Dunántúli Napló, 1970. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-20 / 143. szám

<970. június 20. DTtmcmtait nauio 3 Többet és jobbat nyújtani a fiataloknak Hogyan akarják növelni a KISZ tömegbefolyását a mohácsi járásban? Tizenöt 26 éven aluli párt­tagot vettek fel az év első öt hónapjában a mohácsi járásban. A 15 fiatalból 6 KISZ-tag, 9 pedig nem. E számok — kissé paradox módon — azt igazolják, hogy a mohácsi járásban sincs a KISZ-nek elég befolyása és kapcsolata a szövetségen kí­vüli fiatalokkal, hiszen a KISZ még egy sor olyan fiatalhoz sem jut el, akiket a párt alkalmasnak tart ar­ra, hogy párttagok legye­nek. Tagtoborzás helyett E számokkal persze sok más adatot is szembe lehet­ne szegezni, azt például, hogy 1356 fiatal van a já­rás 54 KISZ-szervezetében, s 1411-en vettek részt a KISZ-oktatáson, s további 123 — KISZ-korosztálybeli fiatal — a pártoktatáson. Nyolcvan-kilencven százalé­kos volt a megjelenési arány, ami a résztvevők dicséretre méltó fegyelmezettsé­géről tanúskodik. További érdekesség az is, hogy a KISZ-tagok 23 ezer 600, az úttörők pedig 48 ezer 700 társadalmi munkaórát telje­sítettek az elmúlt évben, s már az idén is elültettek 28 ezer facsemetét. A társa­dalmi munkák mögött tehát komoly anyagi értékek rej­tőznek. A Járási KISZ Bi­zottság mintegy 1500 fiatalt tud megmozgatni a székely- szabari erdőben megrende­zendő járási ifjúsági talál­kozóra, s újabb tömegeket u körzeti találkozókra. Nem arról van tehát szó, .hogy nincs tömegbefolyás, •hanem arról, hogy nem any- r yi, mint kívánatos lenne. Amint a Járási Pártbizottság egy vizsgálata megállapítot­ta, a KISZ-korosztály szer­vezettsége 28 százalékos a .lárás területén, s ezt az arányt fokozni lehetne. Nem tagtoborzással természete­sen, hiszen annak nem vol- : na sok teteje. A Járási Párt- bizottság még a múlt év ta­vaszán aláhúzta — s most a Központi Bizottságnak az ifjúság helyzetéről szóló párthatározatának megtár­gyalása során megerősítette —, hogy növelni kellene a tartalmi munka színvonalát. Más szavakkal: a kommu­nista és tömegszervezeti jelleg megtartásával, erősíté­sével vonzóbbá kellene tenni a KISZ-t. Akkor majd jön­nek a fiatalok. Nagyon fiatalok a fiatalok Amte a KISZ egyes veze­tési szintjein a túlkorosodás veszélye lépett fel, a mohá­csi járásban — s ez elég ál­talános! — 18—19 év a KISZ tagság átlagos életkora. Na­gyon kevés a 20 éven felüli fiatal a KlSZ-szervezetek- ben, s ha már a tömegbe­folyás fokozásáról van szó, elsősorban e korosztálynál kellene „erősíteni”. Évezredes szokásokkal kell majd szembeszállni. E szo­kás — egyik neves hazai pszichológusunk szavait idézve — elsősorban abból fakad, hogy a parasztfiata­lok zöme nem is olyan rég a biológiai érettségét köve­tően rövidesen megházaso­dott és családfenntartó lett. Az egyéni gazdálkodás és a vele járó alacsony fokú tár­sadalmi munkamegosztás idézte elő ezt a gyakorlatot. Bár az egyéni gazdálkodás a múlté, a mezőgazdaság is gyors ütemben szakosodik, tovább élnek a hagyomá­nyok, s a legtöbb faluban „nem illendő” elmenni a KISZ-be, még a leszerelt katonának sem. A legtöbb helyen úgy vélik, hogy az már „komolyabb” annál. Vannak persze kivételek, mint például Szederkény­ben, ahol felismerték, hogy a 20 éven felüliek már szí­vesebben foglalkoznak a tar­talmasabb, átfpgóbb és el- vontabb témákkal, mint a fiatalabbak, s egy sor ilyen témájú előadást rendeztek — nagy sikerrel. Amint a szederkényi példa bizonyítja, I a 20—26 évesek bevonása j voltaképpen megfelelő prog- ( ram illetve rétegmunka dol­ga. Sajnos — amint a Já­rási Pártbizottság vizsgálata feltárta — a legtöbb KISZ- szervezetben még nem gon­dolnak eleget erre a kor­osztályra. Ugyancsak a Járási Párt- bizottság illetve pártszerve­zetek hívták fel a KISZ-ve- zetők figyelmét arra, hogy a KISZ-vezetésben is „korosí- tani” kellene, hiszen a leg­utóbbi választásokig 43:14 volt a 20 éven aluli és felüli KISZ-titkárok aránya a já­rásban. A jelekből ítélve a fiatalok magukévá tették a javaslatot, mert a legutóbbi választáson már sokkal ked­vezőbben alakult az arány a 20 éven felüliek javára. Mi­vel a vezetés kulcskérdés, e változás kedvezőbb lehető­séget biztosít majd a tartal­masabb rétegmunka kibon­takoztatására. Társadalmi ügy Nemrég írtunk arról, hogy az MSZMP csúcsvezetősége időnként — egy fontosabb ügy kapcsán — közvéle­ménykutatást tart Szeder­kényben. Most arról számol­hatunk be, hogy a KISZ- vezetőség is közvélemény­kutatást tartott a fiatalok körében, amikor az évi ak­cióprogramot elkészítette, s a közvéleménykutatásnak kö­szönhető, hogy olyan — po­litikai szempontból is tar­talmas — előadásokat ren­deztek, melyek a fiatalok széles körét érdekelték. Nyilván, nem lehet vélet­len, hogy a KISZ éppen Sze­derkényben építette be a közvéleménykutatást a mun­kastílusába. Ez az egyetlen tény is arról tanúskodik, hogy a mohácsi járás párt- szervezetei sokat foglalkoz­nak a KISZ-szel. Még többet Természetbarátok országos találkozója A hét végén ismét két természetbarát-eseményre ke­rül sor. Az építők szakszer­vezete június 20—21-én Mátraszentlászlón tartja a szakma természetbarát szak­osztályainak országos talál­kozóját, amelyet egyhónapos táborozás követ. Dorogon pedig az ország barlangku­tatói és barlangtúrázói két­napos találkozón vesznek részt foglalkoznak majd a jövő­ben, ha a mohácsi járásban is elkészül az ifjúságpoliti­kai feladatok végrehajtására vonatkozó terv. Magától értetődik, hogy mindenkinek — más társa­dalmi és állami szerveknek is — sok tennivalójuk lesz majd az intézkedési terv végrehajtása során, hiszen az ifjúság nevelése, tudatá­nak formálása nemcsak a párt és KISZ, hanem az egész társadalom feladata. Magyar László Piackutatás Olaszországban Borsos László belkereske­delmi miniszterhelyettes és dr. Gazda Tamás főosztály- vezető pénteken Olaszország­ba utazott. Rómában, Velencében, Mi­lanóban és Torinóban fel­keresik a magyar kereske­delem legfontosabb partne­reit, megismerkednek az olasz fogyasztási cikk-kíná­lattal. A tíznapos piackutató körút során azt vizsgálják, hogyan, mivel lehetne bőví­teni az olasz importáruk körét, választékát, a hagyo­mányos cikkeken kívül mi­lyen újabb olasz termékek bevezetésére van lehetőség a hazai piacon. „Mi sem műveltünk csodát...“ Anziksz Egyházaskozárról Dél van, árnyékba kergető hőség. A Fő tér négyes szá­mú ház előtt — a járda és az árokpart között kihasított vi­rágoskertben — egy asszony gyomlál. Két gyerek futká- roz mellette, roppant buzga­lommal szeretnék hasznossá tenni magukat. A házon pi­rosbetűs tábla: „tiszta udvar, rendes ház”. Ahogy tovább­nézek az utcasoron, majd mindegyik ház homlokzatán ott büszkélkedik ugyanez a felirat. Végül már — pusztán szórakozásból — azokat az épületeket próbálom sorra venni, ahol nem látom a táb­lát. Alig megyek valamire. Később a tanácsnál megtu­dom, hogy az alig több mint ezer lelkes település 250 há­zából 192-nek a lakói érde­Csevegés gyerekekkel Szülőkről, otthonról, példaképről Kerekfejű, szöszi gyerek, sűrűn pislog a megilletődött- ségtől. — Mondd, milyen színű édesapád szeme? — Kék ... Nem is, ... azt hiszem barna, — mondja ki­csit németes akcentussal, s látom elfényesedik a szeme, sírással küszködik. — Bácsi kérem, én nem néztem meg... én csak este látom apit, amikor hazajön a busszal. — Hol dolgozik édesapád? — A gyárban, Pécsen. — Szokott veled játszani? — Api? Nem, mindig na­gyon fáradt. — Mit szoktatok csinálni vasárnap? — Api délelőtt fekszik, meg' újságot olvas, én meg játszom a többiekkel. — Meg szokott verni édes­apád? — Van amikor kapok va­sárnap, ha a mama azt mondja, hogy rossz voltam a héten. De sokszor nem mondja ám meg... — Kire szeretnél hasonlí­tani, ha felnősz? — A Janira. Annak mo­torja is van, meg olyan erős, hogy mindenkit meg tudna verni, ha akarna. — Apu sokszor mérges és akkor úgy szokott csapkod­ni az újsággal, hogy elsza­kad. Anyu olyankor mindig sír és azt szokta mondani, hogy az az átkozott pénz az oka az egésznek. — Kevés a pénz? — Én nem tudom, ami­kor kérdeztem, azt mondták, majd rájövök én is ha fel­növök. — Mit kaptál a legutóbb a szüléidtől? — Ezt a focit, mert úgy néz ki, hogy jó lesz a bi­zonyítványom. — És mit szeretnél? — Ha anyu nem sírna annyit. Ha jó kedvük van, akkor nekem is nagyon jó, elmegyünk cukrászdába, meg apuval a meccsre, és akkor kapok pénzt fagyira is. — Kit tisztelsz a legjobban a felnőttek közül? — Anyut, mert mindig nagyon komolyan beszél vé­lem, és még nem vert meg, pedig egyszer hazudtam is. — Hát ez nem szép dolog. — Ezt mondja anyu is, de néha muszáj. — Hogyhogy? — Apu szokta mondani, ha meccs után bemegy a kocsmába, hogy ezt ne mond­jam el anyunak. — És elmondod? — Á, dehogy. — Szeretnél felnőtt lenni? — Igen. Olyan mint apu. Nagyon vicces ember, min­dig azt szokta mondani, — fiam már tizenegy éves vagy, beszéljünk mint férfi a fér­fival. — És úgy beszéltek? — Ügy, mindig. Kérdezni szokott az iskoláról, meg a barátaimról, és még azt is meg szokta mondani, hogy mit veszünk legközelebb. Amikor a tévét vettük, előbb tudtam mint az anyu. — Szeretsz otthon lenni? — A legjobban vasárnap, mert sok a társasjátékom, és akkor játszunk kidobóst, meg majdnem tudok már sak­kozni is. — Kit nem szeretsz a fel­nőttek közül? — Az Isti bácsit, mert ha eljön, mindig azt szokta mondani, hogy küldjétek már ki ezt a gyereket egy kicsit... — Tetszik tudni, van egy autónk és anyukáék azzal szoktak elmenni vasárnap. Én olyankor elmehetek a nagy­mamához, és ott nagyon jó, mert mindent szabad csinálni. — Nem szoktak magukkal vinni a szüleid? — Van amikor igen, de nem nagyon szeretek velük menni, mert akkor rokonok­hoz megyünk és nagyon jó­nak kell lenni, és vigyázni a ruhámra. — Szeretsz autózni? — Azt nagyon szeretek, és ha apu nem ideges, akkor be szoktam ülni melléje, ami­kor bemegy a garázsba. — Van testvéred? — Nincs, mert én is sok vagyok. — Ezt, kitől hallottad? — Aputól. — Kivel szoktál játszani? — A szomszéd Ágival, meg néha anyuval. — Jó játszáni az édes­anyáddal? — Jó, csak hamar meg­unja. Hát, ilyenek vagyunk ked­ves papák és mamák. Gye­rekesen őszinte szavak, oly­kor megdöbbentően felnőtte- sek, minden apró érzésrez­dülésre rezonálók, — jellem­zői egy-egy mikro közösség­nek. Hányszor legyintünk fá­radtan: „eh, hiszen még gye­rek, nem érti”. Valóban sokmindent nem ért meg ab­ból amit felfog, de az em­lékek mélyen rögződnek ... Ök a következő nemze­dék. Felelősek mi vagyunk értük. D. Kónya József Termelnek az olajkutak Az algyői szénhidrogén medence olajkútjainak, ipar­telepeinek árvízvédelmét szolgáló, hat kilométer hosz- szú gát péntekre elkészült. A tiszatöltéssel párhuzamo­san épült szorítógát oltalma alatt újból megnyitották az árvízveszély miatt korábban lezárt olaj kutakat, tankállo­másokat. A Tisza-Mapos szögben, valamint a Tisza mentén egymás után három tankállomást helyeztek ismét üzembe, a hozzájuk tartozó mintegy 20 kúttal együtt. Ez­zel elérték az árvízveszély előtti napi 2300 tonnás olaj­termelési eredményt. melték ki a dicsérő megkü­lönböztetést. Béke utca 25. Egész kis li­get az udvarban, nyaralóhoz illő környezet —, de ahogy elnézem, egyik udvart sem kell szégyellni a Béke utcá­ban. A Rákóczi utcát két ol­dalt jegenyesor őrzi, a házak előtt gyep. az udvarokban vi­rág. A községet átszelő mű­utat —, amelynek megépítése a „fordulat évét” jelentette a községben — kétoldalt hársfasor kíséri. Fiatal, erőt­len fák, néhány éve ültethet­ték őket. A községbe érkező idegent először a buszmegálló kör­nyékének — ez egyben a fő­tér is — rendezettsége lepi meg. Persze a „rendezettség” csak nagyon kevéssé fedi a látványt: gondosan tervezett park, nyíló rózsák, padok, esztétikus váróhelyiség. Ki­csit megmosolygom a csöpp­nyi parkban felállított hulla­dékgyűjtőket, — városi ta­pasztalatokra alapozva — ugyan ki dobálja ebbe a sze­metet? Pedig van benne sze­mét. A parkban viszont nincs. Ugye természetes? A tanácstitkár, Molnár Bé­la mondja: — Meet már odáig jutot­tunk, hogy félműszakos park- gondnokunk is van. ö üríti a hulladékgyűjtő edényeket, amelyekből pontosan egy tu­catot helyeztünk el a legfor­galmasabb épületek előtt, és gondozza a mini-parkokat, amiből viszont hat van a községben. Azt mondja, rá sem lehet ismerni a községre. Amikor valaki néhány év után visz- szatér, nem tud hova lenni a csodálkozástól, az első pilla­natban talán azt sem tudja hová tévedt. Ez a néhány sor fa, a parkok, a ház előtti vi­rágágyak nagyon átformálták a község képét. — Akkor kezdődött, ami­kor megépítették az utat. Tíz évvel ezelőtt kérem, itt a házak többsége vakolatlan volt, virágágyat pedig alig lehetett látni. Most tessék megnézni a házakat — mond­ja. Egyházaskozár a legutóbbi értékelés szerint Baranya me­gye legtisztább községe lett. Már tavaly is ott voltak az élmezőnyben, akkor a máso­dik helyet szerezték meg. — Mi sem műveltünk cso­dát. Amit most lát az a köz­ségbeliek érdeme. Annyi tör­tént, hogy a Vöröskereszttel és a Nőtanáccsal közösen a tanácstagok felkerestek min­denkit, kivétel nélkül, 6 sze­mélyesen beszélték meg ki, mit, hol, és mennyit parko­sít. Hogy ez mennyire sike­rült: tavaly több mint 217 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a kozáriak a község szépítése érdekében. A megtisztelő címmel együtt pénz is járt — hetvenezer forintot kapott a község. Jól jött a pénz: húszezer forintot házhely kisajátításra fordíta­nak belőle, a többi a község­beliek kényelmét szolgálja — járdát építenek. — Ki volt a legszorgalma­sabb a szépítkezésben? — Talán Lóth József. De ne tessék neveket írni, ledik­tálhatnám az összes község­beli nevét, itt majd mindenki dolgozott. — Az egyházaskozári ta­nácshoz több kis község is tartozik. Azoknak milyen a külleme? — Nézze, Budapesten is először a belterületet .hozták rendbe. Hát így vagyunk mi is. D. K. J. Űj forgalmi irodát, bérletárusító, illetve autóbuszsofőr és kalauz pibcnőhelylséget építenek a kertvárosi autóbusz indítóállomáson. Az új létesítmény május hónapban készült el. Szokolai felv. A Pénzügyminisztérium Területi Igazgatósága pályázatot hirdet 1970-ben közgazdasági, jogtudományi egyetemen, vagy Felsőfokú Pénzügyi és Számviteli Szakiskolán végző hallgató részére gyakornoki állásra Közelebbi tájékoztatást az igazgatóság székhelyén (Pécs, Janus Pannonius u. 11.) nyújt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents