Dunántúli Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-18 / 65. szám
Dtmcmtmt napin 3 irr;, március 13. Az Olvasó Népért mozgalom fehér foltjai Baranyában A napjainkban is zajló vi- j tában eddig már elérkeztünk, j hogy a műveltség korunkban i nem lehet állapot, tehát a | művelődés sem fejeződhet be j az iskolával. Ebből követke- | zően meg kell találnunk azt a módszert, amely az iskolát és felnőttkori tanulást, művelődést összefüggő folyamattá lesz képes alakítani. Nem véletlen tehát, hogy az Olvasó Népért mozgalom a figyelmet éppen az iskolai oktatásra és a felnőttkori művelődés egyik fontos eszközére, a könyvre, könyvtárakra irányította. Könyvtári vizsgálataink, felméréseink, melveket e tárgykörben végeztünk és végzünk, megyénk művelődési fehér foltjait vannak hivatva felderíteni, hogy tennivalóinkat meghatározhassuk. De személyes élményeim is e vizsgálatok eredményeit támasztják alá. Egy kép Pettendről Ha Pettendről kérdeznének, tulajdonképpen nem sokat tudnék mondani. Csak az egyetlen osztályteremből álló iskolájára emlékszem. S arra, hogy amikor beléptünk a szigetvári járási könyvtár munkatársaival az < sztályba. a tanítónő kedve- e n mosolygott: — Nem, nem s:avarnak, csak korrepetálok. — Letéti könyveket vittünk, s amíg azok átadása folyt, beültem a padba, az egyik gyerek mellé. — Hogy hívnak? — Pista. — Az olvasást gyakorlód? — Igen. A többiek nyilván füleltek, 5 ért a mögöttünk ülő előre í '.ólt: — Bácsi kérem, a Pista osztályismétlő. — És te? — fordultam v issza. — Én is. — Te sem tudsz becsüle- tjsen olvasni? — Nem. — Hányadikos vagy? — Másodikos. — Most harmadikos lennél. Ha tudnál olvasni. — Igen. Amikor már a negyedik gyerek mellett ültem, meg- I óbálkoztunk az olvasással. 5 e nem ment. A másodikos könyv több szótagból álló szavai nem tárták fel tit- 1 jikat. Amikor dolgunkat végezve kifelé mentünk, az udvaron i indezt elmondtam a tanító r ének. — Ne csodálkozzon — t Alaszolta — falunkban sok i analfabéta. És hogv mikor jutott m!~d- tz eszembe. Pettend és a i-vögdicsélve olvasgató gyerekek? Tegnap este. Tegnan este a Népművelést r vasbattam és Molnár János, ti művelődésügyi miniszter fej helyettese ott közölte, hogy az ország 18 éven felüli lakosságának csak 50 (ötven) százaléka fejezte be az általános iskolát. — És mi van azokkal, akik napjainkban Végzik el? Az alsóinké oktatási intézmények 1969—70. tanévi helyzetéről kiadott statisztikai tájékozható 21. táblázata szerint például az 1968—69. tanévben az azonos korú néoesség százalékban a 8. osztályt normál időben (14 évig) a tanulók 79.5 százaléka véeezte el. A 15. évig további 8.7 százalék. Tehát a 8.7 százalék már eleve bukdácsolva. Pettenden a lakossá« száma 223 fő. (1966-os nén°sségi adat). A könyvtár 1969 évről készült jelentésében az olvasók száma 41. tehát a lakosság 18.3 százaléka. De nézzük meg részletezve: 14 éves és fiatalabb olvasó 20 fő 15—19 éves 7 fő 20—24 éves 12 fő 25 éves és idősebb 2 fő összes olvasó: 41 fő A községben Q6 általános Iskolás él. Ezek közül húsznak tudott a tanítónő könyvtáros a tankönyvön kívül is könyvet adni a kezébe. S ba ezeket az általános iskolásokat nem számítiuk. úgv a lakosságnak már csak 9.41 százaléka maradt a könyv vonzáskörében. Nézzük meg a kölcsönzött kötetek számának alakulását: a 14 évesek és a fiatalabbak által kölcsönzött kötetek száma: 576 a 14 éven felülieké 133 összes kölcsönzött kötetek száma 709 Tehát egy olvasó egy év alatt 17.2 könyvet olvasott el. De ha a fenti életkori bontásban vizsgáliuk. úgv a 14 évesek és fiatalabbak 28.8 kötetes, míg a 14 éven felüliek csak 6,3 könyvet olvastak. Felmérés a szigetvári járásban A Szigetvári járási Könyvtár a napokban fejezte be felmérésének összesítését. — Ibafa. Kétújfalu, Merenye, Rózsafa és Somogyapáti községekre terjedt ki és azt vizsgálták, hogyan alakult 1969- ben a fenti helyeken a 15— 24 évesek könyvtárlátogatása, olvasáshoz való viszonya. Az öt község 2403 lakosa közül 333 tartozik e korcsoportba:- ebből az általános iskolát végzettek száma 255 fő. gimnáziumot végzett vagy most végzi 72 és főiskolás 6. Főiskolás 3, gimnazista 26 látogatja valamelyik fenti község könyvtárát. A többi nyilván gimnáziuma, főiskolája könyvtárából szerzi be j olvasmányait. A 255 általános iskolát végzett 15—24 eves közül 35.68 százalék. 91 személy keresi fel a könyvtárakat. Vajon a hiányzó 164 olvas-e valahol? Vaey megmaradt az általános iskola tananyagát feleitők színvonalán? A vizsgált 120 olvasó közül 6 személynek van 100 kötetet meghaladó könyvtára. De ez az 5 százalék a 15—24 éves lakosság viszonyában 1.8 százalékra zsugorodik. „Használja-e a könyvtár j kézikönyveit’’ kérdésre n olc- vanan igennel válaszoltak. I Nyolcvanan tudják már a j fenti községekben a"t is, : hogy a könyvekből az élet ’ sok kérdésére választ kaphatnak. És bár arra a kérdésre, hogy „Mi hívta fel a figyelmét a községi künyv tárra”, hetvenegyen a könyvtáros ; propagandáját említették (a j többi válasz megoszlik tanár, j barát, szülő, rádió, tv és egyéb között), a könyvtárosok egyedül nem tudják megoldani megyénkben — persze országosan se — nemcsak a „paraszti lakosság műveltségszintjének” emelését, de sok esetben könyvtáraink olvasókörének további kiszélesítését sem. Társadalmunk összefogása szükséges ehhez. De ez a társadalmi összefogás olyan „aprómunkát” jelent, mint amit Molnár János is felcrph’t. Egy tsz-e’nök, I aki nemcsak azzal törődik, I „hogy a búza mllven termést hoz a jövő évben, hogy a baromfiak pusztulnak-e vagv sem. hanem azzal is. hogv a tsz-taeok hogyan művelődnek és szórakoznak”. VaPV amit Szabó Árpád, a siklósi járás népművelési előadója mondott egyik konzultációnkon: „Ne lehessen betű, könyv nélkül megyénkben egyetlen kultúrotthon se. Ha nem szerenpi mun'-atervünk- ben legalább egyetlen pont, amelyik az olvasás, vagy a könyvtár népszerűsítésével foglalkozik, hit ne hagyjuk jóvá azt a munkatervet”. Társadalmi szükséglet Nem hiszem, hogy bizonygatnom kellene; társadalmi szükséget a felnőttek művelődése. S ha így van, akkor a társadalom problémája is, amit megoldani csak összefogással lehet. S nemcsak „a paraszti lakosság műveltsé- gében” akadunk fehér foltokra. Másutt iS mararl* mág. Pál József WBnHHHMBa Iskola a „végeken" Csordás Miklós igazgató f Irehajtja a tapétát. A fal tövéből zöld venyigék hajtanak, egy egész bokor. Ha túlnőnek a tapétán, a csúcsukat letörik. Mindez a Be- zadeki Általános Iskola igazgatói irodájában történik. — Hiába, a természet legyőzhetetlen. Az iskola vályogfala F ?dig gyógyíthatatlanul rossz. A főépület van vagy nyolcvan éves, az istállóból „előrukkolt” két tanterem még idősebb. S mindegyik vályogból vetett, minden ta- \ asszál megrokkanó építmény. A múlt évben az egyik teremben beszakadt a meny- nyezet, s a repedések idén sem ígérnek sok jót. — Minden évben a saját költségvetési keretünkből 30—40 ezer forirvtot áldoztunk a javításokra. Hol ez a fal omlott le. hol a padló szakadt be. Idén a kilincseket kell kicserélni. Több mint tíz éve, mióta az új körzeti iskola felépítésének ügye húzódik, ezek az összegek már biztosan százezrekre rúgtak. Kicsengetnek. Kíváncsi gyerekek tódulnak ki az udvarra. Az osztálytermekben nehéz levegő fogad: a gyerekek Lippóról, Ivándárdá- ról és Sárokról járnak ide, sokan csizmában, gyalog, s az iskolában nincs hova levetniük a ruhát, csizmát, amibe beleizzadtak. Minden a tantermekben zsúfolódik. A falak mentén préselt lemez fut körbe, nehogy a „bőrét” le- vedlő nedves vályog a padlóra hulljon. — A tanács vagy a termelőszövetkezet nem tud segíteni az iskola építésében? — A tsz-től rendszeresen kapunk nagyobb összegekét. Éppen holnap utazik Budapestre az igazgató-helyettes, hogy taneszközöket, diafilmeket vásároljon. Többet nem tudnak adni. A X ippói közös községi Tanácsnak meg szintén megvan a maga gondja a közművesítéssel. A szomszédos Lippőn épülne fel az új 6 vagy 8 tantermes iskola. A falu szélén, a futballpálya mellett, tágas, szép terület van ilyen célra. A kiszolgáló épületekkel együtt 6—8 millió forintba kerülne. Egyelőre csak a hóval borított szántó fogad minket, s nyeli el az épületek helyét mutogató igazgató szavait. A lippói vb-elnök egy meglepetéssel fogad minket: — Éppen jókor jött — mondja. — Éjszaka összedőlt a sároki kultúrház. Nem akarja megnézni? Tagadó válaszomra sem lepődik meg. — Sebaj, akkor megmuta- ! tom a mi iskolánkat. Itt is összedőlt a hátsó tanterem. ! A mennyezetet gerendák tartják, a gyerekek a szomszéd teremben vannak. De a I fiatal pedagógus házaspár | szolgálati lakájában is le- | süllyedt a közfal. — Nem félnek ebben az j épületben? — Hova menjünk? — és a í férj széttá-ja a karját. A lippói körzetben össze- ! sen 1800 ember él. A jelen- j leg Bezedeken működő kör- I zeti iskolában 180 gyerek ta- i nul, Lippón még 40. Az or- I Akadémiai beszámoló Kandidátusi értekezés a baranyai telepítésekről Nagyterem, kisterem, díszterem, elnöki tanácsterem, képesterem, felolvasó terem ... A Magyar Tudományos Akadémia Roosevelt téri palotája, mint ezt az előcsarnokban elhelyezett „műsorközlő” tábla alapján megállapítottuk, nem akármilyen teremválasztékkal szolgál. Ezúttal azonban kizárólag a felolvasó teremre koncentrálunk, melynek műsora „hazai”: Pécs-baranyai hangulatot visz a nagymúltú intézmény falai közé. A szóban- forgó táblán ugyanis ez áll: dr. Komanovics József kandidátusi értekezésének nyilvános vitája. S aki a Pécsi Orvostudományi Egyetem marxizmus—leninizmus tanszékének fiatal andjunktu- sát nem ismeri, annak figyelmét is könnyen megragadja a téma: Telepítések Baranyában; kitelepítés, be- televítés, lakosságcsere 1945 —1948. Dr. Komanovics József, a „történettudományok kandidátusa” cím várományosa, (az ülés folyamán egyszerűen csak „jelölt”!), 11 óra tájban érkezik és szemrevételezi a terepet. „Terepet” — mondom, bár aligha illik így nevezni a súlyos drapériákkal, a még súlyosabb oszlopokkal, s többrendbeli klasszikusaink kőbe faragott portréival szegélyezett, kis híján „fenséges” környezetet, melybe csupán a féllábon álló vetítőfelület, a ielölt számára fenntartott egyszerű pulpitus, s a dohányzási tilalmat három nyelven is igen szerényen közlő felirat visz némi „emberszabású" hangulatot. Mindez legkevésbé tán a gyorsírót zavarja, aki ceruzakollekcióját kozmetikázza akkor is, amikor dr. Arató Endre egyetemi tanárral az élen a bizottság, a mintegy 30 főnyi közönség, a jelölt és az opponensek helyet foglalnak, a teremben. A közel 500 oldalas disz- szertáció; fő fejezetei előzetes értesüléseink szerint a következők: 1. A hazai németség egy részének kitelepítése a II. világháború után; 2. A hazai és menekült igényjogosultak betelepítése; 3. Szlovákiai magyarok áttelepítése a felszabadulás után; 4. A földreform és a telepítések következtében beállott változások. Csupán ennyiből is látható, hogy ezúttal olyan munka került a bizottság asztalára, mely tényanyagának jórészben pécs-baranyai eseményekre. forrásokra épül ugyan, de az előzmények és következmények számbavétele és mérlegelése tekintetében messze túlmutat a szoszághatár ide egy ugrás — ez a körzet a „végekhez” tartozik. De nem lehetnek any- nyira „végek” ezek a falvak, hogy végleg megfeledkezhetnénk róluk. A Megyei Tanács illetékesei szerint a mohácsi járás is „ludas” az iskolaépítés elodázásában, mert csak központi, megyei segítségre vár, s nem közölte mennyit tud biztosítani saját erőből erre a beruházásra. — Érdeklődésünkre a járáson azt közölték, hogy idén már nem, talán jövőre megpróbálnak valamekkora összeget „összekombinálni”. Mégis úgy tűnik, egyes, nagyon gyengén ellátott járások kiemelt segítséget érdemelnének. Mert igaz. hogy ilyen körülmények között is négy tanuló megy a bezedeki iskolából a járási tanulmányi versenyekre, de a hátrányos helyzet, amely a sok időt rabló utazgatásból, a családi segítség hiányából ered, itt. ezekben az iskolákban „folytatódik”, s sok- szorozódik meg. S azért, is sürgős ez az összefogás és segítség, mert a pedagógusok és a gyerekek tartják magukat. de meddig tart még a vályog? Marafkő László ! rosan vett helytörténeten, j Helytörténeti, majd országos i „aspektusból” szükségszerűen (s igen bátran!) kitekint . a nagyvilágba. Nem utolsó j sorban ennek köszönhető, | hogy az ilyenkor kötelező j mondatok (a felek kellő számban megjelentek, a jelölt megfelelt az előírt követelményeknek, a munkahe- j lyi vita megtörtént stb...) | elhangzása után néhány perccel már hamisítatlan a vita- ; légkör. Az opponensek (dr. Ság- vári Ágnes és dr. Orbán Sándor) s a bíráló bizottság ! tagjai kivétel nélkül budapestiek, így a vita súlypontja kissé talán túlzottan is a Baranyán kívüli problémák- | ra tevődik, hiszen szinte pil- j lanafonként ilyeneket hallunk: potsdami szerződés, kassai dekrétum, kormány- t politika, nemzetközi politi- j ka. Dr. Komanovics József és disszertációja azonban ilyen körülmények közt Is állják a sarat. Á közel négyórás vita során szépen he; lyükre kerülnek — egyné- j hány kevésbé átfogó problé- I mától eltekintve — a vita- ! tott, s helyenként' még ma | is igen „kényes” kérdések. i Nem csoda, hiszen a jelölt | és a vitapartnerek általában 1 egyetértenek abban. hogy manapság jóval higgadtabban. árnyaltabban kell érté- , kelnünk kivált a nemzetisé- . gi kérdések valóságos vagy ! valóságosnak vélt megoldása ; érdekében foganatosított te- ; lepítéseket, mint annak ic’e- 1 jén, a világháborút követő j évek nehezen tisztuló lég- ! körében. j Délután négy óra tájban ; dr. Komanovics József, a je- j lölt, és dr. Szakács Kálmán ! egyetemi tanár, a jelölt as- | pirantúra-vezetője, jóleső megkönnyebbüléssel nyugtázhatták a bizottság „ítéletét* I miszerint a vita tárgyát ,ké- I pező értekezés szerzője méltó a kandidátusi címre, s ilyen értelemben tesznek ja- I vaslatot a Tudományos Mí- I nősítő Bizottságnak I Boda Miklós Egy boldog fiatal: Jandó Jenő Péntek volt és tizenharma- dika, mégis a legszebb emlékei közé fogja sorolni ezt a napot Jandó Jenő. Három fiatal zongorista hangversenye a Zeneakadémia nagytermében, Lukács Ervin és a Rádiózenekar közreműködésével, a Kossuth Rádió közvetíti a hangversenyt, otthon, Pécsett is hallgatják a rokonok, barátok. A Magyar Rádió Országos Beethoven-zon- goraversenyén sikerült kiér- í demelni a harmadik helyet, de ez más. most nyilvánosan kell helytállni, bizonyítani az alig remélt szép helyezés valósságát. A díjkiosztással és az ünnepélyes eredményhirdetéssel kezdődött az este. Az egész zsűri kiült a pódiumra, a díjat nyert versenyzők is ott feszengtek a színpadon. Kadosa Pál, a zsűri elnöke, majd KisS Kálmán, a Magyar Rádió elnökhelyettese rövid beszédeikben összefoglalták a verseny tanulságait, jelentőségét, majd kiosztották a díjakat. A fiatal pécsi fiú tízezer forintot kapott jó szerepléséért. Pár perccel a kis ünnepség után ismét a színpadra lépett Jandó Jenő, hogy Beethoven C-dúr zongoraversenyével elkezdődjék a győztesek hangversenye. Vágya, mint azt a rádióban nyilatkozta, hogy zenekarral játsz- hassék, a verseny zenekari döntője után újból teljesült. Még hozzá az ország legpatinásabb hangversenytermében, az egyik legjobb magyar zenekarral! — Ismered ezt a fiút? — Milyen fiatal! — És frakkban játszik! — mondogatták a nézőtéren. Zongoratanárok között ültem, hallottam, ahogy össze-összesúgtak. — Csodálatos keze van! — Ez a köny- nyedség! — Az első tétel végén, a nagy kadencia után bólogattak: bizony, megérdemelte a helyezést és a díjat! Megérdemelt, kirobbanó tapsviharral köszöntötte a zsúfolásig megtelt terem közönsége az ifjú Jandó Jenőt. Másnap délelőtt tanárával, Nemes Katalinnal beszélgettem. — Az én számomra nem volt meglepetés Jénő szereplése. sikere teljesen megérdemelt. A verseny során minden alkalommal önmagát múlta felül, fordulóról fordulóra többet tudott nyújtani. Öröm Jenőt tanítani. Kivételes pianisztikus készsége eg«szs«ges zeneiséggel párosul. Munkamorálja, tanulni- és tudnivá"yása a biztosíték további fejlődésére. Feltétlenül írja meg. mondta Nemes Katalin, hogy csak azárt érhettem el vele ilyen rövid idő. másfél év alatt ilyen eredményt, mert a legjobb pécsi tanárok: Welninger Margit, majd Polgár Marianne úgy tanították, hogy nekem semmit sem kellett élőiről kezdenem, csupán folytattam Jenőnek a minden szempontból jól megalapozott képzését. Tulajdonképpen a zongorista unokámnak tekintem Jenőt, hiszen Polgár Marianne a növendékem volt, módszereink sokban közösek. A vonaton hazafelé Jandó Jenővel ültem szemben. Beszélgettünk. Nem tudta, hogy most „interjút ad”. Hogy boldog-e. nem kérdeztem, nemcsak belőle, de a szüleiből is szinte sugárzott az önfeledt boldogság. Feloldódott a feszültség múlik az izgalom. Évek óta ismerem a fiút és örömmel mondhatom, hogy az elmúlt napok sikerei nem változtattak rajta. Alig pihen. újabb feladatokra készül. 24-én szólóestje lesz az Akadémia kistermében, itt már az új verseny anyagából játszik. Mert májusban Párizsba utazik, a versa:lles-i Cziffra-versenyen indul. Októberben Pesten Liszt—Bartók verseny lesz, „csak” a h-moll szonátát kell megtanulni a nyáron. A Főiskola művészképzőjébe is ősszel kell felvételizni. No. és itt az érettségi. A pécsi Művészeti Szakközépiskola magántanulója. Bízik tanárai megértésében, hogy most nem jut hozzá sem a vizsgához, sem a felkészüléshez. Talán, jövőre. Ráér: főiskolai tanulmányai befejezéséig kell megszereznie a közismereti érettségit is. — Zenei érettségéről a közelmúltban kitűnő bizonyítványt kapott. Emberségből is jelest: nagyképűségnek nyoma sincs rajta, nem hat szerénytelennek. ahogy terveiről beszél. Szívből kívánjuk, hogy fejlődése, pályafutása töretlen maradjon és még sok szép sikeréről számolhassunk be a jövőben is. SÍI
