Dunántúli Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

6 Dimanitttt nat»in * 1970. március 24. Nagy életek, nagy emberek BARANYA 1786-BAN A MECSEK FÜVÉSZE Két évszázaddal ezelőtt Európának szinte minden országát, Kisázsia és Észak-Afrlka nevezetesebb helyeit sorra bejárta Jenne, másnéven Lebprecht, a Mama-parti Frankfurtból szár« mazó világutazó. 1786-ban, a Fekete-tengerhez utaztában Bara­nyába is eljutott, s az itt látottakról beszámolt a pesti Trattner-nyomda kiadásában 1788-ban megjelent útleírásának egyik fejezetében. Füvész, füvész, — ízlelge­tem a régi, ritkán használt szót. Növénytudóst jelent. — Szép szó, szép hivatás a fü- vészkedés, de bizonyosan a legszebb, ha valaki a Mecsek füvésze! Egészen bizonyos ugyanis, hogy nincsen szebb, mint például a mandulavi- rágzásos márciusi Mecsek! Dr. Horvát Adolf Olivért a Mecsek tartja immár 40 éve igézetében. A Janus Panno­nius utcában a szoba olyan egyszerű, boltíveivel olyan előkelőén régi, mint Clair­veaux egyik cellája. S a cella lakója? Dús, ezüstösen csilla­nó haj. Átható nézés. Nem kiszikkadt arc. Nyoma sincs a 70 felé indulóknál már szo­kásos mélyfaragású beráz- dáknak. A szem kékje vilá­gos. Ez nem tud vijjogva le­csapni. Ez csak néz bölcsen és megértőn, mint aki nagy titkok ismerője. Ezt az arcot a Mecsek virágainak illata formálta, érlelte: valami kü­lönös és kimondhatatlan derű árad belőle. Ez tehát az az ember, aki a botanika szá­mára felfedezte és meghódí­totta a Mecseket! ö az, aki személyesen ismeri a Mecsek minden fűjét, fáját, s a fű, fa is mind ismeri őt. — 1500 fajt és 160 új, ezen a tájon eddig ismeretlen nö­vényt határoztam meg, köz­tük a vadribizlit, mocsári li­liomot, s a hóvirágnál ko­raibb bájos sárgavirágú tél­temetőt. Sok-sok millió évvel ezelőtt az Alföldet borító tengerből a Mecsek szigetként emelke­dett ki, ezért őrzi az ősidők virág-emlékeit. — Csöndben nézzük a vetített ragyogó szí­nes diapozitíveket, — Buchert Adám művészi felvételeit. Az áhitat némaságát csak egy- egy magyarázó szó, mondat töri meg: — a molyhos töl­gyek regimentje, — a virág­zó kőrisek, — a szelíd gesz­tenyék, — a szálas fenyők, — a vadpünkösdi rózsák Hossfcú- heténynél, — az olasz szige­tekről ismert tengerparti üröm. — a kékvirágú me- csekfű, melyből a köhögős hurutok gyógy teáját főzik, — ez pedig itt a Mecseken kí­vül, Róma határában, a Némi | tó partján is hongs lónyelvű csodabogyó, — ez meg az ibolyaszínű májvirág, — ez a feellőrózsa, — a pikkelypáf­rány, — a legközelebb csak Triesztnél, Rijekánál találha­tó bakszarvú lepkeszeg és a magyar kikerics, — ez a messzi délről itt megmaradt illatos hunyor, amely arról híres, hogy megjelenésével menthetetlenül életre kacagja Tavaszkisasszonyt... Horvát Adolf Olivér 1931- ben került Pécsre tanárnak. A Nagy Lajos Gimnáziumban ekkor egy 100 éves herbáriu­mot vett át, s Jávorka Sán­dor egyetemi tanár buzdítá­sára kezdte kutatni a Me­cseket a herbárium felújítá­sa, kiegészítése céljából. Ez a munka azonban egy-kettőre túlnőtt az eredeti célkitűzé­sen. 1942-ben Pécsett már megjelent „A Mecsekhegység és déli síkjának növényzete”, — 1943-ban pedig a „Külső- ' Somogy és környékének nö­vényzete” c. munkája. A kö­vetkező 10 év a Mecsek cö­nológiai, növénytársulási ku­tatása, feltárása jegyében telt el. A Külsősomogy flóraműve lett doktori értekezése, majd a közben csaknem százra emelkedett szakcikk publiká­lása után 1958-ban a bioló­giai tudományok kandidátusa lett. Jávorka Sándor és Máté Imre akadémikus javaslatára 1952-ben a Magyar Tudomá­nyos Akadémia kiemelt terv­témájának kutatásával bízta meg és célhitelben részesítet­te. 1969-ig, nyugdíjbavonulá- sáig a Széchenyi Gimnázium­ban heti 10 órában kellett csak tanítania, s így ez a kedvez­mény is segítette abban, hogy minél zavartalanabbul kutató munkájának élhessen. Most, hogy 1970-ben a 40 éve kez­dett munka eredményét az Akadémia német nyelven megjelenteti, természetes, hogy a hazai, nem pusztán tudományos, de a szélesebb közvélemény is tudomást sze­rez munkásságáról. — A különböző külföldi — pontosan: a 19 európai és egy amerikai — kongresszuson tartott előadásaimról egy­egy apró hír természetesen megjelent a hazai sajtóban is, sőt napilapjaink közül a Magyar Nemzet 1964-ben hosszabb cikket is közölt ró­lam .. Tavaly pedig, szű- kebb hazámban az a megtisz­teltetés ért, hogy a harkány- fürdői Kitaibel Pál-emlékmű leleplezési ünnepségére en­gem is meghívtak. Takács Gyula megyei tanácselnökhe­lyettes tudta és értékelte, hogy Kitaibel két baranyai utazásának anyagát kritikai­lag én dolgoztam fel'és ren- deztem<l939-ben „Kitaibel Pál Baranyában" címmel sajtó alá. Most meg ezen a tava­szon itt Pécsett hirtelen egy­más után két kitüntetésben is részesültem: a városi Termé­szetvédelmi Bizottság elnöké­vé választottak, aztán a Ma­gyar Tudományos Akadémia pécsi biológiai szakbizottságá­nak tagjává is kineveztek. — Próbáljuk meg tömören, csak néhány mondatban a 40 év tudományos munkásságát összegezni! — A biológiának egyik szép ágát, a növénytársulások ku­tatását végeztem, aminek eredményeit technológiai el­járásaikban elsősorban az er­dőgazdaságok hasznosíthat­ják. Baranyában 200 ezer hold rét és legelő van. A növény- társulások ismerete nélkül ezt a területet nem lehet korsze­rűen feljavítani. Nemcsak ná­lunk, hanem Európa sok ré­szén is súlyos hibákat követ­tek el az erdősítés terén, mert hogy csak egy példát mond­Március végén, 25 évvel ezelőtt Debrecenben az ideig­lenes magyar nemzeti kor­mány és Puskin követ, a Szovjetunió képviselője kö­zött létrejött a megállapodás a Magyar Rádió adásainak újbóli megindításáról, a fegy­verszüneti szerződés korláto­zó rendelkezéseitől függetle­nül. Két héttel később már lehetett úgy kérni találkozót, hogy „7-re ma várom a Nem­zetinél”, mert ekkorra a Rá­dió műszaki szakemberei üzembe helyezték a főváros szívében a — ma már le­bontott — Nemzeti Színház­nál állt villanyórát, öt más utcai órával együtt. Űjabb két hét múltán megkezdő­dött az utcai hangszórók fel­szerelése — mivel a rádió­vevő készülékek üzemben tartására még nem volt en­gedély — és az első szabad május 1-én a szabadság-hegyi adón át a déli harangkon- dulás nyitányával ismét meg­szólalt a Magyar Rádió. Elsőként a hírszerkesztőség látott munkához. Miután 1945. augusztus 21-én a Szövetségi Ellenőrző Bizottság a rádió­jak, fenyőt ültettek olyan te­rületre, ahová az nem való. A talaj' termőereje elpusz­tult, s természetesen később maga a fenyves is. Az aljnö­vényzetből tehát először is meg kellett állapítanom, hogy a Mecseken mi volt az ural­kodó fafaj, a törzserdőmarad- ványokból pedig ki kellett kutatnom a legjobb fajokat, így az erdőmaradványokból rekonstruáltam a természet ősi rendjét, amelynek alap­ján nem tévedhet d modern gazdálkodás. Megismertük te­hát a Mecsek erdejének tit­kát! Elkészítettem aztán a Mecsek termőhelyi, mező­gazdasági és fásítási, növény­földrajzi térképét, melyet dr. Swierkiewicz József igen szé­pen megrajzolt. Ez az első egy egész hegységről 1:10 ez­res méretű növényföldrajzi térkép hazánkban. S éppen ezzel kapcsolatban írt nem­rég az Akadémiai Kiadó, hogy a térképet csak feketén tudják kinyomatni: mert a színes 22 ezer forintba kerül­ne ... Am nem véletlenül volt apai nagyanyám Bor­nemissza Eleonóra, annak a Gergelynek a leszármazottja, akinek apja Pécsett kovács volt... Ügy látszik, valami leleményt örököltem: elmen­tem a Városi Tanácsra, a Me­cseki Erdőgazdaság igazgató­jához, s a pécsi Városi Ide­genforgalmi Irodához, s az eredmény: a három szerv a színes nyomáshoz a pénzt biz­tosította. Harcos Ottó hallgatásra vonatkozó koráb­bi tilalmakat eltörölte, na­ponta két hírperiódusban ke­reken 80 percnyi (a teljes műsornak 14 százalékát ki­tevő) híranyag került az éter hullámaira. Az újjáépült la­kihegyi antennatoronynak — ami akkor a maga 314 mé­terével Európa legmagasabb építménye volt — az üzem­behelyezése (1946 december) után már havonta átlag 25— 30 ezer sor »hírt közölt a rádió. Apropo: bemondók: A régiek közül csak öten ma­radtak a rádiónál. Az új bemondókat, szám szerint tízet, 19 olvasópróba során ezer jelentkező közül válasz­totta ki a rádió-igazgatóság. Amikor ők is munkába ül­tek. a mikrofon elé. a havi műsoridő már 702 óra és 45 perc volt (a Budapest I-en 500 óra és 45 perc, a Buda­pest Il-ön 202 óra). A sokáig hallhatatlan rá­dióból 1945. május 5-én le- I hetett hallani a háború utáni első rádiószínház-műsort Az 1946-os évben már 471 új és régi színésszel dolgozott a drámai osztály. Oécsből ezúttal ismét Sop- ronon és Kőszegen át vezetett utam. Minthogy ezekről a helyekről már ír­tam horvát-, olasz- és fran­ciaországi úti beszámolóm­ban, így ezeket figyelmen kívül hagyom. Körmendnél jobbról elhagytam a Horvát­országba vezető országutat, s balra fordultam Egerszegen és Nagy-Kanizsán át Nagy- Sziget felé, mely egy, a Fes- tetich-urasághoz tartozó vá­ros a kis Almás-patak mel­lett. Emögött, a mocsárban ál­lott egykor egy' jelentéktelen erődítmény, melyet hosszú időn keresztül a törökök, majd az osztrákok ostromol­tak s foglaltak el — emiatt vált a történelemben ismert­té — és amelyet most II. József császár fen temlített Festetich úrnak egy csekély összegért eladott azzal a fel­tétellel, hogy rombolja le. Ez már részben meg is tör­tént. Korábban Nagy-Sziget kö­rül egy nagykiterjedésű mo­csár volt, mely a levegőt na­gyon egészségtelenné tette. A földesúr gondoskodott kiszá­rításáról, s hol korábban poshadt víz és nád volt, most szép mezőt és réteket látha­tunk. Árkokat ásatott, hogy a víz lefolyhasson, s az így nyert földet ingyen szétosz­totta, sok évre adómentessé tette. Ezzel a szorgalmas föld­művelőket arra sarkallta, hogy a munkát maguk ve­gyék át. Itt kezdődnek már a dohányültetvények, a le­velei nagysága és zsírossága révén oly híres pécsi dohá­nyé, melyet mindenekelőtt Olaszországban és Franciaor­szágban kedvelnek. Innét Lőrincen át Pécsre érkezhetünk. Ennek a városnak igen szép fekvése van, egyik ol­dalról zöld hegyek s kőhal­mok, a másikról legelők és kövér földek veszik körül, melyek igen kellemes sétát kínálnak. Maga a város ki­csiny, a külvárosok azonban annál több helyet foglalnak el, s mindkettőben különféle szép épületek találhatók. Különösen érdekes egy cserzővargának a háza a bu­dai kapu előtt, melyről az idegen nem is gondolná, hogy itt található, s amelyben ál­landóan különféle rangú em­berek jönnek össze. Az eme­leten egy nagy és egy kis táncterem van, az előbbi szé­pen kifestve, tükrökkel és csillárokkal díszítve, azután négy billiárdszoba, a föld­szinten pedig fürdő a hölgyek és a férfiak számára. Az épülethez csatlakozó kert na­gyon szépen elrendezett s mindenféle kényelemmel el­látott. A város dómtemploma min­den bizonnyal az egyik leg­nagyobb s legékesebb temp­lom Magyarországon. Oly tá­gas, hogy a lakosok állítása szerint négy szószékről egy­szerre négy nyelven lehet prédikálni: nevezetesen né­metül, latinul, magyarul és horvátul, anélkül, hogy az egyik szónok a másikat hal­laná. A négy szószéket való­ban láttam. A templom bolt­hajtásos mennyezete pillé­reken nyugszik, a hátuk mö­gé oltárokat helyeztek. A ha­jót mintegy húsz lépcsővel megmagasították, amely alatt — éppen annyi lépcső lefelé — egy földalatti templomba juthatunk. A dóm mellett van a püspök nagykiterjedé­sű palotája. Ennek egyik szárnyában egy jelentős könyvtár található, melyet az előző püspök gyűjtött össze. Ebben ma már sok befeje­zetlen mű van, mert a mos­tani püspök semmit sem pó­tol. A püspöknek és a szé­keskáptalannak igen nagy a jövedelme. A város előtt folyik el egy soha el nem apadó patak, mely télen sem fagy be, s amely mintegy húsz különfé­le malmot hajt, többek kö­zött egy püspöki papírmal­mot is. Az - ezekből a mal­mokból származó liszt és egyéb őrlemény jelentős ke­reskedelmi cikk, s evvel lát­ják el fél Horvátországot, va­lamint a varasdi hadikerület egy részét. Hasonlóképpen jelentős kereskedelmet foly­tatnak az itt készült talp­bőrrel és cserzett bőrreL Pécs körül nagyon sok ki­váló dohányt termelnek, eze­ket különösen Olaszországba és Németországba szállítják. Az itteni bor hasonlóan jó. Évekkel ezelőtt a város előt­ti egyik területen indigót termesztettek. Selymet ugyan­csak tekintélyes mennyiség­ben állítanak elő. A városban német és la­tinnyelvű elemi iskola és egy gimnázium van. Ez utóbbi napról napra gyarapszik, mióta egy királyi komisszá- riusnak itt van a székhelye, s ezáltal több pénz kerül for­galomba. Péccsel kapcsolatban emlí­tésre méltó még a sok víz­tároló, tiszta és jóízű forrá­sai, melyek közül néhányat már régen idevezettek. Ez a terület egykor ugyanis tö­rök fennhatóság alatt állt. Még most is látható sok, részben romos, kerek török épület, melyeket fürdőnek használtak. Ezeket most egy- re-másra lerombolják, s he­lyükre lakóházakat emelnek. Siklóson át —, ahol egy magas hegyen az a kastély látható. melyben egykor Zsigmond császár rabosko­dott — majd Baranyaváron keresztül értem a Dráva fop Ivóhoz. Ez Magyarország és Horvátország határa, mely­nek túlsó oldalán Eszék vára fekszik. Sarján Miklós Hogyan szólalt meg a Rádió Ezren jelentkeztek bemondónak Megyénk haladó erőinek a fejlődésében jelentős állomás volt a Magyar Kommunista Párt III. kongresszusa. A jó pénz megteremtése, a Bal­oldali Blokk akciói, a reak­ció elleni tömegmozgalmak szemmel láthatóan balra vit­ték a fejlődést Baranyában is. Az MKP pécsi szervezetei 1946. szeptember 7*én közös értekezletet tartottak. Megál­lapították, hogy a felszaba­dulás óta végzett megfeszített munkával egyre inkább is­mertté válik megyénkben a kommunista mozgalom igazi célja, s mind többen támo­gatják. követik a párt politi­káját A III. kongresszus Idején 1946 őszén Baranyá­ban 249 pártszervezet műkö­dött közel 20 000 taggal. v A pécsi MKP szervezetek az alábbi javaslatokat juttat­ták el a Központi Vezető­séghez, illetve a III. kong­resszust előkészítő bizottsá­gokhoz, © Gyorsabb és hatéko­nyabb eljárást kell biztosí­tani a reakció ellen. © A jó forintot minden áron meg kell védeni. A fo­rint védelmének legmegfele­lőbb módjai: a tőkések dol­goztatása, a háborúban szer­zett vagyonok elkobzása, a munkanélküliség leküzdésére, © Szélesíteni kell a dolgo­zók kivívott jogait, © Több munkásvédelmi in­tézkedést kell hozni. © Meg kell gyorsítani és befejezni a földhözjuttatottak telekkönyvezését, © Erősíteni kell a mun­kás-paraszt szövetséget, © Ki kell söpörni a reak­ciót a földbirtoktörvény vég­rehajtásából, © Fel kell számolni a kor­rupciót a telepítéseknél, ® Támogatni kell a kis­iparosokat, ® Ki kell dolgozni az ifjú­ság nevelésének alapelveit, © Meg kell nyerni a neve­lőket, © Szilárdítani a Baloldali Blokkot, © Együtt kell működni a szomszédos államok kommu­nista pártjaival. Ez a javaslat egyben a ba­ranyai pártszervezetek prog­ramja is volt Alapvetően he­lyesen határozták meg a leg­fontosabb országos és helyi teendőket A népi demokratikus for­radalom továbbfejlődésének legdöntőbb feltétele az volt, hogy a széles néptömeg fel­ismeri-e igazi érdekeit a Kommunista Párt politikai irányvonalában. Baranyában is torzulásmentes politikát kellett folytatni. Harcolni kellett a párt politikáját bal­ról támadó szektás koncep­ciók és gyakorlat ellen. 1946 őszén. Pécsett, a budai kül­városban kikiáltották a pro­letárdiktatúrát, amikor még ennek nem értek meg az elő­feltételei. Általános értelmi­ség-ellenes hangulat lett úr­rá sok telepes pátszervezet- ben, amelynek alapja a fa­lusi jegyzők, főjegyzők egy részének reakciós magatartá­sa volt. A telepes párttagok túlnyomó többsége egykori cselédekből, zsellérekből ke­rült ki. „akiket az urak min­dig irányítottak, s most nem akartak velük együtt dolgoz­ni”. De harcolni kellett a jobb­oldal ellen is. Erősödött a tömegszerveze­tekben végzett felvilágosító munka. Bár a szakszerveze­tekben még mindig erősen hatott a szociáldemokrácia ideológiája és politikája, „de 1946 őszétől kezdve erősödött a kommunista irányzat is”. Az UFOSZ-nak és a FÉ- KOSZ-nak 1.946 őszén 60 000 tagja volt a megyében, nem volt tehát közömbös, hogy ezek a szegényparaszti szer­vezetek melyik párt irányí­tása alatt álltak. Egészségesen fejlődött az MNOSZ és a MADISZ tag­sága is, amelyek a nők és az ifjúság között végeztek felvilágosító munkát. Nem volt még elszigetelt az a vé­lemény, hogy „az asszonyok maradjanak a fakanálnál, a politikát a férfiak csinál­ják”. Meg kellett javítani a sajtó terjesztését is. A Dunántúli Napló, a Magyar Kommu­nista Párt Baranya megyei lapja 1946 őszén 4000 pél­dányban jelent meg, késve jutott el a községekbe. A siklósi járásból beérkezett je­lentések alapján voltak olyan községek, ahol a sajtó egész heti számait csak vasárnap kapták meg. Egyes kisebb te­lepülésekre hónapokon át nem került semmiféle újság. Az MKP III. kongresszusa kötelezően vetette fel az ap­ró, türelmes felvilágosító munkát a baranyai kommu­nisták számára is. Már a kongresszus előtt is, de kü­lönösen a kongresszus után megindult a falujáró mozga­lom, amel> hez hasonló poli­tikai akció nem volt még a I megvében. A reakció idejé- ’ ben felismerte e mozgalom politikai céljait, s mindent elkövetett lejáratása érdeké­ben. A Kisgazdapárt lapja 1946. szeptember 15-én azt írta: „A falujárás a Kom­munista Párt egyik propa­gandakísérlete. hogy lebont­sa a vidék népének idegen­kedését a kommunistákkal szemben.... de a paraszt­ság nem adja olcsón politi­kai meggyőződését”. Lénye­gében igaz volt ez. Csak a kisgazda jobbszámy azt nem látta, hogy a parasztság je­lentős részének politikai tu­data nem állhat meg a mér­sékelt irányzatok fokaináL Dr. Fehér István Dr. Horvát Adolf Olivér Az MKP III. kongresszusa

Next

/
Thumbnails
Contents