Dunántúli Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-07 / 56. szám

1979. március 7. nat»ia 3 Befejezte munkáját az országgyűlés Dr. Korom Mihály Igazságügymlnlszter Is felszólalt a parla­ment pénteki ülésén (Folytatás az 1. oldalról) módszere lehessen. A Legfel­sőbb Bíróság elnökének meg­állapítása szerint a gyakor­latban kitűnt, hogy a kárta­lanításra vonatkozó jogsza­bály egyes rendelkezései, így különösen a telkek irányárai­val kapcsolatos szabályok korrekcióra szorulnak. A beszámolókban és a fel­szólalásokban — köztük dr. Korom Mihály Igazságügy­miniszter beszédében is — szóbakerült, hogy a lakosság egy részének megítélése sze­rint egyes bűncselekmények­ben enyhe ítéletet l}oznak a bíróságok. Ezzel kapcsolat­ban az igazságügyminiszter elmondta, hogy a törvény szi­gorának felelős alkalmazása mellett a szocialista büntető ítélkezés nem szorítkozhat a paragrafusok puszta alkal­mazására. A bíróságok gon­dosan mérlegelik a bűnök el­követésének körülményeit, a törvény megsértőjének em­beri, és családi helyzetét ií. A miniszter után felszólaló Pázsit Árpád, budapesti kép­viselő a garázda büntettek elkövetőinek, s a társadalmi tulajdon megkárosítóinak szi­gorúbb felelősségre vonását kérte. Szociális segély a rászoruló idős tsz-járulékosoknak A vita lezárása után az országgyűlés, mind a leg­főbb ügyész, mind pedig a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját elfogadta. Ezt követően került sor az inter­pellációk tárgyalására. Elő­ször az országgyűlés mező- gazdasági, valamint szociális ■Is egészségügyi bizottságának együttes jelentését hallgatták meg a képviselők, dr. Guba Sándor képviselő múlt év de­cemberében előterjesztett in­terpellációja ügyében. Dr. Guba Sándor az idős terme­lőszövetkezeti tagok öregségi járadékának alacsony volta miatt interpellált akkor * munkaügyi miniszterhez, aki­nek a válaszát azonban sem az interpelláló képviselő, sem az országgyűlés nem fogadta el. Az országgyűlés két bi­zottsága ezért januárban megvizsgálta a munkaképte­len és egyéb jövedelemmel nem rendelkező termelőszö­vetkezeti járadékosok ügyét, s jogosnak ítélte, hogy azok az idős, keresőképtelen tsz- járadékosok, akik semmiféle természetbeni, vagy pénzbeni támogatást nem kapnak, munkaképtelenségük folytán pedig a háztáji gazdálkodás­ból sem juthatnak kiegészítő I jövedelemhez, életük végéig tartó rendszeres segélyben részesüljenek. Az országgyű­lés két bizottsága ezért az­zal a javaslattal fordult a kormányhoz, hogy erre a cél­ra évente mintegy 18 millió forintot. 1970-re 15 millió fo­rintot bocsásson a tanácsok rendelkezésére ez év március 1-től kezdődően. A Kormány a javaslatot elfogadta, s úgy határozott, hogy különleges méltánylást érdemlő esetek­ben, egyéni elbírálás alapján a tanácsok rendszeres szo­ciális segéllyel egészíthetik ki az egyes mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok já­radékát. Molnár József Komárom megyei képviselő az építő­ipari munkák szavatossági idejének meghosszabbítása ügyében interpellált - Bondor József építésügyi- és város- fejlesztési miniszterhez. A miniszter elismerte, hogy a képviselő aktuális problémát vetett fel; az építkezési mun­kák megszaporodása, az új technológiák, új anyagok al­kalmazása az építőiparban jelentős mértékben előtérbe helyezi a minőség kérdését Nagyon sokrétű problémát kell megoldani ahhoz, hogy az építőipar hosszabb szava­tossági időt adhasson. Jelen­leg alkalmatlan szolgáltatás esetén egy évig. rejtett hiba esetén pedig három évig kö­telesek kijavítani a hibát az építők. A miniszter szerint jelenleg nincs lehetősége an­nak, hogy a szavatossági id.őt felemeljék. Az interpelláló képviselő csak részben, az országgyűlés 9 ellenszavazat­tal fogadta el a miniszter válaszát. •• _ Ösztönző bCrezés — magasabb termésátlag Csanádi György az állami gépkocsikról Riss Jenő képviselő azt kérte interpellációjában a közlekedés- és postaügyi mi­nisztertől: adjanak engedélyt a gazdasági vezetőknek, hogy aki kívánja, maga vezethesse a rendelkezésére bocsátott ál­lami gépkocsikat. Külföldi országokban ez már bevált gyakorlat. Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi mi­niszter az interpellációra vá­laszolva bejelentette: jelen­leg is biztosítva van, hogy a megfelelő állami szerv veze­tője engedélyezze beosztott­jainak állami kocsi vezetését. Gondoskodni kívánnak azon­ban arról, hogy ezt a mód­szert kiszélesítsék. A kor­mány Gazdasági Bizottsága megbízta a pénzügyminisz­tert, gondoskodjék ennek olyan kiterjesztéséről, amely gazdasági szempontból jelen­tősebb megtakarításokra ad lehetőséget, s elősegíti, hogy az így felszabaduló gépkocsi- vezetők nagyrészét az autó­buszközlekedésben és az áru- szállításban használhassák fel. Az interpelláló képviselő és az országgyűlés a minisz­ter válaszát egyhangúlag el­fogadta. Az országgyűlés idei első ülésszaka ezzel befejez­te munkáját. Egyéni érdek és közösségi érdek találkozása jellemzi azt az ösztönző jellegű munkás­bérezést, amelyben évek óta úttörő szerepet játszik a be- remendi „Dózsa” Termelőszö­vetkezet. Mind a növényter­mesztésben, mind az állatte­nyésztésben jól bevált mód­szereket dolgoztak ki — al­kalmazásuk következtében az egyes tagokra lebontva érvé­nyesül a gazdaságos, jöve­delmező termelésre törekvés elve. Érdemes néhány konk­rét példát lejegyezni: egy-egy dolgozó közvetlenül, hogyan tudja befolyásolni saját jö­vedelmét — tegyük mindjárt hozzá: természetesen ez a közös gyarapodását is jelen­ti. Beremenden az egyik leg­jövedelmezőbb gazdasági ága­zat a kukorica és cukorrépa termesztés Az évi 35,6 mil­liós árbevételből, az elmúlt esztendőben, 7,1 millió fo­Ingázók Mindig tiszteletet éreztem azok iránt, akik évek, évti­zedek óta órákat áldoznak naponta a szabadidejükből, hogy a munkahelyükre utaz­zanak. Utaznak? ök inkább így mondják: bejárnak. Be­járnak Pécsre, Komlóra. Mo­hácsra ... Nagy Áron Székelyszabar- ról jár be az Építőipari Vál­lalathoz a szigeti városrész­ben folyó építkezésre. Régi ingázó, 1953 óta csinálja. Szí­vesen? — A pörköltbe is kerül mócsing, amit valakinek meg kell enni. Valahogy így va­gyok én is. A munkábajárás rosszabbik része jutott ne­kem. De megszoktam itt, nem szívesen mennék el. — Azért sokszor vagyok úgy, hogy elfog valami: jobb len­ne otthon, de aztán elmúlik. Ismerek itt mindenkit, , en­gem is ismernek, a munkát is megszoktam. Miért is hagy­nám itt ezt a helyet és cse­rélném el egy bizonytalanra. Reggel 4-kor kel, 4.40-kor már autóbuszon van. A nyá­ri munkarendben 7-től 5-ig dolgozik és este 7-re van ott­hon. Tizennégy óránál töb­bet tölt távol az otthonától, szinte csak aludni jár haza. Otthon lemosakszik, megva­csorázik, utána kicsit foglal­kozik a gyerekekkel. Annyira kevés ideje nem lehet, hogy erre ne jusson. Tévé? Csak ha nagyon jó műsor ígérke­zik. Korán kell lefeküdni, mert rövid az éjszaka. Meg lehetne ugyan nyújtani, ha közelebb lenne a városhoz. —■' Gondoltunk már a be­költözésre, de egyelőre nem megy. Talán majd egyszer, de akkor is csak közelebb a városhoz. Hányán járhatnak naponta Pécsre dolgozni ? .Pontosat csak a népszámlálás eredmé­nyéből tudunk majd. — A MÁV-nál 4700, az AKÖV-nél 3400 >napi bejáróról tudnak, aki Pécsett váltotta meg a jegyét Vannak párszázan, akik a lakóhelyükön váltják jegyeiket. Kilencezer körül lehet tehát az ingázók szá­ma, akik a megye minden részéből jönnek korareggel délben és késő este és akik vállalják a bumlizást a zsú­folt vonatokon, az autóbu­szokon, sokszor talán állva utazlak, de csinálják, mert szakmájukban a falujuk nem foglalkoztathatja őket Az Építőipari Vállalat na­ponta 1800 ember beszállítá­sáról gondoskodik. A Mecse­ki Ércbányászati Vállalat aránylag nem nagy távolság­ról naponta mintegy ezer embert szállít Pécsre és erre évente 3,5 millió forintot költ. Ez csak két munkálta­tó, de Pécsett nincs munka­hely, ahol ne dolgozna bejá­ró és a kilencezer ember köz­lekedésére havonta 3 millió forint körül költenek. Nagy Hajnali érkezők a pécsi pályaudvaron összeg ez, de vállalni kell, mert a munkaerőszükségletet így biztosíthatják. Kecskeméti István eszter­gályos a Sopianában. — Itt kezdte ipari tanulóként 12 esztendeje. — Atáról járunk be a fe­leségemmel. ö a Kossuth Cipész Ktsz-nél felsőrész- készítő. Egyforma a műszak- beosztásunk, így együtt jö­vünk, megyünk. A vonatér­kezés reggel nem a legjobb. 5,02-kor van az érkezése és ha késik is, legkésőbb fél 6- kor bent vagyok. Ez a fél óra sok ahhoz, hogy lődörgéssel töitsem, ezért ha lehet, neki- állok dolgozni. Hazafelé? — Kettőkor végzünk, de négy­re érünk haza. Megebéde­lünk, eldolgozgatunk, artjíg lehet, aztán a tévé és máris lehet lefeküdni. Ha délutános műszakban vagyok, valami­vel jobb, mert több idó jut otthon a házkörüli munkára. Beköltözés? Csak vágyálom. A vállalatnál nehéz lakáshoz jutni, az otthoni házat pedig nem érdemes eladni. Így az­tán maradunk. Később talán sikerül annyit összespórolni, hogy vehetünk valamit, a kö­zelben. Máshol dolgozni? Hív­tak már az egerági tsz-be, de ott aligha tudnák megadni azt a 2700—2800 forintot, amit itt megkeresek. Nem mon­dom, könnyebb azoknak, akik bent laknak, de hát ezt is meg lehet szokni. Nehéz len­ne itthagyni a munkahelyet is, de megszokott otthont is. Marad tehát mind a kettő — az utazással együtt Győrfi Sándor a Beton- és Vasbetonipari Művek pécsi gyárában dolgozik. Azelőtt a Bőrgyárban dolgozott — Ott ötkór volt a műszak­kezdés és én Kistótfaluból csak öt után értem be. — Emiatt nézeteltérések voltak. Meguntam ezt és átjöttem ide. Itt hatkor kezdek, ha reggeli műszakban vagyok. Egyébként 1949 óta járok be Pécsre, ígjr megszokhattam már az utazgatást. És az évek során kialakulnak az ember­ben a szokások is, hogyan lehet legjobban pihenni. Ha például éjszakás műszakban vagyok, soha nem pihenek le délelőtt. Sokkal jobb délután, akkor pihentebben jövök dol­gozni. Ha este otthon va­gyok, mindig megnézem a tévéműsort, csak azután jö­het az alvás. Elég az a pár óra. ősztől különben ketten leszünk a fiammal bejárók a családból, ö a Sopianába megy ipari tanulónak. Bejön­ni? Voltak idők, amikor gon­doltunk rá, de aztán elvetet­tük. A városban nem talál­nánk meg a vidéki élet elő­nyeit: a disznó- és baromfi­tartást, a kertészkedést. Ez sokat hoz és a városban hiá­nyozna. Jobb így. Otthon dol­gozni? Nem, erre nem is gondoltam. Gyerekkorom óta Pécsre járok, így szoktam meg. Kilencezer ember csinálja naponta, amit ők hárman. Nehéz rajtuk segíteni. Meg­szokott falusi életformájukat nem szívesen adnák fel, de a város sem tudna lakást biz­tosítani nekik. Kényelmetlen­ségekkel jár a beutazás? Ez kétségtelen. Az utazás kultu­ráltabbá tételével esetleg le­hetne ezen változtatni. Sok a kieső szabadidő? Ez is két­ségtelen, de ezen is nehéz lenne változtatni, hiszen sok ember érdekét kell összehan­golni. Jó tehát a bejárás? Le­gyünk őszinték? Nem. De le­het jobbat helyette? Legyünk őszinték? Nem. Ez világje­lenség, ami Pécsett is érző­dik, s ha a város ipara fej­lődik, még jobban érződik majd, még több ember jár a városba. De az idő múlásával talán gyorsul a közlekedés, sűrűbb járatokkal talán kü­lönböző igényeket is ki lehet elégíteni és — tegyük fel — j Kecskeméti István is beér­het a munkahelyére a mű­szakkezdés előtt negyed órá­val. Hársfai Istváa rinttal részesedett ez a két növényfajta. Már az egyelésnél kezdő­dik az ösztönzés, ugyanis az egyelési idő 8—10 napos ké­sésé 20—30 százalékos ter­més kiesést is oKOzhat. Égy hold kukorica és 400 négy­szögöl cukorrépa jut egy munkásra — összekapcsolt a két növény termesztése. Ha a bejelentett és megkezdett egyelés 1—3 nap alatt befe­jeződik holdanként 150, ha 3—5 nap alatt végeznek a munkával csak 80 forint I egyelési prémiumot kapnak. . Abban az esetben, amikor 5 napon túl sem fejeződik be a munka egyáltalán nem kapnak, ha pedig 8 napnál is többet késik az egyelés, a prémiumcukrot is megvonják. Ugyanis minden métermázsa megtermelt cukorrépa után 15 dekagramm cukrot osz­tanak, amelyet természetben és pénzben egyaránt ki lehet váltani. Az elmondottak csak ki­sebb részét teszik ki a fő jö­vedelemnek, hiszen minden mázsa májusi morzsoltra át-, számított kukorica után 87 forintot fizetnek, ugyanakkor 30 százalékát önköltségi áron a téesz-tag visszavásárolhat­ja. A premizálás természete­sen a kijelölt, saját parcella után történik — nem a kö­zös átlagtermése után — így az ösztönzés jól érvényesül. Az idén létesítendő szán­tóföldi kertészetben is. a ré­gi gyakorlattól eltérően, nem teljesítmény és órabér bére­zést alkalmaznak, hanem egy állandó alapbér és a nettó jövedelem meghatározott szá­zalékából tevődik össze a munkások jövedelme. Az áru minősége és előkészítése így közvetlenül a kertészetben dolgozók érdeke lesz. A progresszív jellegű bé­rezés érvényesül Beremenden az állattenyésztésben is. Az állatgondozók bére az alap­bérből, amely tartalmaz tel­jesítmény tényezőket (pl. a % kocagondozás; havonként és”, darabonként 40 forint) és prémiumból álL Á szopós­malacok kilónkénti súlygya­rapodása után 1 forintot, minden 100 felnevelt malac után 15 kilós prémium mala­cot adnak. Ezenkívül önkölt­ségi áron többet is vásárol­hatnak. Ez egyúttal ösztön­zés arra is, hogy a háztáji­ban sertést neveljenek. Ugyanakkor tiltva van, hogy a gondozók otthon kocát tart­sanak — a fertőzéses beteg­ségek elterjedése miatt. Amikor Beremenden az ösztönzéses bérezésről beszél­gettünk elmondották, hogy ők ösztönzésnek számítják azt is, hogy az állattenyésztésben biztosítják a heti szabadna­pot — váltó munkásokkal. Amikor ezt nem tudják meg­oldani a kiesett napokra 50 százalék plusz bért írnak jó­vá, vagyis egy 30 napos hó­napban a szabadnapok el­maradása esetén 32 napra eső bért fizetnek. Régebben az állatgondozók, a nagyobb jö­vedelem miatt nem fogadták el a váltókat. Ma már köve­telik — hiszen a kedvező lehetőségek következtében fiatalok is mind többen vál­lalják ezt a munkát — szá­mukra pedig a szabadnap fontos, vonzó tényező. Ebben a munkában ösztön­zést jelent a modern szo­ciális épülettel ellátott ser­téstelep, a most épülő szarvas­marha-telep és a munkakö­rülményekkel összefüggő munkaruha és tisztálkodási lehetőség is. L. J. — Korszerű méregraktárak a baranyai tsz-ekben. A Me­csek és Dráva menti Tsz Szö­vetség tervezőcsoportja spe­ciális raktárakat tervezett, amelyeket ajánlott tervként fogadtak el a felügyeleti szervek. Az első méregrak­tár már elkészült Vejti köz­ségben és rövidesen Somogy- hárságyon, Baksán, Sellyén, Nagydobszán és Szentdéne- sen is építtet a tsz hasonlót. A raktárban mindenféle mé­reg biztonságosan tárolható és többek között ruha. vala­mint gépjármű — mosdó helyiség is tartozik hozzá.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents