Dunántúli Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-28 / 74. szám

t?79. rrőrcfus 28. Dunantmt ndTito 3 Siklósiak — a városi rangért Esélyesen pályázhat — Egy több központú településhalmaz vonzási központjává válik Hárommillió forint üdültetésre Kilencmillió forintos költséggel ^mmm——— ........c C satornahálózat és szennyvíztelep létesül Pécsváradon Ha kezünkbe veszünk egy olyan tanulmányt, mely azt latolgatja, hogy a magyaror­szági helységek közül melyik válhat várossá később, min­dig megemlítik Siklóst is. — Nem véletlenül, hiszen az Országos Tervhivatal, az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és természete­sen a megye távlati fejlesz­tési elképzeléseiben, tervei­ben is helyet kapott ez a gondolat. Hogy mikor — öt, tíz év múlva — realizálódik, az már külön kérdés. Ma inár talán megkockáztathat­juk azt a kijelentést, hogy elsősorban a siklósiakon mú­lik. * A kormány és a megyei vezetés ugyanis nagyon so­kat tett már azért, hogy elő­segítse, meggyorsítsa a szem­mel látható objektív folya­matot. Az első nagy tett az volt, hogy még 1960-ban Sik­lósra telepítették a Pécsi Kesztyűgyár részlegét, mely 850 embert foglalkoztat ma már. Hogy mit jelent ez egy olyan településen, melynek lakossága a legújabb nép- számlálás adatai szerint sem haladja meg a 7281 főt, alig­ha kell részleteznünk. Nagyon sokat jelentett Sik­lós számára Harkány is, mely tíz ország élenjáró — nemzet­közileg ismert — gyógyfür­dői közé küzdötte fel magát. Abban a tényben, hogy 3—4 ezer idegen fordul meg na- 1 onta Siklóson, nyilván nagy s :erepe van Harkány több i int é'gymillió személyt szám­láló évi forgalmának is. A legsorsdöntőbb esemény i légis a BCM, tehát az a fejlemény, hogy Siklós szom­szédságában építik fel az or­szág egyik legnagyobb ce- l ment- és mészművét. Két- f -áztíz BCM-lakás épül Sik­lósén, s mivel a legtöbb la­kásban más helyről „beván­dorló” műszakiak és szak- l íunkások élnek majd, a község lakossága egyik évről ; másikra 500—700 fővel gya­rapodik. A BCM-lakások, i .eg Siklós egyéb lakásépít- ) ázáséi miatt a község egész 1 «intézmény-hálózata — óvodák, iskolák, kórház, üz- 1 -ték, gyógyszertár stb — szűkké vált, újakat kell épí-. 1 zni. Nyilván, hogy az új lé- t sítményekbe új pedagógu- í ikra, orvosokra, kereskedel- r h alkalmazottakra lesz szük- Skövetkezésképp az ipar- fejlesztés egy kisebb lánc­reakciót von maga után. Siklós egyébként preferált 1 -rület, előnyben, illetve hi- t ^kedvezményben részesül­nek azok az üzemek, ame­lyek ott fejlesztik az ipart. Jót tesz majd Siklósnak a f’-ávaszabolcsi határhíd is, Melynek felépítéséről a na­pokban döntöttek a magyar és jugoszláv szervek. Van tehát perspektíva, az a fel- t evés, ho>*v Siklós lakossága 1975-re elérheti a 10 ezer főt, r.em ábránd, hanem reális le­hetőség. * Dr. Sárosl Mátyás, Siklós 35 éves tanácselnöke, nem szívesen beszél a várossá vá­lás esélyeiről. Előbb nagy­községgé kell válnunk — jegvzi meg, arra célozva, hogv nyáron nyerik el ezt a — sok munkát jelentő — rangot. Et­től függetlenül szorgalmasan tanulmányozza a városiéi- lesztésről szóló építészeti és szociológiai írásokat is, ami arra mutat, hogy tudatában van annak: előttük a nagy lehetőség, a többi elsősorban már rajtuk múlik. Ez egyébként a község kül­ső képén is lemérhető. Tíz éve még alig volt emeletes A PÉCSI KESZTYŰGYÁR kéri „Csongor" jeligét, jelentkezzen A MŰSZAKI , FEJLESZTÉSI OSZTÁLYON a gép ügyében. ház Siklóson, álmos volt az élet is. Most viszont egy egész városrész épül az emeletes házakból. Szerényen számol­va ötszáz családot tudnak el­helyezni az 1975-ig felépülő emeletes házakban. A község tehát „magasodik”, s a szá­mítások szerint 1975-re el­érik a járási jogú, városok egy négyzetkilométerre eső 210 fős' népsűrűségét. — Az emeletes házak miatt meg­gyorsult a község közművesí­tése is. Üj szennyvíztisztítómű épül, hatalmas, ostornyeles fény­csőlámpák szegélyezik már a főbb utakat. Egyre több he­lyen látunk aszfaltburkola­tot, ma már nem is építenek makadámutat. Üj művelődési otthont akarnak emelni, kiál­lításokon törik a fejüket — megélénkült az élet. Csak az ipartelepítés kilá­tásai nem látványosak. Szó van ufp’-an arról, hogy bővül a kesztyűgyár részlege, fej­lesztik a márványbányát, kij- tűnő kerámia alapanyagot ta­láltak, meg ként is felfedez­tek, egyelőre azonban nincs nagyobb terv. Ha e témát bogozgatni kezdjük, megjelenik előttünk Siklós saiátos problémája, a sokat emlegetett többközpon- tuság. * Először a — Siklós jövőjét latolgató — pécsi tervezőktől hallottam ezt a szót, most pe­dig dr. Szabó József, a Járási Pártbizottság titkára, ország- gyűlési képviselő vázol ha­sonló gondolatokat. A lénye­gük a következő: — A felszabadulás előtti Magyarország településszer­kezetére a nagyváros -f- fal­vak tengere képlet volt a jel­lemző, Közismert példája en­nek Baranya, valamint a ve­lünk szomszédos Somogy me­gye. Siklós övezetében egé­szen más településszerkezet alakul ki. melyben az ipar Beremendre, s — távlatok­ban — a Dráva partján épü­lő üzemekre boncentrálódik. A pihenés központja Har­kány, a közigazgatás-művelő­désügyé pedig Siklós, mely természetes vonzási központot alkot e településhalmaz kö­zepén. Mivel a tíz-húsz kilo­méteres távolság nem távol­ság többé, a környékbeli üze­mek legtöbb do’gozója Sik­lóson él majd. s onnan kö­zelíti meg a munkahelyét. A jelenlegi folyamatból ítélve, kétségtelenül ez a ten­dencia az uralkodó. Még fel sem épült a BCM. de már fel­vetődött, hogy hasznosítani kellene a vele szomszédos. 15 ezer négyzetméter alapterü­letű barakkvárost. Valószínű, valamilyen ipari célra fogiák felhasználni, következésképp Beremend ipari túlsúlya fo­kozódik. Üiabb gyógyszállók építésére készülnek Harkány­ban. következésképp a szol­gáltatások erőtelies fejlesz­tésére lehet számítani. Siklós egyébként közigaz­gatási egységet alkot Har­kány, Terehegy és Máriagyűd községekkel. Máriagyűd és Siklós között nem egészen egy, Siklós és Harkány kö­zött 4 kilométer a távolság, bár ez is csökken a beépí­tések következtében, nem be­szélve a két települést ösz- szekötő arborétumról, illetve erdőről. Ami pedig Tere- hegyet illeti, az már össze­épült Harkánnyal. Hogy mi lesz ennek a vége? Talán egy 16—20 ezer la­kót számláló kisváros 1980 táián. A négy település össz- népessége már ma is 11 és félezer főt számlál. Számok Pécsett — a csecsemőket is számítva — minden harma­dik ember bérlettel utazik, a havonta eladott bérletek | több mint hatvan százaléka pedig az összes városi autó­buszra érvényes. Ha valaki­nek kedve támadna autóbu­szon bejárni Pécset, 170 ki­lométert kellene kocsikáznia, ennyi a várost behálózó au­tóbusz-vonalak távolsága. Hozzávetőleges számítások szerint naponta 180—200 ezer ember utazik autóbusszal Pé­csett. Ezt a hatalmas forgal­mat a huszonnégy óra alatt indított 2400 járat bonyolítja le. A gépkocsik többsége az éjféli órákban leáll, az éj­szakai utasok öt kombinált — több vonalat is érintő — járattal juthatnak haza. Ahhoz, hogy viszonylag el­fogadható tempójú legyen a közlekedés, naponta közel száz társasgépkocsinak kelle­ne jönni-menni a városban. Jelenleg 80—85 autóbusz küszködik a forgalommal. A kocsikat minden áldott nap húsz órán keresztül hajtják, a gépkocsivezetők legalább tíz órát dolgoznak. A „csúcsok” ideje: reggel hattól nyolcig, délben tizen­kettő és kettő, délután négy és hat óra között. A legzsú­foltabb járatok: tízes, hú­szas, negyvenes. A pontosság kedvéért meg kell jegyezni azt is, hogy — nem hivatalos becslésem sze­rint — csúcsforgalom idején legalább ötezer ember szidja a közlekedést,.. Tapasztalatok „A tessék középen előre menni!” felszólítás már olyan a pécsieknek, mint delente a A Közalkalmazottak Szak- szervezete az idén három­millió forintot költ szociális, kulturális és üdülési célokra. A művelődési intézmények, klubok, művészeti csoportok támogatására több mint 600 ezer forintot irányoztak elő, üdültetésre és az idős szak- szervezeti tagok segélyezésé­re másfélmillió forintot szán­nak; a sportköröket félmillió forinttal támogatják, ezenkí­vül a szakszervezet félmillió forinttal járul hozzá SZOT üdülők építéséhez. harangszó. Annyit is törőd­nek vele. A kalauznö hangja két végállomás között a csen­des könyörgéstől a vésztjósló sikolyig mindent végigját­szik— különösebb siker nél­kül. Pedig az autóbusz egész­séges „belső közlekedésével” gyorsabbá lehetne tenni a fel- és leszállást, rövidíteni a menetidőt. Ez még nem megy, mindenki ragaszkodik a megszokott helyéhez — kü­lönösen a csuklós rész ked­velt — tapodtat sem tágít —, a lépcsőn meg egymást ta­possák az emberek. Energikus férfi. Középen száll fel, fütyül arra a húsz- huszonöt emberre, aki türel­mesen kaptat felfelé a hátsó ajtón. — Középen nincs felszál­lás! — Nekem mondja? — Kérem tessék leszállni! — Na ne játssza meg ma­gát! A busz áll, az utasok un­ják a szópárbajt, valaki már azt ígéri, hogy lerugdossa a lépcsőn — mire leszáll. Amit ordítva közöl az utasokkal és a személyzettel, arra szok­ták mondani, hogy nem tűri a nyomdafestéket... Szeszélyesek a pécsi bu­szok. Az indulási időben jó- szerint csak a végállomáson lehet biztos az utas, a köz­beeső megállóknál szerencse kérdése mikor érkezik a ko­csi. A késést számon tartják az emberek, s odakiabálnak a vezetőnek: „már megint kártyáztak?” A kívülálló nem tudja: gyakran a kártyázás­nál sokkal fontosabb ügyek elintézésére sem jut ideje a gépkocsivezetőnek. A késés inkább az utasok miatt van, ha lassúbb a fel- és leszál­lás, vagy szokatlanul nagy tömeg verődik össze a meg­állóknál Egyik nagy vívmányunk lenne, ha sikerülne megol­Hosszú évek óta megoldat­lan a szennyvíz elvezetése Pécsváradon. Különösen a hóolvadás, csapadékos időjá­rás esetén aggasztó a hely­zet a község központjában. A gépállomásról, a gyógy­pedagógiai iskolából és egyéb helyekről kiömlő szennyvíz, az esővel és talajvízzel ke­veredve szinte elárasztja az utcákat. Nehezíti a helyzetet, hogy az agyagos talai kevés nedvességet szív magába. így a házak előtt hömpölygő szennyes vizet gyakran kell szippantással eltávolítani. dani a kalauz és utas békés egymás mellett élését. Külö­nösen a kedves utas az, aki eleve indulatosan fogadja a kalauz minden ténykedését. Pedig nem buzgalomból kia­bálja rekedfre magát... A fővárosban sorban áll­nak a megállóknál, a pécsi megállók mindegyike han­gyabolyhoz hasonlít a csúcs- forgalom idején. Ez bizonyos fokig érthető is, mert hiába várnak fegyelmezett sorban az utasok, ha három típusú kocsi közlekedik ugyanazon a vonalon, s egyiken elöl, másikon hátul kell felszállni. Ez persze még nem jelenti azt, hogy feltétlenül az ököl­jognak kell érvényesülnie a felszállásnál. Sokkal simáb­ban vonulhatna el a „csú­csok” emberhulláma, ha va­lamivel fegyelmezettebbek, udvariasabbak lennénk. Pil­lanatnyilag ez lenne az egyet­len megoldás arra, hogy el­viselhetővé tegyük a város­beli ingázást, mert arra nem lehet számítani, hogy a kö­zeljövőben ugrásszerűen meg­nő az autóbuszok száma. Egyébként abban az esetben sem lehetne elkerülni a na­pi három „csúcsot”. „A köz­lekedés olyan, mint az idő­járás — mondja Dede Sán­dor forgalmi osztályvezető —, nem lehet pontosan ki­számítani, mindig tartogat valami meglepetést” Emberek Nem lehet már messze az idő. amikor SZTK-receptre írják fel az autóbuszbérletet. Több idős ember ugyanis ki­fejezetten orvosi javaslatra buszozik: vesekövesek, jót tesz nekik az utazgatás... Találkoztak olyan asszony­nyal, aki reggelente kétszer- háromszor fordult a busszal, az unokájával együtt, mond­ván. hogy ilyenkor sétáltatja egy kicsit a gyereket... Van akit a gépkocsivezetői