Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)
1970-02-25 / 48. szám
Ura: 80 ülté. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló xxvN.««folyam,47.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja w7o. február 25., saerda Bérek és ami mögöttük ran A negyedszázados évforduló jegyében A tartalombél; Gromiko az NDK fővárosában (2 oldal) Életre keltik a siklósi népi kerámiát (3 oldal) Szolsál tatások M ásfél millió dolgozó részesül a kormány határozata alapján a közeljövőben nyugdíj-, illetve béremelésben. Az ezzel kapcsolatos döntések ma már széles körben ismertek, s számos helyen talán már a konkrét összegeket is tudják az illetékesek. A Központi Bizottság — mint arról annak idején mi is hírt adtunk —, novemberi ülésén elemezte életszínvonal-politikánk alakulását, s miután a különböző munkás-, illetve alkalmazotti rétegek jövedelme között a normálisnál nagyobb differenciák mutatkoztak, határozatot hozott e különbségek mielőbbi felszámolására, illetve csökkentésére. Megvizsgálta a keresetek alakulását, s az ezzel szorosan összefüggő létszámhelyzetet az országgyűlés is. A kapott kép meglehetősen nyugtalanító volt. Nagyon fontos szakmák, illetve foglalkozási ágak „néptelenedtek el” az elmúlt években — éppen a keresetek stagnálása, illetve lassú emelkedése következtében. A legközismertebbek talán a vasút gondjai. A szállítási feladatok soha nem látott méreteket öltöttek, s bár a legutóbbi négy-öt évben jelentős volt a műszaki fejlesztés is a MÁV-nál, a terhek túlnyomó többségét ma még mindig az emberek viselik, azok az emberek, akiknek éjjel és nappal, vasár- és ünnepnap, télen és nyáron, hóban és fagyban óraműpontossággal kell helytállniuk. Kétszázhuszonörtmillió forintot kaptak a vasutasok. Nem tudom, elég-e ez? Valószínű, hogy; nem, hogy még eztán, március elseje után, is lesznek gondok, elégtelenül megfizetett emberek, de hogy ez az intézkedés kellett, jó volt —- azt, vasutasok között járva, percek alatt megállapíthatja az ember. A legégetőbb gondokat orvosolhatják. A ki odafigyel mindennapjaink gondjaira az tudja: régi és indokolt panaszt orvosoltak a kormányzati szervek a felsőfokú tanintézetek oktatóinak béremelésével is. Mint ismeretes, az oktatók 17 százalékos, a technikai dolgozók 9 százalékos béremelésben részesülnek. A rendeletek — erről mintha kevesebb szó esett volna — azt is előírják: ezeket az összegeket differenciáltan, a szolgálati időt, a tudományos fokozatot, a napi munka színvonalát figyelembe véve kell kiosztani. Száztízmillió forintról van szó — s emberek ezreinek önérzetéről. A mostani béremelések célja ugyanis nemcsak az életszínvonalemelés, hanem egy olyan légkör kialakítása is, melyben a magasan képzett elméleti szakembereknek, oktatóknak és tudományos munkatársaknak tovább női a munkakedve, s ennek következtében tovább emelkedik az oktatás és a tudományos munka színvonala is. ' Átlagosan 300 forinttal keresnek eztán többet az ápolónők. Jól esik leírni —, de sokszor is sürgettük ezt az intézkedést! Szerény, névtelen, de hihetetlenül fontos tagjai ők társadalmunknak, s ha kissé megkésve is került sor erre a bérrendezésre, talán még nem későn. Egyik központi lapunkban olvasom: az emberek érdeklődéssel és várakozással fogadták a béremelésekkel kapcsolatos bejelentéseket. Így van, s ez érthető. Egy másik adat arról tájékoztat, hogy ez a részleges bérrendezés 1,5 millárd forintot jelent évente. Aki ismeri népgazdaságunk költségvetését, az tudja, milyen jelentős összeg ez, s annak azt is látnia kell: a továbblépés már nemcsak az államon múlik. Optimista és várakozó hangulat van az üzemekben, vállalatoknál — ezt magam is állíthatom. Sőt: kissé talán túl optimista is. A másfél millió dolgozót érintő intézkedéseket nagyon sok helyen egy intézkedéssorozat első állomásaként értékelik, melyeket rövid időn belül, s automatikusan követ majd a többi. Bérfejlesztés, fizetésrendezés — ezek a fogalmak elsőhelyre kerülnének napjainkban a szavak „slágerlistáján”. Az emberek tájékozottak bérügyekben, nagyon jól tudják, miért mi jár, illetve, hogy mit fizetnek ugyanazért, vagy hasonló munkáért. Azt is tudják, hogy lehet egy kis ügyességgel (vagy ravaszsággal) néhány filléres órabérjavítást elérni, a normákkal kapcsolatos manipulációkról nem is beszélve. Olyan embert én még nem láttam, aki azt mondta volna: ez a norma laza, s olyant se, aki azt reklamálta, hogy bár ebben a hónapban nem sikerült eredményesen dolgoznia — változatlanul megkapta a bérét... Nincsenek ilyen emberek — s ez önmagában nem is baj. Az azonban igen, hogy — ki tudja miért? —, egy olyan közhangulat lett úrrá, mely szerint sok múnkával ttem „kunszt” sokat keresni... Jó hírrel, fizetésemelésről szóló hírekkel kezdtük, s bár első hallásra ezek az utóbb elmondott dolgok, talán túlontúl messze esnek ettől a témától, a mélyben azonban nagyon is szoros a kapcsolatuk. A bér ugyanis munkát takar (vagy legalábbis azt kellene takarnia), s a bérfejlesztésnek egyetlen kritériuma van, s ez: a több, jobb munka. A kormány másfél millió embernek rendezte a bérét. Az elmúlt hónapok felszólalásaiból, cikkeiből, különböző tanulmányaiból tudjuk: ennél sokkal több embernek kellene emelni, mert valóban nemcsak a vasutasok, pedagógusok és ápolónők keresnek érdemükhöz és mások fizetéséhez mérve keveset. A bányászok, az építők, a nyomdászok, a közalkalmazottak, az alacsonybeosztású tisztviselők — , mind-mind jogosan állnak most be a „sorba”, s bár igényeik jogosságát, azt hiszem, egyetlen illetékes szerv sem vitatja, a „sorbaállás” önmagában mit sem segít. Az állam — legalábbis egy időre —, megtette, amit tehetett. A központi akarat közbeszólt, s mérsékelte a különböző munkásrétegek között kialakvilt egészségtelen bérfeszültségeket, s amennyiben erre szükség lesz, ezt a jövőbeín is megteszi. De amikor mi bérrendezésről, fizetésemelésről beszélünk csak nagyon kevesen gondolnak ezekre a különbségekre. A béremelés — életszínvonalemelést jelent számunkra — s ha ez így van — már pedig így van —, akkor ennek a béremelésnek folyamatosnak kell lennie. De ez már nem tartozik a központi akarat „hajtáskörébe”. A kormány feladata az egalizálás. a népgazdásági egyensúly feletti őrködés — azt a jogos igényt tehát, hogy ma jobban éljünk, mint tegnap, s holnap jobb legyen, mint ma — „alul” kell megalapozni. Lapozgatom a Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának legújabb jelentését. Az ipari termelés tavaly mindössze 2 százalékkal nőtt, a termelékenység alakulásáról pedig jobb nem beszélni. A beruházáscík elhúzódtak, a minőség — enyhén szólva —, kívánnivalókat hagy maga után. Egyszóval: nem lehetünk túl optimisták. Békés Sándor A MÁV Pécsi Igazgatósása elnyerte a Vörös Vándorzászlót Baranyában (3 oldal) Április vesétől új jelzőlámpák (5. oldal) Közel esymilliő forint kerül szétosztásra Több mint hótszáz meghívott jelenlétében adták át tegnap délután a vasutas sportcsarnokban a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, a Vasutasok Szakszervezete Központi Vezetőségének vörös vándorzászlaját, amelyet a hat igazgatóság legjobbja kap minden esztendőben, és a vele járó 300 ezer forint külön jutalmat. Az ünnepségen megjelent Rödönyi Károly miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója, dr. Nagy József, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága titkára, Szabó Antal, a Vasutasok Szakszervezetének főtitkára, Bogár József, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának vezető titkára, Petőházi Szilveszter, a. KISZ Baranya megyei Bizottságának első titkára, dr. Nagy Gyula, a Baranya megyei Tanács elnök- helyettese, az igazgaióság hatáskörébe tartozó öt megye párt- és állami vezetői, valamint a csomópontok és szolgálati helyek képviselői. Kinczli József a zászlóátadási ünnepség elnöke, a Vasutasok Szakszervezete Pécsi Területi Bizottságának titkára üdvözlő szavai után dr. Szabó Tibor, a MÁV Pácai Igazgatóságának vezetője mondott ünnepi beszédet. Az elmúlt esztendő sikert hozó eredménye sok év alatt 'kovácsolódott — mondotta —, a pécsi igazgatóság ugyanis már évek óta az elsők között volt, — Az elért eredményekkel kapcsolatban figyelemre méltó javulás következett, be jó- néhány fontos mutatóban, így például a fajlagos költségben, munkaerőráfordításban. Jelentősen javult a személyszállító vonatok menetrendszerűsége. Az elmúlt évben közlekedő 58 519 személyvonatból 57 732 menetrend szerint közlekedett. Ugyancsak kedvezően alakult Rödönyi Károly miniszterhelyettes elvtárs ünnepi beszédét mondja. Szokolal fele . a tehervonatok közlekedése. A 21 538 szerelvényből 16 425 pontosan betartotta a menetidőt. — Az elmúlt évben sikerült csökkenteni a vasúti kocsik állásidejét, és növelni a mozdonyok gazdaságos kihasználását. — Nem lenne azonban teljes az elmúlt év értékelése, ha nem szólnánk a nehézségekről is. Az első félévben szinte alig volt szállítani való, a második félévben viszont gondként jelentkezett a szállításra váró áru óriási tömege. Ebben az időszakban a vasút 27 ezer kocsit nem tudott tárgynapra a szállítók rendelkezésére bocsátani. Végezetül az igazgató elmondotta, hogy a napi feladatok mellett nem feledkeztek meg a távlati elképzelések megvalósításáról sem. Mintegy 300 millió forint értékű építésre került sor, míg az előző évben ez a szám 230 millió volt. Nagy összegeket fordítanak dieselesítésre, a (Folytatás az 5. oldalon.) Jelentkezés: március 15-ig Munkaalkalom kétszáz nőnek Munkaruhát és ágyneműt gyártanak majd a bedolgozók — 800 — 1000 forintos kereset Ha minden a terviek szerint sikerül, új „üzemrésszel” bővül a Pécsi Vegyesipari Vállalat; a múlt héten ugyanis bedolgozókkal üzemelő egység szervezését kezdtjék meg Pécsszabolcson. Ebbep a — túlnyomórészt bányászok által lakott — körzetben nincsenek komolyabb üzemek, olyan asszonyok, lánypk azonban, akik a háztartási munka mellett hossziabb-rövidebb időre termelő munkát is szívesen vállalnának, viszonylag Péter János Brüsszelben ia kezttötiíiek a tárgyalások Brüsszel: Péter János külügyminiszter Pierre Harmel belga külügyminiszter meghívására kedden délután ötnapos hivatalos látogatásra Brüsszelbe érkezett. A magyar külügyminisztert és kíséretét a brüsszeli repülőtéren Pierre Harmel belga külügyminiszter, E. Indekeu. a Belga Királyság budapesti nagykövete, valamint a belga külügyminisztérium számos magasrangú vezetője fogadta. A BELGA SZÓVIVŐ SAJTÓÉRTEKEZLETE A belga külügyminisztérium szóvivője kedden délelőtt tartott szokásos heti sajtóértekezletén elsősorban Péter János hivatalos belgiumi látogatásával foglalkozott. A szóvivő hangsúlyozta, hogy a két országot kölcsönösen érin- ( tő problémák mellett, elsősorban áz európai biztonsági értekezlet előkészítésével kapcsolatos kérdéseket tartják a tanácskozás fő témájának. Rámutatott arra, hogy a NATO decemberi brüsszeli miniszteri tanácsülése óta Péter János az első miniszter, aki a Varsói Szerződéshez tartozó országok egyikéből látogat el a belga fővárosba. Belga részről több mint szimbolikusnak tartják* — mondotta —, hogy éppen annak az országnak a külügyminisztere érkezett meg/ amelynek fővárosában adták ki az öss?,-európai értekezlet megtartásáról szóló felhívást. Emlékeztetett arra, hogy már jóval a budapesti felhívás előtt Hárrael belga külügyminiszter 1967. évi budapesti látogatásáról kiadott közös közlemény is felvetette egy európai biztonsági értekezlet megtartásának a gondolatát. Brüsszel: A belga parlament belga—magyar csoportja kedden este a Carlton szállóban vacsorát adott Péter János külügyminiszter és kísérete tiszteletére. A két külügyminiszter szerda délelőtt kezdi megbeszéléseit a külügyminisztérium épületében. nagy számmal vannak. Mint ismeretes, a Pécsi Vegyesipari Vállalat —, mely a város egyik legnagyobb, szinte kizárólag nőket foglalkoztató, vállalata — már hosszabb idő óta munkaerőhiánnyal küzd, így aztán magától értetődő volt az ötlet; ha az asszonyok nem tudnak, illetve nem hajlandók bejárni a városba, de munkát szívesen vállalnának — hát házhoz kell vinni a gyárat. A pécsszabolcsi területi pártszervezet, a nőtanács és a hazafias népfront kezdeményezésére megindult tárgyalások eredményeképpen pár nappal ezelőtt döntés született: 150—200 nőnek munkát biztosít a vállalat — a kesztyű varrón ők jólismert és jólbevált bedolgozói rendszeréhez hasonló keretek között. Az új „üzemben” munkaruhákat és ágyneműket ké- | szítenek majd — ezért mindenekelőtt varrni tudó lányok, asszonyok jelentkezését várják. A jelentkezők ösz- szeírása megkezdődött, s március 15-ig tart. Az elképzelések szerint a bedolgozók kiszabott alapanyagot kapnak majd, s csak az összeállítás lesz a feladatuk. Előzetes számítások szerint 800 —1000 forintot lehet majd napi 7—8 órai munkával keresni havonta, melyhez — természetesen — táppénz és egyéb szociális juttatások — is járulnak. A vállalat — megfelelő érdeklődés esetén — kéthetes, díjmentes varró- tanfolyamot is indít Kitűnő eredmények az elmúlt évben
