Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-25 / 173. szám
ic:r július 25. DUNÁNTÚLI NAPLÖ 3 Ankét a szerkesztőségben Négy nagyközség Nemcsak javasolni, dönteni! — Sok még az átfedés Nagyközségek. ízlelgetjük a szót — ismerős, s mégis valahogy új. Sokan teszik fel a kérdést: mi a különbség a régi nagyközség, és a most adományozott nagyközségi rang között? Sokan és sokféleképpen magyarázzák a különbséget. A legfrappánsabb választ dr. Sárosi Mátyástól, a siklósi nagyközségi tanács vb-elnökétől hallottam: „Hogy mi a különbség? — Száz év.” Nagy különbségek Mindenki tudja, hogy a nagyközségi rang nagyobb jogot, több önállóságot jelent a községnek. Szokás úgy is fogalmazni: közelebb került a lakossághoz. Ez így roppant, szépen hangzik, ám a hangzatos megfogalmazás mögött rejlő tartalomról már jóval kevesebb fogalmunk van. Amikor beszélgetésre invitáltuk Baranya megye négy nagyközségének — Siklós, Sellye, Sásd, Pécsvárad' vb.- vezetőit, arra gondoltam: valaki majd elmondja — a gondokat, lehetőségeket — s a többiek legfeljebb megerősíthetik az elmondottakat. Nem így történt. Annyira nem, hogy a szerkesztőségben megtartott ankéton nemcsak az újságírónak, egymásnak is* tudtak újat mondani a nagyközségi vb-vezetők. Ebből azt hiszem kitűnik: az azonos hatáskör ellenére nincs két egyforma nagyközség. Vegyük csak a legalapvetőbb különbséget: míg Pécs- váradnak és Sellyének például hét-nyolc környező község közösködésére volt szüksége, hogy elérje a nagyközségi ranghoz szükséges lélekszámút, — addig Siklós egymaga is ki tudna állítani, vagy négy nagyközségnyi embert ... A siklósi tanács vezetőknek gyakorta foglalkozni kell i degenforgalmi kérdésekkel, döntéseiket ennek megfelelően differenciálni, Sellyén és •Sásdon kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy idegenforgalmi ügyeken polemizáljanak. Siklós már csatornázott, jelentősen urbanizálódott település, a többi három nagyközségben csak most kezdenek mutatkozni az erősebb tempójú urbanizáció első jelei... Egészen nyilvánvaló: másként és más irányban kell kamatoztatni a nagyközségi ranggal járó előnyöket, lehetőségeket mind a négy községben ... Több jog Megnövekedett a hatáskör. Nagyon természetes, hogy ehhez emberek is kellenek, hozzáértő, közigazgatási gyakorlattal rendelkező emberek, akik élni tudnak a valóban megnövekedett hatáskörrel. Vannak ilyen emberek? Vannak, csak kevesen. Édel János sásdi vb-titkár szerint egy kicsit korán jött az áldás, jobb lett volna, ha előbb meg tudják teremteni a személyi feltételeket. Dr. Kasza Gyula, a sellyeiek vb-titkára pedig még a beszélgetés után is lelkemre köti: feltétlenül írjam meg, hogy műszaki ügyintézőt keresnek, mert mért még jó pénzzel sem tudnak erre a státuszra embert fogni. Pécsváradon is idő kell, míg belerázódnak a munkába. Siklóson a tanács apparátusát korábban a járási tanácsnál dolgozó szakemberekkel sikerült kiegészíteni, már most úgy állnak, hogy nyugodtan vállalhatnák a városi rangú közigazgatást. Mit is jelent tulajdonképpen az, hogy egy község július elsejétől mint nagyközség „funkcionál”? Rangot jelent, mert maguk dönthetnek a település sorsát érintő jelentős kérdésekben. Most kapja meg méltó rangját a tanácsülés, az a választott testület, amely fontos kérdésekben dönteni, határozni hivatott. Több a joguk, nagyobb a felelősségük. A nagyközségekben például foglalkoznak munkaközvetítéssel. Nagyobb lélekszámú, urbanizálódó település nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ne legyen tisztában a település munkaerő-helyzetével. A másik: az utógondozás így valóban gondozás lesz, figyelemmel tudják kísérni a börtönből szabadult ember életét, munkáját, gondjait, segíteni tudnak a rossz szociális körülmények között élő családoknak. Szabadabb kezet kapnak gyámügyekben is. Eddig az állami gondozásba-vételre a községi tanácsok csak javaslatot tehettek, dönteni a járási tanács döntött a környezettanulmány alapján. „Nincs olyan környezettanulmány, pontos leírás, mint amit az ember lát, esetleg évek óta ismer” — mondta dr. Kuíiás Mihály pécsváradi vb-titkár. A hatáskör bővülésre legjobb példa a család. Korábban az „alapul vett” család lakásgondját a község vezetőinek kellett megoldani, de munkába esetleg a járási tanács helyezte, s ha netán segélyre volt szüksége, afelől is a járásnál döntöttek. El lehet választani egymástól ezeket az ügyeket? Nehezen, hiszen szembetűnően összefügg mindhárom téma. A nagyközségekben már nincs ilyen kényszerű szétszakítás. Lehetőségek Dr. Rudolf József siklósi mb. szakigazgatási szerv vezető, azt mondja: a nagyközségi hatáskör az első lépés kell hogy legyen, amit további hatáskör bővülésnek kell követni. Igazságát nehéz vitatni — különösen Siklós esetében —, de azért is, mert jelenleg még sok az átfedés. Az állami gondozásba vételről például dönthet a nagyközségi tanács, pártfogó kijelöléséről, ami semmivel sem nagyobb jelentőségű az előzőnél, már a járási tanács határoz. A közületi elhelyezés a nagyközségi tanácsok joga. Arról viszont, hogy az épületben elhelyezett vállalatnak kezelésbe adják a házat, már a járási tanácsnak kell dönteni. Ez már csak azért is mulatságos, mert a járás nem tehet mást, szentesíti a község által teremtett állapotot. A gyámügyi segély ügyében a nagyközségi tanács dönt, a szociális segélyről viszont a járási tanács határoz ... Lehetne sorolni tovább, de nincs különösebb értelme. Mint minden új dologban, ebben is lehet hibát, furcsaságot találni. A lényeg az, amit beszélgetésünk alkalmával mind a négy nagyközség vezetője hangoztatott: jó ez a forma, lehetőséget ad egy átgondolt, önálló községpolitika kialakítására. D. Kónya József Készül a IV. ötéves terv törvényjavaslata Dr. Bognár József elnökletével pénteken a Parlament Gobelin termében ülést tartott az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága. Részt vett a tanácskozáson Csikós Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke, Faluvégi Lajos pénzügyminiszterhelyettes, Dreclin József, az Országos Tervhivatal elnök- helyettese, valamint az országgyűlés más bizottságainak több vezetője és számos meghívott szakértő. Az ülés részvevői kézhez kapták az Országos Tervhivatal által elkészített anyagot a negyedik ötéves terv formálódó törvényjavaslatának fő vonásairól. E napirendi témához adott kiegészítő tájékoztatást az ülésen Párdi Imre, az Országos Tervhivatal elnöke, majd megvitatták a készülő törvényjavaslat fő vonásait. Kötelező munkaerő-közvetítés a gépkocsivezetőknél Pécsett, a Városi Tanács vb-elnöke elrendelte a gépkocsivezetők kötelező munkaerő közvetítést. A rendelkezés július 25-én lép hatályba. A rendelkezésről magyarázatot kértünk dr. Nebecz Józseftől, a Pécs városi Tanács munkaügyi osztályának főelőadójától. Kérdésünkre, hogy mi tette szükségessé a gépkocsivezetőknél a munkaerő közvetítés kötelezővé tételét, a következőket mondotta: — A jelenlegi utasítás csupán kiegészítése a Pécs területére 1970-re érvényes közvetítési utasításnak. A módosítás kifejezetten a gép- járművezetőkre vonatkozik. — A gépkocsivezetőknél olyan méreteket öltött a munkaerővándorlás, hogy a nagyszámú gépkocsivezetőt foglalkoztató vállalatok már egyre nehezebben tudnak eleget tenni szállítási feladaí taiknak. Mind gyakoribbá Tízezreket érő könyvek Forintfogás Meggyőződésem: a nagy számok, kerek összegek bizonyító erejűek ugyan, de hatástalanul peregnek le az emberről. Értékrendem — és azt hiszem, nem vagyok egyedül — felső határa úgy kétmillió forint körül mozog. Ritkán, igen szerencsés esetben ennyit lehet a lottón nyerni. Ha azt hallom, százmillió, csettintek egyet, ez igen, de tovább semmi, még csak izgalomba sem hoz ez az igen tekintélyes summa... Ezért is választottam vizsgálódásom tárgyául egy községet. Megfoghatóbbak, érzékelhetőbbek így a számok, mintha egy megye, bizonyára „fej beverő” takarékossági adatait boncolgatnám. Számok Hidas. Háromezer körüli lélekszám, erős közepes termelőszövetkezet, jobbára az iparban foglalkoztatott férfi lakosság. A postai takarékbetét-könyvek Meskó László hivatalvezető tájékoztatása szerint ötmillió forintot őriznek. Plusz—mínusz néhány ezer nem számít a betétállomány összege amúgy is ingadozik. Nyáron és kora télen — nyaralás, disznóvágás, karácsony — kifelé áramlik a pénz, nyereségrészesedés és hűségjutalom fizetés időszakában „visszavonul” a forint. Mit mondjak? A község 770 lakásából több mint négyszázban van televízió, a rádióelőfizetők száma megközelíti a nyolcszázat, és vagy félszáz házhoz garázs is tartozik —, természetesen nem üresen. — Az idén megint vagy nyolcán—tízen kapnak gépPihenőben két járatközt a Pécsi MAVAUT állomáson. kocsit — ez alaposan megcsapolja majd a betéteket —, mondja Meskó László, a hivatalvezető. Takarékszövetkezet, pontosabban takarékszövetkezeti kirendeltség. Itt több, mint három és félmilliót őriznek a kis könyvecskék, s ötezer híján kétszázezer az az összeg, amely szerencsés esetben gépkocsit „kamatozik” a betétkönyv tulajdonosoknak. Durván számolva kilencmillió forintot spórolt össze a község, ami ugyancsak durván számolva annyit jelent, hogy Hidas minden polgárának — az aggastyánokat és a gyerekeket is beleértve — háromezer forintja lehetne a takarékban ... Módszerek A takarékosságnak nincs kiskátéja, mindenki ott, azon, és annyit spórol, amennyit tud. Az anyag- gyűjtés közben megismert módszerekből közreadok néhányat, inkább az érdekesség kedvéért, mintsem ajánlásként. Ámbár, ki tudja... Fiatalember, technikus. Havonta kétezerhatszázat tud összehozni. — Szóval ez úgy van, hogy szeretem a sört. Meg aztán, minek is tagadjam, a lányokkal sem a mai magyar irodalomról szoktam beszélgetni. Nem is ez a lényeg, ehhez pénz kell. Nem is maradt soha egy árva petákom, pedig az embernek előbb-utóbb kezdeni kell valamihez. Fizetéskor félre is raktam öt darab százast — szerényen kell kezdeni — mondom, ezt majd szépen berakom a takarékba, Egy fenét raktam. Elindult a vezérhangya, szóval besegítettem a vendéglátónak a terv- teljesítésbe. És most fog hanyattesni, már van ötezrem a takarékban. Tudja, mit csináltam? Felvettem szépen ötezer személyi kölcsönt, azt a másik asztalnál beraktam egy könyvbe, tartós betétre. A részleteket fizetnem kell, ha megszakadok is, nem igaz? Ami nem az enyém, azt nem lehet elkölteni... Lány, adminisztrátor, ezerkettőért. Tízezer forintja van, két év alatt gyűjtötte. — Egyszerű dolog. Háromszázért lakom, kettőért eszem. Ez kajára nem sok, de legalább a vonalaimra is vigyázok, ötszáz á takarékba, a fennmaradó kettőből egyet félreteszek, ebből három havonként tudok venni magamnak egy-egy darabot. Százas az apró cseprő kiadásokra elég. — Stafirung? — Dehogy. Lakás. Még egy évem van, ki kell bírni. Fiatal házasok, összjövedelmük három és félezer forint. — Van egy vaskazettánk. Nevetségesnek hangzik, de ez a legjobb módszer. Fizukor hat darab százast felváltunk csupa tízesre. Ebből minden áldott nap kettőt szabad kivenni. Egy a reggelire, egy a vacsorára. A szórakozás is be van ütemezve. Egy százas, ebből kijön két mozi és egy presszó. Többet egyelőre nem engedélyezhetünk. A két tízes meg azért jó, mert nem csábítja az embert. Amíg nem ezt csináltuk, majd mindennap túlléptük a keretet azzal, hogy majd holnap kevesebbet költünk. Persze, hogy nem lett belőle semmi. — Ki a pépzügyis? — A nejem. Néha azért vállalok egy kis plusz munkát —, szégyellném a kollégák előtt, hogy nálam sosincs pénz... A takarékoskodók leg- irigyeltebb kasztja: berendezett lakás, kiegyensúlyozott életvitel, havonta rendszeres összeg a takarékba, mindenféle fondorlat nélkül. Többségük negyvenen felüli, s az sem titok, hogy ők is valahogy így kezdték... Akadnak kuriózumok is: van, aki havonta bizonyos összeget ad a barátjának azzal, hogy ha veréssel fenyegeti se adjon belőle egy fillért sem. Hallottam olyanról is, aki a dögnehéz diófaszekrény mögé dobálja a pillanatnyilag feleslegesnek ítélt pénzt, s mivel roppant keserves munka a szekrényt elmozdítani, csak akkor szánja rá magát, ha végképp nincs más megoldás... Célok Ahány ember, annyi vágy. Ha statisztikát készítenénk, bizonyára a lakás, ház és a gépkocsi kerülne az első helyekre. A kisebb összegek tulajdonosai először csak biztonsági alap megteremtésére törekednek — „mindig jöhet valami váratlan dolog, s a váratlan dolgok általában pénzbe kerülnek” — aztán a nagyobb összeg elérése a cél, s majd lassan határozott képet öltenek a könyvben őrzött forintok. Szívem szerint - azokat is a gyűjtők közé sorolnám, akik áruvásárlási kölcsönre vásárolnak. Jó helyre megy a forint, mindig egy-egy komoly darabbal gyarapodik a háztartás. A vágyak mozgatórugója azt hiszem valahol azonos: a nyugodtabb, biztonságosabb életre való törekvés. válik, hogy az autóbuszok késéssel indulnak, egyes járatok teljesen kimaradnak. Az AKÖV havonta mintegy 100—110 különjárati bejelentést kénytelen visszautasítani. A teherszállítások terén is súlyos a helyzet. A Tejipari Szállítási Vállalat gépkocsi- vezetői például napi 14—18 órát dolgoznak azért, hogy a tejet időben és friss állapotban rendeltetése helyére juttassák. — Ezek szerint nemcsak a munkaerővándorlás fokozódik, hanem a gépkocsivezetők száma is kevés. — Igen, jelenleg például mintegy kétszáz gépkocsivezetőre lenne szüksége a város területén üzemelő négy nagyobb szállítási vállalatnak, a 12-es AKÖV-nek, a B. m. Tejipari Szállítási Vállalatnak, az ÉPFU-nak és a Belkereskedelmi Szállítási Vállalatnak. — Természetes, hogy a velük szemben támasztott fuvarozási követelményeket csak akkor elégíthetik ki, akkor tudnak időben és kellő mennyiségben szenet, gázolajat, gázpalackot, egyebet szállítani, ha megfelelő számú gépkocsivezetővel rendelkeznek. Remélhető, hogy a kötelező munkaerőközvetítés bevezetése némileg javít a helyzeten. — Mit jelent a kötelező közvetítés? — Az intézkedés azt jelenti, hogy Pécs területén a jövőben csak közvetítés útján lehet gépkocsivezetői munkakört betölteni. Kivételt képez az áthelyezés, valamint a jogosítványnak saját költségen történt megszerzése utáni első munkavállalás. Nem terjed ki az utasítás hatálya azokra, akik állandó jelleggel vidéki munkahelyen kerülnek alkalmazásra, továbbá a fegyveres erőkre* fegyveres testületekre, rendészeti szervekre, tanácsi, bírói, ügyészi szervekre, valamint a politikai és társadalmi tömegszervezetekre. — Elképzelhető, hogy indokolt esetben felmentést adnak a kötelező közvetítés alól? — Erre a munkaügyi osztály vezetője jogosult. A rendelkezés megengedi a szabad mozgást, ha a gépkocsivezető a 12-es AKÖV-nél, a Mecseki Ércbánya Vállalat üzemeinél, a Baranya megyei Tejipari Szálítási Vállalatnál, a Pécsi Sütőipari Vállalatnál, a Belkereskedelmi Szállítási Vállalatnál, vagy az ÉM Építőipari Szállítási Vállalatnál akar elhelyezkedni. — Remélhető-e, hogy a kötelező közvetítés megszünteti a munkaerő-vándorlást? — A gépkocsivezetőket visszatartja a vándorlástól az a tudat, hogy csak annál a munkáltatónál tudnak elhelyezkedni, amelyhez kiközvetítik őket. Természetesen a rendelkezés sikere elsősorban a vállalatokon múlik. Ezért külön felkérjük a vállalatok vezetőit, hogy betartását kísérjék figyelemmel. Az utasítás megszegése egyébként munkaügyi szabálysértésnek minősül. — Svájciak Baranyában. A MALÉV-vei együttműködve, hetenként kétszer száz fős svájci turistacsoportot lát vendégül a jövő évben a Megyei Idegenforgalmi Hivatal. A Baranya iránt érdeklődő svájciak valószínűleg 3—3 napot töltenek itt. — Juharfa-sorok a görcsö- nyi utcákon. Az utak szélén, a vízlevezető árkokon több mint 500 gömbjuhar suhán- got ültettek el társadalmi munkában a község lakói. A fásításhoz szükséges 2 méteres suhángokat a helyi tanács vásárolta. — Melegvizes strand lesz Űjpetrén? Az újpetrei Petőfi Termelőszövetkezetben már kifogvóban volt a víz. Ezért a tsz majorjában újabb ivóvíz után kutattak. Kútfúrás közben azonban közel 40 fokos melegvízre bukkantak. V »
