Dunántúli Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-22 / 69. szám
1970. március 22. 3 napló A feszültségek feloldhatók Néhány gondolat az 1970-es év gazdasági problémáiról Befejezték Pécsett u Aesády utcai tízemeletes lakóházak építését, a felvonulási épületeket lebontották és megkezdték a házak környékének parkosítását. Az idén nem lesz nyereség... Alapozás, gondokkal ^ A selejt csökkent, de még mindig sok || A műszaki teltételek már az idén jobbak lesznek ^ Beszélgetés a Porcelángyár igazgatójával Az év eleje a gazdasági életben a számvetés és tervezés időszaka. 1970-ben ennek a feladatnak fontosságát növeli, hogy ez az esztendő a III. ötéves terv befejező é 3 egyben a következő ötéves tervciklus előkészítő éve. Ezzel magyarázható az a közérdeklődés, amely a téma körül napjainkban kialakult. Miután lassan az első évnegyed végén tartunk, természetes, hogy a vállalatok, üzemek, szövetkezetek tervei már elkészültek és a szokásos termelési tanácskozások révén a dolgozók előtt ismertté váltak. Az idei feladatok reális számbavételéhez a termelés zavartalan továbbfolytatásához kellő biztonságot nyújt az a kiegyensúlyozott fejlődés, amely ma jellemzője népgazdaságunknak. Jobb kapacitáskihasználást Az általában jó gazdasági „közérzetünket” azonban több olyan jelenség nyugtalanítja, amelyeket nem vehetünk egyszerűen tudomásul. Ezek a gyakran emlegetett feszültségek részben régebbi keletűek és hazánk gazdasági szerkezetéből adódóak, másrészt olyanok, amelyek az utóbbi években keletkeztek és az átmenet számlájára írandók. Természetesen nem lehet közömbös számunkra, hogy ez az átmenet mennyi ideig tart és éppen ezért az 1970-es év egyik alapfeladata ennek a folyamatnak gyorsítása. A szóbanlévő feszültségek közül a termelés és a szükségletek kérdése kívánkozik az első helyre. Ismeretes, hogy a múlt évben a fogyasztók megrendelései alapján az ipari termelés mennyisége mind országosan, mind a megyében ilyen szerény mértékű — mindössze 2—3 százalékos növekedést ért et Ez önmagában még nem lenne hiba, mert a termelés jobban igazodott az igényekhez, mint korábban és a kibocsátott termékek nem rekedtek a rak- < árakban, hanem csaknem tolja* egészében értékesítésre kerültek. De az már egyáltalában nincs rendjén, hogy azokból a termékekből sem termeltek eleget, amelyekre az Igény és kapacitás egyaránt megvan. Erre utalnak a megyei tapasztalatok Is. A Statisztikai Hivatal által nyilvántartott, a megye Ipari struktúráját jellemző 70 fontosabb termék közül a múlt évben 37-ből kevesebbet gyártottak, mint 1983-ban. Ezek között olyan cikkek is szerepelnek, amelyekből egész éven át magas kereslet mutatkozott, például szén, cement, tégla, bútor, konfek- eiós áruk, élelmiszerek stb. Az okok eléggé ismertek: nyersanyaghiány, késedelmes rendelések, a műszaki fejlődés lassú volta stb. A lényeg azonban az, hogy a rendelkezésre álló kapacitás a jelenleginél nagyobb ütemű ipari növekedést is lehetővé tenne. Ehhez azonban jobb piackutatásra és az Igények által követelt rugalmasabb átállásra volna szükség. Áz építőipar fejlesztése A problémák között már szinte közhelynek számít az építőipar évek óta tartó kapacitáshiánya, amely az elmúlt két évben inkább fokozódott, mintsem enyhült A korábban megkezdett jelentős számú építkezések nagy nyomást jelentenek erre a szakmára, de a tovább növekvő beruházási kedv folytán is újabb igények keletkeztek, amelyeknek az építőipar a mai helyzetben semmiképpen sem tud eleget tenni. Jellemző ennek méreteire, hogy a megyében lévő, valamint az ország más területeiről átmenetileg itt működő építőipari vállalatok közel 2 milliárd forintot kitevő termelése mellett ez évben 490 millió forintra tehető a kapacitáshiány miatt elutasított vagy elhalasztott megrendelések értéke Baranya megyében. Ilyen körülmények között szó sem lehet a kereslet-kínálat érvényesüléséről és a beruházások indításánál ma még többségükben a központi kijelölés eszközeivel kell eldönteni a sorrendet. Nyilvánvalóan a kereslet oldaláról is szükségesnek mutatkoznak bizonyos átmeneti korlátozások, például hitel- feltételek, kedvezmények megszigorítása, azonban a megoldás útja továbbra is az iparág erőteljesebb fejlesztése lehet Ez azonban még a rendelkezésre álló eszközök megléte mellett sem egyszerű mennyiségi probléma. Ugyanis az építőipar technológiája világszerte a gyors fejlődésváltozás állapotában van, egyre több acélt, üveget, műanyagot, előregyártott elemet, használnak fel és ezért csak a mai építkezési módok alapján történő fejlesztés egy évtized múlva már feltehetően nem lesz korszerű. Természetesen olyan anyagbázis létrehozása, mint a most épülő Beremendi Cementgyár, sokat segíthet a problémák megoldásában, de a szakma erőteljesebb fejlesztése, ösz- szetettebb, sokoldalúbb műszaki gazdasági kérdés, amelynek az anyagellátás csak az egyik oldala. Megnyugtató viszont az, hogy a következő évek népgazdasági feladatai között kiemelten szerepel az Iparág fejlesztése, amely várhatóan csökkenti a Jelenlegi feszültséget. Jól kell gazdálkodni a munkaerővel Mostanában a vállalati gazdálkodás főbb gondjai között emlegetik a munkaerőellátás helyzetét is. Mindamellett, hogy a megyében az ipari foglalkoztatottak száma az utóbbi két évben több mint 8 százalékkal nőtt, ma ts jóformán minden szakmában, de különösen a nehéz fizikai munkaerőben változatlanul nagy a kereslet A foglalkoztatottságnak ez a nem várt és kiemelkedően magas szintje mögött azonban lényeges ellentmondások vannak. Az említett gyors létszámfelfutás nem kívánatos hatásokat Is kiváltott Sok az új, gyakorlatlan munkaerő, nagy a létszámvándorlás, nőtt az indokolatlanul munkahelyet változtatók száma, amelyek összességében rontották a munka Intenzitását — Az egyes vállalatoknak a létszámnövelése, illetve minden áron való megtartására irányuló törekvése, ugyanakkor munkaerőt vont el olyan területekről is, ahol a foglalkoztatásuk valóban szükséges és gazdaságos lett volna. — Ezért sem lehet egyetérteni azzal a jónéhány helyen alkalmazott gyakorlattal, amely „bérlicitálással” próbálja megszerezni, illetve máshonnan elcsábítani a munkaerőt A gyors létszámnövekedés, de méginkább az élőmunka felhasználásának a termelés egyes területein tapasztalható nem kielégítő hatásfoka — más tényezőkkel együtt — vezetett a termelékenység rendkívül kedvezőtlen alakulásához. A jelenlegi helyzet arra kell, hogy késztesse a gazdasági vezetőket, hogy alaposabban foglalkozzanak a munkaerőgazdálkodás problémáival. Több figyelmet kell fordítani a törzsgárda stabilizálására és ennek érdekében az anyagi ösztönzés lehetőségeit jobban fel kell használni. De szükséges megvizsgálni a munkaerővándorlás okait is, amelyben szerepet játszik néhány helyen a nem kielégítő „üzemi klíma” is. (Vezetők és dolgozók viszonya, szociális és egészség- ügyi létesítmények helyzete stb.) Azt hiszem, azon nem lehet vita, hogy ma vállalati és társadalmi érdek a munkafegyelem megszilárdítása és a kellő munkaintenzitás biztosítása. Eddig „kényelmesebb” módszernek látszott a termelés bővítésének létszámnöveléssel való megoldása, mert a költségtényezők közül a munkabér olcsóbbnak bizonyult, mint a gépesítés. Itt közrejátszott az is, hogy egyes gazdasági szabályzók és kedvezmények folytán alacsonyabb termelékenységgel is nagy nyereséget lehetett elérni. Ahhoz, hogy ebben a gazdasági hatékonyságot befolyásoló fontos kérdésben előbbre léphessünk, az előbbieken túl elsősorban a korszerűbb technológiák kialakítása, valamint az üzem és munkaszervezésből adódó tartalékok feltárása terén vannak teendőink. Több tárolát Néha egy-egy gazdasági ágazat a vártnál gyorsabb fejlődése is előidézhet feszültséget. Ilyen helyzet keletkezett abból, hogy mezőgazdaságunk termelése, egyes termékek mennyisége az utóbbi években jelentősen megnövekedett, amivel a tároló, feldolgozó kapacitás fejlődése nem tartott lépést A kenyér- gabona termésátlaga a múlt évben megyénkben közel 18 mázsa, a kukoricáé 25 mázsa volt, s mivel a jelenlegi magtárkapacitás kevés, ezért több ezer vagon terményt vagyunk kénytelenek a szabadban tárolni. De a szőlő- és gyümölcstermelésnél is gondot okozott a bő termés. A járulékos beruházások elmaradása miatt hasznosítá- suk, értékesítésük a múlt évben akadozott és sok gyümölcs tönkrement Ezekből a problémákból adódóan a következő években, de már 1970- ben is egyik feladatunk a tároló és hűtőtér, valamint a feldolgozó kapacitás növelése lesz. De gondjaink megoldását az Is elősegítheti, ha kellően szorgalmazzuk a mezőgazdasági üzemekben a közvetlen vagy előkészítő jellegű élelmiszerfeldolgozás ütemének meggyorsítását A reform serkanté hatásé Felvetődik as a kérdés, hogy egész népgazdaságunkban (és megyénkben is hasonlóan) jelentkező feszültségek, amelyek közül csak néhányat soroltam fel, miként vannak összefügsésben a gazdaságirányítás változásaival? Nem véletlen a kérdés felvetése, mert egyes vélemények szerint a gazdasági reformnak tulajdonítható a kialakult helyzet, Az ilyen álláspontot azonban nem lehet elfogadni! Közismert, hogy az aránytalanságok, feszültségek részben régebbi keletűek, mint a gazdasági reform és ennélfogva megoldásukkal sem lehet rövid időn belül számolni. De kétségtelen az is, hogy a hibák a reform tükrében élesebben látszanak, mint azelőtt, vagy pedig maga az új gazdasági környezet hozta felszínre a már korábban Is létező eddig rejtve maradt feszültségeket A helyzet józan és reális megítélése érdekében nagyobb türelemre van szükségünk, mindemellett, hogy most az a feladatunk, hogy a következő IV. ötéves tervek előkészítésénél kellő figyelmet és energiát fordítsunk a feszültségek feloldására és megszüntetésére. Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi gazdasági környezet, főként az elért eredmények ezt lehetővé Is teszik. A problémák ellenére népgazdaságunk helyzete alapjában véve kiegyensúlyozott és számolhatunk azzal, hogy a reform hatása továbbra is egészségesen fogja serkenteni a gazdasági fejlődést Dr. Nagy József, e Megyei Pártbizottság titkára Két évvel az országra szóló centenáriumi ünnepségek után az elmúlt évtized legellentmondásosabb évét zárta a Pécsi Porcelángyár. — Elnyerték a büszke „Élüzem” címet, a hét közepén kiosztott „tizenharmadik havi” borítékokban azonban mindösz- sze hat napnak megfelelő bér szerénykedett, ami — érthetően —, nagy visszatetszést váltott ki a dolgozók között. Március 17-1 lapszámunkban közöltük azt a beszélgetést, melyet munkatársunk a Rákóczi szocialista brigád tagjaival folytatott. Most a gyár igazgatóját, Bosnyák Jánost, kerestük fel. Beszélgetésünk két alapkérdése: milyen gondok és nehézségek húzódnak meg a számok mögött. Illetve: miben látják a kibontakozás, az újabb sikerek zálogát? Hat meg hat — Tény: gyárunk nem teljesítette nyereségtervét — A részesedést tartalmazó borítékokba átlagosan hat napi bérnek megfelelő összeget tudtunk csak tenni, ez azonban csalóka adat Évközben ugyanis mintegy 600 ezer forintot fordítottunk bérfejlesztésre — a nyereség terhére. Ha ezt nem tesszük, akkor ma nem hat hanem tizenkét napról beszélnének az emberek, s ez már mindjárt másképp hangzana. — Valóban. A kérdés — mi történt? —, persze még így is jogos. — A Rákóczi-brlgád tagjaival folytatott beszélgetés néhány alapvető gondunkra már utalt. Sok a selejt, korszerűtlenek a szállítási rendszerek, több üzemrészben elavult a technológia. Ezek tények, persze egy tényről is sok mindent el lehet mondani. Nézzük például a selejt kérdését Az 1968-as év selejtszintjéhez képest 1,5 százalékos javulást értünk el — s ez nem is kis dolog. A selejt okait is elemeztük. A fentebb már említett technikai, technológiai okok mellett — sajnos —, baj van az emberek egy részével is. A mi szakmánk türelmet, körültekintést, lelkiismeretes munkavégzést követel. Ezt a régiek nagyon jól tudják. De hát nemcsak régiek állnak a szalagok, kemencék mellett A fluktuáció aggasztó méreteket öltött. Az új emberek többsége pedig... — Itt talán érdemes egy szóra megállni. A tömeges munkásvándorlás olyan a gazdasági életben, mint az emberi szervezetben a daganat, vagy a fájdalom. Jelez valamit, valami olyasmit, ami a mélyben lappang, s erjed... — Tudjuk mit jelez. A munka nehéz, a bérek számos területen elégtelenek. — Vannak munkahelyeink, ahol nemcsak három műszak van, de folyamatos is a termelés. Nincs se vasárnap, se húsvét Ilyen helyre ma már nehéz embert kapni. Már pedig ebben a szakmában legalábbis egyelőre, se mennyiséget, se minőséget nem lehet megfelelő emberek nélkül produkálni Lépésről lépésre — Eljutottunk tehát a műszaki fejlesztésig. — Múlt évi gondjaink egy jelentős részét pozitív gondnak is mondhatnám: megkezdődött, s elég jó ütemben halad a jövő műszaki megalapozása. Az 1. számú gázkemence üzembeállításáról a sajtó Is beszámolt. Nagy dolog. Ezen a területen máris Javult a minőség, s a munka Is könnyebb lett Ez azonban csak az első lépések egyike. 1971—78 között valamennyi körkemencét fel kívánjuk számolni Ezek 60—80 éves létesítmények, ■ nemcsak nekünk, a városnak is sok gondot okoznak. Aztán itt van a gyártó sorok kérdése. Centralizálni akarjuk a gyártást, hogy az anyag — egyetlen „lépést” se tegyen feleslegesen. Az azonos gyártmány- családok végre egy helyre kerülnek. — Most, hogy ennyi szó esik a nyereségről, gyakran hallani: a profil sem a legszerencsésebb ... — Kapacitásunk kétharmadát a műszaki porcelán- gyártás köti le. Közel egy- harmad az edény. Ezzel a profilt illetően mindent meg is mondtam. A hagyományos Zsolnay-profil tehát másodlagos. Kerámiát, díszporcelánt keveset gyártunk, bár ezt a keveset nagyon nagyra tartjuk. Hogy jól van-e ez így, azon lehet vitatkozni, de míg ezek a viták folynak, nekünk azt kell gyártanunk, amire szükség van, amit megvesznek. Szigetelőink a világ számos országában sikert arattak. Évi 30 millió forint érték körül van az exportunk. Feladhatjuk ezt? Ha már itt I tartunk, elmondom: módunk j lett volna visszaállítani a Zsolnay nevet. Nem tettük, | mert műszaki vevőink Pécsi Porcelángyár néven ismernek bennünket, s csak az e névvel jelzett árukat keresik ... A piac: nagyhatalom, — A piac nagyhatalom — nem vitás. A piackutatás a legfontosabb tevékenységek egyike. Beszélhetnénk valamit ezzel kapcsolatban a jövőről? — A jövő felé a megkezdett úton haladunk. Érdekességként azért megjegyzem: mind a belföldi, mind a külföldi piacon nő az eozin iránti kereslet, s ezt mi figyelembe is vesszük. Az embereknek — egyes rétegeknek legalábbis —, több pénzük van, s ezért a pénzért jobb árut akarnak. A kommersz termelés minket nem vonz. Kommersz edények, porcelántárgyak gyártására épült egy külön gyár. e téren tehát nincs is keresnivalónk. — Pirogránit. A múlt év egyik meglepetése volt az az átállás, melynek eredményeképpen a csempegyártórészleg ma pirogránitot gyárt. — Erre is csak azt tudom mondani: a piac akarta így. Bár, ha már itt tartunk, megjegyzem, a pécsi, baranyai tervezők, beruházók nemigen akarnak erről a korszerű építőanyagról tudomást venni. — A nyáron az a hír járta: óriási raktárkészleteik vannak... — Nem voltak. — Az 1969-es év gondjairól szólva többen felvetették: rendszertelen és minőségileg is kiegyensúlyozatlan volt a gázellátás. — A nyomás, a kalóriaérték sajnos, gyakran változott, s a gázkorlátozás sem volt ritka. Nem titok: milliókat vesztettünk emiatt. A jelek szerint per is lesz belőle. Az idei cél — A munkaerőhiány, a technológiai fegyelem lazulása, a korszerűtlen technika, illetve a múlt évben menet közben lebonyolított beruházások állnak tehát a szerény nyereség mögött Mindezek figyelembevételével az idei év mit ígér? — Mint mondtam, a műszaki adottságok terén máris előrébb léptünk. A fluktuáció ellen is mindent megteszünk. Csak egyetlen példát erre. A nyereségelosztás új szabályzata a következőket írja elő. A kifizethető nyereségtömeg 50 százalékát bérarányosán, 40 százalékát munkaviszony- arányosan, 5 százalékát pedig a végzett munka nehézségi fokának figyelembevételével adjuk ki. A maradék öt százalékot jutalom formájában kapják meg a dolgozók. — És mekkora nyereséget tűztek ki célul? — Az idei szintnél minimálisan 20 százalékkal magasabbat Békés Sándor i
