Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-18 / 141. szám
6 1970. június 18. * DflinatitiMt n at»TO Honfoglalás Baranyában (6.) OND TÖRZSE ÉS NEMZETSÉQE Baranya szempontjából az Ond törzsnek rendkívüli a jelentősége. Kézai (1283) és a XXV. századi magyar krónikák nem említik Ondót a honfoglaló vezérek között. Az 1200 körül író Anonymus azonban a vérszerződésben í Isztvevő hét fejedelmi sze- J .lély között negyedik helyen említi Ete atyját, Ond tOundu) vezért. A HÉT VEZÉR EGYIKE Szerinte Ondnak a honfoglalásban jelentős szerepe volt. Ugyanis Árpád, miután még atyja, Álmos életében átvette a vezérséget, Ung várából (de Hung Castro) követséget küldött Sálán vezérhez, hogy elkérje tőle népe számára a Sajó vizéig terjedő földet. A követség tagjai: Ete apja Ond, „Oluptulma” atyja Ketel, valamint Tárcái. A követek a Bodrog tájáról indultak. Később Árpád győztes csatát vívott Sálán és szövetségesei ellen, majd „nemeseivel megtárgyalta országa jogait és szokástörvényeit. Azt a helyet, hol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték.” Ezt a helyet aztán „a Tiszától a Botva mocsárig és a Körtvély tótól Alpár homokjáig, Ondnak, Ete atyjának adományozta.” Bizonyos idő eltelte után Ete sok szlovént gyűjtött össze s „Alpár” vára, meg a Bődi (Beuldu) rév között igen erős földvárat építtetett, melyet viszont a szlovének a maguk nyelvén „Surungrad”-nak, . azaz fekete várnak neveztek. Anonymus szerint Ététől származik a Kalán és a Kalsaj (Colsoy) nemzetség. Karácsonyi János, a millenniumi idők jeles történetírója akadémiai székfoglaló értekezésében megállapítja, hogy a Kalán nemzetséget másutt Boor-nak (Bár) nevezik s ugyanerről a Képes Krónika is megemlékezik, mondván, hogy nem holmi jövevény nemzetség, hanem egyike azoknak, melyek a híres Aba, Ákos stb. nemzetségekkel együtt még „Scythiából jöttek ki.” Karácsonyi a továbbiakban ezt írja: „A Bár-Kalán nemzet-, ség, mint tömérdek más, régi nemzetségünk is, Dunántúl, nevezetesen Baranya megyében, Szekcső és Moháös között telepedett meg először. Itt volt ősi fészke (Baár) s innen származott át hazánk többi részébe.” Győrffy György „Árpádkori Történeti Földrajzában” (1963), azt írja, hogy a Baár nemzetség a honfoglaló Ondtól származott le s ezen időtől folyamatosan az Anonymus által megjelölt vidéken lakott, még a XIV. században is s központi monostora és temetkező helye is itt épült s ez volt: Szer. „Nagy számú birtokaik a Tisza mindkét partján, Csongrád megye régi területén feküdtek, mutatva, hogy a megye eredetileg Ond fia Ete nemzetségének szállásterülete volt. A birtokok között akadnak késői szerzemények is, nagyrészük azonban első foglalású birtoknak tekintendő” — írja Győrffy. „A X. században a nemzetség vára Csongrád földvár volt. István király azonban az egységes vármegyerendszer életrehívásakor a nemzetség várát lefoglalta, saját ispánját ültette bele és az ispán fennhatósága alá rendelte a nemzetség korábbi területét, Csongrád megyét.” A HELYNEVEK TANÚSÁGA Nagyjából ez tehát az, amit történetírásunk Ondról s a tőle leszármazott Étéről, illetve a Bár-Kalán nemzetség korai történetéről elfogad. A helynevek tanúvallomásán alapuló kutatás azonban ennél többet óhajt tudni. Már ismételten leszögeztük : a foglalás századában őseink puszta személynevekkel vették birtokukba szállásaikat. Hogy Ond és leszármazol neveit kereshessük a települési területen, szükséges tudnunk, hogy a már ismerteken (Ond, Ete, Bár, Kalán, Kal- saj) kívül milyen nevek jellemzik ezt a nemzetséget. Karácsonyi a „Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig” c. alapvető művében (1901) okleveles adatokból összeállította, hogy a XII—XIV. században mely nevek szerepelnek a nemzetség leszármazási tábláján. Írásos emlékek hiányában azonban korábbi adataink nincsenek. Ezen kívül a nemzetség szokványos keresztény neveivel (Antal, István, Gergely, János, Miklós stb.) mit sem kezdhetünk, mert ezek számtalan más nemzetségben is feltűnnek. Ellenben a ritkábban használt, vagy jellemzően becézett, illetve a pogány korba visszamutató nevek sokkal többet mondhatnak számunkra. Ilyenek a Good (Gád), Izsóp, Lökös, Ok (Ak), Póka (Páka), Ná- na, másodsorban az Adorján, Gyurkó, Izsó, Jób, Kolos, Márk, Mórján,, Pósa, Sámson stb. Azt, hogy Ond törzsfő volt, a Baar-Kalán nemzetség törzsfői nemzetségekre jellemző oroszlános címere is igazolja. Ha pedig törzsfő volt, úgy neki is megjárt az „úr” méltóságnév, mint a korábban tárgyalt Korpát (=Árpád) és Korcsán (=Harsan) törzsfőknek. Igaz, hogy utóbbiak egyben fejedelmeknek is tekintendők. De Anonymus a többi törzsfőket is ismételten fejedelmeknek nevezi. Így tehát egész jogosan tételezhetjük fel, hogy az egykori Udvarhely, illetve Közép- szolnok (Szilágy) megyében feltűnő Korond helynév ugyanúgy méltóságnévvel kapcsolt személynév, mint a Korpát és Korcsán. Ez esetben tehát a közös méltóságnév a „Húr” (Kor), melyből a nyelvfejlődés során (a Hurság, Hurhida, Horháza stb. példájára, melyekből később Ország, Ur- hida, Urháza lett) unor fejlődött s így jöttek létre az Orsany, Arsany, Árpát (-d), Orond stb. helynevek. A Ko- rond-Orond helynevek Ond- dal való kapcsolata akkor válik világossá, midőn közelükben feltűnnek az Ondód, Ete, Eted, Etej, Szer, Nána stb. helynevek. Az, hogy Anonymus az „Alpár várában székelő” Salanhoz követségbe küldött Ond-ot, továbbá Alap-Tolma atyját Ketelt és Tárcáit a Bodrog környékéről indítja útnak, teljességgel érthető. Ugyanis a Bodrog környékén Ond-va nevű folyó és Ond nevű patak is van. Előbbi mentén Bári, Ba- rancs, Izsép, Cselej, Márk, Kalsaj, Pósa — helynevek, az utóbbi forrásvidékén Alpár, lefolyása mentén pedig Olup (Golop), Ond, Szerencs, Hetény, Gáda (Gáta) s kissé távolabb Tárcái nevű település található. Itt folyt azon kívül a Ketel patakja is. Ha most felvázoljuk térképünkre a Dunán inneni és túli tájakon az Ond és leszármazottjai személyneveiből képzett helyneveket, megkísérelhetjük a honfoglalás menetét rekonstruálni. A HONFOGLALÁS MENETE Ond, ki törzsének fejedelme, tehát „Húr”, már az Arnulf császár szövetségében vívott első morva háború idején a hadjárat vezérével, Kussal-lal együtt érkezett a Kárpát medencébe s vele együtt helyezkedett el az Erdőelvén. (Erdély). Egyik szállása (Korond) Ete fiával együtt a Küküllők forrásvidékén alakult ki, mig a másik KusBARANYAI UTAZÁS Mesterek sal fejedelem nyári szállása mellett, a Bükk tövében s a Kraszna forrásvidékén települt. Ete itt kicsit nyugatabbra ült meg, de kíséretében volt Baar s itt alakult ki a törzsi központ: Szer. Már ekkor Ond kíséretében van Ketel (Oláh- és magyar Kecel), kivel pár év múlva fontos szerepet vállal a törzsfő. Még Arnulf császár életében megindult a honfoglalás második menete. Anonymus (12. fejezet) szerint az oroszokkal kötött igen szilárd béke után s az ő tanácsukra Álmos fia Árpád új magyar hadakkal és a csatlakozott kabar („kun”) törzsekkel Halics felől a, Tisza völgyébe hatol. Ond is kíséretéhez csatlakozik. Űj szállást telepít az Ondóvá folyó és az Ond (Szerencs) patak völgyében. S most már itt rendezik be a törzs új szerét. (Szer-encs.) Ond egyik leszármazottja: Nána kissé nyugatabbra, a későbbi Heves megyében rendezi be téli-nyári szállását. (Nána és Tiszanána.) Majd megindul a második morva hadjárat. A magyarok birtokba veszik a Duna bal partját, egészen a Kiskárpátok nyugati lábáig. — Ond kíséretében Ete, Bár, és Nána is résztvesz a harcban, majd az új szerzeményen szállást telepít. (Párkány-Nána, Andód, Baár, Ete, Felbár stb.) > Azután fellángol a Sálán elleni harc. Árpád népe Anonymus szerint a Duna- Tisza közén támad. A helynevek tanúsága szerint viszont Erdőelve belsejéből, a Körösök mentén haladva Kussal népe és Ond törzse vonul fel. Sálán csatát veszít! A fejedelmek jutalmazzák fegyvertársaikat, a győzelem mezején Ond és nemzetsége jelentős birtokokat kap. Űj szállást telepítenek s a törzs új gyűlésmezeje: Szer, mely egyben az első magyar országgyűlés színhelye is lesz. A környéken települ Ete, Alap, Nána, Ok, Páka, Ketel stb., a rég ismert fegyvertársak. Mint a hagyományok alapján elbeszélő Anonymus írja, Árpád és Fegyveresei elhaladnak még Titelig (Alpár), majd a Dráva torokig, biztosítják az átkelőhelyeket s azután lélegzetvételnyi csend következik. A dunántúli foglalás előestéjén vagyunk! Dr. Zsolt Zsigmond és mesterségek — Nyakkendőt vegyenek! — Nyakkendőt? Minek? — Jo erős. Megbír egy j embert. — Igazán? Kipróbálta már | valaki? — Kenderből való. Kiváló áru. Négyszer sodorták ... — Hányat adott el már belőle? — Ne kérdezze, uram! Az emberek boldogok; borjút meg nem nevelnek. Minek vegyék akkor az én portékámat? A kocsiból a lovakat kifogták. Odébb legelik a füvet. A rúdon átvetve két tucat rövidebb-hosszabb kötőíék lóg. Frissen sodortak, fényesen csillogók, rugalmasak. A kocsi oldalán tábla: Kiss János, köteles és hálókészítő mester. A VASAK Dunaszekcső előtt lassítani kellett. Az országút jobb oldalán hosszú sorban álltak az autók. Balkéz felől sátrak kapaszkodtak a domboldalra. A sátrak között fekete embertömeg hullámzott. Hétfő volt; vásár. A látvány oly váratlanul és meghökkentően bukkant elő az országutat szegélyező eperfák közül, hogy meg kellett állni. Vásár. Kirakodó vásár. Heti vásár. Országos vásár... A tudat legmélyéről jöttek elő a szavak. Hát hogyan? Nemcsak Móricz Zsigmond regényeiben élnek már a hajnalban induló, vásározó szekerek, a ponyvára rakott portékák, a lacikonyha ízei, a mézeskalács huszárok, a céllövölde pukkanó vasbábui? Vannak még, akik vásárban veszik a bicskát, a fej kendőt, a bakancsfűzőt, a seprűt, a kalapot? Élnek még emberek, akik tudják, hogy más az íze a lacikonyha serpenyőjében sült hurkának, mint az étlapról választott menünek? Szabályos rendben nyílnak- ágaznak egymásból a falusi vásár utcái. Csizmadia, papucskészítő, fésűs, kalapos, kékfestő, kötélverő, bocskor- készítő, kendőfestő, mézes- kalácsos — olvasom a krétával írt fekete táblákról és az ecsettel pingált bádoglappk- ról. Furcsa, keverék-világ egy falusi vásár. A régi paraszti élet kihaló szokásai és a városias élet színei; a népművészet, a népi iparművészet elemei és a gyáripar termékei keverednek egymással. Idős mesteremberek, kihaló szakmák tudói, régi szerszámok ismerői adnak találkozót a műanyag-szatyor készítőkkel, a kézimunka előnyo- mókkal. Egy darab múlt, de ami nélkül szegényebb volna a • jelen. Az emberek itt egy fokkal hangosabbak, vidámabbak, mint az utcán vagy a munkahelyeken. Kedvük van tréfálkozni, rigmust mondani, kötelet nyakkendőként kínálni. A BABOS A vásár- után néhány héttel Tárnoky Lajos bábosnál, Bolyban. — Mézeskalácsos és viaszöntő mester vagyok — igazít helyre. — Kitől tanulta a mesterséget? — Az öregapám, az apám is az volt. — Mióta csinálja? — 1941-ben tettem mestervizsgát. — Voltak tanítványai? — Voltak, de nem maradtak a szakmában. Az égjük traktoros, a másik felvásárló lett. — A műhelyben láttam valakit ... — Van két tanulóm. Lányok. De ezek sem akarnak itt maradni. Azt mondják, csak az anyjuk kedvéért jöttek ide — Mikor jár vásárokra? — Évente kétszer árulok Festen. Most jöttem meg éppen az ipari vásárról. Havonta van öt-hat falusi vásár. Ehhez jönnek ünnepe-, ken, vasárnaponként a búcsúk. — Nevezetes vevői voltak-e? — Egyszer Nürnbergbe csináltam egy Jancsi és Julis- ka-házat. Megrendelésre. — Meg a gyűdi búcsúra kell külön készülni. — Miért? — Ha ott jön egy cigányasszony a gyerekével, mindig azt kéri, hogy olyan hosszú legyen a gyertya, mint, a gyerek. Leállítom a gyertyát a földre, hozzámérem a gyerekhez, és ha a kettő egyforma, akkor van meg a vásár. — Miket készít még? — Mézeskalács szívet, huszárt, díszpapucsot, olvasót... — Olvasót? . — Igen, de az enyémen alighanem ritkább a szem, kevesebb üdvözlégy fér rá, Az Ond törzs honfoglalása ~\S . JeSnoquanfaata ©Korond 'y Orond • One* €> B4r ©ete © Kaidra O Tolna >-,+ Kíséret: QD flanc A Szer íjjjjl Törzsi központ ‘[Iliin foqiolás irár*ia. mint kellene Református vidéken aztán kereszt helyett szívet teszek a végére, és nyakláncként veszik. — Ez a sok színes holmi ehető is, vagy csak dísz? —■ Ehető, de nem jó... — És mi a jó? — A kandírozott puszedli. Bélépünk a .műhelybe. Egyszerre körülvesznek a mesterség szabályai, törvényei. Tárnoky Lajos előtt fehér kötény. A kemencében lassú tűzön tészta sül. A levegőben a szalakáli csípős illata lebeg. A melencékben a szaggatásra előkészített tészta kel. , Elnézem a virágos díszítésű, színes mintákkal befuttatott szíveket, sújtásos, zsinóros mézeskalács huszárokat. Bájos, esetlen figuráit. A barokk és a rokokó díszítőművészet távoli ’ rokonai, népies változatai. Mindegyikben benne szunnyad egy kis jövendő öröm, ami majd akkor nyílik ki, ha valaki kézbe veszi e tárgyakat. Ha majd a vásárból megérkező nagypapa kicsomagolja és az unoka elé 'teszi : — Nézd, hoztam neked valamit. Vásárfia. Búcsúfia... Amikor a mester kikísér a műhelyből, azt mondja: — Megértem a fiatalokat. Tegnap is négy órakor keltem, és este fél tizenegykor értem haza Somogyból. Ezt a mesterséget hajtani kell... A MESTERSÉG SZABÁLYAI Mesterekről és mesterségekről beszéltem, holott tudom, hogy ez a cím csak keveseket illet. Egészen pontosan: azokat, akik képesítéshez kötött ipart gyakorolnak, s a szabályok szerint mestervizsgát tettek. — Hát vannak másféle iparosok is? — De mennyire! A képesítéshez nem kötött, azaz szabad iparok űzői. Meg a vándoriparosok. Meg a népi iparművészek, azaz a háziiparosok. — Például? — Képesítéshez kötött és iparigazolvány alapján gyakorolható iparok az aranyozó, asztalos, csizmadia, mézeskalácsos, csónaképítő, kefekötő, köteles... A törvény összesen hatvannyolcat sorol fel. A legtöbbször előforduló szabad iparok közül harmincat említ: bakancsfűzőkészítő, hangszerhangoló, mészégető, ostorkészítő, szecskavágó, tolltisztító ... Minderről már Pécsett tájékoztatnak, a KIOSZ megyei titkárságán. Itt adnak kezembe egy érdekes könyvet is: A kisiparosok ipargyakorlásának szabályai. Késő estig forgatom. A laikusnak épp olyan érdekes, mint a ritkán utazónak a vasúti menetrend. A könyv végefelé már azt is tudom, melyek a vándor- iparosok. Ebből már csak hatot sorol fel a rendelet: 1. a vándor drótozó és foltozó, 2. a vándor üveges, 3. a vándor köszörűs, 4. a vándor nap- és esernyőjavító, 5. a vándor üstfoltozó, 6. a vándor teknővájó ipar. Hej, de fogynak, fogyo- gatnak a régi mesterségek művelői, ismerői... Tüskés Tibor I n