Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)
1970-02-08 / 34. szám
«7C. február 8. ntmcintttti ncimo 5 KÖZELEBB AZ ÉLŐ IRODALOMHOZ HUSZONÖT ÉV MAQYAR IRODALMA j Amikor elolvastam a kiállításra szóló meghívót, azt gondoltam, könyveket fogok látni gondos elrendezésben, legfeljebb néhány folyóiratot, egy-két fényképet. Emlékszem sok ilyen jellegű irodalmi kiállításra, ezért is élt a gyanú bennem mindaddig, míg át nem léptem a Leöwey Klára Gimnázium és Szakközépiskola dísztermének küszöbét. Szólt a lemezjátszó, egyik kiváló szavalóművészünk Kassák Lajos gyönyörű költeményét mondta, tisztán, értelmet adva külön minden szónak. Az ötlet eredeti, kellemesebb fogadtatást kívánhat-e egy irodalomszerető ember? A szem először csak megragadja a látványt, utána kezdi részekre bontani, elemezni. Tablók, vitrinek, könyvek, borítók, rajzok, fotók. Színek, képek, betűk, melyekből összeáll egy érdekes világ, egy irodalmi kiállítás negyedszázad magyar irodalmából. A kiállításnak láthatóan nem az a célja, hogy irodalomtörténeti precizitással keresztmetszetét adja az elmúlt huszonöt év alatt keletkezett magyar irodalomnak. A bemutatott anyag elsősorban az értékekre kíván rámutatni, a figyelmet szeretné fölkelteni új irodalmunk kiváló alkotód és az ő műveik iránt. Sokszor hallunk ironikus megjegyzéseket e korszak irodalmával kapcsolatban. Ez a kiállítás nem érvel ellenük, hanem lények, dokumentumok sokaságával bizonyítja az értékek jelenlétét Fiatalok rendezték ezt a kiállítást, gondolom, elsősorban a korosztályukhoz tartozóknak. Nekik nagy szükségük van modem irodalmunk ilyen színes bemutatására, hiszen a tankönyvben olvasott, számukra gyakran egyhangú irodalomtörténeti áttekintést élményszerű anyaggal egészíti ki. Az irodalmat kedvelő diák izgalommal fedezi fel élő klasszikusaink egy- egy kéziratát a tablókon, közvetlenebbé teszik a tollal rótt sorok az ismerkedést Ugyancsak az élményszerű találkozást segítik elő a nagyméretű művészi fotók. A szemlélő eltűnődik a képek előtt, melyekről Kassák Lajos, Németh László, Weöres Sándor vagy éppen Pilinszky János néz vele farkasszemet komoran, szomorkásán, játszi jókedvvel. A gondos rendezés azonban mindenütt ügyelt arra, hogy a látvány ne maradjon puszta látvány, színes borítójú könyvek sorakoznak a tablók között, negyedszázad legjobb lírai, prózai, drámai terméséből, gyakran írójuk kézjegyével. Természetesen külön helyet kap a Pécsett született irodalom. Folyóiratok — Sorsunk, Dunántúl, Jelenkor — írók, költők — Csorba Győző, Pákolitz István, Bertha Bulcsu, Lázár Ervin — művei mutatják a gazdagodást, mely mindinkább szerves részévé válik modem irodalmunk nagy egészének. Külön szólnunk kell arról az ötletes megoldásról, mely a napjainkban megjelenő folyóiratokat mutatja be. A látogató azt gondolhatná, mindjárt vásárolhat is, hiszen Kortárs, Üj írás, Jelenkor stb. sorakoznak egy utcai lapárus állványán. Elvégre vitrinben is be lehetett volna mutatni ezeket a folyóiratokat, de így menynyivel természetesebb, menynyivel jobban illeszkedik a színes, sokoldalú kiállítás egészébe! Némi gyanakvással indultam a kiállításra az írásom elején említett okok miatt Gyanakvásom az első per- cekbeh eltűnt, s egyre inkább nőtt bennem a friss, uj láttán támadó öröm. Gondolom, többnyire így vannak ezzel azok, akik végignézték ezt a kiállítást Köszönet érte a létrehozóknak, az irodalmi szakkör diákjainak vezetőjüknek, Tüskés Tibor- nénak, akik nemcsak szeretik és értik e negyedszázad irodalmát, de másokkal is meg tudják szerettetni. Kovács Sándor BARANYAI VASÁRNAPOK Ma Mohácson a busójárással kezdetét veszik a Baranyai Vasárnapok 1970. évi rendezvényei. 1963-ban még csak elképzelés volt egy ilyen nagyszabású, egész évet átfogó program kidolgozása, de a következő évben már sor kerüli Mohácson, Siklóson, Szigetváron és Pécsváradon a Baranyai Vasárnapok megrendezésére, melyek akkor 38 ezer nézőt vonzottak. Az elmúlt évig közel félmillió ember szórakozott ezeken a rendezvényeken. A megyei rendező szervek a kezdetkor a következőkben fogalmazták meg célkitűzéseiket: a Baranyai Vasárnapok segítsék elő, hogy megyénk történelmi nevezetességű műemlékeit, természeti szépségeit megismertessék a hazai és nemzetközi közönséggel, járuljanak hozzá hagyományaink ápolásához, szolgálják a szocialista hazaszeretetre nevelést, a ANNA MARQIT KIÁLLÍTÁSA kulturált szórakozást, művelődést Bernics Ferenccel, a Megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetőjével beszélgettünk a Baranyai Vasárnapok eddigi tapasztalatairól, az 1970-es elképzelésekről. — Ügy értékeljük, hogy elképzeléseinket, célkitűzéseinket sikerült megvalósítani. A Baranyai Vasárnapok rendezvényei mind több érdeklődőt vonzottak megyénkbe. Az első évben négy helyen szerveztünk programot, ezek száma azóta már hatra emelkedett. Két éve a járási és városi tanácsaink vállalják a rendezés feladatait, a népművelés megyei szervei az elvi, módszerbeli segítséget biztosítják, és psak az országos jelentőségű programok szervezésében vállaltak több feladatot. Tapasztalataink szerint az elmúlt években az emberek megszokták és megszerették a Baranyai Vasárnapokat, azoknak sok visszatérő, állandó vendége van a megyéből, az országból, sőt külföldről, elsősorban Jugoszláviából. — Milyen sorrendben követik egymást 1970-ben a Baranyai Vasárnapok rendezvényei? — A ma megrendezésre kerülő busójárás után, június 14-én a siklósi várfesztiválra, augusztus 19—20-án Orfű—Abaliget tóünnepségére, szeptember 5-vel a háromnapos komlói bányásznapokra, szeptember 6-án a szigetvári emlékünnepségre és október 18-án a pécsváradi leányvásárra kerül sor. A Baranyai Vasárnapok teljes programját tartalmazó műsorfüzet ezekben a napokban jelent meg. — Az elmúlt ívek során kialakult az egyes rendezvények sajátos programja. Hogyan érvényesül ez 1970-ben? — 1970-ben is az a cél, hogy az egyes rendezvények alapvető jellegét megtartsuk. A busójárásnál a nemzetiségek barátságának erősítése, hagyományaik ápolása a jellemző, ezt biztosítják a busók farsangja, a népitánc és népzenei bemutatók, kiállítások, sőt az idén: a változatos nemzetiségi ételkülönlegességek is. Siklóson a fúvószene erejével a nemzetek barátságának erősítését kívánjuk elősegíteni. Ezt szolgálja, hogy a magyar zenekarok mellett szovjet, bolgár zenekarok részvételét biztosítjuk, sőt az idén egy svájci polgári fúvószenekar szereplése is várható. A tóünnep elsősorban a természet adta szép táj és a nagyszerű mesterséges tórendszer adta lehetőségek kiaknázására törekszik. Programjában a vízisportok, hocgászverseny kaptak helyet. A komlói bányásznapok célja a bányásznapi hagyományok felelevenítése. A szigetvári emlékünnepség lehetőséget ad Zrínyi emlékének méltó ápolására, a hazafias nevelésre. A pécsváradi leányvásárt a néphagyomány, a népművészet, a népdal jegyében rendezzük meg. Valamennyi rendezvénynél fontos célkitűzés: szereplést, bemutatkozást biztosítani öntevékeny együtteseinknek, szakköreinknek. — Hagyományos, hogy m Baranyai Vasárnapokhoz egyéb rendezvények Is kapcsolódnak. Mit terveznek 1970-ben? — Az a tapasztalatunk, hogy a túl sok rendezvény eltereli az alapvető jellegükről a figyelmet, és az olyanok, amelyek csak egy szőkébb érdeklődési kört kötnek le, nem keltenek nagyobb figyelmet, ugyanakkor túl sok erőt kívánnak a rendezőktől. Természetesen van néhány olyan rendezvény, melyről a jövőben sem mondunk le, hiszen azok szerves részei a programnak. Az idén sem hiányoznak majd a hangversenyek, hiszen ezek sajátos tartalmú megrendezésére kiváló lehetőségek nyílnak. Mohácson a népzene, Siklóson, a várkápolnában a reneszánsz és barokkzene, Abaligeten a barlanghangverseny, Szigetváron, a dzsámiban és a szabadtéren a históriás énekek és az oratóriumok meghallgatására az idén még több lehetőséget akarunk biztosítani, mint az elmúlt években. A tóünnepséghez kapcsolódik az országos A-kategóriájú társas táncverseny megrendezése és tervbe vettük az országos amatőr ter- mészetfilm-fesztivál megrendezését is. A bányásznapi ünnepségekhez tudományos ankétok. tanácskozások kapcsolódnak. Szigetváron az ifjúság hazafias nevelését segítő rendezvények szerepelnek a programban. Pécsvá- radon negyedszer rendezzük meg a Gerencsér Sebestyén országos fazekas pályázatot és kiállítást. Itt kerül sor a déldunántúli tsz-fiatalok találkozójára is. És végezetül: minden Baranyai Vasárnap megrendezése hozzájárult megyénk szépüléséhez, új utakkal, terekkel, parkokkal. műemlékeink helyreállításával, új szobrok elhelyezésével. Ezt folytatni kívánjuk. 1970-ben Siklóson Kanizsai Dorottya szobrának leleplezésére kerül sor, melynek megalkotója Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész. BUtzki Er via A pécsi Modem Magyar Képtár gyűjteményébe kezdettől fogva találhattunk Anna Margit festette képeket Az utóbbi években a Lángvédő c. kis olajképe volt látható a kortárs művészetet bemutató teremben. E kép a gyermekrajzok formavilágát követve, lényegre- törő egyszerűséggel rögzíti egy riadt ember álmát, tudatalatti élményét, fáradtság érzetét keltő színekkel. A Képtár szomszédos termében pedig — február végéig — Anna Margit új művei köszöntik harsány derűvel a látogatót. A képek zöme ezerkilencszázhatvan- nyolcban és hatvankilencben készült, körülbelül húsz évvel az évszám nélkül szignált Lángvédő után. E húsz év egyik legsajátosabb karakterű magyar festőművészünkké érlelte Anna Mar- gitot. Újabb képei őrzik a megtett művészi pálya minden szakaszának tanulságait, formajegyeit. Emberi drámákat mer és tud egy fintorral ábrázolni. Az óvatos torzítást, amely a korábbi képek kecses alakjait tette törékennyé, most bátor karikírozó kedv váltja fel. Vaskos hajfonatok keretezik a kerek, piros arcokat, nehéz fátylak, jelképszerű tárgyak — lámpa, gordonka, kürt. — jelennek meg a figurák j elemzésére. De mindent, testet, kalapot, ruhát és környezetet ellepnek a virágok, beborítanak a róasáJc. A figurák a legújabb képeken néhol alig lelhetők fel a díszítmény mögött. Egyik alakja — láthatóan — saját szoknyájáról levett rózsát emel kecsesen jobb kezével. Még busói is virágot tartanak kezükben. Arcok vagy álarcok? Néha bevallottan maszkok jelennek meg e képeken (Busók, Ikon, Bábu legyezővel), ám az arcok is a maskara merevségével tűnnek elénk, iróniával, humorral vórte- zetten. De a groteszk póz mélyén mindig egy emberi < magatartás, egy érzelmi állapot rejlik. A festő fölényével, szemléletének szellemességével hozza emberközelbe Szegény Laurá-ját, özvegyeit, Oktáviá-ját Magdolná-ját, Máriácská-ját Egyaránt merített a keresztény mitológia és a magyar népművészet formajegyeiből. Ám e motívumok nem díszítményként, hanem a valóságélmény természetes megjelenési formájaként tárulnak elénk. Három, királyok c. képen, három Miska kancsót látunk. Kettő áll egymás mellett, a harmadik pihenő pásztorként fekszik félkönyékre, azaz fülre támaszkodva előttünk. A vallásos áhítat helyett e falusi fényképeik pózába megjelenő népi kerámiák, a hengerelt falnak tűnő cirádás háttér előtt, egyszerre gúnyolódnak a giccsen, dicsérik a népműMagdolna (1968) vészetet, vallanak a borral telt ember mámoros öröméről és naivitásáról. Egyszerű formák, gyermekfantáziával megálmodott színek, rózsák naivnak tűnő elrendezéséből összeállt képek, mély gondolatokat rejtenek az emberről, az esendőségé- ben is komikus, fennköltségében is esendő, a létezés teljes élményskláját megjáró emberekről. Érdekes, hogy figurái szinte kivétel nélkül nők. Asszonyok, szüzek, boszorkányok, özvegyek, s arcukon mintha az önirónia bújkálna. ■L L. KEP»;i.'HIKHg3 KÉK FÉNY „Megviselt szív az én szívem, de jó — senkinek sem tudna ártani.” — Ezeket a sorokat állítólag a „kétpiszto- lyos” Crowley, New York egyik legveszedelmesebb bűnözője írta 1931. május 7-én, kedvese lakásán, miközben a rendőrség géppuskákkal lőtte a szobát, s a gyilkos már több sebtől vérzett. Röviddel azelőtt Crowley szó nélkül szitává lőtt egy rendőrt az országúton, mert az a jogosítványát kérte. „Ezeket az embereket, ezeket az oroszokat én megszerettem. Tudja. olyan ... folklorisztikus életet folytattak ... Olykor elmentem közéjük, s hallgattam a dalaikat ...” — Ezt meg Krist- mann, a krasznodari SS-osz- tag volt parancsnoka mondta Münchenben 1968. január 24-én Lev Ginzburgnak. Ez a Kristmann volt felelős azért, hogy Krasznodarban „gyerekeket gázosítottak el, élő emberekkel teli pincébe benzint öntöttek, majd felgyújtották” — ahogy a Nép- szabadság múlt vasárnapi számában olvashattuk. A Kék fény bűnözőkkel készített interjúi néha ilyesféle példákat juttatnak az ember eszébe. A bűnök többnyire kevésbé súlyosak, mint az imént említettek, a magyarázat, a védekezés, az önkommentálás azonban többnyire hasonló. A bűnös a legritkább esetben érzi és ismeri el cselekedetének bűnös jellegét, sőt. nem ritkán pozitív tulajdonságaira hivatkozik. A szerdai, 24. számban például a „hazai” kasz- szafúró, akinek 17 „esete” volt, szinte megvetéssel beszélt a vagánykodásról és első lopását baráti gesztusként őrizte emlékezetében. A Totó —Lottó-irodában elkövetett rablótámadás egyik résztvevője is inkább panaszkodott, mint bűnbánatot tartott: „Kérem, tisztelettel, kevés volt a jövedelem, pénzt kellett szerezni, hogy megélhetési lehetőség legyen” — ilyesmit mondott. Persze,, amint kiderült, egyáltalán nem nyomorgott Hogy mi a hasonlóság Crowley, Kristmann és a Kék fényünk „szereplőinek” gondolkozásbeli masinériájában. az kriminálpszichológiai szempontból bizonyára rendkívül érdekes. A Kék fény legfőbb hasznát azonban mégsem ebben érzem, hanem inkább a társadalmi felelősség felkeltésében. A lélektani problémáknál fontosabb, ha azon gondolkodunk, hol találjuk meg a feltáruló ügyekben azokat a motívumokat. amelvek létrejöttét, alakulását közös társadalmi erőfeszítéssel befolyásolni lehet. A Kék fény szerkesztői Is érezhetően ezt tartják a legfontosabbnak. A műsorban felhasználnak ugyan olyan elemeket is, amelyek a kalandosság, a romantika, a bűnügy. „érdekessége” iránti igényre alapozva igyekeznek — egyébként sikerrel — a sorozatnak minél- szélesebb közönség-bázist szerezni. Ez azonban csak eszköz a fontosabb cél érdekében. A Kék fény kétségtelenül azok közé a műsorok közé tartozik, amelyeknek társadalmi hasznossága, eredményessége a legközvetlenebbül is mérhető. Hogy egy művészi előadás, egy vers egv dráma vagy egy film milyen mértékben ..ront vagy javít”, azt szinte lehetetlen felmérni. Ha azonban a Kék fény nyilvános körözése nyomán rendőrkézre kerül egy-egy bűnöző, az nyilvánvaló társadalmi haszon, mérhető eredményesség. A műsor legfőbb haszna mégsem ez a közvetlen eredményesség, hanem ezen - túlmenően az a közvetett hatás, amelyet a riportok, interjúk és kommentárok az egyedi esetek mögött húzódó általánosabb vonások érzékeltetésével keltenek. Az őszintén feltárt és okosan elemzett valóság bizonyára többet ér. mint a puszta „elrettentés” vagy a „nyomozzunk együtt” játékossága. Szederkényi Enyta N GRAIN ANDRÁS: BUSÓK
