt elveszítettem a két lábamat. Meg is mutatja a „bicikliket”, dicséri, hogy jó karban vannak, csak éppen nem tudja, mit kezdjen velük. — Nincs már erőm a meghajtásukra, mert egy éve a karjaimba is befészkelte magát az érszűkület. Kaptam ugyan jótanácsot, hogy legalább az egyikre szereltessek egy kis Berva motort, csak azt nem mondták, hogy miből. Örülök annak is, hogy a kis rokkantságimból törleszthetem a lakbért, a villanyt, ami egésznap ég, ha a rossz idő elől behúzódok ide a sufnimba. A többit meg felemészti az eltartásom. Pedig de szívesen összerakná „maradék” pénzét, s nemcsak a kis Berva motorra, hanem egy rádióra is, mert azt is nagyon hiányolja. — Különösen esténkint, amikor teljesen magamra maradok. Ügy elhallgatnám olyankor a magyarnótákat, színdarabokat, de így csak a szevenál, meg a valeriána békéltet meg a sorsommal... Amikor elköszöntem tőle, „nem kísért ki”, meg akart kímélni az újabb „kellemetlenségtől”, de utánam szólt, hogv lehetőleg csínján bánjak a kívánságaival. — Talán elég lenne, ha csak az egyiket írná meg, — óvatoskodott. — Nem szeretném, ha azt mondanák rólam, hogy kapzsi vagyok ... P. Uf. Szomorú tanulság
