Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-26 / 97. szám

1 ??í. éprFIís ÍJ. Dunantmt nemi» 3 Olaszország tói a Kanári-szigetekig Export Baranyából Az 1970-es esztendő fellen­dülést hoz a külkereskede­lem terén — egyre több or­szágba szállítanak a baranyai termelők. Sl-KESZTYÜ ANGLIÁBA Termékeit főleg exportra készíti a Kesztyű és Bőrkon­fekció Ktsz. Az elmúlt esz­tendőben közel ötszázezer pár kesztyűt állítottak elő — a bőrkonfekció részleg ötven­kétezer divattáskát gyártott. Idén kesztyűt csak exportra i ermelnek, míg a divattáskák hatvan százalékát szállítják külföldi megrendelőknek. Az évi előirányzott 540 ezer pár kesztyűből 72 ezer párat szocialista országok — Szov­jetunió és Lengyelország — kapnak, a többi nyugati re­láció. Új cikk a sí-kesztyű, Svédország. Svájc, Anglia és az NSZK a főbb megrende­lők. A ktsz egész évi kapaci­tása le van kötve. A bőrkon­fekció részleg is többet ter­vez a tavalyinál. Idén hét­ezerrel több divattáska ké­szül majd — a teljes készlet 00 százalékát zömében a szo­cialista országokba szállítják. márványt LENGYELORSZÁGNAK Az elmúlt esztendőben a kitermelt márványmennyiség mintegy 50—60 százalékát szállították csehszlovák, NDK és olasz megrendelőknek. Idén a tervezett exportmeny- nyiség megegyezik a tavalyi­val. Jelenleg mint új meg­rendelőnek, Lengyelországba szállítanak sárgamárványt. Az előzetesen lekötött hatvan köbméter márvány kéthar­mad részét már leszállítot­ták. Idén a további export- kötések csak a második ne­gyedév elején realizálódnak, bár már jelezte érkezését az olasz megrendelő. Zöld már­ványt igényeltek, amiből az elmúlt évben már harminc vagonnal szállított a bánya. Különösen keresett cikk a szürke, rózsaszín és a sárga márvány, amit a Rózsa-bá­nyában termelnek. A kiter­melt mennyiség 60—80 szá­zaléka exportra megy, főleg cseh és NDK megrendelők kérésére. KONFEKCIÓ ZAMBIÁBA A Komlói Carbon Könnyű­ipari Vállalat termelésének húsz százaléka a tervezett exportmennyiség, hasonló az elmúlt évihez. Nagyobb mér­tékben Angliába, Hollandiá­ba, Svájcba és Líbiába szállí­tottak és szállítanak jelenleg is konfekció és egyéb termé­keket. A szocialista országok között Szovjetunió és Cseh­szlovákia a legnagyobb meg­rendelő. Férfi nadrágokat, műbőrkabátokat és orkán­dzsekiket készítenek nagyobb tételekben — termékeikkel meg vannak elégedve a ve­vők. A megrendelők száma az idén Zambiával, NDK-val, Kuwaittal és a Kanári-szige­tekkel gyarapodott. Hetedszer is a bolyiaké a zászló V ilágszín vonalon A Minisztertanács csü­törtöki ülésén — a SZOT elnökségének egyetértésével — a Tanácsköztársaság 50. évfordulója tiszteletére foly­tatott szocialista munka- versenyben élért kiváló eredményéért vörös vándor­zászlót adományozott a Bo­ly! Állami Gazdaságnak. Ezzel a magyar állami gazdaságok történetében egyedülállóan hetedszer ke­rült Bolyba a legmagasabb kitüntetés, amit termelő üzem elérhet. Nemrég egy élenjáró bara­nyai nagyüzem vezetője je­lentette ki egy plénum előtt: „Nekünk viszonylag magas szinten beállt mezőgazdasági üzemeknek az országos ter­melési versenyekben már nem juthat sok babér, hacsak a versenyfelvételeket sürgő­sen át nem dolgozzák, mert a mostani verseny-szabályok kizárólag a termelési 6zint egyik évről a másikra történő emelését vizsgálják. Egy ma­gas színvonalon beállt üzem már nem tud akkorát lépni, mint egy gyenge.” Erre a tu­lajdonképpen helytálló meg­állapításra cáfol rá évről év­re a termelési színvonalban valamennyi baranyai üzemet maga mögött hagyó Bolyi Ál­lami Gazdaság. S nem a kül­földi szakemberek csodálko­zását is kiváltó bolyi rekor­dok, hanem ez az imponá­lóan magasbaszökő töretlen ív, ez a csúcsokról is tovább­lépni tudás váltja ki elisme­résüket, amikor a magas ki­tüntetés kapcsán ismét Boly­ról kell szólnunk. S szinte önkéntelenül merül fel a kér­dés, mire képes még ez az üzem, vannak-e még mindig kiaknázatlan tartalékai. 42,5 mázsa kukorica holdanként A válasz egyértelmű igen. Ezt az üzemet hozzáértő ke­zek mozgatják. Boly még nem beállt üzem. Amit 1969- ben produkált, az 6ok tekin­tetben egyszerűen rendkívü­li, mégis a gazdaság vezetői 1970-re újra beadták pályá­zatukat, részt kívánnak ven­ni a jubileumi év szocialista munkaversenyében a „Szo­cialista munkavállalat” cím elnyeréséért. S itt már olyan csúcsokat céloztak meg, ame­lyek elérésében kevés mező- gazdasági üzem követheti őket. Decemberben Bolyban járt dr. Németh Boldizsár, világ- karriert befutott magyar tu­dós, az amerikai Dekalb cég európai vezérképviseletének igazgatója. Útjára elkísérte őt az amerikai tulajdonos is, akinek baromfi- és kukorica­hibridjeit öt világrészben — s többek közt Bolyban is — termelik. Mikor a gazdaság tavaly hektáronként közel 80 mázsás májusi morzsolt ku­korica átlagtermését meghal­lotta, meglepődve jelentette ki, hogy ez olyan eredmény, aminél ő sem tud többet ígérni az eladásra kínált új hibridjeiből. A bolyiak szerényen a ked­vező időjárásra hárítják az érdemeket, holott ahol nem teremtik meg a nagy termés feltételeit, ott több ezer hold átlagban nem képes a kuko­rica egyik évről a másikra holdanként 13 mázsával töb­bet adni. Már 1968-ban is magas volt a termés, 29,4 má­zsa holdanként. 1969-ben ez 42,5 mázsa lett, ami orszá­gos rekord ekkora területen. A búza hatezer hold átlag­ban 26,3 mázsát produkált, két mázsával többet, mint az előző évben, s ez a többlet mintegy 30 millió forint plusz bevételt eredménye­zett. Kenyérgabonából 1466 vagonnal adtak el az állami kereskedelemnek. 300 vagon­nal többet, mint az előző év­ben. Kukoricából — szok­vány és vetőmag együttesen — közel 1500 vagonnal ter­meltek, ez 571 vagonnal több a tavalyelőttinél. A plusz be­vétel itt 22,6 millió forint. A harmadik fő profilt jelentő baromfiágazatból 25 millió­val termeltek többet, mint korábban. Közel hárommillió naposcsibét és 6,6 millió to­jást állítanak elő, s mintegy 1 millió naposcsibét, illetve tenyésztojást exportáltak Ausztriába, Csehszlovákiába, Jugoszláviába és a Német Demokratikus Köztársaságba. A felsoroltakon kívül 44 va­gon vágómarhát exportáltak Olaszországba, 165 vagon hibridkukorica vetőmagot az NSZK-ba és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság­ba. Exportból származó be­vételeiket az 1968. évi 27 mil­lió forintról 1969-ben 61 mil­lióra növelték. Százmilliós nyereség Pénzügyi eredményeiknél külön figyelmet érdemel, hogy a 61,2 millió forintos termelési értéknövekedést nem ipari vagy kereskedelmi jellegű, hanem a mezőgazda- sági alaptevékenységből érték el. Éves termelési értékük 341 millió forint volt s ebből a nettó nyereség, hihetetlenül hangzik, pedig így van, 101,3 millió forint. Tiszta nyeresé­gük közel 55 millió forinttal több, mint az előző évben, s ez többet mond mindennél. A napi munkaidőt egy év alatt 1,6 órával csökkentették a dolgozók átlag keresetének egyidejű növelésével: 23 964 forintról 27 432 forintra emel­kedett a dolgozók éves kere­sete. A szokásos évi 10 mil­lióval szemben tavaly 17,3 millió forintot fordítottak gépberuházásokra, műszaki fejlesztésre. Eredményeik alapján az összes felhasznált bér 28,7 százalékát fordíthat­ták volna részesedési alap képzésére, de mivel a meg­engedett maximum itt 25 százalék, ennek különbözetét — 2 millió forintot — tartalé­kolták s ebből dolgozói ré­szére a Balatonnál üdülőt kí­ván építeni a gazdaság. A nyereségrészesedés így is igen magas volt: az 1968. évi át­lag 3300 forinttal szemben 6000 forint. A 26 százalékos fejlesztési hányadból mintegy 40 millió forintot fordítottak a sertés- ágazat fejlesztésére. A 80 millió forintos beruházással épülő 6ertéskombinátot az or­szágban szinte egyedülálló módon, hitel felvétel nélkül építik fel. Idei fejlesztési ter­veikben 30 milliós beruházás­sal szerepel a hibridüzem bővítése, korszerűsítése. Ha ezek a beruházások befeje­ződnek, az nagymértékben | javítja majd a gazdaság vi- I szonylag alacsony állóeszköz­ellátottságát, s lehetővé teszi, hogy 1971-ben már évi fél milliárdos termelési értéket produkálhassanak. Rónaszéki Ferencné Befejezték az elektronikus számi- fa tógéphez tartozó lyukkártya készí­tőgépek szerelését. Tíz BULL gyárt­mányú lyukasztó­gépet és nyolc kártyaellenőrzó- gépet szereltek be a DEDASZ villa­mos (izemében, hétfőn kezdődik a kezelőszemélyzet részére a tanfo­lyam. A torony■ építők * I A legnehezebbek azok a napok, amikor felhős az ég, s ráadásul a város felé fúj a szél. Ilyenkor úgy érzi az ember: eldől a torony. De most szélcsend van; vakító fényesség. Néhány fehér bá­rányfelhő néha feltűnik ugyan a Jakab-hegy csúcsa felett, de ez is csak arra jó, hogy tel­jesebb legyen az illúzió. — Mintha egy léghajó gondolá­jában ülnénk. Észak felől a lágyan hullámzó hegykoszo­rú, délről a végtelen hosszú város játékházai látszanak... ÓRAMŰ PONTOSSÁGGAL Még tíz emelés és kész. A gépész két ujjal elfor­dítja a szivattyúmotoron a szelepet, s miközben azt mondja, hogy ilyen szerken­tyű pillanatnyilag csak ez az egy van az országban, a 75 tonnás óriás zsalu tíz centi­vel megint feljebb kúszik a torony oldalán. Két héttel ez­előtt érkeztek. Korábban ők is csak a Borsod megyei Ál­lami Építőipari Vállalat köz­ponti lakatosműhelyében lát­ták a Svédországtól vásárolt hidraulikus géprendszert. Hu­szonnégy hidraulika, három I tápszivattyú, s közel három kilométernyi vasrudazat - ebből áll a gép. Most hat emelőhenger van üzemben. A 75 tonna súlyt hat acélrúd tartja. A hengerek 180 at- moszférás nyomással dolgoz­nak, s ha úgy hozná a sors, három gép és három rúd is eltartaná a hatalmas szerke­zetet. Az első emelésre ápri­lis 14-én reggel került sor. A torony tövében összeszerelt acélzsalu néhányat pattant, s aztán, a legkisebb rándulás nélkül, kúszni kezdett felfelé. Másnap, 15-én, már a tizen­negyedik méternél álltak. Ti­zenhatodikén és tizenhetedi­kén azt a két hiányzó kör­szeletet is beépítették a zsa­luba, melyet azért kellett nyitva hagyni, hogy a szer­kezet áthaladhasson a torony 10. métere felett kiálló be­toncsonkon. Tizennyolcadikén négy órakor kapták meg új­ra az emelési engedélyt. Hú­szadikán áramszünet volt, a következő három nap azon­ban menetrend szerinti pon­tossággal zajlott. A teljes emelési magasság 82 méter. S most alig egy méter van vissza... EGYRE FELJEBB A brigád — öttagú. Vala­mennyien lakatosok. Vaskó János, a rangidős, leteríti a járópadra a pufajkáját: most már le lehet ülni. — Miskolcon, a sajószent- péteri kapunál építettünk egy huszonkét emeletes házat — ott volt mindig ilyen hideg... Hejőcsabán 52 méter ma­gasan dolgoztak: ők szerelték a cementsilót. Miskolc leg­magasabb épülete 72 méteres volt, s most itt állnak a 172 méter magas torony „vállán” 85 méter magasan. Rendkívüli tél — rendkívüli károk Ti zen kilencezer holdon tönkrement a vetés Az idei rendkívül hosszan tartó tél, az őszi vetésekre kedvezőtlen időjárás nagyon nagy károkat okozott a me­zőgazdaságban. A szakembe­rek véleménye szerint ilyen nagy mérvű kifagyásra, bel­vízkárra évekre visszamenően nem volt példa. Az elmúlt években megkö­zelítőleg kétmillió forintot fi­zetett ki ilyen jellegű károk­ra az Állami Biztosító Bara­nya megyei Igazgatósága, az idén több mint 28 millió fo­rint kártérítés kerül kifize­tésre. Pontos számot még nem tudnak mondani, a ká­rok felmérése még folyamat­ban van. A megye mezőgazdaságá­ban összesen 18 712 holdat ért károsodás az eddigi fel­mérések szerint. Legnagyobb bajt a fagy okozta, ebből származott a károk túlnyomó része, kisebb jelentőségű a belvízkár. A helyzet a mohácsi járás­ban a legrosszabb. 3100 hold- nyi területen érte kár a ve­tést, amire több mint ötmil­lió forint kártérítést fizet a biztosító. A siklósi járás ter­melőszövetkezetei összesen hárommillió-hétszázezer főj rint kártérítést kapnak. A megye állami gazdaságai közül a legjobban a Bolyi Állami Gazdaság vetései sínylették meg a telet: 3191 holdon keletkezett fagy- és vízkár. Bontják a misinai kilátót Erb János felvétele — A napokban olyan szél volt, hogy kikapta a torony falából a kavicsokat. Hol itt koppant egy, hol ott. Először még kerestük, ki dobál... A gyalult lécből ácsolt kor­láttól egész a Dráva vonaláig látni. A zsalu hét-nyolc mé­terre lehet alattunk. Acél- rudakból összeszerelt óriás vastányér, melyet most borí­tanak be deszkával. Erre ke­rül majd a beton. Ma meg­köt, a zsalu egyet visszalép: nyolc erkély lesz, s felülről lefelé haladnak az építők. Az idő drága, így aztán emelés közben is dolgoznak az ácsok. Hetvenegynéhány méter ma­gasan, néhány korlát nélküli deszkalapon... BANYÁBA? SOHA! Az egyik ács: Braun János. Amikor kiszáll a liftből, első mozdulata a nyújtózkodás: odafent nem lehetnek az em­bernek felesleges mozdulatai. — Szédülés? Aki egyszer megszédült odafent, az többé sose menjen fel a munka­padra. A magasság egyébként csak akkor ijesztő, ha egyik percről a másikra találkozik vele az ember. Mi, akik itt voltunk az alapozásnál, ész­re se vettük, hogy százhet­ven méter magasan va­gyunk ... — Bányában volt már? — Bányában? Hát, látja, oda egy zsák pénzért se men­nék le... A torony tövében a nap minden percében áll néhány | bámészkodó. Különösen az- | óta, hogy bontják a turista­házat. Váradi János, a mű­vezető meséli: egy idősebb ember még meg is siratta... A tulajdonképpeni turista­ház már nincs is, csak a to­rony áll. Összetöpörödve, po­rosán. A korlátokat már le­szedték, s a hét végére talán már végleg el is> tűnik az egész építmény, mely egyéb­ként szomorú, magányos és kiábrándítóan jelentéktelen. — Pedig néhány évvel ez­előtt még milyen monumen­tális volt! KORSZERŰSÉG ES ROMANTIKA A lift előterében szállításra várnak a hidraulikák: a be­tonozás megkezdése előtt hu­szonnégyre növelik az emelő­gépek számát. Az ég és föld felett függő súly ekkor már több mint 400 tonna lesz. Ek­kora súly ilyen magasságban való megtartása a világ bár­mely országában komoly tel­jesítménynek számít. A szu­permodem technika azonban összefér a romantikával. A Kiss József kilátót bontó bri­gád napok óta fokozott fi­gyelemmel dolgozik: úgy hír­lik, valami érték lapul a kö­vek alatt. Valamiféle doboz, vagy ládika. 1908-ban, a Me- csek-rajongó Kiss József, a Pécsi Figyelő szerkesztője, a bőkezű mecénás rejtette oda — állítólag... Békés Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents