Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)

1970-02-13 / 38. szám

1970. február 13. *'5. JTiT » It VS \1 X Veszélyeztetett falvak a Dráva mentén Házakig ér a víz Pécstől Felsőszentmártonig az egybefüggő hópaplant a legelőkön, szántókon, vetése­ken kisebb, magyobb belvíz szürkíti. Sellye és Bogdása között a műút mindkét part­ját kóstolgatja a felszíni víz. A dombokon még fekszik a hó, de ha olvadni kezd, el­önti az utat, ha addig nem csinálnak valami elvezető ár­kot. Dráváfok és Felsőszent- márton között a Korcsina csatorna vasvázas hfdján két úíőr figyeli a lassú sodrást. — Hatvanötben volt ilyen magas a Víz —• mondja Kál­lai Lajos. Kedden még emel­kedett, de már megszelídült. Remélem nem Önt ki. — Nem lenne ez ennyire télé — mutatja Győrvári Márk •—, ha a csatornát időben ki­tisztítják, a füvet lekaszálják. Nézze azt az erdőt, az is tele van vízzel. De ez még semmi, nagyobb baj van Felsőszent- mártonban,.. A falu és a Dráva között egy magas védgát húzódik. Peremén sárbavágott mély út. A Mrtvica-tó felező pontján téglaszínű darus kocsi áll, előtte két nagyteljesítményű szivattyú. — Ezzel emeljük át a vizet, mert az áteresz nem bírja — mondja Vajda Ferenc, a Víz­ügyi Igazgatóság belvízvédel­mi üzemegységének vezetője. — Tíz órakor érkeztünk, dél* után már működik is a szi­vattyú. Sürgető ez a munka, mert ebbe a főgyűjtő tóba folyik a KOsztőványl árok vi­ze, a lakácsai és a borbási területekről Is jelentős meny- r.yiségű csapadék érkezik és ez veszélyezteti a falu szélén, B tó partján álló házakat — Bajt okozhat a talajvíz. — Az . én házamban az alapig jött fel — mondja egy pUfajkás. Cserzett arcú férfi. — Az én pincém Is tele van — kapcsolódik a beszélgetés­be Berki Pál. — A kutakban a víz eléri a káva alját, Tegnap kihir­dették, az ásott kútból senki ne lgyék, mert a szennyes víz fertőz .— mondja Srige- csán Pál. A községben a biztonsági intézkedéseket megtették. — Közvetlen veszély nincs, ki­telepítésre nem került sor, A műúton zetorok pótko­csival trágyát hordanak. Ahogy elhagyjuk Sellyét lát­Tömeges ételmérgezés i écsett több i»dnt 1() > ember ’lieg a Kazinczy étteremben foayas+iU>tt tar hányás hústól — Szilkségá nyakat állítottak lel a kórházakban és klinikákon juk, messze előttünk a Dráva kacskaringós vonalán fönn lebeg a Vízügyi Igazgatóság repülőgépe, köröz, majd eltű­nik Alsószentmárton irányá­ba a távoli fák ágai között. Csányoszró, Vajszló, Bara* nyahidvég, majd Harkány, s ott jobbra fordulnak, hogy Mattyon keresztül Alsószent- mártonba jussunk. A hosszú úton hótakarta vetések és vi­zek, vizek... Alsószentmárton alját — Matty felől érkezve *— víz öleli. A majorból egy vontató cuppog, kerekei tengelyig a sárban. A faluban reggel a termelőszövetkezet dolgozói­nak segítségével töltést Vág­tak, s így elvezették a vizet a házak alól. Kitelepítésre nem került sor. A község felső végén festői kép fogáé. Kicsiny, fehér ház, piros kőkerítéssel, alul ter­méskőlábazattal, úgy tűnik, mintha vízre épült volna. Csendes, szelíd táj. A ker­tekben varjak röpködnek. Ér­kezik a tavasz?... Lehet, hogy jön, csak lassan. A víz vi­szont itt van ... Óidon a főutcán emberek álldogálnak házaik előtt. —> Meddig tudunk eljutni ezen az úton — kérdezzük a kocsiból, mert nem me­rünk kiszállni. — Addig a kotrógépig — mutatja egy gazda. — To­vább ne menjenek, mert be­levesznek a sárba. Siklóson a Járási Tanács épületében Szarka Árpád vb- elnökhelyettes nem kicsinyli le a talajvíz és a felszíni víz jelentőségét, de azt mondja, ha csapadék nem tetézi a keddit, Szerdait, akkor na­Foldsssinti termeket kérnek A jugoszláv kiállítók képviselői a vásárirodában Jugoszlávok jártak teg­nap a Pécsi Ipari Vásár állandó irodájában. Mint már korábban hírül ad­tuk, a vásárt az idén jú­lius 3 és 13-a között is­mét megrendezik. Teg­nap késő délután felhív­tuk Molnár Györgyöt, de még mindig folytak a tár­gyalások a jugoszlávok- kal. Kik és miért érkez- < tek Pécsre? — kérdeztük a vásár főrendezőjét. ' 5 — Belgrádból és Eszék­ről az Idegenforgalmi Hi­vatal és a Jugoszláv Ke­reskedelmi Kamara öt képviselője, köztük egy angol—jugoszláv közös vállalat angol főnöke ke­resett fel bennünket, hogy tárgyaljanak jugoszláv cé­gek szerepléséről a Pécsi Ipari Vásáron. Az egyez­kedés. miután a vendégek megtekintették a helyszínt, a hely kiválasztása körül folyik. — Mindenképpen földszinten szeretnének helyet kapni, vagy 6—8 termet, vagy egy nagy tor­natermet, összesen 300 négyz.! méternyi területet. Annak ellenére, hogy az idén a vásár területét tíz­ezer négyzetméterrel meg­növeljük, és hogy a vál­lalatok jelentkezési határ­ideje, a február 15 még nem járt le, eléggé betáb­lázott a vásár területe — telefonálta Molnár György. A jugoszlávok 10—15 cé­get hoznának Pécsre. Ezek a cégek nemcsak kiállíta­nának, hanem a kishatár- menti forgalom keretében, a KONSUMEX-en ke­resztül üzletet kötnének a baranyai nagykereskedel­mi vállalatokkal és koz­metikai-, divatcikkeiket, élelmiszereiket, lakberen­dezési tárgyaikat, bútorai­kat a kiskereskedelmi vál­lalatok a helyszínen áru­sítanák. Még egy hír: a Köztár­saság téren, szabadtéren tervek szerint Baranya iparának 25 éves fejlődé­sét reprezentáló makette­ket, emblémákat, doku­mentumokat stb. állítanak ki. Ennek megszervezésé­re bizottságot hoznak lét­re. A vásár rendezői már felvették a kapcsolatot és tárgyaltak a Mecseki Szénbányákkal. gyobb gond nem lesz. Egy dolog azonban lényeges: ter­melőszövetkezetek sürgősen vezessék el a vetéseken fel­gyülemlett vizet! Nagy István Szerelik a nagyteljesít­ményű vízátemelő szi­vattyúkat. Alsószentmár- tonban a faluvégi házak faláig áll a víz. Szokolai felv. Tegnap ctóiUtan fél 3-kor hívták a mentőket elsőízben hányásos. gyomorgörcsös rosszullétekhez. Ettől kezdve egymást érték a bejelenté­sek. segélykérések. Kiderült, hogy valamennyien a MecseK Vidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat Kazinczy éttermé­ben előfizetéses ebédként tarhonyás húst fogyasztottak. Különösen nagy volt a ria­dalom a belvárosban, mert a körnvéken lévő intézmények­ből a Beruházási Bankból, a Pécsi Rádiótól, a Kossuth Lajos utcai gyógyszertárból, a Belvárosi Áruházból, a Mi­nőségi Ruházati Ktsz-től, a Moziüzemi Vállalattól, cso­portosan kellett kórházba szállítani a megbetegedett embereket. Talán mégsem oktalanság figyelmeztetni embertársain­kat: mi mindennek nézhet­nek elébe a mai nap folya­mán, tekintettel arra. hogy ma péntek és 13.-a. Mondják, hogy a „péntek” szó szláv eredetű, „ötödiket” jelent, mondani sem kell, hogy a hét ötödik napját célozza. Hát itt kezdődnek a bajok. Szeren­csétlen nap ez. S hogy meny­nyire az, azt tanúsíthatja leg­alább egymillió 999 ezer 999 magyar állampolgár és lottó­zó, akik pénteken — alig va­lamivel 11 óra után a rádió­ból csalódottan értesülnek: nem nyertek semmit. A két­milliomodikat nem éri csa­lódás, mert soha nem vesz szelvényt, és. ez én vagyok. Dehát mégis csak ügyelni kell a régi, babonás intel­mekre. Például „ha valaki- j n eh kocsi vágja el az útját...'’ minden bizonnyal balhé éri ezen a pénteki napon. El Is hiszem. Szerintem a jóslat azonnal, abban a mi- nutában bekövetkezik, csak lépjen le a Bem utcai járdá­ról délután csúcsforgalom idején, és majd rájön, hogy j milyen „kocsi” vágta el a* útját. Nem vezet persze jóra az sem, ha Valaki pénteken ] „pappal találkozik”, vagy j előtte nyúl fut át az úton..." j Azt is mondják: „ ... legé­nyeknek nem szabad lányos­házba betérniök, mert a Iá­dós, mint amilyent manapság az ember gyanútlanul meg­vásárol a zöldségboltokban. És ne adj isten, ha valaki netán éppen pénteken „bol­hát fog a nyakán, vagy keze- fején, mert szomorú hírről értesítő levelet kap", Így hát jobb békén hagyni a bolhát, hadd csípjen, legrosszabb esetben is gyufásdobozba kell zárni és másnap elintézni az átkozott dögjét. Az sem árta­na. ha a munkáltatók a sza­bad szombatot áttennék pén­tekre, s így a dolgozó köny- nyedén kerül szinkronba az intelmekkel. Ugyanis „pénte­ken nem szabad elsőként megkezdeni a tavaszi szán­tást, nem szabad építkezni, utat építeni, szövőgép mellé állani, nem szabad fontos út­ra indulni (anyagbeszerzők!) mert minden balul üt tai ■., Egyáltalán: legjobb otthon tespedni, tétlenkedni, de ínég a tévé péntek esti — véget nem érő — kerületi vetélke­dőjét sem megnézni. Hiszen a mohamedánok is már rés rájöttek arra. hogy a „dsü- maa”. (péntek) a „nyugalom szent napja”. Kivéve a lakás­hivatal fogadóóráit... Kenyérgyár építésére. Mikor kezdik? „Borjúnyírő pénte­ken ..Nekem elhihetik. Peches egy dátum a pén­tek, tizenhárom. Ez a boszor­kányok napja is. Korabeli iromány ad pontos, hiteles meghatározást: „Boszorkány az a lány vagy asszony, ki­nek kis bajuszkája van". — Nos aztán, ezek a boszor­kányok macskaháton vagy seprúnyélen utazva vidékről összegyűlnek, értekeznek .. ” Hogy „anno ..miről érte­keztek, a jóég tudja. De, hogy ma Is összegyűlnek, az biztos. Teszem fel, egy pénteki di­vatbemutatóra ,.. No de hát mit várhat az ember! — Hi­szen, kérdezzük csak meg a falusi öregeket, tulajdonkép­pen miért Is szerencsétlen a hét ötödik napja? Ezt vála­szolják: „Mert az ember te­remtése péntekre esett.. .** nyok hagymát dugnak a zse­bükbe és kiutasítják a láto­gatókat ...” Képzelem, meny­nyi baj okozója lehet a hagy­ma, főként ha olyan rotha* Haldani baranyai hiedelem: „Elfelejti álmát az, aki pén- j teken, 13-án, ébredés után ki­néz az ablakon.. ’ Ha Jól gondolom, nincs ebben semmi babona. Az uránvárosi lakók gyakran elfelejtik álmukat, amint az ablakon át kipil­lantva rádöbbennek, hogy a kukás bödönök környékéről még mindig nem hordták el a szemetet. Álmukat elfelej­tik és egészen más dolog jut eszükbe ... Azt meg tudják-e hogy mi a „borjúnyírő pén­tek?” Nos — sohanapja. — „Holnapután kiskedden. bor­júnyírő pénteken...” — monták hajdanában. De miért is csak hajdanában? Ma is mondják például, amikor a beruházó a kivitelezővel megköti a szerződést és ■*- tűznek két határidőt: e... elkezdik, akkor befejezik, j Nyerges Ágnes is ezt írja könyvében: „Amikor az Űr­isten meglátta, milyen gyen­gelelkűre sikerült alkotása, felsóhajtott: Ez a nap sem volt szerencsés, bánom már, hogy embert teremtettem..." Ezt tehát utalva a terem­tési selejtre — az Úristen mondta az új gazdasági me­chanizmust megelőző tízegy­néhány millió éve. Aggo­dalma jogos volt. Olyanok vagyunk, amilyen. Rab Ferenc Erb János A Városi KÖJÁL élelme­zésügyi csoportja már 3 óra­kor a helyszínen volt, azon­nal elvégezve a szükséges ; vizsgálatokat. — A konyhai felszerelések- \ rőt, valamint az ott dolgo­zókról tisztasági mintákat vettünk és az ételmintával együtt azonnal továbbítottuk a laboratóriumba. Alapos nagytakarítást és fertőtlení­tést rendeltünk el, amelyet nyomban meg is kezdtek -*• tájékoztatott Balogh Júlia, a vizsgálatot vezető közegész­ségügyi járványügyi felügye­lő. — Mi okozhatta a tömeges rosszulléteket? — Erre csak a laborató­riumi eredmények birtoká­ban adhatunk választ. A tü­netek súlyos mérgezésre utal­nak. A túlzsúfolt konyha dol­gozói nem tartották be az egészségügyi előírásokat. Az engedélyezett 2 óra helyett a tisztás étel 4—5 órát állt, me­leg helyen elkészítés Után. Krecsmarik Sámuelné, as étterem konyhafőnöke ért­hető riadalommal válaszol a kérdésekre. —* Minden úgy történt, mint rendesen. Háromszáz adag tarhonyás húst főztünk. Az étel már 9—10 óra között elkészült. Ezután fedeles edé­nyekben tároltuk. Délben kezdtük felszolgálni, és kö­rülbelül 3 órára fogyott el a háromszáz adag. En is meg a munkatársaim i* ettünk « pörköltből még se történt semmi bajunk. A húsból más ételeket is készítettünk, de azokra nem volt panasz. Nem tudom mi történhetett... Míg az étterem konyhájá- j ban megkezdték a nagytaka­rítást. magán autók, vállalati személygépkocsik, taxik és hét mentőautó hordta a bete­geket a pécsi klinikákra és kórházakba. — Legnehezebb helyzetben a Megyei Kórház fertőzőosztálya volt, ahova másfél óra alatt 68 beteget szállítottak. Leírni is nehéz, milyen kö­rülmények között igyekeztek a fertőzőosztály orvosai, ápo­lónői, ápolót és takarítói mi­előbb ellátni a rászorulókat. 16 szabad ágy volt a fertő­zőosztályon és átcsoportosí­tással, más betegek hazakül­désével sikerült még húszat szabaddá tenni. 36 beteg ka­pott itt helyet, a többieket pedig elsősegélyben részesí­tették, míg tovább vitték őket a Megyei Kórház belosztá- lyára. a pécsi Honvéd Kór­házba, az I. sz. Belklinikára, sőt még a Bőrklinikára is. A Városi KÖJÁL vezetői tartották a kapcsolatot a mentőkkel és a kórházakkal, számontartva, hol mennyi beteget tudnak még elhe­lyezni. A főbb mint száz ember ellátása és elhelyezé­se rendkívüli erőfeszítést igé­nyelt az egészségügvi létesít­mények dolgozóitól Este 1 órára úgy látszott, már-már nincs szabad hely. amikor sikerült újabb szükségágya- kat előteremteni. Bár a ro­ham enyhült, a mentők még az esti és éíszakai órákban is szállítottak ételmérgezés­ről panaszk odókat. Varga Somogyi Imre, Aut Andrásné és a többiek, akik elsők közt és igen súlyos ál­lapotban kerültek orvoshoz, az esti órákra már jobban érezték magukat. Varga So­mogyi Imre láza erősen fel­szökött, de hányingere csil­lapult. A Megvei Kórház fertőzőosztályának vezető fő­orvosa szerint a hozzájuk szállított betegek mintegy tíz százaléka volt akut. súlyos mérgezett állapotban. A tömeges megbetegedé­sek okainak és körülményei­nek felderítésére a rendőr­ség és a KÖJÁL szakembe­rei vizsgalatot indítottak. Wesztl Márta

Next

/
Thumbnails
Contents