Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-05 / 130. szám

Ära; 8C fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXVII. évfolyam, 130. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1970 június 5., péntek Here a legfontosabbért K orunkban harc folyik a legfontosabbért: az emberiség jövőjéért... '' A háborúnak, az ag- ressziós és erőszakos cselek­ményeknek, a népek szabad­sága elleni merényleteknek mind az imperializmus poli­tikájában rejlik a forrása.” Ebből a felismerésből ki­indulva fogalmazták meg a kommunista és munkáspár­tok éppen egy esztendeje megnyílt moszkvai tanácsko­zásukon, hogy „a munkás- osztálynak, a demokratikus és forradalmi erőknek, a né­peknek egyesülniük kell és közösen kell fellépniük. Megfékezni az agresszort, megmenteni az emberiséget az imperializmustól — ez a küldetés jutott a munkás- osztály és minden antiimpe- rialista erő osztályrészéül, amely a békéért, a demok­ráciáért, a nemzeti függet­lenségért és a szocializmusért harcol”. 'Hogyan teljesítik ezt a kül­detésüket a forradalmi erők? — hangzik a kérdés egy évvel a tanácskozás után. Bár az imperializmus megfékezése nyilvánvalóan nem egy esztendő feladata, bizonyos következtetésekre már ma is juthatunk, ame­lyek bizonyítják: a kommu­nista mozgalom osztagainak túlnyomó többsége a közö­sen érlelt megállapodásoktól vezérelve tesz eleget inter­nacionalista kötelezettségé­nek, s az imperialista-ellenes harc élvonalában halad. Tizenkét hónap eseményei igazolják, hogy ehhez a test­vérpártokat mindenekelőtt a tanácskozáson kialakított marxista helyzetértékelésük4 segítette, amely bevált, he­lyesen orientálta őket. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság elleni ismételt bom­batámadások a kambodzsai agresszió kezdetén, az Egye­sült Államok területéről Ku­bába behatolt ellenforradal­mi bandák akciója, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saságot sértő állandó fegyve­res provokációk alátámasz­tották, hogy az imperializmus nem mond le a szocializmus elleni nyílt fegyveres harc­ról sem -— miként arra a ta­nácskozás felhívta a figyel­met. A NATO, a SEATO, a CENTO és más paktumok keretében tett intézkedések megerősítik azt a megállapo­dást, hogy „az imperializmus aktív működésre próbálja serkenteni a Szovjetunió és a többi szocialista ország el­leni agresszió céljából létre­hozott katonai tömböket”. Az ideológiai diverzió és a fel­lazító politika megannyi pró­bálkozása újabb adalék az 1969. júniusi gondolat igaz­ságának bizonyításához: „az imperializmus agresszív stra­tégiájának éle, akárcsak ko­rábban, ma is mindenekelőtt a szocialista államok ellen irányul”. A fejlett tőkés országok­ban és a nemzeti felszaba­dító mozgalom övezetében tapasztalható imperialista próbálkozások megítélésében sem tévedtek a testvérpár­tok küldöttei. Gondoljunk csak a leplezetlen erőszak áldozatául esett amerikai diákokra és idézzük fel „a rendőrterror kíméletlen mód­szereire” figyelmeztető do­kumentumot. Emlékezzünk például a Indira Gandhi el­leni imperialista manőverek­re és húzzuk alá a fő do­kumentum szavait: „az im­perializmus, a reakciós na­cionalizmust ösztönözve, súr­lódásokat idéz elő a fejlődő országokon belül és széthú­zást támaszt közöttük”. Egy év. távlatából az is ki­világlik. hogy korunk hé­júm hatalmas ereje — a szo­cialista világrendszer, a nem­zetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozga­lom — mindennapos harcá­ban segítséget merít a moszkvai megállapításokból. A szocialista országok min­denekelőtt a termelőerők fel­lendítésével járultak hozzá a közös ügyhöz. A Varsói Szerződés és a KGST kere­tében tett erőfeszítéseik’* — példa rá a KGST legutóbbi, 24, ülésszaka — az imperia­lista-ellenes harc sikerét dön­tően befolyásoló összefogást kovácsolták. A fejlett tőkés országok munkásosztálya nagyszabású megmozdulá­sokkal hallatott magáról. A monopóliumok ellen fellépő francia, olasz, amerikai dol­gozók nemcsak gazdasági helyzetük javításáért, hanem politikai követeléseik telje­sítéséért is síkraszálltak. Vajon az irány, amelyet a moszkvai tanácskozás az an- tiimperialista-harcnak sza­bott, helyesnek bizonyult-e? Ez kulcskérdés, hiszen a for­radalmi áramlat haladásá­nak legfontosabb területéről van szó. Egy év a tanú rá, hogy a testvérpártok jó irányba mutattak. Az anti- imperialista akcióegység el­sőrendű célja változatlanul a hős vietnami nép sokoldalú támogatása, s szolidaritás a közel-keleti békéért harcoló arab népekkel, halaszthatat­lan feladat a háborús ve­szély elhárítása, mindenek­előtt az atomfegyver elterje­désének megakadályozása. A béke védelmének elengedhe­tetlen feltétele, hogy az im­perialistákat rákényszerítsük a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésére, s egy pilla­natra sem lankadhat a harc a fasiszta veszély ellen. A kommunista- és mun­káspártok az elmúlt évben észrevehető erőfeszítéseket tettek összefogásuk, akció­egységük megszilárdítására. Ebben vitathatatlan szerepe volt a moszkvai tanácskozás­nak, amelyen 75 párt nyil­vánította ki: „eltökélt szán­dékuk egységes frontban har­colni az imperializmus el­len”. Ezeket a szavakat tet­tek követték. Európa keleti, nyugati és északi részében, Közép-Amerikában egyeztet­ték politikájukat a pártok, a Lenin centenárium moszk­vai ünnepségei még széle­sebb körű eszmecserére is alkalmat adtak, az elméleti konferenciák sora ugyancsak hasznos fórumot biztosított az együttműködés fokozásá­ra. A mi 1969. június 5-én még csak szándék volt, ma már érzékelhető valóság: a kommunista- és mun­káspártok nemzetközi ta­nácskozásukkal és közös el­határozásaik folyamatos va- lóraváltásával fellendítették az imperialista-ellenes har­cot. Ezt az alapvető pozití­vumot nem homályosíthatja el, hogy a tanácskozás termé­szetesen nem tett, nem is te­hetett pontot sok-sok prob­léma, • nehézség megoldásá­nak végére. Sajnálatos mó­don még mindig érvényes a testvérpártok azon értékelé­se is, hogy az egység meg­teremtésének legnagyobb akadálya a’ kínai vezetők nagyhatalmi, soviniszta poli­tikája. Sok még a tennivaló, kemény és hosszantartó lesz a harc. A tanácskozás adta fegyvert forgatva erre is ké­szülnek a pártok. Ösztönzi őket, hogy sok tekintetben éppen mozgalmuk erejének növekedésétől, a kommunis­ta- és munkáspártok akció­egységétől függ az emberiség jövője századunknak, a XX. századnak ebben az utolsó harmadában. Befejeződtek a magyar—jugoszláv kormányfői tárgyalások A hivatalos viszontlátoga- táson Jugoszláviában tartóz­kodó Fock Jenő miniszter- elnök, csütörtökön délelőtt Belgrádban látogatást tett Milenko Bojanicsnál, a Szerb Köztársaság elnökénél. Esz­mecserét folytattak a Magyar- országgal szomszédos jugosz­láv tagköztársaság fejlődésé­ről, eredményeiről és Szer­bia kapcsolatairól ^Magyar- országgal. A magyar kormány elnöke ezután felkereste Branko'Pe- sicset, a Belgrádi városi Ta­nács elnökét. A szívélyes be­szélgetés során Branko Pe­sics elmondotta: — Öröm számunkra, hogy jó és baráti kapcsolataink vannak a Budapesti Fővárosi Tanáccsal és személy szerint Sarlós elvtárssal. Meggyőző­désem, hogy az ön látoga­tása újabb ösztönzést ad en­nek az együttműködésnek. / Fock Jenő így válaszolt: — A jugoszláv vezetők, bárhova megyek is, minde­nütt olyan jól ejtik ki ma­gyar partnereik nevét, hogy ebből is látom, valóban jók velük a kapcsolataink. Örülök a két ország jó kapcsolatai­nak és külön örülök annak, hogy a két főváros képvise­lői is megtalálják a közös nyelvet. Fock Jenő a látogatás vé­gén átadta Belgrad város Tanácsának a budapesti Fel­vonulási téren álló tanács­köztársasági emlékmű kicsi­nyített mását. Fock Jenő és kísérete dél­ben elültettek egy fát az új belgrádi Barátság parkban, majd megtekintették a mo­dern galériát. Kormányunk elnöke kora délután hazánk nagykövetsé­gén találkozott a belgrádi magyar kolónia tagjaival. Délután négy órakor meg­kezdődik a magyar—jugoszláv hivatalos tárgyalások záró­ülése. it Dr. Bíró József, külkeres­kedelmi miniszter csütörtö­kön találkozott Muhamed Hadzsics jugoszláv külkeres­kedelmi miniszterrel. A két miniszter megbeszélést foly­tatott a magyar—jugoszláv árucsereforgalom időszerű kérdéseiről. Fock Jenő miniszterelnök (balról a második) tegnap látoga­tást tett Belgrad egyik legjelentősebb tudományos-kutató intézményében, a „TWibaüo Pupir” automatizálási és táv­közlési intézetben. A Minisztertanács üiése A Kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Szojuz 9. folytatja munkarepülését Moszkva : A Szojuz 9. szovjet űrhajó csütörtökön magyar idő sze­rint 16 óra 15 perckor be­fejezte a 46-ik fordulatot a Föld körül. Magyar idő szerint 13 óra 28 perckor az űrhajó is a szovjet megfigyelőállomások észlelési övezetébe került, megkezdődött a negyedik munkanap első rádiókapcso­lata. A tudományos és technikai kísérletek programját foly­tatva Nyikolajev és Sze- vasztyjanov előkészítette az űrhajó kézi irányítású betá­jolását a csillagokra. Sze- vasztyjanov még akkor, ami­kor az űrhajó Föld-árnyék­ban volt, felismerte a Vega csillagképet és a kézi tájoló­berendezés segítségével elér­te, hogy a Vega a csillagá­szati megfigyelő berendezés lencséje elé került. Az űrhajósok különféle or­vosi és egésaségügyi kísérle­tet és vizsgálatot hajtottak végre. A Szojuz 9. utasai tovább­ra is sikeresen teljesítik az űrrepülés programját. A Minisztertanács csütör­tökön ülést tartott. Apró An­tal, a kormány elnökhelyet­tese tájékoztatót adott a ma­gyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bi­zottság május 27-tői 29-ig Budapesten tartott 9. ülésé­ről. Ennek során — egyebek között — megvitatták az 1971—1975. évi népgazdasági terv koordinálásával kapcso­latos, még megoldatlan fel­adatokat, az -ipar- ■ külön bözö területein a gyártásszákosí- tás és a kooperáció tovább­fejlesztésének lehetőségeit, az egymás részére történő áru- szállítások fokozásához szük­séges intézkedéseket. , A Minisztertanács meg­hallgatta és jóváhagyólag tu­domásul vette a pénzügymi-, niszter beszámolóját Dél- Amerikában folytatott gaz­dasági tárgyalásairól. A kor­mány megelégedéssel állapí­totta meg, hogy a megbeszé­lések és az aláírt megállapo­dások hozzájárulnak a Ma­gyarország és Peru, Bolívia, illetve Venezuela között egészségesen fejlődő gazda­A% OVH jelenti Szeged: Még mindig homokzsákok tartják a vizet Csütörtökön a szegedi víz­mérce 927 centiméteres víz­szintet jelzett, tehát az idei tetőzés óta 33 centiméterrel apadt a Tisza, de megnyug­vásra még nincs ok, hiszen a jelenlegi vízszint is még 4 centiméterrel magasabb az 1932. évi maximumnál. Az apadás a folyó belvárosi sza­kaszán, a hajóállomás és a gyermekklinika közötti part­vonalnál látszik a legjobban, mert mo6t már alig maga­sabb a vízszint, mint a Ti- sza-parti sétány járdaszintje. Természetesen homokzsákok tartják a vizet. Szeged kör­töltésétől délre a város ipar­telepeit védő lokalizációs gát építői továbbra is megfeszí­tett erővel dolgoznak. A ren­delkezésükre bocsátott 32 nagyteljesítményű földmun­kagéppel két nap alatt ?0 000 köbméternyi földet építettek a lokalizációs töltésbe. Apad a Tisza Szegednél. A vízügyiek megkezdiék a vízfelület hordalékfától való megtisztítását. sági kapcsolatok további bő­vítéséhez. Ezután az árvízvédelmi kormánybiztos terjesztett elő jelentést a tiszavölgvi árvíz- védekezés helyzetéről. A Mi­nisztertanács a beszámolót tudomásul vette, s jóváhagy­ta a további védekezést cél­zó intézkedéseket. A nehézipari miniszter a szénbányászattal kapcsolatos kormányhatározat végrehaj­tásáról tett jelentést. Az or­szágos tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a szénbányászat az 1969 áprilisában elhatá­rozott racionálást műszaki és gazdasági téren megfelelő ütemben hajtja végre. A ter­melési koncentráció érdeké­ben tett intézkedések ered­ményeként jó ütemben halad a gazdaságtalan bányaüze­mek felszámolása, a nagyobb teljesítményű, hosszabb élet­tartamú bányák fokozott ki­használása. A fogyasztók jobb ellátása érdekében szükséges minő­ségjavulást a termelt szén összetételének megváltoztatá­sa mellett az osztályozó- és előkészítő művek korszerűsí­tésével oldotta meg a szén­bányászat. A Minisztertanács a ne­hézipari miniszter jelentését elfogadta. A kormány ezután meg­tárgyalta a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központ! Bizottsága és a Miniszterta­nács április 16-i együttes ülé­sén a tanácsi munka megja­vítására hozott határozatán alapuló előterjesztéseket. El­fogadta a pénzügyminiszter­nek és az Országos Terv­hivatal elnökének együttes javaslatát a tanácsok gazdál­kodásának és a tanácsi pénz­alapok. illetve a területfej­lesztés szabályozó rendszeré­nek tökéletesítésére és utasí­totta a javaslattevőket, hogy a részletes szabályozásra vo­natkozó tervezetüket terjesz- szék a kormány elé. A Mi­nisztertanács tanácsszervek osztálya vezetőjének előter­jesztése alapján a kormány határozatot hozott a tanács- akadémiák oktatási tevé­kenységének továbbfejleszté­séről. valamint a tanácsok végrehajtó bizottsági titká­rainak kinevezéséről. A művelődésügyi és a munkaügyi miniszter, együt­tes javaslatot tett a szakkö­zépiskolai és a szakmunkás- képző iskolai szakmai taná­rok és oktatók heti kötelező óraszámának csökkentéséről. (Folytatás a 2. oldalon) Fock Jenő \ tegnapi programja

Next

/
Thumbnails
Contents