Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
1970. június 7. 7 Dutvanttm rx am o ORN AMENTÁLIS DÍSZÍTŐMŰVÉSZET LANTOS FERENC KIÁLLÍTÁSÁRÓL HÁROM PÉCSI , FOTÓS A Doktor Sándor Művelődési Központban május 30-án megnyílt kamarakiállításon mutatja be a Mecseki Foto Klub Kemény Miklós, dr. Lajos László, Tóth Károly képeit. Űj kezdeményezés ez a Mecseki Klub részéről. A hazai. és nemzetközi kiállításai után most kamarakiállításokkal akar alkalmat adni a k}ub az egyéni bemutatkozásokra, mind hazai, mind külföldi klubok egyedi kiállítására. A kamarakiállítás meghittsége, intimebb légköre az alkotók teljesebb megismerésére bővebb lehetőséget nyújt, mert a kiállítók ebben az oldottabb formában fesztelenebbül tárják fel énjüket, alkotói tevékenységük lélektani mozgatóit. Három egymástól eltérő egyéniségről vallanak a képek, s ha felfogásban különbözően nyilatkoznak is az élet jelenségeiről, egyben közösek: a megragadott pillanat fegyelmezett, szinte szűkszavú közlésében, a kép formavilágának igényes kialakításában. Ebben a Mecseki Fotoklub sajátos felfogása tükröződik, az a sok sok vitán és kiállítási tapasztalatokból kialakult „klub szemlélet”, mely korszerűségre való törekvés, a kialakult sémáktól való elszakadás révén biztosította mind belhoni. mind külföldi sikereit Kemény Miklós az események nagyságában mindig a parány rejtelmeit keresi, kutatja. A tenger mellett a csepp érdekességeit fejtegeti kissé epiküs módon, halkan, belső átforrósodott feszültséggel. A „Kergetőzés”, a „Kezek játéka”, a „Drezdai romok” jól érzékeltetik e befelé élő, az élet jelenségeit nyugtalanul kutató érzékeny egyéniséget Dr. Lajos László megragadóan dinamikus, sallangmentesen szókimondó, a jelenségek belső feszültségeinek drámai tolmácsolója. A tárgyak, alakok, foltok önállóságuk ellenére is a gondolatközlések tudatosan megkomponált eszközei. A szélsőséges ellentétek, a fehér és fekete foltok csak aláhúzzák a képek hatását. Az „Ablakok”, a „Paraszt barokk” és a „Síiskola” mindmind jelentős állomása munkásságának, kiállítási szerepléseken csiszolt fejlődésének, sikereinek. Tóth Károly zárkózottsága ellenére is lírai' melegséggel mondja el véleményét állandó témájáról: az egyszerű, többnyire falusi emberekről A tanyavilág embereinek zártsága kifogyhatatlan bányája az emberi jó tulajdonságok után kutató művészeknek. A felszínre hozás izgalma és öröme, a leheletfinom rezdüléseket rögzíteni tudás kielégülése csillan meg a szerző minden képén, jól kiegészítve ezt, a lelki alkatot és szemlélődési készséget tükröző olyan képekkel, mint: „A Nyárfák", a „Bohóc” és a „Csendélet”. Az első kiállítást szeretettel fogadta a foto iránt igényes közönség. Remélhetőleg a többi kiállítás sem fog számukra csalódást okozni. Halász Rudolf Lantos Ferenc festőművész kiállítását a Tudomány és Technika Házában tekinthették meg, az érdeklődők. A kiállítást végigjárva újra és újra megállunk a művész legújabb nagyméretű zománcornamentikái előtt. Nézegetjük a tüzes színű zománctáblákat és az jut eszünkbe, hogy ezek' a kiérlelt formák és színek valamiféle hosszú fejlődési folyamat eredményeként kerültek falra. A művész végigjárta a „kötelező” utat: korábbi festészeti, grafikai műveivel előző kiállításain ismerkedhettünk meg. Ezeket a műveket szemlélve az volt az érzésünk. hogy a művész nagy kísérletező kedvvel készül valami véglegesebb mondanivalóra. Végül is úgy érezzük, hogy most elérkezett a fegyelmezés, a szigorú tömörítés, a szűkszavú lényegre koncentrálás ideje. Tiszta színeivel és alapformáival rendet teremt, és ebben a rendben mi — akiket igen bonyolult, differenciált valóság vesz körül — jól érezzük magunkat. Ez a kiállítás elsősorban az építészethez kapcsolódó omamentális díszítőművészeti munkáit mutatja be, ugyanakkor összegezi Lantos Ferenc eddigi művészi pályafutását Főként azokat az állomásokat rendezi sorba, amelyek elvezetnek a már előbb említett építészeti és képzőművészeti kapcsolatokhoz, sőt továbbmenve ezeket a kapcsolatokat realizáló nagyméretű tűzzománc omamentális sorozatokhoz és farost intarziákhoz. Itt egy pillanatra álljunk meg és próbáljuk nagyon röviden nyo- monkövetni az építészeti-képzőművészeti kapcsolatokat ha nem is végig a történelem folyamán, de legalább századunkban vázlatosan. Ismeretesek a különböző stílus korszakokban az építészeti-képzőművészeti kölcsönhatások és kapcsolódások amikor egymás hatását felfokozva magasrendű művészeti-társadalmi értékeket hoztak létre. Ki ne ismerné a pécsi székesegyház szobrászati-festészeti alkotásait. És mindez egy csodálatos építészeti keretben. Ebben az esetben is arról van szó, hogy a művek elválaszthatatlan szoros egységben egymás hatását felerősítik, fokozzák. Korunk képzőművészetének és építészetének alapvonásai erősen különböznek az előző századok képzőművészetének és építészetének karakterétől. Az ember társadalmi igényeiben sokkal több kapcsolatot keresünk és találunk ma. Régi értelemben vett stílus törvények nincsenek. Általánosan jellemző mind a mai építő és képzőművészetekre az összes hagyomány újraértékelése, visszatérés a műfajok princi- piumához és ugyanakkor a különböző műfajok egymás hatását fokozó együttes alkalmazásához. Az is jellegzetessége korunknak, hogy a nagy stíluskorszakoktól eltérően ezt az®utat a művészek nagy része csaknem mindig újra és teljesen egyedül járja végig. Ez teszi hallatlanul változatossá — gazdaggá és dinamikussá a mai képzőművészeti és építőművészeti alkotásokat. Az alkotók és irányzatok egymásra találása a 20-as évekre esik. Ekkor alakul ki a weimari, majd dessaui Bauhaus a képző-iparmű- vészettel és építészettel együttesen és egyenrangúan foglalkozó főiskola. Manapságv mikor a képzőművészeti-építészeti kapcsolatok fontosságát és jelentőségét hangsúlyozzuk, akkor már klasszikus példaként emlegetjük a weimari iskolát. Proklamációjuk szerint a művészet és építészet magasabbrendű egységére, szintézisére törekedtek. Kutató-felfedező útjuk során arra a következtetésre jutottak, hogy munkájuk eredményeként a kornak és igényeknek megfelelő művészeti forma születhet, amely figyelembe veszi az adott és a technika által kifejlesztett anyagokat, módszereket. Meggyőződésünk és ez a Lantos Ferenc vezetése alatt működő Me- cseknádasdi Művésztelep mottója is, hogy korunkban a táblakép akkor képes folyamatosan sugárzó szellemi erőt képviselni, ha funkciójában átalakul és az ember által megszerkesztett épületek, terek és utcák egyenrangú szerves .részeként az emberek mindennapi környezetének alakítójává válik. Ezzel az alapvető céllal kell a legmegfelelőbb, leggazdaságosabb és esztétikai vonatkozásaiban a legjobb hatású anyagokat az ember, a társadalom szolgálatába állítani. Ezeknek a műveknek a létrehozása során érinteni kell az ipari formatervezést és ezen keresztül az ipari sokszoros!thatóság kérdéseit is. Ezek a művek nagy hatással lesznek az emberi környezet szín- és formarendjének kialakítására, és városaink, falvaink vizuális képét nagymértékben befolyásolják, változtatják. Az így megváltozott és esztétikailag rendezett környezet a benne élő embert szolgálja, annak cselekedeteit, gondolatvilágát alakítja, végül is a hétköznapok életét élő és napi munkáját végző ember társa, közvetlen kísérője lesz. Ezek a művek Lantos Ferenc praktikus gondolkodására ytatnak. Olyan művészre, aki a célszerű és feszes kapcsolódást keresi a mű és az ember között, aki számára, akiért készítette. Így jut el egyes nagyméretű munkáival (a zománc és farost sorozatokkal) a valós építészeti kapcsolatokhoz. Így jut egyben tovább a „valamire kerülés”, — a mű helyének keresése — helyett a tényleges feladathoz. Or- namentális zománc attikái és farost intarzia ajtói így az architektúra kiszakíthatatlan szerves szerkezeti részei, azzal a felfokozással, amelyet a művészi fogalmazás ereje, tiszta kánonja teremt meg. ' Mindezen túl a művek egy része helyi, baranyai indusztriális előállításával olyan távlati lehetőségeket rejt magában, aminek igazi nagyságrendjét és jelentőségét ma még felmérni is alig lehet. Erdélyi Zoltán A köszönőgép Meglátogattam barátomat, Pi- mogác Pistit a hivatalában, egy óriási hombárban, amiben ügyködött vagy ezer ember. Közben némi tápanyagfelvétel céljából leugrottunk a büfébe, az odavezető tekergős úton meglepődve láttam-hallottam. hogy a barátom úgyszólván mindenkinek köszön. Ezeket mind személyesen ismeri? — képedtem el. — De hát az lehetetlen, hiszen nem egynek igen csak vendég formája volt, ahogy az ajtószámokat böngészve vonszolták a hatalmas irattáskáikat, bűzlött róluk az idegen szag. De Pistit ez nem feszélyezte, csak úgy dőlt belőle a tiszteletadás, nem is tudom, hogy maradt ideje a velem való beszélgetésre. Így aztán valahogy így alakult a diskurzusunk, amely az ő szövegéből és az én fejem ütemes bólogatásából állott. — Jaj, mit... alázatos tiszteletem ... hallottam Imréről... jó napot uram ... erő-izom ... tudod, a Malickairól... jónapot, jónapot, jónapot... arról a ... tiszteletem, kisztihand, üdvözlöm... fafejről... kezeit csókolom, hódolattal köszöntőm, szia, csaó ... isteni ha.'., szervusz, szevasztok, puszi a hasára, legmélyebb tiszteletem .., mondom, nekem ... erőt-egészséget, kívánok, jónapot, jónapot kívánok /.. Trubány mesélte ... pálinkás ... Nem tudtam megállni, hogy meg ne akasszam: — Te Pityu, de hiszen ez őrület, te mindenkit ismersz a házban? Fantasztikus, én azt sem tudom, hogy ki ül a hátam mögött az irodában. Egy pillanatra megálltunk, s magától értetődően mondta: — Hát hogy ismernék mindenkit... kezeit csókolqm, csókolom, csó... — Hát akkor? — követeltem magyarázatát — mi az ördögnek jártatod a szádat! Nem hagyta magát zavartatni: — ... kólóm, mély tiszteletem... egyszerűen arról van szó, abból semmi rossz nem származik.. 1 szia, jó egészséget, kezeit csókolom ... ha én mindenkinek köszönök ... napot, pót... (már azért kezdett kimerülni) mit tudom, ki kicsoda ... mély tisztelettel... ezt a jó kis beosztást is úgy köszöntem ki magamnak ... üdvözlöm, löm. lö... feltűnt egy fejesnek, hogy milyen udvarias pasi vagyok ... Ebben a pillanatban valaki ránk köszönt, Pityu azonban rá se rántott, mondta a magáét: — Tíz mély tiszteletem után... kezeit csókolom, 5 csó ... tűntem fel neki... — Viszont annak a tagnak visz- sza se köszöntél, pedig biztos ismer. Pityu nagy szemet meresztett. — Rád jött az agylágy? ... Jónapot. jó egészséget... ennek? Minek! Akkora fegyelmije van; mint egy ház, nem adok rá két hetet s úgy rúgják ki... hódolattal, tisztelettel... hogy elsöpA a Bazilikát... Nagy L. József SZEKSZÁRDI LÄTOQATÄS Felszabadulásunk negyedszázados jubileumára megyei művelődési központot avattak Szekszárdon. Az Ybl Miklós-díjas pécsi Tillai Ernő által tervezett Babits Mihály művelődési ház Tolna megye legszebb létesítménye. Az 50 millió forint értékű épület 150 helyisége többek közt . színháztermet, mozit, kiállítócsamokokat, játékszobákat, előadótermeket foglal magába, ahol számos szakkör, klub és együttes működik. A nyitás óta a mai napig 61 ezren látogatták a művelődért központot. Az épület csupaüveg homlokzata A csodálatosan szép, tágas emeleti foyer-ban két büfé biztosítja s szünetekben a gyors kiszolgálást A színházterem, amelyben elsőnek a Pécsi Balett lépett a szelt» szárdi közönség elé A Babits presszóban a szép környezet mellett az udvarias és gyors kiszolgálás emeli a vendégek hangulatát Erb János képriportja
