Dunántúli Napló, 1970. február (27. évfolyam, 28-51. szám)

1970-02-22 / 46. szám

WO. február ZZ X>ut»finTfiit ntipio Emberek közelről DR. BÁLI JÓZSEF öreg, meszelt falú ház Közép­Daindolban, kis pitvarral, kis prés­házzal, fönt, az oldalban három- négyszáz négyszögölnyi szőlővel. A szobában a falon alföldi paraszt­tányérok, cserépkancsók, az ablak mentén régi, szép parasztsublót, faragott pohárszekrény, fa keretes, üveghangú ingaóra, háziszőítes te­rítő az asztalon. Aztán egy bölcső, igazi, öreg bölcső. — Kit ringattak ebbe»? — Engem. Meg még édesanyá­mat is, de a bölcső még korábban megvolt — Szép..: — Jegyzem meg a gyűjtő sóvárgásával. — Kislányom magyar szakos ta­nárnő, 6 vigyáz itt mindenre. — Kissé fanyar iróniával hozzáteszi: __ Nekem semmit sem jeleni a b ölcső, közgazdász vagyok, így hát legföljebb annyit hogy ha tűzre dobnám, eltűnődnék azon, hogy milyen az „égési hatásfoka?"... — ... És az a rézfokos a falont — Még öreganyámtól kaptam gyerekkoromban. Panaszkodott is, hogy «... kisfiam, ennél sokkal, de sokkal szebb rézfokosunk is volt de az a marha szomszéd egy­szer kölcsönkérte, elszaladt a kocs­mába, belevágta egy emberbe és a bíróság lefoglalta bűnjelként Pe­dig szép fokos volt..." Rakja a tüzet lassan átmele®- szik a szoba. Dr. Ball József. Csendes, sovány, ötvenen túli ember Politikai gaz­daságtant tanít a Tanárképző Fő­iskolán és a Marxizmus—Leninis­mus Esti Egyetemen. Hatvanhá­romban végezte a Jogot, nagyob­bik lánya szintén. Tizenöt eszten­dőn át dolgozott a pártapparátus­ban. Tagkönyvének kelte: 1945. ja­nuár L — Hogy volt régen7 — Nem is tudom, hol kezdjem? Arra jól emlékszem, hogy az első szemináriumot a városháza dolgo­zóinak tartottam. Hajdú Gyula he­lyett, aki akkoriban rövid ideig betegeskedett. Nem volt mindegy, hogyan helyettesítek olyan nagy tudású embert, mint Hajdú, aki alapos ismerője volt a marxiz­musnak. — Gondolom, a hallgatóság szá­mára újdonság volt a marxiz­mus ... — Persze. Azt tudom, hogy egy alkalommal Baranyajenő mellett, egy kis községben tartottam elő­adást, és a Kisgazda Párt helyi tagsága is eljött. Tartottam attól, hogy talán provokációs céllal, de aztán nem történt semmi. Belvárd- gyulán szintén szemináriumot in­dítottak. először vagy tizenöten ül­tek a hideg teremben, másodszor már vagy negyvenen, később a* duplája. Szegény Király Jóska — ő volt a kommunista titkár —, szervezte a szemináriumot, de azt hiszem, nem nagyon kellett szer­vezni, mert még olyan helyi „nagy­ságok" is részt vettek, mint a fő­jegyző. Persze, más céllal... — Mi történt Királlyal? — Lelőtték kint a határban. Azt hiszem negyvenhatban, vagy egy ügye. Talán még akkor is Hotel Kikeletnek nevezték, tele Volt va- lutázókkal, feketézőkkel. Bányá­szok ürítették ki a szállót, de ott voltam én is. Járási titkárságom idején, meg a régi jegyzőket kel­lett eltávolítani a községházákról, koalíciós alapon ... Ez annyit je­lentett, hogy elzavartuk a jegyzőt, a Kisgazda Párt meg áthelyezte a megye túlsó végébe. Farkas Mi­hálynak panaszkodtunk akkoriban, jól lehordott bennünket, azt kér­dezte ingerülten: „Önök helyett én dobáljam ki a parasrínyűzó- kat!?” Szalonnát sütünk, közben fagga­tom és sebtiben feljegyzem: Dr. Báli József 6 elemivel kezdte. Az­tán legyűrte a hetedik, nyolcadik osztályt. Aztán a négy gimná­ziumot. Aztán a jogot. ' És volt pártiskolai hallgató, a jó ég tud­ja hányszor, és mindig magasabb szinten. Foglalkozása a kezdet kez­detén: napszámos, segédmunkása Kokszműveknél, aztán kubikos, az­tán útépítő munkás. Rendkívül szí­vós ember. — Fél életét végigtanulta ét ta­nulja ma is. Miért? — Abból megélni, hogy valaki tagja a pártnak, és hogy a kezdet kezdetén résrí vett különféle ak­ciókban —, nem sokáig lehet. Is­mertem jónéhány embert, akikkel együtt dolgoztunk annakidején, az­tán végül elmaradoztak. össze­roppantak. Nem hitték el, talán saját maguknak sem, hogy a kö­vetelmények évröl-évre, sőt, szin­te napról-napra szigorúbbak, csi­szoltabbak. Most már esztendők óta olyan ifjú diákok ülnek a katedrával szemben, akik negyvenötben a vi­lágon sem voltak. Milyenek ezek a fiatalok? A Jövendő pedagógusok? — Nem érdekli őket, mi volt a Horthy-rendszer. Nekik csupán történelem, meg is tanulják, de nem hat rájuk agitatív erővel. Az érdekli őket, mi van ma, milyen perspektíva áll előttük, mit kell tenniök. ha kikerülnek a főisko­láról, és kik, hogyan állják meg helyüket a társadalom bármelyik posztján, fis én tudom, hogy iga­zuk van. Rab Ferene A DUNÁNTÚLI NAPLÓ FELSZABADULÁSI FOTÓPÁLYÁZATA DR. LAJOS LASZLÖ: OJ HÁZSOR évvel később, pontosan már nem emlékszem. Pisztollyal lőtték le. Ügy tudom, máig sem tudják, ki volt a tettes. A sublóton trisebb-nagyobb cse­repekben kaktuszok, ruhával ta­karta le, hogy védje a hidegtől. Hetente egyszer, vagy kétszer urán­városi lakásából felgyalogol Ide, nyáron többszőr, megiszik két po­hár bort és megy tovább a Me­csekre, gyalogol, megy, magányo­san. Ez pihenteti. — Pártmegbízatása mindig el­méleti oktatásra szólt. De azért a kezdeti években más is volt, nem? — Arí csináltuk, amit kellett Egyidőben a tankerületi főigazga­tói tisztséget egy Bemandin nevű pap töltötte be, nem szerették a pedagógusok, félrevitte az egész iskolai oktatást. Ezért aztán neld címzett jelszavakat festettünk egy éjszaka a Janus Pannonius utcá­ban, az aszfaltra. Valami nyolc vagy tíz fiatal kispap lepett meg bennünket, mi meg csak ketten voltunk, hát pucolnunk kellett a vödörrel. Aztán az üdülőszálló Tűnődések egy megjelent könyvről Kétezerötszázan voltunk „örvezető úr, alulírott honvéd, jelentem, nem jól tetszik emlékez­ni. Az a névtelenül említett Szer­dahelyi utcai cipész Messerschmidt Lajos volt. Borzasztó neve ellené" re is békés emberke volt, sok- dioptriás szemüvege mögül ártat­lanul bámult a világba és meg- bocsájtóan mosolygott ránk, ami­kor tréfáinkkal célbavettük. A szintén név nélkül idézett győri őrmestert Boros Józsefnek hívták, ö az átállás nehéz perceiben * Wi­der Antallal vállalkozott arra, hogy két sebesült szovjet katonát kimentsen a két vonal közül a né­metek gyilkos füzéből. Anti bá­csi egyébként akkor már bőven tűi volt a „fiú” koron és a hideg HUSZONÖT ÉVE ALAKULT a Közalkalmazottak Szakszervezete 1945. február 22-én, a Magyar Színház épületében tartotta meg alakuló gyűlését a Közalkalmazot­tak Szakszervezete. Akkor szüle­tett, amikor a fasizmus felett ara­tott világtörténelmi győzelem nyo­mán hazánkban is megnyílt a de­mokratikus fejlődés lehetősége, s amikor a demokratikus törekvé­sek a társadalmi élet minden te­rületén — a közszolgálati munká­ban is —, utat törtek maguknak. A felszabadulás óta eltelt hu­szonöt év egész népünk életében, így a szakszervezeti mozgalom alakulásában is nagy jelentőségű időszak.' A magyar közalkalmazot­tak ezekben az években forrtak össze a dolgozó néppel, ez idő alatt csatlakoztak és zárkóztak fel a munkásmozgalomhoz. Szákszer­vezetünk elődjének tekinti az 1917 —19-ben működött közalkalmazot­ti szakszervezeteket. (Közalkalma­zottak Országos Szövetsége, Váro­si Alkalmazottak Országos Szö­vetsége.) Negyed százada a közalkalma­zottak egy kicsiny csoportja tisz­tán látta a kizsákmányoló kisebb­ség érdekében fellépő apparátus brtyett. attól elütő típusú, állami szervezet kialakulását A Közal­kalmazottak Szakszervezete együtt született a mai magyar állammal, a magyar nemzet mai életével. Az elmúlt 25 év alatt — egész társadalmunkhoz hasonlóan — át­alakult a közalkalmazotti réteg is. Ennek legfőbb jellegzetessége, hogy a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság soraiból váltódott fel a ré­gi tisztviselőgárda nagy része. Ki­alakult a szocialista állam új tí­pusú közalkalmazotti gárdája, akik osztályöntudatuk mellett hivatás- tudattal is rendelkeznek, s tudato­san vállalják a nép szolgálatát. Tagságunk szerves részét képezik azok, akik ugyan még a felszaba­dulás előtt léptek arra a pályára, de politikailag és szakmailag hoz­zánőve a megváltozott feladatok­hoz, végzik munkájukat. Országosan 130 ezer, megyénk­ben több, mint 5 ezer közalkalma­zott tagunk ügyes-bajos dolgaiban, politikai és szakmai nevelésben kell munkálkodnia szakszerveze­tünknek. Az utóbbi időszakban még na­gyobb lehetőségek nyíltak meg a szakszervezetek, így a mi szak- szervezetünk számára la. Bővültek a Jogosultságok, a egyben nőtt a felelősség. Fokozódott önállósá­gunk, mozgalmi tevékenységünk társadalmi súlya főként annak az élvnek érvényesülésével, amely a szakszervezeti munka súlypontját a munkahelyekre helyezi. Az elkövetkező napokban vala­mennyi alapszervezetünknél ünne­pi taggyűlésen emlékeznek meg a jubileumról. Hazánk felszabadulá­sának 25. évében úgy ünnepelhet­jük a leghasznosabban a szakszer­vezet születésnapját, ha a meg­emlékezéssel. az emléklapok és ju­talmak átadásával egyidejűleg megvizsgáljuk munkánk eredmé­nyeit kellő önbírálattal szembe nézünk a hiányosságokkal és ki­tűzzük a legsürgősebb feladatokat Szakmánk 25. éves jubileuma al­kalmából a Közalkalmazottak Szakszervezete Baranya megyei Bi­zottsága köszönti a közalkalma­zottak megyei táborát, megköszöni az aktivisták és tisztségviselők ál­dozatos munkáját. Erre támasz­kodva kötelezi el magát arra, hogy a vállalt nagv feladatokat tovább­ra Is hűségesen elvégzi. Dr. Berke« GyBrgy budai éjszakákban együtt tartott őrségeken tőle kaptam az első leckéket a munkásmozgalomból”. A könyvismertetés írójának — aki sebesüléséig maga is tagja volt a Budai Önkéntes Ezrednek — e szubjektív kitérőjét bizonyára megbocsájtja György István és ta­lán azt is. hogy a főváros felsza­badulásának 25. évfordulójára megjelent könyvének címét ön­kényesen megváltoztatta. Izgalmas kérdésekre keres választ az író „Kétezerötszázan voltak” című könyvében, melynek megírására Dobozy Imre 1968-ban „Név sze­rint is” címmel megjelent cikke ösztönözte. A negyedszázaddal elkésett mű megírásakor nagy feladatra vállal­kozott György István Emléket kí­vánt állítani annak a hatszáznak, akik névtelenül alusszák örök ál­mukat budai temetőkben, s akik­nek vérmezei emlékművén sincs név. Kereste, kutatta a neveket és a sok, dicső harc emlékének fel­idézése után mégis ott a lehangoló mondat: „Hatszáz hősi halottjuk neve valószínűleg ismeretlen ma­rad." Bevezetőben két újabb nevet idéztünk fel, a kevés ismert mellé. Egykori viselőjük megérdemli, hogy a felkutatott néhánnyal együtt rájuk is emlékezzünk. De másva­lamire is szerettünk volna rámu­tatni. A könyvnek arra a gyengé­jére, amelyről György István leg­jobb igyekezete ellenére sem tehet. Huszonöt év nagy idő. Az emléke- zők nagy része akkor már több éves frontszolgálatot tudott maga mögött, sok mindent nem jegvzett meg és ami megmaradt, abból is sok elhullott az évek folyamán. A könyv akaratlanul is a nagy mu­lasztásra hívja fel a figyelmet. Korábban talán több. pontosabb részletet lehetett volna megmente­ni a feledéstől. A Budai önkéntes Ezred tevé­kenysége az első szervezett katonai ellenállás volt. Az első és — ha a harcokban való részvételt is tekint- » jűk — az egyetlen eset,' amikor katonai alakulatok zárt szervezeti egységben próbálták kiköszörülni a népünk becsületén esett csorbát a háborúban való dicstelen részvé­tel miatt. Ennek legragyogóbb eredménye volt, hogy a felszaba­dított vár ormán a szovjet had­sereg vörös lobogója mellett ott lengett a magyar nemzeti zászló is. Az ezred harci tevékenységé­nek taglalása egyébként a hadtör­ténészek feladata, akik ezt meg is tették, hiszen ha a közvélemény csak a szinte a semmivel egyenlő nagyon keveset tudott meg a Budai önkéntes Ezredről, a hadtudomány számára nem merült feledésbe. György István könyvének pedig éppen az a legnagyobb érdeme, hogy a kortársak mellett a hábo­rú óta felnőtt nemzedéknek is el­mondja, hogyan harcoltak 1945- ben Budapest felszabadításáéit ma­gyar katonák is. Említettük, hogy a könyv írója izgalmas kérdésekre keres választ. Ezek egyike: miért csak olyan ké­sőn? A másik pedig: mi adta ke­zükbe a fegyvert? A válaszok nem kevésbé izgalmasak és megismer­hetjük belőlük az egész akkori kort. Miért későn? A honvédek, a tömeg várta, mit tesznek a tisz­tek. így szokták meg ezt a hadse- \ regben és a beidegzettség akkor sem engedett fel. A tisztek pedig — kevés kivételtől eltekintve — alkalmatlanok voltak a kezdemé­nyezésre. A tiszteletreméltó kivétel volt az. amely ezreddé tudta ko­vácsolni a másfél hónapos ostrom alatt apránként átállt alakulatokat és az utolsó döntő ütközetekben végre népünk érdekeinek megfe­lelően vezették harcba katonáikat. Vezették a szó igazi értelmében, mert mindig az élen voltak és az elesett hatszáz között ott voltak a szétzüllött Hortbv-hadsereg ma­gukra talált tisztjei is És mi adta kezükbe a fegyvert? A náci „fegyvertárssal’’ szemben felgyülemlett mérhetetlen gyűlö­let, a főváros indokolatlan pusztu­lása. a polgári lakosság rengeteg szenvedése és nem utolsó sorban az. hogv tudták: van már olyan kormánya az országnak, amely szembefordult a hajdani ..szövet­ségessel” és amelv nemzeti sza­badságharcot kezdett a fasizmus ellen. Ez így leírva egyszerűen hangzik, de az akko-t 'mrfilménvek között idáig eliutni és vállaínj a harcot, az esetleges — de most már értelmes — halált, nehéz volt. A hatszáz közül nedie csak na­gyon kevésnek a navát tudta fel­deríteni az íré. Fájdalmas tudni, hogv a hősök neve ismeretlen ma­rad. Az élők mellett nekik, az is­meretleneknek állít méltó emléket a könyv. Hársfa) István I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents