Dunántúli Napló, 1970. április (27. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-16 / 88. szám
§ 1970. április 16. A TETT VEI „CSODA’* Sok csapadék — kevés víz 1947-ben érdekes természeti jelenségre figyeltek fel a geohidrológusok. Dél- Dunántúlra azon a nyáron aszályos idő köszöntött, s a pécsi vízműveknél már a vízkorlátozás életbeléptetését latolgatták. Arra számítottak ugyanis, hogy a várost ellátó Tettye-forrás vize elapad, illetve hozama alaposan csökken majd. És ekkor „csoda” történt. A forrás hozama a szokásosnak tízszeresére emelkedett, csaknem kétmillió köbméter vizet adott az aszályos esztendőben. A különös jelenség alaposan felborzolta a szakemberek idegeit, s lényegében ettől az időtől kezdődött meg az a nagyszabású kutatás-sorozat, aminek eredményeként ma már megközelítő pontossággal jósolják meg a források hozamát, a víz- mennyiség ingadozását. A pécsi epizód és az ezt követő kutatások lényegében egy sokáig logikusnak látszó elméletet adtak át a múltnak. Eszerint, ha sok csapadék hullott egy- egy forrás vízgyűjtő területére, az egyáltalán nem jelenti a vízhozam növekedését, sőt néha fordított az arány. A látszólagos ellentmondás rejtélyének kiderítésére számos érdekes kísérletet végeztek a 60-as években. Többek között Aggteleken és Lillafüreden 80—50 milliméternek megfelelő mesterséges csapadékot permeteztek szét a hegytetőn. A vizet megsózták és a mélyben húzódó barlangokban kémcsővel várták a vízcsep- pék megjelenését. Sok érdekes adat birtokába jutottak így, s ama bizonyos ellentmondás is megoldódott. Míg télen biztosan megjelent a barlangban a sózott csapadék, nyáron ugyanolyan mennyiségű mesterséges eső teljesen hatástalan maradt. Az ezernyi kísérletből, megfigyelésből kiszámították a kutatók, hogy milyen rendkívül nagy a vegetáció vízelvonó képessége. Egy füves térség víz- fogyasztása például a három és fél nyári hónap alatt 300—500 milliméter is lehet, s ebből a hatalmas tömegű vízből ilyenkor édes-kevés jut a forrásokat tápláló rétegekbe, így derült ki, hogy a források nyári hozama az év utolsó két és első négy hónapjában lehullott csapadék mennyiségétől függ, amikor a vegetáció még nem kezdte meg nagy vízfelvétellel járó életműködését. »rnrnfttttüit natito Honfoglalás Baranyában (5.) A baranyai Harsány települések eredete Gondolatfűzésünkben térjünk vissza ahhoz a már elhangzott. lényeges megállapításhoz, hogy a magyar honfoglalás délkelet, majd északkelet felől haladt nyugat felé s mielőtt a Dunántúl, majd a bécsi medence foglalására sor került volna, a Dunán inneni tájakon már érvényesült a magyarság törökös helynévadó gyakorlata, azaz fejedelmeink, törzsfőink nevükkel vették birtokba szállásföldjeiket. Amint a foglalás haladt, mindig új és új földek, új szállások birtokbavételére, sőt utak és átkelőhelyek katonai biztosítására is sor került s így a foglaló vezérek nevei egyre ismétlődtek e tájon. E nevek a visszahagyott nép emlékezetében tovább élve, térkép nélkül is századokig biztonságosan jelezték a foglalás útját. AZ OSI TELEPÜLÉSREND 900 után katonanépünk átkelt a Dunántúlra, a névadás gyakorlata azonban most sem változott s így a honszerzés befejeztével aligha maradt olyan fejedelmünk, vagy törzsvezérünk, ki ezen kies, hegyes-völgyes, bőséges legelőket kínáló új szerzeményen meg ne örökítette volna nevét szállásfoglalásával. Az új szállásra a foglalók nagy családjának, népének egy része is átköltözött s ezzel messze keleten gyérült a népesség, de azért az első szállás neve azután is az első foglalóé maradt, ha azt netán később más birtokos, más telepes, más nép ülte is meg. így tehát jogos a reményünk. hogy a nép emlékeiben híven őrzött, okleveleinkben emlegetett, majd évszázadok múlva a térképeinkre is felkerült helyneveink ismeretében a keleti tájakon is felleljük azt a települési rendet. melyet a szorgos kutatás eredményeként Dunántúl már felismerni véltünk. Sőt, reményünk, hogy elsősorban keleten ismerhetjük fel az eredeti településrend legjellemzőbb vonásait. Nemcsak azért, mert itt alakultak ki Kárpát-medencei első szállásföldeink, melyeknek településképét sem a jövevények, sem a foglalók leszármazottjainak helynévadó személynevei még nem zavarták, hanem azért is. mert az ésszerűség törvényei és az Arnulf császárral kötött fegyverszövetség értelmében itt a foglalás pár évre megrekedt s így a szállásrend kialakítására nemcsak szükség, de idő is volt. Sőt, ezeknek az első szállásoknak megerősítésére is sor került. Ezen erődkészítés tudata még a magyar ős- geszta (XI. század) születésének idején is élt népünkben s ezért írhatták az ennek nyomán hírt adó Krónikák: „ibique terreis castris septem preparatis. pro uxo- ribus et rebus suis conser- vandis”. A baranyai honfoglalás értelmezése érdekében tehát az a következő feladatunk, hogy ezen korai első szállások környezetének helynévanyagát összehasonlítsuk a későbbi, dunántúli szállások névanyagával s az esetleg felismerhető törvényszerűségeket figyeljük, értékeljük, hátha mondanak ezek számunka valamit? Persze először csak Harsán, a főfejedelem szállásfoglaló rendjére ügyeljünk, hisz ez önmagában is rendkívül bonyolult feladat. KVND FIAI Anonymus tájékoztatása nyomán már tudjuk, hogy Harsány (= Curzan) atyja „Cundu” volt. illetve Kézai és a magyar krónikák szerint K u n d (Cund). Ugyancsak a krónikák szerint Harsány (= Cusyd) fivére „Cupan”. A Cupan nevet ma úgy látszik Kap- lonynak kell kiejtenünk, mert a tőle leszármazott nemzetség központi szállásföldjének (a Bükk hegység északi lábánál, hol a nemzetség családi monostorát is alapította) ma ez a neve. Tudjuk azt is, hogy a nyugati írásos források Harsányt (= Curzan) királynak és Kussal-nak nevezik; ki szerintük az első morvaországi hadjárat után népével Erdélyben telepszik meg. — Aventinus pl. 1554-ben napvilágot látott, de forrásértékű művében ezt írja: „Kussal király és a magyarok felleg- ként elárasztják mindkét Dáciát, a Tiszán innen és túl, amerre az a Garam folyótól. a Svévhegyektől és a Duna folyamtól a Fekete tengerig kiterjed; karddal nyitnak maguknak utat... a vidéket sorshúzás útján felosztják maguk között és felütik otthonukat, hogy mindörökre ott maradjanak. — E lakhelyet az írók ma is a nép nyelvén Magyarországnak, Erdélynek és Sieben- bürgennek nevezik”. Hasonlókat ír a Képes Krónika is: „a magyarok Kievből elindulva ... három hét alatt keltek át a hegyeken s elértek Magyarország végeire, tudniillik Erdélybe. Itt hét földvárat építettek feleségeik és vagyonuk őrzésére s egy ideig ott is maradtak”. Ezek után mnden okunk megvan arra, hogy „Cundu” és két fia elsőnek számító Kárpát-medencej szállásföldjeit s az ezeket megörökítő puszta személyneveket Erdélyben keressük. S Erdély közepén tényleg feltűnik Kussal „király” és fivére, valamint atyjuk, a honfoglaló nemzetságfő „Cundu” neve is. Az előbbiek az egykori Belső-, illetve Közép-Szolnok megyében: Kosaly, Kusaly, illetve Kapjon. Kaplony formában, az utóbbi az egykori Küküllőben Kund alakban. A KÉT SZAMOS ÖSSZEFOLYÁSÁNÁL Mi szól még amellett, hogy ezek tényleg „Cundu” és a kundufiak nevei? Pl. a földrajzi érv. Harsány fejedelem feladata ugyanis az volt, hogy népével az árpádfi Levente önfeláldozó bulgáriai hadjáratának fedezetében szállja meg e földet egyrészt azért, hogy a keletről még mindig nyomasztó besenyő fenyegetés ellen védelmet nyerjenek, másrészt, hogy az itteni bolgár fennhatóságot leküzdjék s így hátteret képezzenek a Duna-medence felé tervezett honfoglaló hadjárat számára. Ennek a célnak pedig Kundu és fiai elhelyezkedése teljesen megfelelt. Keletről és délről mindkét szállásföldet védi a Kárpátok hatalmas láncolata, míg a nyugat felé való katonai felvonulást a Küküllő—Marosvölgy, illetve Szamos völgye ideálisan biztosítja. Bizonyít emellett a helynevek rendje. A két Szamos összefolyásánál Kosalv „a király” és Kapjon, a fivér neve tőszomszédos. de itt tűnik fel a Kapjon nemzetség egyik neves tagjának személyneve: Déés is. S ugyanitt tűnik fel a magyarsághoz még az Etelközben csatlakozott Kazár katonanép neve is s az ör helységnév arra is utal, hogy ml volt itt a szerepük. Igen Jellemzőnek tartom még a kömvéken a Csicsó, Guga. Kantus nevek feltűnését és a baranyai analógiái* alapján a Göntér, Egerkút, Nemegy. Szeles(ke), Bogáta, Málom, Szilvás, Csemény stb. nevek szereplését. Tudjuk azonkívül, hogy honfoglalóink gyakorlatában minden szállásnak volt egy ikertelepülése is. Sokan úgy vélik, hogy elsősorban gazdasági célzatú téli, folyóparti és nyári, erdőmelléki szálláshelyekről van itt szó. No, Kusaly a középkorban ilyen nyári szállás lehetett, hisz a Bükk hegység rengetegének déli szegélyén. a Kraszna egyik ágának forrásvidékén, aránylag vízszegény helyen települt. — Mellette Sormás, Kanta, Baksa. Görcsény. Pogány- (vár), Somlyó. Meszes stb. Baranyából is jól ismert nevek. Kussal fivérének, Kaplyon- nak a Bükktől északra, a Kraszna felsőbb folyása mentén volt nyári szállása s ez ismét törvényszerű. Mellette újból feltűnik: Kozár. A Kraszna torkolatánál pedig éppen a Kaplyon nemzetség birtokában Varsányok települtek. Mindez véletlen volna? Végül gondoltunk-e arra, hogy egy olyan szállásföldnek, mely a Keleti-Kárpátoktól a Tiszán, — sőt a Dunántúl bécsi medencéig terjed, miért „Szolnok” a neve?. S kianalizáltuk már, hogy e föld később „megyévé” szilárdult részének miért pont a legkeletibb része a „belső” s miért a legnyugatibb a „külső”? Nyilván azért, mert ennek a földnek a foglalója még akkor adta a nevét (mely Harsánu rf» Kaptonu / Kvjrson--> /Kupon---> a »/* tsg?A7, «» kiS^rct» feK-'onulás«» Dunahíu?n*o egyben a foglaló ős puszta személyneve is volt!), midőn Erdőelve volt még a „belső” szállás s a továbbiak a „külsők”. Lásd ezt a fogalmat is: Dunán túl! HARSÁNY ÜTJA Bizonyítottnak látom, hogy „Harsány” főfejedelem a Kárpát-medencei foglalás hajnalán elsőnek Erdőelvén, a Kis- és Nagyszamos egyesülésének környékén települt s egy másik korai szállása a Kraszna és Ér forrásvidékén alakult. Innen a foglalás további során (1. térkép) a neve által birtokba vett földek és révek érintésével haladt a Duna vonaláig. Később a Megyer révén, illetve a baranyai Duna-szakaszon (Szek- cső. Kőszeg) átkelt a Dunán s Buda alatt Kurszán várát egészen Százhalomig és Baranyában Pécs környékén, az attól délre eső részt, a Siklósi hegyek és a Szársomlyó déli lejtőjéig terjedő vidéket vette birtokba. Mint az erdélyi szállásföldek valószínűsítik a Kanta-vár, Meszes. Debrecz, Vaskapu, Kakas-hegy, Sormás, Hajmás, Körcsmény Bogá(r)d, Káponya, Becen, Szeles, Var- sány, Pogány, Málom, Kozár, Szilvás. Baksa, Bagota, Gör- csöny, Bisse, Csicsóhegy, Szársomlyó, Egerág, Göntér. Arányos stb. helynevek az ő és az őt követő, kisérő nép településének emlékei. Dr. Zsolt Zsigmond A Magyar Vagon- és Gépgyár pécsi munkahelyre felvesz vilL hegesztő, lakatos és segédmunkásokat tortályszereléal munkákhoz. Felvilágosítás, felvétel: MVG KIRENDELTSÉG, PÉCS, FELSZABADULÁS U. 167. NAQY FERENC SVÁJCBAN MARAD A köztársaság elleni összeesküvés leleplezése megélénkítette a politikai életet. Mivel az összeesküvés szálai a Kisgazdapárt országos vezetőihez is elvezettek, a Kisgazdapárt válságos helyzetbe került. Pécsett és Baranyában a tömegek gyűléseken és memorandumok formájában ítélték el az összeesküvést, felháborodva követelték a bűnösök megbüntetését, a nyíltan reakciós elemek felelősségre vonását. A haladó erők helyesen kötötték össze az államellenes akció leleplezését és elítélését a népi demokratikus forradalom továbbfejlesztésével. A pécsi bányászok,' nagyobb üzemek dolgozói 1947 januárjában az alábbi felhívást tették közzé: © Minden erőt a nagytőke, a reakció, az ellenforradalom ellen, © Egységet a munkásosztályon belül, © Akasztófát az összeesküvőknek, © Börtönbe az ellenforradalom bujtogatóival, © Ki a demokratikus pártokból az ellenséggel, © A nép ellenőrzése alá vonni a bankokat és a aagyválialatokai, @ Megtisztítani a hadsereget, a hivatalokat és a Kisgazdapártot, ® Ma a demokráciáért, holnap a szocializmusért, előre! A Kisgazdapárt Baranya megyei vezetősége 1947 mám cius elejére teljesen kettészakadt. A demokratikus szellemű megyei tagozat és a reakciós városi tagozat nyíltan szembefordult egymással. A Kisgazdapárt józanabb vezetői belátták, hogy az eddigi úton nem haladhatnak. Sürgősen felül kell vizsgálni azt a politikai irányzatot, amely a csőd szélére vezette a pártot. Elhatározták, hogy „politikájukat visszaviszik az 1930-ban kialakult paraszti radikalizmusra, amelyből következik annak megvallása, hogy a párt első és főtörekvése a magyar parasztságnak politikai, gazdasági és kulturális felemelése, annak első vonalba állítása”. E célkitűzések magukban foglalták a burzsoá érdekek képhetőségeit Is. A jobboldal továbbra is a régi nótát fújta: az összeesküvés felnagyított, kitalált politikai akció. — A jobboldal nagyon ravasz taktikát alkalmazott. 1947 márciusában országos és helyi fórumain egyaránt a vallásról, a fakultatív hitoktatásról kezdett vitatkozni, hogy elterelje a közvélemény figyelmét. Ez a taktika azonban nem vált be. Perr Viktor, a városi tagozat vezetője 1947 március közepén elköltözött Szekszárd- ra, s megbízottjain keresztül irányította még néhány hétig a jobboldali kisgazda tagozatot. Perr Viktor távozása egyértelműen mutatta a Kisgazdapártban jelentkező kibékíthetetlen ellentéteket. A kisgazdák országos központjuktól várták a politikai válság megoldásának útját Ebben a várakozási álláspontban villámcsapásként érte a hír az egész Kisgazda- pártot de a magyar közvéleményt la. Nagy Ferenc, a Kisgazdapárt Svájcban tartózkodó vezére, az ország miniszterelnöke bejelentette Gordon Ferenc svájci magyar követnek, hogy lemond a miniszterelnökségről és megtagadja a hazatérést — Erre azért került sor, mert az összeesküvés szálai a miniszterelnökségi rezidenciáig vezettek. A miniszterelnök félt a felelősségrevonástól. A megyei lapok 1947. május 31-én hozták a fenti hírt. — Néhány nappal később a koalíciós politika híveként ismert Dinnyés Lajos kisgazdapárti képviselő lett az ország miniszterelnöke. Baranya dolgozói meglepetve fogadták a hírt a volt miniszterelnök szökéséről. Zavar azonban sehol nem keletkezett A szigetvári járási főjegyző 1947 júniusában kelt havi összesítő jelentésében azt írta: „Nagy Ferenc miniszterelnök távozása általánosságban semmiféle zavart nem keltett, sőt legtöbb helyen megnyugodva vették tudomásul, hogy tisztul a lehetőség a jobb koalíciós együttműködésre”. Ugyancsak érdekes Jelentések futottak be a siklósi járásból, amelyek közül csak egyet idézünk: „Nagy Ferenc szökésével kapcsolatban voltak eredetüket meg nem állapítható, valóságnak meg nem felelő hírek, amelyek a lakosság körében bizonyos megütközést, meglepetést keltettek. A koalíciós pártok által megtartott politikai gyűléseken azonban minden részletkérdést tisztáztak, a suttogó propaganda nem érte el célját. Az emberek nyugodtan dolgoznak, készülnek az aratásra”. Az összeesküvés leleplezése, Nagy Ferenc szökése, a szélsőséges kisgazda politikusok pártból való kizárása megerősítette a kisgazda balszárny pozícióit 1947 nyarára a hazai és a megyei reakció súlyos vereséget szenvedett, ugyanakkor előretörtek a haladó, forradalmi erők. Ezt tükrözték az 1947. augusztus 31-én megtartott országgyűlési választások is. De. Fehér hMjt 1
