Dunántúli Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-23 / 119. szám

1973. rőjus 23. 3 Bunonttm natiiö Kik legyenek a falu vezetői? Közvélemény'kutatás a választások és kinevezések előtt Szederkényben Mint minden községben, Szederkényben is sok válto­zás történt a vezetők szemé­lyében az elmúlt években. A falu mai vezetőit — tsz- elnök, tsz-főkönyvelő, tsz- ellenőrző bizottság elnöke, az ÁFÉSZ elnöke sfb. — ugyanis az elmúlt esztendők során választották meg, vagy erősítették meg ismét a tiszt­ségükben. Minden egyes ilyen alkalom erőpróba volt a csúcsvezetőség, illetve kom­munisták számára, hiszen — a tsz-tagság például — tit­kos szavazással döntötte el, hogy egyetért-e a csúcsveze­tőség által javasolt szemé­lyekkel. Art szoktuk mondani, hogy vezető az lehet, akinek meg­van az ehhez szükséges rá­termettsége, szakmai felké­szültsége és persze politikai megbízhatósága. Az elmon­dottakat még ki kell egészí­teni eggyel: és akit a veze­tettek elfogadnak. Még az olyan helyeken sem lehet figyelmen kívül hagyni a beosztottak véleményét, ahol kinevezéssel történik a veze­tői állás betöltése (ilyen pél­dául az iskolaigazgató poszt­ja), hát még ott, ahol titkos szavazással döntenek az em­berek! A fentiek után nem meg­lepő, hogy minden egyes ve­zetőválasztást vagy kineve­zést közvéleménykutatás előz meg Szederkényben, illetve Máriakéménden és Monyo- ródon. tehát a körzethez tar­tozó két községben. A fsz- ellenőrző bizottság elnöké­nek megválasztása előtt pél­dául a csúcsvezetőség har­minc párttagot bízott meg avval, hogy beszélgessenek gz emberekkel, kérjék ki a véleményüket A rendszere­sen megismétlődő közvéle­mény-kutatásokban a javas­Baranyai délszlávok a budapesti jubileumi ünnepségen A Magyarországi Délszlá­vok Demokratikus Szövetsége és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa a délszlávok szövetsége fennállásának és működésének 25. évfordulója alkalmából ma este 7 órakor Budapesten a MOM székhá­zában jubileumi ünnepséget rendez. Ünnepi ' beszédet mond Molnár János, művelő­désügyi miniszterhelyettes és Ognyenovics Milán, az MDDSZ főtitkára. Az ünnep­ség műsorában baranyai mű­vészegyüttesek is szerepel­nek: a felsőszentmártoni, ká- tolyi, mohácsi, pécsi öntevé­keny művészeti csoportok. Fellép Kovács István mohá­csi tamburazenekara is. lattevők felelőssége nyilvá­nul meg. A tsz-ellenőrző bizottság elnökét egyébként egyetlen ellenszavazat nélkül válasz­tották meg a titkos szavazás során. Az ÁFÉSZ (akkor még földművesszövetkezet) elnökét egyhangú közfelkiál­tással, s az általa vezetett értékesítési és fogyasztási szövetkezet időközben me­gyei első left. E tények ön­magukért beszélnek. Az igaz­sághoz híven hozzá kell ten­ni, hogy nem minden válasz­tás volt ilyen sikeres. A leg­utóbbi tsz-elnök-választásnál például kétfordulós szava­zásra volt szükség. Ez még nem lett volna baj, hiszen — ez is a kommunisták te­kintélyére utal — a három falu népe a párttagok közül választotta ki még az „el­lenjelöltet” is. Mégis elgon­dolkoztató volt az, hogy az egyik jelölt magyar, a másik meg németajkú, következés­képp olyan színezete volt a dolognak, mintha a válasz­tás nemzetiségek szerint osz­totta volna meg az embere­ket. A csúcsvezetőség tanult ebből, s nagyon ügyel arra, hogy a három falu három — magyar, német és délszláv — nemzetisége igazságos képviseleti arányhoz jusson minden vezető testületben. Amióta kétszeres gonddal vi­gyáz erre, a három nemzeti­ség a legnagyobb egyetértés­ben él és dolgozik a körzet­ben, illetve tsz-ben. Az előbb azt mondottuk, hogy minden vezetőségvá­lasztást, kinevezést — s más, egyéb jellegű fontos döntést — közvéleménykutatás előz meg a szederkényi körzet­ben. Azt jelentené ez, hogy a csúcsvezetőség minden egyes esetben és minden fenntartás nélkül egyetért a közvéleménnyel? Nyilván, nem. Ha egyetértett volna, akkor ma nem készülnének törpevízmű-avatásra Szeder­kényben, mert a falu tekin­télyes része nem ismerte fel, hogy a kutak vize egészség­telen. Ezt mutatta a közvéle­ménykutatás, s az a csúcs­vezetőség, amely tanult a dolgozó tömegektől a tsz-el- nök-választás során, ezúttal elindult, hogy meggyőzze az embereket. Mozgósították a párttagokat, tanácstagokat, házról házra járva érveltek a törpe vízmű érdekében. Amint Kovácsevics György, a csúcsvezetőség titkárának szavaiból kiderül, a kommu­nisták munkája nem merül ki abban, hogy javaslatot tesznek egy-egy vezető meg­választáséra. Végül is senki sem születik vezetőnek. A vezetők nevelődnek. Ezt a folyamatot meg lehet gyor­sítani, ha a kommunista ve­zetők éles szemmel jámak- kelnek az emberek között, s felismerik, hogy ki alkalmas vezetőnek. Ehhez valóban XIV VILLANYSZERELÖIPARI VÁLLALAT Lábatlan, Tatabánya, Százhalombatta DKV, Szentendre munkahelyeire azonnal felvesz villanyszerelőket, segédmunkásokat, kubikosokat Jelentkezés: LABATLAM VÉKONYPAPlRGYAR ÉPÍTKEZÉS VÍV kirendeltségen, Hársvölgyi Mihály vezetőszerelőnél. VILLANYSZERELÖIPARI VÁLLALAT 4. sz. Szerelőipari tizem Budapest, VII.. Síp n. 23. Lendvainénál. ! éles szem kell, hiszen Rum- szauer Ferencnek, a tsz-el­lenőrző bizottság elnökének például nem volt a homlo­kára írva, hogy belőle jó ve­zető lesz. „Csupán” annyit lehetett látni, hogy a mű­helyben dolgozó szerelő igen szorgalmas, lelkiismeretes, széles a közéleti érdeklődé­se, tekintélye van, hallgat­nak rá az emberek. Ebből a tényből vonta le a csúcsve­zetőség azt a következtetést, hogy Rumszauer Ferenc ve­zetői képességekkel rendel­kezik, s — amint az azóta végzett munkája bizonyítja — nem is tévedtek. Nyolcvannégy kommunis­ta él és dolgozik a három községben, s ebből 15-en marxizmus esti egyetemet végeztek s további hatan je­lentkeztek felvételre. E szá­mok is önmagukért beszél­nek. Arról tanúskodnak, hogy a vezetők képzése, ne­velése állandó folyamat Sze­derkényben. M. L. A Pécsi Nagy Lajos Gimnázium zenei együttesei Szegeden A Nagy Lajos Gimnázium öt zenei együttese (vegyes­kar, vonószenekar, vokáh- együttes. Orff-együttes és beat-zenekar) Dobay József igazgató és Ivasivka Mátyás karnagy-tanár vezetésével ma Szegedre utazik, hogy viszonozza az ottani Tömör­kény István Gimnázium leánykarának és kamarakó­rusának múlt havi pécsi lá­togatását. A két gimnázium együttesei vasárnap este ün­nepi diákhangversenyt adnak a zeneművészeti szakközép- iskola nagytermében. A pé­csiek műsorán Vivaldi, Er­kel, Sztravinszkij, Kodály, Bárdos, Szokolay, Orff kom­pozíciói, továbbá gregorián­darabok és néger spirituálék szerepelnek. Az immár hagyományos­nak számító szegedi kirán­dulásra és koncertre Kiss Elemér középiskolai tanul­mányi felügyelő és Tillai Aurél főiskolai tanár, zene­szerző is elkíséri a pécsi diákegyütteseket. Megszűnt a tröszt, önállóan gazdálkodhat a MÜV Hálózatfejlesztés, korszerűsítés a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalatnál A közelmúltban megszűnt a Belkereskedelmi Üzemi Vendéglátó Tröszt és a Me­csekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat visszanyerte önálló­ságát, ezzel egyidőben meg­kapták fejlesztési alapjuk fe­letti rendelkezési jogukat is. A tröszt megszűnése, a visszanyert önállóság nem te­tézte a gondokat, de nem is csökkentette. Az 1969-ben képződött „F” alapot kellett volna megkapniuk ahhoz, hogy fellélegezhessenek és a hálózatfejlesztési feladatok egy részét megoldják. Az idei „F” alap egy részéhez csak bankhitel útján juthatnak hozzá, s mivel nincs más út, ezt teszik. A fejlesztési feladatok kö­zül legfontosabb a Kazinczy Étterem teljes felújítása és a pécsi belváros közétkeztetésé­Lothárd útja ÖREG, FAKULT BAJ- SZÜ EMBER JÖN Lothárd felől, karján átvetve a kopott kabát, annak zsebében bo­rosüveg, másik kezében bal­ta. Ezzel' a rossz salakos út­tal majdnem párhuzamosan — bent a vetésen túl vagy négyszáz méterre — piros és sárga kotrógépek dolgoznak, teherkocsik fordulnak. A markolók föltépik a zöld me­zőt és nyomukban feltürem- kedik a sárga agyagos föld. Ott lesz a bekötő út. Nyom­vonala 2700 méter, míg a régi út három és fél kilomé­ter hosszú volt. Hogy az ita­tott aszfalt makadámút mit jelent a falu népének, az iránt tapogatózom az öregnél. — Jó volt ám ez is — mondja egykedvűen — és- mintha nem szívlelné az is­meretlen gépek mozgását, gyanúsan néz el a kotrók fe­lé. — Nekem jó volt... Elköszön, megy tovább a salakoson, amely a Mohácsi országutat úgy-ahogy össze­kötötte a községgel. Mert ezt a salakréteget is vagy hat­hét esztendeje húzták rá tár­sadalmi munkában a kerék­vájta nyomra, de hát esőben ez sem sokat ért, a salak ke­veredett az agyaggal és az emberek gumicsizmával da­gasztották a latyakot. A kis­községnek nincsen önálló ta­nácsa, csupán egy kirendelt­ségé, ahol hetente több alka­lommal egy szemüveges fia­talember, Schäffer József képviseli az államigazgatást. Most is itt találom a községi postás, Tóth István társasá­gában. Lothárdon körülbelül 330 ember él, a keresőképe­sek jelentős része Pécsre, vagy a siklósi kesztyűgyárba jár munkára, és naponta, vagy csak hét végén járnak haza. — Elöregedett a falu — mondja Schäffer József — az utóbbi tíz-tizenöt esztendő­ben legalább nyolcvan-száz fiatal hagyta el a községet. Volt olyan év, amikor az alsó tagozat első osztályába egyet­len gyereket sem írattak be. Jelenleg is egy első osztályos kisgyerekünk van, a Siklósi Miklóska. — Miért vándoroltak el? — Feltehetően a rossz út­viszonyok is közrejátszottak. A postás mondja: — Ha a községet is bele­számítjuk, az út ki a Mohácsi országúiig, vagyis a buszmeg­állóig, négy kilométer. Tehát naponta nyolc kilométert gya­logolnak, akárhogy számítom is, ez két óra. Ha száraz az idő, még istenes, esetleg ke­rékpárral megteszik, láttam nem egyszer, hogy a biciklit bedöntötték a vetésbe, fe- nyerbe, aztán felültek a busz­ra. Van ott kint egy áteresz, oda dugták be sokan a gu­micsizmát is, miután rende­sebb lábbelit húztak az árok­parton. Hát ez nem megy. Azt mondják a fiatalok, úgy­is bent dolgoznak a város­ban, végülis csak aludni jár­janak haza? De most azért, mintha megállt volna a ván­dorlás. Sőt, egy új család köl­tözött nemrég Lothárdra. Ha lesz utunk, megváltoznak a viszonyok. Bejön valami igazolásért egy 15 éves fiú, Varga Sanyi. — Mivel jársz Pécsre? — A buszig gyalog. De hát sokan megyünk, így aztán hamar elszalad az idő. De télen úgy érzem, lefagy az arcom, mire hazaérek. Az öt­százasba járok, autószerelő leszek. AZ ÜJ UTAT BEHOZ­ZAK A FALUBA, végig a Kossuth és a Petőfi utcán, ahol ma még szekerek is alig tudnak elvergődni. Lent a Petőfi utca végén kocsifordu­lót építenek. Buszjáratról még nincs szó, hiszen felté­tele a járható makadámút. A községnek van egy fű­szer- és italboltja — egy épü­letben, egy kezelésben. Az üzletvezető, Varga Sándorné sajnos beteg, kórházban fek­szik, kislánya áll be a pult mögé, mert helyettesítőről a Pécsi ÁFÉSZ legjobb indulat­tal sem tud gondoskodni. Me­lyik pécsi kereskedő vállal­ná a napi gyaloglást? — Sok a gond a bolttal is. Főleg ősztől tavaszig, amikoi csak parasztszekérrel lehet némi árut ideszállítani, de mi fér rá a kocsira? Néhány mázsa — mondja a postás, akinél jobban aligha ismeri valaki a viszonyokat. Egerágról hozza a postát erdei ösvényen át. Lothárdra és Személyre, ami ide két kilométer. — Az orvos Egerágon van, jó öt kilométer az út odáig, de gyorsabban meg lehetne közelíteni, ha innét Űjpetréig egy keskeny salakutat épít­hetnénk. Volt is erről szó, de aztán abbamaradt. Pedig azok a lothárdi fiatalok, akik Siklósra költöztek, mert a kesztyűgyárban dolgoznak, felajánlották, hogy társadal­mi munkával besegítenének, hiszen így hetente hazaláto­gatnának szüleikhez. Meg egyébként is, jónéhány lot­hárdi még a mai napig is be­jár Siklósra az üzembe, több­nyire szabászok. Schäffer József mondja: — Közel három esztendeje, minden héten több alkalom­mal jövök Olaszból ide a községbe, de azt hiszem a mai nap lesz a negyedik, amikor megúszom az utat eső nélkül. Hogy hány lábbelit szaggattam, áztattam el, már meg sem tudnám mondani. Ha kiszikkadnak a földek, a lothárdiak viccelődnek: „No majd jön Olaszból a Józsi, aztán meghozza az esőt...” Minden túlzás nélkül mon­dom, hogy így is van ez... VISSZAFELÉ MENET lot­hárdi asszonyokkal, férfiak­kal találkozunk, most ért ide a busz az országúira Pécs fe­lől. Centrum-áruházas cso­magokkal, kosarakkal, ba­tyukkal vágnak neki a most poros, salakos ösvénynek. De hát... bent a földeken a kot­rógépek szép iramban dpl- goznak, így aztán megvan a remény arra, hogy év végére átvágják a szalagot és Lot­hárd község „felsőbb osztály­ba léphet”. (Rab) nek megoldása. A Kazinczy felújítási munkái csaknem befejeződtek. A belvárosi közétkeztetést ennek az étte­remnek a bővítésével és ön­kiszolgálóvá való átalakításá­val akarják megoldani. A Belvárosi Étterem 1972—73- ban, az épület teljes tataro­zása után nyílhat meg újra. Helyette a Várady Antal ut-. cában nyitnak a Fegyveres Erők Klubja mellett működő éttermet, amit közétkeztetés céljából, a honvédség hozzá­járulásával kívülállók is lá­togathatnak. A kétmilliós költséggel átalakítandó Bel­városi, valamint a felújított Kazinczy konyhája együtte­sen napi 1300 adag étel főzé­sére lesz alkalmas. Enyhíti majd Pécs étkezési gondjait a finom falatok boltjának bővítése, a MÜV ugyanis megkapta a Fényképész Ktsz Nick-udvarbeli műtermét, amelyet reggelizővé alakíta­nak át. De szükséges, hogy a Kazinczyt tovább bővítsék, s hogy mindemellett mielőbb megépüljön a déli városrész­be tervezett háromezer ada­gos önkiszolgáló étterem! A MÜV ezévi hálózatfej­lesztési tervében nagy szere­pet kapnak a gépek, a felsze­relések. A régi gépeket rend­behozzák. új gépeket vásárol­nak, korszerűsítik a konyhai és éttermi felszereléseket Nem tartozik szorosan a hálózatfejlesztéshez, de a vál­lalat fejlődésére, eredményes­ségére feltétlenül kihat az a tény, hogy a MÜV a legna­gyobb erőfeszítések árán sem tudja biztosítani a szakember utánpótlást. Száztizenöt szak­munkástanulót foglalkoztat­nak, s idén újabb ötvenet akartak beiskolázni. Ehelyett azonban mindössze harminc fiatal jelentkezett, főleg sza­kács és eladói szakmára. A fiatalok tekintélyes hányada gyenge elméleti alapokkal rendelkezik és nem is biztos, hogy megmarad valamennyi a szakmában. De nemcsak az utánpótlással van baj. A vál­lalatnál nagy a munkaerő­vándorlás. Ennek okát abban látják, hogy a konyhákon igen nehéz fizikai munka vár a dolgozókra, mindemellett alacsonyak a kereseti lehető­ségek. A MÜV dolgozóinak régi sérelme, hogy kereseti lehetőségeik mintegy 20 szá­zalékkal alacsonyabbak, mint az egyéb vendéglátó válla­latoknál dolgozóké. Emellett más cégek több kedvezményt nyújthatnak: szabad-szomba­tot. szabad-vasárnapot. A MÜV-nél ugyanakkor osztott a munkaidő, többműszakos, folyamatos az üzemelés és kizárólag hétköznap kap pi­henőnapot a dolgozó. A MÜV képtelen a jelenlegi helyze­ten változtatni. A vállalat ve­zetői szerint központi intéz­kedésre lenne szükség. ■ Ati IU1 A szigetvári vár kazamatái Szokolai felv.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents