Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-16 / 165. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1970. július 1«. Honfoglalás Baranyában (7.) BARANYA Iráni eredetű „vár” szavunk értelmét mindnyájan jól ismerjük. Az ember és vagyona őrzése céljait szolgáló, erődített menedékhely A honfoglalás korát kutatva úgy tűnik, hogy népünk a X. században hasonló értelemmel nemcsak ezt a szót használta. Ez természetesnek is látszik, hisz honfoglalóink nem voltak egy nyelvűek. A magyar nyelvű tömeggel érkezett a kazár birodalomból kiszakadt (kabar) török és iráni nyelvű törzstöredék is. Előbbiek részben valódi kazárok, utóbbiak alánok, kálizok s nem kis számban khorezmi eredetűek voltak. A dolgokat bonyolítja, hogy a török és iráni nyelvet a magyar vezető réteg (egy része) is beszélte s ott, ahol a különböző nyelvű csoportok települései érintkeztek, akárcsak hasonló esetben ma is, a lakosság kétnyelvű volt. így tehát azzal kell számolnunk, hogy honfoglaláskori településneveinkben a már kialakult magyar nyelv megfelelő kifejezései mellett a magyarsággal együttérkező idegen nyelvű elemek szállás-helyet jelölő szavai is elénk kerülnek. Sőt, ahol a különböző ethnikumok szomszédságban éltek, magyar— török, magyar—iráni, török— iráni stb. kétnyelvű helynevek is feltűnhetnek. Ä Kárpát-medencei helynévanyag összehasonlító vizsgálata alapján úgy vélem, hogy honfoglalóink szállásközpontjaikat iráni nyelven vár-nak, törökül ól-nak (aul!), magyarul szeg-nek (Szüg, szög), illetve ung-nak hívta. Ügy látszik, hogy utóbbi szavunk már a honfoglalás századában bizonyos népelemek ajkán nyíltabban „ong~ang”-nak hangzott s igen korán feltűnik a szó magashangú változata is: eng. Ott. ahol népünk többnyelvű, feltűnnek az ilyen többnyelvű elnevezések: Ölvár, Ólong. Ungól, Szegvár, Várszeg, Ungvár, Várong, Ungszeg, Enyszeg, Szegénye, Enyevár, Szegilong, Ényszeg- vár stb. Ügy tudom, nyelvészetünk az ung->-ong->-ang helynevek értelmezésével nem foglalkozott túl sokat, bár volt (Melich), aki a helynevet a török Ong személynévre vezette vissza. Bőven foglalkozott azonban az „eny, enyh” szavunkkal, sőt hivatalosnak imponáló vélemények is alakultak ki róla, hisz előbb a Gombócz—Melich-féle „Ety- mologiai szótár”, majd a Bárczi-féle „Szófejtő szótár”, végül 1967-ben a „Történeti Etimológiai Szótár” is véleményt alkot vele kapcsolatban. Általában az a nézetük, hogy az eny, enyh =széltől. esőtől védett hely, ahol meg lehet húzódni. Az Eny — Ény helynévre vonatkozóan az „Etymologiai szótár” két adatot említ: az egyik a Vas megyei En falu, mely tudomása szerint 1283 körül szerepel először írásainkban (ma Enyi erdő az izsákfai határban), a másik a Bars megyei Ény falu (szlovák neve: In, Inya), melyről első írásos adata 1234-ből származik. Ugyancsak a szótár véleménye, hogy az Ény -d képzős származékai az Enyed helyneveink, -g képzős származék az Enyi(n)g, -cs képzős származék a számos Encs heységnév, míg a Baranyában is szereplő Enyezd helynevek -s -f- -d képzős alakok. Igen ám, de Győrffy újabb történeti adataiból tudjuk, hogy a már említett Bars megyei „Ény” 1156-ban még „Eng”. Sőt a Békés és Sopron megyei Enyed korai alakjában ugyancsak „Eng” tővel tűnik fel. Baranyai németjeink az Enyezd középkori helységnévnek Engezd — Enkes alakját őrizték meg az utókorra (Hímesházán pl.) s a feltehetően a Patacs mellett elpusztult Enyezd-ről származó pécsi családokat a XVII. századi német környezet Engesszer-nek titulálta. Azt is tudjuk, hogy a középkori Valkó megyében Eng jelentékeny város s Biharban is szerepel egy Eng- olaszi. Szeged határában pedig ma is élnek Eng- elö- tagú földrajzi helynevek s a városban ismert az Engi (tehát Eng-ről származó) családnév. Így az eng->-ény fejlődést bizonyítottnak látom ugyanakkor az is világos, hogy az „eng” a nyelvfejlődéssel nem tűnt el nyomtalanul. Még feltűnőbb ez a mélyhangú alakokkal kapcsolatban. Ung az egykori Ungvár megyében folyó- és városnév. A folyónév arra utal, hogy az elnevezés igen régi. Meglepő, hogy Anonymus kora óta („partes Hung”- irja!) a név kiejtése nem változott A Zala megyei Ung 1251- ben jelenik meg írásainkban. E helységnév kiejtésének nyíltabbá válása megindult, hisz a XV. században Ong-nak írják, ma azonban újból zárt alakjában áll előttünk: Ung puszta. Ugyanakkor az Abaúj megyei Unga (az -a=képző!) ma Onga, a középkori Heves megyében, a patai espe- resség területén fekvő Unga pedig már a XIV. században Onga-nak hangzik 3 a vele nyilván összefüggő, a Patai vár felől lefolyó víz már a XV. században is Ang patak. (1446: „fluvium de Patha fluentem, qui Ang- pathaka apellaretur.”) A középkori Győr megyében is volt „Ang” nevű szállás s Ang-hely nevű puszta ma is található. — Ugyancsak ismerünk a XIII. század elejéről Uruk-ang nevű települést (Urk-ény!). Mivel az „uruk” jelentése: nemzetség, felteszem, hogy az összetett szó jelentése: nemzetségi szállás, váracs. Az ong^óny fejlődésre utal pl. a Heves megyei Abony, mely a XIV. században „Obong” alakban is előjön. Az Ang-hely pedig megítélésem szerint teljesen megfelel a mai nyelvünkben is ismert „enyh-hely” kifejezésnek, míg a Tolna megyei Anya-vár (a Sárvíz szigetén állt egykor) a Valkó megyei „Enye-vár”-nak. Ismételten kifejeztem már véleményemet, hogy a fejedelmi méltóságot kifejező „úr” szavunk a honfoglalás évtizedeiben legalább népünk egy csoportjának nyelvén Húr~Kúr-nak hangzott (lásd: Húrhida, Hórháza stb). így rá kell mutatnom egyúttal arra is, ha a védett szálláshely fejedelmi személyé, azaz úr-é volt. ez az Ung- Eng helynevekben is kifejeződik s máris előttünk állanak a Hurung-vHoronfg)-*. Haran(g) s az ezekből fejlődött Horány, Horény, Haram sb. és a Kurung-vKo- ron(g)->-Karan(g) s a Korány, Kárán, míg idegen nyelvi környezetben Go- ron(g) _*_Garan(g) ejtésű helységnevek. Az „úr” szállásain később rendszerint népesebb települések alakulnak, városok valódi várak épülnek. Nem csoda, ha az ilyen eredetű helynevek a középkorban sorozatosan, mint városok, várak nevei tűnnek fel. Ilyen eredetűnek látom pl. a Mura-Szemenyén állt „Korong vár”-at, a Kárán-Sebesi (egykori Temes m.) királyi várat, az egykori Krassó megyében állt Horon (=Haram) királyi várat, a Valkó megyei Eng várost, a Szerém megyében a középkorban jelentős szerepet betöltő Karon (=Karom) várat stb. De arra is gondolok, hogy idegen nyelven Gran, Hron- nak nevezett Esztergom s a vele szemben torkolló Ga- rarrv folyó neve (Anonymus- nál Gron, középkorban Go- ron) szintén a Gor-on(g) — úr-szállása fogalomra vezethető vissza! Midőn az Ung~Eng, illetve a belőle fejlődött Uny~ Ény valamely honfoglaló személy birtokában alakul ki, hol alanyesetben áll s így kapcsolódik a puszta személynévvel (ősibb forma!), máskor birtokos jelzős alakba kerül. Lássunk ilyen helységneveké* • Puszta személynév Cséb Csem Sebeh Ete, Hete Gég Tés Tét Dém Veczk Zete Pete Ders Gelle Lék, Lök Levő Déd Mély hangú alakok: Pota Pata Sur Csűr Sala, Csala Óba, Aba Szálláshely Középkori megye. Birtokjelzös alak. Megye. Csebény esemény Zebegény Etény, Hetény Gégény Téseny Tétény (Teting!) Deménd, Bemenk Veczken-d, Vezekény Zétény Petény Tolna Csebinye Baranya, Bács, Bodrog Semenye(?) Baranya, Hont, Bars Zebegunya Baranya, Csongrád, Szatmár, Komárom stb. Hetenye Szabolcs, Szerém, Bihar Baranya Pilis, Moson (Vas, Heves, Hont, Torda stb.) Zala, Sopron stb. Ung, Zemplén Pozsony, Nógrád Petenye Gellén Derzsenye Nógrád, Zala, Baranya Gelencze Lébény Mosoi Dédény(szeg) Torontál Lekencse, Lekencze Lebenye, Levenye Zemplén Baranya Baranya Baranya Szilágy, Somogy Hont Háromszék, Nyitra Gömör stb. Abaúj, Baranya Potony (Baranya) Patony Veszprém, Pozsony Patona Surány Szatmár, Pozsony, Vas stb. Csurány, Csurény Be. Szolnok Salánk Ugocsa stb. Obong, Abony Baranya, Pest, Heves stb. Veszprém És végül az Ond vezértől leszármazó Bár-Kalán nemzetségben feltűnő Boor. Baar »emélynévvel kapcsolt ong, ang a Borony, Bárány (Zala, Pilis, Bács) és birtok- viszonyban a Boronya, Bara' nya (Ung, Baranya, Szilágy, Komárom, Mármaros). Dr. Zsolt Sslgmond Dr. Szász János Orvoslakások Komlóa DOMBÓVÁR Város, három megye határán Szép ez a baranyai táj. Utunk a Kapós-völgyben vezet. Balról a Zselic keleti lankái kísérik utunkat, jobbra a Völgység öszetöredezett dombjai. Kaposszekcső után feltűnnek Dombóvár templomtornyai Autónk elrobog a laktanya mellett, jobbra kanyarodunk. Baloldalt a vár romjai, érdekes módon — a Kapós-völgyben. A város a Somogy—Tolnai dombvidék délnyugatra nyúló két dombjára települt. A Kapos-híd megyehatár; Tolna megyében vagyunk. Hiába keresünk hasonló helyzetű várost a térképen: egyetlen helységünk az országban — több megye határán. VASÚT ASLAKOSSÁG — ÉLÉNK KERESKEDELEM A község már a rómaiak idején lakott település volt, Pons Sociorumnak nevezték. Határában fontos, az egész Dunántúlt átszelő útvonalak találkoztak. Fejlődését mégis elsősorban a vasútépítésnek köszönheti. 1872-ben a Dombóvár— Zákányszék, 1873-ban a Dombóvár—Bátaszék közötti, 1882-ben pedig a Budapest— Pécs közötti vasútvonal nyílt meg. A Hajmáskér—Űjdom- bóvár közti vasutat 1895- ben adták át a forgalomnak, a kisvasutak, amelyek a Somogy—Tolnai dombvidék kis községeit kötötték össze Dombóvárral, az 1935 és 45 közötti időszakban épültek. Jellemző, hogy a község lakossága 1840-ben még csak 2300 fő volt. 1900-ra ennek négyszeresére, 1930-ra, nem egészen 100 év alatt majdnem hétszeresére növekedett. Az ugyancsak vasútvonalmenti Kocsola és Döbrököz lakossága ez idő alatt mindössze kétszeresére-háromszo- rosára nőtt. Konfekció üzemünkbe, idén végzett fiatal LÁNYOKAT varrni betanítunk A betanítás idejére biztosított bért fizetünk. Jelentkezés: PÉCSI VEGYESIPARI VÁLLALAT, Lotz Károly u. 2. szám. A község területének nagy része az Eszterházy-család birtoka volt. A vasúti vonalvezetés számára az ugyancsak a család birtokában lévő vizenyős, termelésre kevésbé alkalmas területeket kaphatták meg. • Eredménye az lett, hogy a mai Dombóvár vasútállomása 2—3 km- re fekszik a község belterületétől. Az iparosodás éreztette hatását a lakosság számának növekedésében: az 1920- as években Újdombóvár 5 ezer lakosával szinte a földből nőtt ki. Ma a lakosságnak több mint fele a közlekedésben, zömmel a MÁV-nál van foglalkoztatva, több mint egyharmada kereskedő és egyéb foglalkozású. városi mag nélkül A jelenlegi „városközpont”, a Hunyadi tér meglehetősen feldúlt állapotban van. Jobbra a szálloda épül, immár négy év óta, balra az új áruház betonelemeit szerelik össze. Keveset látunk az üzletsorból, a földszintes épületeket fák, cserjék takarják el. Meglepően kevés a többszintes épület. A posta, az általános és középiskolák, a tanácsok, az ügyészség és még néhány társas ház a községben szerteszét. Átmegyünk a két városrészt összekötő úton: alattunk a Tüskei-árok és a Dombóvár—Inám—Cserepespuszta vasútvonal. Egy roskadozó kéményű, már nem üzemelő téglagyár és az új kórház egymás közelében kontrasztnak látszanak, de egyben az erősödő fejlődési tendenciát jelképezik. Újdombóváron rendezett utcákkal, a családi házak egész sorával találkozunk, mégis úgy érezzük, valahogy hosszúra nyúlt ez a város. Nehéz lehet a város vezetőinek igazgatni, a kiskereskedelemnek ellátni, közmű- vesíteni, az autóbusznak a Kapós-völgytől 5 km-re a dombtetőre felkapaszkodni. Mindjárt érthetőbbé válik a település nagy kiterjedésének, oka, ha megtudjuk, a felszabadulás óta épült lakások, házak 86 százaléka magánkezdeményezésből lett. Főként családi házak, kerttel, telekkel — egyszinten. Kedvező ez az arány, ha az emelkedő életszínvonalat nézzük, a városiasodás folyamatának azonban nem kedvezett. A Kakasdomb a község hajdani magva, szanálásra ítélt öreg viskókkal, csendes mellékutcák falusi házakkal, ahol már a főkaput nem használják állatok kihajtására, a kertváros összkomfortos családi házai, mindez Dombóvár városképének változatosságát mutatja. KITERJEDT ELLÁTÖKÖRZET A Kaposvár felé vezető útról már messziről látjuk a táblát — Somogy megye. A völgyben 100 méternyire a város szélétől Kapospula házai látszanak. Délkelet felé a hegyoldalon Csikóstöttös, a Kapós-völgyben Kaposszekcső házai piroslanak. 18 községet lát el a város kiskereskedelme és ebből 13 község más megye területén fekszik. Ez 38 ezer ember ellátását jelenti. Áruház nélkül, 12 élelmiszer és 17 vegyesbolttal. Nem csoda, ha az egy főre számított kiskereskedelmi forgalomban a dombóvári járás az ötödik helyet foglalja el az ország járásai között. Rendelőintézete és szakrendelője a kórház felépítése előtt 12 község 33 ezer lakosát látta el. Az ellátott községek nagy részét Somogy és Baranya megye területén találjuk. A kórház felépítése óta 50 ezerre emelkedett az egészségügyi ellátókörzet ellátottjainak száma. A 17 ezer lakosú városnak 3 közép- és 9 'általános iskolája van, három és félezer tanulóval. Könyvtárainak ma több mint 20 ezer kötet könyve van, művelődési otthona 350 négyzetméter alapterülettel rendelkezik. Baranya megye északi községeiből, Sásdról, Bikáiról, Kaposszekcsőről sok tanuló jár be a község iskoláiba. A Gőgös Gimnázium tanulóinak átlagosan egyharmada, az Apáczai Csere János Szakközépiskolában a tanulóknak egytizede Baranya megyei. MIT HOZ A JÖVŐ? A várossá válás rangot jelent és Dombóvár esetében előlegezett bizalmat is. Tolna megyének is érdeke, hogy beruházásokkal az eddiginél hatékonyabban segítse a megindult városiasodási folyamatot. így a közművesítést, az állami lakóházépítkezést, a város jövő mag- vának kialakítását. Sokat lendítene a város- fejlődésen, ha kiterjedt ellátókörzetének megfelelően, Baranya és Somogy megye beruházásokkal támogatná a város költségvetését. A közhittel ellentétben nem hiszem, hogy a város megyehatárokon belüli ho- vátartozásnak megváltoztatása lényeges kérdés lenne a fejlődés szempontjából. Bármelyik megyéhez is tartozik a város, peremhelyzete a megyerendszerben mindenképpen fennmaradt. Viszont két-három községnek a városhoz való csatolása, figyelembevéve a tényleges ellátókörzetet, életrevaló megoldás lenne. Javítaná a községek sokszor akadozó ellátását és közelebb vinné a községek lakóit a városhoz. A gazdasági körzetesítés idővel számos említett köz- igazgatási problémát meg tudna oldani és segítene a gazdasági kérdések megoldásában is. Dr. Vuics Tibor A i i
