Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-30 / 100. szám
1970. Április SO. 7 BARANYAI UTAZÁS NÉPEK OLVASZTÓTÉQELYE Bunonttm namo Itt mindig utak vezettek keresztül. Északról délre, keletről nyugatra. Az utakon hadak vonultak. A népvándorlás törzsei, római légionáriusok, honfoglaló magyarok, tatárok, törökök, a kipusztult lakosság helyére települt szlávok, németek.., A megye testét két folyó öleli át. Baranya fejét a Dunába, lábát a Dráva vizébe mossa. Az országnak ebben a déli csücskében mindig megszorult a lakosság. Népek települtek egymás mel- 1Á S a történelem kanala bele-belekavart az életükbe— A SZEKCSÖl VARHEGYEN Mohácsról az út Bátaszékre pontosan azon a nyomon halad, amelyen valaha a római szekerek döcögtek. Itt húzódott a birodalom határa, a limes. A lö6zfal oldaláról, ahol most fehérre meszelt présházak néznek farkasszemet a Duna túlsó partjával, valaha római katonák kémlelték a barbárok hadmozdulatait Itt ért véget a császári szó hatalma Idáig hozták el a római kereskedők portékáikat. Itt épültek a birodalom szivétől a legtávolabb eső kőházak, katonai őrhelyek, nyaralók. Dunaszekcsőn fölkapaszkodunk a Várhegyre. A térkép 144 méter tengerszint feletti magasságot jelöl. Alattunk a folyó. A meder Ö6Z- 6zeszűkül, a két part közti távolság alig négy-ötszáz méter. A Duna sodrása felgyorsul. A folyó, amely itt derékszögben megtörik, nagy falatokat harap a málló lösz- falból. A hegy tetejéről messzire ellátni. Kitűnő őrhely lehetett. Valamikor kürtszó har- sant, jelzőtűz gyulladt itt. Alattunk most indul a komp Dunaföldvárra. Óránként teszi meg az utat oda- vissza. Egy 1783-ban, II. József korában készült térkép már feltünteti a kompjáratot De talán évszázadok, sőt évezredek óta volt itt átkelőhely a Dunán. Alacsony vízállás idején, a túlsó parton kövek dugják ki fejüket a vízből. A római Luigóval szemben fekvő ellenerőd, a Contra Floren tiam hadikikötőjének a romjai. Azon a helyen, ahol most a motoros vontató a parthoz simul, valaha római kŐ6zállító dereglyék kötöttek ki. Az emlékezet botladozva tapogatja a múltat. Ezer év, kétezer év túlságosan nagy idő az embernek. Nálunk minden, ami régi, ami múlt, a török időből származik. A Diocletianus vagy Constantinus császár idejében épült római hadikikötő romjai — itteni emberek szerint középkori templom volt, amit a 1 törökök pusztítottak el. A Várhegyre települt római erődítmény alatt talált üregeket is „töröklyuk”-nak nevezi a nép. A Várhegyen állunk. Parasztudvarokon, kerítéseken jutottunk föl a tetőre. A szomszéd ház kertjéből egy idős asszony jön át kalauznak. — Amikor a németek a második világháború alatt futóárkokat ástak ki, kicsorbult az ásójuk. Köveket találtak a földben. A török kori vár alapjait... — Mást nem találtak? — Amikor kislány voltam, a Dunában szoktunk fürödni. Esőzések után mindig leszakadt egy darab a partból. A víz fényes pénzeket mosott ki a földből. Apadás idején könnyű volt ezeket megtalálni. A víz tükrén aztán „kacsázni” szoktunk a pénzekkel... Sok évvel ezelőtt már volt valaki, aki összegyűjtötte, rendszerezte ezeket az emlékeket. Halász Ferenc tanító úr. De meghalt. Félő, hogy föl jegyzései, nagyértékű gyűjteményének darabjai elkallódnak a leszármazottak kezén. Az idő „belekeverte” történelmünkbe a római múlt színeit is. Megőrizni azonban csak a mindenkori utódok tudják. A NYELV TANÚSÁGA Még a múlt század elején, a délibábos nyelvészkedés idején — amikor arra is akadt vállalkozó, aki bebizonyítsa: Ádám és Éva magyarul beszélt a Paradicsomban — élt egy bizonyos Orosz Adám nevű egri pap. Nyelvünknek — semmi más nyelvvel össze nem mérhető — tökéletességét abban látta, hogy a magyarban minden fogalmat csupán „e” magánhangzóé szavakkal ki lehet fejezni Eszerint a bor: hegynek szeszes leve. A gólya: emeletes veréb. A képmutató: tettetett tettek tettese Ma — tréfásan — eszperente nyelvnek hívják ezt a játékot. Baranyai községeken fut keresztül velünk az autó. A helységtáblákról olvasom: Pereked, Eilend, Berk esd ... Három falu, egyrakásön. — Mit szólna ehhez Orosz Ádám? Nem vagyok nyelvész. Nem foglalkozom szófejtéssel. De azt sejtem, hogy a nyelv — sok minden másnál hitelesebben — őrzi a népek múltját, a történelmet Egy zengővárkonyi kislány, puszta emlékezetből, negyedszáz dűlőnevet írt föl előttem egy papírra: Gödörföld, Mo- nyarós, Vadvíz, Lukácskuta, Vízálló, Malomrét, Kőrisföld, Szilmegye, Malomtető, Góri- ca... A falvak és a tanyák népe évszázadok óta őrzi egy-egy határrész, dűlő, hegy, folyó, patak sajátos, csak a helyi nyelvhasználatban élő elnevezését. Ezek a nevek a térképeken, az oklevelekben sem találhatók. Eredetük azonban legtöbbször középkori, vagy még régebbi. Á helyi lakosoktól összegyűjtött nevek igen sok esetben elpusztult települések azonosítását, földerítését segítik elő, szóalakjukból pedig a korábbi nyelvhasználatra következtethetünk. A dűlőnevek, általában a népnyelvi anyag összegyűjtése Baranyában is nagyobb figyelmet érdemelne. Zala megye nemrég nagyszerű, példamutató, a falusi értelmiség közös vállalkozásából született munkával rukkolt elő. Baranya, ahol számps népcsoport és nemzetiség került a történélem olvasztótégelyébe, kitűnő terület volna a nyelvészeti gyűjtés számára. Két éve egy különös könyvet jelentetett meg az Akadémiai Kiadó. Súlya öt kiló, nagysága mint egy vánkos, mindenegyes lapja külön kiemelhető. Címe: A magyar nyelvjárások atlasza. A térképek 192 magyar szó kiejtésének változatait tüntetik föl. Mindössze 192 szó, és mennyi változat, mennyi érdekesség. Hát még ha közelebb hajolunk a nyelv anyagához! Mekkora gazdagság, milyen kimeríthetetlen bőség tárulkozik föl! A hidasi művelődési ház irodájában egy géppel írt könyvet forgatok. A Bukovinából idekerült lakosságból jegyezte le valaki. A . nyelv fordulatai, érdekességei fognak meg, de ezeket sem tudom olvasni anélkül, hogy ne figyelnék föl a népcsoport történetére, hányattatására, amely Baranyáig űzte őket, ahol talán végképp nyugalmat találtak és megpihentek. Ml VAN A KATEDRÁN7 Nincs leleplezőbb, mint délelőtt tíz óra után belépni egy falusi iskolába. A reggeli vonat elment, a járási székhelyről közlekedő autóbusz is keresztülimbolygott a falun. Szakfelügyelő, oktatási ellenőr n>ár aligha érkezik. A folyosón esőszagú kabátok lógnák. Aláttuk vigyázzállásban gumicsizmák, cipők, szandálok ásítanak. A csipkefüggönnyel takart, üvegezett ajtó legfelső szemén bekukucskálunk a tanterembe. A hívatlan látogató tanácstalan: bekopoghat-e ? Itt nincs igazgatói iroda, porta, ahol kérdezősködhetne. A tanítónő észreveszi a vendégeket, szünetet rendel, a gyerekek boldogan kitódulnak az udvarra. A látogatás eseménynek számít: a szomszéd osztályteremből is átjön a tanítónő. A gyerekek szabad foglalkozást kapnak. ök ketten együtt az iskola tanári kara. Egyikük, aki Baján végezte a tanítóképzőt, áz igazgató. Másikuk, aki Szekszárdon ' érettségizett, jelenleg képesítés nélküli nevelő, és levelező úton szeretne oklevelet szerezni, a beosztott tanár. Két csoportban, hatvan alsótagozato6 gyerek tanul a kezük alatt. A falon szemléltető eszközök, térképek, betűminták, színes papírból kivágott képek A körbekalandozó tekintet megpihen a katedrán. S amíg a fiatal igazgatónő arról beszél igen hivatalosan és igen okosan, hogy milyen nevelési célokat akart ezen az órán elérni, én számbave- szem, amit az asztalon látok. Egy kinyitott osztályozó napló, egy táskarádió, egy ébresztőóra, könyvek, füzetek, és néhány fehér papírlap. A világító ívek alsó harmadában, mindegyik lapon, három, reszkető kézzel húzott fekete kereszt. Megérti tekintetemet. Mesélni kezd. — Éjszaka megállt az óránk. Hogy ráigazítsam, behoztam ide a rádiót. Csak abból tudhattam meg a pontos időt. A világ végén élünk. Itt' már nem is harangoznak ... Azok a papírlapok? Van két tucat cigány- gyerekünk is. A szülők nevében majd én írom meg a kérvényt, hogy a tanács adjon nekik valami segélyt, hogy a gyerekek legalább az autóbuszbérletet kiválthassák. — Még vannak analfabéták? — Sajnos, „újratermelődnek” ... Ezeknek a gyerekeknek a szülei harminc-negyven éves emberek. Kétfélét . ismerek közöttük. Vagy hihetetlenül törekvők, ki akarnak szakadni régi környezetükből, s legalább a gyereküket taníttatni szeretnék ... Vagy semmivel sem törődnek, csak követelőznek, azért szülnek gyereket, hogy az állam eltartsa őket... Lassan véget ér az óraköri szünet. A padokban egymás mellé ülnek a lisztesarcú és a csokoládébarna gyerekek. Amikor kilépünk az iskolából, arra gondolok: a belső népmozgalomról szóló okos viták mellett néha el kellene menni ezekbe a baranyai falvakba is, meg kellene keresni a kéttantermes iskolák tanítóit is, s meg kellene hallgatni néha azt is, hogy miről vallanak ezek a sokat látott, hullámokon hányódó falusi katedrák... Tüskés Tibor Honismereti kör Újjászervezték a kecskeméti népkutató- honismereti kört. Az újjáalakuló ülésen a csoport nevét „Honismereti kör”-re egyszerűsítették. A kör tagjai ezentúl három — helytörténeti, irodalomtörténeti és munkásmozgalmi — szekcióban tevékenykednek, első ténykedésként, a városi művelődési központtal közösen pályázatot hirdettek a kecskeméti ipari üzemek, tsz-ek és intézmények történetének feldolgozására. A legjobb pályaműveket díjazzák és 1971-ben nyomtatásban is megjelentetik. Miért békés, mitől heves? j Képzeletbeli országjá- ? rásra hívjuk az olvasót > hazánk 19 megyéjébe 5 Útikalauzul nyelvészein- < két választjuk; ők meg < tudják magyarázni, miért ? nevezik megyéinket úgy, ) ahogyan a földrajzból is- > merjük őket. Világos, hogy a nevek < egy része az egykori erőd- i rendszer emlékét őrzi. Fe- > jér megye Fehérvárról ne- > veztetik, a város pedig s várának anyagáról, színé- < ről kapta nevét. Csöng- l rád viszont fekete várat í jelent. Valószínűleg ugyan- > ezt jelenti a Vas megye S nevét kölcsönző Vasvár is. ( Valószínűsíti ezt a nyelvé- f széknek az a megállapí- ? tása, hogy az „ezüst” finn- > ugor szógyökeit elemezve 5 „fehér vasat” jelent. Te- í hát a vashoz a régi idők- í ben a „fekete” fogalma l kapcsolódott Nógrád az ) „új vár”, Zemplén pedig > „földvár” magyarul. Aba- < új (vára) az Aba nemzet- ( ség által épített vagy új- ) jáépített várat jelez. Győr ? nevét egyes források a > gyűrű alakú egykori avar S várból magyarázzák, má- \ sok pedig a gyűr, györe, < györ Kisalföldön ismere- ( tes tájszóból vezetik !e. > A Kunság a kun nem- ) zetiség szálláshelyéről leap- < ta nevét, ahová pedig < Bocskai a hajdúkat tele- > pítette, ott van a Hajdú- > ság. Központi megyénk, \ Pest megye egy „mész- < égető kemence, barlang” j jelentésű „pest” szóból > származtatja nevét. A szó- > banforgó mészégetők a s Duna-jobbparti hegyek í barlangjaiban voltak. A J révátkelőhely másik felé- > re, a mai pesti oldalra > később került át a budai í oldalon megszűnt Pest el- < nevezés. Tolna neve a la- j tin telena (telenum) „rév- vámok” szóból ered. A ró- £ mai korban itt vámszedők < működtek. Az összes többi j megyenév egy sajátos ma- i gyár névadási szokást jelez. A nomád és a fél- ;! nomád időkben nem a települést, hanem valamely I; személyt és házanépét keresték, azon a változó' he- ; lyen, ahol az illető Baranya, Bács, Békés, Bihar, Heves, Sopron, Szabolcs, ! Szatmár, Szolnok, Veszprém nevű férfiú éppen szállásolt A letelepedés után egy ideig aztán fenn- : maradt az a szokás, hogy í az állandó telephelyet egy- > szerűen a személynévről i nevezték el, még a — < „falva-vára” toldalékot is \ mellőzve. i És Zala? A névadó Za- > la folyót még az első fel- \ jegyzések előtti időkben í nevezte el egy általunk i nem ismert nép. Ezért \ értelmét az elnevezők ) nyelvének ismerete nélkül í nem tudjuk megfejteni. j Az 1947. évi augusztusi választások A haladó és a reakciós erők közötti küzdelemben jelentős állomás volt 1947. augusztus vége. Hosszú po-" litikai küzdelmek során sikerült megvalósítani a haladó erők tömörülését. A Magyar Kommunista Párt javaslatára a nemzetgyűlési választásokat a Nemzeti Függetlenségi Front szövetségében hajtották végre a Szociáldemokrata Párttal, a Nemzeti Parasztpárttal és a szélsőséges elemektől megtisztított Kisgazdapárttal együtt. Alapvető célként azt tűzték ki, hogy a választás a haladó nemzeti erők ösz- szefogása legyen a reakció ellen, s ne kerüljön ellenséges elem a magyar nemzet- gyűlésbe. Az 1947. első felében módosított, tovább demokratizált választási törvény alapján tíz párt indult a választásokon: l. Magyar Kommunista Párt, 2. Független Kisgazda Földmunkás- és Polgári Párt, 3. Szociáldemokrata Párt, 4. Nemzeti Parasztpárt, 5. Keresztény Női Tábor, 6. Demokrata Párt, 7. Magyar Függetlenségi Párt, 8. Radikális Párt, 9. Magyar Független Demokrata Párt, 10. Polgári Demokrata Párt. Az 1945-ös választásokon nem indult pártok jelentős része a Kisgazdapárt jobb- szárnyaként leszakadva jött létre, s igyekezett biztosítani e jobboldali politika kontinuitását. Baranyában és Pécsett kilenc párt indult a választásokon. A Keresztény Női Tábor szervezetei még nem alakultak ki 1947. augusztusáig megyénkben. A Kommunista Párt és az NFF szövetségében tömörült pártok józan, okos propagandával kezdték hozzá a választási küzdelmekhez. A párt Baranya—Tolna megyei választókerületének jelöltjei — Farkas Mihály, dr. Hajdú Gyula, Krancz Pál, Dole- zsál Ferenc, Csankó József, Ilku Pál — sorra járták a két megye nagyobb helységeit, ahol választási beszédeket tartottak. Farkas Mihály elsősorban a telepes községekben tartott nagy tetszéssel fogadott gyűléseket. Ebben az időszakban tértek vissza tömegesen a hadifoglyok, akiknek szavazataira, politikai megnyerésükre nagy szüksége volt az NFF szövetségének. A visszatért hadifoglyok, a családapák és az itthon várakozó magyar anyák, feleségek kapcsolatáról beszélt Rajk Lászlóné 1947. július 21-én a Pécsett tartott nagygyűlésen. Rajk- né az MNDSZ főtitkára volt. A haladó erők számára jó választási programnak bizonyult az 1947. augusztus 1-én megindult 3 éves terv. Az NFF szövetségén kívül induló pártok közül a legerősebb a Demokrata Néppárt volt A Baranyából Tolnába távozott Perr Viktort e párt zászlaja alatt jelöltök nemzetgyűlési képviselőnek, de az Országos Nemzeti Bizottság 1947. augusztus 18-án törölte a képviselőjelöltek listájáról. A választás 1947. augusztus 31-én volt. Mind a megyei, mind a kerületi és az országos választási bizottságok arról számoltak be, hogy különösebb rendellenesség, zavaró körülmény nem volt sehol. Amíg 1945-ben 4 millió 721 016 állampolgár szavazott, addig 1947-ben 4 millió 996 183. A választópolgárok 95%-a járult az urnákhoz. A Pécs-Baranya—Tolna megyei választókerületben az alábbi eredmények születtek: Magyar Kommunista Párt 56 334 szavazat Kisgazdapárt 53 583 szavazat Szociáldemokrata Párt 41 361 szavazat Nemzeti Parasztpárt 25 592 szavazat Keresztény Női Tábor nem indult Demokrata Néppárt (Baran- kovics) 83 945 szavazat Magyar Függetlenségi Párt (Pfeiffer) 13 447 szavazat Radikális Párt (Peyer) 2 914 szavazat Magyar Független Demokrata Párt (Balogh) 2 564 szavazat Polgári Demokrata Párt 1 577 szavazat Tehát az NFF szövetségében indult pártokra több mint 176 ezren, a többi pártokra 102 ezren szavaztak. A Kommunista Párt a szavazatoknak több miint 20%-át szerezte meg. A választások tapasztalatait és tanulságait a haladó erők vezetői még szeptember első napjaiban levonták. Az MKP Politikai Bizottsága és Baranya megyéi Bizottsága is elemezte a számokat. „Elégtétellel állapítottuk meg — írták —, hogy az ország népének többsége a Függetlenségi Front választási szövetségébe tömörült négy demokratikus párt mögött áll. A választás eredményei azt is megmutatták, hogy a dolgozó nép egyre szélesebb tömegei fordulnak bizalommal az MKP felé.” A választási törvény alapján a koalícióban tömörült győztes pártok alapítottak kormányt Hosszú politikai harcok során 1947. szeptember 24-én megalakult az új kormány, amelynek politikai irányvonala lényegében egybe esett az egyetemes haladás és a magyar nép érdekeivel. Dr. Fehér István
