Dunántúli Napló, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-02 / 153. szám

1370. július 2. 3 Btmcmtmt nauia Ismét a köztisztaságról Panaszlisták helyett cselekvést vár a közvélemény Megint napirendre került Pécs köztisztaságának hely­zete, ezúttal a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság szerdai ülésén. Bár a NEB-vizsgálat nem eredményezett alapve­tően új megállapításokat — igaz, nem is eredményezhe­tett — mégis hasznos volt, hogy napirendre tűzte az ügyet, mert a tőle megszo­kott alapossággal vizsgálta meg a témát, s ha valaki ed­dig nem értette, nem látta elég világosan, hogy miért piszkos városunk, most még a maradék kételyei is el­oszolhattak az okokat ille­tően. Téli kátyúk — nyáron A vizsgálat és vita első és legfontosabb megállapítása az volt, hogy az a pénzösszeg, amit a Köztisztasági Vállalat kapott a Városi Tanácstól az utóbbi években, még az ún. szinten tartásra sem volt ele­gendő. Igaz ugyan, hogy több új gépet vásárolt a vállalat az elmúlt években, ám ha megvizsgáljuk, mennyi új tá­lcást adtak át ez idő alatt, pontosan áll az, amit az előbb leírtunk. Nem akarjuk untatni ol­vasóinkat annak részletezésé­vel, hogy milyen kiöregedett, nagyobb részt ócska gép­parkkal dolgozik a vállalat, mert ezek közhelyek már Pé­csett. S bár nem mondunk semmi újat, arra azért sze­retnénk — ismételten — rá­mutatni, hogy egész lakóte­rületek, sőt, kisebb városré­szek maradtak ellátatlanul, mert a Köztisztasági Vállalat a Mecseki Szénbányák 1262, Újhegy 302, Postavölgy, Mú­lom stb. újabb több száz la­kásából képtelen volt elvál­lalni a szemétszállítást. Gond­terhelten nézünk a tél elé, ha nem történik valami, mert az a pénz, amit a vállalat ka­pott, még a legalapvetőbb igények kielégítésére sem elegendő. Gondterheltek vagyunk azért is, mert maholnap a nyár derekán járunk, s a vá­ros egy seregnyi fontos út­ján még mindig nem tömték be a kátyúkat. Ez is a Köz- tisztasági Vállalat reszortja volna nagyobb részt. Szako- nyi Lajos, a 12-es AKÖV személyforgalmi igazgatója mondotta: félő, hogy autóbu­szokat, méghozzá fontos autó­busz járatokat kell leállíta­ni, ha ez így folytatódik. Alig néhány hónapunk van hátra az őszi esőzések beálltáig. További gondot okoz az a tény, hogy van egy köztisz­tasági tanácsrendelet, mélyet a Városi Tanács még koráb­ban megalkotott, csakhogy nem tartja be senki. Amint a NEB-ülés feltárta, a ház- felügyelők többsége nem söp­ri le a ház előtt a járdát, s a PIK erélytelen, nem tudja a hanyag házfelügyelőket fe­gyelmezni. Vannak emberek, akik büntetlenül szemetelnek az úttesten, járdákon, s saj­nos, nagyon ritka a büntetés. Sokkal erélyesebben kellene fellépni a szemetelők ellen, a Köztisztasági Vállalat, PIK, rendőrség, a tanácsok, az egész lakosság összefogásával lehetne csak eredményt elér­ni. Kérdőjelek a vezetésnél A NEB megállapította, még a jelenlegi gépparkból is sok­kal többet lehetne „kihozni”, ha ésszerűbben, szervezetteb­ben folyna a munka a vál­lalatnál, ha jobb lenne a lég­kör. Megállapították, hogy a vállalatnak nincs pontos ké­pe, felmérése a háztartási — Nemzetközi kerámia Szimpozion. A siklósi várban magyar és külföldi — többek között szovjet, csehszlovák, osztrák és svéd művészek részvételével július 15-én nemzetközi kerámia szimpo­zion kezdődik. I szemét időszakonkénti meny- nyiségéről és területi elosz­lásáról, a szemetet szállító Kuka-autók csak 50—70 szá­zalékos arányban vannak megterhelve, a karbantartók csak egy műszakban dolgoz­tak, holott — az örökös gép­meghibásodások miatt — már rég át kellett volna térniök a két műszakra. A vállalat nem a teljesítményhez köti a prémiumot, szinte minden­kinek fizetnek, akár jól dol­gozik, akár rosszul. 1970 jú­niusa középéig még nem ha­tározták ,meg az ez évi pré­miumfeladatokat a vállalat­nál, következésképp a fize­tésen felüli juttatás a leg­csekélyebb ösztönző hatást sem fogja kifejteni. Nyirati Ferenc, a NEB el­nökhelyettese a vita során feltett Csorbics József igaz­gatónak két kérdést. így hangzottak: 1. Milyen igényei vannak a vállalatnak a ta­náccsal és más szervekkel szemben? 2. Mit tud megol­dani a vállalat saját erőből és mit nem? Nyílt kérdések voltak. El­hangzásuk után azt vártuk, hogy a vállalat igazgatója felsorolja, hány gépre, mi­lyen gépekre van szükségük, mennyibe kerülnek azok, mennyi most a pénzük, meny­nyi kell még, hogy nagyobb gondok, aggályok nélkül néz­hessünk a tél elé. Az igazga­tó sajnos egy szót sem be­szélt ezekről. A lényeget te­kintve megválaszolatlan ma­radt a második kérdés is. Ehelyett részletes felsoro­lást hallottunk a vállalat bel­ső nehézségeiről, köztük még arról is, hogy a portás nem dolgozik elég lelkiismeretesen stb. Ismerve a munkaerő- helyzetet, s azt a tényt, hogy az emberek többsége még a 4 ezer forintos fizetés elle­nében sem akar elmenni a Kuka-autók mellé, nem le­hetett kétségbe vonni, hogy a legtöbb nehézség, amit az igazgató felsorol, valóban az. Mégis, óhatatlanul felvetődött az emberben a kérdés: kinek kell ezeket a problémákat megoldania? Mi történne, ha a többi vállalati igazgató is panaszlistát nyújtana be, amikor cselekvést várnák tő­le? Több pénzt, jó vezetést! Horváth Lajos, a Városi Tanács elnöke kérte fel a NEB-et, hogy végezze el ezt a vizsgálatot, feltehetően azért, mert világos képet akarnak alkotni a vállalat helyzetéről, mert a tanács minden bizonnyal — további anyagi támogatásban akarja a vállalatot részesíteni. Toller László, a NEB elnökhelyette­se emlékeztetett erre, majd feltette a kérdést: van-e biz­tosítékunk arra, hogy a vál­lalat jól gazdálkodik majd azokkal a milliókkal, ame­lyeket kiutalnak neki? Már cikkünk elején utal­tunk arra, hogy nem a NEB- vizsgálat az első, mely Pécs köztisztasági problémáival foglalkozik. Vizsgálatot tar­tott már a KÖJÁL, vizsgála­tot tartottak mások is. Fe­leslegesnek tartanánk, ha újabb vizsgálatok — például egy jövőben esedékes, részle­tes tanácsi vizsgálat — kö­vetnék a jelenlegit, mert sem­mi értelme nincs. Két dolog szükséges: 1. pénz; 2. meg kell javítani a vállalat vezetését. Magyar László Korszerű üzemanyagtöltő­állomást építenek Siklóson a harkányi műút mellett. Az AFOR még a nyár folyamán üzembehelyezi az új létesítményt. Szokolai felv. Megkérdeztük Mire költik a megmaradt költségvetési összeget? A Pécsi várpsi Tanács legutóbbi üléséről szóló tu­dósításunkban megállapítot­tuk: sok az a 37 millió fo­rint, ami az 1969. évi költ­ségvetésből megmaradt. To­vábbá: sok a 7,5 millió fo­rintos maradvány az egész­ségügynél, , ugyanakkor, amikor hiányos, korszerűt­len a körzeti orvosi rende­lők felszerelése. Aztán: 4 millió forint maradt meg a kulturális ágazatnál, hol­ott az iskolai szertárak fel­szereltségében, egyes isko­laépületek állapotában is sok még a kívánni való. A maradvány még akkor is sok — állapította meg a tudósítás —, ha vannak olyan objektív okok, me­lyekről a különböző köz- igazgatási ágazatok vezetői nem tehetnek, mint például az építőipar lemaradása. Megkérdeztük a Pécsi vá­rosi Tanács érintett osztá­lyának egy-egy vezetőjét: mi a véleménye a maradvá­nyokról. Tamási Béla, a művelő­désügyi osztály gazdasági csoportjának vezetője: — A hitelmaradvány el­maradt építkezések követ­kezménye. Az elmaradás folytán megmaradt hitele­ket azonban a fennálló ren­delkezések szerint más cél­ra felhasználni nem szabad. Egyes intézményeink, az új gazdasági mechanizmus be­vezetésével — amikor a költségvetési hitel év vé­gén nem vész el — ésszerű takarékossággal nem köl­tötték el pénzüket, hanem idei feladatok megoldására tartalékolták, méghozzá nagyon szükséges, nélkü­lözhetetlen feladatok meg­oldására, így kollégiumi szárnyberendezésre, vagy új bútorokra. Sőt, 5 új óvo­dai csoportot indítunk be saját erőforrásunkból, mert erre fejlesztési összeget nem\ kapunk. Dr. Brelia István, az egészségügyi osztály vezető főorvosa: — A 7,5 milliós marad­vány okai között az újme- csekalji rendelőintézet épí­tésének elhúzódása mellett 40 férőhelyes bölcsőde épí­tésének elmaradása is sze­repel. Így 3,7 milliót nem lehetett felhasználni s eb­ben napi 50 szakorvosi óra üzemeltetése, 40 technikai alkalmazott bére és 40 fé­rőhelyes bölcsőde üzemelte­tése is benne van. A VB. ülésén mindezeket elmond­tuk, amikor a tanácsülésre kerülő anyagot tárgyalták. A ténylegesen megmaradt 3,8 millióból 1,2 millió fo­rint bérügyi megtakarítás­ból adódik. A lényeg azon­ban: takarékoskodnunk kel­lett, mert az újmecsekalji szakorvosi rendelőintézet fogyóeszköz szükségletének hitelfedezete csak részben volt biztosított. Ezért erre a célra már másfél millió forintot felhasználtunk. Hangsúlyozom: ezek a meg­takarítások nem a tervsze­rűtlen gazdálkodásból adód­nak. Nyári cikkek — hiánycikkek Vannak kimondottan nyári áruk. Ilyenek a sör, a gyü­mölcslevek, az üdítőitalok, a jég, a tartósított töltelékfé- 'lék. Ha ezeket mind meg­kapjuk, s ráadásul frissen, már igazán kevés kell hoz­zá, hogy valóban szép legyen a nyár. SÖR — Nincs, nincs, nincs. — 1 Százszor is ez a válasz, ha a hét közepén valamelyik újmecsekaljai boltban palac­kos sört akarunk vásárolni. Hétfőn szállítanak, szerdára elfogy. Űjabb szállítmány a következő héten érkezik. Más üzletekben — kis elto­lódással ugyan, de hasonló a helyzet. Pótlásul szolgálna a jugoszláv és a lengyel sör, de ezek sem kaphatók. A Sörgyár főmérnöké szál­lítóeszközhiányra, munkaerő- hiányra hivatkozik. Ennek ellenére ebben az évben két és félezer hektoliterrel több sört értékesítettek Baranyá­ban, mint az elmúlt év ha­sonló időszakában. ÜDÍTŐITAL A rostos és rostmentes gyümölcslevek szinte telje­sen eltűntek. Jaffa, málna, quick-cola, szamóca és Utas­üdítőital áll a kiskereske­delmi és vendéglátó egysé­gek választéka. Orfűn és Abaligeten a múlt vasárnap valóságos botrány volt, mert nem lehetett üdítőitalokat kapni. A szállítás siralmas helyzetéről számolt be meg­keresésünkre Gáldonyi Bélá- né, a Bm. Szikvíz- és Szesz­ipari Vállalat igazgatója. — Tizenötéves a vállalat, ez idő alatt nem történt fej­lesztés, aminek sajnos most érezzük a hatását. Az igé­nyekhez képest most is lassú a fejlődés, noha fejlesztési alapunkon kívül tanácsi tá­mogatást is igénybeveszünk a kapacitás növelésére. JÉG A Pannónia Sörgyár napi 900 tábla jeget ad át érté­kesítésre a Pécsi Sütőipari Vállalatnak. Ebből elsősor­ban a közületeket látják el, azok vagonok hűtésére, cuk­rászdákban, vendéglőkben használják fel. Rengeteg a magánigénylő is, hiszen so­kan megtartották régi, jég­gel üzemelő hűtőszekrényü­ket. Nemcsak ők jutnak hoz­zá nehezen egy-egy jégtáb­lához, hanem a közületek is. Minimálisan 1500 jégtábla kellene a városnak, de hon­nan? t TÖLTELÉKÁRU Téliszalámit keresek. —» Nincs. Gyulai kolbászt — Nem kapható. Még a város legjobban ellátott üzletében sincs tartósított töltelékáru. — Sajnos — mondja Papp Antal boltvezető —, hetek óta ez a helyzet. Ügy gon­doljuk, az árvíz okozott fennakadást a szállításban. Szeged már jelezte szállít­mány érkezését TEJ A nyári hónapokban külö­nösen fontos, hogy az élel­miszerek frissen jussanak el a fogyasztókhoz. Mégis elő­fordul, hogy kétnapos tejet szolgálnak ki egyes boltok­ban. A tejüzem osztályveze­tő j ének észrevétele: — Ilyen esetekben feltét­lenül a boltvezető a hibás. A vevők ne fogadjanak el másnapos tejet. Mi minden­nap, sőt még vasárnap is szállítunk tejet, a szavatos­ság napját a zárókupakon mindenki ellenőrizheti! Harsányi Márta Most már igazi nyári lát­ványt nyújt a „Bajcsy-piac”: sárga gombahegyek, sötét­barna vargányakupacok, az­tán a sötétvörös cseresznye, a „meggypiros” meggy, a halványabb eper, lilásvöröses málna, egészséges, sárga, töl­teni való paprika, haragos­zöld hegyespaprika, fehérfejű hagymacsomók, hamvaszöld káposztafejek, mélyzöld pet­rezselyem és a jóég tudja, még milyen színekben pom­pázik az asztalokra felhal­mozott, már nem primőr „vi­tamin-kollekció”. És persze a szerdai piac sem mentes a zsúfoltságtól. A tér túlsó olda­lán autóbuszokra rohannak az utasok, bőröndökkel, strand-felszerelésekkel, az innenső oldalon pedig tarka- ruhás asszonyok alkusznak, vitatkoznak, válogathatnak, csípős megjegyzésekkel kom­mentálják a kofák „árpoliti­káját” és a viszontválasz sem kevésbé udvarias. A piacon találkám van Varró József né boltvezetővel és Tarlós Antalné ellenőrrel. A MÉK egyik legnagyobb Szerdán délelőtt a „ “ pavilonjának végén lévő kis irodában beszélgetünk. „Leg­nagyobb”, de mégis szűknek bizonyul ma már. Ahogy hír­lik, az ősszel átépítik, mély­ségben szélesítik, korszerűsí­tik. A pavilon kapacitását nemcsak a forgalommal mé­rik, hanem a mérlegek szá­mával, ez például 8 mérle- ges. Persze legtöbbet mégis a bevétel jelez. Varró József- né nyolc esztendeje vezeti a Bajcsy-boltot és a kezdeti 70 —80 ezer forintos havi átlag- forgalom ma már 300 ezer forintra növekedett. Valami­ben ellentmondást látok: — Az .országgyűlésen Sza­bó Mátyás képviselő éppen arra utalt felszólalásában, hogy a megye zöldségterüle­te — sajnálatos módon — csökken, viszont a MÉK évi forgalma egyre több. Varrónő mondja: — Szerencsére más megyé­ben nagyobb gondot fordí­tanak a zöldség- és gyü­mölcstermesztésre, ezért vál­lalatunk más területről is szállít árut. — Van-e valamilyen szerv, amely a napi összfelhozatalt számon tartja? — A mi vállalatunk. Nem­csak saját, hanem az őster­melők, aztán a fogyasztási, illetve termelőszövetkezetek napi árumennyiségét is rög­zítjük és az adatokat to­vábbadjuk Budapestre. Ma például a felhozatal összmennyisége: 47 500 zöld­paprika, 14 mázsa paradi­csom, 18 mázsa zöldbab, 40 mázsa uborka, 6—7,50 mázsa cukorborsó, 17—18 mázsa tök, 40 mázsa káposzta, 38 má­zsa újburgonya, aztán 1500 kilogramm cseresznye és meggy 150 kiló málna, 500 kg eper. — Nem volt éppen ideális tavaszunk, nyilvánvaló, hogy bizonyos termékek késnek... — Őszibarackot még nem is láttunk a piacon, holott július elsején már általában megjelent. Késik a Hbiszke is. Nézzük az árakat, összevet­ve 1969. július elsejéivel. Ti­zenhét cikkből tíz olcsóbb, mint tavaly, például az új­burgonya, a karfiol, de ol­csóbb a paradicsom négy forinttal a töltenivaló pap­rika, a cseresznye, az eper két fqrinttal. Drágább viszont a kelkáposzta, karalábé, zöld­bab, uborka, főzőtök, ve­gyeszöldség és a málna. — Ezek a MÉK árai. De van-e lehetőségük arra, hogy irányítsák az egész piac ár­helyzetét? — Ez mindig a felhozatal­tól függ. Annyi biztos, hogy általában mindig olcsóbban adunk mindent, mint más standokon. Sőt; néha-néha. inkább a felvásárlási árra is lemegyünk, ha úgy látjuk; hogy túl magas áron kínál­ják mások a termékeket. Itt van a mikrofon, reggel több alkalommal is megismételjük napi árainkat. Ez tetszik a fogyasztóknak, érezzük is, mert megrohanják pavilo­nunkat. Társaink erre kény­telenek az árat csökkenteni. A vállalat központjából min­den piaci napon itt tartóz­kodik két kereskedelmi szak­emberünk, akik szabályoz­zák az árakat, egy-egy dél- előttön többször is megvál­toztatva. A vásárlók tömege ingázik a MÉK-pavilon és az őster­melők standjai között. Van, aki az őstermelőre esküszik, mondván, hogy szebb a por­téka. Ezalatt persze közel sem minőségi különbséget kell érteni, legfeljebb a ked­vezőbb „külcsint”. Végülis az őstermelő lemoshatja, tisz­títhatja ötven kiló áruját, a MÉK ugyanezt nem teheti meg többszáz vagonos téte­leinél. Persze a versenynek előnyei, hátrányai vannak, régi törvény ez. Mindenesetre a fogyasztó ennek kárát nem érzi. nem is érezheti, inkább az előnyét: olcsón, bőségben válogathat. B. F, 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents