Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)
1970-02-01 / 28. szám
(170. február f. ' »unanttm nduio 5 Bárányi Ferenc: HA SZÉL SÜVÍT, HA HÓ VÁG Akár bélés báránybekecs csontig ható hidegben: szerelmed biztonsága úgy takart magába engem. Nem értek hozzám vad szelek: felfogtad őket, testmeleg szegült haragjuk ellen. 8 visszadalolták a napot az égre a pacsirták, szelíden 1 égték a szelek s ringattak, mint a hinták. Teher lett oltalmad, hiszen akkor már félig meztelen dölyföltem volna inkább. Látod, esak akkor hordalak, ha szél süvít, ha hó vág, mihelyt tavaszodik kicsit levetlek és a moly rág. Mégsem kívánod, hogy havas legyen sorsom (bár gyakran az), te báránybélü jóság. Az „Olvasó népért" A Magyar írók Szövetsége 1968-ban a tavaszi közgyűlésén határozta el, hogy Olvasó Népért mozgalmat indít. Az 1969 tavaszán megalakult társadalmi elnökség felhívásában kettős célt jelölt meg: eljuttatni az irodalmat azokra a „fehér foltokra”, ahol egyáltalán nem olvasnak; és a már olvasó emberek körében továbblépni az ízlés fejlesztésével, az igényesség növelésével. A Megyei Könyvtár kezdeményezésére a járási könyvtárak felméréseket végeztek, hogy tájékozódhassunk eddigi nevelő munkánk hatásáról és megtudjuk mennyit és mit olvasnak az emberek. A vizsgált területek különbözőek voltak. A sásdi járásban, a nem könyvtáros pedagógusok olvasott-t ságát és részvételét a falu népművelésében; a siklósi járásban, mennyit és mit olvasnak a nők?; a mohácsi járásban, a tsz-értelmiség és a brigádvezetők olvasási kultúráját; a szigetvári járásban, a 15—24 évesek könyvtárlátogatását és olvasáshoz való viszonyát mérték fel. A pécsi járás községeiben azt vizsgálták, hogy a tömegszervezetek vezetői hogyan segítik a könyvtárak tartalmi és propaganda munkáját. A felmérő munka már befejeződött, jelenleg az eredmények összegezését és értékelését végzik a könyvtárak. A vizsgálati anyagok sok hasznos segítséget adnak a további tennivalók helyes kijelöléséhez. Egy példa erre: a pécsi járásban nagyon jó munkakapcsolat a járási tömegszervezetekkel, a vizsgálat során a kérdés az volt, hogyan realizálódik ez a községekben. A felmérés alapján már most megállapítható, hogy a községi tömegszer_ vezeti vezetők a tárgyi feltételek javításában támogatják a könyvtárakat, de az olvasótoborzásban és a nevelő munkában már kevésbé. Ennek megfelelően a tömegszervezetek járási szervei az 1970-es munkatervük alapján segítik a könyvtárakat az olvasóvá nevelés sokirányú munkájában. A kérdéscsoportok feldolgozásával nem fejeződik be a munka. Az egyes témaköröket másik járás területén is megvizsgáljuk. így majd teljesebb képet kapunk a megye olvasási kultúrájáról. Reméljük, hogy ennek Ismeretében még alaposabb és eredményesebb munkát tudunk végezni az olvasási igény felkeltése és az irodalmi közvélemény helyes formálása érdekében. Krauter Győrgyné SIKLÓSI KERÁMIA SYMPOSION KIÁLLÍTÁSA Tizenhat kerámikus, egy művészettörténész és néhány főiskolai hallgató vette birtokába öt hétre az elmúlt nyáron a siklósi Kerámia Symposion telepét. A hajdani kolostor falai között új áhítat teremtett alkotó kedvet. A technikai fölszerelés fogyatékosságai, amelyeket csak a működés közben tudtak pótolni, a jelentkező igény alapján a fenntartó szervek — arra késztették a kerámikusokat. hogy a műfaj ősi forrásaihoz térjenek vissza, az agyag megmunkálásának olyan formáit keressék, amely valaha a történelem előtti korok emberét ösztökélték az anyag alakítására, a kerámia megteremtésére A föld mindent megőriz. Csigát, rinocérosz fogat, páfránylevél lenyomatot. A műtermekből, ipari üzemek tervező asztalai mellől, iskolák katedrái mellől kiszabadult és felszabadult fiatal kerá- mikusok a siklósi alkotótáborban először azt vizsgálták meg, mi kerekedik az anyagból ha léccel, virággal, játékautóval, testrésszel hagynak egyértelmű nyomokat rajta, összemarkolt, négy ujj teremtette árkokat őrző orsók egy gondosan barázdált téglalap felületén a modem képzőművészet szerkesztési szabályai szerint alkotnak esztétikai értéket, de egyben jelképezik az embernek az égetett földhöz való viszonyát. Kézjegyünket kell hagyni az anyagon, mielőtt időtálló formába égetjük. E kézjegyek mindig elsődlegesek, közvetlenek s ezért válnak jelképpé, egy-egy érzelem, hangulat elindítójává. A symposion idején, az alkotó telep égetőkemencéi még nem működtek. A szárítás, égetés mechanikus eljárásaira csak később került sor, ezért rendezték az 1969. évi Kerámia Symposion kiállítását 1970 januárjában.1 A kiállítás híven tükrözi a kerámia művészet jelenlegi tagozódását. Megtaláljuk a hagyományos dísztárgyakat amelyek hajdani használati eszközök formáiból születtek. (Molnár Imre, Benkő Ilona edényei, vázái), vagy amelyek hagyományos díszítő rendeltetéssel a modern ipari kerámia formáit stilizálják. (Müller Magdolna vázái). S ellenpólusként az épületkerámia terveinek sorozatával találkozunk. (Schrammel Imre. Horváth Sándor, Lőrincz Győző, Borsodi László munkái.) A modem építőművészet és épületkerámia elválaszthatatlan egységbe tartozhatna, ha tervezőink mindenkor élnének a társművészet adta lehetőségekkel. Az itt kiállított épületkerámiák nagy része önmagában nem igényeli a műalkotás rangját, de a mai, elsősorban acél. beton és üveg konstrukciókból álló, sima épület falakba építve, azt ritmikus, rusztikus felületükkel megbontva, valóságosabb, természetszerűbb, emberi viszonylatokat jobban érzékeltető környezetet teremtenek, mint a végtelen egyhangúsággal dermedő felületek. Különösen Horváth Sándor és a Munkácsy-díjas Schrammel Imre épületkerámiái mozgatják meg a modern épületbelsőt kedvelő látogatók fantáziáját. Pécsi kerámikusaink ismert ízeiket adják, magas színvonalon. Gazder Antal magastűzű takarómázzal ellátott pirogránitjain érződik az üzem konkrét igényei alól való felszabadulás, játékos kedvvel alakított felületei a Jókai téren álló kútjára emlékeztetnek. Fürtös György: A Symposion szimbóluma Török János szobrászi megoldásokhoz közelálló figurális kompozíciói, valamint Fürtös György stilizált térplasztikái régi ismerőseink. Fürtös falikerámiái azonban már az építészetben való gondolkodást éreztetik. Hatalmas. zászlót tartó sárkánya, amely az alkotótelep udvarán fog állni, egyszerre idézi Siklós középkori múltját és a modern művészetek patronálásában vállalt kiemelkedő szerepét. Nádor Judit kerámiái látszólag falidísznek készültek. Ám ezeket a levél, virág, madármotívumos kis, fénymázas remekeket kézbe kell venni, simogatni kell, mint ahogy alkotójuk is testközelben él a természettel egy- egy ilyen motívum tanulmányozása idején. Jelképes az első teremben kiállított Csali korsó. Közös munka. Mindenki készített rajta valamit, s neveiket is beleírták, beleégették az első alkotótábor résztvevői. A Symposion későbbi vendégei közül csak az élvezhet az alapító tagokkal hasonló jogokat, aki bort tud inni a csali-korsóból. Ezt a korsó fenekén, oldalán jónéhány lyuk teszi lehetetlenné, de e korsó szép, s azt az egészséges vidámságot árasztja mint a kiállítás egésze, amely először ad számot egymás mellett, egymás szemeláttá- ra alkotó. teremtő játékot folytató fiatal kerámikusok közös műhelyében született munkákról, a L» Müller Magdolna kerámiái ZENEI KRÓNIKA | REJTŐ QÁBOR ÉS QYERMÄN ISTVÁN ESTJEI Némi formabontással, nem külön-külön, hanem együttesen kívánunk beszámolni &z elmúlt hét két jelentős zenei eseményéről. Ezt indokolja, hogy a két egymást követő estén nemcsak a hangversenyek jellege, műsora és bizonyos tekintetben egyaránt magas színvonala volt hasonló, de a megjelent közönség összetétele is jórészt megegyezett. Az egymás mellé állításkor nem az összehasonlítás a cél, hiszen ez mindkét művész szempontjából méltánytalan lenne. Rejtő Gábor befutott, érett művész. Pécsi hangversenye egy világkörüli turnénak volt befejező állomása. Rejtő művészi nagyságát dicséri, hogy műsorát annak ellenébe sem éreztük fáradtnak, hogy azt rövidebb időn belül vagy harmincadszor játszotta. (Még a ráadásszámai te megegyeztek & budapesti hangverseny ráadásaival.) A rutin nála legfeljebb az előadó fáradtságát segített áthidalni. Gyermán István, ha már nem is pályakezdő, de olyan fiatal művész, akinek fejlődését. érlelődését hangversenyről hangversenyre észlelhetjük. Nemcsak a hang- versenyezésnek él, idejének, erejének jórészét lefoglalják a tanári és a zenekari munka. Mégis, jelen hangversenye után városunk hangszeres előadóinak legelső vonalába kell sorolnunk, aki joggal várhatja, hogy a Filharmónia is többet foglalkoztassa. Mindkét hangverseny kezdő, a közönséggel kapcsolatot teremtő műsorszáma, Vivaldi illetve Boccherini régi olasz muzsikája a hangszeres bemutatkozás sikerén túlmenően erőgyűjtést jelentett a műsorok csúcspontját képező nagy Beethoven-szo- náfák megszólaltatásához. Ez a megszólaltatás feltétlenül Rejtőnek sikerült a szó szoros értelmében tökéletesebben, ez érthető is, a világhírű gordonkaművész klasszikusan szép, csiszolt előadásmódja, bár különleges élvezetet nyújtott, de nem lepte meg a közönséget. Annál kellemesebb meglepetést jelentett a Kreutzer-szonáta életteli, sok tekintetben érett előadása! A nagy művel való találkozás, az előadás egyszerisége szárnyakat adott a Gyermán—Jandó duónak. A műsorok második része a karakterformáló készség és a virtuozi tás bemutatására adott alkalmat. Rejtő Gábor valósággal elkápráztatta a közönséget: hangszerének minden csínjával-binjával tisztában van, korlátlan ura a hangszernek, szinte azt csinál rajta, amit akar. Virtuozitása mégsem lóg ki a produkció egészéből, szerves része az igaz zenei élményt nyújtó előadás teljességének. Gyermán István elsősorban a Carmen parafrázisban bizonyította, hogy technikailag is mennyit fejlődött Bár nem virtuóz típusú előadó, a nyaktörő nehézségeket is vállalja és — leküzdi. Külön kell szólnunk a hallott hangzásokról. Rejtő, kitűnő hangszerén, olyan sa- laktalan, tiszta-szép gordonkahanggal örvendeztette meg a közönséget, amelyet ritkán hallunk Pécsett . Gyermán hegedűhangja vibrátóban szokatlanul gazdag, ennek célja nyilván az érzelmi kifejezés áradása. Külön örülünk, hogy a világjáró gordonkaművészhez hasonlóan, a pécsi hegedűművész játékában is ismeretlenek az ún. üresjáratok, minden hang megkapja a maga jelentőségét. kifejezésben, formálásban, tónusbap egyaránt. Rejtő Gábor partnerének, Rejtő Aliee-nak legfőbb érdeme, hogy játéka mindig esak a szükséges mérfékben tűnt fel. Kitűnő kísérő, együtt lélegzik a szólistával, játéka korrekt, megbízható. Kitűnő kísérő- és kamara- társ-erényekről tett bizonyságot az ifjú Jandó Jenő is! Jól karakterizál, hajlékonyán alkalmazkodik. Gimnazista korban így játszani a Kreutzer-szonátát — szép jövőt ígér! Azt. hogy zongorahangja időnként fakó volt, billentése nem tűnt eléggé differenciáltnak, a hangszer rovására írhatjuk. A két hangverseny őszinte közönségsikere azt igazolja, hogy a jó kamaramuzsikának van tábora Pécsett. Bár nem hallgatjuk el, hogy Gyermán István játékára elsősorban a szakmabeliek voltak kíváncsiak, biztosra vesszük, hogy hangversenyei a jövőben még szélesebb érdeklődésre számíthatnak. És ha a jövőben számos olyan kamarahangverseny hangzik el Pécsett, amely a most hallottakhoz hasonló színvonalat és élményt nyújt, úgy megérhetjük, hogy kamaraesteken is szűknek bizonyul majd a Liszt-terem. Szeszt&y Zsolt KLOSS BÜCSÜZÁSA Hatéves kislányom szerdán reggel közölte hozzátartozóival, hogy Kloss kapitánnyal álmodott. A részletekről nem tudott pontosan beszámolni, de azt határozottan állította, hogy a kapitány megjelent szobájában s ő szülei asszisztálásával beszélgetést folytatott vele. Álmának egyik közvetlen „indítóoka” bizonyára az volt, hogy némely érdemei jutalmazásául néhány nappal korábban — pedagógiai szempontból aligha helyesel- hetően — ígéretet kapott, hogy szerdán este kivételesen megnézheti a Kockázat utolsó részét. Felkészülésképpen az óvodában ebéd után — a korábbi gyakorlattól eltérően — hajlandó volt vonakodás nélkül nyugovóra térni, sőt az óvónéni tanúsága és saját bevallása szerint dupla adagot aludt. Nyilvánvalóan abból a célból, hogy estére elég friss legyen a nagy élmény befogadására. Hasonló előkészületeket tett otthon a kislány nagymamája is, hasonló célból, noha 6 nem tett olyan nyilatkozatot. miszerint szintén Klossról álmodott volna, bár ki tudja... A felnőttek e tárgyban kevésbé közlékenyek. Mindezeknek a mozzanatoknak természetesen csupán családtörténeti jelentőségük van, sem statisztikai, sem szociológiai szempontból nem bizonyító erejűek, és semmiképpen nem érdemlik meg. hogy közüggyé emelkedjenek. Szélesebb körű és tudományos vizsgálatok hiányában mégis alkalmasnak tűnnek talán Kloss kapitány kivételes varázsának érzékeltetésére, mert az a gyanúm, hogy egyáltalán nem „elsziger telt jelenségek”. (Kiegészítésképpen hivatkozhatnék még a szomszéd nénire, aki mindig és kizárólag a Kockázat idején tisztelt meg bennünket látogatásával, említhetném egy igen közeli pedagógus hozzátartozómat, aki — bokros teendői közepette — azzal a magyarázattal szokta megnézni néha a Klosst — és más, a kulturális felemelkedéshez nem éppen elmulaszthatat- lan, de közkedvelt műsorokat —, hogy nem szabad elszakadnia tanítványainak érdeklődésétől.) Mi a véleményem végűi is a Klossról? Mivel az egész sorozatból — eléggé el nem ítélhető módon — csupán ezt az utolsó részt néztem meg, csak azt mondhatom: pontosan olyan volt, amilyennek környezetem elbeszéléseiből elképzeltem. Derék, bátor, ügyes, ravasz, okos, becsületes, rendíthetetlen — és nagyon jóképű. Továbbá rokonszenves, szimpatikus, kedves, magával ragadó, varázslatos. Mindig feltalálta magát, a legveszedelmesebb helyzetekből is kivágta magát, kitűnően használta az eszét, az öklét, a pisztolyát egyaránt. Wolf Gruppenführer talányát éppoly bölcsen megfejtette, mint Oidipusz a Szfinxét. Ellensége pisztolyát éppoly ügyesen megszerezte, mint az Angyal szokta... Magát az egész sorozatot, a maga kalandos, szórakoztató műfajában is feltétlenül többre értékelhetjük az Angyal-féle sorozatoknál. A műfaj masinériája itt is hasonló, az anyag és az eszmeiség, a gondolati és asz- szociáclós terület azonban, amelyen a cselekmény mozog. jóval értékesebb. A krimi-elemek itt mégiscsak a háború és a fasizmus valóban rémdrámába illő kegyetlenségeihez kapcsolódnak, s a főhős sem valami elvont férfiasság-eszmény képviselője, hanem népeket pusztító hatalmak ellen küzdő erők és eszmények képviselője. Kloss elbúcsúzott, de mint hallottuk, nem véglegesen. Űj sorozat készül vele, az unokáktól a nagymamákig sokak örömére. Szederkényi Ervin f
