Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-21 / 144. szám

8 Bttníintmi natiia 1970. június 21 DUBROVNIK —RAQUSA The Listener JOHNSON A DALLASI QYILKOSSAQ NAPJÁRÓL A hogy fekszem, a félhomály* ' » ban velem szemben egy szek­rényke sarkán karcsú madár nyújt­ja nyurga nyakát, hosszú csőrét a szép német asszony felé. A naum- burgi Uta pedig csak mosolyog... Oh, vágyak, óh álmodozások ... — Albatrosz, albatrosz — nyom­ják a kezembe, s rögtön három nyelven is hallom, hogy hány di­nár. Minden sátorban, boltban bőven van ebből a szépen faragott bar­nafényű madárból. Emléktárgy. A táj jellegzetessége. De az albatrosz — eszmélkedem — három-négy méter széles is megvan kiterjesz­tett szárnyakkal. Ügy látom azon­ban, amik itt repkednek, inkább csalr sirályok. Ám ne vitázzunk, hiszen ők is a családba tartoznak. És tíz dinárért inkább legyen csak albatrosz. Ringok régi-régi vágyaim való­sággá lett hullámain. A tarka nép is hullámzik a szűk utcákban, s fölöttünk a köteleken vidáman, le­begnek a — „lengemagyarok” ... Az öt-hat lépésnyi széles utca-fo­lyosókban öt-hat évszázaddal ez­előtt is így folyt az élet. Csak a gyolcs és tafota helyett nylon és habselyem ez-az libeg most, külön­ben nem változott itt semmi. A biztonságot adó, fallal kerített fé­szeknek, az egymásrautaltságnak, a természetességnek derűjét és mele­gét, a hajdanvolt idők családias, otthonos hangulatát őrzik e szára­dó fehérneműk. — Hajni, öcsi, köszönjetek szé­pen a pálmáknak és mutatkozza­tok be, — szólok halkan. A gyerekek azonban csak nevet­nek. Nem érzik a pillanat nagysze­rűségét. Nekik ez a találkozás a világ legtermészetesebb dolgai kö­zé tartozik. Miért is illetődnének meg? Nem találnak semmi megha­tódni valót abban, hogy tengerpar­ton pálmák alatt sétálnak, még ha nem is óriás kókuszpálmák, csak datolyapálmák, de mégis igazi pál­mák alatt, igazi tengerparton ... Bezzeg... de a folytatást inkább magamba fojtom. Közben eltűnő­döm: vajon helyes-e, hogy amiben mi nem részesülhettünk, azt most pótolni, sőt olykor kamatostól pó­tolni akarjuk gyermekeinknél? Nem növeljük-e bennük annyira az igényeket, hogy majd a kielégí­tetlen vágyak öröklőé boldogtalan­ná teszik őket? A modem Dubrovnikből kecses ' ' lila és fehér leanderek, nagy húsoslevelű, tüskés agavék dísz- százada között kapun lépünk be az ősi Ragusába. Ragusa északi bejá­rata hasonlít a siklósi váréra, csu­pán a rondella magasabb, a kör­befutó cikk-cakkos fogazató lőré- sek helyett pedig kis ablaknyílá­sok vannak. A felvonóhíd két csi­gája között szép kőkeretben fal­ba süllyesztve a város védőszentjé­nek, Balázs püspöknek szobra áll. A szobor fölött, ahová a világos­kék égboltnak egy mosolyos da­rabját keretezték, egy ágyúcső ko­mor foltja sötétedik. Aki azonban a püspök lába alatt húzódó pár­kányijaiba faragott finom fejeket is jobban megfürkészi, bizonyosan magyar az, de még ennél is pon­tosabban meghatározható: irodal­Az erkölcs tisztaságáért Tanzániában betiltották az amerikai néger szerzők mu­zsikáját, mert az — a kor­mány véleménye szerint — megrontja a fiatalság erköl­csét. Ezt az intézkedést to­vábbi rendesetek egész soro­zata követte: betiltották a kozmetikát, majd a mini­szoknyát és a parókát, mint „a nemzet elfajulásának” je­leit * No lám! A nők sokkal ke­vesebbet pletykáznak, mint a férfiak! Brit szociológusok jutottak erre a megállapítás­ra, akik vették a fáradtságot és kihallgatták férfiak és nők 125 munkahelyi beszél­getését. Kiderült, hogy a fér­fiak sokkal többet fecsegnek és ráadásul rosszindulatúb- ban „beszélik ki” a távolle­vőket. * A tengervíz szennyezettsé­ge. A víz szennyezettsége miatt félő, hogy a Balti-ten­ger mélyéből kipusztul min­den élőlény. Erre figyelmez­tet a Dánia, Finnország, Svédország, a Szovjetunió és Nyugat-Németország képvi­selőiből alakult, a tenger ku­tatásával foglalkozó munka­már. Aki érdemesnek tartja, hogy jobban szemügyre vegye azokat a reneszánsz arcéleket, amiket a négy-ötszáz év óta porladó mester mintha tegnap faragott volna, az tudja, hogy ezekbe a fejekbe le­helt életet Jókai, s mesélte el tör­ténetüket a „Három márványfej” című regényében. „Középen egy bozontos hajú, egyenes orrú, ke­mény árcvonású barátfej; jobbról- balról egy-egy szelíd kifejezésű apácafej” — írja. Igen ám, csak­hogy itt valami nincs rendjén. Szé­pen ápolt bajusz és szakáll az van, a „bozontos” hajból azonban nem látszik semmi, mert sapka fedi a fejet, sapka, méghozzá olyan, ami­lyet papok sohasem hordtak. Ez a felfedezés valósággal megdöbbent. Jókai tévedett volna? És ezt csak én vettem eddig észre? Ügy lát­szik. S éppen ezért nagy gondban vagyok. A dolog napokig, hetekig nem hagy nyugton. Hogy is volt csak? A regényt Jókai 1887-ben ír­ta. Az előző évben halt meg fele­sége, Róza, Ekkor a valóban szer­zetesként élő 61 éves író egy má­sik nő, Feszty Árpádné háztartásá­ba, gondozásába került. A rejtély mintha egyre jobban világosodna. Engem valósággal lázba hoz. Eb­ben az időben rajzolta le Faragó József Jókait, s e rajzon a sapka és az arc tökéletesen olyan, mint a két nő közti márványfej. Ám akinek ez még mindig kevés, mert a rajz, csak rajz, az nézze meg a Magyar Irodalmi Lexikon 534. lap­ján látható fényképet. Jókai pon­tosan úgy ül sapkájában, mintha a ragusai márványfejet fényképez­ték volna az íróasztala mellé. E hasonlóság első meghökkent csodá- lója bizonyosan Jókai volt. És ahogy két nő közé került! Az élet gyakran azt igazolja, hogy roman­tikusabb, mint egy romantikus re­gény. A. Szent Iván erőd hűvös ka- ' * zamatéinak hatalmas bolt­ívei alatt van az akvárium. Rákok, óriás teknősbékák, ráják, murának, s ki tudja a tenger ezer csodáit?... Nagy kerek medencében úszkál­nak a mabskacápák. Ezek az , Adria cápái. Emberre veszélytelenek. De akkor miért is írják ki némelyik fürdőhelyre, hogy vigyázat: cápa­veszély? S Opatijában és jnásutt is miért kerítik, védik a strandot hálókkal a tengertől? Azért mégis­csak akadhatnak itt ragadozó cá­pák is... Hallottam, hogy nemrég egy piros fürdőruhás leányt is meg­ettek. E szelíd, csillagos cápák valóban hasonlítanak a vérengző hatalmas kékcápákra, de csak annyiban, mint macska a tigrisre. Dehát, ha már, ugye? A tisztes rokonsághoz, a ranghoz méltón is kell viselked­ni. S úgy is; kényes, előkelősködő közönnyel, lassan siklanak körbe- körbe, s makacsul, akár a négylá­bú ragadozók az állatkertek szűk ketrecében. — Oh, ha ilyet egyszer kipecáz- hatnék! — töri le öcsi a cápák fennkölt „szarvait”. — Ott, a Lovr- jenác és a Bokar erőd között le­hetne, — ragaszkodik a gondolat­hoz. — Vegyünk egy kisebbet és vigyük haza. A kocsimosóvödör­ben. Olyan aranyos! — sóvárog szívósan elmálázva. öcsi a „gizda-korban” van: ta­lán nincs is olyan, ami ne kellene neki. Figyelmünk hamar átterelődik a csikó halakra. Micsoda különös fur­csaságai vannak a tengernek! Kis arasznyiak, legfeljebb nyolc centi­sek. S valóban, mintha a sakk lo­vára hasonlítana, de ahogy „álló­helyzetben” billegve, ügyetlenül úszkáL talán méginkább egy bi­zonytalankodó, botiócosan bukdá­csoló kérdőjelre. Isten ne vegye zo­kon, de az örökké skrupulózus, túlzott-lelkiismeretű régi német tanáromra emlékeztet... A félhomályban, ahogy fekszem, nem tudom eldönteni, az ablakre­dőny sávjait látom-e, vagy a fü­gefák ágai ámyazzák sátrunk fa­lát? ... A távolból egy vékony hang azonban még egészen tisztán eljut a fülembe: — És osztrigát sem ettünk... Harcos Ottó Húsz amerikai és több más tv- állomás közvetítette a CBS-társa- ság munkatársának Johnson volt elnökkel készített interjúját. A beszélgetés első két részét június 7-i, illetve 14-i számunkban közöl­tük. — Az a döntése, hogy a légierő első számú gépét vette igénybe és elfoglalta rajta az elnök helyét, okozott-e valami feszültséget az elhalálozott elnök környezete és ön között? — Még hónapok múltán sem ta­pasztaltam ennek semmi nyomát. Azt gondolom azonban, hogy bizo­nyos előre kiszámított lépések tör­téntek valaki részéről — hogy _ ki részéről, azt nem tudom —, úgy feltüntetni a dolgokat, mintha nem jönnék ki Kennedy környezetével, bár alkalmaztatásukat, meghosz- szabbítottam, és felkértem őket, hogy maradjanak a helyükön az én elnökségem idején is. Meg is tették. Tudom, hogy keringtek tör­ténetek arról, hogy Mrs. Kennedy nem viseltetik barátságos érzel­mekkel irántam, de ő beszélt er­ről velem nem is egy alkalommal, úgyhogy ma már azt mondhatom, hogy az egész csak híresztelés volt, amelyhez Jacqueline Kennedynek nem volt semmi köze. — Most értünk el annak a ne­héz döntésnek a megtárgyalásához, amelynek alapján ön személyesen bevonult a Fehér Házba. — Hogy hol fogok tevékenyked­ni, az engem nemigen érdekelt Magam és környezetem legfőbb gondja az volt, hogy mielőbb a stabilitás képét nyújtsuk a világ­nak, megteremtsük az alapot a bi­zalomhoz, az elismeréshez és a tá­mogatáshoz. Meg kellett szerez­nünk az emberek jóindulatát itt­hon és külföldön egyaránt Pél­dául fölöttébb fontosnak tartottam magam mellé állítani az egykori elnököket: Hoovert, Trumant, Eisenhowert Megkaptam a támo­gatásukat. A Fehér Ház emberei­vel közöltem: szeretném, ha a he­lyükön maradnának és folytatnák a munkájukat az én adminisztrá­cióm idején is. A kormány tagjai­val ezt szintén közöltem, és külön kértem, hogy maradjanak a helyü­kön és dolgozzanak úgy, ahogy Kennedy elnök idején tették. Az­tán mindig előttem volt a kép sa­ját magamról, arról, hogy engem végül is Kennedy elnök választott ki mint bizalmasát és elképzelé­seinek végrehajtóját. Nem tudom, hogy éreztem volna magamat, ha elnökként abban a tudatban vá­lasztok ki magam mellé embereket és bízok rájuk felelősségteljes munkát, hogy utódomnak első dol­ga lesz szélnek ereszteni őket? Nem hinném, hogy az ember ilyen mun­kamódszerrel jó benyomást keltett volna a közvéleményben. Igaz, ez bizonyos hátrányokat jelentett szá­momra, meg bizonyos szívdobogást is okozott, sőt csalódásokat.. De hát én egységet szerettem volna teremteni az országban, és semmi okot nem akartam szolgáltatni ar­ra, hogy megosszam a közvéle­ményt. — Mik voltak ezek a hátrányok, mi okozta a szívdobogást és a csa­lódásokat? — Nos. a nézőpontok különböző­sége, és maga az a tény. hogy akadtak emberek, akik bár a he­lyükön maradtak, nem úgy képzel­ték el a haza sorsát, ahogy én el­képzeltem. és voltaképpen aláásta,: az államgépezetet, amelyen belül súlyos problémákat okoztak ... — Volt-e valami megfontoltság azoknak az embereknek a maga­tartásában, akik lemondtak megbí­zatásukról, akik miatt nyugtalan éjszakái voltak? Volt-e ennek a csoportnak vezetése, nevezhető-e klikknek, volt-e valami határozott politikai célja., és Bobby Kennedy állt-e az élén? — Ha becsületesen és egyenesen akarok válaszolni, nehezen találom meg a megfelelő szavakat. Volta­képpen nem tudom. Nem hinném, hogy aki megvált a posztjától, azért vált meg, mert valaki erre ösztökélte. Ügy hiszem, inkább rosszul érezték magukat ott, ahol voltak; úgy hiszem, nem érezték magukban a képességet, hogy meg­feleljenek a további követelmé­nyeknek is és úgy érezték, hogy Kennedyhez fűződő kapcsolatuk olyan személyes kapcsolat volt, amelyet egy másik elnökre nem tudnak átvinni. — A dallasi, események fenye­gető árnyékot borítottak az egész nemzetre. Ügy érezte, hogy ez az árnyék beborítja az országot akkor is, amikor ön került az elnöki székbe? — Sok problémát okozott ne­kem az a különbség, ami Kennedy elnök és a magam vezetési stílusa között volt. Ahogy én kezeltem a dolgokat, illetve ő, amilyen hang­súllyal én beszéltem meg ő, meg hogy honnan jöttem én és honnan ő. Ö hős volt a nép szemében, így aztán ha én valami olyat tettem, ami valakinek nem tetszett, tüs­tént úgy éreztek, hogy ilyet Ken-| nedy elnök soha nem tett volna, vagy ha igen, másként, illetve, hogy ő olyan hibákat mint én, so­ha nem követett volna el. Ha az én napjaimban is történtek kisebb fajta Disznó-öböl esetek, esetleg olyan nehézségeim támadtak, mint neki Hruscsowal, amikor vissza­jött Bécsből, és dollármilliárdokat kért védelmi célokra, meg a tarta­lékosok behívását javasolta a kongresszusnak, amit meg is ka­pott, hogy fölkészülhessen megfe­lelően arra a válságra, amely be sem következett — szóval, ha ilyen dolgok történtek velem, mindig volt az országban egy sor igen fon­tos befolyásos, véleményformáló csoport, amely szerint az én időm­ben történtekhez hasonló esemé­nyek Kennedy elnök idején soha nem játszódhattak volna le. MINDENFÉLE — mindenfelől csoport Jelenleg a mélyvizek majdnem teljes mértékben oxigénmentesek, míg a fosz­fát-koncentráció óriási mér­tékben növekszik. Ugyanar­ról a folyamatról van szó, amely már „kipusztífotta” a Fekete-tenger mélyét. * Kéretik... Egy londoni szálloda halijában az alábbi szövegű tábla látható: Ame­rikai vendégeinket kérjük, hogy éjjel két óra előtt tér­jenek haza. Német vendé­geinket kérjük, ne keljenek fel 6 óra előtt. Olasz vendé­geinket arra kérjük, este tíz óra után semmiféle beszélge­tést ne folytassanak. * Az állatok Intelligenciája. Két amerikai tudós éveken át foly­tatott megfigyeléseket és kísér­leteket az állatok intelligenciá­jával kapcsolatban. Vizsgálataik eredményeképpen felállították a rangsort is. Így fest az állatok intelligencia-fok szerint elkészí­tett listája: Majom, róka, mosó­medve, sertés, kutya, juh, kecs­ke, madarak, patkány, nyúl, macska, ló, tengeri malac, tek­nősbéka. A tudósok véleménye szerint az elefánt kivételes em­lékezőtehetségéről kialakult vé­lemény erősen túlzott. Az ele­fánt intelligenciája szerintük nem haladja meg az egér értel­mi fokát. * Tökéletesen feldolgozható eledel. A „Rhode-Island”-i kórház kutatói a hosszú uta­zásra induló űrhajósok szá­mára olyan élelmiszerekből álló étrendet javasoltak, ame­lyet a szervezet maradékta­lanul fel tud dolgozni. A „jnenü” L-aminosavakból, egyszerű cukrokból, ásványi sókból, vitaminokból, és 0,5 százalék zsírból áll. Á vízben oldott por-alakú élelmiszer (a víz és száraz anyag ará­nya 1:1) mintegy 5 ezer ka­lóriát tartalmaz. * Töltsön néhány napot ko­lostorban! A szentélyeiről és kolostorairól híres japáni Kiotóbafi a helyi utazási iro­da „Vakáció a kolostorban” címmel rendez utazásokat. A részvevők a kolostori rend­tartásnak és feltételeknek megfelelő körülmények kö­zött töltenek néhány napot A szállásdijat személyesen kell átadni a szerzeteseknek — papírzsebkendőbe burkol­va. • Mesterséges folyó. Közép­Azsiában megkezdődött a 162 ki­lométer hosszú, Nagy-Nama- ganszki esatorna építése. A munkálatok során 30 millió köb­méter földet mozgatnak meg, egyes helyeken — a magaslatok átvágásánál — a vízmélység el­éri a 30—35 métert. A három nagyteljesítményű szivattyúállo­más 120 méter magasságba eme­li a csatorna vizét. Az építke­zés befejezésével több tízezer hektár szűzföld öntözése válik lehetővé. A számítások szerint a művelt területek termése is jelentősen növekedni fog. * Nagyszabású gemkapocs veszteségek... Az AFP fran­cia hírügynökség, egy brit irodaszerellátó vállalat be­számolója alapján közölte, hogy a gemkapcsoknak mind­össze 20 százaléka tölti be tulajdonképpeni rendelteté­sét, vagyis fűz össze irato­kat. A gemkapcsok 5—5 szá­zaléka szolgál fogpiszkálás és körömtisztítás céljaira. 17 százalék szakadt ruhadara­bok javítására, 3 százalék pl- paszurkálásra és 14 százalé­kot hajlítanak, vagy törnek össze telefonálás közben. * Sajátos rejtekhely. Másfél kiló aranyat vettek ki Uj- Delhiben a sebészek egy fér­fi gyomrából. A „beteg” csempészúton hozta át az aranyat Indiába és a vám- vizsgálat előtt ijedtében az egészet lenyelte. Szervezete azonban nem tudta „meg­emészteni” a nagy mennyisé­gű aranyat, s a körüljárt csempész olyan rosszul érez­te magát, hogy kénytelen volt orvoshoz fordulni. * Zsöllye első sor. Spanyol- országban az alacsony terme- tűek külön társaságot alakí­tottak. A taglétszám egyelő­re nem haladja meg az öt­ben főt, A társaság vezető­ségének egyik fő feladata az, hogy védencei számára a színházak első sorába bizto­sítson jegyet Tévedni — gépi dolog... Meglepett arcot vágott az a svéd paraszt ember, akinek egy napon a posta — jókora fáradság árán — 11834 leve­let kézbesített. A levelek át­vizsgálásakor kiderült, hogy tartalmuk azonos: udvarias felszólítás az újságelőfizetés meghosszabbítására. A levél­áldás oka egy stockholmi lapkiadó vállalat komputere volt. amely hibásan műkö­dött és az összes késedelmes előfizetőnek szóló felszólító levelet ugyanarra a címre küldte. * Automata irányítja a gőzmoz­donyt. Megbízható segítőtársa lesz a teherkocsi szerelvényeket vontató mozdonyok vezetőinek a leningrádi tudósok által ki­dolgozott programvezérlésű göz- mozdony irányító-rendszere. 46 kilométeres kísérleti úton pró­bálták ki az e berendezéssel el­látott gózmozdonyt. A szakem­berek állítása szerint az új auto­matikus rendszer különböző sú­lyú teher-szerelvények Irányí­tására alkalmas és segítségével kiválasztható ‘az útvonalhoz mér­ten leggazdaságosabb üzemelte­tési mód. A mozdonyvezetőnek nem lesz más dolga, minthogy ellenőrizze a rendszer működé­sét. A találmányt az teszi kü­lönleges gazdasági jelentőségűvé, hogy alkalmazásával fokozható a teherszállítások volumene és gyorsasága,

Next

/
Thumbnails
Contents