Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-05 / 130. szám

1WC. Június 1 DUHftnYfttt •Nyereség, részesedési alap, közhangulat Mind kevesebben emlékez­nek pontosan, hogy az év­végi részesedés osztásakor kevesebb vagy több volt-e a borítékban, mint a kategória rendszer idején. Csőgör György zobáki vájár szerint többet kaptak, pedig a válla­lat kevesebbet! osztott, mint egy évvel korábban. Igen, de akkor — szerinte —, az I-es kategóriások 8—10-szer, a li­es pedig négyszer annyit kaptak mint a munkások. A kedélyek lecsillapodtak — azaz a múlt évi kifizeté­sek idején tapasztalt vihar az idén csendes légmozgássá szelídült —, néhány nyere­séggel kapcsolatos kérdés azonban mindmáig nyitva maradt. Egyes vállalatoknál nőtt a nyereség, ugyanakkor csökkent a részesedés. Vagy: a nyereségnövekedés legtöbb esetben kizárólag ármanipu­lációk és nem a többletmun­ka eredménye. Ugyanígy fel­színre került az elosztások sok vitás kérdése is. Meny­nyit érjen a vállalatnál el­töltött idő? Kapjon-e nyere­séget, aki nem dolgozta ki az egész évet? A teljesség igé­nye nélkül próbáltunk vá­laszt kapni az említett kér­désekre Baranya néhány vál­lalatánál. Nő a nyereség — csökken a részesedés Csőgör György zobáki vá­jár nem az egyedüli a bá­nyászok között, aki nem érti, hogy növekvő nyereség mel­lett miért csökken a részese­dési alap? A megye 84 legnagyobb ipari, kereskedelmi és mező- gazdasági vállalatánál tör­tént felmérés szerint egy milliárd forinttal, vagyis 15 százalékkal magasabb nyere­ség képződött, mint egy esz­tendővel korábban. Néhány vállalatnál azonban valóban kisebb részesedési alap ke­rült szétosztásra. A Mecseki Szénbányáknál 55,9 milliós nyereségtöbblet mellett 1,3, a Pécsi Tervező Vállalatnál 3 milliós növekedés mellett 300 ezerrel kevesebb részesedési alap képződött. Bachmann Mátyás, a szénbányák gazda­sági igazgatóhelyettese pár számadattal világos magya­rázatát adja, a történteknek. A közgazdasági szabályozók ugyanis növekvő nyereség esetén fokozottan növekvő adóterheket rónak a vállala­tokra. így az 1968-as adóbe­fizetés négyszeresére, vagyis 44,9 millió forintra emelke­dett. A bányászatban nem ritka, a gazdasági eredmé­nyeket károsan befolyásoló váratlan pröbléma. Erre szá­mítva idén az elmúlt évinél magasabb tartalékot — 10,2 millió forintot — tettek fél­re. Az alapok elosztásánál még egy jelentős változás volt az előző évhez viszo­nyítva: az ország legnehe­zebben gépesíthető bányavi­dékén erőteljes műszaki fej­lesztést terveznek, a bánya­munka megkönnyítése, illet­ve a termelékenység emelke­désének biztosítása céljából. Ez lehet ugyanis az egyetlen járható útja, a vállalati nye­reség és ezzel párhuzamosan a dolgozók jövedelme folya­matos emelésének. így az 1968. évi 6,4 millió helyett ennek közel ■ négyszerese ke­rült a fejlesztési alapba. En­nek ellenére a munkások nem kaptak kevesebbet mint egy évvel korábban — igaza lehet a zobáki vájárnak —, mert az év közben 22 milliós bérfejlesztés történt a része­sedési alap terhére, szinte kizárólag a munkásállomá- nyúak körében. A Pécsi Tervező Vállalat­nál lényegében hasonló a helyzet. A megváltozott prog­resszív adókulcs 70 százalék­ról 90-re emelkedett, így az 1968. évi 1,8 millióval szem­ben csak 1,5 millió forint részesedési alap képződött. Ennek ellenére a kifizetésre Áerülő részesedés itt sem csökkent, mert az előző évről rendelkeztek bizonyos tarta­lékkal. Ugyanis a rendelke­zéseket már korábban ismer­ték — számítottak arra, hogy 1969-ben az alapok képzése megváltozik. Miből nő a nyereség? Mindenesetre az első év ta­pasztalatai alapján szükséges volt az állam közvetett be­avatkozása. Több vállalat, az árkalkulációk segítségével, valósággal hajszolta a nyere­séget. így történhetett, hogy a termelés és termelékenység minimális emelkedése mel­lett, Baranyában egy milliárd forintnyi nyereségtöbblet ke­letkezett. Más kérdés, hogy a rendelkezés egyformán érinti azokat a vállalatokat is, ahol nem volt lehetőség ármanipulációkra. Ezek közé tartozik például a Mecseki Szénbányák, vagy többek kö­zött a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat. Az el­múlt évben számos kedvező, sajnos állandónak nem mond­ható változás történt a vál­lalat gazdálkodásában. Elő­ször is soha olyan mennyi­ségű gabonát Baranyában nem vásároltak fel, mint az I969-es évben. A 16 ezer va­gon gabonát gyakorlatilag azonos létszámmal dolgozták fel, mint korábban a keve­sebbet. Fő azonban, hogy itt dolgozták fel, eltérően az elő­ző évek gyakorlatától, ami­kor más megyébe vitték — az eredmény is ott csapódott le. Az elmúlt. évben Bara­nyából 3 ezer vagon gabo­nát exportáltak. Ha a nyere­séget 100 egységnek számít­juk, ebből 20 éppen az ex­portból származik. A többi pedig a búza feldolgozásából. A többletnyereség képzés­hez tehát nem feltétlenül szükséges az árakat emelni — a liszt ára ugyanis válto­zatlan, a vállalat nyeresége mégis több mint egyharma- dával növekedett. A szétosztás Többekkel is beszélgettem erről a kérdésről. Dr. Visy Lászlóné, a Pécsi Tervező Vállalat volt III-as kategó­riása 1968-ban 900, 1969-ben 1600 forintot kapott. A vál­lalat főkönyvelője szerint Visyné az átlagot is kitűnően illusztrálja, hiszen az alap­bére, a vállalatnál eltöltött idő alapján szinte a legmeg­felelőbb példa. Az I-es és a Il-es kategóriában a terve­zőknél csökkent a kifizetett összeg, de az éves jövedelem mindenkinél növekedett. En­nek pedig szerves része az évvégi részesedés — mondot­ta Bálint János igazgató. Na­gyon fontos, hogy valameny- nyi csoportnál egyenletesen emelkedjék a jövedelem. Vigh‘ Albert, 12 évig volt a szénbányáknál vájár. Sze­rinte nagyon igazságtalan, hogy nem kaphat nyereséget. aki az év nagyobb hányadá­ban résztvesz a nyereség képzésében, de nem dolgoz­za teljes egészében ki az évet. ö például egészségi ál­lapota miatt, orvosi javaslat­ra kikerült a bányából. A napszinti munkahelyet az alacsony bérezés miatt nem fogadta el, november végén leszámolt. Nyereséget a kol­lektív szerződés értelmében nem kapott. Más kérdés, hogy valóban helyes volt-e ebben az esetben a kollektív szer­ződést dogmatikusan alkal­mazni — egyáltalán helyes-e, hogy töredék időre nem fi­zetnek nyereséget? A részesedési alap szét­osztásáról, a nyereség kép­zésről az egymástól eltérő vélemények egész halmazát tudja az ember akár napon­ként is összegyűjteni — íté­letet alkotni nagyon nehéz. Az, azonban bizonyos: helyes volt a kategória rendszert megszüntetni. Ennek ellené­re korántsem volna jó dolog a mostani szétosztási formát, az alapok képzését, véglege­sen kiforrottnak tekinteni. Tovább kell kutatni a mun­kaszerinti differenciált el­osztás legigazságosabb módo­zatait. Lombosi Jenő A vállalati •munkásszállások helyzetéről tárgyalt a Gazdasági Bizottság A kormány Gazdasági Bi­zottsága a munkaügyi mi­niszter reprezentatív felmé­rése alapján megvizsgálta a vállalati munkásszállások helyzetét. A felmérés a NIM, a KGM és az ÉVM 42 mun­kásszállására terjedt ki. A vizsgálat alapján megállapí­tották, hogy a vizsgált he­lyeken az üzemeltetés gazda­ságossága nem kielégítő, sőt bizonyos mértékben még romlott is az utóbbi időben. A Gazdasági Bizottság az előterjesztést tudomásul vet­te. Szükségesnek tartja, hogy az építésügyi és városfejlesz­tési, a nehézipari, valamint a kohó- és gépipari minisz­ter vizsgálja meg a munkás- szállások jobb kihasználásá­nak és gazdaságosabb üze­meltetésének lehetőségeit. Jelenleg 156 000 ember la­kik munkásszállásokon, 30 ezerrel kevesebb, mint öt évvel ezelőtt, s jórészük jó­val kulturáltabb körülmé­nyek között, mint elődeik. 117 I, kategóriába sorolt munkásszálló működik, ahol valamennyi szoba hideg­meleg vizet kap, s szobán­ként háromnál több ágyat nem helyeznek el. A VI., te­hát a legalsóbb osztályúak közül az utóbbi öt évben 1700 megszűnt. Termelőszövetkezet — a város tőszomszédságában CJSAGHlR: A Mecsek és Dráva menti Termelőszövet­kezetek Szövetségéhez tarto­zó tsz-ek versenyében a ta­valyi év gazdasági eredmé­nyei alapján a 3000 holdnál t kisebb területtel rendelkező gazdaságok közül a pécs- vasasi Jószerencsét Búzaka­lász Termelőszövetkezet ke­rült az első helyre. Hogyan élhek, milyennek álmodják jövőjüket, itt, Pécs fényében, vagy ha tetszik, árnyékban, mit jelent nekik a város közelsége? Bár nem ebben a megfogalmazásban szögeztem a kérdést dr. Raj­kai Gyulának, a pécs-vasasi tsz nagy népszerűségnek ör­vendő, idős elnökének és a szövetkezet többi vezetőjé­nek, mégis, leginkább erről esett szó az estébe nyúló délutáni beszélgetésen. Hogy mit kell érteni a város „fé­nyén”? Nos, a Budapest mel­letti sasadi tsz-nek közis­merten jól megy. vezetői most kaptak Állami-díjat. De a város árnyékot is vet­het. A pécs-vasasi tsz eddig ezt érezte leginkább, birkó­zott a szomszédság következ­ményeivel. . Ezt a vidéket, amely az övéké, bányászok lakják. Az ittenieknek mindegy, hogy reggel hová mennek dolgoz­ni. Két választásuk van: vagy lenn a föld alatt, vagy a napszinten „túrják” a föl­det, a kérdés az: melyik fi­Kulturált utazás — kulturált utasok nélkül? Minden évben „eltűnik44 egy vasúti személykocsi Május 14-én a 22.46-kor induló pesti személyvonat valamennyi kapaszkodóját bekenték ismeretlen tettesek olajsárral, amit valószínűleg az ütközőkről „gyűjtöttek be”. A felszálló utasok keze és ruházata beszennyeződött. Az utolsó pillanatban riasz­tani kellett a pécsi állomás teljes takarítószemélyzetét a rendkívüli takarításra, hogy a vonat tisztán indulhasson. Május 20-án Kaposvárott bemutatták a meghívott ven­dégeknek a Somogy Expresszt. Egyikük kíváncsiságból be­nyitott az egyik toalett-he­lyiségbe. A körülötte állók­kal együtt megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a villany­égő foglalatát valaki kisza­kította mennyezetből. A szán­dékos rongálás ténye vitat­hatatlan volt. A MÁV-nak évek óta egy- resúlyosabb gondokat okoz­nak a kocsirongálások. 1968- ban 2737 károsodás történt 102 ezer forint kárösszeggel. 1969-ben 3053 volt a rongá­lások száma, s az okozott kár 142 ezer forintra rúgott A „legnépszerűbb” rongálási formák: 1969-ben: izzólopás és törés 1626 esetben 19 ezer forintért ablakbetörés 820 alkalommal 65 ezer forintért, szappantartó-tprés és lopás 164-szer, több mint 10 ezer A 21. -SZ. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT 1970. JULIUS Hó VÉGÉN * hivatásos személy­es tehergépjárművezetői tanfolyamot indít A tanfolyam összes költségét vállalatunk fe­dezi. A tanfolyam ideje alatt segédgépkocsi­vezetői fizetést biztosítunk. — Jelentkezés al­kalmával munkakönyvi kivonatot kérünk. Csak katonai szolgálatot teljesített és legalább 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezők jelentkezzenek. Jelentkezés személyesen, kedden és pénteken 8—12 óráig a 21. SZ. AKÖV SIÓFOKI t ÜZEMEGYSÉGÉN, BALATONKILITL forintért. Ezeken kívül álta­lában előszeretettel rongál az utasok nem éppen tiszteletre­méltó része mindent, ami rongálható a villanykapcso­lóktól a függönyökig. A MÁV Pécsi Igazgatóságán készített satisztikában nem szerepel­nek az ülésrongálások, mlvél azok a Járműjavító ÜV költ­ségeiben jelentkeznek. Sokan sehogy sincsenek kibékülve az ülések Skay-bevonatával, ezért ha csak tehetik — azaz nincs a közelben senki a vas­úti személyzetből — felhaso­gatják késsel, vagy éppen le is nyúzzák azt. Hivatalos megállapítás szerint a ron­gálások következtében az or­szágban egy személykocsi „tűnik el”. Ez sok! Van néhány, józan emberi ésszel sehogysem érthető faj­tája a vasúti károkozások­nak. Ki érti például a más­félezer izzólopást, amikor a kisfeszültségű vasúti égőket sehol az égvilágon nem lehet használni. Vagy azt, ami a toalettekben történik. Indu­lás előtt kirakják az egész­ségügyi papírt, a papírtörül­közőt, feltöltik a szappántar- tókat. S mire a vonat elindul, mindennek hült helye van már. Az expresszeknél utazó­takarító van, aki gondosko­dik a pótlásról — amié futja a készletből. De a többi tá­volsági vonatoknál? Az uta­zóközönség szidhatja az eny­veskezű útitársakat. És az ablaktörések? Ezek már ko­molyabb bonyodalmakat okoz­hatnak, hiszen a törtablakú kocsit ki kell sorolni a sze­relvényből, ami a menetidő rovására mehet. Az anyagiakon túl milyen gondot jelent a MÁV-nak a sok kocsirongálás? A választ Palla Istvántól, a Pécsi Igaz­gatóság vontatási oszályának vezetőjétől kapjuk meg: — Legfőképpen azt, hogy a nagyobb rongálások esetén a programszerű javításokon túl is ki kell vonni kocsikat a forgalomból. A korszerűt­len kocsik selejtezése követ­keztében csökken a MÁV személykocsiállománya, a rendelkezésre álló tartalék szűkösen elegendő a terv sze­rinti javítások pótlására. Egy kocsi programszerű nagyja­vítása általában egy hónapot vesz igénybe. A rendkívüli javítás ugyancsak hetekig tart, így a rongálások miatt csökken a kocsiszám, követ­kezésképpen nagyobb a zsú­foltság a vonalakon, tehát végülis az utazóközönség lát­ja kárát a rongálásoknak. A másik dolog, hogy legkor­szerűbb kocsijaink néhány év alatt oly sokat károsodnak, hogy az már döbbenetes és legtöbbször importból be­szerzett, nehezen pótolható szerelvényeket tesznek - tönk­re. ♦ Jó volna megtudni valamit a rongálókról és azok lélek­tanáról, de ez a legnehezebb. Személyüket legtöbbször sűrű homály takarja — az ablak­törők kivételével, akiket ál­talában sikerül idejében „le­fülelni”, így a kár is nagy­részt megtérül — és a MÁV legfeljebb csak találgathat. Részegek? Erre vall a sok rongálás logikátlan yolta. — Diákok? Az iskolai időszak­ban magasabb számokat mu­tató statisztika ezt sugallja. Rendszeresen utazók? Sokszor erre enged következtetni a lopások módja, mivel a tol­vajnak tisztában kell lennie a viszonyokkal, pontosabban azzal, hány kalauz van a sze­relvényen, mikor lehet szá­mítani feltűnésére, stb. Hogyan lehet küzdeni a károkozók ellen? A MÁV sa­ját személyzetével nehezen tud harcolni ellenük. A sze­relvények 2—3 jegyvizsgálója nem lehet ott mindenütt, ezért általában az utazás végén konstatálja, ha valamit megrongáltak. Az utasok pe­dig nem ártják bele magu­kat szívesen mások ügyeibe. Csak éppen dühöngenek miatta. A MÁV pedig a tár­sadalom segítségére számit. Például olyan formában, mint legutóbb a KISZ kaposvári bizottsága tette. A somogyiak megállapodtak a vasúttal, hogy az úgynevezett diák­kocsikban mindig lesz néhány megbízott KISZ fiatal, aki ügyel arra, hogy a többiek szertelensége ne fajuljon a károkozásig. Hasonló módon lehetne másutt is szerepet vállalni a kiszeseknek. És persze a többi utasok­nak is figyelni kellene ' a rongálókra — Önmaguk ér­dekében is. Hársfai István zet többet. Pillanatnyilag sem vitás, hogy a bánya. — Tíz évvel ezelőtt egy- negyven meg kettő-nyolcvan volt az órabér a tsz-ben. Hogy fel tudjuk venni az iparral • a versenyt, a tíz fo­rintos órabér elérése nem­csak eredmény, de egyben cél is volt. Az öregek szö­vetkezete voltunk, a fiatalok elmentek az iparba dolgozni — mondja Rajkai Gyula. 1962-ben ezen a vidéken négy szegény kis tsz küsz­ködött, a vasasi, a somogyi, a pécsszabolcsi és a hirdi. összes területük alig tett ki 3000 holdat. Gyenge, nyolc és fél aranykoronás földek. A talaj lejtős, nincs komoly humuszréteg. A pécs-vasasi tsz csillaga akkor kezdett fel­felé ívelni, amikor a négy tsz egyesült. Az órabér most tíz forint, egy 10 órás mun­kanapra több mint száz fo­rintot fizetnek. Ezzel a pénz­zel már felveszik a versenyt az iparral. A koncepció kezdettől fog­va az állattartást helyezte előtérbe — ezt a vonalat kell vinni. Hiszen itt — a város közelsége miatt — a múlt­ban is a sertés- és a szarvas- marha tenyésztés fejlődött ki ennek van piaca. Hét­száz szarvasmarhájuk van, továbbá sertésük, birkájuk, baromfijuk. A baromfite­nyésztés alapjait most vetet­ték meg, két-három év múlva évi 50 ezer baromfi kibocsátásával számolnak. Egyszóval az állattartáson van a fő hangsúly, ezt fej­lesztik, modernizálják. Mellesleg van egy jól jö­vedelmező homokbányájuk, zsák és ponyvajavító részle­gük, építő részlegük, festő és kubikus brigádjuk, italbolt­juk, két árudájuk, kertésze­tük Ide kívánkozik az elnök elképzelése a jövőről. Pécs üdülőhelye lehetne távlatban ez a környék. Kemping, tu­rista szálló kellene ide, olyan ez a táj, mint egy kis Svájc. Találtak itt meleg­vizet. — Vagy ott van az a hegy. az is a miénk — mu­tatja Rajkai Gyula — régi tárna van a mélyiben, lehet­ne ott barlang éttermet nyit­ni, de ha másra nem, gom­batermesztésre felhasználni, öreg bányászoknak jelentene elfoglaltságot, jövedelmet. A tsz pedig berendezkedhetne az itteni idegenforgalom fo­gadására. — Rá akarunk térni az üzemélelmezésre és a ven­déglátásra is. terveinkben sürgetően szerepel egy száz személyes étkezde kialakítá­sa. Több lépcsőben, 1973-ra készülne el. Saját termel- vényeinket dolgozzuk fel. Akadnak további lehetősé­gek. Erzsébet hegyen meg­felelő minőségű folyamka­vics lerakodást jeleztek a bánya geodétái. A készlet nagysága még nem ismere­tes, ezután mérik fel, min­den bizonnyal megindul a kitermelés. És az állati te­tem feldolgozó? — Elképesztő, hogy Bara­nyában nincs hullafeldolgo­zó. Amióta Pécsről kitelepí­tették és a zóki üzemből nem lett semmi, ha elhullik • egy állat, vagy elássák, vágj vihetik más megyébe, a tá­voli Soltra. Ha biztosítaná­nak pénzt rá, vállalnánk a fenntartását. A tsz vezetőinek az a ter­vük, hogy bekapcsolják a bányászokat, illetve a bá­nyászfeleségeket a háztáji gazdálkodásba. Termelőszö­vetkezeti szakszövetkezet- . félére gondolnak. A tsz — természetesen pénzért — te- nyészanyagot, süldőt ad majd el, biztosítja a takarmányt a rendszeres szaktanácsadást, azzal a kikötéssel, hogy a szaporulatot, a hízókat rajta keresztül értékesítik. A te- nyészanyag kihelyezésére év végén kerül sor, a későbbiek­ben, a jövő év első felében már baromfi tény észanyagot is biztosítanak. A bányász családoknak mindez jövede­lem-kiegészítés lenne, de egyben besegítenének saját ellátásukba. M. &

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents