Dunántúli Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-12 / 109. szám
Ara: 80 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! xxvii.évfolyam, 109.szóm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1970.május 12.kedd A tárlatomból: Megnyílt az SPD kongresszusa (2. oldal) A lakásügy társadalmi ügy Kozmetika nélkül a munkaverseny, — melynek jövőjéről, szükségességéről nem is olyan régen már csak kérdőjelesen volt divat beszélni —, fellendült, s nap mint nap új meglepetésekkel szolgál. Csak Baranyában mintegy harmincezer ember tett vállalást nagy jubileumaink tiszteletére, s e felajánlások túlnyomó többségét teljesítették is a vállalók. Az eredmények háttere természetesen rendkívül összetett. Közgazdasági szabályzóink módosítása, a megfontoltabb vezetői munka, az üzembehelyezett beruházások, illetve a termelésbe állított új gépek mind-mind hozzásegítettek a továbblépéshez. De hozott valami mást is, valami pluszt is ez az év, s ez a szocialista munkaverseny reneszánsza. Mint emlékezetes, a SZOT, a Hazafias Népfront és a KISZ Központi Bizottsága a múlt év őszén felhívással fordult az üzemek, vállalatok, szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozóihoz: tegyenek konkrét munkafelajánlásokat hazánk felszabadulása 25. és Lenin születése 100. évfordulójára. Az ünnepi hangulat hatására még azokban is megrezdült valami, akik egyébként nem tartoznak á lelkesedő típusú emberek közé^így aztán nemcsak lendületes, de az utóbbi évek legnagyobb tömegeket mozgósító akciója is volt ez a versenyszakasz. A vitát tehát maga az élet döntötte el — a versenymozgalom lehetséges, sót szükséges voltát igazolva. A legutóbbi időszak vállalásai még egyértelműbbé tették a tényt, hogy az emberek igenis örömmel adnak valami pluszt, szívesen vetélkednek, hisz a jubileumi verseny még jóformán véget se ért, .máris megszülettek az első kongresszusi felajánlások. Tehát nem az aktivitással, az akarással van a baj. A célok megjelölése okozza a legtöbb gondot; az igényesség és a megalapozottság hiánya. Egy régebbi példa jut eszembe, egy olyan eset, mely nemcsak azt bizonyítja szemléletesen, milyen áldozatokra képesek a munkások, de azt is, milyen óriási azoknak a felelőssége, akik ezzel az áldozatkészséggel, lelkesedéssel sáfárkodnak. Egyik bányaüzemben ttörtént. A feltáró üzemrész legkiválóbb szocialista brigádja rendkívüli feladatot kapott: rekordidő alatt kellett egy nagyátmérőjű szállítóvágatot kihajtaniuk. Sokan voltak a kételkedők, akik nem* hitték, hogy az adott technikával a feladat végrehajtása egyáltalán lehetséges, a brigád azonban vállalta, s teljesítette is a megbízatást. Havi átlagban 120— 130 százalékos teljesítményt nyújtottak. Nevüket kiírták a felolvasó-termekbe, prémiumokat kaptak. Az emberek úgy dolgoztak, mint még soha: aztán, amikor végeztek, s új munkahelyre vonultak. egyszeriben senki se szólt többet a vágatról. Néhány hónapig nyitva állt, majd valaki lezárta egy fakereszttel, hogy senki se járjon arra, s ma már be is van falazva ... A verseny nem önmagáért van. A verseny nem a szakszervezeti titkár, s nem a párttitkár ügye. A szervezés alapelve ma már nem lehet az, hogy másutt is versenyeznek, versenyezzünk hát mi is. E tényeket kellene minden szinten és minden poszton világosan látni és törvényként tisztelni, a szocialista munkaversenyben. az emberek hitében, bizalmában és áldozat- készségében rejlő óriási lehetőségeket ugyanis csak így lehet maradéktalanul értékesíteni. A fenti példa nem kíván különösebb magyarázatot Valahol „fent”, ahol a tervek készülnek, hibát követtek el, s bár — a mendemondák szerint legalábbis —, erre már félúton rájöttek, senkinek sem volt bátorsága, hogy félbeszakítsa a programot. Az ablakon kidobott milliókról most nem beszélek, az is elég kár, amit ez az eset az emberek hitében okozott. A pontos feladatmeghatározás fontosságát hangsúlyozza az a tény is, hogy egy-egy termelő kollektíva csak a legritkább esetben képes az üzem, a vállalat egészének érdekeit, „gyenge” pontjait világosan felismerni, éppen ezért, ha valóban hasznot hajtó, s a szocialista névre valóban méltó munkaversenyt akarunk, e mozgalmat se szabad meghagyni az ösztönösség szintjén. A felajánlások időszakában nem elég megkérdezni: ti mit vállaltok, emberek? — hanem mindenekelőtt tájékoztatni kell. Képet kell adni a gazdálkodás helyzetéről, pontosan feltárva minden olyan tényezőt, mely gátolja az eredményesség fokozását. Egy kongresszusi felajánlásokról tudósító levélben olvasom: az üzemegység minden brigádja vállalta, hogy pontosan, késés nélkül lépnek munkába, hogy a technológiai utasításokat maradéktalanul betartják, shogy a mennyiségi előirányzatot egy százalékkal túlteljesítik minden hónapban. A levél stílusából, őszinte hangjából kicseng: mindezt komolyan is gondolják. Egyszóval: nem érzik a különbséget a kötelesség és a plusz dolgok között. Ha ehhez hozzáteszem, hogy a szóban forgó brigádok a szocialista cím többszörös tulajdonosai, akkor valóban joggal támadnak kételyek az emberben a mozgalom valódi hasznát, értékeit illetően. Mert a munkát pontos időben kezdeni kötelesség. Mint ahogy kötelesség a techpoló- giai fegyelem betartása is. Világossá kellene tenni végre a verseny minden szervezője, irányítója számára, hogy a munkaidő lehető legtökéletesebb kihasználása, a minőségi előírások betartása, a gépekre, termelőeszközökre való vigyázás mindenkivel szemben jogos követelmény, s éppen ezért nem képezheti felajánlás tárgyát. M i marad akkor ? Rengeteg dolog. Néhány évvel ezelőtt többször is beszámoltunk az Építőipari Vállalat egyik ifjúsági brigádjának kezdeményezéséről, melynek a garancialevélmozgalom nevet adták. Szobafestőkből, mázolókból áll a brigád, s minden általuk festett lakás tulajdonosának garancialevelet adtak, vállalva: ha egy éven belül minőségi kifogás merül fel — kijavítják. Nagyszerű kezdeményezés volt, sajnos nem vált tömegessé. Vagy itt van az uránbányász Gadó József brigádjának példája, A vállalat legjobbjai közé tartoznak, de nem elégednek meg saját eredményeikkel. Vállalták : a gyenge, tervet sem hozó brigádokba saját embereikből adnak át. Persze, a terv mennyiségi túltejesítése vonatkozásában is vannak lehetőségek, ahol ez kívánatos. Az alapelv azonban itt is csak az igényesség lehet. A lazán hagyott normák túlteljesítése nem eredmény, mint ahogy az sem eredmény, ha a túlteljesítés a minőség rovására megy. Ünnep után vagyunk, számvetésre készülünk. A munkaverseny vonatkozásában ez a számvetés akkor lesz egyértelműen pozitív, ha épp úgy mint az' élet minden területén —, örökre elfelejtjük ezt a szót: kozmetikázás. Békés Sándor Fock Jenő vezetésével Magyar kormányküldöttség utazott Varsóka a KGST XXIV. ülésszakára * Fock Jenőnek, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökének vezetésével hétfőn délután elutazott Varsóba a KGST XXIV. ülésszakára a magyar kormányküldöttség. A küldöttség tagjai: Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, Párdi Imre, az Országos Tervhivatal elnöke, dr. Biró József külkereskedelmi miniszter, Bálint 'József, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának osztályvezetője, Szita János, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok titkárságának vezetője és Papp László, a Magyar Népköztársaság KGST-képviselő- jének helyettese. A delegáció búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, Péter János külügyminiszter, dr. Csanádi György közle- j kedés- és . postaügyi miniszter, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter. Ott volt 1 Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete is. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke ve- i zetésével hétfőn a kora esti órákban Varsóba érkezett a KGST XXIV. ülésszakára a magyar kormányküldöttség. | (3. oldal) A „nagy roham“ előtt (3. oldal) Megkezdődtek az írásbelik (5. oldal) Iíjúgárdisták díszszemléje (5. oldal) Hat év Afrikában (5. oldal) Hét vége sportja (7—8. oldal) Harmincmillió dollár kölcsön gyógyszeriparunk fejlesztésére A Magyar Nemzeti Bank és a BOLSA bank-konzorcium megállapodása A Magyar Nemzeti Bank és egy nemzetközi bankkonzorcium vezető bankja, a londoni Bank of London and South America LTD (BOLSA) képviselői hétfőn Budapesten megállapodást írtak alá, amelynek alapján a konzorcium a Magyar Nemzeti Banknak 30 millió dollár összegű középlejáratú pénzkölcsönt folyósít. A kölcsön a magyar gyógyszeripar fejlesztését szolgálja. A Magyar Nemzeti Bank és a BOLSA hosszú évek óta szoros és egyre bővülő üzleti kapcsolatokat tart fenn. Ezek a kapcsolatok a bankári és pénzpiaci műveletek számos területére kiterjednek, beleértve az utóbbi időben a középlejáratú pénzkölcsönöket is. A hazánk iránti bizalmat, a magyar népgazdaság eredményeinek nemzetközi elismerését tükrözi, hogy amikor a bank a konzorciumhoz tartozó más pénzintézetek körében megajánlotta a Magyarországnak nyújtandó mostani hitelt, a pénzintézetek a tervezett kölcsönt egy hét alatt túljegyezték, s az eredeti 25 millióról 30 millió dollárra emelték. A mostani 30 millió dolláros kölcsön a Magyar Gyógyszeripari Egyesülés Í971—75 közötti időre tervezett beruházásainak körülbelül egyharmadát fe- J dezi. A kölcsönt valószí- | nűleg még május hónap- ( ban folyósítják és öt évre szól. A visszafizetést a folyósítást követő 36. hónaptól kell megkezdeni. Magyarország a gyógyszeripari termelés értékét tekintve ma a 12—14. helyet foglalja el a gyógyszertermelő országok sorában. Az exportőrök között a nyolcadik, az egy lakosra jutó termelés szempontjából az ötödik, az egy főre jutó exportban pedig a második helyen áll. A Magyar Gyógyszeripari Egyesülés által tervezett beruházás révén 1975-re a magyar gyógyszerexport több mint kétszeresére nő, s ezzel a kivitel részaránya a gyógyszeripar termelésében a jelenlegi 72 százalékról tovább emelkedik. A hitelszerződésről szóló megállapodást Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, dr. Mészáros Kálmán igazgató, a devizagazdálkodási főosztály vezetője, illetve E. Clifton-Brown, a BOLSA vezető igazgatója és F. A. Bicknedl igazgató írta alá.-Jelen volt dr. László Andor államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a gyógyszeripar képviseletében ott volt Horváth Gyula, a Gyógyszeripari Egyesülés elnöke is. Mint mindig, a május 11- én is több külföldről érkezett levelet kézbesített a posta, a Pécsi Bőrgyárba. Panalpina Lift úr Londonból 930 négyzetméter, Foglizzió Ciancarló úr Torinóból 1120 négyzetméter színnélküli, selyemfényű kivitelű sertésvelurt kér. A levelekhez tenyérnyi mintabőröket mellékeltek a feladók. Az elmúlt esztendőben az olasz Chingialpelli cég volt az első — képviselője beregszászi magyar —, amely vásárlóként jelentkezett, az exportjogot nyert Bőripari Vállalatnál. Már az első negyedévben 10 ezer négyzetméter ruházati velúrt vásároltak, 37 ezer dollár értékben. Kevesen gondoltak ekkor még a Pécsi Bőrgyárban arra — ugyanis a vállalat az export termékek gyártását csaknem kizárólag a pécsi gyárra ruházta —, hogy a sertésbőr feldolgozás milyen óriási fejlődésen esik majd keresztül. A külföldről érkezett mintabőrök felfokozták a műszakiak fantáziáját — így rövid idő alatt jelentős minőségi javulást produkáltak. Az első időben négyzetméterenként 4 — ma pedig 5 dollár külföldön a pécsi bőr ára. Az 1969-ben az exportálás első esztendejét)«!, .157 ezer négyzetméter, 700 ezer dollár értékű ruházati velúrt szállítottak a külföldi piacokra. Koszigin- Strougal eszmecsere a Kremlben Moszkva : Alekszej Koszigin szovjet kormányfő és Lubomir Strougal csehszlovák kormányelnök hétfőn a Kremlben eszmecserét folytatott az 1971— 1975. évre szóló szovjet- csehszlovák együttműködés kérdései rőL Mint Moszkvában közölték, a két kormányfő megbeszélése meleg, elvtársi légkörben folyt Strougal egy csehszlovák kormányküldöttség élén tartózkodik Moszkvában. A küldöttség a „Csehszlovákia 1970” kiállítás megnyitására érkezett a szovjet fővárosba. Ez azonban csak egyik része volt az exportra készített termékeknek. A hazai piacokon csak olcsón értékesíthető hasítékból és színbőrből is jelentős mennyiséget kértek a külföldi vevők. így 1 millió 75 ezer dollár volt végeredményben az elmúlt évi export bevétel. Természetesen az 1969-es évben megszerzett osztrák, angol, francia, NSZK-beli vevők az idén is várják a pécsi bőröket. Ha a nyersbőr ellátásban nem lesz fennakadás 1,6—1,7 millió dollár értékű exportra van ez évben léhe- tőség. Az első negyedévben 450 ezer dollár, a második negyedévben, május 10-ig,. pedig 118 ezer dollár értékű árut máris elszállítottak. A Pécsi Bőrgyárban évenként 800 millió forint értékű bőrt készítenek, az idén mintegy 10 százalékát exportálják. A külföldi piacokon forgalomba hozott áruk azért is óriási lehetőséget jelentenek a gyár számára, mert régebben a sertésbőr 40—50 százalékát tudták a minőségi válogatás során feldolgozni. Most az új, keresett export termékek lehetőséget adnak 80 százalékos feldolgozásra. Az eladási ár 10 százaléka kerül mindössze import vegyianyagok vásárlása során ismét külföldre. A pécsi gyár a népgazdaság számára olcsón, 48—50 forintért tud ejy dollárt megszerezni. Pécsi bőr a külföldi piacokon Olcsó valutát szereznek a bőrösök A BCM-nél négy .40 méteres csomagoló síló alapozása a közelmúltban fejeződött be. A 31-es AÉV ielenlcg az alaplemez vasalását végzi Foto: Beidek
