Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
1970. Április 4. f Bunomau immo THIERY ÁRPÁD: Egy csepp tenger RÉSZLET „A TÁJ” CÍMŰ FEJEZETBŐL A nap ma kissé megkésett. Az éjszaka nagy vihar volt. Az asszonyok még a hajnali órákban is átizzadva forgolódtak a takaró alatt. A férfiak hálógatyá- bam, hátukra vetett kabát alatt gondterheltéi) ácsorogtak a korlátos verandákon. A sűrű villámfényben a kertek felé hunyorogtak. Hetek óta vártáik az esőt. Vihar jött. A tanítónő egész éjszaka valósággal vacogott a félelemtől. Az ablaknál ácsorgott a függöny mögött, fájdalmasan egyedül érezte magát. A villámok fénye meg-meg- világította riadt-sápadt arcát. Tegnap a mise után vastag sarkú, fehér cipőiben végigrohant a falun, egész a vasúti átjáróig és vissza, minden mozdulata türelmetlenség volt, mintha várt volna valakit. A vihar alatt úgy tűnt, hogy azóta nem múlik az idő, még mindig a fehér cipőkben mászkál, s valami ostoba félreértés áldozata lett. Amikor csendesedni kezdett a vihar, elhúzta a függönyt, és növekvő csodálattal bámulta, hogy az erős szél ki s belélegzik az ablak dróthálóján. A hálóingén belül, a bőrén érezte a' szél hűvös mozdulatát, ettől szűnt egy kissé a félelme, és a villám fényénél romantikus borzongással írta le az óravázlat szélére: „Csodálatos idő! Félelmetes idő!” ... Lehetséges, hogy ma a tanítás után e két sorból vers születik. Beggelre alig maradt vissza valami az éjszakai viharból. Besüppedt, iszapos tócsák az út mentén, egy-két felhasított törzsű fa a Kecske-domb aljában, ahol a villámok a legvadabbul csapkodtak, és szélirányban a nedves, elmosódott színű házfalak. , Minden más reggelre életre kelt. Szinte fénylik a napon. Először a forgalmista emelte fel két ökle közül álomtól vöröslő szemét egészen a falióra magasságáig. Miután felfogta, hogy a nap kezdete nem tűr tovább egy perc halasztást sem, felmászott az emeletre, és kopogtatással, halk szólítgatással felébresztette a feleségét. Ekkor már a sínek közt ácsorgott kofferját lógatva a szomorúképű bányász, aki Zircről utazott ide a saját esküvőjére, de a lakodalom éjszakáján hagyta el a felesége egy nős ember kedvéért Még azon az éjszakán el is utazott hozzá az utolsó vonattal a városba. A szomorúképű egyedül maradt a lakodalmas nép közepén az anyósával, aki megpróbálta vigasztalni, de nem sok sikerrel, mert a szo- morúképű azóta pincéről pincére vándorolt és bár mindenütt minden órában a legközelebbi vonatot emlegette, amivel most már elutazik bánatában a világ végére — csak ivott, ivott egyfolytában. Az éjszakai vihar őt is kint érte a szőlőben. Alaposan megfázott, megázott, és ahogy fokról fokra józanodul kezdett, úgy érlelődött meg benne az elhatározás: egy percig se lesz tovább a nevetség tárgya! Nem várja tovább vissz« ■ féleségét! Visszautazik a bányába a barátaihoz. Még sötét volt és ömlött az eső, amikor nagynehezen rátalált az állomáshoz vezető útra. Egyideig a sínek között ácsorgott türelmesen, majd amikor elérkezettnek látta az időt, bement a váróterembe, erélyesen megzörgette a rácsozott pénztárablakot, megváltotta a jegyét a hosszú útra, majd a blondell keretes tükör alatt leheveredett a padra. Tompa, langyos borszaga lassan betöltötte a szűk helyiséget. A forgalmista, miután megreggelizett, időnként kötelességszerűen kiballag a második és a harmadik sínpár közé. Ez a szokott helye, innen látja be legmesszebb a kanyargós vasúti pályát, mindig innen várja a vonatokat, akár innen érkeznek, akár onnan. Nyitott tenyerét a szeméhez emeli, úgy nézelődik. A kanyar alig száz méterre van a váltóktól, de a forgalmista úgy te- kintget, mintha kilométerek derengéséből szeretné fölfedezni a sebesvonatot, amely ezen a szakaszon a vasúti pálya gyönge teherbíró képessége miatt csak csökkentett sebességgel közlekedhet. A súlyos motoroskocsit Bátaszéken le is zárjaik, és csak Pécsett nyitják ki. Útközben nem is lehet felvagy leszállít!. A forgalmista az óráját nézi, a fejét csóválja. Minden késés, egyetlen perc is, ha szolgálatban van, szomorúsággal tölti el. Ilyenkor érzi a teljes súlyát annak, hogy szárnyvonalon teljesít szolgálatot. Homlokára tolja piros tányérsapkáját, visszaindul az irodába, és közben arra gondol: csak a remény tartja benne a lelket, hogy egyszer majd csak rámosolyog a szerencse, és áthelyezik a fővonalra. De most nincs rá idő, hogy tovább szövögesse a gondolatait, mert közben megérkezett a mohácsi autóbusz. A mai első járat. Itt a végállomás. A mai járatnak külön jelentősége van: a nagyorrú kalauz két üveg kisüsti pálinkát ígért, és vidám integetéséből, a kocsiablakból kinyúló kézmozdulatából arra lehet következtetni, hogy ezúttal — harmadszorra — megtartotta a szavát. Az autóbusz kék benzinfelhőt árasztva forgolódik, csúszkál a magas, agyagos part alatt, mígnem lefullad a motorja és úgyis marad. A pálya füvén átlósan vezető gyalogúton az iskolaigazgató lohol nagysietve. Nehéz, könyvekkel, iratokkal és a hideg ebédre- valóval teli aktatáskát valósággal vonszolja maga után. Tegnap 6 is kint volt a meccsen, és most, amikor a tizenhatos táján egy alattomos kis mélyedésben megbicsaklik a bokája, egyszerre eszébe jut az az óriási nagv helyzet, amit a vendégek jobbszélsője két perccel a mérkőzés befejezése előtt kihagyott E vek óta kutat a falu múltja után, és a lelke mélyén minden vágya, hogy erről egyszer majd megjelentessen egy vaskosabb könyvet A legtöbbször a saját költségén utazgat a járáshoz, a megyeszékhelyre, nem egyszer Budapestre is. hogy egy-egy oklevélről, fontosabb dokumentumról jegyzeteket készíthessen. Az esték nagy részét a házimúzeumban tölti, amely egyenlő a mindig hűvöskomoly és pedáns nagyszobával. A vitrin és a fiókok tele vannak a környéken talált érmékkel, régi római pénzekkel, fakuló fényképekkel a földosztásról, az első termelőcsoport megalakulásáról, a Keleti Fény tagosításáról, tele vannak érdekes okmányokkal, bélyegekkel, de van itt alázatos pedagóguslevél a múltból, amely a helyi hatalmasságokhoz alamizsnáért könyörgött, és van egy száz éves fenyőgally Garibaldi sírjáról. Az iskolaigazgató mindent gyűjt és gondosan elraktároz. Ha szabadnapja van a padlásokat, régi kamrákat bújja. Feltúr, átszitál mindent, amihez hozzájut. Amióta az emberek megtudták, hogy a falu múltját kutatja ilyen nagy szorgalommal, napirenden vannak a találgatások a templomban, a kocsmában, a tsz-majorban, a pincék hűvös, kék hangulatában: mit gyűjt? Minek gyűjti? S főképpen: mit talál? Érdeklődő mosollyal régiesnek tűnő tárgyakat hoznak elő a padlásról, vagy küldözgetnek a gyerekkel, s üzenetet is hozzá: Ez aztán régi tárgy, vagy még annál is régebbi... Az este sokáig, nagy lendülettel dolgozott Irt, írt, míg a> vihar meg törte a lendületét. Még most is kristályszenien emlékszik a szavakra, mondatokra, formájukra, még az elválasztásokra is, ahogyan a legszebb és legfontosabb dolgaira emlékezik az ember. S míg a néptelen pályán á* a vasúti platánok alá ér, a futástól kissé zihálva, boldog remegéssel ott világítanak előtte az esti mondatok, mintha ebben a percben írta volna le: „1944 ősze csúnya, sáros időszak volt. Az ősz folyamán háromféle német csapat táborozott a községben. Az első gyalogság, a második tüzérség, a harmadik pedig a kiképzés alatt álló újonc alakulat volt Valamennyi az SS-hez tartozott. Legutoljára az újonc alakulat tartózkodott a községünkben... A szovjet alakulatok a mohácsi átkelés után 1944 november végén hozzánk is elértek. 1944. november 27-én reggel hét és nyolc között a falu alsó részén, a vasúti őrháznál megjelentek a szovjet csapatok előőrsei. Előző éjjel szórványos lövöldözést lehetett hallani a falu nyugati irányából. Zászlóalj erejű szovjet csapat szabadította fel a községünket. Az őrháznál megjelenő szovjet előőrsöt, valamint a szovjet hadsereget községünk lakossága — a volksbun- disták kivételével — örömmel fogadta. Levonultak az őrházhoz, étellel és itallal teli kosarakkal. Községünk lakossága így került érintkezésbe először a szovjet katonákkal, így ismerte meg a szovjet hadsereget... 1944 őszén minden területet a szokásos módon bevetettek. A mezőgazdasági munka zökkenőmentesen folyt. Az iskola 1944. májas elsejétől 1945. január elsejéig szünetelt. 1945. január másodikén a járási szovjet katonai parancsnokság felszólítására helyreállt a normális életviszony. Megindult a munka, a közlekedés, a tanítás .. fsif! flK'r? W/Aj, A z igazgató a homlokát törölgetve áll a forgalmista mellett. Táskáját maga mellé ereszti a kemény, letaposott salakra. Egy kicsit még mindig a visszaidézett mondatok bűvöletében áll ott. Az önkifejezés boldogsága ez. Hirtelen megjelenik előtte a könyv, ahogyan elképzelte: szabályos könyvalakban, acél kék kötésben. Csaknem elérzékenyül. A vonat távolról dudál. BÉKÉS SÁNDOR: Virágzó nyárfák alatt REGÉNY RÉSZLET A légion Masabbal kezdem: szerettem. Ha lehunyom a szemem, most is látom, s most is olyannak látom, mint akkor, tíz évvel ezelőtt. Nyurga, kamaszos acú férfi volt — az a fajta, akinek a láttán minden nőnék egy dolog jut az eszébe, s ez az anyáskodás. Szeretetre vágyott, melegségre volt szüksége Amikor megismerkedtünk már a megyei ipari osztályon dolgozott, felelős beosztásban, a lelke mélyén azonban még mindig egy ábrándos kisdiák volt: órákig tudott a terveiről, vágyairól mesélni. Romantikus lélek volt, s nagyon-nagyon sebezhető — ezt most, ennyi év és ennyi csalódás után is őszintén kell móri dánom. Megismerkedésünk története sablonos, ezért nem vesztegetek rá sok időt: én is abban a hivatalban dolgoztam, ahol ő. Házasságunk körülményei már különösebbek, ezért — ha megengedi —ezt kissé részletesebben mondom el. István albérletben lakott, meglehetősen mostoha körülmények között. Naponta panaszkodott: tél») fázik, nyáron ellepi a könyveit, ruháit az utcáról beszálló salakpor. A külvárosban volt egy szobája, közel a panelgyárhoz. Amikor már bejáratos volt hozzánk, s a mama kegyeit is bírta. egyszer el is szólta magát: inkább éjszakákon át csavarog, üldögél a presszókban, csak haza ne kelljen mennie. Nem tudom, ismeri-e a mi házunkat? Apa jogász, s fiatal kora óta a lakása a mindene. Sohasem keresett rosszul, de annyi pénze mégse volt, eddig még sose. hogy elég lett volna a házra. Foltozgatta, bővítgette. utakat. járdákat épített a kertbe, festett. mázolt, gondozta a virágait, s a legnagyobb boldogság az volt a számára, ha az ismerősei, barátai leplezetlen irigységgel szóltak otthonáról Nógv szobánk volt. Egvet apa birtokolt, egyet én. A negve- dik a kisszoba. amolyan vendégváró helv volt. nagyon is magától értetődőnek tűnt hát, amikor egy este azt mondta anya: nézze meg ezt a kis lyukat jól, Pista, s ha tetszik, ide költözhet abból a porfészekből ... Másfél évig lakott nálunk. Csendes volt, szimpatikus, olyan ember, aki már a második este családtagnak számít Segített anyának, beszélgetett apával, virágot hozott minden nevezetesebb alkalomra, s talán megérti, s el is nézi nekem, gyenge nőnék, hogy ennyi kedvességnek, figyelmességnek, a bájnak — amiről levelem elején már beszéltem —, nem tudtam ellenállni. Második hónapja lakott nálunk, amikor egy igazán jói sikerült este után a fülembe súgta: — Várlak... Nem tudom, mi történt velem, de olyan voltam, mint egy hipnotizált. Végig se gondoltam talán, mit válaszolok, s hogy mi mindennel járhat ez a válasz, csak bólintottam. Mindezt azért hangsúlyozom, mert ekkor még nem tudtam, hogy szeretem őt. Egyszerűen csak kedveltem, örültem neki, hogy van. Hajnal felé. amikor már nagyon is ideje volt, hogy visszalopódzak a szobámba — ezeket a pillanatokat sosem felejtem el —, játékos durcássággal azt súgtam neki: íme. az elcsábított lány..., 6 azonban dühbe gurult, felkelt az ágyból, csapkodni kezdett, s kiabálni. Kértem, könyörögtem: hallgasson, anyám nagyon ébren alszik, de nem. nem tudta türtőztetni masát. Felháborította, amit mondtam, helyesebben az, amit a butácska mondat mögött sejtett. Azt hitte, nem bízom benne, • most a kötelességére figyelmeztetem. Hát Ilyen volt...! Egy romantikus lovag, aki hölgye becsületéért mindenre kész, helyesebben: aki minden körülmények között tudja, mivel tartozik egy hölgy becsületének. Mint mondtam, úgy mentem be hozzá, mint egy kis megszédített falusi liba, de mire hajnal lett, már szerelmes voltam, a fejem búbjától a talpamig, s egyetlen gondolat töltötte ki egész lényemet, s ez ő volt. O kom lenne rá, hogy mindezt letagadjam, de nem teszem. Azt hiszem, nagyon világos ketté kell választanom vele kapcsolatos élményeimet, emlékeimet, annál is inkább, mert ezt olyan könnyű megtenni. Mintha nem egy. de két embert ismertem volna egyazon időben, egyazon külsővel! Komolyan mondom, sokszor már az őrület szélén álltam: hogy tud egy ember ennyire kiismerhetetlen lenni? Az egyik portréját — úgy érzem —, sikerült ön előtt felvillantanom, a másikat nehezebb lesz. Mert ez a másik sem egyszerűen ellentéte az előbbinek, hanem furcsa vegvüle- te. Előre kell bocsátanom a jóság, a szelidség, a védteienség, a romantika, a tiszta vágyakozás ezen másik portrén is ott van, s méffis ez esetben teljesen mást jelentenek ezek a szavak! Jó — de ez a jóság. valami ördögi gonoszságot szolgál, szelíd, de csak azért, hogv tőrbecsalja áldozatait, romantikus, de csak éppen annyira, hogy megtévessze mindazokat, akik maguk is lelkűkben hordozzák a romantika magvait. Mit gondol mennyi idő telt el azon a nevezetes este, s az esküvőnk napja között? Tizenhárom hónap! S mit gondol, milyen előzményei voltak a jegyességnek, illetve a házasságnak? Apa megkérdezte — kénytelen volt — mik a tervei, mert az utca. sőt a fél város arról beszél már, hogy mi egy ágyban hálunk. M egalázó volt és mélyen elszomorító tehát az esküvőnk. Igaz, Pista két-három napi sértődöttség után, úgy készült a napra, mintha mi sem történt volna, telekürtölte a várost, össze- híva a barátait, cipelt magával mindenhova, mint egy győzelmi zászlót (ugye magát is ezekben a tébolyult napokban ismertem meg?), s ha nem is ment könnyen, de lassacskán én is minden rosz- szat elfelejtettem: egyszóval úgy tűnt, boldogok leszünk. A munkájáról. Az ipari osztályról először egy kisebb aknaüzemhez került1 üzemvezetőnek majd Pestre ment — de hát ezt már maga Is tudja. Mit mondjak, milyen volt? Tehetséges, ez azt hiszem, kétségtelen. Nem, szorgalmas nem volt; azt hiszem, abba a kategóriába tartozott, melyet a szerencsések kategóriájának nevezünk. Az egyetemet levelező tagozaton fejezte be — Igen szép eredmény- v,---1 \ f emmeres hareoV^art való részvétele, illetve az azt követő katonai szolgálata nagv Mvt adott neki s ő tudott is élni ezzel a tekintéllyel. Furcsa volt, sokszor megcsodáltam. Félszavakkal el tudott mindent mondani, helyesebben, félszavakkal mindenkit rá tudott döbbenteni, kivel áll szembe. Nem dicsekedett, de az alkalmakat se hagyta ki sóira, hogy felhívja magára a figyelmet. Különös és rendkívül széles baráti köre volt. Azok a férfiak, akikkel a katonaságnál ismerkedett meg (vagy nem katona volt ölvenhétben? — maga talán jobban ért ezekhez az egyenruhás dolgokhoz) nagyon gyakran felkeresték. s ő is mindig számon tartotta őket. Egv évve! az esküvőnk után már saját lakásunk is volt. s ez igazán boldoggá fett. Azt hittem, most majd többet lesz velem, helyesebben velünk, mert Éopen ekkori’-'-n vettem nvolcadík -immár kilencedik) hónapos terhes. De nem. Pista már nem volt az enyém. É va — így hívták a lányt. (Nemcsak ő volt. más is. de a többiről nem érdemes beszélni, őket nem szerette sohasem, s rájuk nem is pazarol sok időt.) Tanítóképzős volt. még egészen gyerek. Nem tudom, hogv találtak egymásra, azt se tudom: mi célja lehetett vele? Azt. hogy van. nagyon hamar megtudtam (az ilvent megsejti az ember, s az+én a behelyettesítés már kmnvi) do’ogl. de személyesen csak évek m^tt-íval találkoztunk. Akkor már ő is boldogtalan volt. tehát nem volt okom haragudni rá Mint mondtam. Pista főmérnök volt. s na- gyon-navyon sokat v~n tőlünk tá- vol. A lá-pv f n <^*70.+ + . ovt f* «fik fcfv fi.1 dóm p^'ó^p’ri c p-v fett a7 e-ryref'~n nv^’arázata annak ho£?v anmdra ras? aszódott hozzá. Mert enélkfd nem tudott meelermf. Fur^a vr-v c.okszor már nevetségesen a 7 Azt kéoz^lte maoriról. ho<*v (5 eev rendkívüli f>m- v'd»r. q n. a r »’oiq oozokaf s5+ p i^^c^bhmkhöTi a r*-> p] & statisztériát is. Körülvette magát MkendezőkkeJ. meg néma csodálókkal. MARTYN FERENC—KOLBE MIHÁLY: LENIN EMLEKEZETE(FAROST-INTARZIA)
