Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-10 / 83. szám

Dunammt ndtpio* Napirenden: AZ ALUMÍNIUMIPAR Tíz kérdés a miniszterhez Magyarország bauxit-nagyhatalom — Öt ér alatt további 10 milliárd forint fejlesztésre — A jövő építőanyaga az alumínium Stílusos környezetben: az Alumíniumipari Tröszt tíz­emeletes, csupa-üveg, csupa- alumínium székházában ta­lálkoztunk dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszterrel, aki ez alkalommal a magyar alu­míniumipar központi fejlesz­tési programjáról tájékoztatta az újságírókat. A tájékoztató alapját az a terv képezte, melyet a Forradalmi Munkás- Paraszt kormány március 12-i ülésén vitatott meg, illetve fogadott eL © Az a tény, hogy a kor­mány együttes ülésen tár­gyalt a hazai alumíniumipar, fejlesztéséről, az ágazat ki­emelkedő fontosságát bizo­nyítja. ön szerint időben mekkora az a táv, mely gyor­san változó világunkban még belátható, azaz: a most ki­dolgozás alatt álló központi fejlesztési terv hány évre szól majd? — Tervező munkánk célja, hogy 15 évre előre meghatá­rozzuk, mit - kell tennünk, hogy sokat ígérő lehetősé­geinket maximálisan kihasz­nálhassuk. Fejlesztési prog­ramunk olyan átfogó terv, mely felöleli a magyar alu­míniumipar egészét, a bauxit­bányászattól a timföldgyár­táson, az alumíniumkohásza­ton át egész a késztermék- gyártásig. Mint ilyen, egye­dülálló a magyar alumínium- ipar 45 éves történetében. A program alapanyagellátásá­nak bázisa a magyar bauxit­vagyon, melynek nagysága jelentős, s melynek bővítése jelenleg is folyamatban van. © Erről a bauxitvagyonról sok szó esik. Sokan azt mond­ják: bauxitban a világ egyik leggazdagabb országa va­gyunk, mások a közeli kime­rülés rémével ijesztgetnek. Mi az igazság? — Az igazság? Erről szíve­sen beszélek, de sajnos, csak általánosságokat mondhatok. Az ásványvagyon nagysága minden ország féltve őrzött titkai közé tartozik, ezért csak annyit: 30—35 évre elegendő a már eddig feltárt készlet. A kutatás természetesen to­vább folyik. Azt is mondhat­nám: bauxitnagyhatalom va­gyunk ... © Az elmúlt években egyenletesen nőtt az iparág teljesítménye. A jövő milyen ütemet ígér? — A belföldi alumínium­szükséglet 1980-ban az 1968-as szintnek mintegy három és félszerese lesz, s eléri a 19,5 kilogrammos — egy főre ve­tített szintet. Ez lényegében megfelel az USA 1967-es fo­gyasztási szintjének, s mint­egy kétszerese a fejlett euró­pai államok átlagos fogyasz­tásának. Évenként mintegy 7 százalékos lesz a fogyasztás- növekedés. ® És az export? — Az alumíniumipar tőkés külkereskedelmi mérlege je­lenleg pozitív és annak ígér­kezik tizenöt év távlatában is. Ez a tény megszabja teen­dőinket: fokoznunk kell a ki­vitelt. Pillanatnyilag az elő­állított összes áru mintegy fe­lét exportáljuk. 1985-ben ez a mennyiség a jelenlegi szint két és félszerese lesz. Ami a szocialista kivitelt illeti: ki­sebb mérleghiánnyal zártunk, a piacbővítésnek azonban a baráti országokban is nagy lehetőségei vannak. © A magyar—szovjet ál­lamközi egyezmény aláírása annak idején nagy érdeklő­dést keltett szerte a világon. Mit bizonyítottak a tapaszta­latok? — A nemzetközi munka- megosztás szükségességét és a kölcsönös előnyök realizáló­dását. Mint ismeretes, meg­állapodásunk alapja az a tény volt, hogy hazánk villamos-» energiában, a Szovjetunió pe­dig bauxitban szegény ország. Bányáink termelését sohasem lehetett volna a mai szintre emelni enélkül az egyezmény nélkül. A bauxitot olcsó vízi­energiával működtetett ko­hókban dolgozzák fel part­nereink, s a nyersanyagért alumínium fémmel fizetnek. Örömmel jelentem ki ez al­kalommal is: a vállalt köte­lezettségeknek mindkét* fél maradéktalanul eleget tett. Nagyon jelentős mennyiségű fémhez jutottunk ezúton, melynek feldolgozása, értéke­sítése már a hazai vállala­tokra vár. Most van egy újabb elképzelésünk: az alu­mínium egy része helyett más ritka fémet — például re­zet —, kérünk. A jelek sze­rint ez is menni fog.... © Az alumínium térhódí­tása szemmel látható. — Az iparág fejlesztési terveinek realizálásához, gondolom, mégis szükség lesz a felvevő piac bővítésére. Milyen új fel­használási területekkel szá­molnak? — Mint mondtam: csak a hazai piacon három és fél­szeresére kívánjuk emelni a fogyasztást A három főfel­vevő, az építőipar, a mező- gazdaság és a csomagolóipar. Természetesen jelentős a jár­műgyártás, a villamosipar és a háztartási tömegcikkeket gyártó vállalatok alumínium­igénye is. Ezekre nem térek ki külön, itt már rendben vannak a dolgok. Nem így a csomagolástechnikában. — A konzerviparban például még mindig . óriási mennyiségű ónt. illetve fehérbádogot használnak fel évről évre, pe­dig az alumínium ugyanúgy megfelel. Persze, tudom eh­hez is technika kell. A lak­kozott termékek gyártásában és felhasználásában újabb együttműködés körvonalai bontakoznak ki a Szov­jetunióval, s jól alakulnak a hazai kísérletek is. Előzetes becslések szerint az élelmi­szerek csomagolására hasz­nált alumínium mennyisége 15 év alatt megtízszereződik. Az építőiparról külön is ér­demes szólni. A világ számos országában gyártanak már műanyagokkal kombinált hő­szigetelőket, fal- és tetőpa­neleket, függönyfalakat, ál­mennyezeteket, tetőszigetelé­seket. Az alumínium-mobil válaszfalnak, radiátornak és mezőgazdasági épületeknek is jó hírük van. Egy beszédes példa: a múlt évben készült el az 1000 vagonos tuzséri al­matároló hűtőház. Az építést rekordidő alatt — hat hónap alatt — fejezték be. © A fejlesztés alapja a pénz. Miből és mennyit költ majd bővítésre, korszerűsí­tésre az iparág? — öt év alatt tízmilliárd forintot építünk majd be. En­nek a hatalmas összegnek egy jelentős része központi ere­detű, de tekintélyes az ipar­ág hozzájárulása is. A bauxit­bányászat fejlesztésére 1,4 milliárdot, a timföldgyártás­ra 1,2 milliárdot, a henge­reltárutermelés bővítésére pe­dig 2,4 milliárdot irányoztunk elő. A készárugyártás 1.2 mil­liárdot, a kohászat pedig 350 milliót kap. © Tehát új alumíniumko­hók nem épülnek? — Nem. A 350 millió fo­rintot korszerűsítésre, kapa­citástartásra fordítjuk. © A szénbányászat ez idő szerint legnagyobb problémá­ja az utánpótlás hiánya. Mi a helyzet a bauxitbányászat­ban? — Sajnos, majdnem ugyan­ez. A fiatalok nem szívesen jönnek a bányákba, s ez na­gyon aggasztó. A megoldás? A gépesítés és a fizetésrende­zés. Mindkét területen sokat léptünk előre tavaly is. s so­kat akartunk tenni 1970-ben is. A gépesítés üteméről csak egy szót még: a bauxitbá­nyákban 93 százalékosan gé­pesítettük a rakodást. ® Befejezésül egy, csak közvetetten az alumínium­iparral kapcsolatos kérdést: köztudott, hogy a bányákban rengeteg a víz. Mi lesz ezzel? Segíthetnek-e a bauxitbá­nyák a Balaton-környék víz­ellátásának megjavításában? — Sajnos, valóban hihetet­lenül sok vizet kell minden bánya megnyitása előtt elve­zetnünk, ezért felvettük a kapcsolatot az OVF-el. — A tárgyalások folynak. Az az elképzelés, hogy a jóminősé­gű karszt vízzel mindenek­előtt Pét és Székesfehérvár ivó- és iparivíz ellátását se­gítjük megoldani, de jelentős mennyiséget juttatunk a Ba­latonba is. Ezzel kapcsolatos tervek kidolgozása is folya­matban van. Békés Sándor Hordozható üzletház és óvoda Szinte gombamódr.i sza­porodnak az új lakótele­pek Dunántúl ipari fel­legvárában, Győrött. A lakóházak azonban általá­ban előbb készülnek el, mint a járulékos beruhá­zások. Ez sok bosszúságot okoz az új lakóknak A városi tanács ezen úgy akar segíteni, hogy a Sop­roni Faforgácsfeldolgozó Vállalattól egy óvoda és több üzletház felépítésé­hez elegendő előregyár­tott elemet vásárol. Az ideiglenes óvodát — amely 80—100 gyermek befoga­dására alkalmas — és az üzletházakat ott állítják fel, ahol arra éppen a legnagyobb szükség van. A rövid idő alatt össze­szerelhető épületeket szük­ség szerint vándoroltat- hatják. Szocialista szerződést kőt a Villányi Mezőgazdasági Szakiskola és a Mohácsi Isz-szövetség A Villányi Mezőgazdasági Szakiskola már a második oktatási intézmény amellyel a Duna és Karasica menti Tsz-ek Szövetsége szoros együttműködési kapcsolatot épít ki. Az első a Mohácsi Mezőgazdasági Technikum volt, amellyel 1969-ben kö_ tött a szövetség szocialista szerződést, területén működő tagszövetkezetek jobb szak­ember ellátásának biztosítá­sára. Az újabb lépésre a tag tsz-ek nem kielégítő szakem­ber ellátottsága késztette a szövetséget, s az a felisme­rés. hogy a mezőgazdasági üzemek szakmunkás utánpót­lásáról a gyors technikai mű­szaki fejlődés miatt még idő­ben keli gondoskodni. A szövetség elnöksége a közeli napokban dönt majd a szerződés aláírásáról. Nem kétséges, hogy a döntés po­Egy év alatt talpra álltak Csendes ünneplés Kozármislenyben A sikerek titka: ésszerű gazdálkodás, bizalom, szilárd munkafegyelem Nem durrantak az idén pezsgősüvegek — a pezsgő csak úgy képletesen legyen mondva — a kozármislenyi termelőszövetkezet zárszáma­dását követően. Csendesen ünnepeltek: a gazdaság egy év alatt talpra állt. A szö­vetkezetei tavaly év végén szanálták, az 1968. évi mér­leg ugyanis másfél millió fo­rintos hiányt, a gazdaság zi­lált képet mutatott. A kárt okozó vezetőket leváltották, a közgyűlés új elnököt és veze­tőséget választott. Nos, a sza­nálási hitelt, a másfél milliót már az első pénzből, a búzá­ból tavaly év végén vissza­fizették. Mindezeken felül 2,3 millió forint tiszta nyereséget mutathatnak fel. Útban a stabilizáció felé Az idén már tiszta lappal indultak, pénzügyileg rendbe­jöttek, a bank hitelképesnek ismeri el őket és akárcsak a többi tsz-szel, egyenrangú félként tárgyal velük. Az el­gazdálkodott múltnak már csak nyomai találhatók. A málnás, amely sohasem ho­zott termést, még megvan, az egész egy nagy gaztenger, az oszlopok is állnak, majd ki­szedik, az egészet felszántják. Hamarosan létrejön a gazda­ság teljes egyensúlya, stabi­lizációja. Egy év alatt sike­rült elérni, hogy teljes a bi­zalom, a tagság és az új szak­vezetés között. Az 1968. évi start rendkí­vül gyengén sikerült, a kö­rülmények mostohák. Nem volt zökkenőmentes a tavaszi munka megindulása sem. A késlekedést az okozta, hogy a szanálási eljárás lefolyta­tása miatt a vezetők bizony­talanságban érezték magukat, s ez munkájukra is kihatott. 1968-ról 1969-re ezer hold szántatlan terület jött át Ugyanakkor a tsz géppark­jának csak 60 százaléka volt üzemképes állapotban. Magasabb hozamok Ilyen előzmények közepet­te kezdődött meg a talpra állás. A szövetkezet tagságá­nak és vezetőségének szívós munkával sikerült behozniuk a hátrányt. A nyári mun- i kákra utolérték magukat, a gabonabetakarítással elsőként végeztek a megyében. 1970-re már nem ezer. hanem csak 500—600 hold terület maradt szántatlan. Igaz, töretlen ma­radt 200 hold kukorica is (sajnos a megyében többezer holdnyi), de itt már az idő­járás is közbeszólt. (Pillanat­nyilag 40—60 hold töretlen, néhány napi munka.) Mielőtt azonban a sikerek titkát vennénk sorra, beszél­jenek, bizonyítsanak a múlt évi hozamok. Különösen jól fizetett a napraforgó és a kukorica, ezek összesen közel 4 millió forint árbevételhez juttatták a tsz-t. Míg a nap­raforgó a szanálás előtt hol­danként 6 mázsát hozott, ta­valy 220 holdon álagban 10 és felet. A kukorica átlagter­mése májusi morzsoltban az­előtt 14—15 mázsa, tavaly már 22, szemben a 16 mázsás tervezettel. Hatszáz holdon termesztették. Az őszi árpa a szanálás előtt holdanként 10 —12 mázsa, tavaly 240 hold átlagában 17 mázsá. Azelőtt mindig hiány volt abrakból, most már önellátóak, és pil­langósszénából is többletük van. Az állatok szépek é6 jó kondícióban vannak, ahogy ezt a banki, tanácsi ellenőr­zések megállapították. A sa­ját, jóminőségű takarmány meghozta az eredményt. A tehenek istállóátlaga 6 liter­ről 10 literre ugrott és ezt télen is tartották. Jól fizetett a birka, tavaly decemberben 500, az idén pedig újabb 300 darab pecsenyebárány ment el exportra. A tsz az 1969-re megszabott 4,5 millió forint helyett összesen 5,7 millió fo­rintot fizetett ki a tagoknak, egy 10 órás munkanapra 86 forint esett, szemben az 1968. évi 72 forinttal. juhok számát 1000-re növelik. Miközben megteremtődtek a korszerű mezőgazdasági ter­melés, tehát az alaptevé­kenység feltételei, rendezték a melléktevékenységet is. A veszteséges üzemeket — bá­dogos, festő, kútfúró részleg — felszámolták. Maradt a búvárszivattyú javító és a villamos tekercselő műhely. Ezeket meghagyják, hiszen tavaly is 1 millió forint tisz­ta nyereséget hoztak. Nyugodt, bizakodó légkor Ez hát a kcfcármislenyi tsz talpra állásának története. A tagok közül senki nem hagy­ta ott őket, az alkalmazottak nagyrésze belépett a tsz-be. A munkafegyelem megszilár­dult, a légkör nyugodt, biza­kodó. Az eredményekben — mondanunk sem kell — nagy része van a szanálási bizott­ság helyes útmutatásának, a Pécsi járási Tanács és a Ma­gyar Nemzeti Bank menet- közbeni szakmai és pénzügyi segítségének. Az oroszlán- rész azonban mégis a tagsá­gé és az új vezetőségé. A munkacsapatoké — s most idézünk az idei zárszámadási beszámolóból, bár nyilván másokat is kiemelhetett vol­na az elnök — Wellenreiter- né, Varjasiné és Bosnyákné munkacsapataié, akik, ha kel­lett, éjjel vagy ünnepnap is megjelentek a munkára. Miklósvári Zoltán zitív lesz, mert ha azt ami ebben a szerződésben meg­fogalmazódott a szerződő fe­lek valóban be is tartják, nagymértékben megjavítja a szakember ellátottságot a szó­ban forgó nagyüzemekben. Mert mit is kíván az iskola? Minél több fiatalt kiképezni a szőlő, gyümölcs és zöld­ségtermelő üzemek részére. Ehhez azonban az eddiginél több segítséget várnak éppen a környező tsz-ektől. hiszen a megye szinte valamennyi jelentős szőlő- bortermelő szövetkezete a mohácsi szö­vetséghez tartozik. Míg az állattenyésztő szakmákban, a szakosított tehenészeti telepe­ket, és sertéskombinátokat állami támogatással építő szövetkezetek részére rende­let írja elő a tanulók beis­kolázását. s anyagi támoga­tását. addig a szőlő, gyü­mölcs és zöldség szakmában nem. A villányi szakiskolá­nak van a megyében a leg­kevesebb társadalmi ösztön­díjas tanulója, a 170-ből mindössze 12 gyerek kap va­lamelyik üzemtől ilyen jel­legű anyagi segítséget. A szocialista szerződésben a tsz-szövetség mindenek­előtt a beiskolázásban kíván segítséget nyújtani az iskolá­nak. a végzett fiatalokat pe­dig segít elhelyezni szakkép­zettségüknek megfelelő mun­kakörbe. A megállapításban foglaltak szerint vállalják, hogy a szövetség területén az eddiginél több tanuló- szerződést kötnek meg és a társadalmi ösztöndíj-rend­szert a szóban forgó szak­mákban is kiszélesítik. A tag­szövetkezetek lehetővé teszik, hogy az iskola kísérleteket állítson be területükön, to­vábbá az üzemi szakmai bér mutatókra, tapasztalatcserék­re a továbbiakban az iskola tan áfáit is meghívják. Mivel a szerződés kétol­dalú. a benne foglalták- át iskolára is rónak bizonyos feladatokat azon túl. hogy a végzett fiatalokat mindenek­előtt a szóban forgó területre irányítja. Ki kell emelni a villányiaknak azt a vállalá­sát, hogy a szaktanárok a gyenge tsz-ek kertészeteit, szakmailag patronálják. Az iskola fiataljai a KISZ szer­vezettel egyetértésben két­ezer társadalmi munkaórában vállalkoztak rá. hogy a tsz- ek nagyüzemei gyümölcsö-, seiben és szőlőültetvényein, valamint a zöldségtermesztés­ben különféle aktuális szak­munkát. metszést, oltást, stb. végezzenek, továbbá azokban a tsz-ekben, amelyek erre igényt tartanak, kulturális és sport műsorokat adnak. — Ilyen jellegű meghívást máris több környező termelőszövet­kezetből kaptak a villányi fiatalok. Nem sajnálták a pénzt Mi hát a sikerek titka? A földektől, amelyeket addig többnyire csak a madarak trágyáztak, tavaly már nem sajnálták a műtrágyát. Az állatállomány viszonylag ke­vés szervestrágyát ad, évente 200 holdra elegendőt, mi ez egy 3000 holdas gazdaság­ban?! (Csak a háztáji földek­re elegendő, oda is szánják.) Amíg 1968-ban 350—400 ezer forintot költöttek műtrágyára és növényvédőszerekre, addig tavaly már háromszor annyit, 1,3 millió forintot; az idén pedig a tervek szerint 2 mil­lió forintot. A talajerővissza­pótláson kívül rendbetették a gépparkot 1968-ban 300 ezer forintot, tavaly már kö­zel egymilliót költöttek új gépek vásárlására, az idei terv 1,1 millió forint. A takarmánybázis megte­remtésével párhuzamosan, az eddig mindig veszteséget ho­zó sertéstenyésztést felszá­molták. Ugyanakkor tenyész- anyag vásárlásával gyarapí­tották a szarvasmarha- (je­lenleg 110 tehén és 300 nö­vendékmarha van) és a juh­állományt (800 anyajuh). Az idén állatvásárlásra másfél millió forintot költenek, 80 üszőt vásárolnak és az anya­Hazánk egyik legjelentősebb bányavárosa, Komló, fij Szemel kapott. A budapesti Elektroakusztikai és Villamossági Ktsz 450 főt foglalkoztató üzemében javarészt nők dolgoznak. A bányászfeleségek mintegy 40—50 féle terméket — asztali lámpákat, fali karokat, különböző villamos szerelési cikkeket, Tv-antennákat és dinamikus mikrofonokat — készítenek ha­zai — és külföldi piacokra. — Munkában az asszonyok. Előtérben Ferenezi Sándorné. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents