Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-29 / 176. szám

6 DUNANTÜLI NAPLŐ 1970 Jogi tanácsadó K. N. több mint egy éve rokkantsági nyugdíjban ré­szesül. A nyugdíjának meg­állapításakor nem számították be az ötéves megszakítást megelőzően fennállott mun­kaviszonyait. Kérdése: rok­kantsági nyugdíjasoknak be kell-e számítani a megszakí­tás előtti éveket az új ren­delkezés alapján? Az új rendelkezések nem í inak arra lehetőséget, hogy i megszakítás előtti éveket u rokkantsági nyugdíjasok esetében beszámítsák. Az ö .éves megszakítással kap- < iolatosan megjelent módosí- t ’> rendelkezés azt tartalmaz- t a, hogy csak azoknál lehet t megszakítás ellenére figye­lembe venni a korábbi éve­ket, akik a nyugdíj iránti ké- ] .-lmet 1970. június 30. napja urán terjesztik elő. További követelmény a rendelkezés szerint, hogy a kérelmező a megszakítást követően leg­alább újabb öt évvel rendel­kezzék. Olvasónk igénybejelentés alapján részesül már rok­kantsági nyugdíjban, így esetében az új rendelkezés rem alkalmazható. IIorv.it I. olvasónk problé­mája is az ötéves megszakí­tással kapcsolatos. Kérdése: mennyi megszakítás lehet az egyes munkaviszonyok kö­zött, ahhoz, hogy a megsza­kítás előtti időket is beszá­mítsák? Abban az esetben, ha az Igénybejelentést megelőzően kigalább öt év figyelembeve- Lető idővel rendelkezik ol­vasónk, akkor a megszakítás nagyságára tekintet nélkül Le kell számítani a korábbi munkaviszonyban eltöltött éveket. Ha például 1929-től 1938-ig folyamatosan dolgo­zott, majd munkaviszonya megszűnt és csak 1951-ben kezdett újból dolgozni, akkor is be kell számítani az 1938- ig megszerzett időket, ha a megszakítás nagyobb mint öt, vagy tíz stb. év. Egyetlen feltétele van, hogy a meg­szakítást követően rendelkez­zen legalább öt évi olyan munkaviszonnyal, amely biz­tosítási kötelezettség alá esik. Hasonló a helyzet a termelőszövetkezeti tagság és a kisipari biztosítás tekinte­tében is. Gy. J. olvasónk sérelmes­nek tartja a nyugdíj-megál- lapító határozatot, mert az éveknél nem vették figyelem­be az 1951 szeptembertől 1952 szeptemberig fennállott ter­melőszövetkezeti tagságát. Kérdése: Miért nem lehet ezt az idejét beszámítani és he­lyesen jártak-e el a nyugdíj megállapító-szervek? Amint levele alapján si­került megállapítani, olva­sónk részére az 1958. évi 40. sz. tvr. alapján állapították meg a nyugdíjat. Ez a jog­szabály nem ad arra lehető­séget, hogy a termelőszövet­kezetben eltöltött éveket is beszámítsák. Ezért nyugdíja megállapításánál helyesen jártak el, akkor amikor a termelőszövetkezeti tagsági idejét nem vették figyelembe. Más lenne akkor a helyzete, ha mint termelőszövetkezeti tag kéri a nyugdíjának meg­állapítását és a megállapítás időpontjában a 65 életévét betöltötte vagy rokkant. Ez esetben az ipari — 1958. évi 40. sz. rendelkezés alapján figyelembevehető — időket is be kell számítani. A rendelkezések még ez esetben is különbséget tesz­nek az első belépés éve és a többi év között. Ugyanis az 1966. december 31. előtti időben az első belépés évét kivéve, a termelőszövetkezeti tagként eltöltött éveket csak akkor lehet nyugdíjévként figyelembe venni, ha a ter­melőszövetkezeti tagsága a) egész éven át fennállt (január 1-től december 31-ig); b) a termelőszövetkezeti férfitag az évi 120, a nő tag az évi 80 munkaegységet tel­jesítette és; c) járulék fizetésre kötele­zett volt. Az ismertetett szabály alapján az 1952-es termelő­szövetkezeti tagsági időt még akkor sem lehetne beszámí­tani, ha nyugdíját az 1966. évi 30. sz. tvr. alapján álla­pították volna meg. Levele szerint ugyanis termelőszö­vetkezeti tagsága 1952. szep­temberében megszűnt, tehát egész éven át nem állt fenn tagsági viszonya. SZERKESZTŐSÉG lÁÍÍtrtú f vJKÍk íöy \AjJ \J \j Árusítás Shell módra? Öröm töltött el, amikor hallottam és főleg tapasztal­tam, hogy Pécsett is nyílt Shell benzintöltő állomás és autószerviz. Kezdetben min- | dig pontos és udvarias ki­szolgálást tapasztaltam és tankoláskor többnyire még a szélvédőüvegemet is letisztí­tották. Nos, e kellemes tapaszta­latok után, mint derült ég­ből a villámcsapás ért, ami­kor ugyanott ablakpáramen­tesítő fóliát akartam vásá­rolni. Ennek ára hatvan fo­rint, viszont csak 25 forint felszerelési díj ellenében áru­sítják. Ezt még megértem. A meglepetés csak akkor ért, amikor kértem, hogy akkor legyenek szívesek felszerelni is. — Azt a szerelőink nem vállalják — közölte velem a bájos kisasszony az irodában. — Csak egy vödörjük van — mondta — és abban nem le­het úgy beáztatni, hogy ne gyűrődjék össze a celofán. — Ezután azt javasolta, hogy mindezt otthon a fürdőszo­bában szépen meg lehet csi­nálni. És amikor erre azt Miért sötétek a belvárosi utcák? A Dunántúli Napló nem is egyízben megírta már, hogy ha sok költséggel is, de meg­történt a belvárosi utcák közvilágításának felújítása. Véleményem szerint ma is sötétek az utcák. Hogy miért? Mert a DÉDÁSZ elhanya­golja a világítóberendezések karbantartását. Példa erre többek között az is, hogy a januári karbantartáskor jó- néhány olyan foglalat ma­radt utánuk, amibe még égőt sem csavartak. Különösen jellemző ez a Széchenyi tér­től keletre eső utcákra, me­lyekben már hónapok óta „vak” a higanygőzlámpák egyharmada. De más hibák is vannak. Például a Per- czel és Munkácsy utcában az égők műanyag ernyői olyan piszkosak, hogy már alig- alig szűrődik át rajtuk a fény. Kérdezem, miért maradt el a karbantartás, amikor tu­domásom szerint az illetékes kerületi tanácsok, a lámpa­testek után járó átalányban fizetik az áramfogyasztást. Szeretném remélni, nem arról van szó, hogy miután az em­lített lámpák egyharmada nem tölti be hivatását, — ez azt jelentené, hogy ilyenfor­mán a DÉDÁSZ is megtaka­rítja a közvilágítási díj egy- harmadát. Dr. Csatlós Lóránd Pécs, Anna u. 13. válaszoltam, hogy ez esetben ne számítsák fel a meg nem szolgált felszerelési díjat, a kisasszony már zordabban válaszolt: — Kérem azt nem lehet, utsítás van rá! Meg kell még említenem, hogy július 19-én a balaton­füredi Shell kútnál is tan­koltam, s ott is nyomozást folytattam a páramentesítő ügyében. Nos, a 60 forintos ár mellett a felszerelési díjat itt már 30 forintban állapí­tották meg. Űgylátszik a plusz 5 forintot a „nagyobb vödör” beszerzési árának fejében kérték. Dr. Lajos László Pécs, Endresz Gy. u. 3. Ha igaz is a közmondás, ami szerint minden csoda három napig tart, én bizony még a mai napig is számon- tartom az önök lapjában megjelent tűzesetet, mely jú­lius 15-én történt a főpálya- udvar rakodótérségében. Több oka is van e számon­tartásomnak. Kezdeném - az­zal, hogy azon az estén, amikor az ablakomból kite­kintve észrevettem az akkor még csak parázsló és enyhén füstölgő feltornyozott telefon­oszlopokat, haladéktalanul a MÁV-bérház sarkán lévő nyilvános telefonfülkéhez ro­hantam. Talán mondanom sem kell, hogy hasznavehe­tetlen volt. így hát addig ro­hangáltam háztól-házig, amíg nem találtam egy telefon- tulajdonost, ahonnan végre értesíthettem a tűzoltóságot. Ezalatt közel negyedóra telt el, ami elég volt ahhoz, hogy az imént még parázsló fé­szek lángoszloppá változzék. A tűzoltók dicséretére le­gyen mondva, hogy alig pár perc elmúltával már a hely­színen voltak, és nem rajtuk múlott, hogy csak tetemes késéssel foghattak hozzá az oltáshoz. Ök ugyanis azon­mód a megjelölt „tűzcsapra” Szégyeníti» megkülönböztetés Július 15-én, szerdán két ismerős asszonnyal Pécsett voltunk kórházi látogatáson. Utána 1 órakor a nagy me­legben betértünk az Elefánt vendéglőbe és sört kértünk. Félórai várakozás után fi­gyelmeztettük a pincért, hogy hozza már a sört. Erre azt felelte: Menjenek a tsz-be kapálni! Végül is ital nélkül voltunk kénytelenek kiszé­gyenkezni onnan. Tóth Erzsébet Berkesd innep Nagy-Daindolban Nagy öröm számunkra, hogy a régóta nélkülözött autóbuszjáratunk újra meg­indult. Ebből az alkalomból szeretnénk köszönetét mon­dani mindazoknak, akik eh­hez hozzásegítettek bennün­ket, a XII. kér Tanács épí­tési osztályának, a rendőrség­nek az Ütíenntártó Vállalat és Autóbuszközlekedési Vál­lalat dolgozóinak. Segítségük­kel a munkálatokat határidő előtt társadalmi munkában be tudjuk fejezni. Boldogok vagyunk, hogy a sok után­járás és munka nem volt hiábavaló. Lukács Béla vetették magukat, de sajnos eredménytelenül. — Ugyanis csak a „jelzést” találták meg, ami mögött nyoma sem volt a tényleges csapnak. Űgy- látszik a kivitelezők elfelej­tették felszerelni. így újabb értékes percek teltek el, amíg vizet találtak, ami után rö­videsen el is oltották a tüzet. Szomorú tanulság, hogy a telefon és a tűzcsap hiá­nyosságai miatt minden bi­zonnyal sokszorosára emelke­dett a tűzkár. H. Lászlöné Kandó K. u. 24. Szerkesztői üzenetek s S. J.-né Szulimán. Ha a > szülést megelőző két éven ) belül 270 nap biztosítási idő- S vei rendelkezik, ez esetben ? teljesösszegű szülési segélyre ' jogosult, ha viszont 180 napot meghaladó idővel rendelke- j zik, akkor a szülési segély > fele összegét kaphatja meg. I Ennél kevesebb idő esetén nem jogosult semmilyen ellá­tásra, segélyre. * R. Mihály Komló. Volt munkáltatója nem köteles visszavenni munkára. Ha a munkaviszonya megszűnése előtt, vagy a megszűnést kö­vető három napon belül ke­resőképtelen állományba vet­te áz orvos, ez esetben táp­pénzre jogosult. Ha nem kap­hat táppénzt, de rokkant, akkor kérje rokkantsági nyugdíjának a megállapítását. * R. József Töttős. Ha a já­rásbíróság ítéletében foglal­takkal nem ért egyet, akkor jogában áll az ítélet ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül a Megyei Bíró­sághoz fordulni fellebbezésé­vel. Végső soron ott döntenek az ügyében.-U Gy. József Egyházaskozár. Leveléből úgy tűnik, hogy még a jogorvoslati időn ■— fellebbezési időn — belül van. így a sérelmes határozatot \ fellebbezze meg és a hozzánk ) írtakat is fogalmazza bele a l fellebbezésébe. Pécs egyik legszebb építménye a Ledinán lévő Zsolnay mauzóleum. Sajnos, a műemlékszámba menő épület omladozik, töredezik, ablakul nincsenek már és a szétrombolt bejáró szemétládául szolgál pillanatnyilag. Az illetékesek válas&oln&k Minden napom nagyon szép Dobosék telefont kapnak A „Minden napom nagyon szép” címmel megjelent jú­lius 16-i közlemény ama ré­szére vonatkozóan, amelyben Dobos Dezsőné a hármas ik­reire való tekintettel a tele­font szükségesnek tartja —, megjegyzem, hogy Dobosék a gyermekeik megszületése után hamarosan írásban is kérték a telefon bekapcso­lását. Annakidején a műszaki és egyéb helyzet megvizsgálása után megállapítottam, hogy Dobosék problémája hasonló ama három és félezer kérel­mezőjéhez, akik a telefont nagyon nehezen nélkülözhe­tik, azonban a kábelhálózat, % valamint a pécsi telefonköz­pontok közismert telítettsége nem tette lehetővé, hogy az egyébként méltányos kérel­meket, köztük az övékét ia azonnal, vagy rövid úton tel­jesíthessük. Sajnálom, hogy Dobosék kérelmével kapcsolatosan is ez volt a helyzet, de azóta a Pécs városi Távközlési Üzem­nél intézkedtem, hogy amint műszaki lehetőség nyílik, az állomást kapcsolják be. Erre előreláthatólag már a közeli hetekben sor kerül. Kántor Sándor. a Postaigazgatóság Igazgató helyettese Kimaradt járatok ... Valóban, tarthatatlan helyzet A Dunántúli Napló egyik j korábbi számában a fenti , címmel megjelent .panaszos : sorokra, az alábbi választ I adjuk: Vállalatunknál a gépkocsi- vezető hiány oly számottevő, hogy megoldásával immár a legmagasabb szinten is fog­lalkoznak. Ugyanakkor a jár­művek fokozott igénybevéte­le rendkívül nagymérvű el­használódást eredményezett. A műszaki meghibásodások eredményeként egyes esetek­ben valóban csak késve, vagy egyáltalán nem tudjuk közlekedtetni az említett já­ratokat. Az általunk is tarthatatlan­nak minősített helyzet meg­oldására saját hatáskörben gépkocsivezetői tanfolyamo­kat szerveztünk és szerve­zünk, és ezzel egyidejűleg új gépkocsik vásárlásával kíván­juk emelni autóbuszaink mű­szaki színvonalát. Laki Pál 12. AKÖV igazgató h Leveleink nyomában „Segítsenek Meszler Józsefen I“ A levél csak néhány mon­datos és az aláírása is olvas­hatatlan: „Fiatal ember még, har­minc egynéhány éves, de a sorsa örökös tehetetlenségre ítélte. Néhány éve tőből amputálták mindkét lábát és azót ott üldögél esőben, napon a Rákóczi út 22. szám alatti lakása kapujában. Aki nem ismeri, azt hinné róla, hogy koldulni ült oda, s nem egyszer meg is történt, hogy szégyenlősen vissza­utasította az adakozó szívű járókelők felkínált forint­jait. Hallottam már a sza- badkozását is, hogy ő csak az életet, a mozgást akarja látni, ami tőle elvétetett. Pe­dig kaphatna valamicskét ő is belőle, ha segítő kezet nyújtana neki a társadalom. | Gondolom, hálás szívvel fo­gadná, ha valamelyik üzem vagy intézmény megajándé­kozná egy kézihajtású bicik­livel, hogy körülnézhessen kicsit a kapun túli világ sze­rény, de az ő számára min­den bizonnyal sok élményt nyújtó forgatagában. Kérem, segítsenek Meszler Józse­fen!” Ott ült ezúttal is a kapu aljában és egy papírzacskó­ból kenyérmorzsát szóroga- tott a körötte nyüzsgő ga­lamboknak. Még rám is szólt, amikor hozzálépve pil­lanatokra elrebbentettem a „jószágait”. — Óvatosan ‘ mozogjon, mert bizalmatlanok ahhoz, akit nem ismernek, — fi­gyelmeztetett. — Nekem már évek óta kosztosaim. En megismerem és jellemük szerint meg is különbözte­tem őket egymástól... Rámutat az egyik különö­sen torkos madárra. — Az ott ni, az a fehér- bögyű, jópofa kis jószág, amolyan bigámista jellem. Nem egyszer vendéget is hoz magával. De csak egy­két alkalomra, aztán „ejti” és új partnerrel érkezik a következő lakomára ... Mondaná, mesélné tovább kedvenceinek szokásait, de amikor megtudja, hogy mi járatban vagyok, szemláto­mást zavarba jön. — Lám, a sorsomra kí­váncsi, én meg a kis me­séimmel traktálom itt, a ka­pu alatt, — szabadkozott, és már invitált is beljebb a „lakásába”. Azt vártam, hogy majd bekiabál valakinek a kapu mögé, vagy az én segítsége­met kéri ehhez a „pár lé- péses” úthoz, de ehelyett csak arra kért, forduljak el, ha kellemetlen látvány az ő „tenyeres lépkedése” ... A lakása, ahol hellyel kí­nál, leírhatatlanul sötét, nyirkos odú. Villanyt gyújt, hogy át ne botoljak a már első lépésnél útbaeső faprics- csen, ami mögött már csak a szekrénynek, a széknek és a kis asztalkának jutott hely a valamikori fáskamrában. Rám csodálkozik, amikor a róla írt levelet említem. — Nem tudom, ki írhatta, de bizonyára , tájékozatlan volt az illető. Mert van ne­kem két biciklim is, — mondja — még a vállalattól kaptam végkielégítésnek, amikor az érszűkületem miatt elveszítettem a két lá­bamat. Meg is mutatja a „bicik­liket”, dicséri, hogy jó kar­ban vannak, csak éppen nem tudja, mit kezdjen velük. — Nincs már erőm a meg­hajtásukra, mert egy éve a karjaimba is befészkelte magát az érszűkület. Kap­tam ugyan jótanácsot, hogy legalább az egyikre szerel­tessek egy kis Berva motort, csak azt nem mondták, hogy miből. Örülök annak is, hogy a kis rokkantságimból törleszthetem a lakbért, a villanyt, ami egésznap ég, ha a rossz idő elől behúzó­dok ide a sufnimba. A töb­bit meg felemészti az eltar­tásom. Pedig de szívesen össze­rakná „maradék” pénzét, s nemcsak a kis Berva motor­ra, hanem egy rádióra is, mert azt is nagyon hiányol­ja. — Különösen esténkint, amikor teljesen magamra maradok. Ügy elhallgatnám olyankor a magyarnótákat, színdarabokat, de így csak a szevenál, meg a valeriána békéltet meg a sorsommal... Amikor elköszöntem tőle, „nem kísért ki”, meg akart kímélni az újabb „kellemet­lenségtől”, de utánam szólt, hogv lehetőleg csínján bán­jak a kívánságaival. — Talán elég lenne, ha csak az egyiket írná meg, — óvatoskodott. — Nem szeret­ném, ha azt mondanák ró­lam, hogy kapzsi vagyok ... P. Uf. Szomorú tanulság

Next

/
Thumbnails
Contents