Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-04 / 129. szám
r 5970. Június 4. Bunantmi napin A határozat szellemében: Mit javasolnak a lakásszövetkezetek? Amióta a lakáskérdésről szóló párt- és kormányhatározat megjelent, több cikket közöltünk a lakbérrendezésről, az állami lakások fenntartásának költségeiről és hasonló témákról a PIK vezetőivel folytatott beszélgetések alapján. Ezúttal Nagy Emilt, a lakásszövetkezetek megyei választmányának elnökét kértük fel arra, hogy válaszoljon kérdéseinkre, illetve fejtse ki véleményét. Az első kérdés így hangzott: mi az oka annak, hogy Pécs 3100 szövetkezeti lakásából 1500 már gazdát cserélt? Kicsit sok ez, hiszen a szövetkezeti lakások átlagos „életkora” nem több hét évnél! A válasz: az állam hosz- szú évek óta 130 ezer forintot kér az átlagos, két- szoba, összkomfortos lakásért, holott azok 190—200 ezer forintot érnek a valóságban. (Természetes, a járulékos költségeket nem számítva!) Nagy Emil szavaiból illetve a tényekből ítélve, üzlet eladni a szövetkezeti lakást, hiszen 60—70 ezer forint haszonhoz lehet jutni általa. Igaz, az eladók többnyire családi ház építésére költik az így szerzett pénzt, már azért is, mert — törvény írja elő — három évig nem kaphatnak másik állami és szövetkezeti lakást, s addig is lakni kell valahol. Tehát új lakás termelődik abból a 60— 70 ezer forintos haszonból. A megyei választmány elnökét hallgatva mégiscsak felvetődik a kérdés: igazságos ez így? Mi történne, ha az állam továbbra is 130 ezer forintért adná az ezután épülő új szövetkezeti lakásokat, s közben emelkedne az építőanyagok ára is? Nyilván még nagyobb lenne a rés, s vele együtt a „haszon” is. A kiköltöző ee károsodjék Ne legyünk igazságtalanok az eladókhoz sem, mert a jelenleg érvényes törvények sem teszik lehetővé, hogy méltányos kártérítést kapjon az, aki a szövetkezeti lakásból kiköltözik. Amint Nagy Emil elmondotta, ha valaki tíz évig él egy szövetkezeti lakásban, közel 5 ezer forint ún. felújítási pénzt fizet be ezalatt. Ha kiköltözik, ebből hivatalosan nem kaphat visz- sza egy fillért sem. A vevőé lesz. Ha a szövetkezeti lakás lakója -r- nevezzük Kovács Jánosnak — kisebb-nagyobb korszerűsítéseket hajtott végre a lakásban az említett tíz év alatt (műanyagpadló, gázfűtés, stb.), ezért sem kérhet kártérítést a beköltözőtől, mert vét' a törvény ellen. Nyilván, a még érvényben lévő törvények ellen, hiszen a párt- és kormányhatározatból következik, hogy ez hamarosan megfog változni. — Nyilván, nemcsak az állami lakásokra érvényes a határozat e mondata: „A lakáscseréknél viszont a lakbérlet értékének különbözeiét térítsék meg a cserélő felek egymásnak”. Ne utólag! Mint Nagy Emil mondja, a megyei választmány jónak tartja a jelenlegi lakásszövetkezeti formát (mint egy formát), avval a kiegészítéssel, hogy ne utólag döntsenek. Mi a helyzet ma? Ha felépül . egy városrészben 600 új lakás, akkor a Tanács rendszerint a házak elkészül- ' te után jelöli ki, hogy melyik lakóépület lesz állami és szövetkezeti. A megyei választmány evvel szemben azt szeretné, ha már az építkezés előtt meghatároznák, hogy az X helyen épülő 300 lakásos tömb szövetkezeti lesz, ha a Tanács már akkor kijelölné a leendő lakókat, hiszen így már akkor megalakulhatna a lakászövetkezet, a vezetősége, s a megyei választmányban' dolgozó szakemberek útján menet közben is •Uenőrizhetnék az építőket, s ott lehetnének a házak, lakások átvételénél is. A Pécs városi Tanács V. B. egyébként július első felében tárgyalja meg a lakásszövetkezetek helyzetét, s a megyei választmány előterjesztésében szerepelni fog ez a javaslat is. Plusz indítványt tesznek lakásépítő szövetkezet létrehozására is. Ez is szerepel egyébként a párt- és kor- linányhatározatban, s az országos lakásszövetkezeti választmánynak konkrét elképzelései vannak arról, hogy kellene ezt megvalósítani. Előtakarékossági rendszer A dolog úgy kezdődne, hogy a Tanács közművesí- tene egy területet, melyen 300, 600 — a számokon vitatkozni lehet — szövetkezeti lakást tudnak felépíténi. Megalakulna a lakásszövetkezet, s az OTP nem a szövetkezet tagjainak egyenként, hanem a szövetkezetnek, mint jogi személynek nyújtana hitelt. Tegyük fel, hogy az építési költségek 70 százalékát hitelezné meg az állam, a többit pedig ún. előtakarékosság útján teremtenék elő. A párt- és kormányhatározat is beszél az előtakarékossági rendszerről, s most — a megyei, illetve országos választmány — javaslati tükrében válik érthetővé ez a fogalom. A létrejött lakásszövetkezet tagjait 5 csoportba osztanák, ■ aszerint, hogy ki, mikor és mennyit tud fizetni illetve mikor akar lakáshoz jutni. Aki az első évben akarna beköltözni, annak tegyük fel, 40 ezer forint készpénzt kellene fizetnie. Aki a második évben, annak 30 ezret, aki a 3. évben, annak 20 ezret, a 4. „évesnek” 10 ezret, az 5. „évesnek" semmit. Evvel egyidőben, már a lakásszövetkezet megalakulásától kezdve mindenki fizetné a havi törlesztéseket is. Az elmondottakból érthető, hogy miért nevezik előtakarékossági rendszernek ezt. Már a szülő is fizethetne, férjhezmeendő, vagy nősülni készülő gyermekének, s az is lakáshoz juthatna — igaz, néhány év után —, akinek egyszerre nincs sok pénze. Hangsúlyozzuk: ezek csak elképzelések, az összegeken és arányokon vitatkozni fognak még, s nem lehet tudni, mi lesz a döntés. Egy azonban biztos: maga a konstrukció jó, érdekes, s minden bizonynyal népszerű is lesz. Szemetelő vállalatok Megvalósulnak a határozatok A nemzetiségiek helyzete a siklósi járásban A siklósi járás 84 községben mintegy 58 ezer lakos él. A járás 16 községében közel 8 ezer nemzetiségi — délszláv, illetve német — lakik. A jelentős számú nemzetiségiek helyzetét a járási párt vb. és a tanács végrehajtó bizottsága az elmúlt év nyarán közösen megtárgyalta. — Különös problémát nem tapasztaltunk, amikor a nemzetiségiek helyzetét tárgyaltuk — mondja dr. Vida Sándor, a járási tanács vb. elnöke. — Magyarok, délszlávok, németek testvéri egyetértésben élnek és dolgoznak a járásban. Képviseletüket is megfelelőnek tartom. A járás 16 nemzetiségi községében például 244 tanácstag tevékenykedik, ebből 113 nemzetiségi. Az említett községekben mintegy 800 általános iskolás közül több mint 500 részesül anyanyelvi oktatásban. Mindez természetesen korántsem jelenti azt, hogy a nemzetiségiekkel nem kell rendszeresen foglalkozni. A végrehajtó bizottság ezért is hozott számos határozatot, amelyeket alkalmasnak véltünk arra, hogy a járás délszláv és német lakói helyzetét tovább javítsa, lehetőséget adjon hagyományainak ápolására. A határozatok meghozatalától közel egy év telt el. Érdemes megvizsgálni: milyen intézkedések történtek a határozatokban foglaltak megvalósításáért? „A nemzetiségiek által nagyobb csoportban lakott te-> rületeken a helyi igényektől függően anyanyelvükön irt feliratokkal is lássák el a közintézményeket, utcákat, tereket’’ — hangzik a járási tanács vb. határozatának első pontja. A „helyi igényektől függően” ... A délszlávok lakta Alsószentmártonban már kétnyelvű feliratokkal látták el az utcákat, közintézményeket. Itt igényelte a lakosság. A beremendi tanácshoz tartozó délszlávok lakta Kásád községben — a beremendi tanács vb. határozata nyomán — szintén kétnyelvű feliratokkal látták el az utcákat, az általános iskolát, a tanácsot. Tapasztalat: ott, ahol a lakosság kérte a kétnyelvű feliratokat — megvalósult. „A két vb. felhívja a járási tanács vb. művelődés- ügyi osztályát, vizsgálja meg a nemzetiségi könyvek állományát, az igényekhez képest a könyvtárállományt bővítsék.” A feladat végrehajtását a Megyei Könyvtár vette kézbe. Az elmúlt években alig beszélhettünk arról, hogy megfelelő ütemben halad a nemzetiségiek lakta községekben a könyvállomány bővítése. Egyrészt anyagi fedezet nem állt rendelkezésre, másrészt nem is volt kellő behozatal sem szerb-hor- vát, sem pedig német nyelvű könyvekből. Á helyzet ebben az évben alapjában változott meg. A siklósi járás községei közül Alsószentmár- ton, Drávakeresztúr, Dráva- sztára, Felsőszentmárton és Kásád községek kaptak a Megyei Könyvtártól úgynevezett formacsomagokat, amelyfek egyenként 112 darab szerb-horvát nyelvű könyvet tartalmaztak. Egy- egy csomag 5000 forint értékű volt. Villány és Villány- kövesd pedig 90—90 darab német nyelvű könyvvel gazdagíthatta ez év tavaszán könyvtárállományát. A községi tanácsok — ahol erre a jövőben is igény jelentkezik —t— továbbra is vásárolhatnak idegen nyelvű könyveket, — mert most a behozatal erre lehetőséget ad. „Meg kell vizsgálni Villányban egy nemzetiségi óvoda létesítésének lehetőségét, szorgalmazni kell a felső- szentmártoni általános iskola bővítését’’ — mondja ki a határozat következő pontja. Villányban már épül az új óvoda, — Felsőszentmárton- ban pedig mintegy 1 millió 800 ezer forintos beruházással hozzákezdtek egy négytantermes általános iskola építéséhez. Egy év elteltével tehát megállapítható, hogy a járási pártbizottság vb. és a járási tanács vb. által közösen hozott határozatok megvalósítása megfelelő ütemben halad. Tény azonban, hogy elsősorban maguk a nemzetiségiek lakta községek válhatnak a nemzetiségiek ügyének szószólójává. Mert nemcsak a járási tanács, hanem a járás délszlávok, illetve németek lakta községeinek végrehajtó bizottságai is megtárgyalták a nemzetiségiek helyzetét. Alsószentmártonban például úgy határoztak, hogy délszláv klubot létesítenek, ehhez a tsz egy raktárhelyiséget, a tanács pe- i dig 7000 forintot ad bútor- vásárlásra. De a határozaton kívül eddig semmi sem történt. „Fokozottabban figyelemmel kísérjük a nemzetiségiek problémáját” — mondja ki az egyik községi vb. határozata. Az ehhez hasonló semmitmondó határozatok nem segítik a gondok megoldását. Pedig van gond. Például a járás több mint 300 pedagógusa közül mindössze 12 rendelkezik nyelvoktatói képesítéssel. A tény alapján felmerül: a járásban, illetve a megyében elegendő-e a képesítéssel rendelkező nemzetiségi tanítók száma? Ennek vizsgálata azonban külön cikket igényel. G. F. Hát lehet még újat írni a pécsi szeméthelyzetről? — sóhajt fel a csömört kapott olvasó. Sajnos, igen. Ezúttal nem a Köztisztasági Vállalat hiányos felszereltségéről szólunk, meg a kevés kukaedényekről (ezek valóban közhelyek), hanem arról, miért nem ügyelnek jobban a város tisztaságára egyes vállalatok. Az „egyes” szó mögött elsősorban az építőipari vállalatok illetve ÉPFU — ugyancsak egyes — gépkocsivezetőit kell keresnünk, akik mintha megfeledkeznének arról, hogy ők is ebben ‘a városban élnek, dolgoznak, tehát érdekük volna, hogy tiszta legyen Pécs. Az illetékes kerületi tanácsok az elmúlt évben indítottak szabálysértési eljárást Varga István 2, Dómján József. Ótott Kovács Sándor, Árvái József, a Baranya megyei Építőipari V., Tóth Béla. az ÉPFU gépkocsivezetői ellen, mert púposra rakatták a teherautójukat, s végigszórták a Rákóczi, a Rózsa Ferenc, illetve — Tóth esetében — a József Attila utcát építőanyagtörmelékkel. Horváth Mihály, a 12-es AKÖV gépkocsivezetője homokkal szórta be az utat, a Pécsi Bőrgyár egyik sofőrje pedig bűzös bőrhulladékkal. Az utóbbi ellen nem indult szabálysértési eljárás, mert — amikor szóltak a gyárnak — sürgősen jóvátették a hibát. A szemetelés méreteire jellemző, hogy a Köztisztasági Vállalat utcaseprő gépei minden nap több köbméter — teherautó által elhullatott — törmeléket, hulladékot szednek össze. Mivel az utcaseprőgépek naponta csak egyszer tudják végigjárni a forgalmas utakat, egész nap hull és száll a járművek által felvert por, a járókelők és a környéken lakók „örömére”. Még a modern utcaseprőgépek is nehezen birkóznak meg az úttestre tapadó iszapszénnel, amit főként a 12-es AKÖV — ugyancsak egyes és magukról megfeledkezett — gépkocsivezetői hullatnak el. Színültig rakatják a kocsijukat, nem gondolnak arra, hogy az iszapszén hígabb része menetközben a felszínre kerül a rázkódástól. Ennek következtében ahol csak stoppolnak, megállnak, mindenütt az úttestre löttyen egy adag iszapszén. A szemetelés egy másik változata — az úttesten és járdán hagyott építőanyag- törmelék és földhányás — ugyancsak az építőipari illetve közművesítő vállalatokra I jellemző. Megkérdeztük a Köztisztasági Vállalatot, hogy hol van emiatt szemét és a következő választ kaptuk: a Lánc utca 25 számú ház előtt vagy fél éve, a Harangöntő utca 3/2. számú ház előtt vagy két hónapja törött cseréphalmazt kerülgetnek a járókelők. Mindkettőt a PIK helyszínen dolgozó munkásai hagyták ott. Az Ady Endre utca Ágoston tértől a Márton utcáig terjedő szakaszának oldala hónapok óta kockakő halmazzal van kirakva. A Gáz- és Hőszolgáltató V. dolgozott ott, de valamilyen ok miatt szüne-« teltetik a munkát. A Rákóczi út és Rózsa Ferenc utca sarkán hónapokon át földhányás éktelenkedett, amit a közlekedési lámpákat szerelő illetve kábeleket' fektető VILLATI dolgozói hagytak ott. Csak a közelmúltban takarították el a földhányást, hónapokon át mosta, s hordta az úttestre az eső. A Tol- buhin út baloldalán iszap szárad, amit a Víz- és Csatornaművek dolgozói szivaty- tyúztak ki a csapadékvíz- csatornákból, s megfeledkeztek arról, hogy illő lenne eltakarítani. A Posta kábelt fektetett a Rét utcában, már két hónapja ott a földhányás, a PIK házat bont a Mártírok útján, a vasutas ház közelében, s már hónapok óta ott a törmelék ... Jellemző a Köztisztasági Vállalat önkritikus szemléletére, hogy nemcsak más vállalatoknál veszik észre a hibákat, hanem saját maguknál is. A vállalat műszaki gárdája azt latolgatja például, célszerű-e, hogy minden télen 3—4 ezer tonna sózott homokot szórnak Pécs utcáira, a hó és jég ellen? A homok zöme ugyanis a hó elolvadását követően ott ma- j rád, s hetekig tart, mire ösz- ; szesöprik. Azon töprengenek, ; nem volna-e okosabb, ha j csak sóznának, s kihagynák a homokot? Ez a szüntelen — és sajnos, eddig majdnem hiábavaló — panasz indította, papunkat arra, hogy ezúttal nevén nevezzük a „gyereket", s név szerint szóljunk a szemetelő vállalatokról és gépkocsivezetőkről. Lehet, hogy az érintettek „lelketlennek” tartják ezt, s úgy érzik, „meghurcolták” őket, de kérdezzük: mit lehet tenni? — Mit ért eddig az, hogy általában szóltunk a szemete- lőkről? A közvélemény türelmetlen, s arínyi év után valami javulásra vár Magyar László MA ESTÉTŐL AZ „OLYMPIA” ESZPRESSZÓBAN „SUPER SEX-SHOW“ KÉTRÉSZES, LÁTVÁNYOS MŰSOR Záróra: reggel 5 órakor. ■ Olvasható eléggé 6Űrűn ilyesmi, hogy: „Szociális ágazat ...” Ez egyszerű költségvetési zsargon, adataival, rubrikáival együtt. Ez a meghatározás sok mindent magában foglal és a sok közül, most csak egyetlen egynél időznénk: az „öregek napköziotthonánál”, amely az I. kerületi Tanács — elismerés- reméltó határozata alapján — jött létre még 1968 augusztusában, jó másfél esztendeje, a Csaba utca 11/1. szám alatt. Hozzáteendő: az I. kerületi Tanács VB egészségügyi csoportjának védőszárnyai alatt. A napközi megnyitását — annak idején — az indokolta, hogy a társtalan, családi gondozásban nem részesülő öregek napközben otthont találjanak. Olyan otthont, ahol kevés hozzájárulással, vagy esetleg teljesen díjmentesen étkezhetnek, kellemes környezetben szórakozhatnak, pihenhetnek. Hogy ezt a célt miként sikerült megvalósítani, az most kiderült, a vb. egyik legutóbbi ülésén. A számok —, ha nem is mindent —, de valamit érzékeltetnek: csupán • múlt ÖREQEK NAPKÖZIJE évben a 36 gondozott ellátására az I. kerületi Tanács 200 ezer forintot szavazott meg. A hatvan-hetven-nyolc- van esztendős öregek számára hallatlanul nagy előnyt jelent az, hogy az ellátás mellett állandó gondozói, orvosi felügyelet mellett tölthetik napjaikat. A házirendet már eleve úgy szabták meg, hogy kötöttség nélkül addig tartózkodnak az otthon helyiségeiben, ameddig éppen kedvük tartja, hiszen a napközi nem zárt intézmény. Mondani sem kell, hogy jóformán valamennyien kitöltik a reggel 8 és délután 17 óra közötti „nyitvatartási” időt. Az otthont szép. modern bútorokkal rendezték be. Rendelkezésükre áll fürdőszoba, ebédlő, pihenőszoba. Közismert tény, hogy az idős korosztály egyszerűen nem tudja tétlenséggel eltölteni a napokat. Az asszonyok kézimunkáznak, elvégeznek köny- nyebb munkákat az otthonban, vagy a kerületben még meglévő külső szociális rászorultak ruházatát javítgatják, rendbentartják. A férfiak inkább a napközihez tartozó kertben foglalatoskodnak. És persze szívesen eltöltenek néhány órát rádiózással, tévézéssel, kártyapartikkal, olvasással. A végrehajtó bizottsági ülésen felmerült egy név: Bak Batild, gondozónő. Hihetetlen energiával gondozza, ápolgatja az öregeket, éppen azt nyújtja nekik, amitől sorsuk nem éppen irigy- lésreméltó alakulása megfosztotta őket: törődés, szeretet, ragaszkodás. A vb- ülés egyébként dicséretben részesítette Bak Matild nap- j köziotthon vezetőt. Az otthon fennállásának másfél esztendeje figyelemreméltó tapasztalatokat is hozott. Mint új gondozási forma, kitöltötte a szociális otthon és a külső rászorultak közötti űrt, hiszen a szociális otthonokban a létszám gyakran túlzottan „tetőzött”. Azonban mi történjék azokkal, akik egészségügyi állapotuknál fogva nem látogathatják sem a napközi otthont, helyhiány miatt pedig a szociális otthonban sem nyernek elhelyezést? Az egészségügyi csoport most megoldást keres az úgynevezett „házi gondozás” bevezetésére. A másik javaslat: a Budai-vám környékén — a pártszervek és a lakóbizott- ságok felmérése alapján — 45—50 fő igényelné a napköziotthonos ellátást. A rendszeres gondozás sokat enyhítene szociális gondjaikon. A Vöröskereszt utcában találtak is egy magánházat, amelynek tulajdonosa kész felajánlani helyiségeit otthon céljára. A végrehajtó bizottság figyelembevette a javaslatot és egy újabb napközi otthon létesítésének előkészítésével megbízta az építési és közlekedési csoportot. Időbe telik, mire a kerület második otthona megnyitja kapuit a rászorultak előtt. De annyi bizonyos, hogy az I. kerületi Tanács igazán tiszteletreméltó buzgalommal gondoskodik az ellátatlan, magányos öregekről. 4 I I i
