Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-05 / 130. szám
Ära; 8C fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXVII. évfolyam, 130. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1970 június 5., péntek Here a legfontosabbért K orunkban harc folyik a legfontosabbért: az emberiség jövőjéért... '' A háborúnak, az ag- ressziós és erőszakos cselekményeknek, a népek szabadsága elleni merényleteknek mind az imperializmus politikájában rejlik a forrása.” Ebből a felismerésből kiindulva fogalmazták meg a kommunista és munkáspártok éppen egy esztendeje megnyílt moszkvai tanácskozásukon, hogy „a munkás- osztálynak, a demokratikus és forradalmi erőknek, a népeknek egyesülniük kell és közösen kell fellépniük. Megfékezni az agresszort, megmenteni az emberiséget az imperializmustól — ez a küldetés jutott a munkás- osztály és minden antiimpe- rialista erő osztályrészéül, amely a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért harcol”. 'Hogyan teljesítik ezt a küldetésüket a forradalmi erők? — hangzik a kérdés egy évvel a tanácskozás után. Bár az imperializmus megfékezése nyilvánvalóan nem egy esztendő feladata, bizonyos következtetésekre már ma is juthatunk, amelyek bizonyítják: a kommunista mozgalom osztagainak túlnyomó többsége a közösen érlelt megállapodásoktól vezérelve tesz eleget internacionalista kötelezettségének, s az imperialista-ellenes harc élvonalában halad. Tizenkét hónap eseményei igazolják, hogy ehhez a testvérpártokat mindenekelőtt a tanácskozáson kialakított marxista helyzetértékelésük4 segítette, amely bevált, helyesen orientálta őket. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni ismételt bombatámadások a kambodzsai agresszió kezdetén, az Egyesült Államok területéről Kubába behatolt ellenforradalmi bandák akciója, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot sértő állandó fegyveres provokációk alátámasztották, hogy az imperializmus nem mond le a szocializmus elleni nyílt fegyveres harcról sem -— miként arra a tanácskozás felhívta a figyelmet. A NATO, a SEATO, a CENTO és más paktumok keretében tett intézkedések megerősítik azt a megállapodást, hogy „az imperializmus aktív működésre próbálja serkenteni a Szovjetunió és a többi szocialista ország elleni agresszió céljából létrehozott katonai tömböket”. Az ideológiai diverzió és a fellazító politika megannyi próbálkozása újabb adalék az 1969. júniusi gondolat igazságának bizonyításához: „az imperializmus agresszív stratégiájának éle, akárcsak korábban, ma is mindenekelőtt a szocialista államok ellen irányul”. A fejlett tőkés országokban és a nemzeti felszabadító mozgalom övezetében tapasztalható imperialista próbálkozások megítélésében sem tévedtek a testvérpártok küldöttei. Gondoljunk csak a leplezetlen erőszak áldozatául esett amerikai diákokra és idézzük fel „a rendőrterror kíméletlen módszereire” figyelmeztető dokumentumot. Emlékezzünk például a Indira Gandhi elleni imperialista manőverekre és húzzuk alá a fő dokumentum szavait: „az imperializmus, a reakciós nacionalizmust ösztönözve, súrlódásokat idéz elő a fejlődő országokon belül és széthúzást támaszt közöttük”. Egy év. távlatából az is kiviláglik. hogy korunk héjúm hatalmas ereje — a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom — mindennapos harcában segítséget merít a moszkvai megállapításokból. A szocialista országok mindenekelőtt a termelőerők fellendítésével járultak hozzá a közös ügyhöz. A Varsói Szerződés és a KGST keretében tett erőfeszítéseik’* — példa rá a KGST legutóbbi, 24, ülésszaka — az imperialista-ellenes harc sikerét döntően befolyásoló összefogást kovácsolták. A fejlett tőkés országok munkásosztálya nagyszabású megmozdulásokkal hallatott magáról. A monopóliumok ellen fellépő francia, olasz, amerikai dolgozók nemcsak gazdasági helyzetük javításáért, hanem politikai követeléseik teljesítéséért is síkraszálltak. Vajon az irány, amelyet a moszkvai tanácskozás az an- tiimperialista-harcnak szabott, helyesnek bizonyult-e? Ez kulcskérdés, hiszen a forradalmi áramlat haladásának legfontosabb területéről van szó. Egy év a tanú rá, hogy a testvérpártok jó irányba mutattak. Az anti- imperialista akcióegység elsőrendű célja változatlanul a hős vietnami nép sokoldalú támogatása, s szolidaritás a közel-keleti békéért harcoló arab népekkel, halaszthatatlan feladat a háborús veszély elhárítása, mindenekelőtt az atomfegyver elterjedésének megakadályozása. A béke védelmének elengedhetetlen feltétele, hogy az imperialistákat rákényszerítsük a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésére, s egy pillanatra sem lankadhat a harc a fasiszta veszély ellen. A kommunista- és munkáspártok az elmúlt évben észrevehető erőfeszítéseket tettek összefogásuk, akcióegységük megszilárdítására. Ebben vitathatatlan szerepe volt a moszkvai tanácskozásnak, amelyen 75 párt nyilvánította ki: „eltökélt szándékuk egységes frontban harcolni az imperializmus ellen”. Ezeket a szavakat tettek követték. Európa keleti, nyugati és északi részében, Közép-Amerikában egyeztették politikájukat a pártok, a Lenin centenárium moszkvai ünnepségei még szélesebb körű eszmecserére is alkalmat adtak, az elméleti konferenciák sora ugyancsak hasznos fórumot biztosított az együttműködés fokozására. A mi 1969. június 5-én még csak szándék volt, ma már érzékelhető valóság: a kommunista- és munkáspártok nemzetközi tanácskozásukkal és közös elhatározásaik folyamatos va- lóraváltásával fellendítették az imperialista-ellenes harcot. Ezt az alapvető pozitívumot nem homályosíthatja el, hogy a tanácskozás természetesen nem tett, nem is tehetett pontot sok-sok probléma, • nehézség megoldásának végére. Sajnálatos módon még mindig érvényes a testvérpártok azon értékelése is, hogy az egység megteremtésének legnagyobb akadálya a’ kínai vezetők nagyhatalmi, soviniszta politikája. Sok még a tennivaló, kemény és hosszantartó lesz a harc. A tanácskozás adta fegyvert forgatva erre is készülnek a pártok. Ösztönzi őket, hogy sok tekintetben éppen mozgalmuk erejének növekedésétől, a kommunista- és munkáspártok akcióegységétől függ az emberiség jövője századunknak, a XX. századnak ebben az utolsó harmadában. Befejeződtek a magyar—jugoszláv kormányfői tárgyalások A hivatalos viszontlátoga- táson Jugoszláviában tartózkodó Fock Jenő miniszter- elnök, csütörtökön délelőtt Belgrádban látogatást tett Milenko Bojanicsnál, a Szerb Köztársaság elnökénél. Eszmecserét folytattak a Magyar- országgal szomszédos jugoszláv tagköztársaság fejlődéséről, eredményeiről és Szerbia kapcsolatairól ^Magyar- országgal. A magyar kormány elnöke ezután felkereste Branko'Pe- sicset, a Belgrádi városi Tanács elnökét. A szívélyes beszélgetés során Branko Pesics elmondotta: — Öröm számunkra, hogy jó és baráti kapcsolataink vannak a Budapesti Fővárosi Tanáccsal és személy szerint Sarlós elvtárssal. Meggyőződésem, hogy az ön látogatása újabb ösztönzést ad ennek az együttműködésnek. / Fock Jenő így válaszolt: — A jugoszláv vezetők, bárhova megyek is, mindenütt olyan jól ejtik ki magyar partnereik nevét, hogy ebből is látom, valóban jók velük a kapcsolataink. Örülök a két ország jó kapcsolatainak és külön örülök annak, hogy a két főváros képviselői is megtalálják a közös nyelvet. Fock Jenő a látogatás végén átadta Belgrad város Tanácsának a budapesti Felvonulási téren álló tanácsköztársasági emlékmű kicsinyített mását. Fock Jenő és kísérete délben elültettek egy fát az új belgrádi Barátság parkban, majd megtekintették a modern galériát. Kormányunk elnöke kora délután hazánk nagykövetségén találkozott a belgrádi magyar kolónia tagjaival. Délután négy órakor megkezdődik a magyar—jugoszláv hivatalos tárgyalások záróülése. it Dr. Bíró József, külkereskedelmi miniszter csütörtökön találkozott Muhamed Hadzsics jugoszláv külkereskedelmi miniszterrel. A két miniszter megbeszélést folytatott a magyar—jugoszláv árucsereforgalom időszerű kérdéseiről. Fock Jenő miniszterelnök (balról a második) tegnap látogatást tett Belgrad egyik legjelentősebb tudományos-kutató intézményében, a „TWibaüo Pupir” automatizálási és távközlési intézetben. A Minisztertanács üiése A Kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Szojuz 9. folytatja munkarepülését Moszkva : A Szojuz 9. szovjet űrhajó csütörtökön magyar idő szerint 16 óra 15 perckor befejezte a 46-ik fordulatot a Föld körül. Magyar idő szerint 13 óra 28 perckor az űrhajó is a szovjet megfigyelőállomások észlelési övezetébe került, megkezdődött a negyedik munkanap első rádiókapcsolata. A tudományos és technikai kísérletek programját folytatva Nyikolajev és Sze- vasztyjanov előkészítette az űrhajó kézi irányítású betájolását a csillagokra. Sze- vasztyjanov még akkor, amikor az űrhajó Föld-árnyékban volt, felismerte a Vega csillagképet és a kézi tájolóberendezés segítségével elérte, hogy a Vega a csillagászati megfigyelő berendezés lencséje elé került. Az űrhajósok különféle orvosi és egésaségügyi kísérletet és vizsgálatot hajtottak végre. A Szojuz 9. utasai továbbra is sikeresen teljesítik az űrrepülés programját. A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Apró Antal, a kormány elnökhelyettese tájékoztatót adott a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság május 27-tői 29-ig Budapesten tartott 9. üléséről. Ennek során — egyebek között — megvitatták az 1971—1975. évi népgazdasági terv koordinálásával kapcsolatos, még megoldatlan feladatokat, az -ipar- ■ külön bözö területein a gyártásszákosí- tás és a kooperáció továbbfejlesztésének lehetőségeit, az egymás részére történő áru- szállítások fokozásához szükséges intézkedéseket. , A Minisztertanács meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette a pénzügymi-, niszter beszámolóját Dél- Amerikában folytatott gazdasági tárgyalásairól. A kormány megelégedéssel állapította meg, hogy a megbeszélések és az aláírt megállapodások hozzájárulnak a Magyarország és Peru, Bolívia, illetve Venezuela között egészségesen fejlődő gazdaA% OVH jelenti Szeged: Még mindig homokzsákok tartják a vizet Csütörtökön a szegedi vízmérce 927 centiméteres vízszintet jelzett, tehát az idei tetőzés óta 33 centiméterrel apadt a Tisza, de megnyugvásra még nincs ok, hiszen a jelenlegi vízszint is még 4 centiméterrel magasabb az 1932. évi maximumnál. Az apadás a folyó belvárosi szakaszán, a hajóállomás és a gyermekklinika közötti partvonalnál látszik a legjobban, mert mo6t már alig magasabb a vízszint, mint a Ti- sza-parti sétány járdaszintje. Természetesen homokzsákok tartják a vizet. Szeged körtöltésétől délre a város ipartelepeit védő lokalizációs gát építői továbbra is megfeszített erővel dolgoznak. A rendelkezésükre bocsátott 32 nagyteljesítményű földmunkagéppel két nap alatt ?0 000 köbméternyi földet építettek a lokalizációs töltésbe. Apad a Tisza Szegednél. A vízügyiek megkezdiék a vízfelület hordalékfától való megtisztítását. sági kapcsolatok további bővítéséhez. Ezután az árvízvédelmi kormánybiztos terjesztett elő jelentést a tiszavölgvi árvíz- védekezés helyzetéről. A Minisztertanács a beszámolót tudomásul vette, s jóváhagyta a további védekezést célzó intézkedéseket. A nehézipari miniszter a szénbányászattal kapcsolatos kormányhatározat végrehajtásáról tett jelentést. Az országos tapasztalatok azt mutatják, hogy a szénbányászat az 1969 áprilisában elhatározott racionálást műszaki és gazdasági téren megfelelő ütemben hajtja végre. A termelési koncentráció érdekében tett intézkedések eredményeként jó ütemben halad a gazdaságtalan bányaüzemek felszámolása, a nagyobb teljesítményű, hosszabb élettartamú bányák fokozott kihasználása. A fogyasztók jobb ellátása érdekében szükséges minőségjavulást a termelt szén összetételének megváltoztatása mellett az osztályozó- és előkészítő művek korszerűsítésével oldotta meg a szénbányászat. A Minisztertanács a nehézipari miniszter jelentését elfogadta. A kormány ezután megtárgyalta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központ! Bizottsága és a Minisztertanács április 16-i együttes ülésén a tanácsi munka megjavítására hozott határozatán alapuló előterjesztéseket. Elfogadta a pénzügyminiszternek és az Országos Tervhivatal elnökének együttes javaslatát a tanácsok gazdálkodásának és a tanácsi pénzalapok. illetve a területfejlesztés szabályozó rendszerének tökéletesítésére és utasította a javaslattevőket, hogy a részletes szabályozásra vonatkozó tervezetüket terjesz- szék a kormány elé. A Minisztertanács tanácsszervek osztálya vezetőjének előterjesztése alapján a kormány határozatot hozott a tanács- akadémiák oktatási tevékenységének továbbfejlesztéséről. valamint a tanácsok végrehajtó bizottsági titkárainak kinevezéséről. A művelődésügyi és a munkaügyi miniszter, együttes javaslatot tett a szakközépiskolai és a szakmunkás- képző iskolai szakmai tanárok és oktatók heti kötelező óraszámának csökkentéséről. (Folytatás a 2. oldalon) Fock Jenő \ tegnapi programja
