Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
1»73. Június 21. BtmcmTtm namo 5 A vezetés gondjairól, felelősségéről Megkérdőjelezett milliók Gondok m&skor is voltak. Hirtelen elmeddülések, természeti katasztrófák, minőségromlások, eltérés az eredeti elképzelésektől. A mennyiségi szemlélet, melytől az üzemi vezetők és a dolgozók egy jelentős része egyszerűen képtelen megszabadulni, már évek óta feszültségeket okoz, most azonban mintha másról, többről lenne szó. A termelési tervektől való eltérés állandósult, nem realizálódik a vállalati nyereség, sőt az árbevételi tervtől való lemaradás következtében bizonyos pénzügyi nehézségek is jelentkeznek. A dolgot tehát már nem lehet az eddig oly jólbevált félmondattal elintézni: geológiai meglepetések... Bachman Mátyással, a Mecseki Szénbányák gazdasági igazgatóhelyettesével folytatott mostani beszélgetésünk célja: választ kapni arra a kérdésre, hogy látja a vezetés a saját munkáját és felelősségét ebben a meglehetősen súlyos helyzetben, egy kővetkező alkalommal pedig majd munkásokkal és a termelésben közvetlenül résztvevő műszakiakkal beszélgetünk ugyanerről a kérdésről. — Kezdjük talán a közepén: ön szerint megfelel-e mindenben a vállalat szervezete az új gazdasági mechanizmus támasztotta követelményeknek? — Igen is, meg nem is. Vállalatunk, jelenlegi szervezetével, még tavaly is kimagasló eredményeket tudott elérni, a gondok azonban már ekkor jelentkeztek. Például: nyilvánvalóvá vált, hogy megoldatlan az üzemek közötti harmonikus együttműködés, lassú a vállalati akarat tudatosítása, illetve érvényre- juttatása, s baj van sok helyütt a szemlélettel. — A mostani termelési gondok nyilvánvalóvá tették: baj van az előkészítettséggel. Üzemek „öltek le”, maradtak megfelelő termelő munkahely nélkül, s ez végsősoron a felső vezetés felelősségét is felveti. — Tagadhatatlan. Bár e helyzetnek számos objektív előzménye, magyarázata is van. Mint az köztudott, a szénbányászat területéről — különböző hatásokra — megindult a munkaerő elvándorlása. Csökkentek a fejlesztési célt szolgáló összegek. Hirtelen megnőtt a szén iránti kereslet — a fejtéseket tehát a szó legszorosabb értelmében ki kellett zsigereln-L A létszámhiány következtében nem tudtunk megfelelő erőket biztosítani a feltáró, illetve vágathajtó munkahelyekre, s ez sajnos azzal járt, hogy tartalékainkat kellett felemészteni — Az üzemekben gyakran hallani: nem látják világosan a jövőt Sok szó esik a műszaki fejlesztésről, a távlati tervezésről, a realizált, napi, intézkedések azonban sokszor ellentmondanak t terveknek. — Az ÚJ váHalafl szervezetben a bányaműszaki osztály feladata mind a termelés, mind a fejlesztés megszervezése, irányítása. Ez, az én véleményem szerint is, odavezethet, hogy elmosódik a jelen és a jövő feladatai, célkitűzései közti különbség. — önállóság. Erről a témáról újra meg újra fellángolnak a viták. Mi az ön véleménye az üzemi önállóságról? — Az, hogy többet beszélünk róla a kelleténéL Az üzemek nem rendelkeznek értékesítési részlegekkel, gazdálkodásuk tehát féloldalas. Hogy mi kell a piacnak, azt csak központilag lehet felde- } ríten-i, s ugyanez vonatkozik az igények kielégítésére is. Hogy melyik üzemnek miből mennyit kell termelnie, ezt nekünk kell meghatározni — méghozzá az eddigieknél is pontosabban. Az üzemi önállóság, természetesen, az így létrejött keretek között már érvényesülhet. Hogy melyik munkahelyen termelnek, mennyi embert foglalkoztatnak, kinek mennyit adnak — ennek eldöntése valóban nem ránk tartozik. — Az igazgatóság létszáma, bár az elmúlt években jelentősen csökkent, még mindig tekintélyes. Mérnökök, technikusok százai dolgoznak a különböző osztályokon. Realizálódik-e megfelelő mértékben e hatalmas szellemi erő? — Az hogy sok mérnökünk van nem baj, sőt. Az azonban, hogy ezek a mérnökök erejük és idejük egy jelentős részét — a megfelelő összehangoltság hiányában — párhuzamos munkákra, vagy éppen vitákra pazarolják, már nagyon nagy baj. E téren feltétlenül tennünk kell valamit — Vb« pénz — ez a vélemény még mindig elég erős a különböző üzemek vezetőiben, munkásaiban. Mit lehetne tenni ez ellen a meglehetősen Bnagyvonalú” gazdálkodást eredményező szemlélet ellen? — Jogos a kérdés: a bányászok valóban nehezen értik meg, hogy minden fillért komolyan kell vennünk. A helyzet javítása érdekében azoknál az osztályoknál, illetve üzemeknél, ahol erre lehetőség van, rátérünk az önfenntartásra. Itt van pél-, dául a tervezési osztály, az építési üzem — miért ne érhetnének el szép eredményeket az önellátási rendszer keretei között? Természetesen a vállalati érdekeknek mindenképpen érvényesülniük kell. Vállalhatnak külső munkákat de csak a saját igények kielégítése után. *— Anyagi ösztönzés. A termelési eredmények — vagy eredménytelenségek ezzel a kérdéssel is összefüggnek. ön szerint megfelelő-e a mostani ösztönzési rendszer? — Csak részben. A szén- termeléssel közvetlenül nem foglalkozó szervezetek, illetve személyek esetében feltétlenül korrekciókat kell életbe léptetnünk. — A nyereségterv jóné- hány milliója mellett — képletesen szólva — kérdőjel van. Figyelembe véve a rendkívül komoly nehézségeket, s azt a tényt, hogy a vállalat egésze, de mindenekelőtt a felső vezetés, a szigorú önvizsgálat napjait éli, reálisnak tünik-e a jelszó: pótolni a lemaradást? — Még igen. A termelő egységekben önfeláldozó munkára, körültekintő előkészítő intézkedésekre, s a rendelkezésre álló erők teljes kihasználására, a vezetés szintjén pedig még az eddigieknél is világosabb feladatmegjelölésre, tökéletesebb eszköz- és anyagellátásra, illetve következetességre van szükség. Ez utóbbi egyébként mind a számonkérésre, mind az elismerésre vonatkozik. Békés Sándor Kukoricatermesztés új módon A Bábolnai Állami Gazdaságban az idén már a szántóterület 87 százalékán, 11 000 holdon termelnek kukoricát. A hozamok további fokozásához most már nem egyes munkafolyamatok gépesítésére, korszerű termelési rendszerre van szükség. Ehhez vásárolták meg az Egyesült Államokban szerzett tapasztalatok alapján a John Deer rendszert, amely az egész termesztési folyamatot egy szisztéma alapján gépesíti. összesen 63 különféle gépet vásárolnak az amerikai cégtől. A gépek a munkált sorrendjében érkeznek Bábolnára. A 137 lóerős, rendkívül gyorsan dolgozó traktorokat és a vetőgépeket már a vetésnél használták. A kukorica szépen, egyenletesen kelt ki, és 6—8 leveles, most 8 géppel megkezdték a sorközi kultivátoro- zást. Ügy tervezik, hogy a 11 000 holdon 10—12 nap alatt fejezik be ezt a munkát. Az idén 33 mázsás átlagtermést terveznek a kukoricaföldeken, de jövőre már 40 mázsás átlagra számítanak. Hatvan milliméter eső kellene Üzemben az öntözőgépek Megyeszerte folynak az előzetes termésbecslések, a szakemberek elégedetlenek. A búza levirágzott, elérkezett a szemképződés legkritikusabb időszaka, és Baranyában szárazság van. A pár napja megismétlődő égi- háborúk, átvonuló zivatarok a mezőgazdaságot nem tévesztik meg. A talaj hiányzó vízkészletét a 6—8 milliméterek, de még a 20 milliméterek sem tudják bepótolni. Hatvan milliméter csapadék kellene prompt ahhoz, hogy 10 mázsával több búza teremjen holdanként, mint amit most mutat a határ. De nemcsak a búza, kisebb és fejletlenebb a kukorica is, gyengébb a cukorrépa, a burgonya, s léMűút a földek között Százezres hibridbaromfi-programot valósít meg Baksa — Két hónap alatt négy ötezres istálló — A jövedelem 52 százaléka fejlesztésre megy „Magánút“ figyelmeztet egy szokatlan útjelző tábla Öcsárd határában, mintegy hangsúlyozva, hogy aki ezt a táblát elhagyja, az már a baksai tsz belső műútrendszerén jár Az út eljut a hatközséges tsz minden településére, beköti az országos vérkeringésbe a már felépült és a csak most épülő telepeket. A tábla büszkén jelzi, hogy az útrendszert, ha az állam adott is segítséget, maguk építették. Az utakon közlekedő iskolabuszok itt a tsz-tagok gyermekeit szállítják, a tsz gépjárművei a tagokat viszik munkahelyükre, vagy a megtermelt árut szállítják rendeltetési helyére. A magánút forgalma, annak ellenére, hogy idegen cégek átmenő forgalmát nem tartják itt kívánatosnak, jelentős, hisz a baksai Ezüstkalász Tsz sok tagot foglalkoztat és nagyon sok árut termeL Termelési értékük 1965-ben még csak 28 millió volt, de tavaly már meghaladta a 90 milliót, s az idén eléri a 120 millió forintot. Ennek kétharmadát, közel 80 millió forintot már a szó szoros értelmében tető alatt termelik meg az ipari üzemekhez hasonló körülmények között, és ez legalább olyan fehér holló ma még a baranyai tsz-ekben, mint a magánutat jelző tábla. Fejük fölé a tetőt a tavaly létrehozott ócsárdi úgynevezett vertikális üzemben készítik, mely ma már olyan, mint egy építőanyagtermelő gyártelep. A kerítéssel körülzárt telep udvarán, mindenütt kő-, tégla- és kavics- hegyek, üveggyapot bálák, cementgyűrűk, vas- és alumíniumcsövek és tekercsek, fé- ligkész és már elkészült épületelemek, alumíniumpanelek. A telep közepén működik — szinte éjjel-nappal — a nagyteljesítményű betonkeverő, innen hordják szét az épülő telepekre az anyagot. Rádfára, a háromszázas modern tehenészeti telepre, amelynek új formájú hidroglóbuszát épp a napokban állították fel, Kisdéren, ahol az építőbrigád most egy az ócsárdihoz hasonló, bábolnai típusú baromfitelepen dolgozik imponáló tempóban. Április 15-én tették meg az első kapavágást, s ma már négy, egyenként ötezres istálló áll, kettőn még dolgoznak, kettőben már csibék csipognak. Gombamódra nőnek ki ezek a telepek a baksai tsz- ben, szinte minden falu végében valami, mert itt az az elv, hogy a munkahelyet kell a munkás közelébe vinni. Ha arra gondolunk, hogy az ócsárdi 30 ezres baromfi- telep taValy nyár végén két hónap alatt készült el, akkor ezen a tempón már nem is csodálkozunk, Baksát csak baksai mércével lehet mérni. A százezres hibrid baromfi program — bábolnai szülőpárokat fognak itt tenyészteni és tenyész csibét eladni — kapcsán, mely csak most van kialakulóban. Baksát máris Bábolna ellenpólusaként emlegetik. Ha meggondoljuk, hogy egyetlen ilyen alumínium ól hatmillióba került, ebből nem nehéz levonni a következtetést, hogy a baksai tsz beruházási programja meglehetősen feszített. A részesedési és fejlesztési algp arányeltolódása is ezt mutatja, hisz míg 1967-ben a jövedelem 70 százalékát fordították részesedésre és 30-at fejlesztésre, addig 1970-ben ez az arány a fejlesztési alap javára billent, az 52 százalékos fejlesztési hányad messze meghaladja a megyei és országom átlagot. Ez azonban a tagokat nem érinti hátrányosan, hisz anyagi eszközeiket jórészt gyorsan térülő ágazatokba fektetik, egy-egy ilyen alumínium ól egy éven belül biztosan kitermeli a ráfordítást. A racionalizált, szerencsés kézzel szakosított, állami gazdasági mércével mérve is modern nagyüzem egyre több jelét adja az iparosítási törekvéseknek. A világszínvonalon lévő baromfi ágazatuk, amely ipar a mezőgazdaságban, tanította meg Baksát a munka lendületes és' precíz programozására. Építőrészlegük is ipari színvonalon működik, ma már képes arra, hogy megrendelésre is egész telepeket készítsen el. A növénytermesztésben már nincs gyalogmunkás. Itt minden munkát a gépek és vegyszerek végeznek el. Baksán elérték azt a saját maguk által kitűzött célt, hogy minden családból legalább egy fő állandó munkakörben, zömmel fedél alatt, megfelelő szociális körülmények között dolgozik. A tsz-nek hat üzemi fürdője van, ilAz épülő kisdér! telep egy része. letve épül, három községnek már van törpevízműve. Kisdéren és Ócsárdon most építik. Üzemi étkezdéjük, saját üzemorvosuk van. A jól bevált szerződéses termesztés meg az országos hírű háztáji gazdálkodás biztos megélhetést nyújt a tagságnak. Magánút, hirdeti a tábla, s az emberben azonnal felvillan a kíváncsiság, mi lehet a tábla mögött azon a közel hatezer holdas területen, amelyet a termelőszövetkezet olyan büszkén magáénak vall. Hány községnek nincs még Baranyában útja, Baksán ma már a földek között is műút vezet egyik telepről a másikig és ma már a telepen belüli útrendszer kiépítése van napirenden. Virágzó nagyüzem, gazdag tagság, — merész szavak, de Baksán igazak. — Méltó helyre került a Tsz Szövetség első díja, oklevele. Ebből a gazdaságból működésének immár tizedik évében valósággal árad a dinamizmus, az alkotóerő. Pár évvel ezelőtt még Baksán is az volt a jelszó: „termelni minden áron”, ma azt úgy fogalmazták át: „termelni biztonságosan”, s ezzel a baksai tsz vezetősége és kollektívája a mechanizmus reformjának előnyeit a maga javára fordítva olyasmire vállalkozott, amit a mezőgazdaság az évszázadok során nem tudott elérni; fedelet építeni a dolgozók feje fölé. Nem kétséges, hogy a jövőben egyre több üzem lép majd erre az útra, amelyen Baksa már imponáló biztonsággal jár. i — Rné — — Beethoven születésének 200. évfordulója alkalmából június 27-én egyforintos emlékbélyeget ad ki a posta. Az „Évfordulók—események 1970” bélyegsorozat újabb értéke a zeneszerző arcképét ábrázolja. nyegesen rosszabbak a ía- karmánykilátások, mint tavaly. Újra téma lett az öntözés. Előkerültek a berendezések, az AGRÓKER-nél pedig az egyik legjobban fogyó cikk. ezekben a napokban az öntözőcső, az öntözőszivattyú, a szórófej. A baranyai tsz-ekben 13 360 holdat tudnak öntözni. A ténylegesen öntözött terület azonban, tekintettel az elmúlt esősebb évekre, mindig alacsonyabb volt, tavaly mindössze 5376 hold. A berendezéseknek alig több, mint a fele működött. Az öntözött területnek 38 százaléka volt kertészet. Feltűnő, hogy még a kertészeteknek is több mint a fele szárazművelésű volt, tehát Baranyában még a legvíz- igényesebb kultúra, a zöldség sem részesül öntözésben. A tavalyi év mindenképpen mélypont volt, az öntözött terület az 1963. előtti szintre zuhant vissza. Ebben a fő szerepet nyilván az játszotta, hogy kedvező volt a csapadékelos-dás. Egyébként 1969-ben két növéfiy kivételével valamennyi meghálálta az öntözést. A nem öntözött kukorica 24 mázsás, az öntözött 32 mázsás termést adott holdanként, ‘az öntözött burgonya 24 mázsával, a cukorrépa 75 mázsával, az öntözött pillangósok 16 mázsával, a legelő pedig 20 mázsával fizetett többet holdanként. Az 5,8 millió forintos többletköltséggel szemben, a többlethozam értéke meghaladta a 17 millió forintot megyei szinten Egyedül a silókukorica és a takarmány- keverékek öntözése volt gazdaságtalan. Zöldséget, cukorrépát, burgonyát az idén öntözés nélkül sikerrel nem lehet termelni. Kérdés, tudnak-e öntözni az üzemek. Nos, vízprobléma nincs, az élővízfolyások bő- vízűek, még a kiszáradásra hajlamos Karasica, amelynek gyakran egész hosszában öntöznek, sem apad. Emellett jelentős a tározott vízmennyiség. Huszonkét baranyai tsz, 42 községében összesen 13,5 'millió köbméter vizet tárol s ez a meny- nyiség jelentős területek öntözését teszi lehetővé. Az öntözőcső hiány azonban általános, és nincs megoldva az öntözőgépek szervize sem. Pár éve még a Villányi Gépjavító Állomás volt javításra kijelölve, ma már nem vállal ilyen munkát. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat cserkúti központjában elmondották, hogy az öntözőgépjavító kapacitást a vállalat érdeklődés hiánya miatt számolta fel, ha érdeklődés volna, ismét csinálnák. Hasonló értelemben nyilatkoztak az AGRO- KER-nél is, az utóbbi öt évben — 1965-ben 70—75 berendezést adtak el — az érdeklődés erősen megcsappant az öntözőberendezések iránt. Tavaly már csak 5—6 darabot vásároltak tőlük, erre az évre összesen négyei igényeltek. Ezzel szemben ők 15-öt rendeltek, az ütemezés szerint jön, de most is van raktáron. Csövet csak berendezéshez tudnak pillanatnyilag adni, pótláshoz nem, mivel a gyár 280-nal van lemaradva. A hét közepén a megye déli részeit járva, mindenfelé öntöztek. A szederkényi tsz-ben a Karasicából is meg a halastóból is zöldségeket. lucernát, cukorrépát, kukoricát. Belvárdgyulán a 70 holdas tározóból paprikát, paradicsomot, és burgonyát öntöznek s ma már olyan szépek a palánták (melyeket újra kellett ültetni) mint a május közepi jégeső előtt. A mohácsi Új Barázda Tsz a Dunából öntözi 14 holdas fóliás kertészetét, a 230 holdat kitevő vetőburgonyát, az iregi takarmánykeverékeket és a kukoricát. Öntöznek Bara- nyahidvégen és Kémesen, Vajszlón és Magyarbólyban, mindenütt, ahol régi berendezés van. Mohácsszigeten pedig új nagykapacitású berendezést próbáltak ki l
