Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-19 / 91. szám

4 Btinanttm notuin 1970. április 19.-I/O Bemutatjuk Rafael Orozcot Ma mutatkozik be Pécsett • messziről származott zon­goraművész: a spanyol Ra­fael Orozco. A fekete hajú, jellemzően mediterrán meg­jelenésű művész tegnap már Budapesten volt, így közvetve alkalmunk nyílott arra, hogy mai és holnapi hangversenye előtt bemutassuk őt: Rafael Orozco, a híres spanyol városban, Carbodá- ban született, 1946-ban. Ta­nulmányait Madridban vé­gezte. Tizenhétéves korában 1963-ban már második díjat nyert a biscayai versenyen, egy év múlva, Jeen-ben pe­dig már első díjat. Ugyan­ebben az évben Madridban mesteriskolán vett részt, me­lyet kitüntetéssel végzett esi. Siennában tanult tovább, majd nemsokára a Viotti- versenyen a különdíjjal együtt nyerte meg a máso­dik díjat is. A firenzei La Naziomele című lap így írt róla: „A ma élő művésznem­zedék egyik legtehetségesebb brilliáns zongoristája.” A ne­ves olasz zenekritikus, Dirio Vercelli pedig így jellemez­te: „Ritka érzékkel rendeli alá tudását, technikáját, íz­lését a zenemüvek mondani­valójának.” A megállapításo­kat igazolta az angliai Leeds- ben rendezett nemzetközi verseny is, ahol Rafael Orozco ismét nagy sikert aratott Rőnkvár és mókuskerék Gyermekparadicsom a pécsi Sétatéren A szűk utcákkal teli bel­városban kevés a szabad tér, ahol megfelelően játszhatná­nak a gyerekek. Tavasszal és nyáron valóságos közelharc folyik a Séta téren lévő hin­tákért és túlzsúfolt a már rossz állapotban lévő homo­kozó is. Ezen a helyzeten igyekszik változtatni a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vál­lalat egy új, korszerű, kü­lönleges játékokkal felszerelt játszótér létesítésével. Már meg is kezdték az építőanya­gok helyszínre szállítását. A pécsi Séta téren létesülő gyermekparadicsomban közel 150 négyzetméter nagyságú óriási homokozó várja majd a kicsiket. A műkőből épí­tett homokozó medence szé­lén ülőkéket helyeznek el, belsejében pedig tölgyfából készült asztalkákat állítanak fel. Itt építik fel a rönkvá­rat, a mászófát és az egyen­súlyozó gerendát is. A nagyobb gyerekeket má­szókúp és mókuskerék min­tájára készült forgódob vár­ja. Biztosan népszerű lesz majd a háromágú körforgó és a télen-nyáron használ­ható, betonból készült ping­pongasztal. A középiskolá­soknak és a parkban unoká­ikra vigyázó nyugdíjasoknak nem kell a jövőben maguk­kal hordani a sakktáblát, mert a műkő sakkasztal ál­landóan Vendelbe-ősükre áll. A játékok egy része már el­készült a pavk<r’tő vállalat műhelyeiben és felszerelé­sükre a nyár folyamán kerül i Két bemutató, kiállítás, hangverseny, táncfilmek Tízéves a Pécsi Balett Tízéves fennállásának al­kalmából április 24. és 28. között rendezi meg jubileu­mi ünnepi hetét a Pécsi Ba­lett. Az ünnepi program két legfontosabb eseménye ter­mészetesen a két új balett­est. Az első napon, április 24- én este mutatják be a pé­csi táncosok a Harangozó­estet. Műsorukon Borodin: Polovéci táncok és Hubay— Kenessey: Csárdajelenet cí­mű művei szerepelnek, Ha­rangozó Gyula eredeti ko­reográfiájában. A második bemutató Eck Imre ez évi balett-estje lesz. A művek a következők: Bakfark: Fantá­zia, Kodály: Nyári este, Ma­ros: Aranyborjú, Mihály: Bá­bel és Szokolay: Extázis. A két balett-bemutató kö­zött a pécsi együttes a tíz év legsikeresebb repertoár­darabjaiból tart egy-egy be­mutatót Április 25-én este A veronai szerelmesek mártí- riuma című, Alonso-darab, a következő nap délelőttjén az Etűdök kékben, Az iszonyat balladája, Változatok egy ta­lálkozásra és a Nyitány ke­rülnek színpadra, ugyanezen a napon délután a Hódolat Bartók Bélának című estet láthatja a közönség, majd 25- én a Ballo Concertante, az Oly korban éltem, a Pókhíáló és a Mit takar a kalapod ? című baletteket mutatják be ismét Az ünnepi megemlékezés programját más események egészítik ki: műsort ad a KINEVEZÉS A Forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány Kiss Ernőt kohó és gépipari miniszter- helyettessé kinevezte. — Béke-barátság kűlönvo­nat. Szombatra virradó éjsza­ka Dunaújvárosból 300 sze­méllyel béke-barátság vonat indult a Szovjetunióba. A vonat kocsijait üzemek KISZ-fiataljai magyar és szovjet barátságot éltető, s a Lenin-centenáriumra utaló jelszavakkal díszítették. Bóbita Bábegyüttes, jazz- hangversenyt a Gonda-Kruza kvartett, s kiállítás nyílik a színházban a díszlet- és jel­meztervekből, valamint tánc­fotókból. Két részletben ve­títik a Kossuth moziban a Pécsi Balettről készült filme­ket is, április 27-én és 28-án 11, illetve 15 órakor. A balett ünnepi előadásai­ra hazai és külföldi vendége­ket is várnak. Itt lesz a Ma­gyar Táncművészek Szövet­ségének néhány vezetője és tagja, eljönnek a szakma ha­zai reprezentánsai, több kül­földi menedzser, s nem utol­sósorban azok a magyar ze­neszerzők, akiknek egy-egy műve a Pécsi Balett tízévi munkájához kapcsolódik. Ter­mészetesen idevárják a Ba­lett azóta elkerült, hajdani tagjait is. A jubileumi ese­ménysorozat egyik érdekes pontja lesz az a látogatás, amelyet a meghívottak a Pé­csi Balett műhelyében tesz­nek. Kaposvárott: Díjat kapott Haumann Péter és Sik Ferenc Tegnap délelőtt befejező­dött a dunántúli színházak 4. találkozója. A résztvevő szín­házi szakemberek és kritiku­sok Molnár Gál Péter kri­tikus, a Népszabadság mun­katársa értékelése után, meg­vitatták a találkozó egyetlen új magyar darabját, Hubay Miklós: Tüzet viszek című drámáját, amelyet a Kapos­vári Csíki Gergely Színház együttese állított színpadra Laczkó Mihály rendezésében. Ezután Ruttkai Ottó, a Ma­dách Színház igazgatója, a Színművészeti Szövetség el­nökségi tagja mondott zár­szót Hangsúlyozta: előrelé­pés volt az idei találkozó, jóllehet eltért az eredeti cél­kitűzéstől, a magyar, illetve új magyar drámák előadásá­tól. Zárógondolatai után — mint a asüri elnöke — átnyújtotta a Somogy megyei Tanács egyenként 3 ezer forintos tiszteletdíját Sik Ferenc pé­csi rendezőnek, Patassy Ti­bor győri, Timár Éva és Csi­kós Gábor kaposvári, Jós László veszprémi színművész­nek és Szalay Károlynak, a Déryné Színház művészének. Laczkó Mihály, a Tüzet vi­szek Hubay-dráma rendezé­séért 4 ezer; Haumann Pé­ter, a Pécsi Nemzeti Színház művésze pedig Arturó Ui alakításáért 6 ezer forintos díjat kapott. Átadták a felszabadulási művészeti pályázat díjait és jutalmait Tegnap, április 18-án dél­ben a pécsi városi tanácshá­zán átadták a felszabadulási művészeti pályázat díjait és jutalmait. Mint ismeretes, a Baranya megyei és Pécs vá­rosi Tanács, valamint a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa felszabadu­lásunk 25. évfordulója alkal­mából pályázatot hirdetett, irodalmi, képzőművészeti és zeneművek alkotására. A pá­lyázatra 87-en jelentkeztek, és 51 megbízásit adtak ki. Tegnap a pályázatot hirdető szervek nevében Papp Imre, a Pécsi városi Tanács vb- elnökhelyettese adta át a díjakat, illetőleg a jutalma­kat. Az ünnepélyes alkalom­ból megjelent Csorba Tiva­dar, az MSZMP Baranya me­gyei Bizottsága művelődés- ügyi és propaganda osztályá­nak munkatársa, Antal Gyu­la, az MSZMP Pécs városi Bizottsága művelődésügyi és propaganda osztályának ve­zetője, Takács Gyula, a Ba­ranya megyei Tanács vb-el- nökhelyettese és Bogár Jó­zsef, a Baranya megyei SZMT első titkára; Thiery Árpád, Kampis Péter, Hajla­ma Erzsébet és Kende Sán­dor irodalmi díjukat, Galam- bosi László és Békés Sándor pedig együttesen kapott ju­talmukat vették át. Képző- művészeti dijat kapott: Rét­fal vy Sándor, Simon Béla, Zs. Kovács Diana, Fürtös Do­na, valamint Kolbe Mihály és Martyn Ferenc, képzőmű­vészeti jutalmat pedig Lan­tos Ferenc, Soltra Elemér, Ferk Anna, Erdős János és Bérces Gábor. A zenei díj nyertesei: Farkas Antal, Hor­váth Mihály, Halmos László és dr. Vargha Károly, vala­mint Tillai Aurél. Dr. Var­gha ’ Károly, valamint a kép­zőművészeti jutalomban ré­szesült Bizse János nem je­lenhetett meg az ünnepsé­gen, ezért ők a díjat, Illetve a jutalmat később veszik át Tavasz vár ás ürügyén Még éppen csak lábadoz­tunk a télből, a város kerté­szei már kint dolgoztak a parkokban, facsemetéknek ásták a gödröket, lazították az ágyások talaját és... va­laki meggyújtotta a Séta tér egyik — hulladékkal telt — szemétkosarát Mert ahogy tavasszal — évente visszaté­rően — megjelenik a kékkö­penyes parképítő, aki ke­nyérkereset és hivatás címén nem kis fáradsággal szépít- geti a város utcáit, pázsitjait, megjelenik a romboló-rongá- ló Is, hogy nagy buzgalom­mal tönkre tegye azt, amit az előbbi megteremtett Megszoktuk már az ismert útvonalakat, ezért talán fel sem tűnik, hogy — mondjuk az utóbbi nyolc-tíz esztendő alatt — mennyi fa és dísz­növény került a korábban Este a restiben Harmadosztályú váróterem? Hol várjon az utas? — Por, piszok és automaták A pult mellett egy micí­sapkás, megviselt arcú ipa­rosféle oktat két tizenhat év körüli gyereket. — öcsi, ha én mondom, sörre bor mindenkor. Jól fi- I gyeljetek: sörre bor, min- [ denkor, — ismétli még vagy i néhányszor és hamiskásan ka- í csínt a fiúkra. A jelek sze- I rint már a második fokozat- j nál tartanak, — literes bo­rosüveg vándorol az öreg ke­zéből, vagyis az oktatás nem pusztán elméleti síkon mo­zog. Fürge szemű cigánylány kajtatja végig a termet, le­het vagy tizennégy éves, de lehet húsz is, nehéz a korát megállapítani. Azt azonban már első pillantásra fel le­het mérni, hogy „víziszony­ban” szenved. Egy óra múlva ismét találkozom vele, ra­gyásképű gumicsizmás le­gény markolássza a kályha mögötti sarokban. A falon tábla: „ügyeljünk a tisztaságra”. Alatta egy pá­don öregember birkózik egy flaska borral, a pillanatnyi helyzet szerint a bor kerül ki győztesen a küzdelemből. A tisztaságra felhívó tábla pusztába kiáltott szó, a te­rem állapotára a piszkos jelző a legenyhébb amit alkalmaz­ni lehet. Még egy tábla: „poharakat a váróteremből kivinni tilos”. Merőben felesleges ez is. az Utasellátó büféjénél ugyanis nem adnak poharat. Üvegből iszik mindenki, mindent, pon­tosabban szólva sört, bort, pálinkát, mert az üdítőital- forgalom elég gyér. Talán azért, mert a csatos üvegből nehezebb inni? Por, piszok, füst, gyanús illatok. A takarítónő néhány­szor megjelenik ugyan a te­remben, de minden igyeke­zete ellenére, csak néhány percre tudja a tisztaság il­lúzióját kelteni. A közönség a lehető legvegyesebb, — a lengő hajú ifjaktól a fejken­dős nénikéig, bűnügyi nyil­vántartóba illő arcú morc fér­fiaktól a miniszoknyás lá­nyokig. Egy-egy pádon — a terem viszonylag kulturált­nak nevezhető sarkában — szülők kisgyerekkel, karon ülő babákkal. Az illemhely előtti részen félreértéseket tisztáznak. — Hogy jön ahhoz a te nőd, hogy megegye a kalbá- szomat? — teszi fel a kérdést egy borostás képű erős fiú. aki erejét szemmelláthatólag néhány pohárral még nö­velte. „Pofonszag” érződik a levegőben, gyorsan iszkolok, így nem tudom meg, vajon miért tulajdonította el az a bizonyos hölgy a borostás ké­pű jogos tulajdonát... Ha valaki az előbbiekből netán arra következtetne, hogy egy városszéli kocsma fizetésnapi hangulatáról akar­tam képet adni, nagyon té­ved Helyszín: a pécsi főpá­lyaudvar váróterme. Nem tudom hivatalosan így neve- zik-e, őszintén szólva magam sem mondanám váróterem­nek, de mivel ezen kívül má­sutt csak kevés lehetőség van a várakozásra, — elsősorban mégiscsak erre hivatott Nézzük a lehetőségeket. Ha valaki vonatra vár, s hosz- szabb Időt kell az állomáson töltenie választhat: vagy a huzatos folyosókon elhelye­zett néhány pad egyikén fog­lal helyet, — ezek általában telítettek —, vagy az úgyne­vezett kultúrváróteremben, amely valóban kulturált de kicsi. Hátra van még az Utasellátó étterem, — költ­séges várakozás —, és a fent vázolt viszonyok között mű­ködő váróterem, ahol a szé­kek és padok többsége van elhelyezve. Emlékszem még a Déli pá­lyaudvar régi épületében lé­vő nagy váróteremre. Vala­mikor ott is mértek szeszt — ugyanilyenek voltak a kö­rülmények. Amióta kitiltot­ták onnan, — ha nem is ideális, de az alapvető esz­tétikai követelményeknek megfelelő váróhelyiség lett belőle... Pécsett ügyes automata sort állítottak üzembe. Ké­nyelmesek, modernek, higié­nikusak, — kedvelik a vára­kozók. Az automata sorral szemben, mintegy kontrasz- ként ott a büfé. Az utasok igényeinek ki­elégítése szolgáltatás is, üzlet is. Ezt meg lehet érteni. De a kulturált várakozás is alap­vető igény, — és nemcsak a „megkülönböztetett rangú” kultúrváróteremben... D. Kény» Jőnsef még kopár utcákra. A fo­lyamat persze lassú, mert költséges. Hiszen a Pécsi Ker­tészeti és Parképítő Vállalat tavaly is vagy 10 millió fo­rintot fordított új parkok lé­tesítésére. Nagy összeg ez, roppant nagy munkával, hi­szen — a durva talajrende­zést kivéve — gépekkel alig­ha lehet elvégezni a virág­ágyások beültetését, ápolását, az utcai járdaszegélyek fü­vesítését, cserjék, díszfák ül­tetését Külön ötmillió fo­rint csak a karbantartás költsége! Valamikor — évekkel ez­előtt — a város egyik veze­tője sajnálkozva jegyezte meg, hogy Pécsnek tulajdon­képpen nincs „zöld-foljta”, ligete, utcai flórája. Aggályait akkor nem értettem, hiszen fel kell csak nézni a város fölötti szőlőskertekre, még följebb a Mecsek félvad hegyoldalaira. Szépek a gon­dosan ápolt turistautak, ked­vesek a kulturált, vagy ép­pen félnomád kirándulóhe- helyek, — tehát jogos-e az ag­godalom? Jogos volt A bel­város, de még a külső kerü­letek számos öreg utcája is meglehetősen csupasz-sivár képet mutatott Ezért csak üdvözölni lehetett a döntést aminek eredményeként a tettyei grundot, majd — ta­lán egyidőben — a Rókus- domb vidékét is rendbehoz­ták, anélkül, hogy az emlí­tett területek, de sorolhatnám ide akár a Köztársaság teret is — veszítettek volna vala­mit a — gyerekek számára annyira fontos — romanti­kájukból. Ma még csupaszok a fák, a rügyfakadást késlelteti ez a nyavalyás, hűvös április, de amikor megnyitják lom­bozatukat, akkor jövünk rá, hogy - az évekkel ezelőtt el­ültetett kis csemeték, milyen szépen megnőttek, hogy ki­szűrjék a levegőből a port és a mérgező smogot Ugyan­ilyen „észrevétlen” formáló­dott át mondjuk Uránváros háztömbjeinek környéke is. A legkésőbb beépített utcák­tól eltekintve (sor kerül ezek­re is) kialakultak a parkok, élősövények, játszóterek, pá­zsitparcellák és felnőttek a fák is. így persze, kissé rózsaszí­nű a látvány, pedig nem is ez a célom. Megint csak eszembejut az a bűzösen füs­tölgő, égő szeméttartó, ame­lyet suhancok gyújtottak meg, összecsavart újságpapír- csóvával. Nem az első eset. Tavaly, — a parképítők je­lentése alapján — nyolc da­rab kosarat tettek tönkre itt, a város szívében, a Séta té­ren. De a jelzések tanúskod­nak másról is. összetörtek padokat, lépcsőfokokat moz­dítottak ki helyükből, felbo­rogatták és összetörték a kő­ből faragott szép virágtartó­kat, tönkre teszik a szökő­kutakat, rombolnak, pusztí­tanak. Ezt csinálják az „erős fiúk”. Némely felnőtt sem kü­lönb. A virágágyásról felsze­dik az évelőket tévestől és elhordják haza. Saját kert­jükben ültetik el, vagy a présház környékére, meg a jóég tudja hova nem. Pedig ezek a növények fillérekért megkaphatók a kertészetnél, korlátlan mennyiségben. De Inkább türelemmel várakoz­nak a sétányok padjain ücsö­rögve, hogy aztán sötétedés után megkotorják a virág­gruppokat Az apró gyerekeket nem a rombolási ösztön hajtja. Egy­szerűen gyerekek, akik nem tudják különválasztani a ti- lost a nem-tilostól, hát be­futnak a virágok közé s tép­kedik a szirmokat Ez az a pillanat, amikor a szülőnek, vagy nagyszülőnek közbe ké­ne avatkoznia és megmagya­ráznia, hogy miért nem illő a virágok és dísznövények között szaladgálni. — Pedig megértené a gyerek. Még azt is, hogy a frissen kiültetett gyenge facsemete elpusztul, ha lehántják a kérgét vagy letörik. De, — ismét némely felnőttről van csak szó — tapasztalható az Is, hogy ma­ma áll be a virágok közé a gyerekkel együtt, hogy a pa­pa, vagy a rokon egy vidám felvételt készítsen a család­ról. Padokon tereferélő asz- szonykák egyenesen örven­deznek, amint „ugye milyen aranyos... ?” gyermekük bukdácsolva hajkurássza a lepkéket, a gondosan terve­zett, megépített és beültetett parkokban. Kitiltsuk a gye­rekeket? Szó sincs róla. A parkokban — többnyire már mindenütt — vannak kihe­lyezett játékok, homokozók, sőt még pázsitsávok is, ahol játszhatnak. De ha ebben a korban nem kap magyará­zatot arra, hogy mit szabad és mit nem szabad tennie a gyereknek, akkor ugyan mi­kor?! Említettem, mennyi mil­lió forintjába kerül az ál­lamnak évente a város par­kosítása, a korábbiak gondo­zása. A vállalatnak kétszáz mérnöke, technikusa, szak­munkása és segédmunkása foglalkozik csupán ezzel. De a szám nem is teljes, mert az I., illetve a III. kerületi Tanács saját szakrészlegével is gondozza a parkokat És most a végén tüntetem fel a számot, csak úgy, gondolko­zásra késztetve: 550 ezer fo­rint kárt szenvedtek park­jaink a múlt évben, a su­hancok és a felelőtlen fel­nőttek épületes tevékenysége miatt. Ez a szám minden év­ben — többé-kevésbé — azo­nos ... Bab Ferene

Next

/
Thumbnails
Contents