Dunántúli Napló, 1970. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-17 / 64. szám

1970. március 17. Btmantmi nmna 3 Porcelámiyári beszélgetés Száz telek — Az idén nem lesz nyereségrészesedés Krónikus telekhiány Pécsett —- Csak 1973-ban lehet gyökeres javulásra számítani Sok volt a selejt — A nyereségért meg kell dolgozni (A nagymúltú Pécsi Por­celángyár dolgozóit hetek óta izgalomban tartja, hogy a j tavalyi gyenge termelési I eredmények miatt vállalatuk j az idén első ízben nem fizet I nyereségrészesedést. A velük | folytatott beszélgetések — bárhonnan is induljanak — ide lyukadnak ki. így vol­tunk az aranykoszorús jel- vényes Rákóczi szocialista brigáddal is, amelynek tag­jaival a brigád életéről, ter­veiről akartunk beszélni.) Rózsa Béla, a brigád ve­zetője eleve szabadkozott: fogjuk rövidre a beszélgetést, mert a sajtolószerszámokat, amelyeket éppen készítenek, napokon belül át kell adni a sajtoló üzemrésznek. Eddig is pontosan szállítottak min­dig, némi részük nekik is van abban, hogy ez az üzemrész a kevesek egyike volt, amelyik tavalyi tervét teljesítette, ezért most sem akarnak szégyent vallani. Ha az eredetileg tervezett keretek között maradunk, bizonyára be is tartjuk meg­állapodásunkat, de egy kér­dés hirtelen más irányt adott a beszélgetésnek, amelynek ezután már nem lehetett gátat szabni. . A beszélgetés fordulatát jelző kérdés így hangzott: — Mint régi üzemi ember — Rózsa Béla 1949 óta dol­gozik a porcelángyárban, itt is szabadult — hogyan látja a pécsi gyár jelenlegi hely­zetét? A válasz kissé késett, majd némi tűnődés után, kényszeredett mosoly kísé­retében ezt mondta: — Furcsán érint, hogy idén nem lesz nyereségrészesedés. Eddig minden évben volt. Tavaly is 2400 körül kap­tam. Jól jött volna az idén is. — Mit gondol, miért nem lesz? — Hát ez nagyon bonyo­lult dolog, sok összetevője lehet Sok a selejtünk pél­dául. Ezt mi látjuk, de ten­ni ellene nem tudunk. 18 százalék körül volt 69-ben a selejt, ennyi még sohasem volt Nagyon sok pénzünket viszi el, ezt elhiheti. Ha csak agy százalékkal leszoríthat­nánk, már az is százezreket jelenthetne. — Az az igazság, hogy na­gyon elavult már a gyárunk. Hosszadalmas és bonyolult az anyagmozgatás és ez is egyik oka lehet a sok se- lejtnek. Ezt kellene éssze­rűbbé tenni, de ehhez egé­szen új gyár kellene. Lát­tuk mi a hódmezővásárhelyi gyárat. Szép, komoly üzem, teljesen új technológiára épült, szalagszerű termelés­sel a szállítás problémáit is megoldották. Beszélnek a mi gyárunk rekonstrukciójáról is, de vajon mikor lesz eb­ből valami? Fekete József, aki a cso­port szakszervezeti bizalmi­ja, Rózsa mellett dolgozik. Most csatlakozik a beszélge­téshez. — Gyakran hallani a gú­nyos megjegyzést: „Meg­mondtam én előre, hogy nem lesz itt nyereség. Ami­lyen év közben is volt a tervteljesítésünk ..Saj­nos, van is ebben valami. Gyengén álltunk év közben. De hát akkor miért nem lehetett valamit tenni? Mi j a magunk részéről tavaly is | úgy dolgoztunk, mint előtte mindig, hogy elégedettek legyenek velünk. Azt hiszem, ebben nem is volt hiba. Ezért is keseríti el az em­bert, hogy idén nem lesz meg a tizenharmadik havi kereset. Sokan nem is akar­ták elhinni eleinte. Akik meg elhitték... — Azok mit csináltak? — Ketten a brigádból itt­hagytak bennünket. Frazon József a Fémipari Vállalat­hoz, Szabó János pedig, aki itt szabadult, a szénbányá­hoz ment. Nem tudtunk hát­ai rájuk. Látták, hogy nem lesz nyereség és hogy keve- I sebb lesz a bérfejlesztés is 1 — 2 százalék van a kollek­tív szerződés módosításában, amit kükéiben sem értünk, j hiszen a rendelet 4 százalék­ról szól — hát nem lehetett visszatartani őket. — Máskor is előfordult, hogy elment tőlünk valaki — veszi át a szót Rózsa Béla. — Az új helyen meg­kapta a magasabb órabért, aztán két év múlva meg­gondolta magát, mert itt mégis csak jobb.. Visszajött és természetesen megkapta a magasabb órabért. Aki meg itt maradt, annak sem­mit sem változott a bére ez­alatt. — Ne csak azt „jutalmaz­zák”, aki cserélgeti a mun­kahelyét, hanem azt is, aki kitart a vállalata mellett. — Ezt ismét Fekete József mondta, ezután pedig olyas­valamit említett, amivel a hangulatot is lehet jelle­mezni: — Ha javasolunk valamit, szeretnénk, ha leg­alább meghallgatnák. Tet­tünk már javaslatot írás­ban is, de választ sem kap­tunk rá. Majdnem így jár­tunk egyszer egy újítással is. Ügy találtuk, hogy a ma­rógépünket nagyobb hatás­fokkal használhatnánk ala­csonyabb fordulatszámú mo­torral. Megcsináltuk és be­adtuk újításnak. Másfél évig vártunk, míg érdemben fog­lalkoztak vele és valamit kaptunk is érte. — Ilyen dolgok vannak, amik — azt hiszem — köz­rejátszanak abban, hogy idén nem lesz nyereség — mond­ta végül Rózsa Béla és egy­ben jelezte is, hogy most már szeretné folytatni a sajtolószerszámon a munká­ját Gondolni kell már az idei nyereségre is. A Pécsi Porcelángyár dol­gozóit foglalkoztató kérdés­sel Habuda Ádámhoz, a Finomkerámia Ipari Orszá­gos Vállalat vezérigazgatójá­hoz fordultunk: miért nem fizet nyereséget idén a pé­csi gyár? — Mi nem vettünk el semmit — kaptuk a választ. — Amit megtermelt a pécsi gyár, az meg is marad. Saj­nos, kisebb eredményt ért el, mint amit mi előirányoz­tunk, de kevesebbet a saját előirányzatánál is. A gyár 1969. évi nyereségtervét 80 százalékra teljesítette. A pé­csieknek is tudniok kell egyébként, hogy annyi nye­reség van, amennyit megter­meltek. Ha valaki azt hiszi, hogy a nyereség az égből pottyan, az nagyon téved. Annyit azonban megmond­hatok, hogy az éves bér 2,5 százalékát más gyáregységek nyereségéből és a központi tartalékból biztosítjuk a pé­csi gyárnak, mert tudjuk, hogy a dolgozók nagy több­sége év közben komoly erő­feszítéseket tett. Ezt is fi­gyelembe vettük egyéb té­nyezőkkel együtt, ezért lesz mégis nyereség Pécsett. A gyenge eredménnyel zárt esztendő után tehát mégis kapnak egy heti bér­nek megfelelő nyereséget a Pécsi Porcelángyár dolgozói. Ezt azonban nem lehet pre­cedensnek tekinteni a jövő­re nézve. A társvállalatok segítségére nem szabad ala­pozni. A nyereségért hely­ben kell megdolgozni. Ezzel pedig valószínűleg tisztában is van minden porcelángyári dolgozó, az igazgató, a mun­kások és a műszakiak egy­aránt Hársfai István Tanyák —1985 TANYÁK az ai.föi.dön. Rozzant tetejű, hulló vako­laté, vályog épületek. Kö­rötte föld kukoricással, zöld­séggel bevetve. Pici, alacsony az ablak. Ahogy benézek — csupa sötétség minden. Az öregasszony főz. A asztal fölött háziáldás, szentkép, a ládán petróleum lámpa, te­jesköcsög, a tűzhely alatt macska, csirke gubbaszt. — Együk vödörben a tiszta víz, a másikban a hulladék. A padlás tele lommal, régi edénnyel, rokkával, szerszám­mal. A férfi köhög és nyűtt szalmazsákon fekszik. — Orvos látta? — Ugyan, ki menjen érte? A legközelebbi szomszéd 3 kilométerre van. — Mit csinálnak egész nap? — Jószágot tartunk, disz­nót, egy tehenet, baromfit, főzök, takarítok. Néha meg­látogatnak a gyerekek. A gyerekek a 30 kilomé­terre lévő városban laknak. Gyárban dolgoznak. Az öre­gek hallani sem akarnak az elköltözésről. Itt meg azzal az egy árva fával, eladó a tanya. Az öz­vegy, aki lakta, még tavaly meghalt. Az örökösöket nem érdekli. 4 ezerért kínálják. De a szomszédok megsúg­ják, háromért is boldogan odaadnák. Tanyák. Ilyenek és olya­nok. Elnyűttek és jómódúak. Kultúrától, kereskedelemtől, az élettől elzártak, magukba roskadók. És terebélyesedő, élő, olykor közművel is el­látottak. MI LESZ A SORSA az 500 ezer tanyai lakosnak? Lehet ezt tudni, „megjósol­ható”? — keresem a választ. Perczel Károly, ,a Városépí­tési Tudományos és Tervező Intézet igazgatóhelyettese és munkatársa dr. Thuránszky Attila precíz és pontos fele­letet ad. Az intézet ugyanos kétféle felméréssel, kétféle távlatra vizsgálta meg az alföldi ta­nyák várható alakulását. — Helyzetfelméréssel, a helyszí­ni viszonyok ismeretében — a tanyák mezőgazdasági sze­repét. a lakók életkorát, ke­reseti részarányait, gazdasági körülményeit, az épület és A 12. SZ. AKÖV FELVESZ 2 év feletti gyakorlattal, 21. életévét betöltött gépkocsivezetőket autóbuszvezetőitek. Akik az előírt „D”-vizsgával nem rendelkeznek, azok részére a szükséges tanfolyam költségét a vállalat megtéríti Allománybavétel után a gépkocsivezető és családtagjai részére ingyenes utazást biztosítunk, a helyi autóbusz- járatokon. Meglepő adatot hallottunk az OTP-nél. Nem egészen í száz telket kaptak az utóbbi i öt évben a tanácstól. Ennyi | parcellát tudtak azoknak ad- | ni, akik társas-, vagy családi I házat akartak Pécsett építeni, j A száz telek nagyobb része ! egyébként az I. kerületre esik, | ahol az építkezési kedv meg- I lehetősen mérsékelt. A III. j kerület területén viszont, ahol mindenki parcellát ke­res, öt év alatt mindössze 5 telket tudtak értékesíteni! Egy négyszögöl: ezer lorint A valóságban persze nem száz, hanem vagy ezer tár­sasházi lakás, illetve családi ház épült Pécsett az utóbbi öt évben. Mivel állami telek nem volt, az egész kereslet a magántulajdonban lévő par­cellák felé irányult. A telek­hiánnyal küzdő OTP termé­szetesen nem tudott az árak alakulásába beleszólni, ezért elburjánzott a spekuláció, s van már olyan hely a me­cseki szőlőknél, ahol ezer fo­rintot kérnek a közművesí- tetlen telek négyszögöléért. Nagyon sok minden közre­játszott abban, hogy így ala­kult a helyzet. Az ide vonat­kozó rendelkezések, paragra­fusok már évekkel ezelőtt el­avultak, s nem tették lehe­tővé, hogy letörjék a speku­lációt, illetve elegendő pénz­hez jusson a tanács, amivel telkeket tud közművesíteni, előkészíteni. Örökösen változ­tak a városrendezési tervek is, ezért az OTP nem mer telkeket vásárolni, hiszen ál­landósult a bizonytalanság, nehéz megtudni, hova, mi­lyen házak kerülnek, hol, ki fog építkezni. A múlt évben megjelent az 103I/1969-es kormányrende­let, mely kedvező lehetőséget teremt arra, hogy rendezzék a problémát. Mindenekelőtt azért, mert a törvény meg­akadályozza, hogy évekig „ül­jenek” a földjükön a telek­spekulánsok, megvárják azt az időszakot, amikor a leg­magasabbra, esetleg ezer fo­rintra lehet „srófolni” az ára­kat. Ha ugyanis nem építik be a telket, magas adót kell fizetni, mely az idő függvé­nyében progresszíven emel­kedik. Ezért csak két válasz­tásuk marad: vagy beépítik, vagy pedig szétparcellázzák a földeket Ebből viszont az ''ö- vetkezik, hogy amint a rende­let végrehajtási utasítása megjelenik, tehát az 1030/ 1969-es életbelép (a közeljö­vőben várják ezt), telekkíná­latra és arra lehet számíta­ni, hogy a példánkban emle­getett ezer forintos négy­szögölenkénti telekár mélyen visszaesik. Mivel olcsóbb lesz a telek, a tanácsnak lehetősége nyí­lik arra, hogy közművesítési hozzájárulást vessen ki azok­ra, akik építkezni akarnak. Az építkező kisember ugyan­is még így, a hozzájárulással sem fizet többet a telekért, mint eddig, esetleg még ke­vesebbet is. A közművesítési hozzájárulásból a tanácsnak módja nyílik arra. hogy utat, villanyt, s — a telkek elhe­lyezkedésétől függően — víz­vezetéket, ‘ csatornahálózatot építsen ki arra a területre, ahová a magánerős építke­zést koncentrálják. Végered­ményben tehát arról van szó, hogy az a plusz pénz, amely eddig a telekspekulán­sok zsebébe vándorolt, a jö­vőben a tanácsnál fog lecsa­pódni, s közcélokat szolgáló területelőkészítésre lehet fel­használni. A telektulajdonosok még így is megkap!ák azt. ami a törvény és méltányosság alap­ben és 2000-ben állóeszközök állagát figye- lembevéve — pontosan meg­jelölték, mely helyeken ma­radnak fenn huzamosabb ideig a tanyák és hol szűn­nek meg. Eszerint 1985-ig 50 ezer tanya szűnik meg, ami a tanyák 25 százalékának fe­lel meg. 2000-ig nagyobb- mérvű, spontán megszűnés várható. Kihal például az a generáció, amely ragaszkodik a tanyai életformához. Így 2000-ben a jelenlegi tanyai lakosságnak csak 26 százalé­ka marad. A másik vizsgá­lat — reprezentatív jellegű szociológiai felméréssel tör­tént — magukat a tanyasi lakókat kérdezték meg. — Mitől függ a megszűnés, vagy a fennmaradás? Mi a tervük a tanyán lakóknak, ott akarnak-e élni vagy szán­dékukban áll elköltözni és hova? TÖBB ÜJ LAKÓTELE­PÜLÉS indult el a fejlődés útján, termelőszövetkezeti majorok mellett, amelyek kis faluvá változhatnak idővel. Ezekbe tömörülnek a volt tanyasiak kulturált körülmé­nyek közé jutva. Már vagy ötven ilyen új tömörülés ala­kult ki. mint pl. Lászlótanya, Bánhalom, Űjszentgyörgy, Bugac. Érsekhalma. Sr-szte- lep, Látókép, Rosszerdő. A Városépítési Tudományos és Tervező Intézet tervtanul­mánya, amely két ütemben — a Dél-Alföld és a Közép és Északkelet-Alföld terüle­tén folytatott vizsgálat alap­ján készült — javaslataikkal már eljutottak a lecilletéke- sebbekhez, a megyei, járási tanácsokhoz. Praktikus taná­csokat adva a fejlesztésre, a beruházásra. Kádár Márta ján megilleti őket. Arra vi­szont, hogy kihasználják más ember baját, s félmilliós, mil­liós, vagy még nagyobb va­gyonokat harácsoljanak össze munka nélkül, nem nyílik lehetőségük. Kétezer lakásnak parcelláznak A Városi Tanács V. B. a múlt év decemberében fog­lalkozott a telekproblémák­kal, akkor derült ki, hogy milyen lesújtó a helyzet Pé­csett. Ma például csak 33 pécsi telket kínál az OTP, azt is az I. kerületben lévő Bró- dy Sándor, illetve Blaha Luj­zában olyan helyen, ami után nem nagyon kapaszkodik sen­ki. A III., illetve II. kerület­ben egyetlen eladásra érett állami telek sincs. Bár a Városi Tanács V. B. még nem zárta le a témát, vissza akar térni rá még, most már érezni lehet, hogy valami majd történik. A Vá­rosi Tanács építési és közle­kedési osztálya június végéig felméri, hogy hol, mennyi te­lek van a városban, kinek a kezében (állam, vagy magá­nos?), milyen beépítés cél­szerű, mik annak a közmű­vesítési kihatásai. Ha ez meg­lesz, lehetőség nyílik arra, hogy beépíthető és előkészí­tett telkeket alakítsanak ki Magyarürögön, Cfceralja dű­lőtől nyugatra Patacson, Kis- piricsizma dűlőben és má­sutt. A sok lehetőség közül az ún. Mecsek-nyugathoz fűzik a legnagyobb reményt, mely­nek az elmúlt években elég gyakran hallottuk a nevét, sajnos, minden különösebb eredmény nélkül. Még most is csak arról van szó, hogy körülbelül 1972 végén, 1973 elején lehet építkezni „jQpt, mert ha a rendezési terv el­készült (ezt ez év április 30- ra várják), még alapközmű beruházási programra, kisa­játításokra 'és persze konkrét terület előkészítésre, van szük­ség. Reméljük, hogy 1973 elejére valóban végeznek e munkákkal, mert aligha re­mélhető, hogy Pécs elegendő telekhez jut a Mecsek-nyugat nélkül. Kétezer lakásnak ele­gendő helyet akarnak ugyan­is ott kialakítani, körülbelül kétszer annyit, mint amgny- nyit a magánerős építkezés az elmúlt öt évben felhasznált Pécsett. Jogos az a feltevés, hogy a Mecsek-nyugat talán öt évre is megoldaná a ma­gánerős építkezés telekprob- jémáit, csak beépíthető le­gyen már. Mindebből az derül ki, hogy csupán 1972 végén. 1973 elején lehet gyökeres javulás­ra számítani. Addig pedig? Mindenekelőtt várjuk meg az 1031,1969-es rendelet végre­hajtási utasítását, a telekspe­kuláció letörését. Már ez is segíteni fog. hiszen olcsóbbak lesznek a telekárak. Magyar László — Hogy erre feleletet kap­junk. fel kellett tárni és ele­mezni a tanyarendszer össze­függéseit és*a természetföld­rajzi környezettel, a mező- gazdasági termeléssel. az iparral és változásaival a né­pesség és munkaerő alaku­lással, az ellátottsággal. a közlekedési hálózattal, a te­lepüléshálózattal és e^véb közvetlenül ható tényezővel. — Hol van tehát létalap­juk a tanyáknak? — Ott. ahol a mezőgazda- sági termelés ezt indokolttá teszi. Például gyümölcsös, zöldségtermő területeken a tanyán lakás hosszabb ideig jelentős marad, mert itt szükség van a kézi munka­erőre, még sokáig nem he­lyettesítheti a gén. Ott ahol ió állapotban vannak az £rv"lefek. phnl nem távol, elszigetelten egy­mástól alakúnak ki telepü­lések — például eCTv-egv út mentón (sortanvá'A főleg vá­ros. falu körnvékén — szín- j tón hosszabb életűek lesz- ; n”k a tanvák Mint pknerv a | szórvánvtamvák megszűnése . is törvényszerű. | A XIV-es Autójavító Vállalat az Autóklubba! ka-ksen két génkocsit alakított át szerviz-autóvá. A Barkas 1090-es kocsi­val gyors hibaelhárításokat, fényszóró, kerék, gyújtás beállí­tásokat, gumivulkanizálást és műszeres méréseket végeznek többek között. k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents