Dunántúli Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-12 / 60. szám

6 ■ *Dun.flLntttU. napiö * 1970. március 12. ben persze elolvastam néhány szakkönyvet, tanulmányoztam az idevágó irodalmat. Tulaj­donképp később döbbentem rá, hogy amit találtam, mek­kora tudományos értéke van. A zengővárkonyi ásatások eredményéhez, a lengyeli és péceli kultúra néven ismert anyag értékéhez mérhető, amire bukkantam. — Tudja, hogy Dombay János is pécsváradi hivatal­nok volt, amikor a régészet­tel találkozott? — Tudom... De én meg akarok maradni a szakmám­nál .. — Nincs is távolabbi célja a gyűjtött anyaggal? — Egy pályázatra már el­készítettem egy terjedelmes dolgozatot. A mórágyi Tűzkő­dombon talált település éle­tében három réteg különít­hető el egymástól. A vonal­díszes kultúrától, a későréz­kor emlékein át, egészen a korabronzkor anyagáig talál­hatók itt leletek ... A költözés után a tárgyak még nem találták meg vég­leges helyüket. Gondosan be­csomagolva, ládákban elhe­lyezve egyelőre a padláson várják sorsukat. Többszáz népművészeti és régészeti tárgyról van szó. Egy egész helytörténeti múzeumra való. A látogatónak nem az a dolga, hogy tanácsot adjon. Csak a történet tanulságain töprenghet. Mórágyra került egy fiatal orvos, aki egy — tudományosan még föl sem becsült — értékre bukkant. Jöhetett volna valaki más, s az anyag talán még mindig a földben szunnyadna, ha azóta valami rosszabb nem történik vele. Dr. Csanády György meglátta és megmen­tette egy eltűnt kultúra nagy­becsű értékeit. Mielőtt visszacsomagolná a padlásról lehozott dobozokat, az egyik zacskóba nyúl. Egy marék obszidiánt emel ki. Az apró, fekete, üvegesen csillo­gó, hasított köveket egyik tenyeréből a másikba csur­gatja. — Ez volt az ősember zsi­lettpengéje ... Tüskés Tibor DUNÁNTÚLI UTAZÁS Nincs olyan, aki — ha ki­csit is belekóstolt Magyaror­szág földrajzába — he hal­lott volna róla. Már az ál­talános iskolai tankönyvek­ben vastag betűvel szedik a nevét. A magyar medence helyén valamikor a variszkuszi hegységrendszer darabjai áll­tak. Ezek idővel összetöre­deztek és a mélybe süllyed­tek. A nagy keménységű ké­regdarabok csak kevés helyen maradtak a felszínen. A Mó­rágy i-rög — a Velencei-hegy­séggel egyetemben — a ma­gyar földtörténet legrégibb tanúja. SZABADTÉRI MÚZEUM Azt mondják, amit az em­ber hall, annak húsz, amit lát, annak harminc, amit lát is meg hall is, annak ötven százalékát jegyzi meg. Min­denfajta szemléltetésnek eb­ből fakad haszna és értéke. A legnagyobb szabadtéri múzeum maga a természet. A bonyhád—bátaszéki or­szágúton fut velünk az autó. Egyetlen szűk patakmeder ad helyet a műútnak és a vasút­nak. A sínek hol alagútba bújnak, hol hídon szaladnak át. Az autóút a vasútnak hol a jobb, hol a bal oldalához simul. A dombok a Mecsek leg- északkeletibb nyúlványai. Az időjárás változását, az éghajlatot alakító erők mun­káját a szemünkkel látjuk, a bőrünkön tapasztaljuk. Amikor Pécsről elindultunk, tavaszi fénnyel sütött a nap. Mecseknádasd után tej fehér köd fékezte a rohanást. A városban már előző nap elol­vadt a márciusi hó, de a hegy A MÓRAQYI-RÖQ titka északi részét még fehér le­pedő borította. A langyos tavaszból — amíg átértünk a hegy túlsó oldalára — egy óra alatt a csípős télbe lép­tünk. Különös formájú, cipóalakú dombok kísérnek kétféléi. Egymásba nyíló völgyek ta­golják a tájat A völgyek al­ján bővizű források fakad­nak. A lösszel borított domb­hátakon mély vízmosások nyílnak. A mórágyi kőbánya alatt állunk. A domb oldalán a robbantással ütött sebeket friss hó pólyálja be. Itt bá­nyásszák a Magyarországon ; található legkeményebb kő- i zetet, a gránitot. A fúró acél- j hegye kicsorbul benne, i Lehajlok a földre, s ke- j zembe veszek egy darab kö- j vet. Évezredek tanúja. | Mondják, nem múlik el év, I hogy ne járnának itt tudósok, i geológusok, egyetemi hallga- j tők. A Mórágyi-rög: élő és eleven fejezet a magyar föld- történetből. Valóságos sza­badtéri — földrajzi — mú­zeum. A falunak Is haszna van belőle. Elég furcsa eset, hogy egy mezőgazdasági termelő- szövetkezet legfőbb jövede­lemforrása — a kőbányászat. SÁR ÉS KLUMPA A gimnáziumban dolgoza­tot írtak. A téma Móricz Zsigmond parasztábrázolása. „Az író ebben a hősében a tudatlan parasztságot ábrá­zolja ...” — olvasom az egyik füzetben. Megremeg a toll a kezemben. „Tudatlan paraszt­ság”? Valóban ez lett volna a parasztság? Igaz, nyomta az adó, gyötörte a földesúr, a bérlő, az ispán; ki volt szolgáltatva időjárásnak, be­tegségnek, szegénységnek... De, hogy tudatlan lett volna? Iskolát nem sokat végzett. De a tudásnak nemcsak a könyv, az iskola lehet a forrása. Mennyi mindent tudott egy parasztember az időjárásról, a föld minőségéről, a piaci árak mozgásáról! Jóformán egy agronómus ismeretével kellett rendelkeznie akkor is, ha pár holdon gazdálkodott. S mennyi dalt, mesét, mon­dát őrzött az emlékezete? Já­tékokat, szokásokat, mondó- kákát vett át és adott to­vább. Ez nem volt tudás? S hány mesterséghez értett! Meggyógyította az állatot, há­zat épített, a szekercét for­gatta, ruhát szőtt, szerszá­mokat faragott Pék volt és szabó, szíjgyártó és bognár egyszemélyién... Mindez Bátaapátiban jut eszembe, amikor az autó csaknem elmerül velünk a sárban. Előttünk idős paraszt- ember lépeget, magabiztosan, rezzenéstelen derékkal. Koc­kázatos volna cipővel kilép­ni a kocsiból, mert Hamu­pipőkét játszana velünk a sár. ö azonban láthatóan oda sem hederít a latyakra. Észreveszem, mi van a lá­bán. Klumpa. Amikor már a lakásban beszélgetünk, azt mondja: — Nem voltam én igazi iparos. A földet műveltem. De, ami kellett, megcsináltam a ház körül. A Klumpakészí­tést is sokan értették erre­felé. ősszel kimentünk a Nyereghátra vagy a Körté- lyesi oldalra, s kivágtuk a fát. Hársból, fűzből, jegenyé­ből csináltuk a facipőt. Azon nyersen kézbe lehetett venni és megmunkálni. A szomszédban, a fiánál még találunk néhány poros szerszámot. Egy kaptárt és két vesszőkosarat kell le­emelni, amíg hozzájuk fér­kőzünk. A klumpabakon, egy lábakon álló, asztalforma al­kotmányon folyt a munka. Mindkét facipőn egyszerre dolgoztak. — Első volt a faragás, az­tán következett a fúrás, majd a tisztítás, végül jött a füs­tölőben a szárrítás .. öt-hat szerszámmal el lehetett bol­dogulni . .. De csináltam én nyelet a szerszámoknak, sőt talicskát is. Valamikor zömmel a Bajor medencéből idetelepült né­metek lakták a falut. Azt akarták, hogy tiszta marad­jon a lakásuk. Értettek va­lamihez, amit az autóban ülő is csak irigykedve néz. Nem elég, hogy valaki a gumicsizmát föl tudja húzni a lábára. Illene ismerni és becsülni azt a paraszti lele­ményt és tudást is, mely a gumicsizma elődjét, a klum­pát megalkotta. EGY MARÉK OBSZIDIAN Dr. Csanády György orvost már nem találtuk Mórágyon. A, télen beköltözött Báta- sáékre. Magával vitte ritka és becses értékeit, melyeknek Miről álmodik a lány? I A „Négy évszak” arany- színnel ír, betűi a házastárs kereső szolgálat címtábláján nyilván azt jelentik, hogy párválasztási ügyben rendel­kezésre állanak az életük ta­vaszán levő, a nyarát élő, az őszéhez, teléhez érkezettek­nek egyaránt. Jelentkeznek is náluk minden korosztály­ból szén számmal a férj- és feleségjelöltek. Működésűk első három-négy hónapjában már több mint háromezer nőtlen, hajadon, elvált és öz­vegy töltötte ki a kérdőíve­ket, válaszolt a pszichológus kérdéseire, fize.te is a jöve­delméhez mért szolgáltatási díjat, azaz a „belépődíjat a boldogsághoz”. S ami nagyon érdekes: a háromezer pár- kereső közül körülbelül ezer­ötszáz az ország tizenkilenc megyéjéből utazott fel, sok­szor többszáz kilométer tá­volságból Budapestre, hogy feleljen a pszichológusnak és a kérdőívnek. A legtöbb vi­déki jelentkező Miskolcról, Győrből, Szegedről, Debre­cenből, Nyíregyházáról, Ka­posvárról érkezett. (Fontol­gatják is a Négy évszakék, hogy a fontosabb vidéki cent­rumokban fiókot nyitnak.) A Fadrusz utcai székház­ból a nagy gonddal készült személyiség-portrék a számí­tógép-központba kerülnek, ahol a memóriaegység ma­gába fogadja a sok nő és bi­zony jóval kevesebb férfi adatait, s javaslatot tesz & szerinte összeillők személyes bemutatására. A komputer ajánlásait először a pszicho­lógus bírálja fölül, majd ma­ga az élet. Bizonyára ősz­nek a bemutatottak között olyanok, akik eljutnak a há­zasságkötésig, s olyanok is, akiknek majd később más. kívánságuknak megfelelőbb társat kell ajánlani. A leendő házastársra vo­natkozó Igény, vagy ahogy az itt dolgozó pszichológusok mondják, a jelentkeze Ltek- nek a jövendőbelivel szem­ben támasztott elvárása rend­kívül tanulságos képe raj­zol ki arról, hogy 1970-ben, „holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány?” Mint ki­derül, a mai nő nem vár hó­fehér paripán érkező király­fira, elvárja viszont, hogy választottja lehetőleg érettsé­gizett, ha lehet diplomás fér­fi legyen, de a minimális ki­vánalom is nyolc általános! Aztán egy látszólag ellent­mondó óhaj: vegyen részt az Illető a házi munkában, de ugyanakkor olyan egyéniség legyen, „akire fel lehet néz­ni”. Jövedelem szempontjá­ból a nők igénye havi 2000— 3000 forint körül van. A vi­szonylag magas jövedelem- igény jórészt abból táplálko­zik, hogy a feleségjelölt úgy érzi: a jó jövedelem a sike­res életvitel bizonyítéka a férfinál .., A külsőt nem tartják annyira lényegesnek, mint gondolhatnánk, de a pocakos, valamint a vörös hajú fiúk nem nagyon ka­pósak. Részletes kikötéseket tesznek a nők a negatív tu­lajdonságok tekintetében. (Többszörösen elváltak, alko­holisták kíméljenek!) Nem lelkesednek olyan férfiért sem, aki gyereket, vagy plá­ne anvóst hoz a házhoz. A férfiak elsősorban ** előnyös külsőt, dekoratív megjelenést kö'ik ki, sokszor pontosan meghatározva a szem és hajszínt, a magas­ságot. Abban viszont telles az egyetértés a nemek közt. hogy jó, ha a jövendőbeli segít a lakásgond megoldá­sában. Tömegmozgalmak a haladás mellett A haladó, forradalmi erűk 1946. évi tavaszi ellentáma­dásának döntő tényezői vol­tak azok a tömegmozgalmak, tömegtüntetések, amelyek szemmel láthatóan bizonyí­tották, hogy hazánkban for­radalmi időszak volt. Már az ellentámadás előkészítő sza­kaszában a tömegek ezrei mernek az utcára, radikális változást követeltek. Baranyában február végén, március elején több község­ben tüntettek a feketézők, a spekulánsok ellen, s szigorú rendszabályokat követeltek ellenük. Szigetváron február 26-án 3000 felnőtt vonult az utcára. s követelte a kiosz­tott földek telekkönyvezését, a reakció megfékezését. Már­cius elején Magyarbolyban, Németbolyban. Vókányban, Üjpetrén. Mohácson és má­sutt zajlottak le tömegtünte­tések a reakciós közigazga­tási alkalmazottak ellen. Kü­lönösen hevesek voltak a te­lepes községek mozgalmai. A rendelkezésre álló jelen­tések és a korabeli sajtó alapján megállapítható, hogy Baranya 304 lakott helységé­ben 1946. januártól márciusig, tehát a Baloldali Blokk meg­alakulásáig; mintegy 50—55 ezer fő tüntetett a reakció ellen, s követelte a népi de- mokratikus forradalom to­vábbfejlődését. A megye össz­lakosságának száma ebben az Időben 320 000 volt. E tömegmozgalmak már­ciusig nem mindig és nem mindenütt voltak szervezet­tek. Márciustól kezdődően azonban a Baloldali Blokk irányította a népet. Március 10-én 20 ezer ember tünte­tett Pécsett a Széchenyi té­ren. A legnagyobb tömegmeg­mozdulás Í946. május 26-án I Kaposvárott volt. ahol a há­rom megye — Baranya. Tol­na és Somogy — baloldali erői vettek részt. A mohácsi és siklósi járásból, de még Dunaföldvárról is özönlött a nép Somogy fővárosába. Vo- j naton, parasz,tszekereken, ló- j háton, teherautókon, a közeli i falvakból gyalog érkeztek. hogy hitet tegyenek a hala- I dás mellett. A kaposvári gyű- | lésen közel 100 000 felnőtt i vett részt, a három megye felnőtt lakosságának 20 szá­zaléka. Ezt a megmozdulást a Baloldali Blokk pártjai szervezték. A korabeli forrá­sok alapján Pécsről és Ba- | ranyából 25 000 -en vettek ! részt. j Kaposvár utcáin reggel 9 órától fél 12-ig tartott a fel- i vonulás, amely bizonyságot I tett arról, hogy Dél-Dunán- túl népe egy év alatt nagy j utat tett meg. ..Ez a gyűlés harciasságban, hangulatban, ötletességben, színességben messze felülmúlt minden eddigi gyűlést s méltóan so­rakozott a tiszántúli paraszt­ság és a városi ipari mun­kásság mozgalmai mellé” — írta az MKF központi lapja május 28-án. A tömeggyűlés fő jelszavai az alábbiak vol­tak: Le Vidoviccsal, * há­borús főispánnal! Kendet a szövetkezetek körül! Halál a fasiszta szervezkedőkre! Ha­lál a dőzsölő feketézőkre! Arányosítani a beszolgálta­tást! Balra, balra, balra! A kaposvári tömeggyűlés valóban egyedülálló volt Dél- Dunántúl eddigi történetében. Ez a százezres szám kü­lönösen akkor mond sokat számunkra, ha összehason­lítjuk a legnagyobb kisgazda gyűlés létszámával. Az 1945. évi őszi nemzetgyűlési vá­lasztások után Pécsett, a Szé­chenyi téren 45 000 ember gyűlt össze, hogy meghall­gassa a Kisgazdapárt szóno­kait. Igaz. hogy e gyűlésen elsősorban baranyai kisgaz­dák vettek részt. Az 1946 ta­vaszáig megrendezett kisgaz­da gyűlések létszáma már sehol sem emelkedett 25 000 fölé. Hiba lenne eltúlozni a ka­posvári gyűlés jelentőségét. Nem ez .volt a fordulat Dél- Dunántúlon. De a „reakciós­nak” jellemzett Dunántúlon a baloldali politikát támoga­tók e nagy táborának ki­alakulása tény volt, amelyre a következő időszakban le­hetett számítani. A tömeg­gyűlés megmutatta a forra­dalmi erők demokratikus egységét, és sok dolgozónak visszaadta a forradalmi át­alakulásba vetett hitét is. A kaposvári tömeggyűlés politikai eredményeit jól ki­használták az MKP baranyai szervezetei. Május végétől júniusig szinte egymást ér­ték a pártnapok, amelyeken az előadók a reakció elleni harc módszereiről, a jó pénz megteremtéséről, a forrada­lom továbbfejlesztéséről be­széltek. Pünkösd két napján 50 000 dolgozó hallgatta vé­gig Baranyában az MKP szó­nokait. A megye 304 hely­sége közül 260-ban tartottak e két napon rendezvényt. Az MKP szónokai, vezetői na­gyon sok egyéni panaszt is elintéztek, s így konkrét kap­csolatba is kerültek több dolgozóval. Joggal jelenthet­te a párt megyei titkára, hogy .......megyeszerte ked­v ezőbbé vált a helvzet pár­tunk iránt, s a Kisgazda- párt egyes szervezetei re­csegnek”. Baranyában a pün­kösdi agitációban 400 vezető párttag vett részt. Javult a rétegprooaganda is. A Pécsi Tudományegye­tem kommunista professzo­rai az értelmiség számára tartottak nagygyűléseket. A földreform megindítása óta nem volt ilyen közvet­len kapcsolat az MKP és a széles néptömeg között. A közvetlen politikai munka módszere meggyőzte a párt helyi vezetőit arról, hogy nem elegendő nagy általá­nosságban, csak országos vagv nemzetközi méretekben politizálni. Az egyszerű dol­gozókat elsősorban saját ügyük érdeklik, s ez termé­szetes. Saját ügyük alakulá­sán mérik le at országos po­litikát is. A Kisgazdapárt bár erős volt. még, jobboldali vezetői aktívan tevékenykedtek még, s hangoztatták a 63 száza­lékos választási győzelmet. Pedig 1946 nyarára ha nem is alapvetően, de lényegesen megváltoztak a belső erővi­szonyok. A Kisgazdapárt burzsoá-kulák jobbszámya és demokratikus érzelmű töme­gei között mind jobban ki­ütköztek az alapvető osztály­ellentétek. A széles néptö- meg egyre jobban felismerte, hogy saját és az ország ér­dekeinek egyedüli igaz kép­viselője a munkásosztály forradalmi, marxista pártja. Dr. Fehér Is tv ás híre idecsábított. — Akkor irány Bátaszék! Hétfő volt, várnunk kellett, amíg a rendelést befejezi. Nyílt, tisztatekintetű, barát­ságos ember. Pécsett érettsé­gizett, Pesten beiratkozott a főiskolára, majd fizikai mun­kát végzett, végül orvos lett. Hét évig dolgozott Mórágyon. Először régi bútorokat,’ nép- művészeti tárgyakat, faragá­sokat, tálakat. köcsögöket gyűjtött. Aztán egy beteglá­togatás alkalmával megakadt a szeme a földön egy darab kövön. Michelangelo mondja, hogy a szobrász munkája nem más, mint a kőben meglátott formáról lehántani a fölösle­ges anyagot. Világhírű tudó­sok, föltalálok vallják, hogy nem tettek mást, csak észre­vették valamit, ami mellett mások évszázadokig érzéket­lenül mentek el. Csanády György sem tett mást, csak megakadt a szeme egy kő­darabon, és lenyúlt érte. Ha­zavitte, letisztogatta, és ész­revette, hogy egy őskori kő­baltát tart a kezében. Most már tudatos és szívós munkához látott. Felesége és négy apró gyermeke segített neki. — Srácok, aki cserepet talál, egy forintot kap. A kő­balta vagy a szarvasagancs- kapa tíz forint... — mondta. S a gazdag néprajzi gyűjte­mény most kiegészült egy még gazdagabb régészeti anyaggal. — Nem hűtlenség ez a néprajz iránt? — Móra Ferenc mondja: a régészet nem más, mint meg­halt néprajz... — S nem hűtlenség a vá­lasztott hivatáshoz, az élő ember gyógyításához? — Nem vagyok sem mű­kedvelő régész, sem amatőr tudós. Amit csináltam, tulaj­donképp egyszerű leletmen­tés, a föld felszínén talált tárgyak összegyűjtése. Köz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents