Dunántúli Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-17 / 114. szám
4- Dunamtm n amo» 1970. május 17. Tíz éve jár Pécsre Találkozás Ruha Istvánnal Ilyen még nem volt Pécsett: egyszerre három hegedűverseny Véget értek a megyei jogásznapok rendezvényei A kétnapos rendezvénysorozat — a Baranya megyei jogásznapok előadásai — tegnap befejeződtek. Délelőtt 10 órakor a Pécsi Állami- és Jogtudományi Egyetem aulájában dr. Csiky Ottó, megyei bírósági elnök elnökletével került sor az utolsó előadásra. Dr. Gellért György a Legfelsőbb Bíróság elnökének általános helyettese tartotta meg ezt az előadást „A Legfelsőbb Bíróság elvi irányító munkája és a jogalkotás időszerű kérdései” címmel. Az előadás után dr. Prand- ler Árpád, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára mondotta a zárszót és ezzel végétért a kétnapos rendezvénysorozat. A jó munka jutalma A Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1969- ben nyolcvanhét tanácsapparátusban dolgozót részesített jutalomban olymódon, hogy lehetővé tette részükre a Szovjetunió meglátogatását. A tanács hagyományához híven 1970-ben, munkájuk elismeréséül ötvennyolc tanácsi dolgozónak biztosítja, hogy május 18—24-e között Moszkvában és Leningrádban töltsön kellemes napokat. A baranyai tanácsi dolgozok Takács Gyula vb-elnök- helyettes és Vértes Tibor vb- titkár vezetésével holnap — hétfőn — Budapestről repülőgépen utaznak Moszkvába. — Pisti, most átmegyünk Pécsre. Meglátod, olyan lesz, akár Kolozsvár, vagy Nagykároly! — Szegeden mondta ezt Pistinek az édesanyja, még valamikor kilencszáz- negyvenegynéhányban. És most Pista, azaz Ruha István, a világhírű hegedűművész emlékezik: — Valóban, a Mecsek egy kis Erdély, az este sétáltam a Magaslati úton és ez a séta úgy megnyugtatott, mintha otthon jártam vtílna a kolozsvári Attila utcában. A testvérhangulatú utcát, a Magaslati utat az a régi gyerekkori séta óta most ötödször járja végig. Mert még Nagykárolyra is hasonlít, ahol Ruha István született, 1931- ben. Később költöztek be Kolozsvárra, s ez a város nagyon sok művészt nevelt, csak a ma élők közül kapásból: Gőzön Gyula, Török Erzsi, Jancsó Miklós filmrendező, aztán a „Hannibál tanárúr” híres megformálója, Szabó Ernő, avagy fia, Szabó Ottó, aki itt játszott sokáig Pécsett, Bázsa Éva, Bara Margit..., de ne folytassuk, most Ruha Istvánról beszél a Mecsek alji város. Szóval Kolozsvárott tanult hegedülni Balogh Ferencnél, megnyert több ifjúsági versenyt, aztán bekerült a kolozsvári operaház zenekarába, majd a kolozsvári filharmonikusok szólistája lett. A moszkvai Csajkovszkij versenyen, a bukaresti Enescu versenyen, majd a párizsi Long-Thibaud versenyen nyert díjat. Végighangversenyezte fél Európát, s nemsokára azt írta már róla a Berliner Zeitung: „Hegedűművész. aki szívét is érvényesíteni hagyja, nemcsak kezeit. Minden játékmódot fölényesen ural: elegánsan és tüzesen, energikusan és gyöngéden egyaránt remekül játszik!” Avagy a Die Union: „Ideális muzsikus, aki nemcsak szölisztikusan, hanem zenekari hatásokat is képes elérni.” És a gyermekkori élmény hatására tíz év óta rendszeresen jár Pécsre hangversenyezni. Ma, vasárnap délelőtt, illetve hétfőn este már az ötödik pécsi hangversenyét ja. S ez a kis jubileum remek műsort kínál: egyszerre három hegedűversenyt. Ezt még a rendező szervek sem remélték, ilyen valóban nem volt még Pécsett, s nem is nyomtatták ki a falragaszokra. De mégi6 igazi Ruha István zenekari hegedűest lesz: Bach: E-dúr, Mozart A-dúr és Beethoven: D-dúr hegedűversenyét játsz- sza. — Kedvenc műsorszáma? — Mindig az, amit éppen játszom. Persze elmúlt már az az idő, amikor a romantikusok felé hajlottam, most a klasszikusok és a modernek felé hajlok, de a klasz- szikus modemek: Bartók, Prokofjev, Sosztakovics félé. — Tervei? — Pihenni. De hát most hazamegyek és kezdődnek a vizsgák. Nyolc éve tanítok ugyanis a Kolozsvári Zene- művészeti Főiskolán. Utána meg újra hangversenyek, Magyarországon, Pesten, Szegeden, Keszthelyen, Szombathelyen. Földessy Dénes Érdesített aszfaltburkolatot kap a Széchenyi tér keleti része Parkosítják, íásítják a Kossuth teret Pécsett a Széchenyi téren folyó munkálatok érdeklik a lakosságot. A lezárt keleti oldal a közlekedést is befolyásolja. Május elseje előtt többször írtunk a Vízművek csőfektetési munkáiról, és az Eknamélyítőkről, akik a beszakadt úttest rendbehozásán fáradoztak. A május elsejei díszfelvonulásra az úttestet járhatóvá tették, majd ismét elzárták és ma nagyarányú földmunkák, illetve csőfektetések láthatók a téren. — A gázművek emberei a régi csőhálózat helyére újakat helyeznek el. Ezzel egy- időben az úttest alatt lévő feltárt pincék aláfalazása történik — adta a választ kérdésünkre Dalos József, a Városi Tanács közlekedési csoportjának vezető főmérnöke tegnap. — Mikorra várható a befejezése? — Június első hetében. Ezzel egyidőben a pincék megerősítése is megtörténik. A külszíni munkákat követően a Széchenyi térnek a keleti oldalán húzódó úttest érdesített aszfaltburkolatot kap, olyat mint a Megyei Tanács épülete előtti részre borítottak, ami közúti forgalom szempontjából bevált. — Beszélnek róla, hogy a vízművek illetve a gázművek után majd a DÉDÁSZ emberei jönnek a térre és a betemetett, rendbehozott úttestet ismét felvágják. — Erre nem kerül sor. — Többen kifogásolták, hogy a Megyei Bíróság épületének a Déryné utcai sarkin a gyalogjáró egyrészét beton és más törmelékkel úgy zárták el, hogy veszélyeztetve van a gyalogosok közlekedése és nincs figyelmeztető tábla! — A tanács felhívta a kivitelező vállalat figyelmét, a munkaterületet úgy tartsa rendben, hogy a biztonságos gyalogos-forgalmat ne zavarja, — Láttam, krétával megjelölték a Kossuth Lajos utcát teljes szélességében. Azt is felvágják? — Félszélességben, addig míg a vezetéket bekötik. Ez a munka nem vesz sok időt igénybe és a járműforgalom sem lesz korlátozva, mert az úttest felét szabadon hagyják. — Pécs belvárosának másik forgalmas terén is árkok húzódnak, kábeleket fektetnek. — Igen, a Kossuth téren a vízművek munkásai csöveket cserélnek és a DÉDÁSZ „bekábelezi” a tér egyes pontjait. Ugyanis sor kerül a Kossuth tér világításának korszerűsítésére. Úgynevezett árboc-rendszerű tizennyolc méter magas oszlopé nagy fény erejű lámpákat helyeznek majd eL Hármat a Kos- I suth téren, egyet a Hal téren. Erre később kerül sor, addig is a jelenlegi felfüggesztett lámpatesteket higanygőz lámpákra cserélik ki. — Ha a közművesítő vállalatok végeznek, rendezik majd a Kossuth teret? — Az északi oldalon a személygépkocsik kapnak parkoló helyet. E parkolóhely és a középső úttest között zöldterületet építenek és a Kos- suth-szobor környékét is parkosítják, a Hal téren pedig beállóhelyeket létesítenek a személygépkocsik részére. — A Kossuth téren csupán az az egy zöldsáv lesz? — Nem. Tervezzük, hogy a Kossuth és Hal téren előnevelt fákat ültetünk, de erre ősszel kerül sor. Ekkor kap majd aszfaltburkolatot a Bercsényi és a Fürdő utca is. I Nagy István A Széchenyi tér a* „ásatások” idején Üj otthonban a gyermekideggondozó Tegnap délelőtt a Pécsi Városi Gyermekideggondozó megkezdte beköltözését új otthonába, a Munkácsy Mihály utcai rendelőintézet udvari épületébe. Az épület átalakítását a Mecseki Szénbányák beruházási és fejlesztési osztályának szocialista brigádja tervezte, ellenőrizte és segítette a kivitelezést, mely utóbbi a Mecseki Szénbányák Kivitelezési Vállalatának munkája. E két szervnek köszönhető, hogy a beteg pécsi és környékbeli kisgyermekek időben új épületet kaptak, ahol kényelmesebben, kevesebb várakozással gondozhatják őket. Oklevélátadás Szentlőrincen Szambatan délelőtt 11 árai kezdettel ünnepi küldöttgyűlést tartattak a Szentlőrinci Úttörő Termelőszövetkezetben, abból az alkalomból, hogy az 1969. évi gazdálkodási eredményeik alapján elnyerték a Mecsek és Dráva menti Tsz Szövetség díszoklevelét. A 3 ezer holdnál nagyobb területen gazdálkodó tsz-ek versenyében a szövetség területén Baksa után a második helyezést érték el, és 10 ezer forint pénzjutalomban részesültek. A szombati küldöttgyűlésen ünnepi beszédet mondott Kertész István, a Megyei Pártbizottság mezőgazdasági osztályának munkatársa, aki ezt követően átadta a díjat és az oklevelet a termelőszövetkezet vezetőségének és tagságának. Gondolatok a lelkiismereti szabadságról T) érmáik ózni fog egy ti- zenhárom éves lány az egyik faluban. A lány nem vallásos, a szülők sem azok, mégis résztvesznek a szertartáson, mert mit szólna a falu, mit szólnának az ismerősök, ha nem lennének ott? A történet — melyet korántsem nevezhetünk egyedülállónak — a lelkiismereti szabadságra irányítja a figyelmet. A kérdést így teszi fel az élet: a maga teljességében értelmezzük ezt a fogalmat? Nem a vallásos emberek oldaláról nézve, hiszen közismert, hogy teljes vallás- szabadság van nálunk, a legmesszebb menőkig óvakodunk attól, hogy megsérthessék az istenhivő emberek vallásos érzületeit. Még ellenségeink is kénytelenek elismerni, hogy senkit, a legcsekélyebb hátrány, vagy megkülönböztetés nem ér amiatt, mert templomba jár, vagy éppen bérmálkozik. Bár e vonatkozásban minden rendben van, mégsem beszélhetünk teljes lelkiismereti szabadságról, hiszen az magában foglalja a vallás- talanság szabadságát, tehát azt a tényt, hogy soha, senkit egyetlen rossz szó nem érhet amiatt, mert a korszerű tudományos világnézet talaján álL Amint az előbb említett tizenhárom éves lány példájából látjuk, egyes falvak elmaradott közvéleménye részéről mégis elhangozhatnak rosszalló szavak. Azok az emberek, akik megkívánják, hogy tartsák tiszeletben vallásos érzületüket, nem tartják tiszteletben a másokét Joggal kérdezhetjük: hát igazságos, méltányos ez? Alkotmányunk lelkiismereti szabadságról szóló paragrafusa arra a lányra talán nem vonatkozik? P itkán beszélünk erről a 11 témáról, mert elfoglalnak bennünket mindennapi gondjaink, mert nem az a fő- kérdés az életben, nem asze- rint ítélik meg az embereket, ki vallásos és ki nem az. Sokat változott az emberek, köztük a falusi emberek világnézete is. Köztudott, hogy már a falusi gyermekek többsége sem jár hittanra. Ezt a tényt csak az tudja igazán értékelni, aki még emlékszik arra, hogy harminc évvel ezelőtt milyen nyomasztó ideológiai túlsúlya volt az egyháznak, a vallási elemekkel átitatott iskolai oktatásnak, közvélemény formálásnak falun- Ha azokra az időkre gondolunk, nehéz túlértékelni annak a jelentőségét, hogy már falun is vannak névadó ünnepségek, megismerték a KISZ-esküvőt és a társadalmi temetés sem tartozik az ismeretlen fogalmak közé. A dolog egészét tekintve mégsem beszélhetünk teljes és átütő sikerről még. Az elmúlt évtizedek átformálták a falu, a parasztság arculatát, politikai nézeteit, arra azonban még nem voltak elegendők, hogy ugyanilyen gyors, látványos sikereket eredményezzenek az ideológia minden részterületén is. Közismert, hogy az ideológia nem azonnal és automatikusan követi a gazdasági változásokat, bár végső soron azok határozzák meg. Különösen a vallásra vonatkozik ez, mely viszonylag távolabb esik a gazdasági alaptóL | Ha majd a mai iskolás i gyermekek alkotják a falu ! uralkodó közvéleményét, ha [ tovább szélesedik és hatéko- i nyabbá válik a kultúrforra- 1 dalom, az ismeretterjesztés, j ha a falusi emberek széles tömegei megismerik a tudomány csodáit, akkor ezen a téren is bekövetkezik a front- áttörés. Ehhez persze még sok ideológiai harcra lesz szükség, hiszen — mint sokszor kinyilvánítottuk — az Ideológiában nincs béke, nem hajtunk fejet a bigottság, az ásatag dogmák előtt, nem mondunk le arról, hogy az emberek megismerjék önnön hatalmukat, erejüket és értéküket. Egymagában ez azonban még nem lesz elég, a siker csak akkor lehet teljes, ha megteremtjük az ehhez szükséges tárgyi és személyi feltételeket is. Sajnos, a falu e vonatkozásban még nagyon elhanyagolt. Ha valaki templomban akar esküdni, orgonaszó, ünnepi talárba öltözött lelkész fogadja, tehát arra törekszenek, hogy fényesek legyenek a külsőségek. Ám ha valaki a KISZ-esküvő mellett dönt, csak a — legtöbb helyen kopott és hiányosan berendezett — kultúrházat választhatja. Ugyanez vonatkozik a névadó ünnepségekre is. Ami pedig a társadalmi temetéseket illeti, nehéz helyzetbe kerül az a család, ahol a hozzátartozó nem csütörtök-pénteken, hanem hétfő és szerda között hajtja örök nyugovóra a fejét. Hét közben ugyanis alig lehet zenekart szerezni, mert az üzemi zenekarok tagjai akkor dolgoznak, s költséges dolog kivonni őket a termelésből, a nem üzemi — helyőrségi, tűzoltó stb. — zenekarok pedig túlterheltek. Heroikus erőfeszítésekkel próbálnak helyenként segíteni a bajon, az egyik község pedagógusa például minden egyes KISZ-esküvő alkalmával a falu klubjába cipelte a saját szőnyegeit és fotelját, hogy méltó külsőségek fogadhassák az ifjú párokat Énekkart szervezett, heteket töltött a próbákkal, gyakorlás- saL Csak tisztelettel és elismeréssel lehet beszélni ax Ilyen áldozatkészségről, senkitől sem lehet elvárni, megkívánni viszont, hogy a saját bútorait kölcsönözze ki. Nem is vagyunk olyan szegények, hogy erre kellene berendezkedni. Jő órában legyen mondva, az illetékesek felismerték ezt a hiányt, s most már minden járásban azon törik a fejüket, hogyan lehetne külön zenekart, énekkart szervezni, miképp lehetne biztosítani a sokat emlegetett személyi és tárgyi feltételeket. Nagyon sok múlik persze a községi tanácsokon Is, hiszen a klubok, művelődési házak berendezése az 6 reszortjukba tartozik. Tgazi fordulatra persze A csak akkor számíthatunk, ha minden megyei, járási és községi vezető felismert: nemcsak az üzem, tsz fontos, hanem a születés, esküvő és halál, tehát az emberi élet nagy sorsfordulói is. Csak akkor lehet teljes a lelkiismereti szabadság falun, ha többet törődünk evvel Is. Magyar László Kodály Zoltán nevét vette fel a Komlói Belvárosi Iskola A Megyei Tanács végrehajtó bizottságának engedélye alapján szombaton vette fel a Komlói Belvárosi Általános Iskola a nagy zene- pedagógusnak, Kodály Zoltánnak a nevét. Két ízben is járt a Mester ebben az iskolában és egy kórusművet is írt az éneklő fiataloknak. A névadóünnepségen Gallusz József a Komlói városi Tanács vb-elnöke köszöntötte az iskola igazgatóját, tantestületét és tanulóifjúságát, majd dr. Bernáth József, a B. m. Tanács iskolai csoport- vezetője méltatta az iskola eredményeit és Kodály Zoltán életművét. Ezt követően jólsikerült hangversenyt adott a kórus.
