Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-22 / 170. szám

6

DUNÁNTÚLI NAPLÓ

1970. Július 3

Dr. Garamvölgyi Károly és Csikós Nagy Béla előadásai

Mit ígér a Közgazdasági Társaság a második félévben?

Kilépni a tantermekből

Mérlegem: a vásár

nagykereskedelmi vállalatokkal; jelentős az a kooperációs megállapodás is,

[ amelynek értelmében az I eszéki kekszgyár bérmunkában magyar lisztet dolgoz fel késztermékké. Túl a megkötött üzleteken, még jelentősebb az a tény: a Pécsi Ipari Vásár kitűnő alkalmat szolgáltatott arra, hogy a magyar és a jugoszláv cégek között személyes — akár baráti — kapcsolatok szülessenek. Ez meg is történt. Végsősoron a II. Pécsi Ipari Vásárt a magyar—jugoszláv kishatármenti forgalom fejlődésének jelentős állomása volt, még több üzleti tárgyalásnak nyitott utat.

Először üdvözölhettük Budapesten — és éppen a pécsi vásáron — a Magyar Kereskedelmi Kamarát. A számos baranyai tagvállalattal rendelkező kamara információs pavilont nyitott a vásáron. Sajátos eszközeikkel megpróbáltak segítséget adni a vásár továbbfejlesztéséhez és a kishatármenti árucsereforgalom fellendítéséhez. Ez alkalommal tanácskoztak a jugoszláv kamara képviselőivel és itt szóba került a két testvérváros, Pécs és Eszék közötti kölcsönös árubemutató ügye, hasonlóan a Szeged—Szabadka kapcsolatokhoz. A párbeszéd tehát megkezdődött és nem kizárt, hogy már a jövő évtől kezdve már megvalósul az elképzelés.

Vásár dö raping

Ezekután pedig arról, hogy hogyan tovább ?

Ügy érzem — le is írtam már — a lehetőségekhez képest sikerült igazi vásári hangulatot lehellni a Köztársaság téri iskolákba. A szegediek már huszonöt éve csinálják, hasonlóan a mi körülmérlyeinkhez, iskolákban, és éppen az ő véleményük szerint mi két év alatt megcsináltuk ugyanazt, amit ők huszonöt év' alatt. Ügy néz ki, ez az út — a szegedieké — járható, így kezdte és ezt járja Pécs, és a legújabb vásárrendező város, Győr is. A Köztársaság téri iskolák alkotta komplexumban még növelhető is a kiállítói terület, főként a szabadtéri, hiszen szükség esetén a Rét utcát is le lehet zárni.

dődően ez az elnevezése) a Budapesti Nemzetközi őszi Vásár, a két időpont között jöhetnek szóba a vidéki vásárok. De az intervallum még szűkebb, ha meggondoljuk, iskolákról van szó, a vásárokat csak a szünidőben lehet megrendezni. Két- két és fél hónap áll tehát rendelkezésre. A 1 kiállítani szándékozó vállalatoknak — a budapestieknek és a vidékieknek — tehát választaniuk kell, Pécsre, Győrbe vagy Szegedre menjenek.

Az igaz, hogy a vidéki vásároknak elsősorban az illető terület iparára kell épülniük. Ez az alap, ez a háttér. Baranya iparszerkezete ■ azonban eléggé egyoldalú, számunkra — ha rangot akarunk kivívni — létszükséglet a budapesti és az ország más vidéke nagyvállalatainak jelentkezése, részvétele. Ez nem nagyzási mánia. Azt akarjuk, azt szeretnénk, ha a pécsi ipari vásárok még teljesebb, még hasznosabb találkozóhelyei lennének az iparnak, a kereskedelemnek, és a fogyasztóknak, azt szeretnénk, ha még több jugoszláv céget fogadhatnánk. Szükség van erre, mert ezzel is tovább gyarapítjuk Baranya árualapját, de nyer a vásárral — magunkról nem beszélve — az idegen- forgalom is. Távlatban még az is elképzelhető, hogy Pécs lesz a helye egy-egy országos, vagy nemzetközi szakvásárnak.

Ehhez azonban ki kell lépni a tantermekből és egy állandó vásárterületet kiszemelni, pavilonokat felállítani. Tudomásom szerint megvan a hajlandóság a vállalatokban állandó pavilonok építésre, többen örömmel üdvözölték ezt a gondolatot. Hogy mást ne mondjunk, a szénbánya tavalyi és idei pavilonjából kitelne egy hét nyelven beszélő állandó pavilon. Ha kialakulna a majdani vásárváros magja, évek folyamán ez csak gyarapodna, be- í épülnek. A vonzerő: aki állandó pavilont épít, az bizonyos évig, évtizedig nem fizet kiállítói és bérleti díjat, tehát ingyen vehet részt a pécsi vásáron. A pavilonokat aztán az év további részében kitűnően akihasználhatná a város. Raktározásra,

rendezvények tartására, gépkocsik parkírozására, de akár ipar is (például kesztyűvarrók) telepíthető ide.

Munkálkodni kell

a jövőn

A magam részéről el tudom képzelni a jelenleginél jobb sorsra érdemes Balo- kányt, amelyet pillanatnyilag semmire sem használnak. A város ingyen odaadhatná a területet. Ideális hely, még fürdő is van helyben. Építhetnének oda akár egy fedett sportcsarnokot is. ez a vásár idején átalakítható a kiállítás céljaira. Egy felüljáróval átjuthatnánk a vasúton túlra, itt is vannak területek. Amint hírlik, jövőre mezőgazdasági kiállítást is rendez Pécs, lehetne a helye a későbbiekben a vasúton túl.

Ez csak néhány gondolat, sok más javaslat elhangzott már az állandó vásárterületet illetően. A lényeg az, hogy ki kell jelölni és minél előbb hozzákezdeni az állandó pavilonok építéséhez. Az arra hivatott szakemberek vizsgálják meg a lehetőségeket, a városfejlesztési elképzelésekkel összhangban állítsanak fel alternatívákat, készítsenek költségvetést, induljon meg a szervezés. Költséges dologról van itt szó, nem vitás, hiszen maga a, közművesítés sok-sok millióba kerül. De megéri, nyer rrjajd vele a város, nyer vele Baranya.

Ehhez önálló vásáriroda is kell. Megfelelő hatáskörrel és alappal, amellyel saját maga gazdálkodna. Meg kellene fontolni: ne legyenek-e esetleg a vásár gazdái a baranyai nagy- és kiskereskedelmi vállalatok ? Létrehozhatnának valamiféle egyesülést. Hiszen a kereskedelem tudja a legjobban, hogy milyen árukra (és kiállítókra) van szüksége a megyének.

Egy budapesti . gazdasági szakember jegyezte meg: polgárjogot nyert Magyarországon a Pécsi Ipari Vásár. Múltja nem nagy, de a kezdet sikeres, nagyon bíztató. Munkálkodjunk most már azon: hogyan tovább?

Miklósvári Zoltán

Elkészült a Közgazdasági Társaság megyei csoportjának második félévi munkaterve, amelyben több érdekes előadás és rendezvény szerepel. Lássuk először a budapesti előadókat:

Szeptember második felében: A szocialista országokkal való pénzügyi kapcsolatok kérdéséről dr. Garam- völgyi Károly, a pénzügyminiszter első helyettese;

Október elején: A tőkés világ pénzügyi rendszeréről és valutaproblémáiról Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese;

December lö-én: A FAO szervezetéről és működéséről, hazánk részvételéről a világszervezet tevékenységében dr. Márton János, az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatója;

December második felében: A vállalati gazdálkodást befolyásoló közgazdasá- 1 gi szabályozók értékeléséről j és várható továbbfejlesztésükről Csikós Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke;

1971. januárjában: A tanácsok gazdaságszervező munkájának várható átalakításáról Lakos Sándor, a Társadalmi Tudományos Intézet vezetője tart előadást.

További érdekesebb események:

Az egymilliomodik tonna fekete szenet várja a magyar ipar Lengyelországból. A Haldex Rt. üzemeiből. E lengyel—magyar részvénytársaság alapító okmányát 11 évvel ezelőtt írták alá a magyar nehézipari minisztérium és a lengyel bánya- és energiaügyi minisztérium képviselői. Létrehozásának célja a a lengyel kőszénbányák meddőhányóinak értékesítése.

A közös vállalkozás működésének 11 éve alatt az eredetileg előírt program szerint valósította meg beruházási céljait, s annak megfelelően érte el az államközi megállapodásban rögzített széntermelést. A közös vállalkozás alapjait 320 millió zlotys beruházással teremtették meg.

Dr. Hoóz István tanszékvezető egyetemi tanár tájékoztatója a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pécsi tagozatának megindulásáról. A gazdasági szakemberek és az ifjú közgazdák klubjának e közös rendezvényére augusztusban kerül sor.

Baranya megye társadalmi-gazdasági helyzete és fejlődésének főbb tendenciái. A KSH megyei igazgatósága kiadványának széleskörű megvitatását a statisztikai szakbizottság szervezi.

Októberben a megye építőiparának fejlődéséről Nemeskéri László, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója tart előadást.

Az ipartelepítés lehetősége és szükségessége Szászvárra és környékére — ennek a témának feldolgozására és tanulmányként való átadására a komlói Cárban Köny- nyűipari Vállalat kérte fel a társaság területi és távlati tervezési munkabizottságát. A téma októberben kerül napirendre.

A második félévben egy- egy előadás hangzik el a szarvasmarhatartás, valamint a sertéstartás időszerű ökonómiai kérdéséről. Az előadók a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola tanárai.

Ebből az összegből épült fel — magyar tervdokumentáció alapján — az első lengyel meddőfeldolgozó üzem, és tavaly adták át az ötödik ilyen létesítményt. Ezekben az üzemekben a tatabányai szakemberek találmányának alkalmazásával eddig összesen 15,5 millió tonna meddőt dolgoztak fel és nagytömegű 6000 kalóriás szenet nyertek belőle. A kitermelt szén egyik felét — önköltségi áron — a magyar partner, másik felét a lengyel ipar kapta. Rövidesen már a 2 milliomodik tonna szenet nyerik vissza a Haldex üzemeiben. így a magyar ipar ez év szeptemberére várja az egymilliomodik tonna lengyel fekete szenet

A lánycsóki ügy

Egymillió tonna szén a Haldex üzemeiből

Tárgyalások a lengyel—magyar együttműködés kibővítésére

Másodszor rendeztünk ipari vásárt, ezzel Pécs véglegesen belépett a vásárrendező magyar városok sorába

Milyen volt az idei vásár? Jobban sikerült, mint az első, a tavalyi. Nagyobb volt, igényesebb, látványosabb, és ami lényeges, minőségileg különbözött az elsőtől. A II. Pécsi Ipari Vásár az idén nemzetközi jelleget kapott, több, mint 30 j ugoszláv kiállítót fogadott.

Biztató

üzletkötések

A vásár tömör mérlege: a tavalyinál egyharmadávai nagyobb, összesen 15 ezer négyzetméternyi terület,

135 kiállító, 100 ezer látogató, több százmilliós üzletkötések, kapacitáslekötések. Üjabb, tekintélyes kiállítók. A tavalyinál sokkal több gép. De szerepeljen a mérlegben sok kiállító azon felismerése és szemlélete, hogy: „a vásár nem valamiféle olimpia, ahol csupán a részvétel a fontos.” Születtek szép üzletkötések. Most nem azokra gondolok, amelyeket a vásár időpontjára időzítettek és amúgy is létrejöttek volna, hanem azokra az üzletekre, amelyeket valóban a Pécsi Ipari Vásár hozott össze, azzal, hogy találkozó- helyet biztosított az iparnak és a kereskedelemnek — és természetesen a fogyasztónak, minden üzlet tulajdonképpeni nyertesének. Végül szerepeljenek ebben a mérlegben a kiállítók tárgyalóhelyiségei. Az idén feltűnően sok tárgyalóhelyiség volt, ez örvendetes, még akkor is, ha egyelőre főként reprezentációs célokat szolgáltak.

Dicsérjük a rendezést, hiszen nagy munka volt ipari vásárt és igazi vásári hangulatot teremteni a Köztársaság téri iskolákban és az iskolaudvarokon. A hiányosságokat írjuk a tapasztalatlanság számlájára, a vásárrendezés kezdetén járunk, ennek ellenére azonban nem is olyan rosszul csináltuk. Néhány dolgot azonban szóvá kell tenni. A vásárra való be- és kijárás megoldása nem volt szerencsés. El lehetett volna kerülni a divatbemutató tumultuózus je- ' leneteit. Kötelezni kellett volna a kiállítókat a tantermek szellőztetésének megoldására, már csak azért is, mert a pokoli hőségtől nemcsak a látogatók, de maguk a kiállítók is szenvedtek. És még egy dolog. Sok volt a díj. Rengeteg. Szinte több vásári díjat osztottak, ahány termék benevezett a termékek versenyére. Végeredményben minden kiállító hazavitt egy vagy több díjat. Mi szükség van erre? Persze, értem én az egészet, titkot sem árujuk el vele, azért adtunk díszes vázákat és plaketteket sok kiállítónak, hogy jövőre is eljöjjenek. De ennyi díj —, «ok, nem kell.

A jugoszlávok és a kereskedelmi kamara

Először vettek részt — és nem is kis számban — jugoszláv kiállítók a Pécsi Ipari Vásáron. Részvételüket üdvözöljük. Annak ellenére, hogy a kiállítás színvonalában r.- - r"-:e:ü”t a maxira-« : : . nagy sikert ' • .sok látogató

indult k: Vj-zetten azzal a

szándékkal a vásárba, hogy először a jugoszláv kiállítókat keresi fel. A jugoszlávok üzleteket kötöttek a magyar, elsősorban a baranyai

Véleményem szerint tovább kellene lépni, azaz: ki kellene lépni a tantermekből. Minél előbb, annál jobb; később annál kedvezőbb helyzetben leszünk. Miért? Nos, az idén már vásár-dömpingnek lehettünk szemtanúi, vásárt rendezett Pécs, Szeged, Zalaegerszeg, Győr, Kecskemét. De hol van még Miskolc és Debrecen, jövőre esetleg ezek a városok is meggondolják magukat. Már most gondok támadtak az időpontokkal, a vásárok időpontjai elkerülhetetlenül ütköznek. Ott voltam a szegedi vásár sajtótájékoztatóján, s bár gratuláltak és kinyilvánították, nem tekintik riválisuknak a pécsi vásárt, nyílt titok. Szeged végsősoron neheztel Pécsre, nem örül a versenytársnak. Az idén ütköztek az időpontok, és éppen ők vetették fel: egyeztetni kell a vidéki vásárok menetrendjét, hogy ne gyengítsék a városok egymást.

Állandó

vásár íerület

Látni kell, a vidéki vásároknak alkalmazkodniuk kell a budapesti vásárokhoz. A tavaszi nyitány a Budapesti Nemzetközi Vásár, az őszi zárás (a jövő évtől kezElszaporodott a gazdasági krimi. Az új gazdasági mechanizmus két és fél évében szinte több visszás ügy pattant ki, mint az azt megelőző tíz évben együttvéve. És az is igaz, hogy gazdasági krimikkel Baranyában leginkább a szövetkeztek szolgáltak. Elég csak kapásból néhányat említeni, Kozármis- leny, Somogyapáti, Pellérd, vagy a Pécsi Kesztyű- és Bőrkonfekció Ktsz, a Villamosipari Gépjavító Ktsz, stb. És most ismét egy gazdasági krimi, ismét egy lebukás: a zsebből és zsebre gazdálkodó lánycsóki társulás. Rózsatővel, nádpallóval, szénnel üzérkedtek, 2500 forintos alaptőkével milliós forgalmat csináltak.

Az új gazdasági mechanizmusban köztudottan rendkívül megnövekedett a szövetkezetek önállósága. Ez nem azt jelenti, hogy azt csinálnak amit akarnak, gazdálkodásuk meg kell, hogy feleljen a jogszabályoknak, az általános gyakorlatnak. Ténykedésükről tehát időről időre számot kell adniuk a külső és belső ellenőröknek. Ennek ellenére előfordulnak i

visszásságok. Nos, Baranyában több minden történt az ellenőrzés színvonalának, hatékonyságának növelésére. A kisipari termelőszövetkezetek revizori társulást hoztak létre, ajánlásukra egy-egy szövetkezet közgyűlése igénybe veheti a revizori társulás segítségét, de a mezőgazdasági termelőszövetkezetek is felkérhetik a tsz-szövetségek revizori csoportjait ellenőr- zésra. A külső és a belső ellenőrzés tehát egyre javul, ennek ellenére — amint a lánycsóki példa mutatja — előfordulnak visszásságok.

Pedig itt is be lehetett volna avatkozni korábban. A lánycsóki Mezőgazdasági és Kertészeti Szolgáltató Társulás tulajdonképpen a Mohács és Vidéke ÁFÉSZ égisze alatt működött. A társulás tavaly nyáron alakult és nem sokkal később kitűnt, az ügyvezetők zsebből gazdálkodnak, üzleti ügyeikről nem vezetnek kimutatást. Már a tavalyi év mérlege is — enyhén szólva — hibád- zott. A fogyasztási szövetkezet vezetői ugyanakkor látták a szabálytalanságokat.

I Bár többször is figyelmezi tették a táruslás vezetőit és végsősoron a Mohács és Vidéke ÁFÉSZ tette meg a feljelentést, megkockáztatnám: nagyobb eréllyel és

már korábban be kellett volna avatkozni, s bizonyára nem fajult volna el ennyire a dolog.

Ez az egyik tanulsága az ügynek. A másik? Tulajdonképpen nem is azért a tevékenységéért kell elmarasztalnunk a lánycsóki társulást, amit csináltak, hanem ahogyan csinálták. Mert miről volt szó? Egyes intézményeknek cirokseprűre volt szükségük, nem lehet azonban cirokseprűt kapni. Akadt azonban egy élelmes vállalkozó, egy társulás, felhajtotta, megszerezte. Ez a társulás egyebek mellett kiselejtezett teherautókat vásárolt, kereskedett, adott-vett, közvetített. Ha 2500 forintos alaptőkével rövid idő alatt milliós forgalmat lehet csinálni, akkor e mögött van valami, erre a tevékenységre szükség van, ez a tevékenység képes hasznot hajtani.

A lánycsóki társulás a tagjai által termesztett mező- gazdasági termékeket bocsát- i

háttá áruba, erre szólt m működési engedélyük. Ám menetközben kiderült, egye? hiánycikkek felhajtása és közvetítése jobb üzlet. Nos, véleményem szerint kereteket kellene adni és legalizálni az ilyen kereskedőközvetítő társulásokat is. — Természetesen tisztes közvetítő díjakat kellene megszabni, a túl nagy nyereséget lefölözni, illetve szabályozni az ilyen társulások tagjainak jövedelmét. És természetesen hathatósan ellenőrizni a társulások ténykedését.

Nem tudom, az előkészületben lévő egységes szövetkezeti törvény biztosít-e majd keretet az említett tevékenységnek. Mindenesetre érdemes lenne foglalkozni a kérdéssel. Ami pedig az ellenőrzést illeti a szövetkezetekben, lényegesen növekszik az ellenőrzés színvonala, hiszen az Országos Szövetkezeti Tanács felkérte a kormányt a kérdés jogszabályi rendezésére. Lényegében ugyanennek az elvnek az érvényesülése segíti majd azt, hogy az általános fogyasztási, a kisipari és más típusú szövetkezetekben is megoldódjanak az ellenőrzés különféle problémái.

ÄL %