Dunántúli Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-29 / 75. szám
niipin * 1970. március 29. 16 it kelt A vasast temetőben állunk. Hegyes, böjti szél bontogatja a fák rügyeit. Frissen ásott sír: nyitott seb a domb oldalán. A faluból megérkeznek a gyászolók. A tömeg utat nyit a rokonságnak. Fiatal asszonyt temetnek. Két gyerek maradt árván. Két éve az apa, most meg az anya halt meg. A menet megindul a sír felé. Tompán csattanó göröngyök. Fekete kendők. Koszorúk... j Ügy érzem, valami rettenetes igazságtalanság történt. A közeli kertekben gyümölcsfák ágaskodnak, melyeknek termését valaki már nem ízlelheti sosem. A lenyugvó nap aranyló foltokat dob a mezőre, s ez a fény egy élőt már nem melegít. Űj ház várja a vakolatot, de hiába kerül tető a falak fölé, az épületbe egy ember már nem léphet. A befelé nyelt könnyek sem adnak feláldozást. A tömegtől kicsit távolabb, a ravatalozó falánál két ember halkan beszélget. — Tegnap megmetszettem a fákat. Te mikor fogod? — Előbb a szőlővel szeretnék végezni. Néhány öreg tőkét kell pótolni. — Mit gondolsz, milyen lesz az idei termés? — Ha a rügyeket tapogatom, szép virágzást ígérnek. — Csak fagy ne jöjjön rájuk ... Hajadonfőit állnak. A böjti szél belekap a hajukba, a zászlókba, a hangokba. . A sír elnyeli a holtat. Az élők hazamennek a temetőből, és fiatal facsemetét ültetnek a frissen ásott földbe. * Néhány éve, amíg a gyerekeink kicsik voltak, sűrűn váltották egymást nálunk a háztartási alkalmazottak. Volt. aki az első reggel elindult bevásárolni, és a tejeskannával és e. pénzzel délre már visz- sza se jött. Nem emlékszem a nevükre, az arcukra ... Talán. csak egyre, Máriára. Néhány hónapig nálunk lakott. Lány Volt, idősödő, s szabadnap se ment el sétálni. Minden vasárnap tintát és tollat kért, papírt terített a konyhaasztalra, és levelet irt. Amikor elköltözött tőlünk, a matraca alatt egy marék teleírt papírlapot találtunk. A vasárnapi levelekét. Bélyeg sosem került rájuk. S csaknem mindegyik lapon ugyanazok a sorok. Levelek, amelyeket nem olvasott el soha, senki. Levelek, amelyek cím nélkül is hazataláltak. Levelek, amelyekkel írójuk önmagát vigasztalta. A halomból találomra kiválasztok egy lapot. Csak annyit kellene változtatni rajta, hogy valaki ritmikus sorokba tördeli a mondatokat. Valóságos szabadverset kapna. Kedves Mancika kedves Sárái úr Gabika és Péterke úgy gondolom megteccenek érteni ebben a levélben most ez évnek a tavaszán ha a jó Isten is úgy akarja férjhez fogok menni és az utam a célom Kaposváron van majd a többiről személyesen fogok beszélni. Tudom hogy ez nagy szó de most az egyszer tessenek nekem hini az illető akit már régen ismerek ott fog lenni Kaposváron ez évnek a tavaszán ott fogok Kaposváron találkozni ez évnek a tavaszán úgy gondolom meg teccenek érteni ebben a levélben meg teccenek most ez évnek a tavaszán ha a jó Isten is úgy akarja Férjhez fogok menni ez évnek a tavaszán is az utam a célom a jó Isten akaratából férjhez fogok menni az utam a célom Kaposváron van majd szeméje- sen mindent elfogok mondani mert mert már olyan nagyon régen várok erre hogy azt kisem mondhatom,., * A postás csönget. Húsvéti képeslapokat tesz elém. A fényképeken bomló barkaágak, festett, egyszínű és hímes tojások. Jelképek. A születésnek, az új élet támadásának, a kinyíló időnek, a bezártságot, a közönyt szétfeszítő hitnek a jelképei. Mi ad erőt a gyászolóknak, a faültetőknek, a levélíróknak? Miért kelnek föl a szenvedők, a megkínzottak, a megalázottak? Mi bátorítja a mártírokat, az önkénnyel szembeszegülőket. a forradalmárokat? Mire int Petőfi Apostolának. Victor Hugo barikádra lépő gyerekhősének, Gorkij Pávelének példája? Hit kell. A hitnek nem egy másik hit az igazi ellenfele. A cinizmus, a közöny, az elfásnltság, a vállrándítás az, ami a hit piros vérét ontja. //W CSORBA GYŐZŐ VERSEI: Meg kell érkeznie FöltämadunJc megyek súgom a kertnek Engem az ész s a naptár megnöveltek FSHámadmtk a csappanó erő csak bírja ki míg zúzos az idő Meghallanak? A fii télnyűzta sárga csontként zörög a körte bütykös ága A rügybogok ők még talán — Akárhogyan de nem fogom be szám Majd nyáron is mondom a kajszifának rejts el midőn e padra hull a fáradt hol fény meg árny foltoz tele a békesség különleges jele Hogy kívül is a kakofon zsivajban még észlelik a csöndet állni rajtam és észlelik hogy a hajam növényül attal rakva van E nyáron is mondom a verebeknek zajongjatok és a szegélyköveknek e nyáron is hallgassatok páros példát mutassatok Makacs gyomok veletek hadakozni alvó lárvák kelletek sokasodni s aminek itt az élethez köze nagy útjáról meg kell érkeznie Föltámadunk járok búgom s Ígérem hívő gazda a februári télben mikorra már mindennél nehezebb elhitetni a bízó híreket. Télvég Suhognak a szülétendők a küszöbön besnhogni ha a kapuk kitárulnak suhognak a könnyű-lengék besuhogni benn maradni Aztán sors lesz valahányból Kizuhannak kicsapódnak előbb-ntóbb kiszakadnak ajjal-bajjal sírva-ríva két nemlét közül a rosszba a rosszabbá kizuhannak Pedig másképp is lehetne: gyérebb bölcső kevesebb sír. MODERN MAQYAR KÉPTÁR DR. RÁCZ ISTVÁN QYŰJTEMÉNYE Az európai és magyar húszadik század eddig megélt szellemi kalandjainak java: bizonytalan igazságkeresések, véletlen szülte bizonyosságok, a kort elfogadó, avval perw lekedni vagy megvetni gerjedt alkotó szándék immár bizonyos, hogy értékes kövületei azok a művek, melyek elvonulnak a néző szeme előtt Dr. Rácz István gyűjteményének megtekintésekor. A gyűjtő vállalkozása az anyagi kockázaton túl; szellemi kaland. Csoportosítja, közelíti, érthetővé és egymáshoz viszonyíthatóvá teszi az értékeket, s mivel saját falán szereti látni őket. — s mert nem köti a teljes művészettörténeti folyamat dokumentálásának szüksége — csak a kedves képek láthatók a gyűjteményben, egy egyéni, de roppant értékes szempontok alapján következetesen kialakított kollekció. Tizenegy festő hetvenegy képe: sokfajta út, egyetlen irányjeiző pózna körül. Az álomittas varázs-utas Guíácsy Lajos reményeit és reménytelenségeit éppúgy az aranykor messze volt szigete őrzi csak. mint Ország Lili kopt betűkre csavarodó mágusai a panaszfalakra vésett imákat, talánya éppúgy van Bálint Endre Groteszk temetésének azok számára, akik nem ismerik az éjszakába forduló nappal „hátra még fény, előre már csak árnyék”-játékát, mint azok számára, akik az ezeréves kultúrkör rekvizitumait látják csak képeiben. Nagy István erdélyi havasokat megidéző nosztalgiája, egyszerű nyíltszívű ragaszkodása a földhöz és emberhez, kemény líraisága ragad meg a gyűjteményben található képeken, az életműről teljes illúziót keltő módon. Kelnek bennünk felmentő ítéletek Ámos Imre tördelt- zaklatott Lebegése (1944) láttán, és kelnek újra megerősített bámulatok a Barcsay-élet szimbólumaként feltűnő, bonyolultan egyértelmű Szentendrei táj előtt. Hitelt érdemlően árulkodnak Vajda Lajos képei alkotójuk mindent mérlegelő, a dolgokat több irányból egymásnak megfeleltető, ugyanakkor mégis kiegyensúlyozott személyiségekről. Anna Margit mesevilágának szövetébe éppúgy írja a mintát a történelem, mint Egry napfényben oldott, létezésének nyomait olyan halványan jelző arcképébe, csakúgy, mint Márffy derűs, lírai csendéletébe. E képek előzményeit és következményeit a képtárakban — a Modern Magyar Képtárban is — megtalálhatjuk. A gyűjteményben szereplő festők nem egy főműve megtalálható más magángyűjtők csodált alkotásai között, és mégis.. . Dr. Rácz István gyűjteménye a benne lévő festői értékeken kívül gazdagabb avval a szeretettel és hozzáértéssel, amely a nem kicsiny egyéni áldozatok árán való szépet-teremtést eredményezte, és amelynek alapja a szépség eredendő és folyton megújuló, sokszor váratlanul felbukkanó forrásába vetett hit. Mi is csak gazdagodhatunk általa. Aknai Tamás ORSZÁG LILI: TEMPLOMOK Varga László: Villanások I ankó a háborúból csak a re- pülőkre és a levélre emlékezett. A nyár észrevétlenül elillant és gyakran gabalyodott arcába a láthatatlanul úszkáló ökömyál, reggelenként már vékony hártya fedte az udvar végében összegyűlt apró tócsákat, A kis faluból minden gyereknek az apja a fronton volt. Az öregeket leszámítva csak három férfi maradt a faluban. — Édesanyám! Irt Édesapám? — kérdezte minden este, mikor az első harangszó után hazatértek a mezőről. — Nem írt... — hallotta anyja tompa hangját — karácsony óta nem írt. — De holnap, holnap biztos vár már a levél, mire hazajövünk . .. Jankó belefúrta magát a jó meleg, hatalmas dunnába és sokszor elmondta magában apja karácsonyi levelét. Addig-addig suttogta, míg ismét hallotta apja kedvesein dörmögő hangját: — Szorgalmas légy Jankó, segíts mindig Édesanyádnak, amíg nem leszek itthon, Te vagy a férfi a házban. Régen elmúlt már a karácsony Beérkezett a Dunántúli Napló felszs- kaiuUat pályázatára. és Jankó egyik nap azon kapta magát, hogy már nem is kérdezte, írt-e az apja. Az éjjel már havazott is, de dél felé elolvadt és úgy vakított a nap, mintha újból nyár akarna lenni. Az öregek csóválták is a fejüket: — Micsoda szeszélyes Időjárás! Jankó Pistával, a sekrestyés fiával ücsörgött a kukoricásban, mikor valami halk morajlás ütötte meg fülüket. Jankó az öregek felé pillantott, de azok halkan beszélgetve, gépiesen tördelték a kiszáradt kukoricaszárakat A morajlás egyre erősödött. — Te, Jankó! — lökte meg Pista. — Mi van? — Nem hallod? Jankó körülnézett, még mindig nem vett észre semmit. Öt is piszkálgatta az egyre erősödő ismeretlen hang. Felállt. Sehol sem látott autót, vagy motort közeledni. A hang már bugássá erősödött, és furcsa módon valahonnét felülről jött Felkapta a fejét és akkor apró, fényes pontokat látott megcsillanni a levegőben. — Nézd Pista! Repülők! Az öregek is észrevették, kiegyenesítették derekukat, tenyerük élét homlokuk elé téve figyelték a repülőket Jankó földbegyökeredzett lábakkal csodálta a csillogó gépmadarakat és számolt: kettő, három, négy, öt. A gépek lassan, méltóságteljesen köröztek és egyre lejjebb ereszkedtek. Néha vakítóan megvillant a szárnyuk és felerősödött búgá- suk. A vezérgép hirtelen lebukott és orrával megcélozta a földet. — Lezuhan! — kiáltott fel Jankó. — A többi is! ftyi egdermedve csodálták a föld 1 felé egyre gyorsuló iramban zuhanó gépeket. Hirtelen valami iszonyú erő a földre teperte őket. Jankónak éles visitás hasított bele a dobhártyájába. Percekig nem hallott semmit, arca, szája, orra tele lett sárral, alig kapott levegőt. — Édesanyám! — akarta kiáltani, de nem hallotta a hangját. Pista mellette feküdt a földön, feje egy pocsolyába ért és nagy, tág- ranyitott szemekkel, mozdulatlanul nézte az ismét magasan keringő, egyre halkuló, csillogó gépeket. — Pista! Mégse zuhantak le! — Elmentek! — Pista! — Mozdulj már meg! — Te! — Véres & szád széle! Töröld már le! — Megharaptad? — Pista! Hallod?! — Pityukám ...!!! S akkor valami iszonyúan belemarkolt a mellébe. — Édesanyám! Édesanyám! — szakadt ki belőle a kiáltás. — Édesanyám! —- A Hst» a«*B tod feüketaß- — Édesanyám! Jöjjön gyorsan! — A Pista nem tud fel-kel-ni... és beléfagyott, rémült zokogással nézte barátját, aki csak megharapta a száját és mégsem tud felkelni, nyitva van a szeme és még mindig látja a repülőket, s megint a nap, és egy ökömyál-szalag lassan, fátyolos, ezüstös csillogással ereszkedik Pista sártól összeragadt, kócos hajára... Jankó ezen az estéin tudta meg, hogy a karácsonyfát nem a Jézuska hozza. Együtt díszítették fel a cserépbe ültetett apró fát, cukor helyett a tavalyi ezüst papírokkal aggatták tele. Gyertyát gyújtottak, anyja halkan morzsolgatta a rózsafűzért. Kint az udvaron hatalmas pelyhekben hullott a hó, betlehe- mes gyerekek csilingelőse hallatszott messziről. Jankó Pistával szokott betlehe- mezni. Szilveszter reggelén csikorgó keményre fagyott a hó. — A füzes melletti tavon már biztosan lehetne csúszkálni, — gondolta Jankó és egy ügyes mozdulattal kirántotta a vödröt a kútból. Egy csepp víz sem löttyent ki a hóra. A postás állt a kapuban. — Jankó, leveletek van! A vödröt felrúgva pár ugrással a kapunál termett. — Irt Édesapám! — szaladt át rajta az ujjongás. — Tavaly is karácsonykor írt! A levelet szó nélkül kikapta a postás kezéből, nem is nézett az arcába, hanem diadal-üvöltéssel szaladt a konyhába. — Édesanyám! — Édesanyám! írt Édesapám! Édesapám írt levelet! — Jézusmáriám! — vetett keresztet az anyja és remegő kezekkel roggyant le a kemence mellé vont fejőpadkára. Jankó kipirult arccal lélegzetvisszafojtva figyelte. — Édesanyám! Haza jön?!! Ugye, most már nemsokára itthon lesz? A nyja hangtalanul olvasott. Széleses, csontos arcából csak a szeme látszott, amely egyre nőtt kerekedett, lassan megtelt érthetet- lenséggel, majd átváltozott jaj-kiáltássá, néma, hatalmas iszonyattá. Hirtelen parányi, vörös ponttá zsugorodott, majd lassan ismét iszonyattá kerekedett, majd sebesen, lassan, megint sebesen, megint lassan tagolva kereste a szavakat, azok értelmét, százszor, ezerszer átrágta, átfutotta, de azok nem változtak a kegyetlen, rideg, zöld papíron. Anyját az esküvőn látta a levél óta először mosolyogni. Csendesen örült a fia házasságának, kedvére való volt a fiatal menyecske. Csak hosszas rábeszélés, veszekedés után vetette le a fényesre kopott, kirojtosodott fekete ruhát és húzta fel az újat, a sötétkéket. A piciny, hófehér gallérocska éveket fiatalított rajta. Jankó még most is. hosszú évek után idegenül érezte magát a városban, de a bányát megszerette. Az éjszakai műszakon voltak legkevesebben. A keresztvágatokból kicsapódó, fáradt levegő melegsé■
