Dunántúli Napló, 1970. május (27. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-16 / 113. szám

1970. május 16. iranantmt nduio’ i A pécs—mohácsi országúton ÜszSg-pusztánál új nagyobb teherbírású hidat építenek, amely majd biztonságosan elbírja a nagysúlyú teherautókat, camionokat Is. Hétfőn és kedden gépkocsi- nyereménybetétkönyv- sorsolás Az Országos Takarékpénz­tár ezúttal két részletben, hétfőn és kedden rendezi meg a gépkocsi-nyeremény- betétkönyvek 36. sorsolását. A húzáson a január 31-ig váltott és április 30-án még érvényben volt nyeremény­betétkönyvek vesznek részt. Hétfőn délután Cegléden a vidéken váltott gépkocsi-nye- reménybetétkönyveket sor­solják. Kedden délelőtt Bu­dapesten, az OTP Münnich Ferenc utcai kultúrtermében húzzák a fővárosban váltott betétkönyvek nyereményeit. A kétnapos húzás egyesített gyorslistáját szerdán közlik a napilapok. A kétnapos húzáson 419 gépkocsi — köztük Wartburg, Trabant, Zasztava, olasz és Polski FIAT, Zaporozsec, Re­nault, NSU, Peugeot típusú autó — talál gazdára. Hiba van a sebességgel Nő a gyorshajtők száma A figyelmetlen, gondatlan vezetés után a balesetet elő­idéző okok között második helyen a gyorshajtás áll a statisztikában. Gépjárműve­zetők, akik megszegve a KRESZ előírásait sem ma­guk, sem mások testi épségé­re nem ügyelve — szágulda­nak lakott területen belül és kívül egyaránt, számtalan baleset okozói. A gyorshajtók száma sajnos — jelentősen nő. Még 1969. első negyed­évében 55 baleset okaként került a gyorshajtás a jegy­zőkönyvekbe, addig ez év első negyedévében már közel 80 karambolt okozott a meg­engedett sebesség túllépése. A Megyei Rendőrfőkapi­tányság Közlekedésrendészeti osztálya az elmúlt vasárnap Is ellenőrzést tartott a köz­utakon: betartják-e a gépjár­művezetők a sebességre vo­natkozó KRESZ-szabályokat. A sebességmérőkészüléket, az úgynevezett „radart” — már 1 kilométer távolságról ész­leli, milyen sebességgel köze­ledik a gépjármű — Pécsett a Mártírok útja és az Ung- vár utca sarkán helyezték eL — Ez az útszakasz különö­sen veszélyes, nem törődve semmivel, csak nyomják a gázpedált — mondják a köz­lekedésiek. — Ebben az év­ben már négy súlyos sérülés és egy halálos gázolás is tör­tént itt, — az utcaseprőt gá­zolta el egy száguldó jár­mű ... A radar „tányérját” kelet felé állítják, tehát az állo­más felől Ujmecsekalja irá­nyába haladó gépjárművek sebességét mutatja a kilen­gő mutató. Nem kell sokáig várni. Az FD 03-96 rendszámú tejszál­lító teherautó közeledte nyo­mán a 60-as számot „ütöge- ti” a radar mutatója. A rendőr megálljt jelez a te­herautónak. — Mennyivel ment? — Nem tudom pontosan, mert rossz a kilométerórám — mondja a sofőr. Ez bizony nem kifogás a sebesség túllépésére. A for­galomban csak műszakilag kifogástalan gépjárművel szabad részt venni. Helyszíni bírságként 50 forintot fizet. Még le sem számolta a tízese­ket, újabb teherautót kell megállítani. Hatvannal jött. — Kérem, én elismerem, hogy túlhaladtam az 50 kilo­méteres sebességet, megsér­tettem a szabályt — mondja a vezető, és már nyúl is a pénztárcájához, ötven forint­tal „könnyebben” hajt to­vább. A készüléket a járókelők közül számosán körülállták, a gyorshaj tokról beszélve csaknem mindegyikőjük tud egy-egy történetet, amelynek súlyos sérülés, vagy halál a „csattanója”. Teherautó közeledik, ugrik a mutató a 60-ra. — Előztem kérem, azért mentem egy kicsit gyorsab­ban — mondja a megállított FG 62-03 rendszámú teher­autó vezetője Hiába, előzni sem szabad teherautóval lakott területen belül 50 kilométernél na­gyobb sebességgel. — Tudom én kérem a sza­bályt, csakhát... — mondja és sóhajtva simogatja térdén az összegyűrt tízeseket... Még negyedóra sem telt el és már a negyedik teherautót — FG 20-48 — kell megállí­tani, közel 70 kilométeres se­bességgel haladt — Ötven forintra helyszín­bírságolom — mondja a rendőr. — Nem lehetne egy Öcsit kevesebb, elvtárs? — mondja kérő hangon a sofőr. — A sebesség az lehetett volna kevesebb — válaszolja a rendőr — a bírság az 50 forint. — Nem lehet itt al­kudni, nem vásár ez... — Nem jó az órám — mondja a Pécs—Szentkirály— Tengeri távolsági — GA 67-62 — buszjárat vezetője, aki kö­zel 60-nal hajtott Üjmecsek- alja felé sok utassal. Ellenőrzéskor egyetlen so­főrrel sem találkoztunk, aki Ahogy végighaladunk a raktáron, mosolygós arcok üdvözlik Kovácsnét. A mo­solyokból, az elkapott pillan­tásokból szinte még a vak is meg tudná ítélni, hogy az itt dolgozó asszonyok szeretik — s őszintén szeretik — főnö­küket, a főraktárosnőt. Valószínű, annak tulajdo­nítható ez a népszerűség, hogy Kovácsné nemcsak sze­reti az embereket, hanem ért is a nyelvükön. Ez így per­sze nagyon banálisán hang­zik, s nem is meggyőző. De amikor olyasmit hallok tőle, hogy három típusba lehet so­rolni az asszonyokat — köz­lékeny, zárkózott és sírós tí­pus — felfigyel az ember, s azt kérdi magától: Kivel beszélek voltaképpen? Egy főraktárossal, vagy pedig egy pszichológussal? Mert amit Kovácsné az előbb mondott, nagyon közel jár ahhoz, amit a pszichológusok más szavak­kal szoktak kifejezni. Amikor megkérdem tőle, mit ért közlékeny, zárkózott meg a sírós típus alatt, a közlékennyel kezdi. Egy asz- szonyt emleget, aki rengete­get mesél munka közben a kisfiáról (ma spenótot kapott, holnap horgászni fog a nagy­apjával vidéken stb.), az egész kollektívának tudtára adja, hogy s mint van a cse­metéje. Ami a zárkózott tí­pust illeti, erről is elmond néhány példát, asszonyokat, ne tudta volna, hogy gépjár­művével mennyi a megenge­dett sebesség. Tudják és mégis... A múlt hónapban a megyében megtörtént balese­tek közel 20 százalékát okoz­ta a gyorshajtás. De a biz­tonságos közlekedés is meg­követeli a KRESZ idevonat­kozó előírásainak megtartá­sát. Biztonságos közlekedés? Nem sokat törődött vele pél­dául az EL 87-65 rendszámú motorkerékpár vezetője sem —a pótülésen kislánya ült — aki 70 kilométeres sebesség­gel — a megengedett, 50 helyett — húzott fel a Por­celángyár előtti dombra... ö már túllépte a helyszín­bírságolási büntetés határát is, ez már szabálysértés. A KRESZ szabályain túl: van amikor a 100 kilométe­res sebesség is „természetes”, van amikor a 30 kilométeres is sok. A helyzettől, a körül­ményektől függ. Ismételten utalunk rá: a balesetet előidéző okok kö­zött a második helyen a gyorshajtás szerepel! Garay Ferene akik szótlanul tesznek-vesz- nek a munkaasztalon, csak akik jól ismerik őket, azok tudják megítélni, hogy vala­mi nem stimmel náluk. Csak hosszú, rávezető kérdésekkel lehet tőlük megtudni, mi ba­juk van voltaképpen, az egyik asszonynak például nagyon súlyos beteg a férje. Mégsem mondaná el, csak rávezető kérdések után köny- nyít a lelkén. S végül a síró- sakról: azok gyakran elpi- typrednek, az egyik például azért, mert unokája fog szü­letni egy hét múlva, a másik egyébért. Kovácsné azt állít­ja, hogy ők a legnehezebb tí­pus, mert ha egy asszony sír­ni kezd náluk a raktárban, a többinek is könnyes lesz a szeme... Férfi szemmel nézem a vi­lágot kissé érzelmesnek tar­tom az utolsó mondatokat aztán eszembe jut, hogy Ko­vácsné több mint tizenhat éve dolgozik a nők között. Ismeri őket... Magam előtt látom a raktárban dolgozó asszonyok mosolyát, pillantá­sait, azt az érzelmi tartalmat, ami azok mögött van, s meg­értem : Kovácsné alkalmazza — s jól alkalmazza — azt a pszichológiát, amit az életből leszűrt. Valóban ért az em­berek nyelvén, különben nem kedvelnék. KOVÁCSNE Több aktivitást a társadalmi bíróságoktól! Csökken a tárgyalt ügyek száma — A fegyelmi eljárás nem pótolja a nyilvánosságot Mi lesz a társadalmi bíró­ságokkal? — kérdezik az utóbbi időkben, mert évről- évre csökken a tárgyalt ügyek száma. Három éve még 330 ügyet tárgyaltak a baranyai társadalmi bírósá­gok, két esztendeje 250-et, tavaly pedig már csak 180-at. Mivel 160 társadalmi bírósá­got tartanak nyilván a me­gyében, a 180-as szám annyit jelent, hogy alig több mint egy ügy jutott egy testület­re. Nagyon sovány „termés” ez egy évre! Dohányzott a bányában A valóságban még súlyo­sabb a helyzet, hiszen igen nagy „szórást” takar az előbb említett átlag. Az egyik he­lyen ugyanis nagyon aktívak, a másik vállalatnál pedig semmit sem csinálnak a tár­sadalmi bíróságok. A sokat tevők közé tartozik a 12-es AKÖV, mely 7 üzemre tago­lódik, s a 7 üzem egyike — a pécsi személyforgalmi rész­leg — 5 ügyet tárgyalt egy­magában. A szénbányák pécs- bányai üzemében, a Bőrgyár­ban, a Dohánygyárban, vala­mint több más üzemben viszont egyetlen alkalommal sem ült össze a társadalmi bíróság az elmúlt évben. Pedig lett volna miről tár­gyalni, hiszen 2700 fegyelmi ügyet számoltak össze a pécsi és baranyai vállalatoknál 1969-ben. A Megyei Fő­ügyészség kimutatása szerint a pécsbányai üzem 17 fegyel­mi ügye közül 9-et a társa­dalmi bíróság elé lehetett volna utalni. A Bőrgyárban 14, a Porcelángyárban 3 ügyet tárgyalhattak volna a testü­letek. Ezek persze csak számok, melyek sokszor igen súlyos, eléggé el nem ítélhető kilen­géseket takarnak. Hogy mást ne mondjunk: Doszkocs Jó­zsef vájár dohányzott a bá­nyában, Kovács László csillés pedig gyufát vitt le föld alat­ti munkahelyére. A két meg­gondolatlan — nem túlzás így mondani: felelőtlen — ember százak életét veszé­lyeztette Pécsbányán, s még­sem kerültek társadalmi bí­róság elé: „sima” fegyelmivel intézték el az ügyüket. A kényelemnek ára van Vannak akik arra hivat­koznak, hogy végeredmény­ben mindegy, hogy milyen úton — „sima” fegyelmivel, vagy pedig a társadalmi bí­róság közbeiktatásával — szabják ki ugyanazt a bünte­tést. Hozzáteszik, hogy a „si­ma” fegyelmi is csak a Mun­ka Törvénykönyve előírásai szerint, a szakszervezeti szer­vek jelenlétében folyhat le, következésképp nem állítha­tó, hogy a „sima” fegyelmi a törvénysértések melegágya volna. Valóban nem állítható. S mégis, minőségi különbség van a kétféle eljárás között, hiszen a társadalmi bírósá­gok a nyilvánosság előtt szok­ták megtartani tárgyalásai­kat, a nyilvánosság pedig roppant nagy erő. A pél­dánkban említett Doszkocs József vájár is másképp érez­te volna magát, ha azok előtt tárgyalják az ügyét, akiknek az életét veszélyeztette. Az ő — elrettentő — példája intő tanulságul szolgálhatott vol­na mások számára is. Nem kár, hogy a gazdasági veze­tők — és persze szakszerve­zeti bizottságok — lemonda­nak erről a nevelőeszközről? Nem lenne-e könnyebb — s főképp: hatékonyabb — a munkájuk, ha igénybe ven­nék a társadalmi bíróságok segítségét? Csupa szónoki kérdés, csu­pa közhely, s mégis, el kell ismételni őket, abban a re­ményben, hogy talán sikerül felidézni, miért hozták létre voltaképpen a társadalmi bí­róságokat. Senki sem kívánja persze, hogy a jövőben minden fe­gyelmi ügyet társadalmi bí­róság előtt kell tárgyalni. Ez legalább annyit ártana, mint a mai gyakorlat, hiszen a csip-csup ügyek érdektelen­séget és közönyt váltanának ki a munkatársak körében. (Volt már példa erre is!) Az kerüljön nyílt fórufh elé, ami oda való, hiszen ezt a sokat emlegetett üzemi demokrácia is megkívánja. Egyetlen vál­lalati igazgatót, üzemvezetőt sem szeretnők megvádolni, s mégis, óhatatlanul felvetődik a kérdés: vajon nem a bizal­matlanság fejeződik ki abban a tényben, hogy megkerülik a társadalmi bíróságokat? Lehet a dolognak ilyen ol­dala is! Nem a 12-es AKÖV- nél, ahol a gazdasági vezetők maguk kérik a jelentősebb i iyeknél a társadalmi bíró­ságok összehívását, nem a komlói Kossuth-bányán, Zó- —ik-aknán, vagy Vasas-bá­nyán — ahol ugyancsak aktívak a társadalmi bírósá­gok. Másutt, ahol éveken át nem ülnek össze! Éljenek a jogaikkal! A társadalmi bíróságok munkája, jövője alapjában véve a szakszervezeti bizott­ságokon múlik. A SZOT El­nökségének ugyanis van egy — 1964. június 27-én kelt — határozata, mely a többi kö­zött így szól: „A szakszerve­zeti bizottság követelje meg a tájékoztatást a fegyelmi ügyekről, még a fegyelmi el­járás megindítása előtt”. Más szavakkal: az szb-nek — a tájékoztatást követően — módja van eldöntenie, hogy mi kerüljön társadalmi bíró­ság elé és mi nem. A Megyei Főügyészségen hangsúlyozták, hogy ez a ha-' tározat ma is érvényben van. Jogot és hatalmat biztosít — csak élni kell e jogokkal! M. L. — A sasdí faluközpont ki­alakítása kivitelező hiányá­ban csak egy évvel később kezdődhetett meg, mint ahogy tervezték. A munkát a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat vállalta el. Az első ütemben egy 16 lakásos hóz — átadási határideje 1970. december 31. — és a fogyasz­tási szövetkezetnek egy 900 négyzetméter alapterületű üzletház felépítése szerepel. Az üzletházat 1971-ben ad­ják át. Kevés olyan művezetővel találkoztam még, aki — mindamellett, hogy fegyelmet tart — annyira népszerű, mint ő. Igaz, Kovács József- né nemcsak művezető — vagyis főraktáros —, hanem az üzemi pártbizottság szer­vező titkára is. S azért vá­lasztották meg egy éve erre a posztra, mert az olyan asz- szony, ^kire így hallgatnak, az valóban tud szervezni. A kéthetenként megtartott sze­minárium például a kesztyű­gyári asszonyok többsége szá­mára esemény. Pedig azok­nak is van férjük, gyerekük, azoknak is be kell futni ha­zafelé zöldségért meg húsért, s mégis: érdeklődve hallgat­ják az előadásokat, vitatkoz­nak. Igaz, Kovácsné — meg a többi kommunista vezető — arra törekszik, hogy ér­dekesek legyenek azok az előadások. Üjabban például azon törik a fejüket: mi tör­ténne, ha filmvetítéssel élén­kítenék. öt pártszervezet, több mint húsz pártcsoport, 16 szemi­nárium, több mint háromszáz párttag, a közelgő pártkong­resszus, vezetőségválasztások, beszámolók ... E távirati stí­lusban megfogalmazott sza­vakból is megsejthető, hogy nem szűkölködik a munká­ban egy szervezőtitkár. S mindamellett ott van persze a főraktár, 32 asszonnyal és négy férfivel, akikért Ko­vácsné közvetlen felelősségei is tartozik. Hogy e felelőssé­get teljes mélységében lás­suk: 1,2 millió pár kesztyű „megy” ki innen évente, a többség exportra, s minden egyes pár sorsáról el kell számolni. Kovácsnénak mindemellett még arra is volt ereje, hogy elvégezze a közgazdasági technikumot. Igaz, ez nagy és megerőltető hajrá volt, s a kitűnő bizonyítványban része van az otthoni munkákban segítő férjnek, s megértő fiuknak is, de sikerült. Ta­valy végzett, óriási virág­csokrot kapott a kollektívá­tól, s egy csasztuskót (a kesz­tyűgyárban ez is divat még), melyben csípős és kaján nyel­ven „antik bakfis”-nak ne­vezték a meglehetősen fiata­los külsejű Kovácsnét, s jól „lehordták” a sokat segítő férjet is ... Mindenki neve­tett. mert érezték, hogy az évődések mögött ott van a szeretet. No de ideje lesz leszállni a földre, mert az olvasó meg­csóválja a fejét, s így szól majd: Micsoda sematikus hős! Hát ennek a Kovácsné­nak semmi hibája nincs? Már megint olyan párttitkár­ról illetve szervezőtitkárról írnak, amilyen nincs is? Hm, hm. Mit is mondott Kovácsné? Hogy vannak sí­rós típusú asszonyok is. Tö­redelmesen bevallja, hogy amikor a technikumba járt, bizony, nála is előfordult, hogy itatni kezdte az egere­ket, minden ok nélkül. Igaz, hogy kimerült volt abban az időben — üzemi munka, párt- munka, tanulás, plusz házi­asszony — dehát azért még­sem kellett volna pityereg- ni... S azt is elmondja, hogy sok éve tagja már a Városi Pártbizottságnak, s gátlást érez, ha arra gondol, hogy fel kellene szólalni. Sőt: nem is szólt még hozzá, pedig egyszer már illene mondani valamit. Elég furcsa az utóbbit hal­lani, hiszen a gyárban más Kovácsné. Otthonos — a szó nemes értelmében — maga­biztos, egy tapasztalt kommu­nista vezető, akihez nagyon sokan fordulnak tanácsért, akit több mint ezer asszony ismer, kedvel. Sok ilyen vezetőnk legyer még, mint ő! Magyar László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents