Dunántúli Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-05 / 54. szám

1170. március 5. Ynin ontnti nauia 3 Focit Jenő miniszterelnök expozéja (folytatás az 1. oldalról) betl ülésén, ez a kérdéséles megvilágításba került. A kor­mány úgy döntött, el kell érni a lakosság ellátásának kiegyensúlyozottságát, megfe­lelőbben kell kielégíteni az alacsonyabb jövedelmű réte­gek igényeit, növelni kell az olcsóbb áruféleségek kínála­tát Az 1970. évi népgazdasági terv a fogyasztási cikkellátás jelentős javítását irányozza elő, különösképpen az ala­csonyabb keresetű dolgozók igényeinek kielégítésére. — Talán — két hónap alapján — korai még véleményt mon­dani, mégis megkockáztatom a kijelentést: véleményem szerint valamelyes javulás már tapasztalható. A harmadik ötéves tervünk a népgazdaság fejlesztésére 250—260 milliárd forint be­ruházást irányzott elő, ami a jelenlegi árszinten mint­egy 290 milliárd forintnak felel meg. A számítások sze­rint ennél 17—18 százalékkal magasabb, mintegy 340—345 milliárd forint értékű beru­házás megvalósítása várható. A jelenlegi beruházási igé­nyek jóval nagyobbak annál, mint amit ki lehet elégíteni. Különösen vonatkozik ez az építési igényekre. 1968-ban és 1969-ben például az építőipar évenként mintegy 8—9 milli­árd forint összegű szerződési ajánlatot utasított el. Ennek ellenére a megengedhetőnél jóval nagyobb az egyidőben folyamatban levő építkezések száma. A beruházások befeje­zetlen állománya — bár az utóbbi időben némi javulás van — azonos áron számítva — 1969-ben mintegy 70—80 százalékkal nagyobb az 1965. évinél. Éppen ezért indokolt továbbra is a beruházások koncentrációjára töreked­nünk. Nem emelkedett a termelékenység Az elmúlt 4 esztendőben a termelékenység az iparban éves átlagban az előirányzott 4.5 százalék helyett 3 száza­lékkal emelkedett. Az éves átlag azonban elfedi azt a tényt, hogy a termelékeny­ség 1968-ban mindössze 1 százalékkal, 1969-ben pedig egyáltalán nem emelkedett. X termelékenység növeke­dését gátló okok nagyrésze időleges és megszüntethető. Ahhoz, hogy a termelő üze­mek a munka termelékeny­ségének emelésében számot­tevő eredményeket érjenek el, behatóbban kell foglal­kozniuk a munkaszervezés­sel, a normák karbantartá­sával s fokozva az anyagi ér­dekeltséget és megszilárdítva a munkafegyelmet, a dolgo­zóktól hatékonyabb munkát kell elvárniok. Általános tapasztalat, hogy a vállalatok nem használják ki megfelelően a bérek és a részesedési alap adta ösz­tönzési lehetőségeket. — Sok helyen előfordul, hogy azok­nak a bérét emelik — füg­getlenül munkájuk mennyi­ségétől és minőségétől — akik a vállalattól való kilé­péssel fenyegetőznek, ahe­lyett, hogy a béreket a vég­zett munka és a vállalathoz való hűség arányában dif­ferenciálnák. Sok helyen attól félnek, hogy ha megbüntetik a fe­gyelmezetleneket, azok el­hagyják a vállalatot. Ez igen valószínű, de bizonyos, hogy az általános munkafegyelem megjavulása több eredményt hoz, mint néhány ember hiá­nya. Már csak azért is, mert az emberek nagy többsége becsületesen akar és szeret dolgozni, sőt gyakran áldo­zatot is vállalva teljesíti kö­telességét. Olyan ü?emi lég­kört kell kialakítani, amely­ben a vállalat vezetőinek céltudatos és elvi alapokon álló személyzeti munkáját se­gíti a kollektíva azzal is, hogy kiközösíti magából azo­kat, akik hanyag és rossz munkát végeznek. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! Hosszú idő óta folyik — széleskörű, alapos előkészítő munkával — negyedik öt­éves tervünk kidolgozása. A közelmúltban a kormány is határozatot hozott a készülő negyedik ötéves terv irány­elveiről. Ezekről szeretném a továbbiakban nagy vonások­ban tájékoztatni a tisztelt országgyűlést. Mindezeket figyelembevéve, negyedik ötéves tervünk ki­dolgozásának irányelvei arra figyelmeztetnek, hogy a nép­gazdaság egyensúlyi viszo­nyaiban — különösen a kül­kereskedelmi forgalomban — kialakult kedvező helyzetet tartsuk fenn és terjesszük ki a beruházási és a fogyasztói terület egészére. Továbbra is biztosítani kí­vánjuk a magasszintű foglal­koztatottságot. A termelő- ágazatokban azonban a ter­melékenységet gyorsabb ütemben kell növelnünk a szolgáltató ágazatokban pe­dig javítanunk kell az ellá­tást és a kiszolgálást Egyik fő feladatnak te­kintjük azt is, hogy a reál­bérek emelkedése váljék a reáljövedelmek növekedésé­nek meghatározó tényezőjé­vé. A IV. ötéves tervben a nemzeti jövedelem évi 5 és fél 6 százalékos növekedé­sével számolunk. Közgazdász körökben ez az elképzelés, a népgazdaság fejlődésének ter­vezett ütemével és sok más kérdéssel egyetemben, még erősen vitatott. Ebben nincs is semmi kivetni való, hi­szen a IV. ötéves terv ma még a kidolgozás, a vita stá­diumában van. A növekedési ütem — mellyel most szá­molunk —, valamivel maga­sabb az utóbbi 10 év átla­gánál. A lakosság életkörülmé­nyeinek javításában közis­merten megkülönböztetett je­lentősége van a lakásépítés­nek. Ezt a körülményt vet­tük figyelembe akkor, ami­kor a tervezés jelenlegi sza­kaszában előzetesen mintegy egyharmaddal több lakás fel­építését irányozzuk elő, mint a megelőző 5 évben. Ez any- nyit jelent, hogy 5 év alatt 400 ezer lakás épülne fel. A feladat teljesítéséhez az építőipar lakásépítési tevé­kenységét mintegy megkét­szerezzük. A lakásellátás ja­vítása érdekében az új la­kások nagyobb részét tovább­ra is a városokban kívánjuk felépíteni. Gazdaságpolitikánk fő célja: az életszínvonal-emelés Gazdaságpolitikánk fő cél­ja továbbra is az életszínvo­nal tartós növelése. A terv­időszakban — számításaink szerint — az egy főre jutó reáljövedelem, összhangban a nemzeti jövedelem tervezett növekedésével, előrelátható­lag mintegy 5 százalékkal emelkedhet évente. Tisztelt Országgyűlés! A negyedik ötéves terv szerves része a közgazdasági szabályozó rendszer, amely­nek kialakítása most folyik, s amely — a vezetés más eszközeivel egyetemben — biztosítani hivatott a tervben foglalt feladatok végrehajtá­sát Az árrendszer fokozatos fejlesztését változatlanul szükségesnek tartjuk. El kell érnünk, hogy az árarányok és a nyereségarányok minél inkább valódi kifejezőivé vál­janak a vállalati munka nép- gazdasági hatékonyságának. Ez feltételezi, hogy a ráfor­dítások alakulása, a felhasz­nálók értékítélete a mainál következetesebben fog hatni az árakra, az árarányokra. Vizsgálunk például olyan megoldásokat is, mint a vál­lalati közös beruházások lét­rehozásának elősegítése, illet­ve, hogy milyen feltételek j mellett lehet megengedni hi­telnyújtást a gazdálkodó egy­ségek közös beruházására. Az eddiginél határozottab­ban elő kívánjuk mozdítani a kedvező devizakitermelés­sel exportáló vállalatok gyor­sabb fejlesztését. Az állami visszatérítés kulcsai a jelen­leginél egységesebbek lesz­nek, hogy vállalataink foko­zottan igyekezzenek a gazda­ságtalan termelést és kivi­telt gazdaságossal felcserél­ni. A vámrendszert — amely tapasztalataink szerint be­vált —, úgy fejlesztjük to­vább, hogy jobban segítse a műszaki fejlesztést, a forga­lom országonkénti irányát, s ne biztosítson védelmet a gazdaságtalan termelésnek. A szocialista importlehetősége­ket jobban ki szeretnénk használni a belső igények kielégítésére és megfelelőbb verseny elősegítésére. A belkereskedelemben a szabályozóknak ösztönözniök kell a vállalatok és szövet­kezetek árukínálatának javí­tását, a forgalom növelését. Szabályozó rendszerrel is elő kívánjuk segíteni az üzlet- hálózat fejlesztését, valamint a kereskedelem fokozott kez­deményezését új, korszerű termékek termelésére, a vá­laszték bővítésére. A gazdaságirányítás re­formját pártunk és kormá­nyunk mindig úgy értelmez­te, hogy az nemcsak a szo­rosan vett gazdasági életre, hanem a társadalmi életnek szinte minden területére ki­hat. A gazdaságirányítási rend­szer politikailag jelentős eredménye a demokratizmus erősödése, különösen az üze­mekben, a termelő egységek­ben. Sokakban felvetődik a kérdés, vajon ez nem jelen­ti-e a centrális, a kormány­zati irányítás háttérbe szo­rulását, gyengülését? Semmi­képpen sem jelenti, nem is jelentheti, hiszen ez ellent­mondana a demokratikus centralizmus elvének. Az el­múlt két esztendő tapaszta­latai is ezt igazolják. A demokrácia fogalmáról napjainkban világszerte vi­ták folynak. A kormánynak — összhangban a párt poli­tikájával — az a nézete, hogy az államhatalom és állam- igazgatás demokratizmusa feltétele a haladásnak, a fej­lődésnek. A nbp tevőleges segítsége nélkül a szocialista társadalmi viszonyokat fej­leszteni lehetetlen. Helyes Irányban haladunk Lehetnek, sőt minden bi­zonnyal vannak is sokan, akik keveslik a demokratiz­mus kibontakoztatása érde­kében eddig tett intézkedé­seinket vagy nyilvánosságra hozott szándékainkat. Van­nak, akik sokallják. Mi sem állítjuk, hogy mindig min­dent hibátlanul oldottunk meg, de abban bizonyosak vagyunk, hogy helyes irány­ban haladunk. A fejlődés tempóját lehetőségeink hatá­rozzák meg. Felelős emberek vagyunk, s kijelenthetjük: az ütemet nem szabhatjuk meg önkényesen, ez a hazánkban kialakult objektív és szub­jektív körülményektől függ. Azoknak pedig, akik attól félnek, hogy máris túl mesz- szire mentünk el, azt vála­szoljuk, hogy mi a marxiz­mus—leninizmus szellemében kívánunk haladni szocialista társadalmunk építésében, s ezt a demokratizmus állan­dó fejlesztése nélkül nem te­hetjük meg. Tisztelt Országgyűlés! Ebben a szellemben készí­tette elő és tárgyalta meg pártunk Központi Bizottsága legutóbbi ülésén az ifjúság­gal kapcsolatos politika né­hány kérdését, valamint a nők politikai, gazdasági, szo­ciális helyzetéről szóló jelen­tést és javaslatot. A mai fiatalok építik a holnap társadalmát, átvéve tőlünk a munka dandárját. A mai 25—30 év körüliek kö­zül kerülnek ki a közeljövő vezetői. A ma ipari tanulója a holnap alkotó szakmunká­sa, a korszerű technika alkal­mazója. S ha már az ipari tanulókról tettem említést, hadd folytassam a gondola­tot azzal, hogy bár a kor­mány nemrég tárgyalta meg a szakmunkásképzés néhány problémáját, érdemben hatá­rozott, az állami és társadal­mi szervek általában még­sem jelentőségének megfe­lelően foglalkoznak a jövő munkásainak ügyével, akik­nek anyagi ellátottsága, s er­kölcsi megbecsülése elmarad a kívánatostól, a szükséges­től. Az elmúlt negyedszázadban sokat tettünk a nők társa­dalmi és gazdasági egyenjo­gúságáért, megbecsüléséért. A jelentős fejlődés ellenére azt kell mondanunk, hogy a sok — még mindig kevés; jogi­lag jóval nagyobbak az ered­mények, mint a való életben. Ennyiben kívántam beszá­molni önöknek a kormány munkájának néhány vonásá­ról; arról, amit elvégeztünk, s arról is, amit az elkövet­kező időben tervezünk. Sze­rettem volna az önök figyel­mét, a közvélemény figyel­mét két egymással összefüg­gő, egymással szoros kölcsön­hatásban levő kérdésre, gaz­daságépítési feladatainkra és állami-társadalmi életünk to­vábbi demokratizálásának fontosságára irányítani. Bí­zom benne, hogy ez sikerült és e kérdésekben egyetérté­sükkel találkoznak. Felszólal ások A kormány elnöke, illetve Péter János nagy tapssal fo­gadott expozéja után szünet következett, majd felszólalá­sokra került sor. Elsőnek ez alkalommal dr. Ortutay Gyu­la egyetemi tanár, Bács me­gyei képviselő kapott szót. A képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy az általános iskolák — és e tanintézetekben folyó képzés — fejlődési üteme elmarad a kívánatos mértéktől, a szo­cialista társadalom igényei­től. Megemlítette, hogy az ország egyik legnagyobb me­gyéjében, Bácsban, az álta­lános iskola elvégzőinek 80 százaléka fizikai dolgozók gyermeke és közülük csak 24 százalék jelentkezett közép­iskolába. Ugyanakkor a kö­zépiskolából lemorzsolódók 60 százaléka szintén a fizi­kai dolgozók gyermekei. kö­zül kerül ki. Súlyos gondot jelent, hogy — bár 1963 óta 14 általános iskolai diákott­hont építettek a megyében — még mindig körülbelül ötezer gyerek vár diákottho­ni elhelyezésre. Szabados Ferenc, a Komá­romi Állami Gazdaság igaz­gatója méltatta a mezőgaz­daság utóbbi években elért kiváló eredményeit, majd a tennivalókról szólva hangoz­tatta, hogy az állati termé­kele, főleg a hústermelés nö­velése nagy erőfeszítéseket követel. Elmondta, hogy nem hanyagolhatók el a háztáji gazdaságok árutermelési le­hetőségei, az ott rendelke­zésre álló munkaerő- és egyéb kapacitás sem. A ház­táji állattartás előmozdításá­ra a szocialista nagyüzemek vállalhatnák. A következő felszólaló Oláh György Heves megyei képviselő volt, aki az üzemi, illetve alsóbb állami szervi vezetés továbbfejlesztésének fontosságáról beszélt. Kovács Éva budapesti képviselő az oktatási reform tapasztalatait elemezte, majd Gombaszegi Jenő Somogy megyei képvi­selő kért szót, s egyebek mel­lett a mezőgazdasági gépkí­nálat szegényes voltát kifo­gásolta. Kemenczés Sándor- né, budapesti küldött a ke­reskedelmi ellátottság gond­jairól beszélt. A délutáni órákban még számos képvi­selő jélezte felszólalási szán­dékát Közülük a fentieken kívül még öten — Varga Zsigmond, Listár Sándor, Nieszner Ferenc, Zámbó Jó­zsef és Csűrös János —, ka­pott szót. Az országgyűlés ma délelőtt 10 órakor folytatja munkáját Most van szükség az „Egyetértésire A második részközgyűlést már meg sem tartották. Ko- vácshidán, a helybeliek és az ipacsfaiak, olyan határozot­tan utasították vissza az elő­terjesztett mérleget, hogy nem volt kétséges: a dráva- szerdahelyiek és drávacsepe- lyiek is így tesznek. — Egész évi munkánk kár- baveszett, mert a vezetők : tudtunk és beleegyezésünk nélkül hoznak intézkedése- ' két. Evekre visszamenőleg i átnéztük a közgyűlések jegy­zőkönyvét. sehol nem szere­pel, hogy elfogadtuk a be­lépést a siklósi TÖVÁLL-ba. A bajok gyökere Bäte János, a kovácshidai termelőszövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke és Tóth János kovács egyformán el­keseredett és felháborodott. Évek óta — pontosabban a szövetkezet fennállása óta egyszer sem kapták meg év végén a fizetésük visszatar­tott 20 százalékát. Azt re­mélték, talán ebben az esz­tendőben. Ha nem is az egé­szet, de legalább 10—14 szá­zalékot biztos fizetnek. Most pedig bejelentik: több mint 200 ezer forint mérleghiány­nyal zárult az 1969-es év. A kovácshidai „háború” akkor kezdődött, amikor ki­derült, hogy a siklósi Tö- VÁLL 1,2 millió forintos de­ficittel zárta az elmúlt évet. Ennek felét a siklósi, vissza­maradó részét pedig az „Egyetértés” Tsz kell hogy fizesse. A bökkenő az: a ko- vácshidaiak nem ismerik el, hogy tagjai a TÖVÁLL-nak. Szerintük a régi vezetőség önhatalmúlag lépett be, jogi­lag csak a közgyűlés jóváha­gyásával lett volna ez lehet­séges. Eddig nem jelentke­zett problémaként az ügy, mert sem hiányt, sem bevé­telt nem jelentett A tagság minden dühe most a TÖVÁLL ellen irányul, pedig akadt Kovácshidán más hiba is. A termelőszövetkezet 4053 katasztrális hold földdel ren­delkezik, amelyből 3991 ter­mőterület. Átlagosan 9.3 aranykorona értékűek. A megye átlaga 12—13 korona között van. Ennek ellenére a régi vezetés nem engedte, hogy a gyenge adottságú szö­vetkezetek közé sorolják. Ta­lán érthető, sőt szimpatikus is az igyekezet, hogy csupán saját erőből kívántak boldo­gulni. Sajnos ezért semmit, vagy csak nagyon keveset tettek. A nagyüzemi gazdálkodás alapvető feltételei sem voltak biztosítottak. A 2590 hold szántó terület 97 táblára oszlik. A növényfajták ter­mesztése még ennél is szé­lesebb skálán történik. Az egy holdra felhasznált mű­trágya 110 kilóról, öt eszten­dő alatt, mindössze 249 kilóra emelkedett — a követelmény a földek minőségét figyelem­bevéve legalább 500 lenne. Hasonlóan gazdaságtalan az állattartás is. Tizenhét he­lyen — ebből talán csak négy elfogadható istálló van — 150 százalékos költségszinten tart­ják az állatokat. A szövet­kezet műszaki felkészültsége ennél is siralmasabb képet mutat. Az 1968-as évben pél­dául gépekre egyetlen fillért sem fordítottak. Egy traktor­ra csaknem kétszer annyi földterület jut mint az ideá­lis mennyiség. A vetőmag annyira kevert volt, hogy 1969 őszén teljes egészében ki kellett cserélni. Ilyen körülmények között nem lehetett csodálkozni, hogy egy 10 órás munkanap­ra 1967-ben 56, 69-ban 66 és 69-ben pedig 58.62 forintot kaptak a tagok. A párttitkárt se kérdezték — Hatvannyolcban lénye­gesen több mint a többi esz­tendőben ... Elmondják, hogy akkor a ; vezetőség néhány szövetke­zeti gazdától kért kölcsön, és 1 abból fizették ki az éwégi járandóságot. Amikor vissza ] kellett fizetni fiktív számlák- I kai akarták kiegyenlíteni, I amit az ar.yagkönyvelésben megtagadtak. — Nem vették észre az ilyen dolgokat? — kérdem az ellenőrző bizottság elnö­két — Nem. Nem értek én • 6 elemimmel a bonyolult könyveléshez... Kérdezem Büte Jánost és Tóth Jánost, miért váltották le a régi vezetőséget? Azt mondják, nem tudják. Talán azért, mert nem jöttek ki a főagronómussal. Kérdezem Dalmer Péter párttitkárt, miért tűrrék, hogy a demok­ratizmus legelemibb követel­ményeit se tartsák be Ko­vácshidán? A párttagok nem vették észre, hogy nincs min­den rendben a szövetkezet vezetésében? — A párttagok is csak 20 százalékot kaptak, mint a többiek. Csak esetenként kö­zölték velem a problémákat — egy maroknyi csoport in­tézte itt az ügyeket. Támoga­tást sehol sem kaptam — mondja a párttitkár. / Elhiszem, hogy nem köny- nyű feladat szembe szállni a vezetéssel. Mindössze 18 párttag van, amelyből 5 ve­zető beosztású. A tizenhá­romnak pedig nehéz hang­adónak, véleménytformálónak lenni. De talán éppen ebben a kis számban a hibák egyik gyökere. Két esztendő óta egyetlen tagfelvétel sem tör­tént A kivezető út Az elmúlt év nyarán új ve­zetőség került a szövetkezet élére Kövesfalvi Sándor el­nök, Dávid Lajos föagronö- mus, Bíró József főkönyvelő mindannyian idegenből ke­rültek a szövetkezethez. A tagság abban volt egységes, hogy a mérleget nem fogad­ja el. A mostani vezetőség pedig abban, hogy nem sza­bad siránkozni a múlt hi­báin. Ésszerűen és becsűié-^ tesen dolgozni kell! Ameny- nyiben olyan jogi döntés szü­letik, hogy a tagság beleegye­zése nélkül érvénytelen a TÖVÁLL-tagság, visszakap­ják a belépéshez letett 100 ezer és a mostani 600 ezer forintot, máris kedvezőbb helyzetbe kerülnek. Ha más­ként alakul, meg kell adni a TÖVÁLL-nak minden le­hetőséget, hogy a mostani kátyúból kikerüljenek és a későbbi eredményekből kap­ják vissza pénzüket: Ettől függetlenül megkezdték a le­robbant géppark felújítását. Jelenleg 6 szakmunkás dol­gozik, az újonnan létesített műhelyben. A növénytermesztésben a lehetőségeket igyekszenek ki­használni. Csak egy tétel: másodvetésként hajdint ve­tettek. Ez mintegy 600 ezres nyereséget biztosított. Vagy átmenetileg megszüntetik a gazdaságtalan sertéstelep üze­melését. A sertéseket háztá­jiba adják ki. Helyette egy 6 milliós baromfitelepet lé­tesítenek, amelynél a kilón­kénti jobb árbevétel és gyor­sabb megtérülési idő segít majd a mostani mélypontról elkerülni. Később természe­tesen befejezik a már meg­kezdett modern sertéstelep építését Is. * A kovácshidaiak nagyon súlyos helyzetbe kerültek. Vásárolni csak az tud, aki­nek pénze van — nekik pe­dig úgy néz ki 2—3 eszten­deig nem lesz. Ez további differenciálódáshoz vezethet a többi termelőszövetkezettel szemben. Évek estek ki a szövetkezet fejlődésében — az azonban mégsem lehet megoldás, amelyre néhányan gondolnak: 10—15 éves mun­kájukat kár lenne veszni hagyni és tovább állni. A jö­vőre nézve azonban feltétle­nül tanulságként kell, hogy szolgáljon: csak addig sza­bad nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. A TÖVÁLI^tagság, a gazdaságilag kevésbé meg­alapozott beruházások és ta­lán még egy kissé a „gyenge adottságú tsz” címtől való rettegés is jóval a takarór kívül esik. Lombos! Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents