Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)
1970-02-07 / 33. szám
1970. február7. SunanYmt namo Farsangi furcsaságok Farsangot köszöntünk: 1970 vidám báli éjszakáit. Ha körülnéz a krónikás a világsajtóban, az elmaradhatatlan báli tudósításokban sok érdekességgel, fircsasággal találkozik. A legfrissebbekből nyújtunk át derűs történeteket: ezek történtek 1970 farsangi éjszakáin. BÉBI-BÁL Palm. Beach-ben is tetőpontra ért a farsangolás. A napokban bébi-bált rendeztek csecsemőknek öltözött felnőtteknek. A nyolcvanhárom tavaszt látott bálanyát gyerekkocsiban tolták be a bálterembe, ahol a bébi-matróna cuclis-üvegeket osztogatott a vendégseregnek. A cuclis-üvegekben azonban ezúttal nem tej volt, hanem eredeti skót whisky... DENEVÉR Dél-Amerikában megismétlődött Johann Strauss örökbecsű operettjének, a Denevér-nek históriája. Jósé Messo 42 éves Buenos Aires-i banktisztviselő egy álarcosbálon kivilágos- kivirradtig táncolt egy csinos maszkkal, és mi sem természetesebb, mint hogy hajnalra fülig beleszeretett. Csak akkor lepődött meg, amikor reggelre a távozáskor partnere levetette álarcát. A saját felesége állt előtte... VIRÁGRUHA Élő virágokból készült báli ruha a legújabb divat az Egyesült Államokban. Aruk változó, az olcsóbbak szegfűből, a drágábbak ibolyából, a legdrágábbak pedik orchideából készülnek. Egyetlen hibájuk, hogy gyorsan elhervadnak, és ezért a divathölgyek nem szekrényben, hanem különleges hűtőszekrényben tartják őket... CSÍN1 BABA Egy stockholmi balon megjelent egy lány, hosz- szú, szőke hajjal, miniszoknyában, kívánatosán. Éjfél után kiderült, hogy a hóditó ifjú hölgy tulajdonképpen férfi, s nem is akárki: Carl Gustavnak hívják és Svédország trónörököse. Mindez egy jelmezbálon történt... 99 Felhőtlen estéken célba veszem a Holdat“ Csillaglesen Varga Lajos nyugdíjas bányász első távcsövének elkészítéséhez, még Gagarin világraszóló űrrepülése adta az inspirációt. — De egyúttal a kudarcot is, mert nem csillag kémlelésre, de még a Hold becsületes befogására is alkalmatlan volt. Pedig megpróbáltam én mindent a sokdiopt- riás szemüvegtől, az óraműves nagyítólencséig, mégsem ment a dolog. Már-már az ! egész tákolmányt a sarokba I dobtam volna, de a felesé- I gém heccelődésétől megma- | kacsoltam magamat. Mérgesen azt mondtam neki, hogy ! látni fogja még ezen a távcsövén, amikor Gagarin utódja hibridkukoricát kapál a Holdon... Na, azért ha „ilyet” máig sem. szerkesztett, de ma már van olyan távcsöve — nem is egy —, amivel elcsípi és fogva tartja a legbujkálóbb csillagot is. S hogy . ez így igaz, erre dr. Kulin György csillagász a tanú, aki' már évekkel ezelőtt így emlékezett meg róla a „Föld és Ég” című tudományos ismeretterjesztő folyóiratban: „Ma már többezer olyan amatőrünk van, köztük Varga Lajos is, akinek birtokában olyan távcső van, amilyennel Galilei megalapozta a modern csillagászatot.” — Persze ezt annak köszönhetem, hogy állandó levelezésben vagyok a budapesti Uránia intézettel, de többször személyesen is felutazok, főként ^optikai tanácsokért. Így sikerült elkészítenem előbb egy 50 milliméter átmérőjű, 280 milliméter gyújtótávolságú lencsés távcsövemet, amivel nagyszerűen befogom az egész holdkorongot. De ez még 1966-ban volt, mert azóta elsajátította a tükör csiszolás mesterségét is, ami módot adott arra, hogy elkészítse a már „csillaglesre” is alkalmas távcsöveit — Azóta szép felhőtlen estéken, éjszakákon vállamra veszem a készüléket és hol a komlói utcákon, hol pedig valamelyik aknán célba veszem a holdat, vagy egy-egy érdekesebb csillagot. Rendszerint úgy időzítem a dolgot, hogy váltásra érjek ki, mert ilyenkor a legnépesebb az akna környéke. Aztán ki- nek-kinek kívánsága szerint bemutatom a holdat, a Sza- tumuszt, a Sark-csillagot, vagy a Jupitert a holdjaival, és persze elmondok róluk mindent, amit tudok. Nem olyan nagy dolgokat, legfeljebb annyit csak, hogy hány millió kilométerre vannak tőlünk, meg azt, hogy például a sarkcsillagnak milyen Madárasztal a Szabadság-hegyen A tükör csiszolása egy hónapos munkát igényel. De megéri a fáradságot, mert készen vásárolva 1400 forintomba kerülne. • • A Madártani Intézet Szabadság hegyi parkjában három etető várja télen a madarakat Általában egy-egy etetőben naponta egy kilogramm napraforgómag fogy el. Az idei tél azonban kivétel. A három etető napi adagja eléri a tíz kilogrammot. És megváltozott a vendégek összetétele is. Az ember terítette madárasztal körül most olyan szégyenlős, szerény koldusok is megjelennek, „akik” egyébként soha nem merészkednek a közeibe. Legutóbb egy búbos cinke kereste fel az etetőt, pedig ezek a madarak legközelebb a tátrai fenyvesekben, vagy az Alpok lábainál költenek. Ezt a kis szárnyas vendéget a hideg, de főleg az ínség, az éhség űzte el hazulról idáig. Az egész országból riasztó hírek érkeznek a madarak szenvedéseiről. A Budapest— Székesfehérvár közti vasútvonal mentén a napokban Pettend és Iváncsa között 50 ezerre tehető varjúsereg „festette” feketére a havat. Ezek már meg sem próbálkoztak az élelemkereséssel. csak gubbasztottak reményvesztetten. A Hortobágyon pedig a csárdától északra hozzávetőleg 75 ezer liba gyülekezett össze. Tulajdonképpen azért menekültek .de, hogy átvészeljék az ínséges téli hónapokat. Másnap reggelre azonban hírmondó sem maradt belőlük. Nekik még volt erejük, hogy tovább szálljanak, olyan tájakra, ahol nincs fehér hótakaró, ami ezen a télen a madara« számára szinte a szemfedőt jelenti. fontos szerepe van a hajósok tájékozódásában, de ha valakit érdekel, tudok egy- és mást mondani az Andromeda és az Orion köd jelentéséről is. Na, csak annyit ám, amennyi megfér az ilyen magamfajta vén amatőr fejében. De, ha csak annyit érek is el, hogy felkeltem vele az érdeklődést, gondolom ezzel nem teszek rossz szolgálatot... Hogy ez mennyire így van, szép példa rá az általa alapított és vezetett komlói csillagászati szakkör is, ahol 14 fiatal tanulja a távcsőépítés meglehetősen bonyolult mesterségét. És úgy látszik evés közben jön meg az étvágy, mert Varga Lajos máris újabb kontsrukción töri a fejét. — Nemrég vásároltam egy húsz centiméter átmérőjű három centi vastagságú üvegkorongot a pesti Uránia intézetben és már a megfelelő csiszolását is elvégeztem. Ha ez a távcsövem elkészül, ez már alkalmas lesz sokszázszoros nagyításra is, amivel aztán célbavehetem és megfoghatom a legszemérmesebb csillagot Is ... Igen, ez már több mint hobby. Olyannyira, hogy a Komlói városi Tanács 50 ezer forintos hozzájárulással a közeljövőben mini obszervatóriumot létesít a szilvási városrészben, ahol Izajos bácsi rendszeres „csillaglesre” invitálhatja a természetkedvelő komlóiakat , P.Gy. Inspekció ünnepi ruhában, csavarhúzokkal a zsebben As orgona lelke A billentyűs hangszerek iránti érzelmem a puszta ámulatnál tovább soha sem jutott. Sajnos. Ez viszont megmaradt. Szülőhelyem görbe, macskaköves, ódon utcájában élt egy öreg hangszerkészítő. Az utcáról néhány töredezett élű betonlépcső vezetett le a műhelybe. Két gyalupad volt, aztán a polcon fémdobozokban, üvegcsékben „asztalosvegyszerek”, sellakk, diófapác, spiritusz, politúr, fekete- anilin, meg krónkáli és egyebek. Itt élt a mester zöldkö- tényesen és öregen, korával igazodva az öreg zongorákhoz, hegedűkhöz. A mester hangolta a pianínót, egy-egy billentyűt ötvenszer is leütött és fülelt, mi meg a legfelső lépcsőn kuporqgva hallgattuk a föifele szálló, kiáradó hangokat. Aztán ahogy a hangok elmosódtak, úgy veszett homályba e gyerekkori látvány. És most találkoztam egy igazi hangszerkészítővel, zon- gorahangolóval Weich Péter személyében, a szakmában oly jóhevű „Weichek” sarjával. Mert az apa. id. Weich Péter is orgonakészítő volt, mint most a legifjabbnak nagybátyja, unokaöccse vagy A harag