Dunántúli Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 75. szám

8 Dunanttnu napia 1970. március 29. ősrégi kultúrák nyomában A kelta és a tolték vallás ■ f- i ■ B-W" „f M-AI-.'1' ■ ■ 1*^1 y3ßm JLX í Ul r$$m »M?- áplp Ahol az esőcsinálás sikeresnek bizonyul Iránban, ebben a fél-siva- ! tagi közép-keleti országban az esőcsinálás tudománya el- j éri a nagykorúságot Két j évig kísérleteztek vele és jó ; eredményekre jutottak. Észak- j Irán 11 291 négyzetkilométer- i nyi területén az első évben ! legalább 80 százalékkal meg- j növelték a csapadékot. A má- j sodik év eredményei még jelentősebbek. A víztárolók ! mind a két évben szinültig j rnegtöltődtek. Az esőcsinálás megkezdése, > 1967 szeptember előtt rossz volt Teherán vízellátása, és félmillió hold területű föl­dön 6 évig szárazság volt. Ma már megfelelő a főváros vízellátása és három víztá­roló létesült a földek öntö­zése céljából. Az iráni esőcsinálók olyan hegyvidéki területeken mű­ködnek, amelyek meglepően hasonlítanak Amerika egyes nyugati vidékeihez. Egy fel­vevő állomás az ESSA és a Nimbus amerikai meteoroló­giai mesterséges holdaktól kap fényképfelvételeket a fel­hő formációkról. Amikor az időjárás alkalmas az esőcsi- náláshoz, a Waethercord” nevű készülék segítségével ezüst jodiddal „oltják be” a felhőket, hogy esőzésre kény­szerítsék: robbanóanyag és ezüst jodid keverékével imp­regnált robbantó szerkezetet dobnak le 6800 méter magas­ságból. VILÁGÍTÓ biciklik Japánban újabban olyan kerékpárokat hoztak forga­lomba, amelyeket a biztonsá­gosabb közlekedés céljából fluoreszkáló festékanyaggal vonták be. A népek általában köny- nyen cserélnek vallást, de ha valamelyik saját eredetit te­remt, az rendszerint alkatá­nak markáns megnyilatkozá- ■ sa lesz. A keltákat javarészt a germán népek közé sorol­ja a tudomány, vallásuk azonban oly jellegzetesen eredeti, egyéni, hogy velejé­ben üt el nemcsak a germá­nokétól, hanem az összes töb­bitől Európában. „Annál kü­lönösebb, — írja Juhász Vil­mos, a jeles vallástörté­nész —, hogy a kelták val­lásos élete nagyon sok ro­konságot mutat az amerikai indiánus kultúrák világképé­vel”. Tehát gyökeres, szem­léleti rokonság áll fenn köz­tük. Minthogy ezt a témát Juhász dolgozta fel legutóbb, , jórészt saját kutatásai alap­ján, az alábbiakban az ő j előadását követem. AZ ÓCEÁN KÉT PARTJÁN A druidák a lélekvándor­lást tanították; a lelkeket a „nagy isten” küldi vissza az életbe, új megtestesülésre mindaddig, míg eljutnak arra a földre, ahol megpihenhet­nek és örökké élhetnek. Ez a boldog birodalom nagyon emlékeztet a mexikói tolték megváltásisten és kultúr- hérosz, Tlaloc távoli orszá­gára, ahová eltávozott, s ahonnan vissza fog térni, hogy elhozza a szenvedő em­beriségnek a földi Paradi­csomot. Ez a boldog föld a toltékoknál Miktlán, a kel­táknál Avalun, a bretonoknál If szigete. A kelták az életet és halált adó istenanyát elfá­tyolozott arccal vagy fej nél­kül ábrázolták. Ilyen fejnél­küli istenanya a mexikói Coatlicue, a tolték-aztékok földistennője, akiben a nagy úrnő öldöklő, gyilkos voná­sai lépnek előtérbe. A kelták az emberáldozatok által a megöltek életerejével a ma­gukét akarták felfokozni; ugyanevvel a hittel és rítus­sal találkozunk az indiánok­nál. Az emberek a kelta mi­tológia szerint a Föld belse­jéből kerültek a felszínére: olyan képzet ez, mely külö­nösen az észak-amerikai in­diánok világképében gyako­ri. Hasonlóképp rokonság van a kelta és a tolték „elíziumi követek”, azaz isteni adomá­nyokat hozó kultúrhéroszok között. Ilyen kultúrhérosz volt Quetzalcoatl, az ősi tol­ték műveltség főistene. — Quetzalcoatl azonban nem­csak a műveltséget hozza a toltékoknak, hanem a feltá­madás és a boldog másvilág hitét is. Ugyanígy a kelta vallásnak szintén az elízium- hit volt a lényege. Juhász végül levonja az el nem ke­rülhető következtetést: „Bár­mennyire idegenszerű a gon­dolat, hogy az óceán két partján élő népek közt ilyen ősi összefüggést kell felten­nünk, mégis a vallási élet annyi rokonelemet tár elénk, hogy ezt az összefüggést meg kell állapítanunk... Ezt a rokonságot csak úgy lehet megmagyarázni, hogy a kel­ták Nyugat-Európában elke­veredtek olyan ősi „atlanti” népekkel, amelyek népi vagy szellemi rokonságban álltak észak-amerikai ősi bevándor­lókkal”. Az Atlanti-óceán két partján lényegében azonos vallás uralkodott még a tör­ténelmi idői: év-'--''"->* statt ATLASZ AZ ÓV1LAGBAN A Nyugat titka c. munká- , .iában írja Merezskovszkij: „Két képmásolat ugyanazon a könyvlapon: az ómexikói isten. Quetzalcoatl, egy azték kéziratról és az ógörög At­lasz a nápolyi múzeumból. — Csak egy pillantást kell vet­ni rájuk, s meggyőződünk, hogy a két kép egy s ugyan­azon isten ábrázolása, mint egy arc két tükörben. Atlasz féltérdre ereszkedett, Quetzal­coatl hasonlóképp; amaz fel­emeli kezeit, ez szintén. — Amaz az Égboltot tartja, ez valami láthatatlan dolgot, ami nem fért el a kép keretében, de a rajz értelme szerint a Mennyboltnak kell lennie. Az aztékok mind beretváltak vagy csupaszok, Quetzalcoatl mégis éppúgy szakállas, mint At­lasz”. — Az Eget tartó At­lasz-képzet azonban tulajdon, ezen a két rajzon az ábrázo­lás hasonlósága a feltűnő. — Ugyancsak szakállasán ábrá­zolják a chibcha indiánok Bochica istent, a mayák a bacábokat, s hasonló emlé­kek vagy hagyományok ta­lálhatók Brazíliában, a Ka­nárikon és az Azóri szigete­ken. Platón szerint Atlasz Po- szeidónnak, Atlantisz meg­alapítójának elsőszülött fia volt, tőle ered Atlantisz szi­getének, az Atlanti tengernek és az Atlasz hegységnek ne­ve, — de ez a görög mítosz átvitele az Atlantisz-regére, pontosabban az egyiptomi hagyomány neveinek meg- görögösítése. Hésziodosznál Atlasz tarkóján hordozza az Eget, az Odüsszeiában ő a négy oszlop ura, melyek az Eget és a Földet tartják. Eti- mológiailag a görög tlaó (szenvedek) igéből szokták származtatni, a-tiasz: aki a szenvedésben végleges nyu­galmat, változatlanságot ért el. A germán Irminsul az Eget megtámasztó földtengely áb­rázolása; a mongol hitregé­ben a földtengelyt egy öreg ember tartja a Föld közepén; (más mongol elbeszélés: „Az én apám [az emberiség őse] egy oszlop, mely az Égig ér”) az eszkimók szerint, ha a négy világoszlop dőledezni kezd, az angekok-óriások ál­lítják fel; a thlingit indiánok (Alaszka) úgy tartják,' hogy a világ oszlopokon nyugszik, Agiszanaku nevű öregasszony őrzi őket, különben a világ már összedőlt és a tengerbe esett volna; testvére, Jethil, a viharmadár, igyekszik el- I lökni az öregasszonyt, s küz­delmük okozza a földrengé­seket. j A Mediterráneumban az Atlasz név nemcsak heggyel, | hanem szigettel, vízzel (ten- j gerrel) kapcsolatban is meg­jelenik. A Püraiosznak, At­hén kikötőjének bejáratánál levő kis sziget neve Atalanta volt (ma Talanto), az Euboia öblében levőé Attalanta (ma Talandosini), beljebb a szá­razföldön e?v falué Atalanta (ma Talanti). Diodórosz azt írja az euboiai szigetről, hogy valaha félsziget volt de a földrengés elszakította. Stra- bón ugyanerről a szigetről közli: egykor a közepén ket­tészakadt, oly szélességben, hogv a hasadákon hajók me­hettek át. a sík részeket pe­dig elöntötte a víz. Több antik szerző említ egy ataranta nevű törzset, mely a mai Tunisz helyén lakott, (Ptolemaiosz az ere­detibbnek látszó attala nevet használja) egy ottani hegy­lánc ma is Talae nevet visel. A törzsek „Poszeidón”-t, azaz a tengeristent tartják ősük­nek. noha nyilván sem At­lantiszról, sem Platón dialó­gusairól nincsen tudomásuk. Atlasz tehát a száraföldön is feltűnik. A Firenze melletti etruszk várost, Fiesolét, a mondabeli hős Atlasz alapí­totta. a máig fennmaradt nép­hit szerint. Az ófriz Oera Linda Boek Altland nevű mitikus országról beszél: a név az Atlant szó etimolőgi- kus, értelmező átformálásá­nak látszik. AZTLAN AZ INDIÁNOKNÁL De vajon véletlen-e, hogy az Atlanti tenger túlsó part­ján is felbukkan az atl szó­tő, nagyszámú változatban és összetételben? A wisconsini Aztalan nevű földvárat azért nevezik így, mert a szájha­gyomány szerint az aztékok egy Aztalan nevű tartomány­ból származtak. Általában úgy vélik, hogy ez a név két mexikói szóból eredt: atl = víz és an = közel. Az Aztalan név eredeti formája Aztlan, egy ómexikói város neve, de előfordul Atzlan alakban is. Quetzalcoaíi^rteve és Tlapal- lan városé szintén ezt a tö­vet rejti. A mexikói vízözön- hős, Cox-Cox Antalanban ért partot az áradat után; ez az Antalan egyúttal a hős ott­honát, hazáját is jelenti. Az aztékok szerint őshazájuk, ahonnan kivándoroltak, pira­mis formájú sziget, neve Atz­lan. Hyginus s más mitografusok szerint Atlas az Olümposzt ostromló titánok vezére; Eu- melosz, Aiszchülosz és Pinda- rosz pedig arra utalnak, hogy büntetésül hordozza a világ terhét. Különös módon az azték óriások neve: atlan teittani mintha azt monda­nék : Atlasz titánjai. Várkonyi Nándor Fele és 'testőre. Bár Fele azt mondta, nem fél az emberrablóktől, a brazíliai rendőrséget azok az állítólagos bejelentések, amelyek a „Fekete Gyöngyszem” elrablására szőtt tervekről szólnak — arra késztették, bogy állandó testőrt rendeljen melléje. MINDENFÉLE — mindenfelől A REPÜLŐGÉP BIZTON S AGOS ABB A repülőgép tízszer olyan biztonságos, mint a gépko­csi. Erre a következtetésre jutottak az Olaszországban végzett számítások után, amelyek szerint 1967-ben százmillió utaskilométerre számítva a repülőtársaságok­nál 0,25 haláleset fordult elő, míg a gépkocsiforgalomban 2,4. A repülőgépbalesetek száma egyébként évről évre csökken, mivel a biztonsági intézkedések mind hatéko­nyabbak. ÖTEZER ÉVES SZOBOR A Balti-tenger mocsaras vidé­kén végzett ásatások során fe­kete égerfából készült bálványra bukkantak az archeológusok. A vastag iszapreteg teljes egészé­ben sértetlenül megőrizte a ritka leletet. A további ásatások kap­csán kiderült, hogy a bálvány mintegy ötezer éve, egy ma már nem létező tó partján állt. A lelet körüli földben nagyhalak maradványaira bukkantak, ame­lyeket valószínűleg áldozatként hoztak a halászok az istenség­nek. A leletet átadták a litván történelmi-néprajzi múzeumnak. ÜDE SZÍNŰ ISKOLAI TÁBLA A fekete tábla és a kréta továbbra .is alapvető eszközei az iskolai oktatásnak. Most olyan, lemezből készülő fehér színű táblákkal kíséreteznek, amelyekre fekete, vagy szí­nes tintával lehet írni. Az ilyen táblán a felirat, a rajz jobban kivehető, s különösen az élénkebb színek ébrentart- ják a tanulók figyelmét. A táblát ezenkívül diapozitív­vagy filmvetítésnél is jól használhatják. C áskahadak ütötték fel fejüket tavaly Észak- Aírikában, az arab félszige­ten és Pakisztán határain. Idén nyáron már 65 orszá­got fenyeget tragikus méretű sáskajárás pusztítása. A si­vatagi sáska egész Észak- Afrikát, az arab félszigetet, Indiát és Pakisztánt fenye­geti. Ha a helyzet még rosz- szabbra fordul, a Föld terü­letének egy ötödé forog ve­szélyben és milliós tömegek mindennapi eledele. Meg le­het-e akadályozni a sáska­járás kiterjedését? A londoni Sáskakutató Központi Inté­zet szerint a jelenleg foga­natosított intézkedések nem elegendők ehhez. A tragédia 1966 őszén kez­dődött, amikor egy ciklon annyi esőt zúdított Oman vi­dékére, amennyi más évek­ben összesen sem szokott a sivatagos vidékre hullani. A hirtelen megelevenedett ve­getáció feltámasztotta a si­vatagi sáskákat is. amely a száraz időszakban magányo­san tengeti életét. Évszázadokon keresztül azt hitték, hogy a magányos sás­JÖNNEK A SÄSKAHADAK! ka nem azonos a tömegekbe I tömörült fajjal. Csak 1921- ! ben fedezték fel, hogy a ma­gányos sivatagi sáska kedve­ző körülmények között meg­változtatja magatartását, csa­patokba tömörül, sőt további generációjának az együttélése még a színét is megváltoz­tatja. Ilyen kedvező feltételeket teremtett az eső, amely 1967 áprilisában is kellő meny- nyiségben hullott Egyiptom­ban, a Szahara középső ré­szein és a sáskahadak ha­gyományos kelőhelyein, az arab félszigeten. Augusztusban és szeptem­berben újabb esőzések foly­tán az eredetileg Ománban keletkezett sáskatömeg újabb szaporodásnak indult és két irányba: északra Irán és Pa­kisztán. illetve dél-nyugatra a Vörös-tenger és a Szomáli Köztársaság irányába kezdett nyomulni. Az Egyiptomban keletkezett sáskahadak Szu­dán és Algéria felé törtek, majd tovább Niger és Mali felé. A londoni Sáskakutató Központi Intézet 1967-ben ad­ta le az első vészjeleket. A sáskatömegeket négyzetmér­földben mérik: már maga e mértékegység is mutatja a pusztítás nagyságát, mert egy sáskahad elérheti a 200 | négyzetmérföld kiterjedést is. Egy ilyen nagyságú sáska­felhőben kb. 20 millió egyed van és képes felfalni napi 40 ezer tonna élelmet, annyit, amennyi 200 ezer embernek egy évre elegendő lenne. A sáska járás bibliai réme abban különbözik minden más növényi kártevéstől, hogy mig a madarak, rág­csálók. üszög stb. elpusztít­ják esetleg a termés 10 szá­zalékát, egy sáskajárás után nem marad semmi. Mint sű­rű köd, a sáskatömeg rá­száll a zöld növényzetre, fák és bokrok ágai meghajolnak a sáskatömeg súlya alatt... s néhány óra múltán nem marad egyetlen levél, egyet­len zöld nyom. Az egész vi­dék ott marad kopáran, csu­paszon, s a lakosságra ismét éhínség vár. A védekezésnek két mód­ja van: az egyik, amely va­lóban hatékony lenne, azok­nak a területeknek a felku­tatása, ahol tojásaikat rak­ják és ezek elpusztítása. így gyökerében elfojtva a csapás elterjedésének lehetőségét. S bár a FAO — az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete — jelentős anyagi eszközökkel munkálkodik ezen, annyi pénz és ember nem áll rendelkezésre, hogy ezt meg tudja valósítani. Így marad a másik módszer: a már összeállt rajokat repülő­gépről rovarirtó szerekkel fecskendezik. E módszernél nem a pénz okoz már gon­dot, hanem a rajok idejében való felfedezése. De ez is csak akkor hatásos, ha a ra­jok viszonylag keskeny terü­leten maradnak, mint pél­dául a marokkói Sous-völgy­ben. Más térségekben, ahol szétszórtabb a megjelenésük, a repülőgép is nehezebben követi őket, s a szél is el­sodorja őket. Egyelőre a szárazság volt az. amely leginkább megfé­kezte szaporodásukat: ez tör­tént tavaly is Pakisztánban. A hideg idő miatt hagyomá­nyos szaporodási területei­ken a sáska nem nagyon aktív. De még nem tudni, mit hoz a jövő. Ma- még csu­pán - Marokkóban képesek megakadályozni a sáska­pusztítást, de például Szaud- Arábia önmaga nem rendel­kezik e célra egyetlen repü­lőgéppel sem. Pedig Szaud- Arábiában. Ománban, Etió­piában már találtak sáskát. Minden remény a természet: a szárazság, vihar, vagy ép­penséggel a túlságosan sok eső talán meg tudja akadá­lyozni egy nagy sáska járás kibontakozását, de a szakem­berek véleménye szerint az előjelek alapján a legrosz- szabbra lehet számítani. ANGLIA LEGKÖVÉREBB EMBERE Nem irigylésre méltó az a rekord, amit Arthur Armi- tage 39 éves brit könyvkeres­kedő állított fel: ő Nagy- Britannia legkövérebb embe­re. 236 kilót nyom. Meglepő azonban, hogy nem eszik so­kat. Étkezéséről a követke­zőket mondja: „Könnyű reg­gelit fogyasztok, azután nem eszem addig, míg vissza nem térek a munkámból. A va­csorám pedig olyan, mint más, normális embereké. At­léta voltam, amíg nem kez­dett megnőni a súlyom. Je­lenleg egy öltöny elkészíté­séhez háromszor annyi szö­vetre van szükség, mint más férfinak. A világ legdrágább autóútja 536 kilométer hosszúságú új »Autobahn” köti össze Tokiót a Kyoto—Osaka—Kobe városhárom­szöggel. Japánnak ez a terüiet a szíve: itt él a lakosság fele és itt gyártják az ipari termékek 70 százalékát. Egykor hónapokig tartott az utazás a régi császári fővárosból, Kyotóból a mai To­kióba. Az autó Korszakában ké­sőbb szerencsés esetben már 16 óra alatt meg lehetett tenni az utat a zsúfolt, szűk, rengeteg községen át vezető országúton. Ma ez az út 7 óráig tart, nem is túlságosan gyorsan vezetve a kocsit. A Tóméi nevű autóút a leg­drágább autóút a világon: 1 mé­ter megépítése 1 millió jenbe (11 000 nyugatnémet márka) ke­rült. Számos hidat kellett folyók és mocsarak fölé építeni, hegye­ket alagutakkal keresztülfúrni. Megépítése öt évig tartott, de japán közgazdászok számítása szerint megépítésével az ipar 130 milliárd jent (1,45 milliárd márkát) takarít meg már az el­ső évben, több mint egyliarma- dát annak a 343 milliárd jennek, amelybe az egész építés került. De már az első vasárnapokon olyan forgalmi dugók keletkez­tek Fuji és Tokió között, hogy az autó utasai várakozás közben kiültek a szabadba és ott esze­gettek. Ezért sokak véleményo szerint az áldás átokká lesz, ha nem építenek a lehető legrövi­debb időn belül gyorsforgalmi utakat, amelyek az egész orszá­got behálózzák. Már most fel­merül a kérdés, hogy a közle­kedés lavinaszerű fokozódásával az új autóút valóban megfelel-e a követelményeknek. ELHAGYOTT TÁRGYAK Nagyon érdekes az a fel­jegyzés, amely számontartja, hogy az autósok a London— Birmingham fővonalon, a parkoló helyeken milyen tár­gyakat felejtenek. A listában egyebek között 100 ernyő, 7 tranzisztoros rádió,. 1000 könyv, óriási mennyiségű női és férfi ruha (köztük három drága bunda) 100 pénztárca és — 2 műfogsor szerepel k t

Next

/
Thumbnails
Contents