Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-23 / 94. szám

6 1970. április 23. »unamait napié Jogi tanácsadó N. J. termelőszövetkezeti tag j öregségi nyugdíjba ment 1968. j január 1. napjával. A ter­melőszövetkezetben azóta is : rendszeresen tovább dolgozik. | Minden évben teljesíti a jog- { szabályban megbatározott 150 munkanapot, kérdése, hogy az azóta eltelt két évet — 1968 és 1969 évet — nyugdíjé- | hoz hozzá lehet-e számítani j és ennyivel emelkedik-e a | nyugdíjának az összege? Nem lehet hozzászámítani a- nyugdíjazást követően tér- | inelőszövetkezetben tag­ként eltöltött időt még akkor ! rém, ha a megkívánt munka- | egységeket megszerezte. A £0/1966. (XII 24.) Korm. sz. rendelet a 26. g-ában szabá­lyozza a nyugdíjevek figye­lembevételének feltételeit az alábbiak szerint: „1. Az 1967. január 1. nap­ja utáni időre vonatkozólag azt a naptári évet kell ter­melőszövetkezeti nyugdíjév­ként figyelembe venni, amelynek teljes tartama alatt a) nyugdíjbiztosítás fennál­lott és b) a termelőszövetkezet fér­fi tagja a közös munkában legalább 150, nő tagja leg­alább 100 munkanapot dolgo­zott és c) a termelőszövetkezeti tag — a keresőképtelenséggel járó betegség, a szülési sza­badság, a katonai szolgálat . és a munkaviszony idejét ki­véve — nyugdíjjárulék fize­tésére kötelezett volt." Az ismertetésből kitűnően a liárom feltételnek együtte­sen kell meglenni ahhoz, hogy nyugdíjév figyelembe­vehető legyen. Levélírónk esetében a harmadik feltétel hiányzik. Mint nyugdíjas já­rulék fizetésére már nem kö­telezett. így a nyugdíjazást követően szerzett éveket sem lehet beszámítani. Ezzel kap­csolatban a 6/1966. (XII. 24.) SZOT szabályzat 108. § (3) bekezdése a következőket tartalmazza: „Mentesül a nyugdíjjáru­lék kifizetési kötelezettség alól az a termelőszövetkezeti tag, aki részére, saját jogán nyugellátást (nyugdíjat, já­radékot, nyugbért, kivételes ellátást) állapítottak meg, ide nem értve a 67 százalékot el nem érő munkaképességcsök­kenés alapján megállapított baleseti járadékot. A men­tesség annak a hónapnak az első napjától kezdődik, amelyben a termelőszövetke­zeti tag részére nyugellátást megállapítottak és annak a hónapnak az utolsó napjáig tart, amelyben a nyugdíjra jogosultság megszűnik.” Kiss István az lránt érdeklő­dik, hogy a termelőszövetke­zeti tagot egy évben mennyi szabadság Illeti meg, mi a szabadság kiadásának a fel­tétele? A termelőszövetkezefi tör­vény értelmében a termelő­szövetkezeti tagnak, ha fo­lyamatosan dolgozik, akkor a munkaviszonyban álló dol­gozókéval azonos mértékű szabadságot kell kiadni. Ez annyit jelent, hogy egy év­ben 12 nap alapszabadság és az eltöltött éveknek meg­felelően pótszabadság is jár. A folyamatos munkavég­zést a jogszabály a követke­ző módon határozza meg: „A fizetett szabadság szem­pontjából egész éven át fo­lyamatosan dolgozó tagnak azt kell tekinteni, aki a ter­melőszövetkezetben az előző évben 250 tízórás munkana­pot teljesített.” Nem lehet fizetett szabad- ' ságof adni annak a tagnak, J aki a termelőszövetkezetben férfi esetében az évi 150. nő esetén 100 tízórás munka­napot nem teljesített. (35/ 1967. (X. 11.) Korm. sz. r. 95. 96. §-ai). Ha olvasónk az ismerte- fetteknek megfelelően telje­sítette az előírt munkana­pokat, akkor szabadságra jo­gosult és azt a termelőszö­vetkezet részére ki is adja. A szabadság kiadása a ve­zetővel történt megállapo­dásnak megfelelően a naptá­ri év folyamán adható ki, legkésőbb a következő év március 31-ig. (6 1967. (X. 24.) MÉM. sz. r. 136. § (3). Más módon a szabadságot megváltani nem lehet SZERKESZTOSEG fíj, Af/mX? ffu/hnO lllíll «lilt/Ü/VLÍ/1/fŐtfj v>i> r Miért nincs redőny f elvonó ? Másfél esztendeje járom a város boltjait, hogy „eslinge- ni” redőnyömhöz felvonó berendezést vásároljak. A válasz mindig ugyanaz volt: sajnos, országos hiánycikk! De ez még hagyján, meri kaptam már olyan választ is, hogy az említett árucikknek túl alacsony az ára (folyó­méterenként 5 .forint 60 fil­lér) és ezért nemi fizetődik ki a gyártása. Nos, ha ez így van, — amit el tudok képzelni. — akkor nem tudom, mi aka­dálya van annak, hogy a gyártónak is kifizetődő áron kaphassuk a boltokban. Csak legyen már, mert gon­dolom. nemcsak rajtam, ha­nem sokszáz „redőnyös” tár­samon segítene, ha az illeté­kesek nemcsak felfigyelné­nek rá, hanem segítenének is végre ezen a tarthatat­lan állapoton. M. József Pázsit a Szabadság úton Sár, sár, sár... Mintegy százötven kispos­tavölgyi család nevében emelek panaszt á nagy sár miatt. A II. kerületi tanács­tól ugyan minden évben ka­punk néhány teherautó sa­lakot, ám ez roppant kevés, még a járdának sem elegen­dő. S ha teherautó, vagy lovas­kocsi jön, természetesen nem megy bele a sárba, hanem, minket kényszerít oda a gya­logjáróról. Nem lehetne ezen vala­hogy segíteni? Nem kaphat­nánk utat? Mi is megfizetjük a városfejlesztési járulékot, meg az egyéb adókat, úgy érezzük, mi sem lehetünk mostohagyermekei ennek a városnak. Czigler László Kispostavölgy 15. Az Egyetem 600 éves jubi­leumára többmilliós költség­gel felújított, átalakított Szabadság út közepén léte­sített zöldsáv gyepesített ré­szét most újból felássák és fűmaggal vetik be a Ker­tészeti Vállalat dolgozói. A több napos munka és fel- használásra kerülő vetőmag, esetleg virágok is ' ismét nem kis költségébe kerül a város­nak. önkéntelenül felmerül az emberben egy olyan gondo­lat. hogy vajon meddig ma­rad ez a zöldsáv érintetlen az utca egyik oldaláról a másik oldalra közlekedő fe­gyelmezetlen lakosok tiprá- saitól? Vajon érdemes erre az utcára sorozatosan eny- nyit költeni? Jogos ez a kér­dés, Ynert az elmúlt három év alatt az úttest egész hosz- szában megszámlálhatatlan gyalogutat tapostak a zöld­sávban azok. akik fittyet hányva minden közlekedési szabályra, ott és akkor kel­tek át az autók között cik­kázva, ahol nekik éppen tet­szett. Tehették, mert a szabály­talankodókat az elmúlt há­rom év alatt senki sem von­ta felelősségre. Olyan nehéz Szerkesztői üzenetek Fenyvesi Nándor, Pécssza- bolcs; A két méter magas­ságot meg nem haladó élő­sövényt 1.20 méterre, a tör­pealanyra oltott körtefát, őszibarackot 2 méterre kell a mezsgyétől ültetni. * G. János, Mobács: Ha iga­zolni tudja, hogy nem tbc-s, — a levele alapján — köte­lesek a vállalatnál eredeti munkahelyére visszavenni. K. György, Siklós: Ha az értékesítésre váró üszői te­nyésztésre alkalmasak, jó- mínőségűek, kössön vemhes­üsző nevelési szerződést. Szentkút lakéinak üzenjük, hogy a kért útnak a szaka­szos építését az idén meg­kezdik. A munkát már meg­rendelte a III. kér. Tanács építési csoportja. < i * I volna legalább egy hónapon át figyeltetni ezeket a sza­bálytalankodókat és a hely­színen jó borsosán megbír­ságolni? Egy hónap alatt ta­lán a most elvetésre kerülő fűmag ára is megtérülne. Volna egy általános javas­latom is. Létesítsenek a Mó­ricz Zsigmond utca folytatá­saként is egy gyalogátjá­rót. Az autók részére to­vábbra is zsákutca marad­hatna. Az üzletek a Szabad­ság út nyugati oldalán van­nak. s ez az új átkelőhely megkönnyítené a vásárlók közlekedését és nem kény­szerítené szabálytalan köz­lekedésre az érdekelt lakó­kat. Szuchovszky Bertalan ny. tanár A rendelet „ellenszere’’ Autóbusz vezető lévén, módom­ban állt beutazni az ország min­den nagyobb városát, de tiszta lelkiismeretűi mondhatom, hogy sehol olyan áldatlan állapotokat nem tapasztaltam, mint nálunk, Pécsett. Pontosabban, a Rózsa Ferenc utcai nagypiacon, ahol távolsági autóbuszaink parkíroz­nak. Még jól emlékszem a Dunán­túli Naplóban megjelent tanácsi rendeletre, amely — nagyon is indokoltan — korlátozta a piaci italmérés időpontját. De mivel e rendelet csak reggel 8 órától til­totta meg a szeszesital kiszolgá­lását, ennek „ellenszerét” hama­rosan megtalálták az italmérők. Az említett rendeletet „tisztelet­ben” tartva, nem 8 óra után, ha­nem jóval előtte hajnali fél 5 órától mérik az italt, melynek eredményeként a részeg embe­rek egész hada randalírozik, ga­rázdálkodik a piacon. Kérdésem: miért nem ellenőr­zik a piaci italbódék nyitvatar­tási idejét, s főként miért nem vonják felelősségre eladóikat a már ittas vendég kiszolgálásáért. Wincze Elek. Áz illetékesek válaszolnak „Szeretnénk legeltetni” Nincs akadálya Temetés Harkányban Az elmúlt héten temeté­sen voltam Harkányban, egyik munkatársunk édes­anyját temették. Ahogy a koporsó és a szemfedő minőségéből meg­ítélhettem, a temetés első- osztályú volt. A halottat szállító „gyászkocsi” való­ban gyászosan nézett ki. Ütött, kopott, piszkos, a fes­ték lemállott róla, a jobbol­dali nagy üvegablaka több­szörösen, sugarasan össze volt törve, minden pillanat­ban vártam, hogy a szilán­kok kiesnek. A kocsit olyan két ló húzta, amelyeket na­gyon régen tisztítottak meg, a kocsison is piszkos és szí­nes ruha volt, sőt a szertar­tás alatt a bakon fekve aludt, majd elindulás előtt, — amikor a koporsót már feltették a kocsira — előbb rágyújtott egy cigarettára. A temetőben a koporsót olyan két rúddal emelték le a ko­csiról, amelyet láthatólag a közeli akácfák egyikéről tör­tek le. A koporsót a sírásók csak úgy tudták a sírgödör fölé emelni, — mivel keve­sen voltak — hogy az egyik hozzátartozó fogta meg a sarkát, nehogy lezuhanjon és összetörjön. Nem lehetne eltemetni más módon egy embert? Dr. Török Gyula A siklósi Magyar Bolgár Testvériség Tsz főállatte­nyésztőjével, a siklósi Közsé­gi Tanács VB elnökhelyette­sével és a járási állatte­nyésztési főfelügyelővel kö­zösen megvizsgáltuk Százdi Demeterné aranyostanyai la­kos panaszát, aki a szavas­állomány legeltetésének megszüntetését kifogásolja. Siklós község területén a tsz-tagok és egyéni gazdál­kodók állatállományának le­geltetésére a legelőterületet minden évben az illetékesek kijelölték. Felméréseink sze­rint kb. 15 az a szarvasmar­halétszám, mely a község te­rületén legeltetést igényelne. A fent nevezett szervekkel közösen március 14-ére An- docs-tanyára — a várható legeltetés színhelyére — meghívtunk 12 állattartó gazdát. A megbeszélésen mindössze öten jelentek meg. A szóbeli megállapodás ér­telmében, ha a siklósi állat­tartó gazdák a pásztort és a felmerült fűbért megfizetik, úgy állataik legeltetésének akadálya nincs, csak sajnos kevés azoknak a száma, akik állatokat kívánnak legel­tetni. Kemény Lajos, a siklósi Járási Tanács vb. mezőg. oszt. vezetője „Szánalmas kép” A tanulókon múlik A bolyi körzeti általános iskola tanulóinak szállítását a megyei és járási művelő­dési osztállyal egyetértésben a helyszínen már több al­kalommal igyekeztünk meg­oldani. Évekre visszamenően minden tanévben külön meg­állapodtunk az általános is­kolával, hogy melyek azok az időpontok, amelyek egy­ségesen megfelelnek az is­kola tanítási rendjének, hogy ezekre megfelelő gépkocsi kapacitást biztosíthassunk. Az egységes tanulószállítás — a bolyi egyedi problémát figyelembe véve — nagyon problematikus, ugyanis a a nemzetiségi és egyéb órák miatt egységes időpontot ki­alakítani nagyon nehéz. A megállapodások közös neve­zőre jutása esetében azon­ban legtöbb alkalommal az LEVELEINK NYOMÁBAN Jobb későn, mint soha A szerkesztőségünkbe érkezett levelek nagy száma, s főként té­májuk azonossága miatt ezúttal nem bocsátkozunk részletesebb ismertetésükbe. Sommázva csak annyit, hogy kivétel nélkül szen­vedélyes hangnemben adnak szá­mot a péqsi köztemetőben ész­lelt „barbár munkáról... a tö­megszámra kiirtott évszázados fák kétségbeejtő látványáról” és aggodalommal kérdezik, „ki az illetékes hatóság, amely véget- vet a további pusztításnak .,.” Gyenge szépségflastrom, hogy a ravatalozó és a kápolna kö­zötti útszakaszon pázsit és fe­nyőcsemeték kerültek a kivágott óriásfák helyére, mert az útsze­gély másik oldalán tornyosuló öreg fák megbontják a térség harmóniáját. A temető keleti oldalán, az észak—déli irány­ban húzódó út mentén még vi­gasztalanabb a látvány. Ttt, mintegy kétszáz méteres szaka­szon teljesen kopárrá vált az út­szegély. Kiss Mihály, a Baranya me­gyei Temetkezési Vállalat igaz­gatója szerint eddig 73 óriás juharfát vágtak ki és további 83-ra várt volna hasonló sors, ha a városi tanács közbe nem szól. — Leállítottuk a munkát, noha nem tőlük, pontosabban kerülőt! I tanácsuktól kaptunk engedélyt I rá. Ami a tanácshoz benyújtott kérelmükben foglalt indokolá- i sukat illeti, bizonyos mérték- ! ben helytálló volt. A temető | nyugati parcelláiban valóban lát- ) tunk néhány olyan márványból ; készült drága síremléket, melyet i súlyosan megrongáltak a kor- I hadt törzsű fák vihartól letört | ágai. — Ezeket nagy üggyel-bajjal I még sikerült olyannyira helyre- I hoznunk, hogy a tulajdonosaik I elálltak a kártérítéstől, de a to- j vábbiakban már nem bízhatjuk í magunkat hasonló szerencsére — mondja a Temetkezési Vállalat igazgatója. — így határoztuk el hát, hogy felmérjük a beteg fa­állományt és a kivágásuk helyén fenyőcsemetékkel pótoljuk a hiányukat. Ez részben már megtörtént, de sajnos nem nagy sikerrel, mert javarészt csak az árnyéktalan helyeken elültetett fák maradtak életben. Ezen viszont már csak úgy lehetne „segíteni”, ha ki­vágásra ítélnénk még jónéhány „útbanlévő” faóriást, amelyek j elveszik a napfényt a facseme- j ték elöl. Szerencsére ezt meghiú­sította a városi tanács szinte utolsó pillanatban érkező „ke- 1 gyeim!” határozata, amely közel száz jobbsorsra érdemes juhar­faveteránt mentett meg a pusz­tulástól. A temető keleti oldalán, ahol egész fasort irtottak ki, már „könnyebb” lesz a dolguk, mert az ott elültetett csemetéknek nem lesz hiányuk napfényben. De sajnos ez is nagyon enyhe vigasz, mert a szakemberek sze­rint ezek a fák rendkívül lassú fejlődésükkel csak 25—30 év múlva feledtetik a jelenlegi si- j várságot. Másként is meg lehetett volna í oldani az utánpótlást. Például a I beteg fák likvidálását nem taro- j lássál, hanem fokozatos ritkítás- I sál kellett volna végrehajtani, s ; az ilymódon nyert levegős he­lyeken is biztonsággal növeke­dett volna az elültetett facse­mete. S a jövőre nézve megszív­lelendő az a szaktanács is, hogy a fák életét meg lehet hosszab­bítani ágnyeséssel, vagy a kor- hadásos üregek cementinjektálá­sával, amire a legjobb példa a műemlékfák és az arborétumok értékes öreg fáinak hasonló ke­zelése. Es ha a köztemető vén juhar­fái nem is sorolhatók a farítka- ságok közé. értékük mégis fel­becsülhetetlen. Nemcsak esztéti­kai, hanem egészségügyi szem­pontból is. P. Gy„ történt, hogy az általunk biztosított utazási lehetősé­geket a tanulók nem veszik igénybe, ugyanis az időjá­rástól függően, hol kerékpár­ral, hol autóbusszal kíván­nak utazni, vagy pedig a szüleiktől kapott egyéb be­vásárlási megbízatások miatt késik le a kijelölt diákjára­tot. A szállítást ilyen rap- szodikus igénybevétel mel­lett egységesen biztosítani nem lehet és ez vezet olyan körülményekhez, hogy a diákjárat félig terhelten köz­lekedik, ugyanakkor a pol­gári szállításokat megoldó járatokról lemaradás van, mert a diákok — az előző megállapodásoktól eltérően, a már hivatkozott okokból adódóan — e járatot veszik igénybe. A járási menetrendi érte­kezleten a bolyi körzeti ál­talános iskolával ismételten megállapodtunk a szállítási időpontokban: hétfőn, ked­den, csütörtökön, pénteken és szombaton 12.50 órában, szerdán 13.40 órában rögzí­tettük á hazaszállítás idő­pontját. A feltüntetett idő­pontokra mohácsi egységünk külön diákautóbuszt állít be. Ezúton is kérjük a szülő­ket, hogy gyermekeik e já­ratokat vegyék igénybe, mert a tanulók hazautazását csak így tudjuk megnyugtatóan biztosítani. Laki Pál igazgatóhelyettes „Nincs nyugalmam” Intézkedtünk Erdős József, Pécs. Már­tírok útja 43. szám alatti la­kos útjavítással kapcsolatos felvetése jogos. A Mártírok útja teljes útburkolatán a rendelkezésre álló karban­tartási hitel terhére nagy ja­vítási munkát rendeltünk meg a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalatnál január 16-án. A Mártírok út­ja 43. számú épület előtti úttest kijavítása érdekében azonnal intézkedtünk. Németh Péter, a III. kér. Tanács vb. építési és közlekedési csoportjának vezetője „230 újságelőfizető nevébe«“ Ia,y korábban érkezik a posta Magyaregregy postaanyaga április 1-től kezdődőleg a_ Komló — Mágocs — Mekényes- 2605152 sz. AKÖV járattal kerül továbbításra. A posta­anyag az előbbi 8.46 helyett 7.56 órakor érkezik Magyar- egregyre. A számításba vett Pécs— Szászvár—Bonyhád 2680 820 sz. járattal történő szállítás azért nem került megvaló­sításra, mert a postaanyagot szállító 1910 sz. vonat érke­zése és az AKÖV járat in­dulás közötti idő olyan rö­vid, hogy kisebb mérvű ké­sés esetén az anyag vissza­marad és csak jelentős ké­séssel, 13.00 órakor továbbít­ható. Kántor Sándor igazgatóhelyettes, üzemviteli vezető „Szeretném tudni” Szíves elnézést! Dr. Buvári András észre­vételei alapján intézkedtünk, hogy járataink — különösen éjszakai járataink — irány­táblával való ellátására fo­kozottabban ügyeljen a vég­rehajtó forgalmi szolgálat. Ezúton is kérjük szíves el­nézésüket az okozott kelle­metlenségért. Laki Pál iga zga tóhely ette* Szép, szerény gesztus Húsvét hétfőjén átutaz­tunk Pécsen és déli egy óra után megálltunk a Széchenyi téri templom előtt. Sajnos nem tudtunk bemenni, mert zárva volt, s így valamivel lejjebb a Mecsek cukrászda előtt parkíroztunk le, majd oda betérve fogyasztottunk valamit. Két kedves kisfiú még meg is locsolt bennün­ket. Akkor tűnt fel nekem először, hogy a pénztárcám nincs meg. Gondoltam, hogy az autóban hagytam. Ami­kor visszamentünk a térre és beszálltunk a kocsiba, egy magas úr ránk kopo­gott. Férjem kiszállt, majd kisvártatva visszaült mellém kezében az elveszett pénz­tárcámmal. Nagyon megörül­tem, az úr pedig sajnos el­sietett, mielőtt egyáltalán szóhoz is juthattam volna. Kiderült, hogy a pénztár­cámat az autó tetején hagy- i tam, és az illető ezt látva, j addig várakozott a kocsinál, j amíg mi visszajöttünk, hogy a pénztárcámat visszaadhas­sa. Nagyon örülnék, ha az önök lapjában nyilvánosan is megköszönhetném e szép és szerény gesztust. Theresia Nyári 109# Wien, 9. Hörlgasse IS.

Next

/
Thumbnails
Contents