Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-14 / 138. szám

Ara: 1 forint fXWL évfolyam, 138. szóm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1970. június 14., vasárnap Világ proletárjai, egyesüljetek! Minden csúszik népgazdaságunk „gyenge atóbere” ma minden kétséget kizáróan az építőipar. Min­dennaposak a minőségi ki­fogások, s az is megszokott rriär, hogy a „szűk kapacitás” miatt évről évre milliárdos nagyságrendben maradnak el •fontos beruházások. A bara­nyai helyzet, sajnos, tökéle­tesen egyezik ezzel az orszá­gos képpel; csúszás — min­denütt ... Az okok ismertek. Nincs ember, kevés a korszerű gép, akadozó az anyagellátás. Ezek megcáfolhatatlan té­nyek, értelmetlen dolog hát minden felelősséget a kivi­telező vállalatokra hárítani. Az építőipar fejlődése éve­ken át messze elmaradt az Ipar egésze fejlődési üteme mögött, s míg az iparágak többségében óriási beruházá­sokra került sor, az építő­ipar egész a legutóbbi időkig — képletesen szólva —, csak filléreket kapott. Mindössze három év óta figyelhetők meg jelentősebb változások, S csak a IV. ötéves terv szá­mai bizonyítják: legfelsőbb szinten is tudomásul vették » helyezet tarthatatlanságát. Az elkövetkezendő tervidő­szak első három évében 37.5 milliárd forintot fordítanak nz építőipar, illetve építő- pnyagipar fejlesztésére. Töb­bek között öt új házgyár, két új cementgyár, tucatnyi téglagyár és egy európai szinten is hatalmasnak szá­mító üveggyár épüL De ez csak a fejlesztés egyik ága. A másik: a gépesítés. Beton­központok, gépláncok, min- denttudó kisgépek sora áll folyamatosan munkába, s ha ehhez hozzávesszük, hogy na­pirenden van a szállítás, az anyagelőkészítés és a szerel­vénymozgatás lehető legtelje­sebb gépesítése is, joggal várunk jelentős javulást. De a feladatokat, termé­szetesen, addig is meg kell oldani. A már-már kaotikus állapotok normalizálásával nem lehet évekig várni. A beruházások, népgazdasági szintű ráfordítások sürgetése indokolt volt és építők ré­széről, de a népgazdaságnak Sz az igénye is indokolt, hogy az eddiginél szaksze­rűbben, lelkiismeretesebben, rugalmasabban — egyszóval: jobban sáfárkodjanak a már­is rendelkezésre álló eszkö­zökkel és erőkkel. Minden csúszik — s egyáltalán nem biztos, hogy a fentebb em­lített, nagyon is súlyos gon­dok ellenére, ennek így kell lennie. Nem kell szakember­nek lenni, hogy lássuk: szét- forgácsolóídtak az erők. Ha­talmas épületek négy-öt mun­kással, ez mindennapi kép, púntahogy mindennapi az üresen hagyott, félkészen vá­rakozó létesítmény is. Hihe­tetlenül sok élő-munkahely van, de szétszóródtak az erők területileg is. Megyei válla­latok megyén kívüli munká­kat vállalnak — valami kis plusz-nyereség reményében, rém számolva a jogos helyi igényekkel, sőt még a távolság okozta gondokkal, többlet- kiadásokkal se. Vagy Itt van a különböző típusú építő vál­lalkozások problematikája. Iparági szinten évek óta alig változik a mtmkáslétszám, a munkáltatók száma azonban állandóan nő. Csábítják, sőt nem egy esetben adják-ve- gzik az embereket — tovább forgácsolva az amúgyis szét­szórt erőket Evek óta bírálja mindenki ez előkészítő munkákkal kap­csolatos hiányosságokat is — de eredmény semmi. Száz­milliós értékű létesítmények építését kezdik el, megfelelő dokumentációk nélkül, s a következmény törvényszerű. , Csúszás, kapkodás, melléío­I macis, vágfefen sora. Mit lehet tenni? Mint egyetlen valóban súlyos prob­lémára, erre sincs recept, de egy biztos: a gondok nagy­ságának hangsúlyozásával nem érhetjük be. Kezdjük a létszámkérdéssel. A hiány kétségtelen, de az is tény: a rendelkezésre álló erőket sem használják ki megfelelő­en. Most minden művezető abban érdekelt, hogy eldug­jon néhány embert — arra kellene hát ösztönzőt találni mielőbb, hogy ez fordítva legyen. Az is érje meg, ha „leadnak” valakit. De kerte­lés nélkül kellene minden építőipari vállalatnál, szövet­kezetnél és társulásnál végre a munkafegyelemről is be­szélni. Ami ma van, az több, mint lazaság. Bondor József építési és városfejlesztési mi­niszter közölte az újságírók­kal nemrégiben: tavaly min­den nap 17 ezer ember hi­ányzott munkahelyéről, azaz nap mint nap négy nagy építőipari vállalat bumlizott! Miért? — Mert tehették! Mert tudták: amikor végez­nek a jól fizető maszek mun­kával, visszamehetnek nyug­díjas helyükre. Rendet! Fe­gyelmet! Következetességet! — ezt kellene végre minden munkahelyen alapvető célki­tűzéssé és követelménnyé tenni, mert enélkül a közel­jövő gépei sem érnek majd sokat. Kevés az ember — mondjuk és nem büntetünk, mert akkor az a kevés is elmegy, öncsalás! Kitérés a felelősség elől! Néhányan majd elmennek, persze, de hova mennek, ha mindenütt ilyen szellem, ilyen törvé­nyek fogadják majd őket? Persze a munkafegyelem problematikájának is van egy másik oldala. Pécsi kő­művesek mondják: egyik nap akkora a hajtás, majd bele­szakadnak, másikon meg áll­nak: nincs anyag. Aztán ne­gyednap újra ordítani kezd a művezető, építésvezető és ki tudja még kicsoda nem: gyerünk, emberek, hajtás! Ez a munka mindennél sürgő­sebb! — Csak mondják. Ki hiszi el? Az előbb már volt szó a termelőszövetkezetek építő­brigádjairól. Az, hogy elvit­ték az „állami” embereket — rossz, az, hogy vannak — jó. Kell falun is az építő­munkás, munka ott is van, nem is kevés. Az, hogy tata­roznak, kisebb létesítménye­ket emelnek — jó, az, hogy fele akkora termelékenység­gel dolgoznak, mint a nagy- vállalatok, nagyon rossz. Az, hogy jól fizetnek jó, az hogy közel mégegyszer annyit, mint az állam — tűrhetetlen. A bérfeszültségek megszűn­tetésének fontosságáról min­denki beszél — de tenni, szinte senki se tesz semmit Nagy gond a nem állami vállalatok korszerűtlensége. A tsz-ekben szinte mindenütt kézzel keverik a betont, pe­dig villamos betonkeverők tucatja áll a nagyvállalatok udvarán — kihasználatlanul. A központi betongyárak és más előkészítő jellegű üze­mek nagyon sok kisgépet tet­tek feleslegessé — az ipar­ág egészét tekintve azonban ezek a gépek egyáltalán nem feleslegesek. A miniszter azt mondta: adják át, akár in­gyen is, úgy tűnik azonban, hogy a különböző típusú építő vállalkozások között ma még a különbözőségek, s nem az együvé tartozás dominál. — Minden csúszik, s ameny- nyiben nem sikerül mielőbb megfelelő összhangot terem­teni a helyi, az iparági és a népgazdasági érdekek között, félő, hogy ez a megállapítás nemcsak a határidők vonat­kozásában, de szimbolikus értelemben is igaz lesz. Bőkés Sándor Kritikus a helyzet a Tisza völgyéhen Az Országos Vízügyi Hivatal rendkívüli tájékoztatója A Tisza kelet-magyaror­szági mellékfolyóinak roha­mosan növekvő áradása a Tisza-vöigyi árvízvédekezés­ben kritikus helyzetet idé­zett élő. A Berettyó és a Sebes-Kö­rös magyarországi szakaszá­nak vízszintje általában 1 méterrel meghaladja az ed­digi legmagasabb vízállást. E folyók hirtelen áradása miatt szombaton 15 óra 30 perckor a víz hosszú szaka­szon 3—5 centiméterrel meg­közelítette a Kettős-Körös gátkoronáját. A folyók ára­dása tovább tart. Ezért a védelemvezetés elrendelte Szeghalammal szemben, a Berettyó bal partján az ár- vízvédelmi gát megnyitását és a várható árhullám egy részének az előre kiépített vésztározóba vezetését. A vésztározó elöntése csak me­zőgazdasági területeket érint és csökkenti a Berettyó víz­állását Ezzel az intézkedés­sel kívánja az árvízvédelem a folyók magas árvízszlntjét csökkenteni és a sűrűn ia­Kitelepítések a Körösöknél Az OVH jelenti: a Körö­sök mentén válságos, nehéz helyzetben folyik a védeke­zés. Különösen Űjiráz és Körösladány térségében ala­kult ki veszélyes helyzet. A védekezés megfeszített erővel folyik. Csökmő és Üjiráz la­kosságát kitelepítették és intézkedéseket tettek néhány veszélyeztetett falu lakossá­gának biztonságba helyezé­sére is. LAPZÁRTA: Teljes kiürítést rendeltek el Körösladányban és Déva- ványán, részleges kiürítést rendeltek el Sarkadon, Sar- kadkeresztúron, Kötegyánon, Méhkeréken és Újszalontán. A tartalomból : Mit ígér a negyedik ötös? (3. oldal) II46. számú pályaőr (3. oldal) t iatalok a kocsmapultnál (4. oldal) Megnyílt Zlatko Prica (4 oldal) 123 millió 210 ezer forint az árvízkárosultaknak nyitott 01V-csekk számlán Eddig 31,072-en kaptak gyorssegélyt — Sajtótájékoztató a Vöröskeresztnél kott értékes területeket az árvíz elöntésétől megmente­ni. A Fekete-Körös, amelynek vízállása 80 centiméterrel haladja meg az eddig észlelt legmagasabb vízállást, ro­hamosan árad. A román szervek értesítése szerint a jobbparti töltés romám terü­leten, az ún. felfogó csatorna feletti szakaszon átszakadt. A kiömlött víz magyar terü­leteket egyelőre nem veszé­lyeztet. Eléri az eddigi maximu­mot a Fehér-Körösön levo­nuló árhulláin Is. A megáradt Sebes-Körös Hajdú-Bihar megyed szaka­szán újabb erőket vonultat­tak fel a környékbeli tele­pülések, Ujiráz, Csökmő, Kö­rösszakái, Körösszegapáti és Komádi védelmére. így dél­előtt már a környékbeli köz­ségek több mint 3000 lakója erősítette a töltéseket és gyors ütemben építette a lo­kalizációs védelmi vonala­kat Több honvédségi alakulat is részt vesz a munkáiban. Szombat délelőtt Ujiráz ha­tárában rendkívül veszélyes­re fordult a helyzet, mert mintegy százméteres szaka­szon a gát oldalában homok ­réteget ért a víz. Az ár­védelmi központ intézkedé­sére két gépesített árvízvé­delmi osztagot irányítottak a Eddig 123 millió 210 ezer forint gyűlt össze az árvíz- károsultaknak nyitott 5350-es OTP-csekkszámlán — jelen­tette be szombati sajtótájé­koztatóján a Vöröszkereszt Arany János utcai központ- ' jában Rostás István főtitkár. Az összegyűlt pénzből a le­hető leghamarabb megkezd­ték a gyorssegélyek kifizeté­sét A megalakított segélye­zési akcióbizottságok szemé­lyenként 500, családonként legfeljebb 3000 forintot fizet­tek ki gyorssegélyként; a legutóbbi kimutatások szerint Szabolcs megyében 31 870 ká­rosult (9559 család) közül 31072 (9351 család) kapott gyorssegélyt, összesen 15 mil­lió 30 ezer forintot Ugyan­csak gyorssegélyben részesül­tek azok a Csongrád megyei kitelepítettek is, akik szociá­lis helyzetüknél fogva rászo­rultak. A Vöröskereszt főtitkára aláhúzta: a különböző ado­mányokból egybegyűlt össze­geket természetesen teljes egészében segélyként osztják ki a rászorulóknak, azokat nem kell visszafizetni. Elmondta azt is, hogy a Vöröskeresztnél a raktározá­si lehetőségek korlátozottak, így a szervezet arra kéri a segíteni akarókat, hogy olyas­miket küldjenek, amikre most a legnagyobb szükség van, sátrakat, ágyakat, takarókat, Ünnepségek a húszéves Dunaújvárosban Szombaton Dunaújváros la­kói a városalapítás 20. év­fordulóját ünnepelték. Dél­ben a tanácsházán dr. Ta- polczai Jenő, a Fejér megyei Tanács vb-elnöke miniszteri és tanácsi kitüntetéseket, ju­talmakat adott át a Városi Tanács legrégibb dolgozói­nak, majd a Városi Pártbi­zottságon találkoztak a város egykori és mai vezetői. Je­len volt az „elődök” közül Földes László miniszterhe­lyettes és Lombos Ferenc, a Győr megyei Tanács vb-el­nöke, — a Városi Pártbizott­ság korábbi vezetői. Délután a Vasmű gyári művelődési házának nagyter­mében együttes ülést tartott a Városi Pártbizottság, a Vá­rosi Tanács, a KISZ és a Hazafias Népfront Az ülésen dr. Maróéi Ji- , bob, a Városi Tanáéi vb-M- I I nöke mondott beszédet. — I Hangsúlyozta, hogy ezúttal is arra a nagyméretű társadal­mi összefogásra, dolgozó né­pünk erejének, áldozatkész­ségének nagyszerű példájára emlékezünk, amely megvál­toztatta a táj képét, s meg­teremtette hazánk egyik leg­nagyobb nehézipari bázisát és azt a várost, amely ma már csaknem ötvenezer em­ber otthona. Takács Imre, a dunaújvá­rosi Városi Pártbizottság el­ső titkára ünnepi beszédé­ben idézte a városépítés kez­detét, majd arról beszélt, mit jelent Dunaújváros áz or­szágnak, a népgazdaságnak. Az ünnepi ülésen „Duna­újvárosért” — emlékplakette­ket adtak át azoknak, akik a városépítésben és fejlesz­tésben kimagasló érdemeket szereztek. és tisztálkodási eszközöket. A Vöröskereszt Társaságok Ligájának felhívása nyomán több külföldi szervezet aján­lotta fel segítségét a magyar- országi árvízkárosultaknak. Az eddig beérkezett, illetve jelzett anyagi támogatás ér­téke megközelíti a tízmillió forintot. A szovjet és az NDK-beli Vöröskereszt a legkritikusabb időben juttat­ta el több ezer takaróból, ru­hából, élelmiszerekből álló küldeményét, értékes segítség az NSZK Vöröskeresztjének 500 tonna cementküldeménye és jelentős összegű pénzse­gélye. A Kínai Vöröskereszt Társaság üzenetet juttatott el a magyarországi testvérszer­vezethez, kifejezték együttér­zésüket, segíteniakarásukat, s közölték, hogy 500 000 jüant (körülbelül ötmillió forintnak megfelelő összeget) küldenek az árvízkárosultaknak. A Ka­nadai Vöröskereszt tízezer, a Luxemburgi Vöröskereszt há­romezer svájci frankot kül­dött. Az Amerikai .Magyar Szó ezer dollárt, az Ausztriai Magyar Egyesületek intéző bizottsága 30 000 schillinget adományozott. Több külföldi vállalat, köz­tük NSZK-beli, japán és olasz cégek magyar partnereiken keresztül ajánlottak fel anya­gi támogatást. Nyolcvannégy lakásos új, tízemeletes lakóházat építenek Komlón. A tervek szerint ez év végén költözhetnek be új otthonaikba a bányászok. Szokolai felv. r k 4. » kritikus helyre, hogy a töl­tés víz felőli oldalán pária­lemezekből szádfalat verje­nek le.

Next

/
Thumbnails
Contents