figyelmeztetés — szabályta­lanul szállt fel — annyira sértett, hogy többszöri levél­váltásra volt szükség önérze­tének helyreállítására. Termé­szetesen „hivatalból díjátalá- nyozva” küldte a leveleket — nyilván mert közügy. A gyerekek szemmellátha- tólag roppant élvezik az uta­zást. némelyik mama min­den reggel közelharcot vív a leszállás érdekében. Any- nyira viszont ne élvezzék, hogy „játékszer” legyen be­lőle, mert erősen terjedőben van az az új divat, hogy „ne­sze fiam, itt a bérlet, utaz­gass egy kicsit...” • ---­V ágyak Több gépkocsi, még több gépkocsivezető, udvarias uta­sok, udvarias személyzet... Talán elég is ennyi. D. Kónya József Szársomtyé Szokolal Wt. Magyar László És akkor az utas... A közlekedés közelről Az ököljog renaszánsza? — „Nesze fiam, itt a bérlet' Orvosság a vesekőre A község fejlődése szem­pontjából oly fontos problé­ma megoldására még az el­múlt évben határozatot ho­zott a Községi Tanács végre­hajtó bizottsága Tapasztalat- cserén jártak Bonyhádon, ahol viszonylag kis költség­gel létesített szennyvíztelep működik. Hasonló épül Pécs­váradon is egy két lépcsős, 1973-ig megvalósuló kilenc­millió forintos beruházási program keretében. A telep, valamint a csatornahálózat megvalósítására fordítja a községfejlesztési alapot a he­lyi Tanács, segít a Járási Tanács, és 5 millió forint támogatást ad a Megyei Ta­nács. Mindezek mellett a vállalatok és intézmények is részt vállalnak a tervek meg­valósításában. Kiviteli szerződést kötöttek a Pécsi Közúti Építő Válla­lattal és a munka a közel­múltban megkezdődött. Jelen­leg a községen keresztül hú­zódó gerincvezetéken dolgoz­nak, amely előreláthatólág a nyár elejére elkészül. 1971. március 31-ig megvalósul a háromezer lakóegyenértékű biológiai oxidációs rendszer­ként működtetett szennyvíz- telep is. A szennyvíz csator­na építésével egyidőben a csapadék zárt rendszerű el­vezetésére is éDÍtenek csator­nákat. A KPM ígéretet tett arra, hogy a fentiek meg­valósulása után kétmillió fo­rintos költséggel felújítja az utakat a csatornázott része­ken. A gerincvezeték a Vár ut­cától a tsz-majorig halad, és a beruházás második lépcső- jeként a Dózsa György út, valamint az újtelepi rész csa­tornázása is megtörténik. Április — ■ i üzemegészségügyi hónap Az idei áprilist is az üzem­egészségügynek szentelik az egészségügyi szervek. A prog­ramról dr. Puskás Ödön me­gyei üzemi főorvostól kap­tunk tájékoztatást: — Az áprilisi „üzemegész­ségügyi hónap” rendezvényei közül nagy fontosságot tulaj­donítunk a Pécsett április 10- én tartandó tudományos ta­nácskozásnak. melyen orszá­gos nevű szakemberek rész­vételével beszéljük meg az üzemegészségügy aktuális problémáit. Április 23—24- én a nagykozári Virágzó Tsz segítségével kétnapos prog­ram keretében gyakorlati be­mutatók mellett mezőgazda- sági és egészségügyi szakem­berek vitatják meg a mező- gazdasági nagyüzemek egész­ségügyi ellátása továbbfej­lesztésének lehetőségeit. A kisebb üzemek egészségügyi felelősei és elsősegélynyújtói részére április 15-én és 18-án Pécsett egésznapos tovább­képzéseket szervezünk. — Az „üzemegészségügyi hónapban” országos versenyt szeretnénk indítani az üzemi Vöröskereszt szervezetek megerősítése céljából. A vö­röskeresztes aktívák az üzem- egészségügy számtalan terü­letén segítségére vannak az üzemorvosnak és az üzem­egészségügyi szolgálat ma már szinte elképzelhetetlen az ő segítségük nélkül. — A továbbiakban film­vetítésekkel, előadásokkal szeretnénk ismételten felhív­ni a figyelmet arra, hogy a túlzott alkoholfogyasztás mi­lyen károsodást okoz az egyénnek és a társadalom­nak egyaránt. Ez ugyan üzemegészségügyi vonalon nem jelent olyan súlyos problémát, mint a lazább kötelékben dolgozók, vagy az ifjúság szempontjából, mégis fontosnak tartjuk, hoev ez­zel a kérdéssel is foglal koz* zunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents