Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-09 / 82. szám
-5 nomn * 1970. áprilisi Négy nap a levegőben Pécsi siker a moíontsrepüle- csillagíárán Számba fut a húsvéti sonka. ize, amikor gépünk a repülőtérre bukik. A következő pillanatban katonai helikopterek veszik birtokukba a légteret — készülnek a díszszemlére. Talán ez a pillanat amely nem mosódik össze, az első nap ezernyi más élményével. Percenként landol egy-egv gép. Érkéz- , nek a versenyzők. A beton j szélére két szovjet helikopter | ereszkedik. Az előbb érkezettek — vagy 30 hazai re- ' pülős az épületben beszélgetnek. Nekem úgy tűnik horgásztörténeteket hallok — pedig csak mindennapi munkájukról esik szó. Idegen alig értheti a levegő országút vándorait, ök többnyire régi barátok, összecsókolóz- nak amikor üdvözlik egymást. Nem tudom mit kezdjek magammal. Nevetek az MZ X rendszámú rádiósko- esin, csodálom a karcsú Morava. az óriás LI—2 csapat- szállító gépet. Azelőtt a kormány gépe volt. Fotelok, he- verők benne. A pécsi különítmény: Katona Lajos pilóta, Magasi Ottó szerelő technikus és a másik gép legénysége. megannyi, sok éve nem látott ismerőssel foglalja le magát — nekem a reptér marad, a tankkocsikkal és gépekkel. ötvenméteres zuhanás. — Kissé váratlanul ér. Zsám- bék felett megtaláltuk az első fordulópontot. A zuhanással jelöljük a barográfra. Em- ■ lékszem, hogy az újságírókra való tekintettel kérték a pilótákat: óvatosan zuhanjanak. Meg nincs is mindenütt 50 méter hely erre — mond-N ták. Akkor nevettem — most egészen mást érzek. Egy AN—2-es szállítógép köröz körülöttünk. Nyitott ajtajában fotóriporterek, filmesek. Lent özeket riaszt a t gép árnyéka. Félelmetes lehet ha repülőről géppuskáznak. Katona Lajos alig szól hozzám. El van foglalva: magasság, sebesség a célpontok figyelése, bennem nem igen bízhat. A tatai öreg tó felett húzunk el. Kis hajó szeli a vizet. Elérjük a két ikervárat Almásfüzitőt és Szőnyt. Vörös mező (zagy tavak) és fehér gombák (olajtartályok) tarkítják a földet. Győr. Oroszlány. Visszafelé repülünk. Jobbra ködbevész a pannonhalmi apátság. Székes- fehérvár és a Balaton. Orkánszerű ellenszélben szinte áll a gépünk. Eddig másod- percnyi pontossággal értünk a fordulópontok fölé. Most már késésben vagyunk. — Nyomd — biztatom a pilótát, a stoppért én figyelem — elveszítünk mindent. — Leszakad a karom! Mi a fenét csináljak! Gépünk szélvédőüvegét esőcseppek mintázzák. A reptér szélzsákja keményen feszül dél felé. Néha akkora széllökés húz el a siófoki reptér felett, hogy megmozgatja PZL gépünk sebesség- mérőjét. Katona Lajos — ki tudja hányadszor — a térképen átnézi az útvonalat. Alig hiszem, hogy felszállunk ebben az istenverte időben — de különben is az ismerős közép-dunántúli tájon 3 ezer óra repülés után bármit megtalálna rutinból is. Egy régebbi eset jut eszembe: belvíz őrjáraton repültünk együtt. Jó párszor ő figyelmeztette a „vizes” szakembereket: ott egy eldugult áteresz. Második napja vagyunk együtt. Alig beszélgettünk. Most az eső segít, össze vagyunk zárva. Versenyzőtársam ahhoz az 1949-es repülős nemzedékhez tartozik, akik alig 15 évesen lettek pilóták. Most két évtized múltán is összecsókolóznak amikor találkoznak. Katona Lajos is nehezen feledi a régi barátokat. — Dani nem hozott ennivalót. El ne feledkezzetek róla — hallottam tegnap amint társait figyelmeztette. Szeretném ha beszélne magáról. de csak hallgat. Nem kerülhetem ki az annyiszor I elcsépelt kérdést: gyerekkori álom...? — Fenét. Amikor a debreceni gimnáziumban meghirdették : jelentkezzünk repülőnek — orvosi vizsga azonnal — éppen latin és matematika dolgozatot írtunk volna... Várom a történet folytatását, betölti majd az űrt, amely az elmaradt verseny miatt keletkezett. Hallgat mint a gépek, amelyek ma már nem szállnak fel. A többieket figyelem: egy német repülő olyan alacsonyan bravúroskodott, hogy kirojtosodott a propellerje. Magyar Bálint az esztergomi pilóta a balatoni kényszerleszállást meséli. — Nem tudtam már a partig kijönni. Átfutott rajtam megfőlünk, ha a forró motor a vízbe fúródik... Az újságírót féltettem legjobban ... M. Kovács Attila a zuhanás közben egy pillanatig fiára gondolt, majd a fényképezőgépet szorongatta. — Amikor kimászott a gépből — térdét a Balaton nyaldosta — első dolga volt, hogy lefényképezze a vízbe bukott madarat. Harmadik nap Dunaújvárosból ragyogó napsütésben startolt a szovjet, lengyel, német és magyar repülőkből és újságírókból álló 37 repülőgépes mezőny. Ezúttal 100 méteres magasságban, pontos időt betartva kellett Fülöpszállás, Csongrád, Kisköre, Miskolc útvonalat berepülni. A nagyobb feladat az volt, hogy 8 fénykép alapján 8 objektumot: tanyát, szélmalmot, hidat kellett felismerni, helyét a térképre pontosan berajzolni. Katona Lajos pontosan navigált — aprólékosan kiszámított mindent. — Figyeld az órát, és a földet. Pontosan 17 perc alatt kell Szabadszállásra érnünk, utána 39 perc Csongrád ... Minden oszlopot, minden házat jól nézz meg. Már berregett repülőnk motorja, amikor a térképre pillantottam. Fülöpszállás helyett Szabadszállás volt bejelölve. — Lajos, elnézted! Gyors számítás. Percek alatt módosult a terv. Most láttam igazán mennyire ismeri társam a levegőóceánt. Szögmérés, távolságmérés ... A meghatározott időben pontosan a fülöpszállási jel fölött integettünk a lenti figyelőknek. Sorban megtaláljuk a szélmalmot, templomot, víztornyot. Csak a villanyoszlopos tanya sehol. — Csongrádnál volt. — Fenét. Itt van Miskolc előtt. Mások, másutt fedezték fel. Mi lógó orral gondoltunk az elvesztett 100 pontra, összesen ennyi hibapontunk volt az utolsó versenynapon. Este az Avas Szálló dísztermében gyors egymásutánban kétszer is le kellett tennem a konyakospoharat. Aki megtalálta a tanyát, hibapontot kapott. Ugyanis nem volt az útvonalon. Amikor kiderült, hogy a pécsi PZL az összetett versenyben a második lett, Katona Lajos hozzám rohant, mint a verseny kezdetén a 20 éve nem látott barátokhoz... Lombosi Jenő II finnugor rokonság felfedezése Kétszáz éve, hogy Sajnovics János Demonstratio. Idióma Ungarorum et Lapponum idem esse című tudománytörténeti jelentőségű műve megjelent. Ebből az alkalomból a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar UNES- CO-Bizottság, Székesfehérvár ; városa és a székesfehérvári i járás május 12-től 14-ig Szé- I kesfehérvárott nemzetközi i Sajnovics-szimpoziumot, 15- j én pedig Tordason (Fejér I megye) Sajnovics-emlékün- | népségét rendez, j 1767-ben VII. Keresztély I dán király azzal a kéréssel I fordult Mária Teréziához, I hogy a Venus bolygó 1769 I tavaszára esedékes átvonulá- | sának tanulmányozására a i birodalma északi határán fekvő Vardő szigetére küldjön csillagászokat. A királynő az akkor még dán főhatóság alatt lévő norvégiai Vardőre a Selmecbányái születésű Hell Miksa bécsi, s a tardosi születésű Sajnovics János nagyszombati csillagászt küldte ki. A két jezsuita 1768. április 28-án indult el, július 30-án érkeztek Trondhjem városába, s innen útjukat hajón folytatva, október 11-én, elindulásuk hetedik hónapjában végre kikötöttek Vardőn. A világ más tájain is feszült figyelemmel kísérték a nevezetes csillagászati jelenséget, Oroszországban, Amerikában, Svédországban, Tahiti szigetén pedig maga Cook, a világhírű felfedező. A leáldozó napon a Venus belépésének megfigyelése azonban a legtöbb helyütt a borús égbolt miatt eredménytelen volt. Honfitársaink szerencsésen oldották meg feladatukat. A nagysikerű megfigyelésekig hosszú hónapokon át a két tudós sűrű érintkezésben állott a környék lapp lakosságával, s a sors úgy hozta, hogy Vardőből való elindulásuk után a dühöngő viharok még újabb hosszú hónapokra a mauersundi kikötőbe rekesztették hajójukat. A lappok között töltött hosszú szürke hétköznapok és hónapok arról győzték meg a Fejér megyei Sajno- vicsot, hogy a lapp embernek nemcsak a ruházkodása, erkölcse, hanem a beszéde is meglepő egyezést mutat a magyar parasztéval. A jószemű megfigyelő egyre lelkesebben mélyült el a lapp nyelv tanulmányozásában, s aránylag igen rövid idő alatt meg is vetette korszakalkotó munkájának, a Demonstra- tionak alapjait. A két tudós aztán Koppenhágában még hét hónapig tartózkodott, s itt Sajnovics befejezve munkáját, azt a dán tudós társaságnak is bemutatta. A Dán Tudományos Akadémia igen nagyra értékelte Sajnovics felfedezését, s könyvét latinul, a kor természetes tudományos nyelvén ki is nyomatta. A következő, az 1771. évi nagyszombati kiadás ennek az utánnyomása volt csak. A 37 éves tudós felfedezése itthon és külföldön egyaránt feltűnést, viharokat keltett. Míg a Nyugat tudományos világában Sajnovics bizonyító gazdag anyagánál: hatására egyre elfogadottabb lett a magyar—ugor rokonság ténye, a hazai közvélemény nagy többségében felháborodással utasította visz- sza a „halszagú rokonság” tudatát, s az előkelőbbnek tartott hun rokonság mellett kardoskodott. Még az 1900-as évek elején, a pécsi Mátyás Flórián akadémikus, a Magyar Nyelvtörténeti Szótár kiadásának kezdeményezője is erősen a „finniíás” ellen volt. A Demonstratio nyomán nekizsendülő magyar nyelvtudomány — a Demonstrál io megjelenése után csaknem száz évvel — elsősorban a német származású Budenz József magyar nyelvtudós fokról-fokra bebizonyította, hogy Sajnovics amikor a rokonság kritériumát nem a szavak egyezésében, hanem a szabályok megfelelésében kereste, az egyetlen helyes alapból indul ki. Az „idem”, „ugyanaz” jelentésű szóval Sajnovics azt állította, hogy a lapp és a magyar egy és ugyanazon törzsnek a hajtása. A lappok és magyarok legalább háromezer évvel ezelőtt már elszakadtak egymástól, s így más népekkel kerülve érintkezésbe, az eredeti nyelvrokonság egyre inkább csak a nyelvszerkezet hasonlóságára, s az őshazából hozott alapszókincsre korlátozódott. Sajnovics lángeszű megállapításával nem pusztán a magyar, hanem európai viszonylatban is az összehasonlító nyelvtudomány egyik úttörője lett. Dr. Harcos Ottó 700 nagy lakodalomban se tudnák kiinni a Rákóczi-hordó borát Magassága, mint egy családi ház. Hossza megközelíti a hat métert Űrtartalma: 74 830 liter. Ha megtelik, 700 népes, százszemélyes lakodalom vendégserege sem tudná kiinni. Röviden ezek az adatok jellemzik Közép-Európa legnagyobb fa boroshordóját, amelyet az Állami Pincegazdaság badacsonyvidéki üzemének baji pincéjében őriznek. Az 50-es évek végén Sárospatakról hozták ide. A szájhagyomány szerint Rákóczi fejedelem korából származik, s jobbágyai készítették uruknak hűségük és nagyrabecsülésük jeléül. A köztársaság elleni összeesküvés Az új magyar állam ellen a felszabadulás napjától kezdve rendszeres propagandahadjárat, aknamunka folyt az ellenséges elemek részéről. — Ennek a politikai folyamatnak jelentős állomása volt az 1946 végén, 1947 elején leleplezett köztársaság elleni összeesküvés. Az összeesküvés a Magyar Közösség nevű illegális szervezetre épült, amelynek élén a Hetes Bizottság állt. Földalatti Fővezérség irányította a Hetes Bizottságot. A Fővezérség vezetői Veress Lajos vezérezredes és András Sándor vezérkari őrnagy volt. Céljuk az volt, hogy a honvédség, a rendőrség vezető személyeit megnyerjék, a csendőrséget felélesszék és a fegyveres hatalom birtokában megdöntik majd a magyar köztársaságot. Kapcsolatokat építettek ki az Ausztriában tartózkodó nyilas Szent László hadosztály parancsnokaival, a csendőralakulatok vezető tisztjeivel. A Hetes Bizottság 1946 december végéig 35 alkalommal tartott titkos összejövetelt. Az összeesküvők elsősorban a Dunántúlon építették ki hálózataikat. Titkos sejtrendszerek jöttek létre Pécsett és Kaposvárott. Fülöp József vezérkari ezredest 1947 január elején éppen Pécsett tartóztatták le, ahol „vendégségben” volt. A dunántúli középiskolák és a pécsi egyetem fiatalságát akarták beszervezni a mozgalomba. A sejtrendszer már egész Dunántúlt behálózta: Kőszeg, Szombathely, Sopron, Kaposvár, Pécs és vidéke illegális futárszolgálattal tartotta a kapcsolatot a nyugaton lévő nyilas katonai táborokkal. | Az összeesküvők egyik cső- ! portja horthysta tisztekből állt, a másik csoport a Kis- j gazdapárt jobbszárnyából ke- 1 rült ki. A régi magyar ural- | kodóosztályok tölgyfalombos képviselői egyértelműen fo- , galmazták meg céljukat: „A : paraszt ne legyen képviselő, , minden érvénytelen, ami a j debreceni ideiglenes nemzet- í gyűlés óta történt: érvénytelen a földreform, a köztársa- j ság, az üzemi bizottság”. A ! Kisgazdapárt reakciós jobb- j szárnya méltó társra talált. ! Az összeesküvők szervezeti I keretet láttak a Kisgazda- . pártban, a Parasztszövetség- j ben. A magyar belügyi szervek 1947 január elején leleplezték és felgöngyölítették a Magyar Közösség illegális szervezeteit Az államellenes összeesküvés szálai a Kisgazdapárt országé« vezetőihez, sőt Nagy Ferenc miniszterelnökhöz is elvezettek. A magyar nemzetgyűlés mentelmi bizottságának 1947. január 17-én kelt jelentése megállapította az összeesküvés veszélyességét, beláthatatlan következményeit. Nézzük, hogyan akarták elkenni, szinte elhumorizálni mindezt a jobboldali kisgazdák. „Az összeesküvés olyan naív, olyan gyerekes, olyan ostoba, hogy nevetni kellene rajta” .,. írja a Kis Űjság, a Kisgazdapárt országos lapja 1947. január 8-án. Az 1947 januárjában tartott baranyai kisgazda gyűléseken Siklóson, Harkányban, Pécsváradon, Mohácson és környékén kommunista találmánynak, felfújt manővernek tartották az összeesküvést. Érdekes jelenség, hogy a Független Nép hasábjain már józanabb, reálisabb értékelések jelennek meg. Az „összeesküvők vagy őrültek?” című cikk 1947. január 9-én jelent meg, amelyben a kisgazda reálpolitikusok hangja szólal meg. „Meg kell végre értenünk, hogy a fennálló rend minden hibájával együtt a magyarságnak új politikai életformája, amelyen javítani kötelessége minden becsületes szándékú embernek, de felborítására szövetkezni nem lehet anélkül, hogy szembe ne találja magát az ilyen egyén vagy csoport az egész magyarság elutasításával. Az összeesküvés néhány résztvevője — magasrangú tisztek — éppen Pécsett tartózkodtak”. A Kisgazdapárt baloldala első ízben határozottan hallatta hangját. 1947. január 16-án a párt megyei tagozatának baloldali képviselői kijelentették: „Semmiféle közösséget nem vállalunk az összeesküvőkkel. Az összeesküvőket nem lehet azonosítani a megye parasztságának zömét kitevő Kisgazda- párttal. Amit eddig két évig csináltunk, azt akarták lerombolni. Köszönet a belügyminisztériumnak”. Mecsekalja község demokratikus pártjai, köztük a Kisgazdapárt is 1947. február 15-én az alábbi nyilatkozatot írták alá: „Mecsekalja nagyközség dolgozó népe pártállásra való tekintet nélkül mélységes megvetéssel fordul el az összeesküvőktől.,. Követeljük, hogy a törvény szigorát pártállásra való tekintet nélkül alkalmazzák”. Az UFOSZ és FÉKOSZ dunántúli szervező bizottságának 1947. február 2-i jelentése szerint a Kisgazdapárt újonnan földhözjuttatott tagjai és dolgozó parasztjai a következő memorandumot juttatták el a Kisgazdapárt Országos Központjához: „Most már látjuk, hogy mit cselekedtek velünk. Becsaptak bennünket, de tanulunk a káron. Beállunk magukhoz, de csak akkor, ha a vezetésben is szavunk lesz. Minket többé az orrunknál fogva senki nem vezet”. Az összeesküvés belügyi szerveink ébersége és eredményes munkája következtében nem tudott kibontakozni. Az egyre balra fejlődő új magyar államnak már szilárd belső biztosítékai voltak. Dr. Fehér Istvás A Csillagtúra megnyitójára felsorakozott versenyzők és a repülőgépek.
