Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-23 / 145. szám
1970. június 23. Btmttnttm tvtmto 3 Csúcsponton az aratási felkészülés Nyilatkoznak a termelőüzemek és a vállalatok: Közepes termés várható — Az árvíz is beleszól a jármü- és zsákellátásba — A Tsz-Szövetség optimista Tavaly június 25-én aratták le Baranyában az első árpatáblát s július 1-re a terület 21.7 százalékán megtörtént a betakarítás. Ezzel ■ szemben most még a mindig legelsőnek kezdő vajszlói körzetben is csak a hónap végén várják az aratás kezdetét. A gabona érését a hét közepén lehullott nagy csapadékmennyiség tovább lassította, az ebből adódó pár napos késedelemért azonban bőségesen kárpótolta az üzemeket az eső termésnövelő hatása. Általános vélemény az, hogy az eső még jókor jött, meggyorsította a tápanyagszállítást a búzaszemekhez, s ez a kedvezőbb hektolitersúlyban fog jelentkezni*. A felkészülés megyeszerte a tetőfokára hágott, s a nyári betakarítás sikerét veszélyeztető problémák is, mind sürgetőbben kerülnek előtérbe. A legsúlyosabb gondokról és azok megoldásáról kérdeztük meg az illetékeseket, akik az alábbi nyilatkozatokat adták: A Iss-kotnbájnpark állapota aggasztó A Megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya járásonként 3—3 termelőszövetkezetben vizsgálta meg tüzetesebben a felkészülést. Bár ez ma már nem feladata az osztálynak, e fontos kérdésben szükségesnek tartotta a megye pontos tájékozódást. E tapasztalatok alapján Tárcsái Imre, termelési csoportvezető a krónikus kombájn alkatrész hiányban látja a nyári betakarítás leg- problémáját. E téren az utóbbi "két hétben egy tapodtat sem javult a helyzet. Továbbra is hiánycikknek számítanak az olyan alapvetően fontos kombájn tartozékok, mint a nagy gyűjtőcsésze, a terményfelhordó lánc, a kalászcsiga, ,_a szalmarázó láda és szelelő- ház. Az elmúlt két évi nagy termések, és a sokoldalú használat — a borsótól az aprómagon át a ' kukoricáig minden terményt gabona- kombájnnal takarítanak ma már be — nagymértékben igény bevette a tsz-ek kpm- bájnparkját. Ez az első év, amikor a tsz-ek már a gépjavító állomások kapacitására sem számíthatnak, mivel ezek végleg felszámolták kombájnparkjukat. Az idén már a kombájnokat is maguk javították az üzemek, a pótalkatrész hiány azonban nem tette lehetővé a megnyugtató felkészülést. A betakarítás csak akkor lesz sikeres, ha a tsz-ek egymást kisegítik. A nagyobb kapacitással rendelkező siklósi tsz ezúttal is felajánlotta, hogy a saját aratásán felül ezer hold kombájnolást vállal a szomszédos arra rászoruló gazdaságokban. Az állami gazdaságok segítenek Míg a tsz-ekben 115 ezer hold, addig a megye állami gazdaságaiban mindössze 20 ezer hold kalászos vár betakarításra. Felkészülésük, mint arról Kuthy Ernő, az Állami Gazdaságok Baranya- Tolna megyei főosztályának helyettes vezetője nyilatkozott, lényegesen megnyugtatóbb. Kombájnparkjuk kijavítva, készen áll az indulásra. A legnehezebb körülményekre készültek fel, esős nyárra. Ezért szárítókapacitásukat megnövelték, s szükség esetén a villányi, a gö- rösgali és a szentegáti lucernaszárító üzemeket is átállítják gabonaszárításra, s a bolyi hibridüzemnek is ezt a szerepet szánják. A betakarított mennyiség 70 százalékát képesek leszáritani. Terméskilátásaik ha nem is olyan kedvezőek, mint tavaly — amikor 23.7 mázsa volt a megyei átlag — az elmúlt napokban valamelyest javultak s az előzetesen becsült 18 mázsa helyett most 20 mázsa körüli termést várnak. A gabona behordását saját szállítókapacitásukkal oldják meg s így nem szorulnak az AKÖV járműveire, amelyek az idén még a korábbinál is kisebb mértékben segíthetnek be a gabonaszállításokba, hisz a kapacitás egy része az árvíznél van lekötve. Az állami gazdaságok az idén is korábban aratnak le, mint a tsz-ek, s így a Szentegáti, a Görösgali, a Bolyi, a Pécsi és a Zengőaljai Állami Gazdaságok csakúgy, mint a korábbi években felajánlják segítségüket a tsz-eknek. Kisebb termés, kisebb gond A kombájnok átcsoportosításában, ennek megszervezésében a tsz szövetségek is aktív szerepet vállalnak. Révész Tivadar, a Mecsek és Dráva menti Tsz Szövetség főmunkatársa egyébként optimistábban ítéli meg a nyári betakarítás helyzetét abból a nem éppen örvendetes tényből kiindulva, hogy a várható termés, amivel meg kell a tsz-eknek birkózni, legalább is a pécsi szövetség területén a tavalyinál kisebb, s így kevesebb erőfeszítést kíván. Ezt a véleményét a most befejezéshez közeledő termésbecslésekre alapozza, amelyek közepes vagy annál valamivel jobb eredményt ígérnek. Az ugyancsak most folyó termelőszövetkezeti gépszemlék — amelyeken a szövetség munkatársai is képviseltetik magukat — tapasz- tálatairól is kedvezőbben nyilatkozik, mondván alig van kijavítatlan kombájn — az persze más kérdés, hogy hogy mennyi használt alkatrészt építettek be. — A tagszövetkezetek, mint elmondotta, szintén nem szorulnak rá az AKÖV szállító kapacitására, saját járműparkjukkal oldják meg a betakarítást. Az AGROKER is gyártat alkatrészeket A legnagyobb gondok a Mezőgazdasági Ellátó Vállalatnál jelentkeznek, hisz az üzemek az AGROKER-től várnak választ a még nyitott alkatrész kérdésekre. Salamon György, a vállalat igazgatója, aki a hét végén jött meg Budapestről, szombaton még nem tudott semmi konkrét ígéretet tenni. Annyit elmondott, hogy a MEGÉV képviselői jelenleg is a Szovjetunióban tartózkodnak, hogy a késésben lévő második negyedévi szállításokat megsürgessék. Az SZK kombájn alkatrészek beérkezése ezektől a tárgyalásoktól függ, melyre a jövő hét vége felé kapnak választ. A nehéz helyzetre való tekintettel a vállalat megyén belül kezdeményezte bizonyos apróbb, de fontos kombájn alkatrészek legyártását. Ez a helyi gyártás valamit enyhít majd a gondokon. Segít továbbá az a 80 darab új kombájn is, ami részben már megérkezett, illetve az aratás kezdetéig megérkezik a tsz-ekbe. A nyereségrészesedés rendszere a Pécsi Kesztyűgyárban Év közben dől el, mi less a 13. havi borítékban Kánikula van, uborkaszezont emlegetünk. Jönnek a tömeges szabadságolások, több szó esik a strandról, mint a gazdaságról, amiből élünk. Hol van még a nyereségrészesedés?! Nos, a nyereség most termelődik meg, napról-napra. Vajon van-e valami húzóereje a 13. havi fizetésnek, vagy csak úgy várjuk, mint az égből hulló mannát, ami mindenkinek egyformán megjár? Kicsikarni a maximumot A Pécsi Kesztyűgyár legnagyobb gondja: még több kesztyűt! Nagy a kereslet mind a tőkés, mind a szocialista piacokon. Eddig is rohamléptekkel haladtak előre, úgyszólván minden öt évben megduplázták a termelést. Két és félmillió párról azonban már lényegesen nehezebb duplázni, mint néhány százezer párról. És akármilyen jól megy a Kesztyűgyárnak, hozzák a kemény valutát, az eszköz és bérarány a vállalatnál 50—50 százalékos, következésképpen kicsi fejlesztési alap képződik. Saját erő hiányában — a most folyó, évi 200 ezer pár kesztyűt jelentő beruházáson felül — egyelőre nincs kilátás további fejlesztésre. Maradt tehát: a jelenlegi kapacitásokból a maximumot kihozni. Ha tetszik — kicsikarni. Nos. a Kesztyűgyár teszi ezt minden eszközzel. A differenciált nyereségérdekeltségi rendszer alapjait már évekkel ezelőtt lefektették, ezt azóta tovább finomították. Az alapelv: év végén a vállalatnál képződött nyereségrészesedés 60 százalékát a bérek arányában, a Jegyek Győrtől Szegedig v Háromezres „házibuli“ Barnard professzor is... — Ne csak irigykedjünk.... Ifjúsági berkekben jártas kollegám jóelőre figyelmeztetett: „Eszedbe ne jusson ingben, nyakkendőben oda menni, mert kinéznek és a kutya sem áll szóba veled...” Ingben, nyakkendőben mentem. A kutya sem nézett ki és egyáltalán nem okoztam feltűnést „polgári eleganciámmal’ jónéhányan voltunk még hasonló öltözékben. Persze azt túlzás lenne állítani, hogy a többség —, mert inkább á garbó, a zeke, a modern fazonú ing és még az ördög tudja milyen elnevezésű viselet számított egyenruhának. A világifjúsági találkozók hangulata hasonló: fiatalok, nyüzsgés, barátkozás, zene — az egymástól függetlenül és mégis egymással való szórakozásnak valami optimális elegye. Találkoztam afrikai diákokkal, lengyel „maszek turistákkal” és jugoszlávokkal, akik kerékpárral jöttek Belg- rádból. A zenét — egy több méter magas, mindenünnen jól látható emelvényről — a Nonstop együttes szogáltatta, nevét meghazudtolva ugyan, egyébként természetesen — szünetekkel. Járok, kelek, nézelődöm, beszélgetek — igyekszem kivonni magam a hely hatása alól, hiszen dolgozni jöttem ide, — s közben jól érzem magam. Semmi sem történik. A fiatalok zenét hallgatnak, táncolnak, sört isznak, fagylal- toznak, játszanak. Az Ilyen környezetet szokás ideálisnak nevezni. Szemben velünk a Duna Interkon- tinentál — közben természetesen a Duna — hátunk mögött —, mint egy kicsit romantikusra sikerült kulissza: a budai vár. Nincs semmi túlzás a közeli Lánchíd eszpresszó falán elhelyezett tábla szövegében: „Jöjjön a budapesti ifjúsági parkba, a főváros legszebb szabadtéri szórakozóhelyére.” Szóval ez az ifjúsági park. A fiatalok, Mohácstól Záhonyig csak így emlegetik, határozott névelelővel, nem lévén több ilyen ismert ifjúsági intézmény az országban. Sőt, ilyen méretű még Európában sincs — gyakran keresik fel a parkot külföldi ifjúsági delegációk, akik nemcsak szórakozni jönnek, el is szeretnék lesni, hogyan csináljuk. Vonzereje nagy. Még Barnard professzor, a világhírű szívsebész programja is „csúszott” itt: kevesebb időt szántak az ifjúsági parkra —, de mert jól érezte magát, tovább maradt... — Fiúk, honnan jöttetek? — Szolnokról. Puff neki, azt kifogtam. Kirándulni jöttek Pestre és nem múlhat el egy ilyen alkalom a park nélkül — mondják. A takarítók egyébként azt állítják — má6, hivatalosabb statisztika nincs erre — az egész országból szórakoznak itt fiatalok, főként vasárnap Ök onnan tudják, hogy takarításkor Győrtől, Szegedig mindenféle vasúti jegyet találtak már egy-egy zsúfolt nap után. e • Gyakorta jönnek külföldi delegációk ellesni hogyan csináljuk. Hogyan is csináljuk? Rajnák László, az ifjúsági park igazgatója: — A park a Budapesti KISZ Bizottság égisze alatt, felügyeletével és irányításával működik, a vendéglátásról a Dél-Budai Vendéglátóipari Vállalat gondoskodik — természetesen a mi irányelveink szerint. — Program? — Május egytől, zárásig, hétfő kivételével minden nap, öttől tízig —, hogy mindenki hazaérhessen kapuzárásra. Minden kedden más-más amatőr zenekar mutatkozik be a fiataloknak, csütörtök az amatőr táncdalénekesek napja. Természetesen a hét többi napján is gondoskodunk zenéről, ilyénkor a már ismertebb fenekarok muzsikálnak: a Gemini, a Nonstop, a Tűzkerék, a Neoton, a Ber- gendi, az Olympia, a ' Scam- poló és Kex együttes játszik a hét meghatározott napjain — a legjobbak: Metró, Omega, Atlasz, pedig alkalmanként koncertet adnak. A zenekarok számának növelésével színesíteni tudtuk a programot és egyben lehetőséget adtunk egy sor együttesnek arra is, hogy szerepeljenek a nyilvánosság előtt. Egyébként nemcsak táncolni, zenét hallgatni lehet, játszani is, játék automatákat állítottunk fel a parkban. — Milyen a park gazdálkodása? — Haszon nélküli költség- vetéssel dolgozunk. A bevételből befolyt összegeket az ifjúsági park ápolására, bővítésére fordítjuk. — Látogatottság? — Az ideális három és félezer lenne. Ennél hétköznap általában valamivel kevesebb, vasárnap jóval többen vannak. — Botrány? — Négy év óta semmi említésre méltó. Apróbb dolgok voltak ugyan, de az másutt is előfordul. Tizenöt rendezőnk ügyel a rendre, kivétel nélkül harminc, negyvenéves, családos emberek. Tudják, hogyan kell beszélni a fiatalokkal. Mi is a lényeg, a „tömeges házibuli” a kötetlen szórakozás, jó hangulaton kívül? Röviden ennyi: a nyári hétköznap és vasárnap estéken a fiatalok nagy — és nagyon vegyes tömegének — nyújt szórakozást, ad programot a park. Még jobban leegyszerűsítve: behozza őket az utcáról — s azt adja, amire itt, és ilyenkor szükségük van: zenét, ismerkedési és tánclehetőséget — esetleg pódiumot. „Ellenértékként” meg lehet követelni a kulturált viselkedést —, ami nem is esik olyan nagyon nehezére a fiataloknak ..: Jó, hogy van ilyen. Kár, hogy csak Pesten van ilyen. Kellene és lehetne másutt is — például Pécsett, ahol nyáron nemigen tudnak mit kezdeni magukkal a fiatalok. Kíváncsiak lennénk a véleményükre. És nemcsak a fiatalokéra ... D, Kónya József A pécs—mohácsi országút mentén, az egykori Sarlós! csárda mögött új sertéskombinátot épít a belvárdgyulai termelő- szövetkezet. A telep vízellátására hidrogióbuszt állítanak fel. Az 50 köbméteres glóbusz szára is vízzel telített és így a szárban lévő 30 köbméternyi víz súlya kikötés nélkül is stabilan tartja majd a gömbtartályt. Erb János felvétele fennmaradó 40 százalékot viszont bizonyos mutatók teljesítéséhez kötve osztják szét a Kesztyűgyár 4 üzeme között. így 4—5 napi bérnek megfelelő különbségek adódtak az egyes üzemek átlag nyereségrészesedései között. Egyénekre lebontva Milyen mutatókról van szó ? 1. Termelékenység. (Utalványozott órák, mínusz tényleges órák=megtakarí- tás). 2. Minőség. (I., II.. III. osztályos áru, illetve selejt). 3. , Anyaghányad, anyagkihasználás. 4. Az önköltség alakulása. Ha ezekben érdekeltté tesszük a dolgozókat — okoskodtak .— akkor megfogjuk a nyereséget. Mivel a négy üzem gyakorlottság tekintetében nem egyforma, először testre szabták a feladatokat. Az idén viszont már valamennyi üzemnek azonos mutatókat írtak elő. így még nagyobb a húzóerő. Az egyes ‘komponenseket évenként változtatják, szigorítják, aszerint, hogy az üzemek melyik mutató teljesítését helyezik előtérbe, vagy hanyagolják el. Az új gazdasági mechanizmusban rendkívül megnőtt a Kesztyűgyár egyes üzemeinek önállósága. Megkapták , féladattervüket és ezen belül saját belátásuk szerint gazdálkodhatnak. Nos, a pécsi I-es üzem továbblépett, a nyereségérdekeltségi rendszert „lebontotta” a 11 műhelyére, sőt az idén már műhelyenként egyénekre is. Év végén a nyereségrészesedés 60 százalékát a kifizetett bérek arányában, a 40 százalékot viszont a mutatók teljesítéséhez kötve osztják szét a dől- gozók között. A teljesítményeket — a négy mutatót figyelembe véve — folyamá- tosan pontozzák, és a ponteredmények határozzák meg, kit mennyi nyereségrészesedés illet. Meg kell jegyezni, nem nőtt számottevően a papírmunka, mindössze egy további adminisztrátort állítottak be. Megszűnt az egyen lősdi A tavalyi esztendő eredménye: a pécsi I-es üzem legjobb műhelye átlagban 22, a legrosszabb átlagban 16 napi bérnek megfelelő nyereségrészesedést kapott. Már tavaly, kísérletképpen, három szabásza ti műhelyben egyénekre is lebontották a feladatokat, jelentős szóródás állt elő tehát a dolgozók között is. Volt, aki a műhely átlagánál 3—4 nappal többet, akadt, aki 5 és fél nappal kevesebb nyereségrészesedést kapott. Ez már zseb- remenő játék, hiszen a kettőjük közti különbség 600— 800 forint. Ezzel a nyereségérdekeltségi rendszerrel megszűnt az egyenlősdi szemlélet, s ami lényegesebb: a teljesítmények ugrásszerűen megnőttek. A pécsi I-es üzem tavaly csökkenő .étszám mellett 20 ezer pár kesztyűvel többet hozott a tervezettnél. Az idén az első negyedévben -0—12 százalékkal emelkedtek a teljesítmények. Egyes géppel varró nők ma már naponta 20—23 pár kesztyűt megvarrnak, ez a teljesítmény eléri a legfejlettebb tőkés teljesítményeket. Sok szó esik mostanában a makromechanizmusról. Holott most már végre modernizálni kellene a vállalati belső mechanizmust. Itt még rengeteg a tartalék. A kesz- gyűgyáriak úgy látszik megtalálták a leghatásosabb ösztönzési formákat. Ajánlható másoknak is. Ne csak akkor jusson az eszünkbe a nyereségrészesedés, amikor év vége után a 13.- fizetést borítékolják. Miklósvári Zoltán \ t