aláássa a házasfársak egészségét Dr. Edward Litin, az amerikai Mayo klinika ideggyógyásza azt állítja, hogy a házastársak között a valódi összetűzések túlnyomó többsége az alábbi öt szóval kezdődik: „Te már nem szeretsz engem” amire rendszerint ez a válasz következik: „Pillanatnyilag valóban nem”. Dr. Litin kifejezetten ajánlja, hogy azok a házastársak, akik összevesztek, még este, elalvás előtt béküljenek ki, mert egyébként a harag hosszú ideig károsan befolyásolja a család ideg- és egészségi állapotát. £|molytala|| rofa( Van, amit a mai fiatalok alig viselnek el. Ez a szövegelés, hegyi beszéd, sóder, duma, blabla. (A nem kívánt szó törlendő.) „Ha az én időmben így gondolkodtam volna! Amikor annyi idős voltam!” „Ha én a te korodban ezt mondtam volna, akkor hova jutottam volna stb.” Valljuk be ez több szempontból is helytelen. Egyrészt a gyerek manapság ezzel a ledér magatartásával rövi- debb idő alatt és többre vitte, mint példakép apja. Másrészt rajtunk se sokat fogott annak idején, csak már elfelejtettük. A vízcsepp ugyan ki váj ja a követ, a duma viszont erre képtelen. Inkább az a hatása, mint a fojtótekercsnek és az eredmény pontosan az ellenkezője lesz. A kölyök hátrasunyja a fülét és mint a beteg öszvér szétrugdossa a berendezést. Gyakorló apa lévén, nekem is ilyen problémáim voltak. A nagyobbik kölyök, a krédli- kakas-kor kellős közepén és saját fontossága négyszeresér VAQÓHÍDI pedaqóqia nek tudatában hátralapította a fülét és saját gyerekkorunk tiszteletreméltó tapasztalatai nem értek számára egy kalap szilvát sem. — Hé kölyök! Látom a jövőt! Jön az öcséd a kocsiján, te meg odasündörögsz eléje és azt mondod: — öcsi nem volna egy kis gubád, mert egy robogót szeretnék venni részletre. Nem megy ez az istentelen utcaseprés. — Édesapám, n^m olyan nagy dolog az a meló! Már éppen neki akartam kezdeni a hegyibeszédnek, amikor eszembe jutott annak teljes- reménytelensége. — Jól van öregem, te tudod! Ugyanis épp tárgyaláson voltunk a leckéje lezser felfogását illetően, amikor szó került arról is. hogy a nyáron is dolgozni szeretne. — Gyorsan oda is terelődött a figyelem. Édesapám, nem tudnál munkát szerezni az idén is? Két nehéz nyári hónapi munka volt mögötte. Az egyiken egy kis vasúti sín mellett kapirgáltak egy kapaszerű szerszámmal, az idő huszonöt százalékában, míg a többiben ultiztak. A másik alkalommal meg egy tsz törpe almafáiról szedték ülve az almát. Nem kaptak izomlázat. — öregem megpróbálhatom, de nagyon nehéz munkát szerezni, — mondtam, aztán elballagtam egv állatorvos barátomhoz, aki épp a vágóhídon dolgozott. __ Nincs nálatok valami m eló? — Kinek? A fiadnak? ... nem annak való. — Azt én jobban tudom! Aztán mondd csak nincs itt olyan melós, aki utálja a nadrágosok gyerekeit? — De van! Nagyon rendes ember, de nála dolgozni kell!, — Pompás! Tedd oda a kölyköt! Aztán hazaballagtam és elmondtam az ipsének, hogy a vágóhídon pompás állás várja, de, aki szerződést köt és megszegi, az nem ember. Egyébként pedig ne készüljön el a legjobbra, mert nehéz a meló. Még benne volt a munka lebecsülésében, mert a két évi termékeny naplopás elvadította, így aztán szemrebbenés nélkül vállalt mindent. Kosztra rásóztuk a nagymamára. a gyerek reggel 6-ra bevonult a vágóhídra, mi meg elutaztunk a Balatonra nyaralni. A többit már csak hallomásból, meg a nagyanyai rémüldözésekből tudjuk. Kibírta a kölyök a négy hetet. Egy hétig szédelgett, de mikor visszajöttünk, egy egészen más gyereket találtunk. Erős lett, mint a bivaly, egy csülköt egyszerre megevett és az volt az első kérdése az anyjához: — Édesanyám, hogy lehetnék én kitűnő? Szőllősy Kálmán éppen édesbátyja, Weich László, a Kossuth utcai Hangszerbolt vezetője. Nevük a híres pécsi mesteréhez, Angsz- ter Józseféhez fűződik, akinek a József utca 30. szám alatt volt orgona- és harmó- nium — kis túlzással — „gyára”. A Hangszerboltban adtunk találkát, mert — bár a Pécsi Vasas Ktsz hangszerrészlegének van jó tágas műhelye —, de Weich Péter mindig úton van: csupán a Tanárképző Főiskolának mintegy huszonnégy zongoráját, aztán a vendéglátóiparnak valamennyi zongoráját „orvosolja” és hol vannak még a magántulajdonosok? — Először is, ketté kell választani a szakmát. Más a hangszerkészítés, más a hangolás. Én orgonaépítést kezdtem Angszteréknál. A harmincas években mi építettük meg a szegedi dóm orgonáját. Két évig csináltuk, jóné- hány százezer pengőbe került. Azóta is mi javítjuk, mi végezzük a „generált”, ötvenkilencben hatodmagammal végeztük el a nagyjavítást és ez tartó tt 9 hónapon át Az orgonasípok anyaga fa, aztán cink, vörösréz, vagy ón és ólomötvözet, ez utóbbit hívják orgonafémnek. A szegedi orgona sípjainak méreteiről csak ennyit: 3—4 milliméter hosszú a legkisebb, a leghosszabb 12 méter. Jó három emeletnyi... — Mi a lelke az orgonának, magán viseli-e a mester „kézjegyét”? — Feltétlenül — mondja Weich Péter —. A „lelke” tulajdonképpen a hangszínképe. hangszín-jellege, amely minden mesternél más és más. Például csupán hallásra meg lehet állapítani, hogy Angszter-orgona szól-e. vagy mondjuk Rieger márkájú, mert az előbbinek hangja kidolgozottabb, árnyaltabb, a Riegeré nyersebb, élesebb. Ez persze hangszínkép és nem minőségi különbség. Az orgonahangversenyekhez két ember kell: a művész és az orgonakészítő. Aki már eleve *- mint Weich Péter is — minden esztendőben, mondjuk a Szegedi Ünnepi Játékok előtt átvizsgálja ezt a szép, „emeletes” hangszert és a hangverseny i idején inspekciót tart. Ünnepi ruhában, de csavarhúzókkal a zsebben ... — Előfordult, hogy az orgonaművész félbeszakította a hangversenyt, felállt és bejelentette a közönségnek: „Elnézésüket kérem, az orgona önállósította magát. Legyenek türelemmel, a mester azonnal intézkedik...” Az történt, hogy egy síp váratlanul megszólalt, mi úgynevezzük, hogy „befütyült”. Szólás-mondás: az orgona a hangszerek királynője. Nem így van, legalábbis az orgonaépítők szerint. Inkább olyan, mint az utcalány: játszanak rajta és szeszélyes. — És a zongora? _ Idegölő munka a hangolás. Sok zongorahangolóval találkoztam az életben, de öregségükre idegbántalmak- ban szenvedtek. Most képzelje, hogy több órán keresztül az ember fogja a kulcsot, szorítja, balkézzel pedig a billentyűt üti. És nem egyszer kell leütni, hanem talán százszor is. Nem azért, mintha süket lenne az ember, hanem a hangot tulajdonképpen ki kell verni. Hasonlóan a cimbalomhoz. Ugyanis a húrok többhelyütt felfekszenek a nyeregre és amikor a kulcscsal meghúzom a csavart, akkor a feszültséget egyenletesen el kell osztanom végig a húron. Szinte át kell csúsztatnom a hangot a nyergeken ... A zongorahangolás — szellemi munka. A zongorahangoló — szigorú kritikus. Nem zenei, hanem hangszerkritikus. Ránéz a hangszerre, ujjait végigfuttatja a billentyű- soron és megmondja, hogy gazdája mennyire becsüli a drága hangszert. E felöl érdeklődöm, elhúzza száját. — Nem akarja megsérteni a zenészeket, de némelyik bizony ... Szóval sok lestrapált zongorával találkozik. A zongora nagyon kényes hangszer. Hőhatásra, a levegő nedvességtartalmára azonnal reagál. A harkányi Bányászétteremben, ahol így télen, reggeli órákban csupán 10— 14 fok meleg van. elvégzi a hangolást, este már 10 fokkal legalább nagyobb a hőmérsékletváltozás s ez nem tesz jót a hangszernek. Az oktalanul kitárt ablakok, vagy a túlzott páratartalom sem. — Talált-e Pécsett már valami nevesebb márkát? — Éppen a napokban. Nézze, fel is jegyeztem: „Max Heilinger — Fünfkirchen”. Spineth-szerű hangja van, nagyon szép darab. — ön tud zongorázni? — Nem. — Szereti a zenét? — Orgonaépítő vagyok, tehát következtessen ... — Johann Sebastian Bach? — Ördöge van. Otthon a szobában hanyattfekszem. Bachot hallgatom és tisztul a fejem, szívem ... Rab Ferenc I
