Dunántúli Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-06 / 55. szám
1970. március 6. 3 UtSTT* ^TVtlOl'I'I T*. cries t-ö Folytatta tanácskozását az országgyűlés Az országgyűlés ülésszakának csütörtöki napján készült ez a felvétel a szünetben a folyósán. Kádár János beszélget két képviselőtársával: Orosz Ferenccel és Fekszi Istvánnal (Folytatás az 1. oldalon) gazdasági dolgozók derekas munkáját dicsérik, hanem az 1968-ban életbelépett gazdasági ösztönzők hatékonyságát is mutatják. A mezőgazdaság sikeres előrehaladása az egész nép sikere. Bencsik István felszólalásában vitába szállt azokkal, akik szerint a mezőgazdaság 'múltévi kimagasló eredménye a jó időjárásnak köszönhető. Először is nem volt olyan nagyon jó időjárás — mondotta — sokkal jobb időjárás esetén rosszabb termés volt az egyéni gazdálkodás időszakában, vagy az átszervezés idején, amikor még rósz- szabbul gazdálkodtunk. Másrészt pedig 1968-ban kifejezetten nagyon rossz időjárás volt, mégis addigi történelmünk legnagyobb búzatermését arattuk. Az időjárástól persze nem független még a mezőgazdasági termelés. De, ha megadja a népgazdaság a mezőgazdaságnak azokat az eszközöket, amelyre a korszerű termeléshez szüksége - v«rjy--afcker^az- időjárási ingadozások nem jelentenek nagy, országos terméskieséseket — mondotta tetszéssel fogadott felszólalásában a Hajdu-Bihar megyei képviselő. Dr. Hornung Mátyás, Szabolcs megyei, dr. Molnár Frigyes Bács megyei, Molnár József Komárom megyei, Tóth Balázs Békés megyei, és Gócza József Szolnok megyei képviselő is a mezőgazdaság helyzetének aktuális kérdéseivel foglalkozott felszólalásában. Szóvátették azokat a gondokat — a vízrendezés, a bekötőutak, a gépesítés, a műtrágyaellátás problémáit —, amelyek jelenleg fékezik a mezőgazdasági termelés további gyorsütemű fejlesztését. A parasztság általános helyzetére utalva azonban kiemelték: a magyar termelőszövetkezeti parasztság ma a világ egyik legbiztonságosabban élő parasztsága, mert jelenlegi jó életkörülményei mellett a fejlődés távlata is biztatóan világos számára. Az a tény, hogy a paraszt- j ság jól érzi magát ebben az országban, hogy életszínvonala jelentősen emelkedett, és jövedelme megközelítette a bérből és fizetésből élők jövedelmét, igen határozottan és minden szónál meggyőzőbben támasztja alá a munkás-paraszt szövetséget, amely társadalmunknak most válik valóságban is szilárd bázisává. Az e témakörrel foglalkozó felszólalások többségéből kicsendült: még nagyon sok tartalék van mezőgazdaságunkban. A felszólalók, akárcsak az előzó nap hozzászóló Szabados Ferenc Komárom megyei, és Gombaszögi Jenő Somogy megyei képviselők, helyeselték a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés fellendítésére tett legutóbbi kormányintézkedéseket, s egyetértésüket fejezték ki a mező- gazdasági „bedolgozás” rendszerének gyorsabb elterjesztésével, a háztáji-gazdaságokban lévő ólak, istállók tervszerű hasznosításával. Az ország kulturális helyzetével, a kulturális élet feladataival foglalkozott felszólalásában Ilku Pál művelődésügyi miniszter. Mint mondotta: kulturális területen az elmúlt évek egyik legnagyobb eredménye, hogy megnőtt a. szocialista értékeket befogadók tábora. Az eredmények közé sorolta, hogy a magvar irodalom és művészet alkotásainak zöme lépést tart társadalmunk Az elnök órást emelhet Megjelent az új szakmunkásvizsga-szabályzat A szakmunkásképzési törvény végrehajtásaként — a munkaügyi miniszter új rendelkezésére — megjelent az új szakmunkásvizsga szabályzat. A rendelkezés szerint a szakmunkás vizsgáztatás joga az iskolát illeti és ennek megfelelően a vizsgabizottságok is csak az iskola mellett működhetnek. Üj intézkedés növeli a vizsgáztatás szakszerűségét, mert a vizsgabizottságokat kérdező tanárokkal is kiegészítik, kérdező tanár pedig a tantárgyi követelményeket jól ismerő pedagógus lehet, akinek a tantárgyi osztályzat megállapításánál javaslati és szavazati joga van, s köteles a vizsgabizottság figyelmét felhívni, ha a bizottság valamelyik tagja olyan kérdést tesz fel a jelöltnek, amely nem tartozik a tantervi ■ anyaghoz. Az új szabályzat szerint a fiatalok többségének ezentúl nem kell vizsgaremeket készítenie, kivétel néhány művészeti jellegű szakma pl. in- tezia-készítő, ötvös, porcelánfestő, üvegcsiszoló, vésnök. Azokban a szakmákban, amelyekben a munka jellege miatt vizsgamunka nem készíthető, a jelölteknek háromhónapos szakmai gyakorlaton kell igazolniok szakismereteiket, szaktudásukat. Három különböző munkaterületen dolgoznak, s munkájukról minősítő lapot visznek a vizsgabizottság elé. A jelöltek alaposabb felkészülését követeli meg, hogy ezentúl az írásbeli vizsga összetett, komplex jellegű, mert a tanulónak egy bizonyos munkával, munkadarabbal kapcsolatban szakismereti, anyagismereti, szakrajzi, elektrotechnikai és szakmai számítási feladatokat is meg kell oldania. Üj vonatkozása a szabályzatnak, hogy — hasonlóan a középiskolákhoz — a szakmunkásképző iskolák vizsgabizottságának elnöke is óvást emelhet, ha a bizottság eljárásával, vagy javaslatával nem ért egyet. A jelölt a döntésig szakmunkás bizonyítványt nem kaphat, a megfelelő vizsgálat alapján az illetékes miniszter dönt fejlődésével, hogy művészetünk nem hallgatja el megoldandó ellentmondásainkat, hanem ellenkezőleg, egyre inkább szocialista alapokról képes felvetni, ábrázolni és a maga sajátos eszközeivel megválaszolni, a megoldáshoz segíteni őket. Szóvátette azonban, hogy kevés irodalmi, művészeti alkotás foglalkozik a nemzet alapvető osztályainak a munkásságnak és a parasztságnak életével, problémáival és gondjaival. Kifejtette, hogy a' kiadói .politika nagyobb figyelmet fordít és teljes erővel támogatja a szocialista esz- meiségű, művészileg értékes alkotásokat, de nyilvánosságot biztosít minden olyan műnek, amely kiáll a béke és a haladás ügye mellett, s amely a tehetség megnyilvánulása, még akkor is, ha eszmei arculata nem teljesen szocialista. Kulturális politikánkat — mondotta a miniszter—,megvécljük a jobbról, vagy balról jövő támadásokkal es torzító törekvésekkel szemben, s azon munkálkodunk, hogy ez a politika határozottabban, következetesebben érvényesüljön a gyakorlatban is. A miniszter felszólalásában részletesen foglalkozott az ifjúság nevelésének kérdéseivel, amelyek jelentős helyet kaptak Fock Jenő kormányelnöki beszámolójában is. Szólott az egvetemi önállóság fokozásáról, a hallgatók jogainak kiszélesítéséről, és bejelentette, hogy az egyetemeken megtett intézkedések után a következő hetek fontos feladata lesz. hogy szám- bavegyék a tennivalókat minden iskolai fokon, elsősorban a. középiskolákban és a középfokú intézményekben. Utalva Varga Zsigmond Békés megyei és Kovács Éva budapesti képviselők előző napi felszólalására, a miniszter kijelentette: ismerik a nevelők, a pedagógusok nem gondok nélküli élet- és munkakörülményeit. azt a problémát, hogy a pedagógusok fizetése rendezésre vár. A kormánynak az a szándéka, hogy a negyedik ötéves terv életszínvonal intézkedései közt kiemelt feladatként kezelje a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek javítását, fizetésének rendezését. A kormánybeszámoló feletti vitában 27 képviselő fejtette ki véleményét. Mivel többen nem jelentkeztek felszólalásra, Kállai Gyula, a vitát lezárta, s megadta a szót Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének, aki a vitában elhangzottakra referált Bevezetőben hangsúlyozta, hogy Péter János külügyminiszter felszólalása — amelyben a nemzetközi helyzetről, külpolitikai tevékenységünkről adott képet — a kormány beszámolójának része volt. Apró Antal és Ilku Pál beszéde, amelyben a kormányzati munka két fontos területén egészítették ki a miniszterelnöki expozét, a képviselők — helyesen — szintén a kormány véleményeként hallgatták, értékelték. Szólt Fock Jenő arról is, hogy ha a felszólalások mindegyikére ezúttal nem is tér ki. a kialakult gyakorlatnak megfelelően a kormány az országgyűlés plénuma előtt elhangzottakat a közeljövőben megtárgyalja, megfelelő döntéseket hoz. s azokról az érintett képviselőket tájékoztatja. Ma a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolójával és ezek megvitatásával folytatja munkáját az országgyűlés idei első ülésszaka. Nenzetisígi ÉlpzIÉ tevékeh'/en támogatják írtukat és kormányunkat Ognyenovits Milán felszólalása az országgyűlés csütörtöki ülésén Tisztelt Országgyűlés, Kedves Elvtársak! Hozzászólásomban- a nemzetiségi kérdésről szeretnék néhány gondolatot elmondani. Erről aránylag ritkán esik szó az országgyűlésben, de összefügg kormányunk helyes bel- és külpolitikájának végrehajtásával. — Amikor nemzetiségi kérdésről szólok, azért teszem, mert megítélésem szerint hazánkban a nemzetiségi kérdésnek van még olyan pozitív tartalma, amely az eddiginél nagyobb mértékben kamatoztatható a szocializmus építésében, a szomszédos szocialista országokkal való baráti kapcsolataink fejlesztésében. Magyar- országon nem nagy a nemzetiségek száma. Becslésünk szerint mintegy félmillió német, délszláv szlovák és román él, dolgozik. A nemzetiségi lakosság kis száma ellenére, az államvezetés nagy gondot fordít a követelményeknek megfelelő, helyes nemzetiségi politika kialakítására, mert ennek elvi jelentőségét nem teszi függővé a nemzetiségi lakosság számától. Közismert, hogy a nemzetiségiek a felszabadulás előtt súlyos elnyomás alatt éltek. Nem túlzás azt állítani, hogy másodrendű állampolgárok voltak. 1945-ben a nemzetiségi lakosság életében is gyökeres változás állott b*e. Miután 1948-ban dolgozó népünk kezébe vette saját sorsának irányítását, a Magyar Dolgozók Pártjának kongresszusán elfogadott programnyilatkozat a nemzetiségi politikára is kitért, kimondta: „Az országban élő nemzetiségek számára a párt — a teljes állampolgári egyenjogúság mellett — haladó nemzeti kultúrájuk szabad fejlesztéséért és politikai szervezkedésük teljes szabadságáért, a szomszéd országokban élő anya-nemzetekkel való kultúrcsere és érintkezés szabadságáért száll síkra”. A 49. paragrafus Pártunk irányelve érvényesült azt 1949-ben elfogadott alkotmányban, amelynek 49. paragrafusa az egyenjogúság garantálása mellett kimondja: „A Má- gyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az anyanyelvén való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápolásának lehetőségeit”. Amikor a nemzetiségi kérdésről beszélünk, nem lehet említés nélkül hagyni, hogy egy időszakban — 1949-től 1953-ig — az elvileg helyes nemzetiségi politika a gyakorlatban torzulást szenvedett Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban röviden megemlítsek néhány fontos elvi megállapítást. — Mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy a hazai nemzetiségi kérdés a szocialista társadalom építésének, a szocialista nemzeti egységnek szerves része, s nem csupán az itt élő, más ajkú nemzetiségiek társadalmi, gazdasági és kulturális problémája. — Véleményem szerint igen nagy jelentősége van a hazai nemzetiségi kérdés helyes kezelésének a környező államokkal, főleg a szomszédos szocialista államokkal való baráti kapcsolatok fejlesztésében is. Itt még számos kihasználatlan lehetőség van. A nemzetiségi kérdést minden szocialista államnak a marxizmus—leni- nizmus alapján saját magának kell megoldania. E megállapítással szükség szerint együtt jár annak a lenini elvnek az érvényesítése, hogy minden ország munkásosztályának saját nacionalizmusa ellen kell harcolnia. Nyilvánvaló, hogy a nemzetiségek egyenjogúsága úgy nálunk, mint más szocialista országokban is minden vonatkozásban azonos szocialista tartalmú, és a napi élet minden területén érvényesítendő követelmény, amelynek gyakorlati alkalmazását semmiféle más szempont nem befolyásolhatja. Uj szakasz a nemzetiségi politikában Tisztelt Országgyűlés! Az ötvenes évek fejlődést gátló elzárkózása után, 1957 óta új szakasz következett, amely lezárva a korábbi időszakban okozott sérelmeket, az adott lehetőségeket kihasználva, erőteljesen fejlesztette a nemzetiségek politikai és kulturális életét. A nemzetiségi kérdésben nagy jelentősége volt az MSZMP Politikai Bizottsága 1958. október 7-i határozatának. Ez a dokumentum igen pozitív hatással volt a nemzetiségi szövetségek munkájára, a nemzetiségi lakosságra. — Noha a határozat alapján számottevő eredmények születtek, mégis meg kell mondani,' hogy a határozatban megjelölt egyes feladatokat nem hajtották végre, vagy az illetékesek nem foglalkoztak mindig kellőképpen a kérdéssel. (Itt elsősorban az anyanyelvi oktatásra gondolok.) Nemzetiségi politikánk hatékonyságának növelését szem előtt tartva az MSZMP Politikai Bizottsága 1968 szeptemberében ismét napirendjére tűzte a magyarországi nemzetiségek helyzetét, s új határozatokat hozott. A nemzetiségi kérdés jelentőségére való tekintettel a határozat hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a párt és az állami szervek fokozott figyelemmel gondoskodjanak nemzetiségi politikánk alapelveinek folyamatos, gyakorlati megvalósításáról. Az elmúlt évben a négy magyarországi nemzetiségi szövetség kongresszusain új alapszabályokat fogadott el, amelyekben kifejezésre jut nemzetiségi politikánk néhány fontos alapelve. Lényeges vonása az alapszabályoknak, hogy a szövetségeket önálló társadalmi szervezetekként említi, amelyek az MSZMP politikája alapján, a Hazafias Népfronttal együttműködve fejtenek ki politikai, társadalmi és kulturális tevékenységet. A nemzetiségek és külkapcsolataink Jelentős feladatok hárulnak a nemzetiségi szövetségekre a külkapcsolatok bizonyos területein. Nemzetiségi politikánknak egyik jellemző vonása az a céltudatos törekvés, hogy a múltban a szomszédos nemzetiségekkel oly sok viszályt okozó nemzetiségi kérdést a népek, közötti barátság elmélyítésének eszközévé változtassa. A nemzetiségi lakosság már helyzeténél fogva' is hivatott erre a munkára. Jelentős kulturális eredmények A Művelődésügyi Minisztérium az elmúlt két esztendőben igen fontos intézkedéseket hozott a nemzetiségi anyanyelv oktatás továbbfejlesztésére, a nemzetiségi pedagógus-ellátás javítására. — Ezekben megnyilvánul az a felismerés, hogy a nemzetiségi iskolákra, a nemzetiségi oktatásra nem csupán a nemzetiségi igények kielégítése miatt van szükség, azok egyéb társadalmi szükségleteket is kielégítenek. — Hazánkban ugyanis a szomszédos országokkal való baráti kapcsolatok elmélyítése érdekében mind több olyan szakemberre van szükség, akik kitűnő ismerői a szomszédos nemzetek nyelvének, kulturális, gazdasági és politikai életének. Hazánkban 52 nemzetiségi óvoda működik, a 22 kétnyelvű nemzetiségi iskolában 1923 diák tanul, a 266 nyelvoktató intézetben 13 448 diák ismerkedik anyanyelvével és hét gimnáziumban 713 tanuló sajátítja el a középfokú tudnivalókat. A Művelődésügyi Minisztérium a nemzetiségi gyermekek tanulásának segítésére több kollégiumot szervezett, amelyekben csaknem 1400-an kaphatnak helyet. — Budapesten, Békéscsabán, Szarvason és Sátoraljaújhelyen szlovák, Budapesten és Pécsett délszláv, Gyulán román kollégium működik.,., A Magyar Népköztársaság olyan kedvező lehetőségeket biztosított a nemzetiségeknek kultúrájuk ápolására, amilyenekkel még sohasem rendelkeztek. A nemzetiségek kulturális életében sikerült maradéktalanul megvalósítani a marxizmus—leninizmus- nak azt az elvét, hogy a szocialista országokban nem elegendő a nemzetiségi egyenjogúságot biztosítania, hogy a nemzetiségek fejlődése elől elhárítja a kisebbségi helyzetükből objektíve adódó akadályokat Erősödő testvéri barátság Az ellenforradalom óta eltelt időszakban a párt és a kormány következetes, leninista nemzetiségi' politikája folytán, a Hazafias Népfront támogatásával a nemzetiségi dolgozók megtalálták helyüket, megnőtt munkakedvük. Az általános társadalmi és osztályviszonyok fejlődése, amely a nemzetiségi dolgozók életében — különösen a mezőgazdaság szocialista átszervezése után — gyökeres változásokat hozott, növelte a nemzetiségiek biztonságérzetét, politikai aktivitását A nemzetiségi dolgozóit másokkal egyenlően vesznek részt politikai, gazdasági és kulturális életünkben, nemzetiségeink képviselői ott vannak az államhatalmi szervekben — a községi tanácstól a parlamentig —. A nemzetiségi dolgozókban erősödött a szocialista gondolkodásmód, a szülőföldhöz, a Magyar Nép- köztársasághoz — való ragaszkodás. Erősödött a magyar és a nemzetiségi dolgozók testvéri barátsága. Tisztelt Országgyűlés! Amikor hozzászólásomban a nemzetiségi kérdés fontosságára hívtam fel a figyelmet, azért tettem, mert. meggyőződésem, hogy nálunk a nemzetiségi politika — eltekintve egy-két hiányosságtól — eredményes és jó irányban halad. S
