Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-18 / 90. szám
r 1976. Április 18. Utmontmi napio Középiskolások fotókiállítása Pódium STÚDIÓ - HANGVERSENY. Az Országos Szórakoztatózenei Központ pécsi' továbbképző stúdiója az idén is megrendezi^ évadzáró hangversenyét, a tervek szerint május 9-én. ‘O PÉCSETT VOLT MENY- ASSZONY. Maria Luisa Nave, a pármai operaház művésznője, aki két évvel ezelőtt ‘Pécsett kötött házasságot, ismét Magyarízísi János: FORMÁK. A modern vonalú miskolci tv-toronyról évente szinte megszámlálhatatlan mennyiségű felvétel készül, kö- * ilük azonban nagyon kevés sikerül Így. A lényeget képpé sű- r.iő merész kivágás, a kemény, határozott tónusok, a szűkszavúságával hatásos esztétikai rend és egyensúly összessége méltán érdemelte ki a Baranya megyei KISZ Bizottság különdlját. A lig néhány esztendővel ezelőtt még a nyomtatott betű volt az ismeretszerzés, műveltség megszerzésének jóformán egyetlen eszköze; az atomkor emberét egyre inkább a kép tájékoztatja. A riportképekre épülő napilapok, képes újságok napról napra növekvő száma, a tömegek művészete, a film mellett közismert a legújabb „műfaj”, a tv rohamos térhódítása, amelyhez az elmúlt hetekben szabadalmaztatták Japánban a kazettás magnóhoz hasonló berendezést, melynek segítségével tetszésünk szerinti időben megjelennek képernyőnkön a Louvre műkincsei, a legutóbbi holdutazás képei, vagy a tanult idegen nyelv soron- következő leckéje, a téma megfelelő illusztrálásával. — Tekintve, hogy a telekommunikációs eszközök már ma szinte kizárólag képek révén hatnak, nyilvánvaló a látáskultúra jelentősége, lévén ez az audiovizuális ismeretadás egyik döntő tényezője Ez a tény magyarázza, hogy a fényképezés egyre inkább a huszadik század népművészetévé, a nemzetközi megértés világnyelvévé válik; márpedig köztudott, hogy minél fiatalabb korban sajátítunk el egy nyelvet, annál tökéletesebben tudjuk használni. Ezért rendkívüli jelentőségű az iskolai foto- szakkörök (nálunk sajnos, még nem mindenütt eléggé megbecsült) munkája, mely nem csupán a látáskultúra fejlesztésének kiváló segítője, hanem olyan technikai és esztétikai ismereteket is ad, melynek élete végéig csak hasznát veszi a mai „tizenéves”. Világszerte felismerték ezt az illetékesek és egymást érik a nemzetközi ifjúsági pályázatok, kiállítások, önképzésre, munkára serkentve ezzel az eddig talán csupán hobbyból fényképező fiatalokat. Meglepően magas színországon járt. Budapesten énekelte az Aida Amneris szerepét. (Képünk: Maria Luisa Nave). o BÁNFFY KÉT FILMBEN. Bánffy György, a Pécsi Nemzeti Színház tagja, két új magyar filmben, a Szerelem és az Érik a fény című alkotásokban játszik. Félezer kép — Külföldiek a kiállításon Felnőtt színvonal vonal, ragyogó képek sora jelzi a kezdeményezés helyességét és szükségességét ; a legismertebb fotomagazinok- ban rendszeresen helyet kap az ifjúsági rovat, a FIAP rendezésében évente sor kerül a fiatalok korcsoportok szerinti világkiállítására stb. Nem véletlen tehát, hogy a pécsi Nagy Lajos Gimnázium öt évvel ezelőtt elsőként meghirdetett országos középiskolai fotókiállítása olyan nagy érdeklődést keltett és ez nem csökkent a következő években sem. A most látható kiállításra küldött közel félezer kép azonban nemcsak mennyiségileg jelentős, hanem átlagszínvonalában is örvendetesen magas. A díjazottak közül eddig egyedülálló sorozatra tette rá a koronát a szegedi ifj. Pórszász János, akinek munkáját negyedik éve jutalmazza tiszteletdíjjal a bírálóbizottság. De a pécsieknek sem kell szégyenkezniök: a most harmadikos Szász László harmadízben, Lengyel Emőke és Szász János másodszor részesül díjazásban. A legjobb összeredményt ezúttal a pécsi 500 sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet fotoszakköre érte el: 19 kiállított képük közül hat díjazott. Sikerük jórészt a szakkör új vezetőjének, Tóm Lászlónak az érdeme; az eddigi megszokott rutinmunkák helyett új hangvételű, technikailag és esztétikailag egyaránt igényes válogatás fémjelzi működését. Ismét bebizonyosodott ezzel a szakszerű vezetés fontossága, melynek előfeltétele a vezető kellő képzettsége, az emlékképek gyártásán túllépő igényesség. Ahol ez még a nyilvános szereplésre való rendszeres és tudatos előkészítéssel párosul, ott nem marad el az eredmény. Követésre méltó példa ez számos pécsi és baranyai középfokú iskola számára, ahol működik ugyan fotoszakkör (nem csekély létszámmal), de vagy egyetlen képet sem küldtek bírálatra, vagy csupán egy-két szerző jelentkezett, képeik azonban kirostálódtak. Tévedés ne essék: nem valamiféle intézményesített „kiállítóképzést” hiányolunk, de aligha tévedünk azt állítva, hogy nagyobb odafigyelés, törődés, nagyobb eredményességet biztosítana. Szerencsére, mi sem vagyunk fiatal tehetségek híjával, de ezeket csiszolni, fejlődésüket elősegíteni, irányítani kell — erre viszont csupán megfelelő , képzettségű, korszerű technikai, főleg pedig esztétikai ismeretekkel rendelkező vezető képes. A kiállítás új színfoltjaként külföldi szerzők képei is bemutatásra kerültek: egy walesi fiúgimnázium szakkörének igényes nagyításai jelzik, hogy ott is jól beszélik a fiatalok a foto nyelvét. A rendező Nagy Lajos Gimnázium asszociált UNESCO iskola lévén számos nemzetközi kapcsolattal rendelkezik: a következő évre valamennyi partnert meghívják a kiállításra. Érdekes összehasonlításra nyílik ezzel alkalom, az egymás megismerésének, eredményes kapcsolatok kiépítésének lehetőségei mellett. Bízunk abban, hogy hazánk, ezen belül megyénk és városunk fiataljai állják majd a próbát nemzetközi szinten is. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha a vezetők és a szakköri tagok egyaránt komolyan és rendszeresen készülnek az egy év múlva sorrakerülő erőpróbára. Or. Szász János VÁRŰR66 a XX. században 99 Sopron környékén, a Fel- ső-Lővérekben áll a Taródi vár. Bédekerek. útikalauzok nem említik, nem mesélnek falaiért vívott véres küzdelmekről. A Taródi várnak ugyanis nincsen történelme — csak története. Húsz esztendővel ezelőtt egy győri szobafestő elhatározta, hogy várat épít magának. Nem homokvárat, nem légvárat — igazit. Azóta minden szabad idejét a Lő- vérekben tölti, követ kőre halmoz, s ma már áll a vár. A körbástyás somoskői lovagvárra mintázott karcsú építmény messziről hívogatja az érdeklődőket, mert a híre hamar szétszaladt: Taródi István várat épít magának. Fantasztikus kőhalmaz. — Vagonjait nyelte el a terméskőnek és téglának, másznék és cementnek. Ahogy mondják, évente 10—20 ezer forintot költ rá. Építője sorra bejárta a Dunántúl és az északi hegység öreg várromjait. gyűjtötte a várépítészet! érdekességeket. Megfogadta, hogy az övén is lesz minden, ami a várat várrá teszi: bástya és torony, kerengő és gyilokjáró, lőrés és lovagterem. Szabályos építési engedélye van a Soproni Tanácstól. Még tíz évet szán az építésre, aztán ideköltözik. Várúr lesz, Magyarországon az egyetlen. A központi vár 35—10 négyzetméteres szobáiból néhányat átad majd az Idegenforgalmi Hivatalnak: romantikát kínál a romantikát keresőknek. Milyen lesz, ha elkészül? A magasba nyúló várfalak ezer négyszögöl területet ölelnek át. a külső várból felvonó hídon lehet majd bejutni. A kaputoronyból elágazó bástyafalak a vár északi részén körbástyában végződnek, s a tornyokhoz csigalépcső vezet. Hobby? A soproniak közül sokan csak Alomvárnak hívják. De vár — maszek vár a javából. Amíg az iratok vándorolnak Editke meghalt 1970. február 28-ra virradó éjszaka Lukács György pécs- üszögpusztai lakos értesítette a mentőket, hogy 3 éves kislánya, Edit nagyon rosszul van. A pécsi mentőállomás jelentése: „A mentőegység a bejelentést követően 10 percen belül a helyszínre érkezett. A mentőorvos a gyereknél már csak a halál biztos jeleit találta. A körülmények tisztázása érdekében az orvos a rendőrséget értesítette.” Mi történt a salakdomb árnyékában lévő telep putrijában, mi okozta az életvidám, fekete hajú, kerek képű Editke halálát? Az apa: Lukács György, 34 éves, alkalmi munkás, együtt élt Horváth Ilonával, akinek öt gyermeke született tőle. Editke a negyedik volt. Lukács többszörösen büntetett előéletű, 1960-tól ötször ítélték el lopás, csalás, sikkasztás, betörés miatt. Családjáról hol gondoskodott, hol nem. A kozármislenyi tanács — Üszögpuszta közigazgatásilag oda tartozik — a kislányt egy évvel ezelőtt állami gondozásba vette, mert „... sem az apa, sem az anya nem rendelkezik állandó munkaviszonnyal, a család egy putriban lakik, ruházkodásuk a legminimálisabb.” Editkét a Baranya megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet mohácsi nevelőszülőkhöz adta. A kisgyermeknek itt jó helye volt, szépen fejlődött, a nevelőszülők is öröKq m oly tala n rovat Mottós Falon jár, ketyeg: és hegyeseket köp. Ml az? ?? Óra. Oe az nem kóp! Az csak azért van, hogy annál nehezebben lehessen kitalálni. fin becsületes kriminéző családból származom. Esténként valamennyien odaülünk a képernyő elé és kidülledt szemmel lessük, hogy az igazság győzedelmeskedjék, a ronda gyilkos, meg a rabló megkapja a magáét. Ami azonban mostanában történik, az sok. A tisztességtelenségnek is van határa. Tulajdonképpen a Belphegor- ral kezdődött. A város elnéptelenedett, de én az első részt métg lekéstem. Nagy baj azért nem volt. Családom tagjai tisztázták az előzményeket, én még felajzva ültem neki a második résznek. Ez a legszebb álmaimat is felülmúlta. Paracelsus- féme elkápráztatott és amikor a rózsakeresztesek is beleavatkoztak, felüdültem. Ahá — gondoltam — most jönnek a druidák! Ki ne szeretne széleskörű, ámde rendkívül felületes műveltségével hivalkodni?! Az öregasszony is tetszett, aki nem engedte eltenni láb alól a felügyelőt. Az különösképp remek volt, hogy a legintrikusabb pacákot Borisnak hívták és még hipnotizált ia. BELPHEQOR, MAIQRET ÉS ÁLDOZATAI (Interpelláció krimi-ügyben) A harmadik rén Indulásánál sem volt még baj, de amikor a misztikus öregasszonyt Boris megfojtotta, elhűltem. Hát jö lesz ez?! Nekem az öregasszonynyal még terveim voltak. Nem is akartam hinni a szememnek. Vártam, hogy nincs igazán megfojtva, felül és majd beleavat valamilyen titokba, amiből már annyi volt, hogy egy Kloss kapitány hosszúságú folytatás is kitelt volna. Közben a harmadik rész a vége felé haladt, a titkok szaporodtak és én még semmit sem tudtam. Azt, hogy egy Írógépet hajku- rásztak, meg hogy egy roncs- telepen lélekemelő verekedésbe kezdtek, még elfogadtam volna, de azért az írógépre már gyanakodtam. Előkerült a Paracel- sus-féme, akkor ml az ördögnek csinálnak ekkora hajcihőt egy írógép miatt. Tele voltam aggodalommal, hogy hogyan másznak ki ebből a sok bonyodalomból. És jött a meglepetés: eszük ágában sem volt kimászni! Az egyik ártatlan ábrázatú nőre rákenték az egészet, az meg a rendőr jelenlétében leugrott az emeletről és ml meg az ég-vilá- gon nem tudtunk meg semmit. Ekkora szélhámossági Egy világ omlott össze bennem. Minek kellett az ortopéd cipő, mit keresett a fiú meg a kutya, hova lett Paracelsusnak, az antik széltolónak a fémé, minek kellett másik Írógép, a fiú meg miért nyitotta ki a száját miközben előjött holtából? No, ez volt Belphegor! Itt kezdődött. Simenonban sokáig nem csalódtam. A Malgret rendes fickó volt, oknyomozott, humorizált és annak rendje-módja szerint kiderült minden. De amit újabban müve!! Az egyik tv- filmben pl. valami Oszkárt haj- kurászott, aki gyilkolt. Ml meg a krimi szabályai szerint mindenkit gyanúba vettünk, aki a színen volt, de hogy ki az Oszkár, csak nem derült ki. Végre eljutottunk a kifejlethez, megy a Malgret, megy az érzelmes lelkű famulusa. Pisztoly a kézben, most kiugrik az Oszkár, a felügyelőt leüti, az angyali lelkületű detektív lelövi. Megfordítják a pasast. Most derül ki, ki az Oszkár! Nem derül ki semmi. Oszkár egy marba nagydarab Ismeretlen férfi. Soha a filmben nem láttuk, még sz utcán sem. csak éppen gyilkolt. De ml az ördögnek? Hát így bárki tud delektlvtör- ténetet Írni, csak a végén rá kell kenni az első járó-kelőre az egészet és az ember ott áll meg- fürödve. Most már aztán kezd a dolog teljesen elfajzani. Legutóbb Az öreg hölgy című krimifilmben megjelent megint a Maigret felügyelő és egy madame Besson nevű ásatag képű öreg hölgy, aki kérte, hogy derítse ki, ki ölte meg a szobalányát. Sok érthetetlen zűrzavar után kiderül, hogy madame Besson ölte meg a lányt, de hogy miért és minek, az nem derült ki. Az ember ült. csak ült és nem derült ki semmi. Ml, mint becsületes tv-nézök, ragaszkodunk a szabványkrimihez, legyen benne gyilkosság, detektív, épkéz-láb történet és a végén derüljön ki az, aminek ki kell derülnie. A krimi ne legyen szatíra, ne legyen antidráma, legyen egyszerűen krimi. Ha már Ilyennek is kell lenni! SZŐUÖS7 Kálmán műket lelték benne. Közel egy évig viselték gondját, mindaddig, míg a múlt év decemberének végén a szülők kérték: engedjék haza látogatóba a kislányt. A Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet az engedélyt megadta — 1970. január 6-ig. A szülőknek a határidő lejártával kötelességük lett volna a kislányt a nevelőszülőkhöz visszavinni. Editke nem került többé vissza... * Hogyan élt a kislány a szülői környezetben? Horváth Lászlóné, Lukácsék szomszédja, ezt mondja: — Fejlett, erős kislány volt, amikor hazahozták. De néhány hét múlva, mint a cérna, olyan sovány lett. Az apja állandóan ütötte. — Nem szóltak, nem jelentették? — De igen. Február első napjaiban ismét hallottam, hogy Lukács nagyon megverte a gyereket. Apósommal, Kalányos Istvánnal átmentünk Lukács kunyhójába. A kislány az ágyvégnél állt és sírt. Csak az anyja volt otthon. Nekünk azt mondta, hogy az ágyról esett le, azért sír. Kalányos József: — En az esetet elmondtam a Kokszműnél lévő boltvezetőnek, Magdi néninek, aki ennek a területnek a tanácstagja ... A tanácstag: — Telefonon bejelentettem a városi tanácstagnak. Már többször mondták, hogy Lukács üti-veri a gyereket... A bejelentés napján, február 23-án az apa elvitte a kislányt az orvoshoz. A Megyei Kórház sebészeti osztálya járóbeteg szakrendelésének vizsgálata: „...Az apa elmondása szerint kerékpárról esett le a kislány, Így megsértette arcát és mindkét kezét. A sebet kitisztítottuk, kötéssel láttuk el. Az arcon és mindkét kézháton számos felületes horzsolódást is találtunk. Utasítottuk az apát, hogy két nap múlva újrakö- tözésre az illetékes körzeti orvoshoz, vagy szakrendelésünkre hozza el a kislányt.” Lukács mindezek ellenére gyermekét sem a körzeti orvoshoz, sem a sebészeti szak- rendelésre nem vitte el. Editke február 28-án meghalt. * A boncolási jegyzőkönyv tanúsága szerint: „Az elhunytat halála előtt hosszabb időn keresztül többszöri ütések, rúgások érték...” A rendőrség Lukács Györgyöt március 26-án előzetes letartóztatásba helyezte. Akkori vallomásában még elismeri, hogy „a gyerekre többször ráütöttem... utoljára február 23-án vertem meg... Február 28-ra virradóra orr* * "Í3 ébredtem, hogy szólt: Apu leestem az ágyról. Amikor odanéztem, kínosan rángato- lózott..." Most már nem ismer el semmit. Leesett az ágyról, — ismételgeti. A boncolási jegyzőkönyv cáfol: „...a halálhoz vezető koponyaüri vérzés nem keletkezhetett az ágyról leesés következtében... A talált többszöri sérülések bántalmazást, bűncselekményt igazolnak ...” Kétségtelen: a brutális apa halálra verte kislányát Elkerülhető lett volna Editke halála? Egyértelmű igen a válasz. Igen, ha az adminisztráció nem cammog csi- galassúsággaL A gyermeket meghatározott időre a szülők nem vitték vissza a nevelőszülőknek. A nevelőszülő ezt idejében, 1970. január 7-én jelentette a mohácsi gyermekvédelmi felügyelőnek. A felügyelő január 10-én átírt a pécsi gyermekvédő intézetnek és kérte sürgős intézkedésüket a gyermek visszavitelére. Az intézet — február 5-én (!) kelt átiratában érdeklődött a Pécsi járási Tanács gyámhatóságától: igaz-e az apa elmondása, miszerint azért nem vitte vissza a kislányt, mert az állami gondozást meg akarja szüntetni? Az érdeklődésre válasz nem érkezett, a vizsgálati iratok között sem található.. . A gyermek haláláért elsősorban Lukács Györgyöt terheli a felelősség. Élettársának szerepét most tisztázzák. De fény az is: Lukácsék több mint másfél hónapig jogtalanul tartották maguknál a gyermeket. A jogtalanság megszüntetéséért az Ifjúságvédelmi Intézet eléggé késedelmesen kezdett intézkedéshez, a gyámügyi hatóság pedig egyáltalában nem hallatott magáról... Lukács György ügyét a rendőrség vádemelési javaslattal az ügyészségnek adja át Garay Ferenc
