Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)
1970-02-05 / 31. szám
\ ♦970. február 5. DtinantflXt natu» As általános törvényességi felügyeletről Van foganatja az ügyészségi felszólalásnak 326 intézkedés — Tovább szilárdult a munkaügyi törvényesség Beszélgetés dr. Szaltnásy Lajos megyei főügyésszel Az üzemi konyhák, éttermek elhanyagoltságának fő oka: Nem rendelkezik saját fejlesztési •• alapjával a MUV A törvények megtartásának ellenőrzésében az ügyészségre a legsokrétűbb követelmények az általános törvényességi felügyelet körében hárulnak, amelyhez minden jogilag értékelhető és jogi szakértelemmel elbírálna tó tevékenység tartozik. Miután a megyei főügyészségen az az elmúlt év statisztikai értékelése megtörtént — az említett vizsgálatról beszélgettünk dr. Szalmásy Lajos megyei főügyészei. — A legfontosabb és legidőszerűbb témákból sikerült összeállítani vizsgálati munkatervünket — a kiválasztáshoz a saját tapasztalatainkon kívül támaszkodtunk a társszervek segítő véleményére s nem egyszer kikértük a vizsgálat alá vont szervek felügyeleti szervének tanácsait is — mondta a főügyész. — Például a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagsági viszonyból eredő jogok és kötelezettségek érvényesítésével kapcsolatos viták vizsgálatánál arra a kérdésre, hogy a tsz-ek szerveinek, tisztségviselőinek, a bíróságoknak és az államigazgatási szerveknek határozatai megfelelnek-e az anyagi és eljárásjogi rendelkezéseknek, 37 mezőgazdasági tsz, továbbá 8 járási, illetve városi mezőgazdasági és élelmezés- ügyi szakigazgatási szerv megvizsgálása és 902 kézzelfogható ügy megtekintése után adtunk választ. A vizsgálat általában pozitív eredménnyel járt. De tapasztaltuk például, hogy a tagsági vitás ügyek főbb típusai a háztáji földhasználattal, kártérítési igénnyel, betegségi segéllyel, a munka díjazásának elszámolásával, a munkabeosztással voltak kapcsolatosak. — Az elmúlt esztendőben több mint háromszáz törvényességi vizsgálatot végeztek állami hivataloknál, mező- gazdasági, ipari szerveknél. Sor került-e óvásra, felszólalásra? — A vizsgálatok eredményeként 326 ügyészi intézkedést, óvást, felszólalást, szig- nalizációt, és egyéb intézkedést tettünk. Az elmúlt évben legnagyobb számban — 190 esetben — felszólalással éltünk. Ennek akkor van helye, ha nem egyetlen törvénysértés történt, hanem törvénysértő gyakorlat alakult ki. Az építőipari és építőanyagipari vállalatoknál a munkavédelemre vonatkozó jogszabályok végrehajtásának törvényességi vizsgálata során például észleltük, hogy a pécs- váradi és siklósi TÖVÁLL nemcsak a munkavédelmi szabályzat készítését mulasztotta el, hanem a Munka Törvénykönyv rendelkezései ellenére, intézkedési tervet sem készítettek. A ktsz-eknél gyakori mulasztás: a három napot meghaladó üzemi balesetek bekövetkezésének körülményeit nem vizsgálják ki az előírt határidőn belül. Ez a vizsgálat azt is feltárta, hogy számos esetben nem üzemi balesetet üzemi balesetnek minősítenek. Erre ösztönzőleg hat a kisipari szövetkezetek összevont vagyonbiztosítási kötvénye, mert ennek alapján az Állami Biztosító megtéríti a ktsz-ek üzemi baleset folytán Cseré pkály ha építést, átrakást, tisztítást, valamint hidegburkolási (csempezés) munkákat azonnali elvégzésre vállalunk. PÉCSI járási építő KTSZ Sallal u. 11. keletkezett kárát. A Sellyéi ■ Ktsz például üzemi baleset- 1 nek minősítette: egyik dolgozója vonattal utazott munkahelyére és leszálláskor az j ajtó a kezére csapódott Ugyanígy a siklósi TÖVÁLL j is üzemi balesetnek minősí- ; tette azt a sérülést, amelyet dolgozója közúton, saját járművével szerzett. Vizsgálatunk eredményeként megállapítható volt: az építőipari munkavédelmi helyzet javításához feltétlen szükség van különösen a balesetelhárítás megszervezésére, a konkrét munkavédelmi feladatok meghatározására, a rendszeres ellenőrzésre és a mulasztók következetes felelősség- revonására. ros, hanem a vállalatokra is kedvezőtlen hatással járhat (például a kiesett időre járó átlagkereset megtérítése miatt). — Ez évben az általános félügyeleti szakág milyen vizsgálatokat tervez? — Van-e foganatja az ügyészi intézkedésnek? — Igen. Az általános törvényességi helyzet javulását mutatja az a körülmény, hogy ma már az érintett szervek nemcsak formálisan és papíron fogadják el az ügyészi intézkedés helyességét, hanem a meglehetősen nagy számban lefolytatott utóvizsgálatok arról győztek meg bennünket, hogy mindazok, akiknek figyelmét hibára, mulasztásra, törvény- sértő gyakorlatra felhívtuk, ténylegesen megteszik intézkedéseiket. — A szabálysértések elbírálása több helyütt történik s nem egy esetben hasonló szabálysértést különböző módon bírálnak el. Ügy tudjuk vizsgálatuk erre a területre Is kiterjedt. — Valóban jelentős vizsgálatnak tartjuk azt, amelyik a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény végrehajtásának tapasztalatait összegezte. Örömmel állapítottuk meg, hogy a törvény kezdeti végrehajtása a vártnál kevesebb problémát jelentett. Tennivaló azért akad. A szabálysértések elbírálása jelenleg 12 szerv hatáskörébe tartozik. A törvény egyes rendelkezéseit a szabálysértési hatóságok nem mindig értelmezik egységesen s megtörtént: a kettős hatáskörbe tartozó szabálysértések megítélésénél, illetőleg a jogkövetkezmények megállapításánál eltérő gyakorlat alakult ki. A közös felügyeleti szerv hiányában ezért jelentős feladat hárul az ügyészi általános törvényességi felügyeletre az eltérő értelmezések és megítélések egységesítése érdekében. — Az elmúlt évi vizsgálatok közül főügyész elvtárs melyiket látja még jelentősnek? — Jelentős vizsgálataink közé sorolom még a vállalati és területi munkaügyi döntőbizottságoknál tartott ellenőrzésünket. Az új típusú kollektív szerződések bevezetése erősítette az üzemi demokráciát. Az egyszerűsített fegyelmezési lehetőség a vállalatoknál a munkaügyek intézésénél a korábbinál nagyobb önállóságot biztosított. A nagy anyagot felölelő vizsgálat megállapításából: a munkaügyi törvényesség tovább szilárdult, a munkaügyi döntőbizottságok határozatainak 79 százaléka — az országos adatok szerint — elsőfokon jogerőssé válik, ami biztató képet nyújt. Természetesen a munkaügyi döntőbizottságok működésével még ma is merülnek fel kifogások ... — Példát hallhatnánk ezekről? — Hibáztattuk például, hogy a munkaügyi döntőbizottságok a panaszokat az előterjesztéstől számított 8 napon belül nem bírálják el. Az eljárás elhúzódása nemcsak a munkavállalókra ké— Az első félév legfontosabb tennivalóit a nehézipari és könnyűipari vállalatoknál a fegyelmi és kártérítési ügyek vizsgálata, a tulajdon elleni szabálysértések, a kisipari szövetkezetek alapszabályainak és az alkoholisták gyógykezeléséről szóló jogszabályok végrehajtása törvényességének vizsgálata je- , lentik. Tervbe vett utóvizs- i gálataink közül legjelentő- I sebbnek a mezőgazdasági ter- I melőszövetkezeti tagsági jog- | viták intézésének ellenőrzését tartom. G.F. hogy a vallalat fenntartási alapjából minderre nem telik. A fenntartási alapból csupán a legégetőbb munkákat végeztethetik el, festést, mázolást, javításokat, kisebb tatarozásokat. A szerencsésebb éttermeknél, konyháknál és büféknél, így az AKÖV-nél, a Bakonyánál, a Békénél, a Bányásznál, a Bőrgyárnál, a Cipőgyárnál, a Délibábnál, a •Fekete Gyémántnál, a Hegyvidéknél, az Ifjúságnál, . a Mecseknél, a Kővágószőlős- nél, a Parknál, a Somogy-' núl, a Szabadságnál, a Ság- várinál, a BCM-nél, az Építőknél, a Jegesmedvénél, az SZTK-nál, a Bíróságnál és a Campingnél idén sor kerül festésre, mázolásra, javításra, tehát valamelyest rend- behozzók őket. A többinél azonban maradnak és egyre súlyosbodnak a Kereskedelmi Felügyelőség által feltárt gondok. Nem tudnak gépeket cserélni, mérlegeket vásárolni — pedig a konyhák és éttermek gépparkjának elhasz- náltsági foka már 80 százaAz 1964-től 1967-ig terjedő időben majdnem megkétszereződött a Mecsek vidéki üzemi Vendéglátó Vállalat forgalma és az időszak végén elérte az évi 170 millió forintot. Azóta nem történt a hálózatban érdemleges fejlesztés, kivéve Beremendet, ahol a BCM-nél 1,7 millió forintot ruháztak be. Ez is egyik oka, hogy az 1967-től eltelt időszakban mindössze öt millió forintos forgalom- növekedést ért el a MÜV. Nemrég megírtuk a Baranya megyei Kereskedelmi Felügyelőség vizsgálatára támaszkodva, hogy egy sor étteremben és konyhán már csaknem tűrhetetlen állapotok uralkodnak, elhasználódtak a berendezések, a gépek, sokhelyütt hiányoznak a pontos adagoláshoz nélkülözhetetlen mérlegek és legtöbb egységben szükség lenne festésre, tatarozásra, a bútorok, berendezések felújítására. A cikk megjelenése után megkerestük Hegyes Ferenc elvtársat, a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat igazgatóját, aki elmondta, lékos! —, mert a gépek, mér- j legek darabonként minimá- | lisan ötezer forintba kerül- i nek és ezért már csak fej- i lesztési alapból volnának be- ‘ szerezhetők. Hegyes Ferenc j igazgató: — Sajnos. 1967 óta nem | tudunk új gépeket beszerezni. Legalábbis olyan mértékben nem, mint ahogyan pótolni kellene az üzemképtelenné váltakat. A géppark bővítésére nem gondolhatunk, mert még a meglévő _ipek fenntartása is lehetet- en. A gépek elavultak, nem lehet hozzájuk alkatrészt kapni, a karbantartó műhelyben saját dolgozóink készítenek alkatrészeket. Dehát ez nem megoldás, mert mindent pótolniuk úgysem sikerül és a kisipari módszerek nagyon drágák. Mindehhez tudni kell, hogy a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat tröszti szervezetben működik. A tröszt összevonja a vállalatok fejlesztési alapjait és központi célkitűzések megvalósításúra használja fel. Jelenleg például központi hűselosztó és feldolgozó épül Budapesten, négy, a fővárosban működő vállalat számára. Ennek beruházásai még az ez évi fejlesztési alapokat is megemésztik. Ebből következik, hogy a MÜV-nél az idén tovább csökken a gépesítettség foka, romlanak a konyhákon a munkakörülmények. Az „F" alap hiányát más is jelzi: néhány helyen már olyannyira elhasználódtak az éttermi berendezések, hogy már nem felelnek meg a követelményeknek. — Egyetlen megoldást lí tunk — mondja Hegyes Ferenc — hagyják itt a minket megillető fejlesztési -alapot, különben nem garantálhatunk változást. Egyébként örülünk, hogy a Kereskedelmi Felügyelőség vizsgálata feltárta az általunk már jólismert hibákat, mert talán közelebb kerülünk az ésszerű megoldáshoz. Gyors segítségre van szükségünk. Nyolc- száznyolcvanezer forint kellene azoknak az elhasználódott húsgépeknek, dagasz- tóknak. burgonyakopta toknak, hűtőknek a kicseréléséhez, amelyek nélkül csak dolgozóink rovására végezhetjük fontos feladatunkat az üzemi étkeztetést. A Kazinczy étteremről pedig any- nyit: egyelőre ennek rendbehozására sincs fedezetünk de erre valószínűleg mégis találunk megoldást a következő két esztendőben. Harsány! Márta Tartósítás hűtés néikül Friss, piros paradicsom télen? Három éve talán, hogy barátom csomagot kapott Finnországból. Az egyik dobozból vérpiros, alma nagyságú paradicsomokat halászott elő. Micsoda luxus! A paradicsom bolgár termés volt, onnan exportálták Finnországba ... Azok a paradicsomok, amelyekről ezúttal szó lesz, nem Finnországból érkeztek és nem Bulgáriában termettek, hanem itt, Magyarországon szüretelték és egy nyugdíjas bányász éléskamrájából kerültek elő. A nyáron szedett gyümölcsöket a komlói Nagyváradi László hűtés nélkül, saját kísérletezgetései eredményeként tartósította. De ez nem is tavaly, hanem már 1968 decemberében történt. A hét éve tartó kísérletezést a maga részéről ekkor fejezte be Nagyváradi László. S most már megtudta a család, hogy miért rá- moltatott ki mindet az éléskamrából és miért zárkózott be oda éjszakánként. A nyáron eltett harminc kiló paradicsom friss-piros volt, és ízletes, mintha nemrég szedték volna. — A kísérletezés, hogy hogyan lehetne hűtés nélkül eltartani a paradicsomot 3—4 hónapig, hogy íze és színe ne változzon, régóta izgatta fantáziámat — vallotta az előzményekről Nagyváradi László. — Sokat kísérleteztem, gázokkal, vegyszerekkel. Nem sikerült, nem sikerült, kudarc kudarcot követett. A kísérletekhez pénz kellett, részletekben összesen vagy harmincezer forint hitelt vettem fel az OTP-től... A tartósítási eljárás, amit Nagyváradi alkalmaz, nem titok, elárulta maga. A paradicsomot légmentesen zárt térbe kell helyezni. Nem mindegy azonban a helyiség levegőjének hőmérséklete és páratartalma, ezt pontosan be kell szabályozni. A tartósítás három gáznernű anyaggal történik: alkoholgőzzel, szénsavval és kéndioxiddal. A keverési arány viszont titok. De mi történt 1968 decembere után? A decemberi piros paradicsomról tudomást szerzett a komlói ÁFÉSZ is, és feltette a kérdést Nagyváradi Lászlónak, hajlandó-e náluk tovább folytatni a kísérleteket. A szerződés létrejött és megkezdődött a munka. Júniustól augusztus elejéig kicsiben előkísérletek folytak egy mázsa paradicsommal. Az eredményeket alátámasztotta a minőségvizsgáló intézet véleményezése is. Ekkor megkezdődött az egész nagyban, két vagon paradicsomot tettek el télire. De a siker elmaradt. Tény az, hogy december elsejével elkérték a kulcsokat Nagyváraditól. — Ahogy Domonkos János, a komlói ÁFÉSZ értékesítési osztályvezetője fogalmaz: Megoszlanak a vélemények, kétségtelen, van fantázia a dologban. De nem tudtak ideális körülményeket biztosítani és a paradicsom is fertőzött volt. Egyébként még december végén is pirosak maradtak a gyümölcsök, csak a végén a hidegben megfagytak. Nagyváradi László: —Nem volt megfelelő a helyiség. Az alapanyagot több száz kilométerről, Algyőről hozták. A szállításnál törődött. Mire ideért, az érettségi foka sem volt megfelelő. Nem is szólva arról, hogy amerikai fajtát hoztak, és ami a legnagyobb baj, ez később derült ki, vírusosán fertőzött volt, belülről kifelé barnásodott. Én kicsiben kecskeméti fajta paradicsomot tettem el, azt is válogatva. Ha betartják az útmutatásokat, akkor nagyban is sikerül a tartósítás. Nagyváradi László most is makacsul kitart kísérleti eredményei, eljárása mellett: a paradicsom hűtés nélkül, gazdaságosan, nagyüzemileg tartósítható. Csak a megfelelő körülményeket kell biztosítani és eljárását, amit ő kicsiben hajlandó bármikor megismételni, pontosan be kell tartani. Számításai szerint 10 ezer kilogramm paradicsom tartósítása 28—30 ezer forintba kerül, tehát kilónként 2,80—3 forintba. Igazán nem nagy költség. Az újabb fejlemény: a nagyüzemi kísérlet folytatódik, Barcson megismétlik. Az idén a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben próbálkoznak meg a Nagyváradi-féle paradicsom tartósítással. A megállapodás már létrejött, a helyiséget is kiválasztották, amit Nagyváradi László megfelelőnek talált Hetven-nyolcvan mázsa paradicsommal kezdenek és állítólag a barcsi tsz-nek már az az egyedüli gondja, hogy a jövő télen hol értékesítse a paradicsomot. Ha ez így lesz, elhagyhatjuk a kérdőjelet: lesz friss- piros paradicsom télen! Miklósvári Zoltán Még egyszer a „Dráva menti télről“ összedőlt a drávasztárai tsz tartósítóüzemének most épülő új csarnoka — írtuk január 11-i számunkban. A január eleji hatalmas hóviharok több hasonló szerkezetű, előregyártott vaselemekből összeszerelt, palatetős épületet rongáltak meg Baranyában. Amikor Dráva- sztárán jártunk, megdöbbenve láttuk, hogy a mintegy fél milliós épület csak játékszere volt a Dráva mentén rohanó téli szeleknek. Ugyanakkor kifogásoltuk, hogy miért nem építik erősebbre, hiszen az épületek méretezésénél számításba kell venni az időjárás szeszélyeit is. Akkor az épületet összeszerelő Siklósi TÖVÁLL felelősségére céloztunk. A későbbiek során, az építkezést vezető Mezőgazdasági Beruházó Vállalat, a műszaki ellenőrzés során megálla*- pította, hogy a kivitelezőt felelősség nem terheli, hiszen a tartóoszlopok megfelelő szilárdságú betontuskókban voltak rögzítve, és a vázszerkezet teherbírásáért nem ők felelősek. Hát akkor ki a felelős? — adó4ik a kérdés. Az idei szigorú tél, valóban olyan rendkívüli, amelyre egyes épületek tervezésénél, vagy kivitelezésénél nem lehetett számítani? Sajnos a választ az Állami Biztosító egyelőre nem tudja megadni. Az Országos Meteorológiai Intézet jelentését várják arról, hogy abban az időben milyen erősségű szél volt Drávasztá- rán — ennek alapján döntik el, hogy viharkárként vállalják-e a költséget. A döntő jelentőségű választól függetlenül kérdeztük meg Léber Antalt, a MEZÖ- BER főmérnökét, hogyan fordulhatott elő az épület — és más hasonló épületek — ösz- szedőlése, megrongálódása? Elmondása szerint az ilyen típusú épületek mintegy 100 kilogrammos négyzetméterenkénti terhelést bírnak el. Ez 40—50 centiméteres hóvastagságnak felel meg. A kérdéses időszakban sem volt enné! magasabb, de az esőzések következtében, a hóba szívódott víz sokkal nagyobt terhelést okozott. A szerkezet a függőleges nyomás még elbírta volna, de a szé oldalirányban elmozdította a: akkor már négyzetméteren ként 200 kiló terhet viselt tetőszerkezetet. Megbomlott statikai egyensúly, az idom gerendák elcsavarodtak. A főmérnök véleménye sze rint sűríteni kellene a szer kezet szélrácsait. A kár ta Ián akkor is elkerülhető let volna, ha a szín oldalfala már felépültek volna, hiszel a mellette levő, már kés épületben nem keletkezel rongálódás. Sőt, ha az épü létről időben letakarítottá volna a havat, az most való színűleg hibátlanul állna. Az elmondottakból kitű nik, hogy nehéz felelőst ta lálni, de az is bizonyos, hog egy kicsit több előrelátássá most nem kellene az „idő járásfelelőst” okolni sem drávasztárai, sem a töbt megrongálódott épület miat L. J.
