Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-13 / 137. szám

1970. Június 13. Dimantmtnapiö Pódium RUM A: A pécsi Mecsek Kórus Jugoszláviába uta­zik, s részt vesz a június XI-én kezdődött és június 18-ig tartó rumai feszti­válon, a Szerémségben. A Tillai Aurél vezette kórus a dél-bácskai Becse vá­ros énekkarát látta ven­dégül a tavasszal, s a lá­togatást most adja vissza. * BARBÁR VÁLTOZA­TOK — A RÁDIÓBAN. A budapesti rádió tegnap­előtt, június 11-én este felvette és későbbi idő­pontban műsorára tűzi a Pécsi Nemzeti Színház előadását Cseres Tibornak Nógrádi Róbert rendezte^ Barbár változatok című darabját. (Képünk: Győri Emil — Dombi sikeres alakítója.) * LJUBLJANA: A Jelen­leg Csehszlovákiában tur­nézó Pécsi Balett július elején egy alkalommal fel­lép Szlovénia fővárosában, Ljubljanában rendezendő táncfesztiválon. EGYENES KÖZVETÍ­TÉS. Tegnap, június 12-én este 7 órakor a Petőfi Rádió egyenes adásban közvetítette a két egyfel- vonásos magyar opera premierjét, a Firenzei tragédiát és a Japán ha­lászokat HOLNAP: Ligeti juniális Holnap, június 14-én délután öt órakor színes, érdekes rendezvény kez­dődik Pécsett, a Balokány tónál. A Balokány Ven­déglő Ligeti juniálist ren­dez, mégpedig sokrétű programmal. Először is: aki fürödni, avagy csinos nőket nézni akar, annak a Centrum Árutjáz fürdő­ruha-bemutatója éli ren­delkezésére, megmutat­ván: milyen az új strand­divat ruhában, frizurában és mindenben. Aki a ze­nét szereti, annak ope­rettrészleteket, majd ma­gyar nótákat, végül tánc­dalokat játszanak. Ebben a következők működnek majd közre: Wágner Jó­zsef operaénekes, Nagy Józsa, Peák János, Gye- nese Béla, Villám Irén és Bízó József énekesek, va­lamint a vendéglő zene­kara: a Ligeti Vidám Fiúk- Mivel a vendéglőt sok környékbeli lakos ke­resi fel, esküvők, banket­tek, társas összejövetelek, brigádrendezvények meg­szervezése céljából, a Li­geti juniálíson ételbemu­tató is lesz, mégpedig ma­gyaros és délszláv étel­különlegességeket készíte­nek erre az alkalomra, így a jövőbeni megren­delők most végigkóstol­hatják, hogy mit tud főzni a Balokány Vendéglő. Tunyogmatolcs talpra áll További se8,ítséa,et kér Baranyától az árvízsújtotta község — Sokszor az volt az érzé­sem, hogy az emberek talán még most sem tértek maguk­hoz a katasztrófa-okozta ká­bulatból. Levertek, tehetetle­nek és legtöbbjének most is az a legfőbb gondja, hogy a romok közül előkotorjon va­lamit, amit talán használhat még ... Befut egy segélyszál­lítmány és* csak állnak. Vár­ják, míg mondják nekik, hogy fogjanak meg végre va­lamit ... Ez így elmondva ta­lán furcsa, de ott a helyszí­nen meg lehet érteni, hiszen mindenük elpusztult és ne­héz megbarátkozni azzal a tudattal, hogy újra kell kez­deni az életet. Nagy Béla, a Baranya me­gyei Tanács tunyogmatolcsi megbízottja mondta ezt. Nyolc napot töltött az árvíz­sújtotta községben, ahonnan most tért haza, hogy tapasz­talatairól tájékoztassa a me­gye vezetőit. KUNYHÓKBAN ÉLNEK — Nagyon nehéz a helyze­tük a víz levonulása után is, és a bajokat tetézi az egy­folytában szakadó eső. Az emberek feje felett meg nincs fedél. Pedig a felnőt­tek — a gyerekek szerencsé­re nincsenek még otthon — igyekeznek a házuknál lete-, lepednd. Házuknál... 295 la­kóház teljesen elpusztult, he­lyettük új falut kell építeni. Mjir kijelölték a helyét, ahol a lakosságot nem fenyegeti az árvíz. — Most azonban hevenyé­szett kis kunyhókban élnek. Abból tákolták össze, amit a romok közül összeszedtek. — A község vezetőinek ko­moly fejtörést okozott, hogy a sok szerencsétlen közül ki­nek is adják a Baranyából kapott faházakat Amikor el­készült a végleges névsor, akkor is ért még meglepetés. Nem felejthetem el azt a parasztembert aki visszauta­sította a házat pedig neki is sok gyereke volt Azt mond­ta: „A kis pulyákat — így mondják ott a gyereket — elhelyeztem már, mi meg a feleségemmel megleszünk ad­dig, amíg felépül az új. Ad­ják olyannak, aki jobban rá­szorul!’’ SEGÍTSÉGET AZ ÉPÍTÉSHEZ — Sokat problémá ztunk, hol állítsuk fel a házakat Egy helyen, vagy a telkeken? Végül is úgy döntöttek a tunyogmatolcsiak, hogy a ré­gi ház mellett A katonai és polgári védelmi alakulatok segítsége nélkül lehetetlen lett volna a házak felállítá­sa. Olyan sár volt hogy leg­többjét kézben kellett a helyszínre szállítani, mert a gépkocsi nem tudta a portá­kat megközelíteni — Legfontosabb most hogy mielőbb meginduljon az újjá­építés, hogy a tél beköszön­tőig minden családnak leg­alább egy szobája legyen, ahol meghúzhatják magukat Helyi erővel — ahogy lát­tam — nehezen megy. A me­gye építő szövetkezetei nem bírják majd egymaguk és szerintem a 130 ezer forin­tos kamatmentes kölcsön sem lesz elegendő legtöbb család­nál az építkezéshez. Sokat segíthetnének a baranyai vállalatok, ha meghatározat­lan időre szakmunkás építő­brigádokat küldenének Tu- nyogmatolcsra. — Hamarosan megkezdő­dik az építési anyagok szál­lítása. Folyik már az állo­más bővítése, új vágánypáro­kat fektetnek le, hogy teher­szerel vények is bejárhassa­nak, építik az ideiglenes TÜ- ZÉP-telepet, megoldásra vár azonban az anyagok helyi szállítása, mivel a községben alig van szállítási kapacitás. NAPOSCSIBE T, TAKARMÁNYT! — Felmérhetetlenek még a két termelőszövetkezetet ért károk, de az első gyorssegé­lyek után most már jobban látni, mire van még szük­ség. Az most már bizonyos, hogy a még mindig iszapos földekre egyhamar nem lehet gépekkel rámenni. Lucernát, takarmányborsót, kölest kér­nek a tunyogmatolcsiak mi­nél előbb, hogy még időben elvethessék — kézzel. A tyúk­állomány teljes egészében el­pusztult. A háztáji gazdasá­gok megsegítésére naposcsi­bét kémek még Változatla­nul szükség van szálas- és szemestakarmányra, hogy a megmaradt állatállományt etetni tudják. — A tunyogmatolctóaknak szinte semmijük sem maradt az árvíz után, csak a hála. Hálásak a szovjet hadsereg­nek, amely a legkritikusabb percekben segített rajtuk és ezzel emberéletek százait mentette meg náluk. Hálásak a magyar fegyveres alakula­toknak a sok segítségért, amelyet ezekben a nehéz he­tekben nyújtottak. Hálásak azoknak, akik a talpraállás- ban segítenek és hálásan fo­gadták a Baranyából eddig kapott segítséget Hársfai István Árvízi műszakokat szerveztek a Siklósi 2. számú Téglagyárban. A múlt szabad szombaton negyvenen dolgoztak. Ma is árvízi műszak lesz. / Szokolai felv. Csehszlovák ifjúsági vezetők Pécsett Huszonkét csehszlovák if­júsági vezető érkezett teg­nap négynapos látogatásra Pécsre. A vendégeket a KISZ Megyei Bizottságán Kovács József, a Megyei KISZ-bizottság titkára fo­gadta- A csehszlovák ifjúsági vezetők tanulmányozzák a KISZ ideológiai munkáját, szervezeti életét. A csoport délután a Pécsi Kesztyű­gyárba látogatott, este pedig az építők pinceklubjában Pécs ifjúsági vezetőivel ta­lálkoztak. Program szerint ma Komlóra látogatnak, ahol a Városi KISZ-bizottság fo­gadja őket, délután pedig a Május 1. ifjúsági klubban Komló ifjúsági vezetőivel ta­lálkoznak. Vasárnapi prog­ramjuk: részt vesznek a. sik­lósi • várfesztivál rendezvé­nyein, meglátogatják a vil­lányi ifjúsági tábort is. > Az Utasellátó vendégei voltunk Három évvel ezelőtt ala­posan becsaptak az Utasel­látó Vállalat egyik étkező­kocsijában. A tényt panasz­levélben közöltem az igaz­gatóval. Rövidesen megje­lent Pécsett Kiss Sándor köz­ponti ellenőr, aki az igazga­tó megbízásából átvett tőlem minden terhelő bizonyítékot. Sérelmemet azóta sem orvo­solták, hacsak nem tekinthe­tem annak, hogy az ügyes­kedő étteremvezető és be­osztottai eltűntek a pécs— budapesti vonalról. Ez a bosszantó emlék ele­venedett fel bennem újra, amikor a Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke felkért: kí­sérjek el néhány népi ellen­őrt Budapestig és vissza, le­gyünk az Utasellátó Vállalat vendégei a vonaton. Mégis, igyekeztem elfogulatlan len­ni és tárgyilagos képet fes­teni az ellenőrzés közben lá­tott étkezőkocsikról. Indulás: június 5. Temesvári Oszkár főpincér invitál asztalhoz. Abroszunk szakadt, piszkos, Kézbe vesz- szük az étlapot — felesleges. A főpincér röviden felsorol­ja, mivel szolgálnak. A vá­laszték szegényes, az adagok aprócskák. Inni szeretnénk, de minősíthetetlen állapot­ban vannak a poharak. Tal­punk a jégtárolóból egyre csurgó szennyes lében ázik. Az áradat Dombóvárig el­önti az egész kocsit. A pin­cérek óvatosan, pádtól pádig kapaszkodva lépdelnek sú­lyos tálcáikkal, noha már kezdik megszokni a latyakot. A tartály ugyanis hetek óta lyukas. Feketekávét vermu­te® pohánkában kapunk. Piszkos pohárban kevés és gyenge kávét. Tulajdonkép­pen itt kezdődik az ellenőr­zés. Mintát veszünk a kávé­ból, a számviteli szakembe­rek a könyveket, mi a kony­hát és a .tálalót nézzük. Kár, hogy nem jöttek a KÖJÁL- tól is. A főtt, hámozott bur­gonyát felmosórongyhoz ha­sonló törlőkendővel fedve egy szűrőben, a latyakba ál­lítva tárolják. Innen vesz­nek ki két.három szemet, ha pirított burgonyát kér valamelyik Vendég. A szén- tüzelésű tűzhelyen egyszerre két Kotyogóban fő a kávé. A szakács kérésünkre „elő­írásosan” osztja el a felvize­zett italt, így -lesz (szemünk láttára) négy duplából hét adag. Nyilván megbízható számításai vannak a sze­mélyzetnek arra nézve, ho­gyan kell eltüntetni az ilyen módon nyert többletet, hi­szen a kávéval kapcsolatos kimutatásaikban nem talál­nak kifogásolni valót az el­lenőrök. De a Minőségvizs­gáló Intézet műszereit már nem lehet becsapni. Ezek megállapítják, hogy az elő­írt 50 milliliterrel szemben mindössze 34 millilitemyi kávét szolgáltak fel az ellen­őrzésre félretett „duplában”. A kávé szárazanyagtartalma pedig 30,9 százalékkal volt kevesebb az előírásosnál. Az­az, egy duplához mindössze 4,15 gramm kávét használ­tak 6 gramm helyett. A konyhában akad a leg­több „csemege”. Nem azért, mert a szakács szüntelenül készíti a sonkás-tojásokat, frissensülteket, hanem mert itt dől el, mivel, hogyan csapják be a vendéget. A szakács mér, a főpincér fel­szolgál és nem kifogásolja a szabálytalan adagolást. < Mi­lyen könnyű elosztani a Ko- tyogóbói négyfelé a kávét, mégis hét lesz belőle, s a főpincér nem csodálkozik. Tudja, hogy ki kell vinni a Garzon-tea tasakot is a ven­dégnek, mégis színtelen löty- työt ad neki tea gyanánt. Ott van 60 deka friss máj a hűtőben — ezt letagadják. Viszont bűzlik mellette egy kilónyi szűzpecsenye, ebből sorra sütik a zöldperemű szeleteket. Végül Pest előtt „lekezelik” a romlott húst, levakarják az oszlásnak in­jBácsi, tud ennél jobbat mondani? Mit csináltok itt srácok? — Semmit. Beszélgetünk. — Es miért éppen itt? — Bácsi! Tud jobbat mon­dani1 Uránvárosi srácok, vannak vagy tízen. Minden este itt a húsbolt előtt gyülekeznek. Azt mondják, tudnak még hasonló gyülekezőhelyet Üj- mecsekalján. Tizenöt-tizenhét évesek. A mi fogalmaink szerint még gyerekek. Pedig ők már nem a gyerekek szemével nézik a világot, mások az elvárásaik, mint ahogy mi gondoljuk. Kikoptak az örökös szaladgá­lásból, a játékból, inkább összeverődnek, beszélgetnek. Mint a komoly felnőttek. Ne áltassuk magunkat, többen közülük már „belekóstoltak az életbe”, túl vannak az első cigarettán, az első po­hár sörön. Szóval megindul­tak az önállósodás útján, már ami gondolkodásukat, igé­nyeiket illeti. — Nézze. Nem tudunk se­hová sem menni. Azért ál­lunk itt délután és este a húsbolt előtt. Vagyunk néha húszán is. Hová menjünk? A Ságváriban szokott lenni tánc, de oda a húszévesek, meg az idősebbek járnak. Kinéz­nek bennünket. Az Olimpiá­ba nem járhatunk. A bel­városba se, mert ott idege­nek vagyunk. Mindenütt zsú­foltság van. A fiú, aki a többiek ne­vében beszél, tizenöt éves. Lakatostanuló az 500-as Szakmunkásképző Iskolában. Beszédjéből ítélve komoly fiatalember benyomását kel­ti Ironikusan említi a gyer­mek napot. A felnőttek sze­rint ők is gyermekek, és mégsem törődik senki velük. — Azelőtt szombatonként összejöttünk táncolni áz Acsádi úti Általános Iskolá­ban. Kaptunk egy termet, a tanárok is beleegyeztek. A gondnok felügyelt ránk. De aztán lefújták. Oda sem me­hetünk. — Miért szűnt meg? — Azt mondták, hogy jár­tak oda nyolcadikos lányok is, és hogy cigarettáztak. — Találjatok ki helyette mást. — A mi házunk alagsorá­ban kaptunk egy helyiséget a PIK-től. Mi magunk, srá­cok, berendeztük. Még sző­nyegek is voltak. Magnót hallgattunk. A kérelmet, hogy megkaphassuk a helyiséget a PIK-től, a házban mindenki aláírta, csak egy lakó nem. Semmi rosszat nem csinál­tunk, soha sem hangoskod­tunk. Az az egy lakó mindig kiabált és balhézott velünk. Szólt a PIK-nek. Elvették tő­lünk a helyiséget. Arra hi­vatkoztak, hogy más ház­tömbből is járnak oda fiúk. Tud jobbat? Mit mondhattam volna er­re? Nem, nem tudok jobbat mondani. Belátom sanyarú helyzeteteket, tizenöt-tizenhét évesek. Többet kellene egy kicsit törődni ezzel a gon­dotokkal. Mert tényleg, hová is menjetek el, hacsak egy­szer is egy héten, ahol együtt lehettek. Itt. Az új és mo­dernnek mondott városrész­ben. Ü jmecsekalján. (Miklósvári) dúlt részeket és mustárt kennek rá... Mindez elég lenne már nekünk, amikor feltűnik, hogy hiányzik a kézilány, helyette a szakács mosogat Ultra nélkül, egyet­len cirokcsutakkal. Nem is mosogat, inkább csak öblít a forró víz alatt. A koronát a főpincér teszi rá mind­erre: a szabályokat inellőzve, nem ad minden fogyasztó­nak blokkot. Pécs felé, ugyanaznap dél­ben: Kasza Tibor, NEB munka­társ: — Nem akartunk hinni a szemünknek. Tiszta étkező­kocsi, habfehér textíliák, teljes pohárkészlet, rendezett, tiszta konyha, előzékeny ki­szolgálás. Mintha idegen bolygóra kerültünk volna. A kávé- és húskészletnél ■ nincs eltérés, minden fogyasztó megkapja a blokkját, a pin­cérek a teljes étlap-válasz­tékot kínálják, a konyhán kézilány sürög a szakács mellett és van menü! Még­hozzá kétféle és bőséges mennyiséget tálalnak mind­kettőből. A számlák ponto­sak. Egyetlen negatívum: összeadási hibából 30 fillért tévednek a vendég kárára. De mi az a harminc fillér? Kedélyesen intéződik el az ügy, ami nem is ügy, ilyes­mit csak ellenőrzésnél tesz­nek szóvá az emberek. Oly szép a kép, hogy fes­teni se lehetne különbet. Mintha csak megneszelték volna, hogy a NEB munka­társai hazafelé jövet sem töltik tétlenül az időt.' S hogy azzal, vagy az esti vo­nattal várhatók. Másnap, június 6-án, a budapest-pécsi gyorsvonat ét­kezőkocsijában ugyanis már kevéssé ügyel a személyzet. Az első vendégek már hasz­nált abroszokat találnak az asztalokon. Étlap nincs. A kocsi teljes választéka: bur­gonyaleves, tojás gombával, párizsi és rántott szelet cse~ megeuborkával. A poharak piszkosak, az ételadagok ki­csik, a 3.90-es adagban pél­dául fél csemegeuborkát ad­nak, de a pincér derűs. Ami­kor a vizespoharak elfogy­nak, vermutospoharakat kap­nak a vendégek a sör és co­la mellé. Kedélyes magyará­zat: így jobban beosztható az ital. A szakács ..kijön va­lamiért a konyhából. Egy véletlen mozdulatából meg­tudjuk, mire jó . a hangerli: elcsigázottan törli vele izzadt homlokát. A kiszolgálás vi­szont előzékeny, udvarias és gyors. Amikor, fizetésre ke­rül a sor, számolnak, de számlát' nem adnak. Vajon mi lett az általam kifizetett 41 forint 20 fillér sorsa? Ezek tények. A NEB mun­katársai jegyzőkönyveket ír­nak, az őket kísérő újságíró cikket abban a reményben, hogy soraik eljutnak az Utas­ellátó Vállalat főigazgatójá­hoz, aki ezúttal nemcsak a bizonyítókokra, lesz kíváncsi. Harsány: Márta 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents